Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-11 / 161. szám
J A dohogó legmagasabb fokán A fiút tehetségesnek tartották. Barta Tibor, a lövész- klub vezetője figyelt fel rá, vette pártfogásába, oktatta, foglalkozott vele. Később Fekete Tibor klubtitkár — edző is egyszemélyiben — segített, adott hasznos tanácsot a tréningeken. Snyurik István pedig bizonyított... A fiatalember nem bánta meg. hogy labdarúgás helyett a lövészetet választotta. Az MHSZ-nél, Karancskesziben évről évre javított eredményén. és amikor már III. osztályú volt, ifjúsági bronzérmes, átszervezés történt a honvédelmi szervezetnél. Snyurik Pista is „amatőr lett”, azaz elvesztette minősítését. Az első figyelemreméltó eredményt 1970-ben érte el. a járási döntőn 4. lett. A következő évben már nem engedett senkit maga elé. A dobogó legmagasabb fokára állhatott fel a járási, a megyei döntőn pedig az előkelő 3. helyen zárta a versenyt. Győr felé tartott a gépkocsi, amelyen az MHSZ lövészei utaztak az országos bajnokságra. Élete első országos versenyére készült Snyurik István. Érkezés, és máris a lőpályára indultak a Nógrád megyei válogatottak. Kétórás edzés, aztán pihenő, mert másnap kezdődik a döntő. Snyurik István két első hely- lyel jött Győrbe. Megnyerte a járási bajnokságot, és a megyein is első lett. Igen ám, de más a megyében első lenni, és az országoson akár az első hat közé kerülni. Hiszen a legjobbak vannak itt. az ország minden részéből. Tudta ezt Snyurik István is, és ezért csak tisztes helyezésre számított. A lőállásbán volt, belőtte a fegyvert, a 48-as mintájú, nyílt irányzékú kispuskát és elkezdte a sorozatot. A 23-as lőállásbán a húsz lövésből leadta az elsőt: egy 7-est! Aki valaha is lőtt, tudja, hogy mit jelent, ha valaki 7-essel kezdi a sorozatot. Nem így Snyurik István. Idegeskedés helyett végig nagy nyugalommal lőtte a 9-eseket, Kieseket, és az eredményhirdetéskor a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel. Az országos bajnokságon Nógrád színeiben első helyet szerzett, 185 köregységgel. Nagy volt az öröm a melyei lövésztáborban. Szorongatták Pista kezét, aki izgalmas versenyen bizonyította képességeit. Nézzük a többiek sorrendjét: 2. Wittman (Tolna) 183, 3. Szőnyi (Budapest) 180, 4. Holbuk (Veszprém) 177, 5. Wisztricz (Győr) 176, 6. Gere (Szolnok) 176 köregység. A karancskesziek ifjúsági versenyzője megha- tottan vette át az emlékplakettet, a mosonmagyaróvári gépgyár tiszteletdiját. Egy jutalom még hátra van, az NDK-ban, Szász-Svájcban tölt majd nyolc napot októberben az országos bajnok. A versenynek már vége van. Hétköznapok, tréningek következnek. Snyurik Istvánnak gratuláltak falujában és Tarjánban is. a ZIM-ben. Itt dolgozik a TMK-műhelyben, mint esztergályos. Itt is helytáll, tagja a 17 tagú Április 4. brigádnak, amely a Szocialista címért küzd. A fiatal esztergályos sportlövő három műszakra jár és mindig sikerül egyeztetnie a munkát • és a lövészetet. Snyurik Pista innen van még a tizennyolcon. Katonának készül, tavasszal vonul be. Az ÖHV-versenye- ken is indult, társadalmi ha- tárőrtanfolyamot is végzett, honvédelmi képzésben részesült, s ezek után otthonosan érzi majd magát a hadseregben. El ne felejtsük: a gépjárművezetői tanfolyamot hamarosan befejezi az MHSZ gép- járművezetői iskoláján. A szövetség a második otthona. Szereti, nem tud megválni tőle. (szokács) Szomjúság Fotó: Bibók László Környezetünk védelmében Jacques Yves Costeau professzor már-már végeláthatatlan, úszó olajfoltok^ról hozott hírt. Az óceánok élővilágából két évtized alatt négyszáz állatfaj pusztult ki. Ki- merülőben, vagy éppen kimerült egy-egy helyen a vizeik öntisztító képessége. Televíziónk képernyőjén is fejkendős nénike, premier plánban Itt élek — mondja ijedten pislogó szemmel —, a folyó partján. Lassan errefelé már a béka is kipusztul a fekete vízből. Aztán megint egy újsághír: Higanyt gőzölgő halakat fogtak távoli tengerek halászai, mérgezőkké válnak a vizek élőlényei. És délben, ha egyszer-egy- szer az újságárus kiabálja: Füstköd Budapesten, a Belváros fölött! — fel is lélegzőnk talán. Hiszen ez még esemény, hír lehetett belőle. Az idei járvány idején azonban már' környezetünk természetes velejárójaként fogadtuk a szipogó, a krákogó embert az autóbuszon és a vonatokon percek alatt közkinccsé változtatta egyéni fertőzöttségét. És jönnek, egyre csak jönnek a hírek. Szennyeződik a levegő, a víz, a csend és a nyugalom. Nem egyszer észrevétlen mérgeződik környezetünk. A tudósok, s a politikusok is foglalkoznak az így felvetődő, újabbnál újabb kérdésekkel. Ők más nyelven fogalmazzák a napi hírek változatos forgataga mögött lappangó ugyanezen lényeget. A környezet védelme — mond.- ják — kormányszintű problémává válik. Hazánk földrajzi helyzete, viszonylag magas népsűrűsége, gyorsan fejlődő ipara és mezőgazdaságunk ke- mizálása e védelem szervezeti kereteinek, távlati elgondolásainak gondos kimunkálását sürgetik — összegezi véleményét az akadémikus. Valamennyi állami szerv koordinált munkájára van szükség, aktív természetvédelemre! — sürgeti a közélet embere. És ezt a védelmet csak központi, állami irányítással lehet megvalósítani. A gyalogosok nem tudnak, ha csak egyetlen szabad óra áll éppen rendelkezésükre, percek alatt kijutni a városok aszfalt- és betontengeréből. A parkokra és a városi zöldövezetekre, a ligetekre ezért a gyalogosoknak, gyermekeik számára pedig a játszóterekre, s a napközben bármikor igénybe vehető sportpályákra nagyobb szükségük van, mint a kertes házak csendes lakóinak. Figyeljünk hát a gyalogosok szavára, emberi igényeire ! Észrevesszük, hogy a hétköznapok hangzavarában is ugyanerről folyik a szó. A televízióban gyilkost üldöz a gáncs nélküli lovag, motorkerékpáros rendőrök rohannak szirénázva. A gyermek pedig a másik szobában, vagy éppen ugyanannak a szobának sarkában kis lámpa mellett, dörzsgumival kezében készíti házi feladatát matematikából. Sodró ár hullámaiként fenyegeti a zaj, miközben újra és újra nekivág a legényke, az embert próbáló műveletnek. Kémények füstje száll a régi lakótelep fölött, míg bent a szobában a nagymama járni tanítja a kisebbik fiút. Nikotin keserű füstje a lakásban, mosatlan gyümölcs az asztalon, szakember számára sem könnyen analizálható növényvédőszer-oldat permetévei. Vacsorázni készül a család. A családfő részére a háziasszony odakészítette a kövidinkát. A literes üveg alatt, hogy az össze ne kenje a térítőt, újságpapír. S a képeslap első oldalán úttörőgyerekek han- cúroznak a Balaton partján. (Cs—n) Tízéves a társadalmi erdei szolgálat Tíz éve annak, hogy a természetbarátok első csoportja elindult — karszalaggal és igazolvánnyal ellátva, azzal a céllal, hogy ellássa az erdők tűzvédelmét, vigyázza az erdők rendjér és csendjét, oltalmazza a fákat, növényeket, madarakat, vadakat, védelmezze az erdész-, vadász- és turistalétesítményeket. Az eltelt tíz esztendő alatt több alkalommal sok ezer természet- járó tette ezt önzetlen társadalmi munkában, elismerést szerezve természetbarát társadalomnak milliós károktól mentve meg t népgazdaságot. Tíz év egy mozgalom életében nem nagy idő. Ha visszagondolunk arra, hogy milyen szervezettségi fokot ért el a mozgalom és milyen szép eredmények születtek, méltán lehetünk elégedettek a jubileum alkalmából. Ezúttal szeretnénk köszönetét mondani mindazoknak, akik az elért eredmények kivívásában részt vállaltak, nem riadtak visz- sza a kezdeti nehézségektől, megértették e mozgalom fontosságát Elsősorban a szolgálat egyszerű tagjainak, akik szabad idejüket feláldozva, az időjárás viszontagságaival dacolva látták el megyénkben feladatukat. Az ezzel kapcsolatos országos ünnepség a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban volt, ahol dr. Vágó Ödön, a MÉM igazgatási és jogi főosztályának vezetője fejezte ki köszönetét a TESZ-tagoknak, kérve a további segítségüket, szolgálatukat. A legeredményesebb TESZ-tagok kitüntetésben, jutalmazásban részesültek. Megyénkből jó munkájuk elismeréseképpen dr. Ruzsik Mihály, a megyei TESZ-szolgáJat vezetője, Nacsa Margó, Szlovacsek Gyula és Géczi Gyula kaptak 10 éves törzsgárdajelvcuyt, illetőleg -jutalmat. Másnap a Ságvári Turistaháznál a természetjárók országos találkozóra jöttek össze, az ENSZ környezetvédelem éve jegyében. A jubileumi sorozat túrával végződött. Reméljük, a következő években a mozgalom további fejlődésének leszünk tanúi, tovább növekszik az áldozatkész tagok száma, a mozgalmunk még szervezettebbé válik, s az elért eredmények arányában növekszik majd a társadalmi megbecsülés és elismerés is« Ezen az estén Roszlanek, a költő, borotválatlanul jelent meg törzsasztalánál, a Kókuszdiónak nevezett étteremben. — Szakállt növesztesz? — kérdezte Zuska. — Azt — válaszolta Roszlanek, a költő. — És miért? Minek, ha nem vagyok indiszkrét? — érdeklődött Szolovejcsik asz- szonyság. — Véletlenül! — Roszlanek megvonta a vállát. — Haragos kis pattanás nőtt az államon. Két napig nem borotválkoztam. Aztán megszoktam a. borostát. Zoszja, a felszolgálónő lépett hozzájuk, sörösüvegeket és pogácsát tett az asztalra. Ekkor vette észre a poétát. — Jé! Szakállt növeszt? — csodálkozott. — Ügy bizony — helyeselt Roszlanek. — Biztos azért, hogy szebb legyen. — Egyáltalán nem azért. Volt egy pattanás az államon, néhány napig nem borotválkozhattam. — És most borotválkozik? — Most sem. Így kényelmesebb. Takarékoskodom az idővel. NÓGRÁD - 1972. július 11., kedd Szakáll — Parancsolnak még valamit? — kérdezte Zoszja abban a pillanatban, amikor Kucinek úr telepedett a társasághoz. — Egy nagyfröccsöt kérek — mondta Kucinek úr, majd a költőhöz fordult: — Mit látnak szemeim? Te szakállt növesztesz? — Igen — felelte Roszlanek, de csak azért, mert egy pattanás miatt napokig nem borotválkozhattam. Ekkor rájöttem arra, hogy így kényelmesebb az élet, és időt takarítok meg. Roszlanek idegesen húzott egy hosszút korsójából. A szomszéd asztalnál San- dica iilt, a „Zsilettpengegyár” igazgatója. Borús ábrázattal átszólt a költőhöz. — Hát már maga is szakállt növeszt? Roszlanek felállt, és távozott az étteremből. Két napig a Kókuszdiónak még a környékét is elkerülte. — Szakállt növesztesz? — kérdezte a harmadik napon Kakulínszky, az ügyvéd, amikor a költő betért a Kókuszba. Válasz helyett Roszlanek egy levelezőlap nagyságú kartont vett elő zsebéből és átnyújtotta az ügyvédnek. „Azért vagyok borostás, mert néhány napig az államon levő pattanás miatt nem tudtam borotválkozni. Ezen idő alatt rájöttem arra, hogy abban az esetben, ha nem borotválkozom, időt nyerek. Az idő pedig köztudomásúan pénz” — olvasta Kakulínszky. — Jc napot kívánok! — köszönt mély baritonján a helyiségbe bekukkant Pemz- lovics, s nyomban felkiáltott: — Alicsak! Szakállt növeszt a mi lánglelkű poétánk! Hát tényleg szakállt növesztesz! Ezen az estén kézről kézre járt a karton. De úgy látszik, ez is idegeire ment Roszla- neknek, mert másnap frissen borotválton jelent meg az étteremben. Asztaliársai csodálkozva bámultak rá. — Lcborotváltad a szakállad? — kérdezte Zuska. — Leborotváltam — ismerte be Roszlanek. — De minek? — firtatta Szlovcjcsik asszonyság. Roszlanek, a költő semmit sem válaszolt, felállt, s köszönés nélkül távozott. Többé nem látták a Kókuszdióban. Állítólag elköltözött a városból. E. Megan Fordította: Kovái Iván Mözüietek, vállalatok figyelmébe I Géptisztító rongyot a TEMAFO Ara: IS Ftjkgg. Budapest, Vili., Leonardo da Vinci u. 38. Telefon: 330-730. Telex: 22—4663. Minden vidéki árudánkban, Salgótarjánban piaci pavilonjainkban takarmányárpa 310 Ft|q áron rendszeresen kapható! Nógrád megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat
