Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-22 / 197. szám

Képernyő aiőil Mihály és a pávások Művész a cigányhegyen A népszerűség csúcsán A televízió műsorszerkesz­tősége és szerkesztői látható­an nagy gondot fordítottak az alkotmányilnne p műsorössze­állítására. A tervszerűség és következetesség már az előké­születi műsorból kitetszik. Ide sorolhatjuk elismerő jelzővel a baranyai falu. Pogány sok­oldalú bemutatását, azonkívül Bibó Lajos két novellájának tévéváltozaíát. Az ünnepi mű­sor betetőzése viszont a leg­jobb Röpülj páva körök há­romrészes bemutatója volt. A Bibó-novellák és a mai falusi énekesek, táncosok, ze­nészek műsorának hangulati ellentéte önmagában is rend- klvü propagatív hatást ered­ményezett. A hódmezővásárhelyi szár­mazású és most is ott élő Bibó Lajos két novellája a kétkezi emberek hihetetlen nyomorúságát tárja elénk. Azt a kort. amikor egy falat ke­nyér is irigység tárgya lehe­tett. A két novella megfilme­sített változatából mégis a második, a Mihály lovat akar a megrázóbb és drámaibb, bár mindkét mű szűkszavú, inkább a film vizuális eszkö­zeivel hat. Mihály (Horváth Sándor) és felesége (Horváth Teri) másodmagával vállal kubikmunkát, hogy kettőjük keresetéből ősszel lovat vásá­rolhasson. De a talicska kis űrtartalmú ahhoz, hogy össze­gyűljön a ló ára, ezért a gaz­datiszttől elkérik a ló nélkül maradt kubikkocsit, amellyel egyszerre több földet lehet fu­varozni. A ló hámját Mihály veszi magára, felesége pedig hátulról tolja a járművet. A legdrámaibb két jelenete en­nek a megrázó filmváltozat­nak. amikor Mihály erőlködé­se közben letörli a kibuggya­nó vért ajkairól és bajuszá­ról. a másik pedig. amikor Mihály a helyette lószerepet vállaló feleségét megostorozza, mintha valóban egy ló akadt volna el. Mihály erőfeszítése, titkos éjszakai talicskázásai előteremtik ugyan a ló árát, de ez Mihály életébe kerül. Elesettebb emberekkel nehéz találkozni, pedig az idősebbek jó tudják, hogy Mihály bal­sorsa annak idején nem tar­tozott az egyedülálló esetek közé. Az ünnep előestéjén és az ünnepen a daloló falu bemu­tatkozása a keserű múlt töké­letes kontrasztjának mutat­kozott. Még akkor is, ha a felidézett népdalok olykor­olykor a kizsákmányolt szol­gák, béresek, summások, bá­nyászok, napszámosok sanyarú életére utaltak. A szinpompa, a nagyszámú felvonulás, az Erkel Színház dugig telt né­zőtere, az ünnepi hangulat egy gondtalanná vált, s egé­szen más gondú. felszabadult nép demonstrációja volt. Nagy örömet jelentett szá­munkra Palócország, a nóg­rádi együttesek vasárnap reg­geli bemutatkozása a képer­nyőn. amit csak tetézett, hogy a bevezető műsort is a nóg rádi menyecskekórus adta őket követte a többi együtte­sek, a herencsényiek. a tariak. a lapujtőiek, karancskesziek. a nézsaiak, nemtiek és erdőkür­tiek bemutatkozása, akik kö­zű] a tariak kedves, közvet­len tánccal zárták a Mátrai képekből összeállított műso­rukat. Növelte a műsor ünne­pélyességét az erdőkürtiek és nézsaiak kétnyelvű, magyar és szlovák népdalösszeállítása. Külön büszkeség számunkra, bogy a nógrádiak vonultatták föl a legtöbb csoportot, szám szerint nyolcat, akik között Vass Lajos, a műsor vezetője új együttest —- történetesen a karancskeszlt — is köszönt­hetett. Petróczi Andrásné, a Karancskeszit képviselő nép­művészünk faluja már „kör”- rel is jelentkezett, s műsorösz- szeállításuk értékét csak nö­velte hogy bányászdalokat ad­tak elő. Az ünnep elmúlt, de ,ió do­log az, ha néhány évtized előtti keserű múltunkat to­vábbra sem feledjük. S jog­gal reméljük, hogy ha nem is a képernyő nyilvánossága előtt, Nógrád falvaiban tovább zeng a dal, mely a nén ajkán született és a nép ajkán éli örök életét. A televízió jóvoltából így vált az ünnep még közösebb. a kultúrát őrző és tápláló feledhetetlen nappá! L. Gy. Ha megkérdezné valaki, hogy a siker csúcsára hol ve­zet az út, és mivel van ki­kövezve, azt felelném neki: „Ez az út porló salakból, ki­álló kődarabokból áll, és szi­vaccsá köveseden falépcső­kön, füstszagú putrik között vezet el Balázs János naiv- művész sárfalú házáig.” Alig egy éve kezdődött népszerűsé­ge, s azóta ehhez az egyszerű házhoz műértők és érdeklő-, dők, művészek és laikusok százai lépkednek (föl a salgó­tarjáni cigányhegyre, a luka- csossá kopott lépcsőkön. Sze­mélyesen láthatják itt a siker, a népszerűség csúcsát. Kévét az idő Legutóbbi látogatásunk óla „János bácsi” életmódjában vajmi kevés változás történt. Továbbra is, korán kel', későn fekszik. Nappal festeget, este pedig gondolatait veti papír­ra, mert mint mondja: „Ke­vés az idő”. Az igazi alkotó­nak mindig Időgondjai van­nak, hiszen torlódik benne a mondanivaló, öt pedig gyak­ran meg is zavarják hőn óhaj­tott magányában. Ezen a nyáron például na­pokon át Őt és művelt fény­képezte a Magyar Televízió egyik stábja, mely színesfil­met készített Balázs Jánosról, az ország egyik nagyon tehet­séges művészegyénlségéről. Egy ötperces részt, amely fő­leg a festményeket mutatja be, Balázs János is megnézett már a filmből, s úgy mondja: „Jól sikerült.” Azóta a teljes film elkészült. — Milyen lesz a film? — kérdezem, s ő válasz helyett egy levelet nyom a kezembe. salgótarjáni megyei művelő­dési központban közönség előtt levetítjük.” Nem válaszol A filmesek és külföldiek ér­deklődése változatlanul nagy. A Pannónia Filmstúdióból Macskússy Katalin rendező kért engedélyt, hogy esetleges új filmjében Balázs János műveiről készült filmkockákat alkalmazhasson. De felkeres­ték őt a közelmúltban a Szovejtunióbót. Angliából. Franciaországból és Finnor­szágból érkezett vendégek is. Amióta Párizsban és Svájcban állandóan látható néhány fest­ménye, más országok múzeu­maitól is érkezik levél Leg­utóbb például a csehszlová­kiai, bratiislavai múzeum je­lentette be igényét Balázs Jénos-képekre. A levelezés is alaposan megnőtt, s a bürok­ratikus lekötöttségektől úev menekül, hogv egyszerűen válaszolatlanul hagyja őket. Legutóbb például egy svéd művész írt neki, arra buzdít­ván, hogy világszerte elismert tehetségét használja fel arra, hogy Magyarországon a ci­gányság apostola, politikai ve­zetője is legyen, hiszen egy ilyen népszerű ember a köz­élet porondján Is sokra képes. János bácsi mosolyog ezen a biztatáson. — A cigányság felemelése nem az én dolgom. Foglalkoz­nak ezzel az országban na­gyon sokan. A párt. a tanács megadja a segítséget. Én az­zal teszek legtöbbet a ci- gánvságért, ha szép képeket festek. Baranyiék az elsők X palóc nyár. 72’ program­jának egyik legszínvonalasabb műsora a 19-én Balassagyar­maton, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban a ze­nekarok vetélkedője volt. Köz­tudott, hogy Rózsavölgyi Márk — a verbunk muzsika koro­názatlan királya — Balassa­gyarmaton született. A palóc nyár rendező bizottsága az ő emlékének kívánt adózni, amikor halálának 125. évfor­dulójára megyei versenyt hir­detett meg. Jó visszhangra ta­lált megyeszerte a felhívás a népzenei vetélkedőre, a cso­dás népdalok, pattogó csárdá­sok és gyönyörű verbunkok bemutatására, öt népi és két citerazenekar mérte össze tu­dását. Minden zenekar játszott egy-egy Rózsavölgyi-számot. A balassagyarmati AFÉSZ- zenekar, amelynek Baranyl János a vezetője, nagy meg­lepetéssel szolgált, ugyanis ed­dig ismeretlen Rózsavölgyi­számot tanult és mutatott be a szépszámú közönség igaz gyönyörűségére. Ennék a számnak címe: Nógrádi em­Kiállítás • Cereden Nagy érdeklődés kísérte Cereden a Lóránt János és Czinke Ferenc festő-, illetve grafikusművészek műveiből összeállított kiállítás meg­nyitását. Lóránt János négy festménnyel és tizenkét gra­fikával, Czinke Ferenc ti­zenhat grafikával mutatko­zott be- Az ünnepélyes meg­nyitón fellépett a helyi Rö­pülj páva kör is, majd a résztvevők hosszasan elbe­szélgettek a jelenlevő Ló­ránt Jánossal. Tavaly, az alkotmány ünnepe alkalmá­ból idős Szabó István szob­rait mutatták be, s az idén úgy határoztak, hogy az au­gusztus 20-i képzőművésze­ti kiállítások megrendezé­sét hagyománnyá fejlesztik. lék. A zsűri is magasra érté­kelte ezt. Solymosi János, a Magyar Rádió zenei osztályá­nak vezetője meleg szavakkal méltatta a produkciót. A zsű­ri többi tagja: Réti Zoltán, gyarmati zeneiskolai igazga­tó és Ember Csaba budapesti zeneakadémista ugyancsak nagyra értékelték a felújítást. A zsűri egyöntetű vélemé­nye alapján az első díjat és a vele járó ezer forintot a gyarmati ÁFÉSZ-zenekar kap­ta, amely lírai és művészi előadásmódjával is rászolgált erre. Salgótarjánból a Karancs Szálló zenekara kapta a leg­több tapsot. A zsűri a zene­karnak „elegáns biztonságá­ért” és Berki Béla prímás virtuóz játékáért az előkelő második helyezést biztosította. Sok dicséretet, szép népmű­vészeti ajándékokat kaptak a többi muzsikusok, citerások is, így a rétsági ÁFÉSZ zeneka­ra. valamint a karancskesziek citerásai. A balassagyarmati művelődési központ rajkóze­nekara növelte a vetélkedő jó hangulatát. e. e. A levelet Krenács Gabriel­la, a fílmkompozícíó szerkesz­tője írta, abból idézem: „Szor­galmasan dolgozunk János bácsi portréfilmjén. Most már, hiszen kevés híján elkészült a film, azt hiszem, nyugodtan írhatom, hogy csodálatosan szép lesz! Nagyszerű a János bácsival fölvett hangos riport, egyetlen szót sem kell belőle kihagyni. Ügy, ahogyan fel­vettük, az egész bekerül a filmbe. A képek káprázatosán szépek, szinte lángolnak a színek. Ha elkészül a film, úgy tervezzük, hogy még a televízióbeli bemutató előtt, a Záróműsor a Június 10-én a Musica viva hangversenyével kezdődött el a balassagyarmati oalóc nyár 72’ című kulturális rendez­vénysorozat. Vasárnap, au­gusztus 20-án a szabadtéri színpadon a palóc népművé­szeti nappal zárult a tartal­mas sorozat. A népművészeti nap alkalmából szinte a me­gye valamennyi járása és nép- művészeti műfaja képviseltet­te magát. A szécsényl néptánc­együttes négyszer is dobogóra lépett, a megyeri cigány­igazi paradicsom a gyere­keknek a nagymezői üdülőtá­bor háromholdas parkja. Itt lehet kergetőzni, bújócskázni, a tisztáson focizni és pihené­sül az árnyas fák alatt köny­vet olvasni. Könyvhöz könnyű hozzájutni, a kastélyból áta­lakított üdülőben könyvtár is van. Az épület különben is kényelmes, a hálószobáktól kezdve a zuhanyozóig és a játékokkal felszerelt társalgó­ig minden van benne. Kintjártunkkor éppen vál­tás van: a fiúcsoport hazafe­lé indul, a lányok pedig már útban vannak az üdülőhely­re. A távozók már számot tud­nak adni arról, hogyan érez­ték magukat a két hét alatt, volt-e hiány valamiben? Kérdésünkre a hozzánk tó­duló fiúk szinte egyszerre vá­laszolnak : — Minden nagyon jó volt. Feri bácsit nagyon megsze­rettük. Mondtuk is, hogy küld­jük vlsza a lányokat, mi meg itt maradunk még két hétig. — A „kajával” elégedettek voltatok? — Igazodunk a gye­rekek szókincséhez. — Igen — kiabálják. Repe­ta is volt, amennyi csak kel­lett. Soós néni, ha megkértük, még palacsintát is sütött va­csorára. Az ellátás minősége nagyon fontos, különösen a gyerme­keknél. Nyolc éve, hogy a Textilipari Vállalat szakszer­vezete megkereste a pásztói ÁFÉSZ vezetőségét: vállalják el az étkeztetést. Így váltás idején Ács Tiborné politikai munkatárs is elkíséri a gye­rekeket, a szövetkezettől pe­dig Bakallár Sándor alapegy­ségvezető Jön el fogadásukra. A megállapodás létrejöttéről ők tájékoztatnak bennünket. TÁBORRÓL TÁBORRA Eiég-e két pedagógus? — Több helyen próbálkoz­tunk, mielőtt a pásztói AFÉSZ­hez fordultunk — mondja Ács Tiborné. — De ilyen jó ellátást napi 34 forintért egyik szerv sem tudott adni. Egy szezonban 260 gyereket üdül- tetünk itt és a szülőknek eh­hez gyermekenként csak 150 forinttal kell hozzájárulni. A szövetkezettel úgy bonyolítjuk lé az étkeztetés pénzügyi ré­szét, hogy év elején átutalunk a részükre 100 ezer forintot és az idény végén elszámolunk. — Az üdülőtábort kiemel­ten kezeljük — veszi át a szót Bakallár Sándor. — Nem mindegy nekünk, milyen hí­rünket viszik el Hódmezővá­sárhelyre, Szegedre, Budapest­re. A Mátra vendéglő mester­szakácsa, Soós Jánosné vállal­ta a főzést egy kisegitővel és egy pincérrel, aki a kiszolgá­lást végzi. Kapcsolatunk a Textilipari Vállalattal nagyon jó kereskedelmi téren is, ezért szívesen adjuk olcsóbban a négyszeri étkezést. Arra is na­gyon vigyázunk, hogy a nyersanyag friss legyen, a főznlvalót naponta szállítjuk ide Pásztóról. „Feri bácsi” — teljes nevén Bodnár Ferenc vizelési peda­gógus — a tábor vezetője ugyancsak dicsérően nyilatko­4 NÓGRAD - 1972. augusztus 22., ke*Id Repülőgép húz cJ a fák fölött,,, (Fodor Tamás felvétele) A képek pedig szépek. Leg­utóbb festőművész vendégek adtak hangot annak a véle­ményüknek, hogy Chagall és Picasso egy-egy korszakában születtek olyan képek, mint Balázs János új művei. Mert a színpompás művek egyre- másra születnek, s mind na­gyobb tudatosságról árulkod­nak. A napokban készült el két rendkívül hatásos és so­katmondó műve: „A vtlág teremtése” ég az „Átalakulás”: Az első azt a több millió év előtti korszakot idézi, amikor csak a tenger színe alatt lük­tetett az élet és ott zajlottak le nagy előkészületek, átvál­tozások a szárazföldi életre. A másik kép évszázaddal vagy évszázadokkal tekint elő­re, « az elgépiesedés veszélyé­re hívja föl a figyelmet ‘meg- kapó művészi eszközökkel. Plakett a művészről János bácsi kunyhójához naponta zarándokolnak el az érdeklődők, hogy megcsodál­ják csodálatos készségét, új és régi alkotásait. Fel kell menni hozzá, mert ritkán mozdul el a hegyről, akkor is nagyobbára csak az erdőbe és a hegvekre, ahol vázlatait készíti. A művésztársak is odazarándokolnak, ha talál­kozni óhajtanak vele. Az egyik például elragadtatása emlékeként, ott helyben, . a kunyhó előtt bronz- és kerá­miaplakettet készített a hat­vanhét éves és töretlen egész­ségű, fehér hajú Balázs János­ról. Lakos György szabadtéren együttes kétszer, a karancs­kesziek énekkel, és tánccal szerepeltek, az érsekvadkerti­ek fonójátékot mutattak be. s a szátokt Röpülj páva körön kívül többek között egy csehszlovák folklóregyüt­tes Is bemutatkozott. Említést érdemel még a nagyszabású műsorban a szólisták bemu­tatkozása is. a furulyás, a pa­lóc dudás és az immár elma­radhatatlan énekes, Petróczi Andrásné népművész. zik Soósné fáradhatatlan munkájáról, ízletes főztjéről, a szeretedről, amelyet a gyere­kek iránt tanúsít, ö és a fe­lesége — aki ugyancsak peda­gógus — az egész nyarat Itt töltik, felügyelve a gyerekek­re, velük együtt élvezve a nyaralás örömeit. A fentiek alapján úgy mu­tatkozik, hogy minden rend­ben megy a nagymezői tábor­ban. A gyerekek kirándulá­sokra járnak, különböző sport- bajnokságokat rendeznek. Egy-egy turnusban 50—55 ál­talános Iskolás nyaral. Ha a lányok sorosak, akkor három nevelő vigyáz rájuk, ha a fi­úk, akkor négy. Ezen a nyá­ron csak egy fiúcsoport volt. De a három „nevelő” közül csak kettő pedagógus. A har­madik — a gondnoknő húsz­éves lánya —, a felügyeleten kívül a gondnoki teendők el­látásában is segít édesanyjá­nak. Sőt — mivel az most hat hónapot másik lányánál Amerikában tölt — a teendők szinte egész napját lefoglal­ják. — Érdemes elgondolkozni azon — már inkább a jövőt illetően — hogy elég-e 55 gye­rekre két képzett nevelő? Szinte lehetetlen, hogy a hét­évestől tizennégy éves korig az iskolások valami többet is kaphassanak e két hét alatt puszta fizikai jólétnél, mert „figyelni” rájuk alig marad­hat idő... Bizony megesik nem egy. szer, hogy csak éjféltájt búj­nak ágyba, s így — a tábor­vezető precíz fogalmazása sze­rint — „lehetőségük nyilik” az esténként nyitva tartott té­vében a nem nekik való fil­mek, például a „Casanova, kontra Kékszakáll” megtekin­tésére is. Kemény Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents