Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-19 / 195. szám

t Erdőkürti készülődés A kultúra új otthonában Az összefogásban, sok em­ber közös munkájában min­dig van valami ünnepélyes és megindító. Olyan ez, mint a sportban a csapatjáték, ahol többek erőfeszítése és elszánt együttműködése csodálatos rekordokat teremt. Az erdő­kürtiek ugyan olimpiai re­kordokkal nem dicsekedhet­nek, de küzdelmük és részvé­telük örökké emlékezetes marad. Közös összefogással egy év alatt tetszetős, eme­letes otthont teremtettek a kultúrának: holnap adják át rendeltetésének ünnepélye­sen az új klubkönyvtárat, a kilencszázlelkes község leg­szebb középületét. Egymillió forintért Az ünnepi előkészületek, az otthon körüli utolsó simítások perceiben toppantunk be Er­dőkürtre. Mikrobusz hozta a könyveket, fiatalok rendezték a székeket a nagyteremben, folyt a nagytakarítás az eme­leten, ahol többek között a pártszékház modern termei i6 találhatók. Az udvart, ame­lyet a csütörtöki vihar ala­posan feláztatott, izmos fér­fiak töltötték föl földdel és homokkal. A munkások kö­zött ott serénykedett Urbányi Pál, a tanácsi kirendeltség vezetője, s az épület külön­böző munkahelyein föl-f öl­tűnt Styevkó Mihály párttit­kár is, hasznos tanácsokkal ellátni a fiatalokat. — Itt, kérem — mondja Ur­bányi Pál — egy esztendeje együtt dolgozik a falu apra- ja-nagyja, az úttörőktől a nagyapákig. — A pénzt is közösen ad­ták össze — veszi át a szót a párttttkár, s felsorolja, hogy a pártbizottság, a KISZ, a községi tanács, milyen össze­gekkel járultak hozzá a mű­velődési otthon megteremté­séhez. Minthogy az egész építkezés egymillió forintba került, ebben nem kis részt képvisel a .községbeliek két­százezer forintos társadalmi munkája. Tájékozódó érdeklődésünk alkalmávál azonban mindun­talan fölbukkan Budai József tanár neve, javasolják, hogy őt keressem, őt faggassam, mert az egyik legtájékozot- tabb ember, és a munkákból is mindig oroszlánrészt vál­lal. ö ugyanis a klubkönyv­tár vezetője. Fizika—matema­tika szakos, de kapcsolatai régiek és időtállóak a kultú­rával. összefogott a falu Negyvenkét éves. fiatalos mozgású, energikus férfi, de mások dicséretét elhárítja magától: — összefogott az egész fa­lu, összeadták a szervek a pénzt, annak köszönhető ez a szép, emeletes épület. S! neveket sorol, akik az építésben és a község átlagon felüli, kiváló művelődési munkájában szereztek érdé-' meket: Vadovics János peda­gógus, úttörővezető tagja az énekkarnak és nagyszerű ci- terás, Boda Károly iskola- igazgató a szervezésben segít fáradhatatlanul, Varga Lajos- né tanárnő az irodalmi szín­padot vezeti, a táncokat Bra­un Miklós tanítja be, aki va­lamikor a KISZ központi együttesében táncolt. Varga Lajos, a volt tanácstitkár az építkezők felajánlásait koordi­nálta. Az épület előzetes ter­vét is az érdekelt népműve­lők állították össze a prakti­kusság szempontjait szem előtt tartva és csak azután, kéréseik és elképzeléseik fi­gyelembevételével készítette el a hivatalos tervet Besse­nyei Sándor, a jobbágyi ktsz munkatársa. A kivitelezést viszont a káliói ktsz vállalta magára, s mint mondják, ol­csón és jól dolgoztak, amit ritkán szoktak megállapítani a megrendelők. De bármennyire is szerény Budai József, mások elmond­ják; nagyrészt az ő érdeme, hogy az ' új klubkönyvtár megépült. Húsz éve vezeti immár