Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-11 / 161. szám
ül iäsertsefarBi^eiläl az atomenergiáig A szocialista országok tudományos és műszaki együttműködésének fejlődése MevuU nem lesz a táblán Útépítők birkóznak KARANCCSAL Ahol még a dózeré a szó A tudományos és műszaki együttműködés a szocialista gazdasági integráció egyik központi láncszeme. Lenin szerint a szakosodás lényegénél fogva végtelen, éppúgy, mint a technika fejlődése. Lenin tehát a gazdasági élet intemacionalizálódását olyan objektív tendenciának tekintette, amely összefügg a nemzetközi munkamegosztással és amelyet mindenképpen előmozdít a műszaki fejlődés. A testvéri szocialista államok hatalmas tudományos és műszaki potenciállal rendelkeznek. Ma már például az atomfizikusok egyetlen nemzetközi fóruma sem tud boldogulni az Egyesített Atomkutató Intézet munkájának eredményei nélkül. Vessünk egy pillantást — a teljesség igénye nélkül — a szocialista országok tudományos együttműködésének néhány 'területére. Mind nagyobb jelentőségre tesz szert a lézértechnika. Sok szakembernek az a véleménye, hogy a lézertechnika alkalmazásának ugyanolyan jelentősége lesz, mint az elek- tro- vagy a rádiótechnika alkalmazásának volt. így például egyetlen lézersugárral több millió tv-programot közvetíthetnek. Egy adattároló berendezés egyetlen, 10 négy- zetcentiméternyi területén a lézersugár segítségével több tízmilliárd jelet, vagyis akkora adatmennyiséget lehet elhelyezni, amihez hagyományosan egymillió oldal gépelt oldal szükséges. A lézerlokátor tízcentiméterexs hiba- lehetőséggel méri a Föld és a Hold közötti távolságot. A szocialista országok tudósai és mérnökei eredményesen működnek esvütt a lézertechnika fejlesztésében, felhasználásában. A különböző hegesztési módszerekhez több mint 35 féle berendezést és készüléket sikerült létrehozni a szocialista országok együttes kutatásai révén. A többi között kidolgozták és kipróbálták az elektronsugárral történő hegesztés technológiáját a kozmikus térség körülményei között. Több KGST-országban közös erővel megkezdték a programvezérléses szerszámgépek építését, valamint a numerikus vezérlésű irányítóberendezések létrehozását. Most dolgoznak a „harmadik nem- zedékű” elektronikus számítógépek kialakításán, gyártásuk szakosításán, valamint az 1976-ra 6ZÓ1Ó kölcsönös szállítások előkészítésén. A modern tudomány egyik fontos problémája a természetvédelem. A KGST-orszá- gok mo6t ezen a területen is kidolgozzák az együttműködés komplex programjának tervezeteit. A programtervezetet még az idén a KGST végrehajtó bizottsága elé terjesztik. A KGST 25. ülésszakát köve cóen életrehívtáa a KGST tudományos és műszaki együttműködési bizottságát, amely a szakemberek kutatásait ágazatok szerint egyezteti. A bizottság életrehívása azt tanúsítja, hogy a tudományos és műszaki együttműködés szervezési formái tökéletesednek. A szocialista országok nagy jelentőséget tulajdonítanak az integráció e formájának; létrehoztak 20 koordinációs központot, hét tudományos-koordinációs tanácsot, két nemzetközi tudóskollektívát, valamint egy tudományos termelési egyesületet is. A nemzetközi tudományos és műszaki szervezetek tevékenységének kezdeti tapasztalatai azt mutatják, hogy az új irányzatok kidolgozásában ezek a szervezetek tudnak a leghatékonyabban közreműködni. Nagy érdeklődésre tarthat számot ezzel összefüggésben az „Interatominstru- ment”, a nukleáris műszerek gyártására alakult nemzetközi gazdasági egyesülés. 1972-ben szervezték meg, varsói székhellyel. Fő célja, hogy műszerekkel és berendezésekkel lássa el a KGST-országok atomtudományát és -technikáját. Az „Interatominstrument”- ben a szocialista országok szakemberei tudományos és kutató, szervezői és konstruktőri, valamint termelési munkát végeznek. Az intézmény a tagállamok, vagy más szervezetek és vállalatok megrendelésére szerződéses munkát is vállal. Az „Interatominstru- ment” kölcsönt vehet fel a rendelő ország bankjaitól, a nemzetközi gazdasági együttműködés bankjától, vagy a Nemzetközi Beruházási Banktól. Folynak az előkészületek egy másik hasonló nemzetközi tudományos és termelői intézmény, az „Interealonpri- bor” létrehozására, amely a tudományos kutatásokhoz gyárt egyedi, precíziós mérőműszereket. A tudományos és műszaki integráció eredményes fejlesztése szempontjából rendkívül jelentős az előrejelzések kidolgozása. Már megkezdték a munkát abban az irányban, hogy kidolgozzák a KGST- országok népgazdasága számára a fémek felhasználása fokozott hatékonyságának, az alacsony hőmérsékletű fizika további fejlesztésének tudományos és műszaki prognózisait. Ide sorolhatjuk még a molekuláris biológia és biokémia fejlesztésének, valamint az e téren elért eredmények gyakorlati alkalmazásának tudományos és műszaki előrejelzéseit is. Prognózisokat dolgoznak ki továbbá az atomenergia, a petrolkémia, a vas- és színesfémkohászat, a gépgyártás fejlesztésére. A szocialista államok tudományos és műszaki együttműködésének tehát rendkívül tág tere van. Tény, hogy egyelőre még nem minden láncszem működik kifogástalanul, s így a tudományos vívmányok ipari alkalmazásának eredményesebbé tétele változatlanul aktuális, közérdekű feladat. A szocialista gazdasági integráció komplex programja végrehajtásának eddigi eredményei mégis azt mutatják, hogy a testvéri országok jól hasznosítják a szocialista gazdasági rendszer adta előnyöket, gyorsan növelik tudományos és műszaki potenciáljukat, tökéletesítik a szakosítást és az együttműködést, a tudomány, a technika fejlesztésében és a termelésben. Ez pedig a KGST komplex programja további sikeres teljesítésének fontos biztosítéka. A. Drabkin Sz. Zavolozsszkij A Karancs déli lejtőin sok minden történt már, de amit az emberek most művelnek, ilyen még nem volt. Utat építenek. Korszerűt, a szertelen előhegység emelkedőihez és mélybe süllyedő völgyeihez alkalmazkodót. A Kercseg és a Karancs között szemtanúi lehetünk a változásoknak. Az út megalkotásával, a talaj felső rétegének lehántásával, az alapsziklák napfényre bontásával /minden átalakul. A természetbarátok nem vették szívesen az út bekí- gyózását a hegy szívébe. Fél- tékenykednek a kultúrára, amely megbontja a ki tudja hány ezer éves természeti képződményt. A gazdasági ésszerűség azonban nem érzelgősködhet. A Karancs déli lejtőin kitűnő minőségű a kő. Szükség van rá az építkezésekhez. Kijelölték, hol bontják meg a hegyet egy kőbányának. Az út ehhez vezet majd. Az építészeknek a realitás a vezérlőjük. Az utat, amely az egyik legnagyobb építési feladat a környéken, a Varga József igazgató vezette AGRO- FIL építési vállalkozás készíti. A munkának két irányítója van: Dávid Tibor, a fiatal építésvezető és Varjú József művezető, aki maga is fiatal ember, technikusi képesítéssel. őrá bízták a közvetlen irányítást. Természetesen, mellettük az emberek, kubikosok, gépvezetők, kompresz- szorkézelők, fúrómesterek, robbantómesterek. Mert ilyen nehéz terepen, a csaknem két- kilométeres út megépítéséhez sokszínű szakma szüksége's. Varjú József művezető ismeri legjobban mit igényel ennek a hegynek a megbontása. Tavasztól birkóznak az útért. Áztatta az építőket hideg eső, tombolt felettük nyári vihar, tűzött rájuk forró nap. Keményebbek lettek a sziklánál. A művezető mondta: — Ez a hegy nehezen adja meg magát, de térdre kényszerítjük ... Varjú Józsefnek arcán a győzelem. Nyolcvan—kilencvenezer köbméter földet mozgattak már meg. Ahol kő állta útjukat felrobbantották. A fő útvonaltól egészen a Karancs lábáig kígyózik felfelé az út. Alapja kemény kőből van. Szép, széles az út és a környezete. — Jól jön ez még az autós kirándulóknak is. Igaza van a művezetőnek. Az út deltája már sejteti a művelet minőségét. Zúzott kővel burkolják, széleit szegélyezik, a vízlevezető árkot betonlapokkal bélelik. A középső szakaszon most alapoznak. Fentebb dózerok birkóznak még a földdel. Minden pontosan megtervezett, a tervtől eltérni nem szabad. Őszre el kell vágni az avatásra kifeszített szalagot. Kitűnő munkát ígér az AGROFIL. — Négy brigád dolgozik. Jártasak a munkában — dicsérte őket Varjú. Soroljuk fel a brigádvezetők neveit: Doman István, Kiss István, Oláh Béla, Rákos József. Szeretik amit csinálnak. Fekete László, a kompresszor kezelője például úgy őrzi gépét, akár a szeme fényét. Üj gép és nélkülözhetetlen a hegy megbontásához. A kézifúrókat hajtja, amiket viszont hajdani bányászok markolnak. Itt keményen meg kell ragadni a fúrót, amit Kovács Antal és Csizmadia Antal kezelnek. Lépésről lépésre haladnak előre. Ma már szinte biztosak abban, ha a legnagyobb ellenfelük, az esős időjárás nem szegődik a hegy szolgálatába, akkor időben elkészülnek. így birkóznak az emberek a Karanccsal ezekben a hónapokban. Azt készítik elő, hogy ne csak szépségével szolgálja az embereket, hanem gazdasági hasznot is hozzon, ennek el őh arcosai. Ha elkészül az út, valahol, valamelyik szakaszán biztosan' bevésik a sziklába: készült 1972- ben. Az útépítők neve nem lesz ott. Azért szóltunk róluk. Bobál Gyula Ilyen kedvesek a vendégek? ARRA nem is gondoltam, hogy a nyári kerthelytsége- két, teraszokat azért tervezik, építik, hogy oda néhány asztalt, jobb esetben ernyővel felszerelt asztalt helyezzenek. Pedig ezt erősítette meg július _7-én 18.30 órakor a salgótarjáni Pécskő „presszóban” történt eset is. Az igaz, hogy az említett napon a délutáni órákban az eső ugyancsak megáztatta a várost, azonban két-három drával később, és éppen júliusban, már nyoma sincs a teraszon az esőnek. Főleg akkor nincs, ha még a nap is ránk „mosolyog” a távolból. Barátommal, néhány percig helyet foglaltunk a Pécskő teraszán. Furcsa volt, hogy más vendég nem tartózkodott itt. Rövid idő elteltével gyors léptekkel a presszóba tolultam, Illedelmesen megálltam a pincérlány előtt, és kértem, .hogy hozza a teraszra rendelésemet. Ö erre közölte: „Kérem, a teraszon nem szolgálunk ki, mert délután esett az eső. ’ Igen, esett az eső — morfondíroztam magamban, miközben visszatértem az asztalhoz, és brátommal a puszta, de számunkra furcsa tényt néhány mondatban közöltem. Közben, mivel már olyan jól leültünk, továbbra is itt időztünk a kietlen teraszon. Mondanom sem kell furcsállottuk, hogy a „kedves vendéget” még ettől a kis élvezettől is megfosztják, hogy a napi fáradságos munka után, ott kinn, a levegőn, a teraszon fogyassza el, amit rendel. Eközben egy, a személyzethez tartozó másik hölgy is „felfedezett” bennünket. Mosolygó arccal közeledett asztalunkhoz. A következőkkel „traktált” bennünket. — Nem fogyasztanak semmit? Közöltük vele a történetet, sajnos, azonban 6 is megerősítette a tényt. „Esett az eső, és a teraszon ma már nem szolgálunk ki.” Majd így folytatta: „Maguknak ugyan hoznék még valamit, de akkor mások is kiülnének a teraszra.” Akkor tehát az a baj, hogy a többi vendégeknek is ki kellett volna hozni a hűsítő italokat? Ez igen! Ez aztán az előzékenység! JÚLIUS van! Munkaidő után, néhány szabad óráját mindenki igyekszik a természetben, vagy jobb híján a levegőn, a hűvösben tölteni. Mivel a vendéglátó egységek túlnyomó többségében is fülledt, füstös a levegő, így sokan a kerthelyiségekben, vagy