Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-19 / 195. szám
Párizsi vendégekkel Ügy tűnik, mintha az idei nyár túlságosan meleg lenne a világjáráshoz. Legalábbis a mérsékeltebb időjáráshoz szokott európai embernek alaposan lelohasztja felfedező kedvét. Annak a villogó, fekete szemű néger lánynak viszont, aki a napokban Balassagyarmat utcáit járta egy fényképezőgéppel az oldalán, egyetlen izzadságcsepp sincs az arcán. Szemüveges, szőke fiú van a társaságában. Az angol nyelvű megszólításra kedves, kifejező fintorral válaszolnak, jelezve, hogy eléggé hadilábon állnak ezzel a nyelvvel. Kiderül, hogy szerénységük indokolatlan; inkább én vagyok az, akinek az arca nem tükröz túlságosan sok értelmet egy- egy válasz hallatán. Azért las- lan-lassan megindul a beszélgetés. — Honnan jöttetek? — Párizsból, egy huszonnégy tagú turistacsoporttal — felel a lány. — Autóbusszal járjuk az országot. Balassagyarmatra ma reggel érkeztünk. Már megnéztük a Palóc Múzeumot. Nagyon érdekes volt. A város is szép, van hangulata. Hogy mire vagyunk kíváncsiak? Nem mondhatnám, hogy előre elterveztük, mit akarunk megnézni. Nem sokat tudunk Magyarországról, de feltétlenül szeretnénk egyszerű emberekkel találkozni, olyanokkal mint mi magunk is vagyunk. Szeretnénk találomra bemenni egy-egy házba, megnézni, hogyan élnek, mit csinálnak. Beszélgetni persze nem nagyon tudunk majd, de talán megértjük egymást kézmozdulatokból, arckifejezésekből. — Szereztetek már valamiféle benyomásokat? — Eddig kizárólag kellemeseket. Itt mindenki kedves, barátságos. Ez valami nemzeti sajátosság? — kérdi csodálkozó kíváncsisággal. A társaságában levő fiú neve Alain Prenois. Párizsi diák. öt Josee Euriclidének hívják, és szintén Párizsban él. A kérdésre, hogy milyen nemzetiségű, hová való, ezt írja fel egy papírszeletre: Guadeloupe. Talán szégyen, de nem tudtam hol van. Később sikerült kideríteni, hogy Fran ciaország tengeren túli megyéje, a nyugat-indiai szigetvi lágban, főként színesek lakják. Megkérdezem, hová mennek innen? — Ó, még sok helyre — villan fel a mosoly a lány arcán. — Most Verőcére megyünk, az Expressz ifjúsági táborba később meglátogatjuk Debrecent, Szegedet, és végül a fővárost. Augusztus 28-án megyünk vissza Párizsba. — Tudtok már egy-két szót magyarul? — Sajnálkozó mosollyal tárják szét a karjukat Megpróbálom megtanítani őket a magyar búcsúköszöntésre. — Ve-szon-lá-tás-rá — pró bálgatják, de aztán nevetve felhagynak a számukra nyelvtörő szó kóstolgatásával. — Nem baj — vigasztalom őket. — Majd megtanuljátok, mire bejárjátok az országot. Szöghy Katalin Tapasztalatok Szegvárról Hogyan hasznosítják a legelőket? Hat nyelven felel a porta — Halló, itt a Karancs porta! — naponta jelentkeznek, így a telefonon ér- deklődőkhek . a szálloda portásai. Ha kell, hat nyelven. Franciául, németül, oroszul, olaszul, angolul és spanyolul. Négy portás jelentkezik: Danyi, _ Horváth, Mészáros és Weisz. Valamikor, 1964— 66 között a kétéves hotelportási iskolán is így következett a nevük a harmincfős osztálynaplóban. A végzéskor még nem gondolták, hogy nyugodtan kiírhatják — legalábbis ők négyen — a tablóra: találkozunk Salgótarjánban, a Karancs Szállóban, 1969-ben. Mert azóta dolgozik együtt a négy volt osztálytárs. Az „inasévek” után — budapesti nagyszállók: Margitsziget, Royal, Gellért, Astoria — Danyi András és Mészáros József 1966-ban, Horváth Csaba 1967-ben, Weisz László 1969-ben került a salgótarjáni Karancs Szállóba. (Illik tudni, hogy a szállodát 1964. április 4- én adták át.) Mit kell tudni az osztály- társákról? Weisz mérnöknek készült, Mészáros és Danyi a Karancs ösztöndíjasaként fejezte be iskoláit. Mészáros 28 éves, a többiek két évvel fiatalabbak. Ha elmondjuk, hogy a portások közül hárman nősek, máris túl messzire merészkedtünk, mert ebben a szakmában az egyik fontos kellék az intimitás. A portások közül Horváth Csaba mindig délelőtt teljesít szolgálatot. Ö a főportás. A szolgálat minden portásnál nyolc óra. A főportás felelősséggel tartozik a vendégeknek és a vállalatának is. Ugyan, a portás! — legyint valaki, hiszen nem csinál semmit, csak ül. Nagyon téved, aki ezt mondja, mert azután a perc után, ahogy a vendég a kitöltött bejelentőlapot átnyújtotta, a portásnak ezer dolga van. A vendég igényes, a vendég kér, és a porta szolgáltat. Posta, ébresztés. újság, üzenetátadás. Mozijegy vagy vasúti jegy, taxirendelés, virág a piacról és ki tudná felsorolni, mi mindent kell teljesítenie a kedves vendégért. Előfordult, éjfélkor gondolta meg a szállóvendég, hogy másnap Miskolc környékén tölti a napot. A kérés:-olcsó szállodát szeretne másnap estére és biztosra szeretne menni. Telefon telefont követett, s meglett a szoba. Egy másik alkalommal kutyával érkezett a külföldi. Kérés: szeretné, ha valaki sétálni virmé a kutyát. A londiner teljesítette a kérést, és természetesen a megfelelő honorárium sem maradt el. A porta körüli, dolgozókat londinereknek hívják. A Karáncs Szállodában három, londiner van A portások «Toros kapcsolatot társnál* a szoba- asszonyokkal — minden emeleten van egy — mert naponta jelentik, melyik szobából utazott el a vendég. Ki lehet portás? Amikor Danyiék kezdték, még elég volt az érettségi és két nyelv tudása. Ma már ez kevés, mert az egyik nyelvből alapvizsga kell, ugyanakkor az érettségi mellett egy vendéglátóipari szakma nélkül szóba sem állnak az emberrel a felvételin. Hogyan? Jól hallottuk, szakácsnak vagy felszolgálónak is lennie kell egy portásnak? Igen. Mert a vendég nem egyszer megkérdezi, melyik étel, hogyan készült, hiszen nemcsak aludni jönnek egy szállodába. Ennél a szakmánál is állandóan tanulni kell. Kérdezzenek valamit bármelyik szállóban, bármelyik portástól. Ezt a szót, hogy nem tudom, soha nem fogják hallani. Inkább ezeket: utánanézek, érdeklődöm, azonnal megmondom, vagy pár perc türelmet, uram. Igaz, hogy a portás legfontosabb kelléke a nyelvtudás, ám, ha ez nem párosul szüntelen új és új információszerzéssel, akkor nehéz lesz a válasz külföldinek, belföldinek egyaránt. Mert, megkérdi az olasz vendég, miért nem kapja meg leveleit, hogy még mindig sztrájkolnak a vasutasok? És a portásnak tudnia kell, hogy tart-e még a sztrájk Olaszországban? A könyvinstruktor tizennégy utcanevet sorol fel és megkapja az útbaigazítást a pórtán. Pedig Salgótarjánban, ahol új város született, utcák tűntek el és keletkeztek neveikkel együtt egyik napról a másikra, bizony nehéz eligazodni. Ki tudná megmondani, hogy hívják a csillagházak melletti teret? A portás megmondja. A portástól minden vendég kérdezhet, ő azonban a vendégtől csak egy adott határon belül érdeklődhet. Értik: nincs tolakodás, bizalmaskodás. Természetesen más a külföldi és más a belföldi vendég igénye. Nehezebb a munkája a nagy budapesti szállodák vagy a „menő” balatoniak portásainak, mint a vidéken, a kisvárosokban dolgozóknak. Bár a Karancs sem panaszkodhat, hiszen tavaly 4028 vendégnapot töltöttek itt külföldiek és a csúcs 203 külföldivel akkor volt — ez már idei adat —, amikor két francia és egy német csoport mellett az egyik jugoszláv vállalat adott fogadást a Narancsban. Danyi András Nemtiből, Horváth Csaba Nagykanizsáról, Weisz László Budapestről jött Tarjánba, csak Mészáros József salgótarjáni. Itt maradnak? Elmennek? Véletlen volt, ahogy itt összekerült négy osztálytárs. A portásszakmában kevés a törzsgárdatag, ritkán marad valaki sokáig egy helyen. De addig még: hat nyelven felel a porta... Sz. L. A magyar mezőgazdaság egyik legnagyobb jelentőség# feladata a szarvasmarhatenyésztés komplett fejlesztése. Ennek egyik legfontosabb feltételét az olcsó és biztonságos takarmánybázis megteremtésében a rét- és legelőgazdálkodás intenzitásának fokozásában kell keresni. A fehérjeszükséglet