a község művelődési ügyeit és könyvtárát szerény tiszteletdíjért, s azóta olyan sikereket értek el, f ami kény­szerítővé tette az új klub­könyvtár megépítését. Volt olyan alkalom, hogy az erdő­kürtiek pótkocsis autóbusz- szal 95 tagú kultúrcsoportot szállítottak el Vácra vendég- szereplésre. Az ötvenkét tagú erdőkürti Röpülj páva kör bemutatkozására ma kerül sor az Erkel Színházban, ahol a televízió az adást szalagra veszi. — Minek köszönhetik a nagyszerű aktivitást? — Az összefogásnak —• mondja Budai József. — Mégis, mi a népműve­lői módszere? — Együtt élek, próbázom, sőt szerepelek a falubeliek­kel. Énekelek, citerázom, a bátyám is citerás, feleségem az énekkarban szerepel és a gyerekeink az együttesben táncolnak. Nagyon fontos a személyes példamutatás. Magyarok és szlovákok Nem tartjuk föl tovább őt és társait, mert az utolsó, ünnep előtti percekben is sok még a feladat. Ezerrel meg­nőtt a könyvtár állománya, helyre kell rakni a könyve­ket, amelyek között jócskán akad szlovák nyelvű is. Mert Erdőkürtön magyarok és szlo­vákok élnek együtt, s ápolják mindkét kultúrát nagy egyet­értésben. — Azért lesz a neve az új intézménynek Mikszáth Kál­mán klubkönyvtár — mondja egy kislány. — Mikszáth írt a palócokról és a tót atyafi­akról is. Meg azután az idén volt a Mikszáth-évforduló... És már siet is segíteni, dol­gozni, mert nagy ünnep lesz, sok vendéget várnak, köztük Juhász Sándort,' a járási párt- bizottság első titkárát, dr. Boros Sándort, a megyei ta­nács elnökhelyettesét, s töb­bek között kitüntetést is ad­nak át Budai tanár úrnak, a szocialista kultúráért kifejtett eredményes munkásságáért. Az erdőkürtiek lelkesedése és összefogása példát mutat. Lakos György Irtunk róla Rendbe hossák a várat Nemrégiben írtunk arról, mennyire elhanyagolt álla­potban van Salgótarján kör­nyékének egyik nevezetes­sége, a híres salgói vár. om­lanak a kövek, rosszak a lépcsők, a romokat benőtték a bokrok és fák. Mivel a salgói várat nagyon sok kiránduló, turista-, iskolás csoport keresi fel. félő, hogy baleset történhet. A vár érdekében sokan fog­tak össze. Most már végleges döntés született. A hét elején a Béke-telepi tanácstagokat megbeszélésre hívta össze a területi népfrontbizottság. Az öszejövetelen részt vettek a városi tanács vezetői is. Itt ismét szóba került a salgói vár megóvása, illetve renoválása. A népfrontbizott­ság dr. Ruzsik Mihály alelnök vezetésével védnökséget vál­lalt a vár rendbehozatalára. Nagyszabású társadalmi mun­ka van kibontakozóban, amelyben részt vesznek üze­mek, iskolák, természetjárók, fiatalok. A tanácstagok és a Béke­telepi népfrontbizottság közös kéréssel fordult a Salgótarjáni városi Tanácshoz, annak ér­dekében, hogy nyújtsanak bi­zonyos anyagi segítséget is a társadalmi munka megindítá­sához. A válasz határozott igen volt. így a Műemlékvédelmi Felügyelőség engedélye alap­ján szeptemberben társadalmi munkában megkezdődik a vár rendbehozatala.. Az építőanya­got a városi tanács biztosítja, a többit a társadalmi munká­sok végzik el. A határozott intézkedés, a salgói vár érdekében kibonta­kozó közös összefogás nagy re­ményekre jogosít. Nagyon őrülünk annak, hogy a nép­frontbizottság ennyire szívén viseli a salgói vár ügyét. Mert ez nemcsak népfront­ügy, nem is csak a városi ta­nács feladata, hanem minden­kié. aki itt él Salgótarjánban. Hiszen közös történelmi kin­csünkről van szó. Csatai Erzsébet Röpülj páva Érdekes találkozóra kerül ma sor Budapesten az Erkel Színház előtt, ahol fél tizen­egykor Erdőkürt, Tar. Nézsa, Nógrád, Herencsény, Nemti és Karancslapujto Röpülj páva ■ együttesei, valamint a ka- rancskeszi illetőségű Petróczi Andrásné népművész 1,gyüle­kezik”. Az Erkel Színházban tartanak ugyanis próbát délu­tán három óráig, este fél hat­kor pedig felvételre kerül sor az együttesek műsoraiból, amit vasárnap reggel 9-től 10 óráig közvetít a Televízió. KNOCK OUT — Azt hiszem, drágám, hogy túlságosan sok tápszert adtunk a gyereknek! (Takács Imre karikatúrája) Mindenki kedvére Ma este Králik János ve­zényletével mutatkozik be Salgótarjánban a Tanácsköz­társaság téren a BM Duna Művészegyüttes szimfonikus zenekara. Szabadtéri hangver­senyüknek a „Mindenki ked­vére” címet adták, minthogy műsorukon az opera és ope­rett mestereit szólaltatják meg. A több operaénekes köz­reműködésével megtartandó hangverseny műsorán Erkel, Kodály, Kacsoh, Strauss és Kálmán Imre művei szerepel­nek. Zenei vetélkedő A balassagyarmati palóc nyár ’72 keretében ma délu­tán két órakor érdekes és iz­galmas vetélkedőre kerül sor. A Rózsavölgyi Márk-évfordu- ló alkalmából megrendezés­re kerülő vetélkedőn öt Nóg­rád megyei népi zenekar és két citerazenekar méri össze erejét a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ színház- termében. Mint értesültünk, a vetélkedőt nagy érdeklődés előzi meg. 5ZUTS DÉNES: ÖnqijhkossáQ? iA Kaszinó utcában 3G. A bárónő torz, féloldalas mosollyal válaszolt Éva sza­vaira. — Igen drágám, azt hiszem valamivel jobban va­gyok. Szász ezekre a szavakra le­pett a szobába. Leült arra a székre, ahol korábban felesége őrködött Dédi fölött. Aztán benyúlt a zsebébe és egy letörött fejű ampullát vett elő tárcájá­ból. Az ampulla gondosan be voit csomagolva. Szász úgy tartatta a kezében, mint egy féltve őrzött ereklyét. — Kérem, Dédi! Jól figyel­jen ram! Az élete múlik ezen! Éva, gyere ide! — szóit hátra, meg sem for­dulva, feleségének. — Dédi! Kérem, itt az unokája előtt nyilatkozzon: kapott-e ön ilyen ampullából orvosságot tegnap éjszaka Alfred Fless- burgertől? Járt-e önnél éj­féltájban Alfred Flessburger? Válaszoljon! — Miért kérdezi ezt tőlem? — zuhant vissza párnájára, egyik szemével gyorsabban pislogott, de Szász látta, hogy merően figyeli az ampullát. — Azért, mert ha adott önnek az éjszaka gyógyszert, akkor magát Flessburger meg­mérgezte. Csend lett. Fojtogató, ré­mes csend, mintha a halál lépett volna be a szobába. Szász rendületlenül folytatta. — Ebből az ampullából mo­torcsónakjának rejtett helyé­ről vett. ki egyet Flessbur­ger. Mg1estem az éjszaka. Szász elmondta, hogyan kö­vette a férfi útját a szállo­dától a kikötőig. Arról vi­szont hallgatott, hogy kihall­gatta is. -­a z °1 vittem a vá­ros eg :k gyógyszerészéhez — folytatta —I aki megvizs­gálta. Teljes képet nem tu­dott adni róla, mert alapos vegyi elemzéssel sem lehe­tett megállapítani a tartal­mát, de annyi biztos, hogy a szervezetre káros, merev görcsöt, később szívbénulást okozó szert is tartalmaz. — Heilige Maria! — sut­togta eltorzult arccal a bá­rónő. Szász dédanyósa orra elé tartotta az ampullát, és arra kérte, szagolja meg. — Ez volt — nyögte a bá­rónő és száját kitátva kap­kodta a levegőt. — Űristen! Frisch! segítség! Meghalok ... Szász könyörtelen arccal meredt rá: — Dédi! Mondja meg ki ez az ember? Meg kell mondania, hogy segíteni tudjak még magán. Legalább könnyítsen a lelkiismeretén. Az idős nőt heves csuk­lás gyötörte. Egész feje kivö­rösödött, szája rángatózott, szeme kidülledt. Látszott, hogy egyre erősebbek a ro­hamai. — Frisch! Átkozott Frisch! — hörögte. — A Gestapo megbízottja volt. Jelentse fel! Fogják el! ö a gyilkos ... Ok végeztek vele. Nekem semmi közöm ... Már meg­bántam, nem akartam én Je­nőnek olyan véget... — Frisch és még három másik ember végzett Balá- taival. Én a lakást csak meg­figyelésre adtam nekik, a Kaszinó utcai lakásomat. De gázt eresztettek le. Fiolákat... elszédült. Utána eresztették rá a má­sik gázt. Westrick, Cloöius, Daitz és Hugenberg ... A né­metek mindig végrehajtják ez utasításokat... Gyerme­kem ... Bocsáss meg, Éva ... Szászné a fürdőszobába tántorgott. Gyomra nem en­gedelmeskedett akaratának. hiába harapta össze úgy fo­gait, hogy lejött róluk a zo­mánc. Fuldokolva hányt. Mi­re a fürdőszobából vissza- támolygott a szobába, nagy­anyja kiszen vedett. Az asszony és a férfi egy­másra néztek. Nem szóltak egymáshoz' semmit. Szász csüggedten, fáradtan állt a szoba közepén, s aztán lassú léptekkel, lehajtott fejjel el­indult az ajtó felé. Még két lépést sem tett, amikor ko­pogtak, és a nyitott előszo­baajtón át a folyosóról egy hang csapott a szobába: — Ébren van bárónő? Szász egy ugrással a für­dőszobaajtónál termett, aho­vá Évát is berántotta. Szász- nenak ez az utolsó óra olyan volt, mint egy lidérces álom, gonosz erők játéka. Bódul­tán hallgatta férje suttogó szavait. — Menj a szobába, tegyél úgy, mintha mi sem történt volna. Én itt maradok. Ne árulj el neki semmit, csak kér­dezd* meg, elvisz-e Olaszor­szágba? Az asszony beleegyezően bólintott. Elveszetten, elkín- zottan, reménytelenül nézett férjére. Szász becsukta utána a fürdőszoba ajtaját, fülét a deszkára tapasztotta. — Szabad! — hallotta fele­sége hangját. A résben Fless­burger jelent meg. Lábujj­hegyen, ringó lébtekkel, sze­mét ide-oda jártatva közelí­tett a bárónő ágyához. — Szegény, meghalt — mondta a részvét bánatos hangján és lehajolt az ágy­hoz. — Biztos, hogy meg­halt? — Hirtelen a bárónő szemhéjához nyúlt, s egy gyakorlott orvos mozdulatá­val széthúzta a pillákat. — Elvégeztetett — fordult Éva felé. — Asszonyom, őszinte részvétem! A bárónővel egy olyan kiemelkedő tudású asszony távozott el... Szászné közbevágott: — Alfred! Most már sem­mi akadálya, hogy átvigyen Olaszországba. A férjem itt­hagyott. Flessburger megrázta a fe­jét, aztán kezét tétován fel­emelte : — Az orvost értesíteniük kell. A szállodát... Nem tu- aom, hol kívánják eltemet­ni a bárónőt... Mindez ad­minisztratív intézkedéseket igényel, ön nem hagyhatja itt, így... És én, sajnos telegra­mot kaptam, nekem azonnal utaznom kell. Remélem, nem ért félre ... Az asszony maga elé bá­mult, és nyelve megbénult. Az a tudat, hogy minden­ben férjének volt igaza, hogy öt Dédi és különös társasa­ga félrevezette, dühvei töl­tötte el. Apjának halála és a halál körülményei egyszerűen felfoghatatlanok voltak szá­mára, de még ebben az utol­só játszmában is látnia kel­lett az általa korábban olyan nagyra tartott férfi aljassá­gát, szemérmetlen csalását. Flessburger azt hitte, az asz- szonyt a gyász verte le env- nyire, és néhány részvéttől csöpögő mondatot motyogott. In agyon sajnálja a dolgot. Az élet keserű véletlenek láncolata. Ebben a korban, amiben a bárónő volt, ami­kor az embert Isten szólítja... Szász ezekre a szavakra lé­pett ki a fürdőszobából, ke­zében a sárga üvegből készült ampullával. — Ehrenburgi Bayer Olgát ön szólította, Herr Frisch és nem az úristen. — És a hát­rahőkölő kölni gyógyszerész orra alá tartotta a fiolát. — ön tegnap éjjel vette ezt ki a motorcsónakjának rejtekhe­lyéről, és idegességében egyet leejtett, ön, Herr Frisch, ugyanilyen hidegvérrel vég­zett Balátai Jenő geológus­sal. .. A folyosóról ebben a pilla­natban minden kopogtatás vagy csengetés nélkül a vi­dám és fürge kis doktor rob­bant be a szobába, elvágva ezzel Szász szavait. — Mi újság? Szász azt akar­ta mondani: „Már minden Ké­ső, miért nem jött előbb”. Az orvos az ágyhoz lépett és fi­gyelmesen vizsgálgötta a moz­dulatlan testét. Kis idő után így szólt: — Igen, igen... sajnos erre nem számítot­tam ... — kezeit sajnálkozóan tárta szét, és bocsánatkérően fordult hol Szászhoz, hol Évá­hoz. Német, olasz és szerb nyelven magyarázta, hogy mi történt, s mire Szász észbe kapva körülnézett, Frisch már nem volt a szobában. — Pardon, egy pillanatra — akarta mondani a doktor­nak, de azt nem lehetett egy­könnyen lerázni. Azt próbálta nekik megmagyarázni, hogy mi is a teendő. Külföldiről lévén szó, az orvos először is kiállítja a bizonyítványt; itt volt, látta és igazolja a beteg­séget. . . Semmi kétség, a höl­gyet gutaütés érte. .. öreg­kori vérkeringési zavar. .. Miközben magyarázott az or­vos. elhúzta tollát, hogy ki­állítsa a bizonyítványt, Szász a bejelentést latolgatta magá­ban. Megmondja-e, hogy va­lójában mi történt, vagy hagyja békében a doktort ? Mi lesz itt, ha ő megvádolja Flessburgert, alias Frischt, hogy előre megfontolt szán­dékkal megölte Rösslernét, Bayer Olgát? Ki fog neki hinni, és elfogadják-e tanú­nak a feleségét? Meg tudja-e majd kellően magyarázni tol­mácsok útján, hogy itt miről Is van szó?... Be tudja-e ne­kik bizonyítani, hogy Fless­burger, alias Frisch egyike a legveszedelmesebb gonoszte­vőknek, hogy a férfi nem kölni gyógyszerész, hanem a Gestapo magyar osztályának volt beosztottja, s mint ilyen, Balátai Jenő magyar felfede­ző gyilkosa, s ki tudja, utána még hány ember, hány csa­lád hóhéra. Nem kétséges, hogy a jugoszláv biztonsági szervek ezt alaposan, jó szán­dékkal és nagy tisztességgel kivizsgálnák. De Frischt nem foghatják el csak azért, mert valaki a szállóvendégek kö­zül rámutat és azt mondja, ez nem Flessburger, hanem Frisch. Milyen bizonyítékok vannak a kezében ?... Ez egy olyan ügy, amelynek megér­téséhez legalább egy hónap kell. és addig a gestapós „szakértő” árkon-bokron túl lesz, s a legjobb esetben is legfeljebb egy kölni bírósá­gon védekezik maid, mil­lió ügyvéddel . .. F,svábként Is az üev nem minősül há­borús bűntettnek, és túl is van az, elévülési határidőn. Nincs tehát semmi értelme, hogy a mérgezést elmondja, mert a doktor egyszerűen hü- lyének nézné, talán még az orvosi tudásában való kétel­kedésként fogná fel a beje­lentést. És amíg másik or­vos jönne, amíg ezt egv ide­gen országban el lehetne ér­ni. addigra ez a rafinált gyil­kos eltűnik. (Folytatjuk) 41 NÖGRÁD - 1972. augusztus 19., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents