Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-22 / 197. szám
A Salgótarjáni Kohászati Üzemek DEXION-Salgó építőelemeit ismerik az ország különböző részeiben. Év végéig 4100 tonnát gyártanak belőle a belföldi igények kielégítésére. Az első fél évben 1932 tonnát állítottak elő, s ez a mennyiség biztosította a megrendelések maradéktalan teljesítését. E termékük iránt az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron nagy volt a kereslet. Az érdeklődők elsősorban épületekhez és raktárakhoz kívánják felhasználni az építőelemeket, főképp egyedi tervek alapján Népfrontfos szemmel A Bajcsy-Zsilinszky utcáról Salgótarján egyre épül, régi meghirdetett társadalmi mun- megfogalmazásokra semmi házak, házsorok tűnnek el. A ka idejére üzemüktől szabad- szükség. Ezért még a szaná- Bajcsy-Zsilinszky utca egy ságot kértek, és úgy dolgoz- lások előkészítésénél meg kel] részének „sorvasztása” még a tak. De így állt helyt Vanó találni a tárgyalások hangját, télvíz idején megkezdődött, Pál, Almáéi István, Kruskó Erre legilletékesebb az előré azóta is folyamatosan tart. A Józsefné, Székely Antalné, tájékoztatott tanácstag és a bontásra ítélt 53—58-as számú Pál Györgyné, Biles Antal és területi népfrontbizottság. An- kiköltözésével Antalné is — hogy csak né- nál is inkább, mert ott élnek csökkent hány nevet említsünk. az érintett területen, ismerik Az 6 példájuk követendő, a gondokat, és nagyon sokat _____ és arra int, hogy a közéleti tudnak segíteni. A népfrontr ületi népfrontbizottság akti- aktivitásra a népfrontnak a aktivisták ezt a feladatot váinak száma máris erősen továbbiakban is nagy gondot minden bizonnyal szívesen költözködés kell fordítania. vállalják. A népfrontnak arra is fi- , gyelemmel kell lennie, hogy Azok a népfrontáktivistak. a városátépítés, a bontások akik ebben az utcában a tartól váltak meg, akik lelkes családokat, embereket érinte- sadálmi munkában érdemeket közéleti tevékenységükkel nek. Olyan embereknek kell ®s elismerést szereztek, mm- cselekvő részesei voltak a jö- elköltözniük, akik hosszú éve- den bizonnyal megállják hevő alapításának. Szervező, két töltöttek egy helyen. Ez ot* 1S’. al}ova, koltpzmozgósító képességüket, meg- nem könnyű dolog. A tanács- tek. Az ottani területi nep- bizatásukat több éven kérész- nak intézkednie kell, hogy a frontbizottsagok kísérjék fitül bizonyították. bontásokat meg lehessen kéz- gyelemmel ezeket az embereBeszélni kell arról is, hogy deni, viszont sokan, főként az adjanak munkát nekik.------ Ehhez kivan erőt, egeszseget a bánya területi népfrontbizottkerítések, mek keletkeznek. Pedig azok a családok, ame- parkok létesültek. Sohasem lyek innen költöztek el, tud- fordítottak hátat a társadal- ták, hogy jobb és kultúrálná munkának, mindig men- tabb lakásviszonyok közé ke- tek, ha arra szükség volt. Le- rülnek. Nyilvánvaló az is, gyen akár véradás, akár egyéb hogy az ezerfajta problémát munka, rájuk minden esetben nem lehet egyértelműen, min ház lakóinak csaknem kétszázzal a környék népessége. Ennek következtében a temegcsappant. A érzékenyen érintette a nőbizottságot, de a munkabizottságokat is. Olyan aktivistákvoltak valóságos lokálpatrió- idősebbek, nehezen költöznek, tái ennek az utcának. Kezük Előfordul, hogy jogos sérel- nyomán parkok, játszóterek, fásított virágos ság minden tagja! Tóth Gyula Rimáéról jelentjük Egy tanácselnök örömei és gondjai Az ember előtt mindig újabb és újabb feladatok állnak. Így van ez rendjén. Ezt vallja Gólyán András, a rimóci tanács elnöke is. Tizenhárom éve áll a község élén. Azóta fáradozik azon, hogy szebb, gazdagabb legyen a faluja, maradéktalanul elvégezze a rábízott munkákat. Ezekből pedig mindig sok akad. Nem múlt el nyomtalanul a tizenhárom év Rimócon. Jól felszerelt általános iskola, sportöltöző, korszerű villany- hálózat, járdák, utak, parkok, szép klubkönyvtár, autóbuszváróterem, új házhelyek, orvosi rendelő tanúskodik erről. Amire a tanácselnök mégis a legbüszkébb, az a változás, amely az emberek életében bekövetkezett. — Évtizedekkel ezelőtt Ri- mócot úgy tartották számon, mint a fejlődéstől elmaradt falut — meséli az elnök. Volt olyan is. aki szégyellte meg- vallani, hogy rimóci... A verekedések, duhajkodások napirenden voltak .. Mi a helyzet ma? Meggyőződésem, hogy lényegében változott meg minden. Televízió, rádió majdnem minden háznál van, de több mint harminc személygépkocsi is parkíroz a házak előtt. Megváltozott a falu arca, változott az emberek gondolkodása. — Persze, akad még bőven tennivaló — folytatja az elnök. Sokszor érkezik be feljelentés lopás, szabálysértés miatt. Sokszor nem is tudjuk kinyomozni, ki a tettes.. Ebben tenni kell valamit. Ha már a gondoknál tartunk, nem árt megemlíteni az óvodát, amely bizony már nagyon hiányzik Rimócról. A lakosság száma kétezer- kétszázon felül van, egy ilyen nagy falu már „megérett” az óvodára. Egy-két éven belül szeretnék is már üzemeltetni. Aztán itt van a gáztűzhelyek ügye. Ebből nagyon sok van a faluban. Eddig Szé- csényben lehetett cserélni a palackokat, vagy helyben is, ha éppen ott járt az autó. Január elsejével üzembe helyezték a gázcseretelephelyet Rimócon. A községi tanács régi kérésnek tesz ezzel eleget. Gólyán András tanácselnök jól ismeri faluja gondjait, problémáit, örömeit. Rimócról közel ötszázan járnak el dolgozni közelebbi és távolabbi munkahelyekre. Az asszonyok, lányok nagy része viszont otthon van. mert egyedül csak a termelőszövetkezetben tudnak dolgozni. — A szövetkezet évekkel ezelőtt segédüzem indításával próbálkozott a női munkaerőgondokon enyhíteni, de ez nem bizonyult megoldásnak. Most, a szécsényi ELZETT- üzemmel tárgyaltunk. Ök alkalmazni tudják az asszonyokat, lányokat, akik dolgozni akarnak. Rimóc egyre gyarapodik. Nyilvánvaló, hogy több és jobb szolgáltatásokra is szükség van. — Az alapvető szolgáltatások megvannak Igaz, ruházati üzletünk nincs, de Szé- csénybe nagyon jó az autó- buszjárat. az út is mindössze öt-tíz perc. Könnyű bemenni vásárolni, nagy a választék is. Több kisiparos kapott működési engedélyt, van a faluban kőműves, szabó, cipész, lakatos. A szécsényi ÁFÉSZ tavaly nyitotta meg modern presszóját. Kisebb és nagyobb feladatok váltogatják egymást Rimócon is, csakúgy mint Nóg- rád megyében bárhol. Hétköznapi dolgok ezek. amelyek a tanácselnök gondjait és örömeit jelentik. De megoldásuk az egész falu érdeke. Szenográdi Ferenc Negyven téma közül választhatnak A Salgótarjáni Kohászati Üzemek Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa legutóbbi ülésén megbeszélte azokat a tennivalókat, amelyeknek megvalósításával gyorsítani, olcsóbbítani tudják a termelést. A fiatal szakemberek 40 témából választhatnak maguknak. A legtöbb témát — 14-et — a huzalmű ajánlja a kezdeményező, alkotó kedvű fiataloknak. Tizenegy téma megoldását várják a hengermű- gyárrészlegben dolgozók. A feladatok jó megoldásához a vállalat vezetői megfelelő segítséget adnak. számítani lehetett. Példákat lehetne Olyan embereket mint Varga József, István bányászok, akik denki kedvére megoldani, említeni. Emberekről van szó, ezért a felsorolni, fölöslegesen kihangsúlyozott Lukács „hatalmi” jelleget nyugodtan el lehet hagyni, a fenyegető Salgótarjáni bosszúságok Salgótarján fejlődő város, állandóan változik és ez az időszak rengeteg gondot hoz magával. Sajnos, sokszor egészen apró bosszúságok el- feledtetik, hogy — ha az ország legkisebb megyéjében is — megyeszékhelyen vagyunk. Például az érthető, hogy a főposta vasárnap délután csak egy kis hátsó folyosón tart nyitva, az azonban megyeszékhelynél már furcsa, hogy a városból naponta csak egy postavonat indul, és ha valaki vasárnap este fél hét után adja fel expresszlevelét, azt csak hétfőn reggel viszik el. Természetesen a postavonatok rendjét a budapesti igazgatóság szabja meg. Vagy itt van például a mozi, a November 7. Filmszínház. Bárki megértheti, hogy az új felépítéséig már nem akarnak t*U sok pénzt fordítani az immár csak ideiglenes épületre, az azonban mindenképpen furcsa, hogy az országosan újonnan bemutatott filmeket több hetes, szokszor egyhónapos késéssel vetítik. Nem beszélve arról, hogy a filmek hosszúságára hivatkozva sokszor még a beígért kisfilm is elmarad — pedig elég ritkán szerepel kisfilm kísérőként, jóllehet gyakran a rövidfilmek is vannak olyan színvonalasak és érdekesek, mint a „nagyok". A sok építkezés, kábel- és vezetékfektetés következményeképpen rengeteg helyen látni „otthagyott”, betemetetten árkokat sokszor hetekig, hónapokig, mint például a Pécskő utca és a Rákóczi utca sarkán a Szabó Ktsz előtt. Persze ez jó dolog, hiszen Kegymászásra, intenzív testmozgásra késztet. Kevésbé egészségesek azonban a járdákon levő féltég- lányi mélyedések — kátyúk —, melyek szintén építkezések, árokásások, vagy rossz útburkoló munka következményeként fordulnak elő. Az ember a szó szoros értelmében beléjük botlik, a vásártéren épp úgy, mint a Hajek Rezső utcában, vagy a Madách Gimnázium környékén. Mindnyájunknak kellemetlen, hogy a nálunk megforduló vendég rosszalló véleményére csak fejcsóvá’ás- sal válaszolhatunk. Sok kellemetlenséget el lehetne kerülni egy kicsit több körültekintéssel. figyelmességgel, előrelátással. — gáspár — ' "n '- ■■ ■ ■ '■ ■ ■ : . Az orosházi Űj Élet Tsz „melléküzemága” a versenylótenyésztés. Lóállományuk évente 25—30 csikóval szaporodik. Ezeket az állatokat — a szövetkezetek szakemberei versenylovakká nevelik Honfitársi aggodalmak Hol vagyunk mór attól, hogy izgatottan lessük: vajon mit szólnak hozzá? Illetőleg hozzánk. Mármint a hazalátogatók, vagyis azok a magyarok, akiket kezdetben disszidensnek neveztünk, s csak később lettek belőlük honfitársak. S igaz ugyan, hogy ők vétettek kisebb-nagyobb mértékben ellenünk, tehát csak megbocsátás után nyertek bebocsátást, dehót azért mégis tartottunk tőlük. Az igaz persze, hogy ők is tőlünk. Hazajöttek, ki előbb, ki később, mert az emberek nem egyforma bátrak. S nagyon örültünk, amikor azt mondták: nem is hitték volna, hogy ilyen bátran lehet jönni. S aztán bátran mondták a magukét. Hogy ez nincs nálunk, meg az. nincs nálunk. Meg ha nekik itt kellene élni, akkor nem tudnánk élni. Mert igaz ugyan, hogy odakint dolgozni kell, de érdemes is. Van hűtőszekrény, televízió, mosógép, még autó is, bár csak részletre. És panaszkodtak is persze. Arra, hogy mi-i lyen nehéz parkolóhelyet találni odakint a kocsijuknak. Nálunk simán találtak, odaálltak az ■ autóval, ahová akartak. S oda is mentek. Megdicsértek bennünket érte. S megígérték, hogy majd a használt kocsit el fogják küldeni. El is küldték. Támadt is kalamajka az autószervizekben, meg a bíróságokon. A sok száz fajta „leprát" rendkívül nehéz volt kipofozni, az ajándék azonban mégsem volt annyira ajándék, hogy ne lett volna sok esetben forintkiajánlás mögötte. \ S aztán újra jöttek ugyanazok, sőt mások Is. Barátságosan megveregették a vállunkat, megdicsérték a Nagykörút világítását, s magyarázták, hogy Floridában mennyivel több szálloda van, mint a Balatonon. Ekkor már kaptunk szemrehányásokat is a nem kielégítő munkatempó miatt, néha kemény bírálatot, mert a megvásárolt holmikat az üzletben nem csomagolták be. Hoztak ajándékba sok mindent, például olyan csodálatos műanyag mosogatórongyot, amit ha reggel benedvesítünk, estig nedves marad. Orkánkabátot is hoztak, de azért már pénzt kértek. S mi megvásároltunk mindent, amit hajlandók voltak eladni. Közben politikai vitákba is keveredtünk: szerintük nem magyar a magyar, ha nincs halászat és vadászat. Később aztán lett nálunk halászat és vadászat is, s a hazalátogatók egyre kevesebbet kezdtek politizálni. Mert rájöttek, hiába dicsérték nekünk új hazájukat, mi egyre inkább elégedettek lehettünk a mi régi országunkkal. Ez is épült, az is épült, egyre több lett a szálloda, a hazalátogatók megszállhattak volna már ott, de szívesebben vették, ha valamelyik rokon hívta meg őket — a lakásába. A költségek miatt. S kezdték magyarázni, hogy a munka odakint is munka, a pénz odakint is pénz. Nem költi az ember feleslegesen, ha nem muszáj. Mert igaz ugyan, hogy jól megy nekik, de azért egyikük sem Rockefeller. S most, akik jönnek ismét aggódnak. Már nem hoznak magukkal az égvilágon semmit, nincs sem golyóstoll, sem, nyloning a csomagokban, s különben is, a poggyászt nem érdemes mesz- sziről cipelni... Egyébként pedig már nem azt magyarázzák, hogy hogyan van náluk, hanem őszintén érdeklődnek, hogy miként van nálunk. Igaz, nem tökéletesen értenek mindent, dehát ezt nem is lehet zokon venni tőlük. Mert tegyük a kezünket a szívünkre: sokszor mi sem értjük tökéletesen. S csak legyintenek, amikor az áremelkedésekre panaszkodunk. Amerika, ott van csak infláció - magyarázzák, s traktálnak bennünket a Nyugat- Németországban folyton emelkedő húsárakkal. S Franciaország, mondják, ott milyen nehéz lakáshoz jutni. Sokszor már szinte saj. náljuk őket, s már-már arra gondolunk, hogy majd küldünk nekik csomagokat. S most már ott tartunk, hogy a hazalátogatóknak új problémájuk támadt. Hogy miből van nálunk annyi kocsi, annyi új lakás, annyi nyaraló, miként lehet ilyen árubőség, és így tovább. Aggódnak értünk, hogy tovább nyújtózkodunk, mint a takarónk ér. S kezdik magyarázni, hogy talán szerényebben kellene élnünk. S kérik, magyarázzuk meg nekik, mit hogyan csinálunk. Magyarázat helyett, inkább megnyugtatjuk őket, Bízzák csak ránk, mi hogyan van Magyarországon. Eddig Is ránk volt bízva, majd ezután is igyekszünk. Ne aggódjanak, ha jövőre, vagy két év múlva újra visszajönnek, majd ismét láthatják, hogy minden rendben lesz. Egy ilyen kis ország, mint a miénk, nem engedheti meg magának, hogy ne dolgozzon nyugodtan. Pintér István NŐGRAD - 1972. augusztus 22., kedd s