biztosításának legkézenfekvőbb lehetősége a nagy kiterjedésű gyepterületek termésének növelésében van. A gyepgazdálkodás fejlesztésének szükségességét, a gyepjavítási és -hasznosítási módok elterjesztését, a gyepgazdálkodásban rejlő lehetőségek felismerését kívánta elősegíteni a Szegváron megrendezett IV. országos gyepgazdálkodási és szarvasmarhatartási bemutató. A gazdaság, amit megtekintettünk, a több mint hétezer holdas, mintegy 1200 darab szarvasmarhát tartó Puskin Tsz volt, mely 900 hold gyepterülettel rendelkezik. A bemutatónak külön jelentőséget adott, hogy a legelőműveléssel és -hasznosítással kapcsolatos módszereken túl értékelték a ráépülő szarvasmarha-ágazatot, annak tartási, üzemeltetési és szervezési feladatait is. A megyénkből érkező szakemberek nagy érdeklődéssel figyelték az ott látottakat. A bemutatott termelőszövetkezetben a termelési tevékeny ség három fő üzemágra tagolódik. Az állattenyésztési főágazaton belül a szarvasmarha-állomány fejlesztése a legdinamikusabb. A résztvevők megtekintették a 660 férőhelyes tehenészeti telepet, melyben jelenleg 300 darab tehén, száz darab vemhes üsző és 120 borjú van. Főleg állattenyésztőkből álló szakembereknek különösen felkeltette az érdeklődését az úgynevezett „borjúóvoda” melyet a mesterséges borjúnevelők mellett telepített leHasznos együttműködés Bár lassan lejár a kempingcikkek szezonja, gyártása azonban nem fejeződik be. Legalábbis ezt mutatja a Fém-és Vastömegcikk Ktsz rétsági telepének év végéig szóló ez irányú termelési programja. Ezek szerint december 31-ig 28—30 ezer szék alumínium vázát készítik el, amit aztán a nógrádi Béke Tsz tagjai szerelnek össze készáruvá. A rétságiak elégedettek a termelőszövetkezet dolgozóinak minőségi munkájával. gelőn alakítottak ki. Lényege. hogy a borjak már 30 napos korban kikerülnek a legelőre, s 24-es csoportokban zárt szakaszok között tanulnak legelni. Szegváron a természeti adottságokat és a gyepgazdálkodásban szerzett tapasztalatokat figyelembe véve, a takarmánybázis megteremtésének legazdaságosabb módját, az öntözéses legelőgazdálkodást vezették be. A legelők elhelyezkedésétől és eltartóképességétől függően három legelőegységen, háromféle hasznosítási rendszer került bemutatásra: A párosán adagolt, napi adagolt és az úgynevezett szegvári módszer, melynek lényege, hogy egy- egy szakaszon az állatok addig legelnek, míg a várható termés szükségletüket fedezi, így egy szakasz nagysága körülbelül tíz hold. A szakaszokat tüskésdrót veszi körül. Ezt a módszert eredményesen tudnák alkalmazni azokon az erősen dombos legelőinken, ahol a villanypásztorral történő adagolás nem megoldható. Nagy előnye még, hogy ezzel a módszerrel egy ember több gulya legeltetését is el tudja látni. Mér most, de a jövőben még jobban jelentkező nagy mennyiségű tömegtakarmány- igény biztonságos kielégítése csak a hagyományos szántóföldi termesztéssel megyénkben nem oldható meg. Éppen ezért vált szükségessé a szarvasmarha-ágazat és a korszerű legelőgazdálkodás összehangolásának megteremtése, a legelőre alapozott szarvasmarhatartás technológiai rendszerének kialakítása. Mivel természetes gyepterületeink nagy része a szarvasmarhatelepektől távolt esik, ezért legelőközpontok kialakítása válik szükségessé, ahol a látottak szerint korszerű hasznosítást kell bevezetni. Két szakosított tehenészeti telepünkön — a ceredi és tolmácsi termelőszövetkezeteknél — ez már megoldást nyert, a pásztói tsz-néi ennek kialakítása most történik. Az üzemek vezetőinek látni kell, hogy a szarvasmarha-állomány tervezett szintű növelése és az eddiginél hatékonyabb kihasználása csak szilárd takarmányalappal valósítható meg. Az országos bemutatón látottak, valamint a megyénkben már eddig elért jó eredmények példájára szükséges, hogy a kisebb állatlétsMm- mal rendelkező gazdaságok is többet tegyenek a hasonló eredmények