éppen a teraszokon, a levegőn kívánnak helyet foglalni. Ámde az érdekek ellenkeznek. Most már csak az á kérdés: kinek az érdeke az első egy vendéglátóipari „eg57ségben”? A vendégé-e vagy a kiszolgálóké? D. L. A salgótarjáni Megyei Művelődési Központ ajtaján plakát hirdeti: délután öt órakor kezdődik a. gyermekklub foglalkozása. „Valami újat kell kitalálni”. Az ötlet már Megszületett Balázs Lászlóné fejében, de a megvalósításra nem sok idő maradt. Dióhéjban az elképzelés: adva van a művelődési központ épülete loggiával, folyosóival, labirintussal felérő lépcsőkkel. Délután ötkor már nincs nagyüzem: rendezzünk akadály - versenyt! A gyerekek csintalanok, játékosak, de értelmesek is, nem fognak benyitni a villanyterembe, nem csinálnak nagy felfordulást. (Különben pontlevonás következik!) Általában 25—28 gyerek szokott részt venni a foglalkozásokon, most harmincketten gyűltek össze a klubteremben. A feladatismertetés és a csapatalakítás izgalmas percei után elindulhatott az első csapat. Velük tartottam az első három állomáson. A nyilak mentén az üvegcsarnoki loggiába jutottunk, ahol egy oszlopon ott várt az első levél. A ruhatári polcon található újságpapírokból CsáKell a jó játék! kót. kellett készíteni, majd az kor az egyik kisfiú hangosan állomáson egy komolyabb fel- tépelödött: adatra is sor került: 184S. témaköréből kaptak néhány kérdést. Itt több csapat is jól szerepelt, volt olyan is. amelyik a maximális vontszámot is measzerezte. A következő állomáshely a dohányzó volt. A színpadi bejárónál elhelyezett utasítás szerint a csákók— A cukornádat tudom, hogy kubai... — megkérdezte, ugyan mit is csinálnak belőle? A legcsalafintább ügyességi feladat a harmadik volt: egy borítékban spárgák, a papíron pedig csak ennyi: „Köss csomót a spárgára! ból hajót varázsoltak. Bent Mottó: Sokat akar a szarka... Gabi néni, a klubvezető várt minket. — Tegyétek le a hajókat magatok elé az asztalra, ezekkel egy-egy országból fogtok árut szállítani a világ bármelyik részébe. Húzzatok egy- egy országnevet, és ezekből a kártyákból lehet kiválasztani az árut! A brazil kávé, a szovjet kőolaj, a magyar Ikarus autóbusz és bauxít, a kínai rizs A mélyértelmű mottót nem mindegyik csapat találta ki, ügyeskedhettek is a „kibogozással...” Bent verset írtak, szavakat párosítottak. A negyedik csatahely a könyvtár volt. A klub foteljeiben pihenhettek meg a nagy út után a csapatok, de még három feladatot itt is teljesíteni kellett. Egy rövid keresztrejtvény segítségével kiválaszthattak egy tárgyat az asztal- és a japán rádió könnyebben ról. Ezután különböző képe- belekerült, a kis hajókba, de a két kellett felismerni, köztük sok-sok cédula közül melyik- Derkovits „Dózsa-m'etszetét”, ré írták vajon a legjellegzetesebb kubai árut? Gabi né- I ni szívé nem volt kőből: ami- I a tarjáni bányamúzeumot, és a felismert képek valamelyikéről 8—10 soros fogalmazást írtak. Végül 40 ponttal első lett a nagyrészt fiúkból álló „Nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel” nevet választó csapat. Úgy éreztem a gyerekeket végig lekötötte a játék, voltak köztük kisokosok, kisügyesek, pesszimisták, lelkesek, de mindegyik: szívesen játszó gyerek. — Mi tetszett legjobban a mai foglalkozáson? — kérdeztem. — Nekem a könyvtári rész — vágta rá szinte egyszerre a két salgótarjáni, gagarinos kislány. Szabó Teri és Varga Gabi. — A versírás és az összetett szavak — mondták a fiúk. — Olyan jópofa vers jött ki a végén és könnyű is volt. A gyerkek nem érzik még a szakkörök, sportkörök és a klubfoglalkozás közti különbséget, de mindegyikük szívesen mesélt az eddigi programról, szeretik, sajátjuknak érzik ezt a klubot. G. K M. NÓGRÁD - 1972. július 11., leedd I
