Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-13 / 163. szám

Zöld út és követelmény

A fizikai dolgozók tohotségos gyermoktinok továbbtanulásáról

Július elején a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság (NEB) érdekéé témáról tartott ülést, A pontos cím: „A fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek továbbtanulását elősegítő anyagi eszközök felhasználásának tapasztalatairól.”

Kiss Imre NEB-tag, a Nóg- rád megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója az egészségügyi, kulturális és kommunális szakcsoport vezetője éppen a tájékozódásjqlleget. hangsúlyoz! H.

— Ez még nem alaposabb vizsgálódási téma, nem jogi szabályok betartásának vizsgálata. ellenőrzése, De ha komolyabb problémák bukkannak fel. akkor vizsgálatot is indítunk.

Szemléletbeli hibák

— Mennyire független ez a téma a hátrányos helyzetű gyerekkel való foglalkozástól?

— Ezen a területen nagy a zűrzavar. Sokan keverik a két feladatot. Ebben természetesen közrejátszik az is, hogy sok esetben a fizikaiak anyagilag nem hátrányos helyzetűek, hogy előfordulnak szélsőséges esetek: nem a leginkább rászorulókat, nem a legérdemesebbeket támogatják. Van egy másik visszásság is, amellett, hogy keverik a szakkörrel. Néhol az előkészítőre nagyobb gondot fordítanak. mint a rendes tanításra. Már az óvodába nem járt gyermekeknek is tartunk előkészítőket, felkészítenek sok helyen a középiskolára, vannak egyetemi előkészítők.

Egészségügy

Az ifjúság egészségügyi szemléletének alakítása az egészségügyi szakszolgálatnak és a Vöröskereszt szervezeteknek egyik legfontosabb feladata. Kitartó, hosszas nevelőmunkát igényel az, hogy az elsajátított, alapvető egészségügyi ismeretek a mindennapok gyakorlatává váljanak. A pásztói járási Vöröskereszt szervezet ifjúsági csoportja o

Mindez jó, de nagyobb gondot kellene fordítani a tanórák hatékonyságára. Ha ötös jeggyel ksttes, hármas dolgozatot írnak a felvételi vizsgán, akkor valami baj van az iskola ben adott jegyekkel.

A továbbtanulás zökkenői

—■ Nem zsákutcás mg már az iskolarendszerünk, de még sincs meg a kellő egymásra- épültség minden esetben az egyes iskolatípusok között — folytatta a gondolatmenetet. — Baj van az általános iskolai pályaválasztási tanácsadással. Ha egy tanuló négyes körüli átlagot elér, középiskolába jelentkezik- Es ha végez?. .. Nincs állá*, legtöbbüknél a továbbtanulás reménytelen, A legnagyobb hibát azzal követjük el, hogy lejáratjuk a szakmunkásképzőt. Mert így az emeltszintű oktatás is csak elvileg adja meg a lehetőséget az érettségi megszerzésére. mivel a gyengébb átlagúak jelentkeznek ide. Ehhez hozzájön az is, ha néhány gimnáziumi tárgyat (biológia, földrajz, kémia) elhanyagolnak, így nehéz bekapcsolódni a harmadik osztály anyagába.

— Nem áll fenn annak a veszélye, hogy a téma tárgyalásakor a tarján! és balassagyarmati gimnáziumok mellett a kisebb gimnáziumok problémái háttérbe kerülnek?

— Jogos a kérdés, de a már említett tájékozódás magyarázza, hogy ettől nem kell félni: az 1973 tavaszára terés az iskolák

járás több mint tíz iskolája' ban vizsgálatot végzett a:: ifjúság egészségügyi neveléséről, az iskolák közegészség- ügyi helyzetéről, a pedagógusok hygiénés szemléletéről. A vizsgálódás alapján készült anyagról, s a leszűrt következtetésekről járási vezetőségi ülésen számol be az ifjúsági csoport.

vezett ellenőrzés mindegyik középiskolára ki fog terjedni.

KI adja az ösztöndíjat?

— Milyen kérdésekről folyt vita az ülésen?

— Az az egységes vélemény

alakult ki, hogy az ösztöndíjak elosztása csak akkor lehet igazán reális, ha nem egyedül az üzem társadalmi szervei hoznak döntést. Nehány esetben torzulások, igazságtalanságok is voltak: rossz átlagú és anyagilag jobb helyzetű tanulók kaplak meg ezt az anyagi ösztönzést- A következő határozati javaslat szűrődött le a vitából; a művelődésügyi osztály törekedjék arra, hogy ahol az iskolavezetés meg tud felelni a feladatnak, ott adják át a jogot. Nagyobb hatásfokkal lehetne alkalmazni a segítséget, ha jobb eredményekhez kötnék. Akkor lesz csak igazán ösztöndíj, ha nem kapják meg bukott tanulók is! Ez az anyag kapcsolódik a két-há- rom évvel ezelőtt végzett vizsgálatunkhoz: a felsőoktatásban tanuló ösztöndíjasok helyzetét próbáltuk nagyító- üveg alá tenni. Kérdőívek; levelek segítségével sokat megtudtunk arról, milyen elképzelésekkel, tervekkel kötötték meg a szerződéseket, vagy éppen miért nem igényelték az ösztöndíjat.

Szó esett még a vitában arról is, megvárják-e az első négy év végét, a középiskolai periódus lezárulását, vagy pedig még '75 tavasza előtt sor kerüljön ellenőrzésre, tájékozódásra. Végül úgy döntöttek, hogy a jövő tavaszon már megvizsgálják az addig elért eredményeket. Felterjesztenek a KNEB-hez egv javaslatot: bővítsék az előkészítők tantárgyainak körét, hiszen nemcsak fizika és a matematika okoz problémát a felvételiken, hanem a kémia, biológia és a nyelvek is. Azt érzik, jó témához nyúltak, fel kell hívni a figyelmet a hibákra, hogy a megyében é« országosan is helyére kerüljön, letisztuljon ez a probléma.

G. Kiss Magdolna

Tárlatnézőben Debrecenben

Képzőművészeti életünkben nyáron sincs holtidény, sőt az idegenforgalmi szempontból jelentő* helyeken ez idő tájt nyílnak meg a legrangosabb kiállítások. Ezek sorában említhetjük a balatoni tárlatot Keszthelyen, a tihanyi múzeumban rendezett kiállításokat «— ahol a közelmúltban Varga Imre gzobrás/i- múvész nagy sikerű bemutatkozására került sor —, a szegedi, tokaji, izentendrti vagy éppen az egri tárlatokat, örvendetes, hogy megyénk művészei is évről évre bekapcsolódnak e gazdag, a vidéki városok megélénkülő művészeti életét reprezentáló programba és gyakran kiemelkedő szereplésükről kapunk hírt.

Debrecen a Bartók Béla V, nemzetközi kórusfesztivál alkalmából két nagyszabású képzőművészeti seregszemlének adott otthont: megrendezték a III.. országos nyári tárlatot, illetve a „Magyar naivmüvészet a XX. században” című kiállítást. Mindkettőn találkozhattunk salgótarjáni művészek alkotásaival is.

A nvári tárlat elnevezés tulajdonképpen gyűjtőnév,

amely alatt az idén — és ezentúl mindig — két kiállítást kell érteni Az egyik, az „In memóriám Bartók” szorosan kapcsolódik a legjelentősebb hazai kórustalálkozóhoz, mintegy kiegészíti a zenei programot. E tematikus pályázatra mindhárom műfajban — festmény; szobor, grafika — lehetett jelentkezni portrékkal és a zene élményéből született müvekkel egyaránt. A Diry Múzeumban megrendezett egytémá jú *— Bartók szellemiségét idéző és a népművészet mindegyre megújuló, inspiráclós erejét

bizonyító —, de a tematikai kötöttség ellenére is sokszínű, színvonalas tárlaton Czin- ke Ferenc grafikusművész ,.Hommage a Bartók 1—U" című linómetszeteit a zaüri nivódijjal jutalmazta. A festmények között Mustó János „Bartók emlékére" című nagyméretű olajképe szerepel.

A nyári tárlat keretében a Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájában rendezeték meg a „Táblakép ’72” című kiállítást is, amely — mint a neve Is jelzi — kizárólag a festőknek adott alkalmat a számvetésre és ezzel megteremtette e képzőművészeti fórum egyedi, karakterisztikus jellegét, itt Lóránt János .,Bazaltok” című olajképe révén „hallat” magáról Salgótarján képzőművészete.

A kórusfesztíválra Debrecenbe sereglett vendégek számára a naivművészek tárlata érdekes. ritkaságszámba

menő látványosságot, és nem kis művészi élményt nyújtott. E kiállítás — a májusi fővárosi bemutató után került a Hajdú-Bihar megyei Művelődési Központba — a tízes évektől napjainkig mutatja be a naivművés/.et legmarkánsabb képviselőit, köztük a kilenc képpel szereplő tar jani Balázs Jánost. Egzotikus világba vezető. gondolat- és színgazdag képeivel e tárlatot megelőző pályázaton — amelyet a Magyar Nemzeti Galéria és a Népművelési Intézet hirdetett meg — a festészet kategóriában második díjat nyert.

A fenti kiállításokon vendégszereplő művészek tovább öregbítették az elevennek ismert salgótarjáni képzőművészeti élet jó hírnevét,

Cs. B.

Ismét „Ki minek mestere?”

A fiatal szakemberek közt népszerű vetélkedési forma a Ki minek mestere? verseny. Ezeken politikai, szakmai, elméleti és gyakorlati ismereteikről kell számot adniok a versenyzőknek. A salgótarjáni fiatalok most ismét versenyre készülnek. Forgácsoló és géplakatos szakmában városi döntőre kerül sor előreláthatóan szeptemberben. Mindkét szakmában 25—25 fiatal szakember indul. Ezekben a napokban a verseny házigazdájának szerepét játszó vállalatot keresik a szervezők. Idén a forgácsoló és géplakatos szakmán kívül megrendezik még az öntő és kovács szakemberek Ki minek mestere? versenyét i6.

Népművészeti ' kiállítás

A balassagyarmati Palóc Myzeum gazdag tolkloriuzti* kus kiállítással készül bemutatkozni Salgótarján közönségének, A József A'tiU Művelődési Központ üvegcsarnoká- ban állítják ki a múzeum látogatói által részben már ismert anyagukat. Elsősorban a színes Nógrád megyei népviseleti gyűjtés, az órhalml. hu- gyagí, hollókői ruhák, „fékö- tők” számíthatnak érdeklődésre. Tervezik egyéb népművészettel kapcsolatos tárgyi emlékek bemutatását is. A szeptember közepe tele meg' nyíló tárlat három hétig tekinthető meg. Bizonyára élményt. örömet jelent a városi embereknek a népművészet tiszta, igazi formáival való találkozás.

Bővítik a

Mikszáth Múzeumot

Még a nyár folyamán megkezdik a horpácsi Mikszáth Kálmán Emlékmúzeum belső tatarozás! munkait. A szokásos tatarozás mellett a eél: egv szép, tágas, új kiállítási csarnok létrehozása. Ez az új helyiség lehetővé teszi; hogy az eddigi kiállítási unyag felújításán, átrendezésen kívül bővítésre Is gondolhassanak.

Megköuoyílik a beilleszkedést

Nem könnyű a pályakezdő fiatal szakembereknek beilleszkedni munkahelyükre. Ismeretlen emberek ismeretlen feladatok várják döntő többségüket. Az első érzelmi-értelmi hatások sokszor évekre meghatározzák a pályakezdő fiatal munkahelyi közérzetét. A fiatal szakemberek beilleszkedésének megkönnyítésére a ZIM salgótarjáni gyárában a párt-, gazdasági és lömegszer- vezeti vezetők fogadják a pályakezdőket. Tájékoztatják az újonnan munkába lépőket a gyári feladatokról, további perspektívájukról. A pályakezdő szakemberek fogadására á gyár kultúrotlhonaban kerül sor.

SZUTS DÉNES:

Öngyilkossá^ ?

4A Kaszinó utcában

4.

Szász másnap reggel tovább folytatta az iratok tanulmányozását.

Az egyik mappában Abzinger Gyulának, a Magyar Királyi Iparügyi Minisztérium tanácsosának azt a levelét kereste elő, amit Pávai Vájnának irt.

„...Kedves Pávián! Jenő nálam járt és hozott egy levelet a Postaműszaki Kísérleti Állomás laboratóriumából, amely szerint a magyar bauxit nagyszerű összetételű, kevés SIO»-t tartalmaz.. én már most hahotázok azon, hogy Balátait évek óta egy hülye álmodozónak tartják, amiért be akarja bizonyítani, hogy nálunk igenis van ba- uxit. . .

De most már végre megvan a szakvélemény, és ez óriási dolog. Jenő szerint Magyarországon több millió tonna bauxit van... Ez pedig az ország számára beláthatatlan nyereség... A veszteség viszont, hogy Balátai Jenőnek egy vasa sincs, ezt úgy értsed, ahogy írom... És mit mond az a monarchiából származó, öreg és poros bánya- törvény. ami még mindig érvényben van?... Akié a föld, azé a kutatás joga. És akié a föld, azé a benne rejlő kincs is. övé a Plútó tüzéig — ezt próbáltam ennek a tökfejűnek elmagyarázni... A MÁK vagy a Salgó vezérei hogyan tettek?... Ahol szenet gyanítottak, megjelentek és lefoglalták a területet. Megvették, vagy ha állami birtok volt, bérbe vették és azt zártkutat- mánynak minősítették. A zártkutatmányok után óriási pénzt kell fizetni, viszont volt egy olyan rendelkezés is, amelynek értelmében a zárt- kutatmányt nem lehet elárverezni. Nos, Balátai Jenőnek a zártkutatmányi dijat be kellene a bakonyi részre fizetnie, hogy joga legyen a kiaknázáshoz is. Mivel a szerencsétlennek egy vasa sincs — KINEK VAN? — régi barátságunkra kérlek, kísérelj meg egy állami szubvencióval segíteni. Neked, mint kincstári főgeológusnak, talán sikerül. A bauxit a jövő fémje, én is ezt mondom.^ Kedves feleségednek, Elvirának kávésokkal: Abzinger Gyula.”

Abzinger szubvencióról való álmodozása csak álmodozás maradt, ezt Szász az öreg remetétől megtudta. Az állam egy fttyinget sem volt hajlandó adni, sőt...

Hogy a megszállott felfedező mégis honnan szerzett tőkét? Ezt Szász már korábban kiderítette és rekonstruálta.

...Balátai Jenő 1921. tavaszán a híres bankár előszobájában várakozott, majd kopott zakóját feszesebbre húzva belépett Kassay Simon szobájába. Hatalmas, ébenfa íróasztalra rakta le a vörös-lila színű anyagmintákat és melléje a Postakísérleti Állomás laboratóriumának vezetője, Marschalkó Béla főmérnök szakvéleményét.

„A felfedezés jelentősége egyenesen beláthatatlan” — magyarázta. „A bauxit ugyanis az egyetlen érc. amelyből az alumínium előállítható, az alumínium pedig a modem technikának egyik legfontosabb és mind fontosabbá váló nyersanyaga.” Balátai egyre hevesebben beszélt, teljes sebességgel rohant álmait megvalósítani : Kohók—bányák—ipar —pénz, hitel—tőke—kiaknázás.

Kassay Simon nem szakította félbe, csak nézett mereven a tapétával borított fal egyik sarokban levő, feltűnő ragasztására. Aztán nehézkesen felhúzta magát a karosszékéből, kétszer-háromszor mind az öt ujjával koppintott sötétzöld mappáján, majd az ablakhoz

sétált. Szép, tavaszi idő volt, A nap az ablak vasrácsain keresztül besütött a szivarszagú irodába. Kassay hirtelen megfordult, Balátai nem is várt ennyi rugalmasságot, mozgékonyságot az idős embertől.

— Nincs pénzem! Erre nincs. Sajnálom. — Alaposan, szemtelenül, lassan, végigmérte Balátait cipőjétől a feje búbjáig. — Az érdekes értekezésért viszont ezer koronát felvehet a pénztáramból.

Ez kínosabb, megalázóbb és sértőbb volt egy pofonnál. Balátai Jenő felugrott a fotelből, mereven, görcsösen állt a bankár előtt, nem tudva, milyen mozdulatra határozza el magát, aztán mintha rohamra indulj; volna, kivágta az ajtót. Köszönés nélkül távozott.

... Az érsek már sokkal kedvesebb volt. Hosszú, nagyon hosszú terem végében ült. Ritkás, ősz haja fényespuhán simult a fülei mögé. A reliefek, freskók és a magas mennyezet templomivá varázsolták a dolgozószobát.

— Hívságos, földi dolgokat hajszol, fiam — mondta az érsek halkan, egy erdei patak csergedezésének ütemével. — Minden e földön csupa hit- szegés, csáb, árulás. A mammon polipkarjai fogják körül. A változás boldogtalanság, a megállapodás öröm.

— Az egyház adhatna pénzt az érc kitermeléséhez — vágott tiszteletteljesen az érsek szavába a mérnök. — Óriási haszon kecsegtet.

Az érsek arca elkomorult. (Milyen nevetséges ez az ember itt előtte, a hős pózában!) Keményebb hangon válaszolt:

— Tulajdonképpen pontosabban tudnunk kellene... Balátai szive gyorsabban vert, kitágult, ugyanakkor őszinte rettegés fogta el. Minden szónak külön, önálló, súlyos jelentősége van. Hátha dadogni kezd, tétovázik, butaságot mond. De aztán, amikor megszólalt. hangja könnyed, bátor, határozott volt. Gazdag értelmű mondatokat fogalmazott. Azzal fejezte be: — Magyarország népei boldog jövő előtt állnak. Szegény és gazdag foglalná minden nap imájába az anyaszentegyházat.

A főpapnak arcába szökött

a vére:

— Bizonytalan üzletbe nem vághatunk, fiam. Nem látni a befektetés eredményét. Az egyház nem kockáztathat. Remélem, megértett? Egy áldást, fiam, a távozásakor?... In aeternum...

Balátai maga sem tudta miért, hangosan felnevetett, majd zavartan elfordult, nem mert az érsekre nézni. Aztán minden ok nélkül sírva fakadt. „Ostobaság, gyerekség” — mondta kínzó dühvei és a legszívesebben felpofozta volna magát.

Az érseki füvészkerten úgy rohant keresztül, mintha kergették volna. A hatalmas, vasrácsos kerítésnél még egyszer megállt, visszanézett. A visszautasító pillanatok rémes összhatássá álltak össze benne. egész viselkedése szenvedélyes haraggal töltötte el. A kisváros poros utcáin tántorogva haladt, mintha részeg lett volna. Belépett az első kocsmába, gyorsan és mohón ivott. A munkanap akkor ért

véget, a kocsma lassan megtelt borostás arcú, rossz ruhájú férfiakkaí, savós szemű, fáradt arcú nőkkel.

— Micsoda korban élünk. Pocsék, rohadt korban — pufók, fonnyadt arcú férfi lépett Balátai mellé, aki összerázkódva, hirtelen zsebkendőjét szorította az orra elé, ne érezze ezt a hagymás, pálinkás pinceszagot, ami a férfiből áradt. Eltaszította magát a pulttól, és kilépett a szabadba, Ide jut, ha feladja a harcot. Menthetetlenül ide jut...

Három hét múlva ragyogó ötlet jutott eszébe. Felkeresi Chorin Ferencet, Magyarország leggazdagabb emberét, a Salgótarjáni Kőszénbánya RT vezérigazgatóját.

A titkár nem akarta beengedni, a tárgyalás célját tudakolta.

— Közölje Chorin űrral — húzta ki magát Balátai —, olyan kincset tartok a kezemben, amitől még ő is elszé- düj.

A titkár a párnázott ajtóba fúrta magát. Néhány perc múlva visszatért.

— Chorin méltóságos úr várja.

Balátai már nem érzett semmi gátlást, túl sok nagy emberrel, államtitkárokkal, üzleti hiénákkal, mocskos pénzektől lezüllött vigécekkel találkozott ahhoz, hogy nemes céljától eltöltve ne tudott volna e közéleti fertő fölé emelkedni. Légy erős, légy ember! — erre a keményítés- re azért volt szüksége, hogy nyugodtan, tüzetesen mondja el Chorin Ferencnek, miért jött hozzá, mit hozott. Chorin udvariasan fogadta, s Balátai előadása közben komoly képpel hümmögött.

— Bauxit?. Érdekes, nagyon érdekes, de mit kezdjek vele?

— Ki kell aknázni! Millió és millió tonna fekszik a föld alatt. És nem kell, mint a szénért, mélyre menni. Tizenöt-húsz méter alatt már dönti az anyagot. Timföld ?v£rat kell létesíteni A timföld elektrolíziséhez sok áram kell, ezt csak kis részben oldhatjuk mi meg, de vegyünk áramot a szomszédos népektől. Ha adunk timföldet, adnak érte áramot... Az alumínium meg ide visszakerül, a kincs itt marad... Százezer magyar munkásnak biztosítanánk kenyeret.

— Nézze, Balátai úr! — Chorin fáradtan pillantott a mennyezetre. — Nekem any- nyl bányám van. Szén, villamos mű, gyárak... Minek nekem még egy gond?... A konjunktúrának vége... Nagy bessz várható... Ha valaki, hát én megérzem! mint macska az esőt... Én is szegény emberből küzdöttem fel magam, eddig... Eddig! — Felemelte hangját — szeretem azt az embert, aki mer, de most nem látom a befektetés eredményét. Az üzletet. De tudja mit?... Készítsen nekem azért erről egy expozét. Alaposan, át kell gondolnom...

— Vezérigazgató úr! Én barátaimtól, ismerőseimtől felvettem annyi pénzt, hogy a zártkutatmányi díj el6Ő részletét ki tudjam fizetni. Rengeteg adósságom van. Ha én nem bíznék ügyemben, azt hiszi, vállatam volna ekkora kockázatot? Nagy, óriási üzlet ez!

— Expozét, barátom! — ráncolta homlokát Chorin. — Expozét, és aztán még tárgyalhatunk. Viszontlátásra.

Balátai nagyokat nyelve köszönt el az ipari hatalmasságtól. Ügy érezte, valami halvány remény mégis felcsillant. .. Nem hagyta magát, bejelentkezett még Esz- terházy herceghez, de az nem fogadta. Az iparügyi miniszter majdnem a lakájával dobatta ki.

Balátai hazament otthonába, és megírta az expozét. Levelek százait, beadványokat küldött szét. Válasz azonban se- honnan sem érkezett...

(Folytatjuk)

NÓGRÁD - 1972. július 13., csütörtök