eléréséért, mert a takarmányozás költségei a korszerűbb legelőgazdálkodás bevezetésével csökkenthetők. Pintér Sándor megyei felügyelő Föld alatt, 300 méteren túl is Kulcsár József felvétele A héten történt Autóstop 72 Sok vita szól még manapság is az autóstopról. Pedig ez az „intézmény” már világszerte ismert és elismert, az egyik legközkedveltebb utazási forma: a világlátás egyszerű és nagyszerű módja. A lengyel fiataloknak például már nem jelent problémát az autóstop. Stopos igazolványokkal ellátva járhatják az országot, s az autósok is nagyobb bizalommal fogadnak be olyan fiatalokat, akik a dokumentet felmutatva kérez- kednek fel. De nemcsak a lengyelek, hanem más országok, köztük hazánk ifjai is bekombinálják utazásaikba a stopot. így kívánja ezt a pénztárca szűkösséggé — húszon innen és valamivel azon túl is igen gyakori állapot ez —, na meg az út változatossága, izgalmassága is. Egy külföldi újságírónő például az egész világot autóstoppal járta be. Bizonyságul is szánta az utat, arra, hogy kötegnyi bankók nélkül is lehet világot látni, élményt gyűjteni. A világkörüli útról könyvet írt és adott ki. Valamelyik lapban pedig egy francia rajztanárnőről olvastam, aki részint gyalogosan, részint pedig stoppal bebarangolta egész Afrikát. Az autóstop természetrajzának megismeréséhez egyébként nem is kell ilyen messzire mennünk. Elég leruccanni a Balatonhoz. A vízpartot követő országút szélén sorra állnak a fiúk és lányok. Ki egymagában, kik kettesével, hármasával. Meszelnek. Azaz szorgalmasan és kitartóan lengetik a kezüket a közeledő autók elé, várják, hogy valamelyik felvegye őket. Többségük trikóban, farmerben, azaz praktikusan és célszerűen öltözve. Az autóstopnak is megvannak a maga szabályai. Megfogalmazták és megjelentették a stop tízparancsolatát is, melyben többek között ilyenek állnak: — Egyedül álló fiatal lány lehetőleg ne üljön be magányos úrvezetőhöz. — A később érkező stoposok a már meszelők fölött álljanak le az út szélére, biztosítva ezzel a korábban jöttek előnyét. — A tiszta, rendesen öltözött fiatalt hamarabb felveszik, mint a gondozatlan, elriasztó külsejűt. A héten a Balatonnál jártam, s volt alkalmam tapasztalni, hogy a fiatalok szépen betartják az autóstop „tízparancsolatát”. Csinosak, szépek, kedvesek, udvariasak. Mégis, csak elvétve áll le egy-egy kocsi az országút padkájára, hogy felvegye őket. Itt aztán ugyancsak nagy szükség van a türelemre, kitartásra. Egy fiatal srác már jó háromnegyed órája ácsorgott az út szélén, a tűző napon, mire odaértünk és felvettük., Most szerelt le, ősszel a közgazdaságtudományi egyetemen kezdi meg tanulmányait. Előfelvételis. Most még övé a nyár, stoppal járja a Balatont. Hogy mi a véleménye a kocsitulajdonosokról ? — Idővel azért eljut az ember, ahová szeretne. Csak az a bosszantó, amikor félig-meddig üres kocsiból gúnyosan integetnek ki az emberre. Pedig senki sem kocsihoz nőve jön a világra. Lejjebb egy fiú és egy kislány meszel. A lány barátnőjéhez igyekszik, a fiú haza. Azaz egy ismerős kertjébe, ahol két barátjával együtt egy kétszer háromméteres fabódéban laknak. Mikor odaérünk. boldogan mutatja a „lakást”, bizony nem minden tizenévesnek jut ilyen a „Belesi’ partján. Mielőtt a két fiatal elválik egymástól, „randit” beszélnek meg a tihanyi strandon. Lehet, hogy a stopos ismeretségből szerelem lesz? ... Beszéltem kocsitulajdonossal, aki szerint, „a stoposok csavargó huligánok.” A rendesebbje megtalálja a módját, hogy rendesen, vonattal utazzék, s ő bizony le nem állna az út szélén lengetőknek. Kialakult véleménye van a stopo- sokról, jóllehet, még az életben nem állt szóba eggyel sem. Néhány kivételtől eltekintve — elenyésző kisebbség ez! A stoppal utazó fiataloknak nincs szükségük különösebb védelemre. Viselkedésükkel, érettségüket maguk bizonyíthatják. -í ■ ——ária NÖGRÁD — 1972. augusztus 19., szombat V
