Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-02 / 180. szám
Moziélet r „Forróiéi" kalandos vállalkozása Az elmúlt héten azt írtuk, hogy a filmstúdiók nem nagyon kényeztetik el a gyerekeket, ritkán készülnek számukra szép mesefilmek. A salgótarjáni November 7. Filmszínház programja azonban úgy látszik, rácáfol erre, hiszen az Aladdin és a csodalámpa után újabb mesefilmet, a Csipkerózsi- kát láthatják a gyerekek. A világhírű Grimm-mese alapján készült színes NDK • filmet augusztus 3—6-án délután fél 4-es kezdettel vetíti a mozi. A Csak rá kell nézni című olasz filmvígjátékot augusztus 1—6-án délután háromnegyed 6-tól és 8 órától játssza a filmszínház. (A filmet elmúlt heti Moziéletünkben már ismertettük). A műsorhét zárása a „Forrófej” című színes, jugoszláv film lesz, ezt augusztus 7—9- én tűzi programjára a salgótarjáni November 7. Filmszínház. A Grimm-mesék a gyermekek legkedveltebb olvasmányai közé tartoznak. Azt hiszem, kevesen vagyunk, akik ne olvastuk volna „rongyosra” a Grimm-kötetet Nagy öröm hát gyerekeknek, sőt, felnőtteknek is, hogy a könyv egyik legszebb meséjét, a Csipkerózsikát most filmen is Láthatjuk. A mese története ismert, ezért most csak nagy vonalakban szólunk róla néhány szót. Az öregedő királynak és királynénak gyönyörű kislánya születik. Ennek örömére nagy ünnepséget rendeznek az udvarnál. Meghívták a tündéreket is. de mivel az udvarnál csak 12 arany tányér volt, a 13., a szorgalom tündére már nem kapott meghívást. A tündér megsértődött és megjósolta hogy a kis Csipkerózsika 15 éves korában megszúrja kezét egy orsóval, és holtan esik össze. A 12. tündér viszont azt kívánta, hogy ne holtan essék össze, hanem százéves álomba merüljön az egész udvarral együtt. El is aludt az egész királyi udvar, míg meg nem érkezett a szép és bátor királyfi, hogy gyengéd csókjával felébressze a szép Csipkerózsikát, s felkeltse mély álmából az egész udvart. Kevés olyan filmet ajánlhatunk, amely igazán a gyerekeknek való. Nos. ezt bátran megnézhetik az egészen kicsinyek is. Ne mulasszuk el az alkalmat! Egy sor titokzatos gyilkosság hozza izgalomba a jugoszláv biztonsági szolgálat fiatal tagját, „Forrófej”-t. A szálak egy elhagyatott helyre, egy kábítószercsempész banda hadiszállására vezetnek. „Forrófej” nem törődik a veszély- lyel egymaga indul, hogy felfedje az ellenséges szervezkedést. Még szerencse, hogy megpróbáltatásai közepette szép segítőtársa akad, Elsa, az Intgrpool embere. A „Forrófej” című film a2 alkotók nyilatkozata szerint első része egy sorozatnak, a „jugoszláv James Bondról”, „Forrófej”-ről. Bár a nézők nálunk egyetlen James Bond- filmet sem láttak, nagy részük tudja, milyen jellegű filmhőst takar ez a név és érdeklődéssel várják kémek és ellenkémek sok ravaszsággal és nagy testi ügyességgel, nem utolsósorban pedig vakmerőséggel vívott küzdelmét. A sok kalandos fordulat mellett sikert ígérnek a film szép színei és a rokonszenves címszereplő, Bata Zivo- jinovic jó játéka is. MOteremiútogatés —- műterem nélkül Már a címből is minden bizonnyal sejthető, hogy fiatal, pályája kezdetén álló művészről van szó. Hibó Tamás, aki pár hónapja került ki a budapesti Képzőművészeti Főiskoláról, Salgótarjánban telepedett le. — Bár nem itt születtem, tizenöt éve élek ebben a városban, emberi kapcsolataim Idekötnek — mondja. Emeleti lakása ablakából a dombra, az új gimnázium épületére, zöld bokrokra, szürke betonlépcsőkre látni. Távolabb a Pécskő. Az ablakok tárva- nyitva. A lakás friss illatot áraszt, most festették. A szituáció „honfoglalást” idéz, a bútorok festékesek, szanaszét állnak, kell még egy kis idő a berendezkedésre. Lakása tehát már van, műterme még nincs. — A két szoba közül az egyiket műteremnek használom majd, s természetesen azt remélem, hogy majd a jövőben felépülő műtermes lakások közül én is kapok egyet. Hibó Tamás másik reménye, hogy sikerüljön szocialista szerződést kötnie valamelyik salgótarjáni vállalattal, gyárral, üzemmel. Jelenleg ugyanis még „állá6” nélkül él. Eddigi útja? 1967-től 1971-ig a varsói Szépművészetek Főiskolája, az Akadémia Sztuk Pienknych hallgatója volt, az utóbbi másfél évben népköztársasági ösztöndíjasként tanult itt. Mesterei közül Eugeniusz Arct festőművészt, s egy másik neves lengyel festőt, Gie- rowskit említi. — Gierowski több vásznával örömmel találkoztam most Budapesten, a Műcsarnokban rendezett lengyel festészeti (kiállításon — mondja. Eugeniusz Arct festőművészt a párizsi iskola, a Ma- tisse-kör tagjaként tartják számon Varsóban, a század- forduló tájékán hosszabb ideig Párizsban élt és alkotott. Hibó Tamás Varsóban a festészeti és grafikai szakon tanult. Mit jelentettek számára az itt eltöltött évek? — Tulajdonképpen Lengyelország jelentette számomra az első tudatosabb ismerkedésemet a világgal. A lengyel művészeti közéletet, amennyire ez pár főiskolán töltött év után lehetséges, eléggé nyitottnak ismertem meg. Az általam újnak ítélt művészeti törekvésekkel találkoztam Varsóban. Nagy hatást tett rám a pop irányzattal való közvetlen találkozásom, amely szintén itt történt.- Ez az irány stílusával, úgy érzem, maradandó hatást gyakorol rám. Hibó Tamás tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán fejezte be 1972-ben. Grafika szakon végzett, tanszékvezető tanára itt Ék Sándor volt. Budapesthez korábbi tanulmányainak emléke is fűzi. Itt végzett képzőművészeti gimnáziumot, s szeretettel beszél egykori tanáráról, Viski-Balázs Látóiéról, s művészetéről. A fiatal művész idén lett a Képzőművészeti Alap, s a Fiatal Művészek Stúdiójának Jutalomból kirándulás A szécsényi Mikszáth Kálmán Általános Iskola ez év tavaszán nagyszabású ünnepségsorozat keretében emlékezett meg az iskola névadójáról, Mikszáth Kálmánról. A rendezést a tantestület vállalta magára. A közelmúltban kellemes meglepetés érte a tantestületet. A nagyközségi tanács hétezer forintot juttatott az iskola tanárainak a színvonalas évforduló megrendezéséért. Az iskola dolgozói úgy döntöttek, hogy ebből az összegből közös kiránduláson vesznek részt. Nagyon Jól sikerült kirándulást rendeztek Pécsre, három napon át ismerkedtek Baranya nevezetességeivel. tagja. Salgótarjánban eddig két kamaratárlaton szerepelt, s az idei második salgótarjáni tavaszi tárlaton is találkoztunk néhány grafikai lapjával. Korábban Varsóban, annak egyik külső városrészében, Pszczelinben volt önálló grafikai kiállítása, ahol főleg lengyelországi élményeiből származó tájgrafikákkal, s néhány ottani barátjáról készített protréjával szerepelt. Ez a kezdet. — Tartalmában a realizmus alapján nyugvó művészetet szeretnék majd létrehozni. Sok áldozattal, emberi helytállással épül itt a völgyben ez a város. Erről is szólni kívánok. Egyáltalán a dolgozó, küzdő embert, szeretném művészetem középpontjába állítani, minden örömével, de bajával, botlásaival is. Grafikai lapokat mutat, a Város-sorozat néhány részét. Grafikusnak, vagy festőnek érzi-e magát? — Grafikusnak, aki majd fest is — válaszolja. Tóth Elemér Tanácskozás a nemzetiségi napról A napokban operatív bizottsági ülést tartottak Rétságon, a VI. nemzetiségi nappal kapcsolatban. A nemzetiségi napot — mint hírül adtuk — augusztus 13-án rendezik meg Nógrád községben, s azon Csehszlovákiából, Léváról és Hontmegyerről érkező vendégek is részt vesznek. Az előzetes becslés szerint, mintegy 250 szereplőre számítanak. A műsorközlő magyar, szlovák és német nyelven konferálja majd a műsorokat, A kultúr- csoportok sorában — többi közt — fellépnek a dunabog- dányi, a pilisszentlászlói énekkarok, a nógrádmegyeri cigányegyüttes, a Nemzetiségi Szövetségek Központi Együttese, s a rétsági járás nemzetiségi együttesei. Perecz László tudósító SZUTS DÉNES: Önqyhkossm ? 14 Kaszinó utcában 21. A pincér elhúzta a függönyt, Éva az étteremből kilátott a tengerre. Ivott a borból, közben gondolatoan emlékeit is ízlelgette. A sok vita ellenére akkoriban mégis jó volt Dániellel együtt lenni. Moßt, házasságuk nyolcadik évében bevallhatja magának, hogy Dániel azokban az években lekötötte, izgatta, kielégítette, ö is igyekezett alkalmazkodni hozzá, átvenni szokásait, beleélni magát gondolataiba. De sokkal jobban tette, hogy hallgatott Mártára, és közéleti sikerét kihasználva a bányatervező intézethez helyeztette át magát. Csupa mérnök, geológus, fizikus. Teljesen más társaság. Úriemberek. Mindnek kocsija van, gyönyörű lakása. .. Igaz, hogy időközben nekik is kiutaltak egy kétszobás lakást, de hol vannak még a modern berendezéstől. Dániel fizetéséből aligha telik kocsira, bútorra. Jobban élnek, százszorta jobban, mint amikor kezdték, de azok a régi dolgok devalválódtak. Az étterem bejárata felől zajos, lármás társaság közeledett. Mr. Morgan, egv amerikai kereskedő zöldfülű fia volt a leghangosabb. Elvből ivott és lármázott. Tegnapelőtt a társaságban azt magyarázta, hogy a művészetek iránti szeretet és szimpátia egyetlen lehetséges kifejezése az ital és a felszabadult röhögés. Feketén és széles, fénylő képpel, kidülledő szemmel kísérte egy olasz beatzenész. Két hölgy volt még társaságukban, é6 mint megeresztett csapokból zuhogott belőlük a jókedv. Éva asztalához ültek. Mr. Morgan megragadta Szász- né kezét. — Éva.. 1 kérem.. 1 valaki önt várja a bárban... Meglepetés lesz — suttogta titokzatosan Morgan. — Aztán megyünk a tengerre éjszakai ha- j ókázásra. Az asszony tiltakozni akart, de ekkor a bejárati ajtóban feltűnt Alfred Flessburger hófehér szmokingos alakja. Mosolygott, amint az asztalokat kerülgetve közelített, aztán a karját nyújtotta. Mégsem a bárba mentek, hanem a kikötő felé indultak el, ahol a karéjosan fekvő öbölrészben számtalan csónak és kisebb halászbárkák sorakoztak. Az idő kellemes volt, meleg, de talán egy kicsit fülledtebb, mint az utóbbi napokban. Amerre a meglehetősen zajos társaság elhaladt, a kikötő pulóveres fér- fiai tekintetükkel követték őket. Mr. Morgan néhány közvetlen olasz szót kiabált feléjük, de az emberek nem válaszoltak. A hálóikat, köteleiket hajtogató halászok rájuk se figyeltek. — Ez nem Olaszország — szólalt meg Flessburger tökéletes angol kiejtéssel —, itt nem lengi be a földet, s a vizet, mint ott, az a könnyed levegő, s mediterrán derű. ön tévedés áldozata, Mr. Morgan. Elérték a hatalmas testű motorcsónakot, Flessburger fiatalos lendülettel ugrott rá és lekapcsolta a ponyvatartó füleit. ' — Segíthetnek a fiúk — jegyezte meg, mire Morgan és az olasz is a csónak tatjára lépett. A csónak elején ívben meghajlott üveglap feszült, s amikor Flessburger benyomta a slusszkulcsot, az akkumulátor tölteni kezdett, gombnyomáéra tető is húzódott föléjük. — Ez igen — kiáltott lelkesen Morgan, és a berendezést kezdte szemügyre venni. — Valóságos kis jacht, de biztosan mozgékonyabb és gyorsabb. Svéd gyártmány? —Egy feliratot betűzött. — Csak egyes darabjai — válaszolt Flessburger. — Német konstrukció. Tudják — s nem kis gúnnyal folytatta, — megbízható, pontos... Beszálltak, Flessburger bekapcsolta a reflektorokat. Gázt adott, és a motor, akár egy csendes járású óra, duruzsolni kezdett. Aztán egy váratlan, erős rántással, mintha a tengert kihúzták volna alóluk, a hajótest felemelkedett, és máris repültek. Éva Flessburger mellé került. Egyik kezével összehúzta nyakán ruháját, mert a fülke nyitott hátuljáról bevágott a szél. Itt már sokkal hűvösebb volt, mint a parton. A tiszta égen csillagok ragyogtak. — Hallja, Flessburger — kiáltott Morgan, hogy túlharsogja a motor és a víz súrlódásának zaját. — Maga egy öngyilkosjelölt... — Túloz, Fred — ordított vissza Flessburger. — Szeretnék még egy-két évet jól eltölteni. Egy ilyen öreg embernek már.. . — Ezt úgy, s olyan hangsúllyal mondta, hogy érezzék, maga sem hisz ebben. Éva a férfira nézett, a reflektor visszaverődő fénysugarában megcsillant jtt-ott őszülő haja. Fehér szmokingjában, kifogástalan ingében, arcán azzal az enyhe megvetéssel — amivel általában az embereket kezelte, és ami korábban még ellenszenvesnek tűnt fel benne — most olyan volt, mint a Dédi által sokszor megrajzolt német katona mintapéldánya : erős, bátor, merész. — Még egyszer kerüljük meg! — kiabált Fred Morgan Fles6burgernek, mert egy érdekes formájú szigetre bukkantak. A gyógyszerész szó nélkül balra fordította a kormányt. — Maga pedig próbáljon meg egy palackot kibontani — szólt Antóniónak. A fiú felkelt és majdnem rázuhant a nőkre, akik visítottak. — Aligha lenne jó hajós magából — nevetett a kölni gyógyszerész. — De majd az ital helyrehozza. Az asszony — miközben a csónak szélsebesen repült a vízen, és a többiek hol nevetve, hol sikongatva adtak a kellemes szórakozás fölötti örömüknek kifejezést — mérlegelt, határozott, döntött, anélkül, hogy becsapta volna önmagát. Még semmi sem alakult ki benne végleges formájában, . de azt már tudta, Flessburgert nem ereszti ki a kezéből. Érezte a férfi pillantásaiból, szavaiból, hogy az az éjszakai kirándulás is neki szól, mint az utóbbi napokban minden, s ez a kedves, de könnyelmű társaság csak a statisztéria, akik azért kellenek, hogy fényesebb legyen az előadás. Flessburger lassított, mert hajó közelébe értek. A társaság azt kívánta, nézzék meg közelebbről, s ő szívesen engedett a kérésnek. Nagy ívben kanyarodva vágott az útnak. Mozdulatait reflexszerűen végezte, oda sem figyelt, mit tesz, mégis kitűnően vezette a kis hajót, akárcsak a Mercedesét. Végeredményben neki túl sok köze nem volt addig Balátai Jenőhöz, Szászné apjához, amíg az az estély Rajnissnál el nem következett. Ludger Westrick nagyon sokat segített neki, és az Auslandsorganisation der NSDAP magyarországi körzetébe tartozók is ö azt hitte, amikor Berlinből elindult, miután meghallgatta Werner Daitz és I-Iugen berg aggodalmas jóslatát, hogy a magyar ügy pokoli nehéz játszma lesz, nehezebb mint volt például a norvég vagy a jugoszláv. Az úgy indult, mintha vajat kellett volna kenyérre kenni, és csak később mérgesedett el. A többiek nehezen kezdődtek és könnyebbé váltak. Ám Magyarországon akkor semmiféle ellenállás nem volt, sőt... Emlékszik, Clodius milyen optimistán jelentett Ribbentroppnak: „Gazdasági kérdésekben a magyar kormány magatartása nem ad okot arra, hogy Németország részéről komolyabb kifogások* merüljenek fel.” És tényleg, ez az egész ba- uxitos trupp, a grófjaikkal, gyárosaikkal együtt... Csak pénz legyen. Ezt adták elő a legrafináltabb és a legegyszerűbb formában, miközben jelentőségteljes szivarfüstfelhő- be burkolták magukat. Dr. Werner Daitz a hasát fogta Berlinben, amikor elmesélte neki, hogy Mayer Ödön azt kérte tőle, tudna-e tíz agarat küldeni Németországból, és ő cserébe hajlandó a Tröszt terveit megmutatni. Ott nem kellett könyörögni — gondolta Flessburger — minden ment, mint a karikacsapás. A bauxitért akkor még fizettek. Éppen akkor kezdődött a nehézség, amikor úgy kellett megszervezni az anyag átvételét, hogy majd a második világháború után egyenlítik ki a számlát. Amíg pénzt kaptak, adtak azok mindent, a Horthy hózentrógerjét is eladták volna, de előbb-utóbb rá kellett térni a lényegre. Szerencsére addigra sikerült minden adatot, információt megkapni. Még a házak belső alaprajzát is ismerték. Minden készen állt a gazdasági hatalomátvételre. Neki tulajdonképpen kiadták az utasítást. .. Balátairól is megtudott mindent. A diplomáciai posta kéthetenként vitte a jelentést. Itt járt, ott járt, mit mondott, mire költött, kivel mit beszélt. Nem volt nagy munka. És ha azt az aktatáskát nem lopja el tőle az Intelligence Service?... Máig sem érti. Mi keresnivalójuk volt ebben az ügyben? Persze, súgtak az amerikaiaknak. Ha most ennek a tökfilkó Morgannak azt mondaná: gyűlöli az egész angolszász bandát, mert 1938- ban a müncheni pályaudvaron lóvá tették, és legszívesebben vízbe fojtaná őket, akkor. .. Nos, ez a bárgyú alak azt hinné, ez egy újabb „va- gányos” tréfa és nevetne rajta. Flessburger a hajó kürtjére riadt fel gondolatai Dől. Túlságosan közel merészkedett. Megfordította hát a kormányt, a partot célozta meg teljes se? bességgel. Eleget szórakoztatta őket. Itt az ideje, hogy megszabaduljon a társaságtól. Még Évával úgy is vissza kell jönnie a tengerre. A társaság, Barbara javaslatára azonnal a bárba sietett. — Megyünk mi is, csak még Évával fordulunk egyet — mondta ellentmondást nem tűrő hangon Flessburger. Az asszony nem tiltakozott. Amikor a társaság eltűnt, Flessburger hátrasimította homlokába hulló fürtjeit, meghúzta magán a kabátot, s mintha jelentene valakinek, azt mondta: — Azt akarom, hogy válaszoljon — a hangja konok volt és erélyes —, kellek magának? Először, mintha gúny csillogott volna az asszony pillái alatt, de gyorsan kialudt. Fejével mintha bólintott volna, (Folytatjuk) % NÓGRÁD — 1972. augusztus 2„ szerda
