Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

t I óth-MátM Mikiéit REPET Gusztáv-napra a körörvo­sék ráütött csirkével várták az állatorvosékat. A köror- vosné rácsos linzert sütött és vettek öt üveg Kinizsi sört. Cigaretta kétféle volt: Kossuth, meg Munkás! Az előző évben került ab­ba a faluba a körorvös és ez volt az első Güsztáv-hap, Csak az állatorvosékat hív­ták meg, akikkel egyébként kofháségbah is voltak. — Náriát — csapta össze kézét az állátörVosné éjfél után, amikor már szed el őz- ködtek — Istenien éreztük magunkat! — Gusztikám — szoron­gatta a körorvos kézét az állatorvos — Aladár-napkor repetázunk! Aladáf-napra az állatorvo­sék kacsát sütöttek, három­féle tbrta került az asztalra, húsz üveg sör és öt liter tokaji. A cigaretták mellett szivar is Volt* Havanna. — Gyújts rá egy Havan­nára — kínálta a körorvost az állatorvos — ilyen menü ütán ez illik! A körorvos kivett egy Ha­vannát, rágyújtott és füstjé­ben már a következő Gusz- táv-riap menüje kezdett ki­bontakozni. És mikor egy év hiúivá elérkezett, a követ­kezőkkel várták az állator­vosékat: liba-, pulyka-, és fá- ránsült. hatféle ital, köztük két külföldi, áz egyik fran­cia pezsgő és nyolcféle tor­ta, meg különfajta marko- lős sütemények. Á köfbrvos-Guszf! Vacsora titán pipát nyomott az állat- orvos-Aládár kezébe. — Füstöljünk egyet — mondta és rámutatott a pi- patóriunira, álhit égy év alatt gyűjtött. — Azt vá­laszthatod, amelyik neked tétszik! Az előszobában cigányze­nekar zendített rá, az ál­latorvos megtömte a pipát és füstjében már az Áládár- nap körvonalai kezdték elő- bondorodni, Amikob is két sült malac piróslott a meglepett köror- vosékra, torta Húszféle volt és a sok kisebb-nagyobb sü­temény egy ládát töltött meg. italban Napóleon-ko­nyak nyitotta a sort, de Kiszolgáltak kubai rumot, martinit, és még vagy ötfé­le italkülönlegességből lehe­tett választani. Sörben csak kezet mostak vacsora előtt. — Öurnót! — tartotta a körorvos orra alá a szelen­cét az állatorvos. — Prüsz­köljünk öregem, az egészsé­gemre! De, ha akarsz, ott van pipa, szivar, vagy ko­torj bele valamelyik doboz külföldi cigarettába. Népi táncosok sorjáztak be és csáfdást roptak, a külön ebre á célra tákdlt dobogón. A köforvos szippantott a burnótból, prüsszentése mesz- sze Hangzott és ebben a prüsszentésben benne csat­tant a fenyegetés is; No várj csak, te lóddktor, jössz te még Guszti-kapra! Mint, ahogy mentek Is egy év múlva! De már a kapu­ban földbe gyökerezett a lá­buk! Egy akkora disznót perzseltek az udvaron, hogy a hentes törpének látszott mellette. Falusi asszonyok koppasztötták a tyúkokat és a falusi vadásztársaság elnö­ke, a népboltvezető nyolc riyulat vonszolt maga után. Bent pedig egy olyan nagy tortát Vakolt be éppen krém­mel négy cukrász, hogy nyu­godtan kiadhatták volna kol­légiumnak tanyasi gyerekek számára. — Istenem! — jajdtilt fel aZ állátorvosné az irigység­től. S mintha ez lett volna a jel: tíz ágyúlövés dördült. Dinnyeszak A boltos meglékelte a diny- nyét, és mintha csaK ő ter­mesztette volna, oly büszkén mutatta felém sötétpiros, ká­sás, fekete magvú belét. Már nyúltam is örömmel a dinnye után, amikor hátulról valaki lefogta a kezemet. — Megőrült? kolerát akar kápni ettől a töktől? Zsombolya Ede állt mögöt­tem. vészes arckifejezéssel. — Látszik, hogy itt nőtt fél a pesti aszfalton — folytatta megvetéssel. — Nem ismeri a fajdinnyét és képes megvenni egy ilyen elfajzott dinnyét uborka- és tökbéütéssel. — Kérem, ez a dinftye niftéS elfajzva — szólt közbe sértő­dötten a boltos. — Érdekelt féllel nem vi­tatkozom — jelentette ki Zsombolya erélyesen, éS ismét hozzám fordult: — Tudja, úgy ismerem a görögdinnyét, mint a sáját fejerhet... Árvái gyerek vagyok én, ha íieni tudná... — Az mit jelént? — kérde­zem, rfiert Zsombolya Edéről Bök, mindent tudtam eddig, csak éppen azt nem. hogy ár­vái gyerek. — Gtf nőttérh fel ArVábari, a riemeS görögdinnyék föld­jén. . . Vagy maga nem is hal­lók még az árvái fájdlhriyé­ról? — Eddig Wég Csák a Hevesi faldinnyéről hallottam — val­lottam be szégyenkezve. ásöfnböiya Ede fölényesen légy intett: — Heves megye, meg Árva megye, az kettő! No, de nem áfefifdk itt mezőgazdasági szakelőadást tartani magának, a fontos az, hogy legalább moSt az egyszer jó dinnyét vigyen haza. Majd én válasz­tok tnágának. Nem mondom, nem volt ne­héz dolga Zsombolyának, mert a mellékelted kívül már csak egyetlen darab görögdinnye volt az üzletben.' Zsombolya szakértőén megpaSkolta a két tenyerében, és azután a ke­zembe nyomta a súlyos gyü­mölcsöt — Ez dinnyét — mondta könnyedén. — Ezt nem is kell rheglékelrti, ne ménjén ki a zárhatja. Mondom, árvái gye­rek vagyok éh, a dinnyevá­sárt nyugodtan rámbfzhátja. Örömmel indultam haza a tízkilós dinnyével. Hiába, mé­giscsak más az, ha szakértő választja ki a dinnyét, ami egy kicsit mindig zsákbamacs- les.. Alig palástolt büszkeséggel vágtam fel a dinnyét az ebéd­hez. HalvánrrózSászínfl húsd- báfl csupa éretlen, fehéres mag sápodozdtt. AZ ízé pédlg Vete­kedett a legjobb befőzési ece­tével. —- Nem érteni — mondtam levettem — ZéorhbOlya Édé választotta ki. 6 pedig ért d dinnyéhez, mért árvái gyérek. — Ügy — mondta gúrtytP san a feleségem.. — Ha annyi eszed volna, mint egy [.-urn­áknak, akkof tüdhád, hogy títt ORSÖYÁI EMIL: TÜKÖR tükröm vágy. Néha magamái nézém benned, máskor reflektor -sugárként fövőbe vették nagy visszapillantok veled: kit S niiiit hdgyütlk, ff a komor vdtfitbk. te is elborulsz. Ná /tiltott, /Iftötft páidkéHt fátyoloz be a börloftgäSj mlfjcs'dk Szerelmem nem töröl le. Élő tükör. Ném tudták tiem látni, megkerülni, sem elferdülni tőled totnyuszöybé. Ha nem volnál, tér s idő összetörne. És förtlítva: mikor rádtekintek, egy egész világ körém a díszlet és vdltárhrá szállnak a csillagok. 8 NűGRÁD — 1972. július 9., vasárnap A majd az egybegyűltek eléne­kelték a Himnuszt — Az anyád! — vakarta a fejét az állatorvos. — Ne gondold, hogy csak neked telik ilyesmire, te böllér! Lesz még Aladár-nap is.! És valóban lön Aladár- nap is! TŰzöltózenekar fogadta az érkező körorvosékat, majd fehér ruhás lányok gurították eléjük a bordó bársonysző- nyeget. És amikor azon vé­gigbotladoztak, a meglepe­téstől tátVa maradt a szá­júk. Az udvar közepén egyked­vű beletörődéssel egy ökör forgott nyárson. Hatalmas ökör Volt, az előző évben első dijat nyert a mezőgaz­dasági kiállításon. ‘— Ne azt bámuljátok! — üvöltötte túl a hatalmas ze­nebonát az állatorvos. — Felfelé nézzeték! A körörvosék felfelé néz­tek. Fölöttük a magasban kivilágított repülőgépek köröz­tek a februári sötétben, majd szép lassan betűkké rende­ződtek és az ámuló köror- vosék ezt a szót olvashatták: ALADÁR. — Nem baj — szorította össze a fogát a körorVos — a következő Gusztáv-naplg még Vah egy évem! Eskü­szöm, ezek a bitangok szív- szélhűdést kapnak a megle­petéstől • A faluban úgy Suttogták, Afrikába készül elefántva­dászatra, és ha már ott váft, hoz néhány strucctojást is! Élefántpörkölttel akarja meg­lepni az állatorvosékat és strucctojásból készítenek majd tojáslikőrt, de, hogy még milyen más meglepeté­sek lesznek, az egyelőre titok! Egy azonban biztos, högv ki fognak tenni magúkért! Hä belegebedhék, akkor is! értő fent Árvában, a zord hegyek közt egy kis zabon és málnán kívül egyéb nem terem. Elvem, hogy a feleségével ne vitatkozzon az ember, le­gyen bármennyire is igaza. Nem feleltem hát semmit, ha­nem mentem vissza gyorsan á gyümölcsárushoz. — Adja Csak ide azt á dinnyét, amit az előbb meglé- kélt; — szóltam, — Nem lehet — vigyorgott a boltos —, azt már elvitte a Zsombolya úr. Heves Ferene Gondolat­mörzsák A elgónymuíílka szfvhéz- szóló hangjait mindig á zsebből honorálják. X Az orvosok az élőben ke­resik a holtat, a hüllaböri- colók a halottban az élőt, X A vasút az élő példa arra, hogy mlhél kisebb beosztá­sú valaki, annál nagyobb d felelőssége. X A női divat mdi alakulása szerint két eset van. ük- anyálnk Vágy Napóleon grá­nátosai, vacjV alekszdndriái hetérák voltak. ÍK (Cl hitte volna, hogy 480 évvel ezelőtt lerakott Kolum­busz féle tojásokból B-52- es légierődök keinek kill H A szemtelenség határa, óz, ha vdlaki gyászbeszédet szeretne mondani önmaga fölött. X A gyengék óiért vonzód­nak a halálhoz, niért a ha­lottak mindig többen vannak mint az élők. & Aki már hídja, hogy nin­csen sansza, az csak Olyan lóra öljöh, mely áz élső lé­pésnél elbukik. X Egy neurotikus halott há­rom kérdésre nem tudott megválaszolni a túlvilágon: 1. Mitől kapta a betegségét; 2. Mit szedett be; 3, Ki gyó­gyította meg. Épülő városunk (Iványi Ödöfl tusrajzá) TRENCSÉNYI LÁSZLÖ: Ismerkedés Hieronimus Bosch képeivel Körülvették képiéit s Válód! ördögök Nem lelt egy tiszta kútra szomját hogy oltsa a lélek s a test pestiseitől menteset A kutak mélyéből is bűnösök néztek vissza bűnre-bújtök és bűnbe-esettek Akit még nem jelölt meg embertelenség a fehér arcú kisdedek Ezért díszítette fél őket reménnyel és csoda-áhítattal Újszülött-ártatlanságuk hátha ők megőrzik s együk majd tisztának felnövekszik De mire etérik a krisztusi kort bambán és tehetetlenül tópófognak mind a vlgyargó s győztes gonoszok között Rákosy Gergelyt t A tízéves érettségi találkozóra nem tudtam elmenni, ép- pefl ä rftáhduláfflát Vétíék ki akkor, S fájó tótokkal madártejet kanäiäztärh égy köfházi ágyén. (Minden­nel megkésék, más gyerkőc körábah esik át e procedúrán.) A húszéves íalálközőfá aztáft felmenteni) de mikor beléptem a Hungária arahycirádás különtermébe) mindjárt visáéa is akartam fordulni: hiszen itt egy CSöíhó Vén pacák ül. A sa­rok már fordulná) de persze csönget a józan ész, az emlé­kezet még máris vetíti elém Undok televíziós képeit saját nagybecsű ábrézatortiról a borotválkozőtükörben. Hát vegyük csak Szerhügyre ezeket az IdőS pókokat. Na, nézzük, csak, ezt nem ismerem, azt a kis dúgaszt Sém, de ez a kedves htlnybrgás .,. — Franyész! Drága Franreszkám! — mondom, megölel- getem. Most, hogy jdbban megnézem) herin iá sökát válto­zott. Jóképű fickó most IS ez a Ftányesz. O v8lt áz osztály Don Jüanja. Hosszú lábú) vékony derekú, SZélés Valiit, ftiá- gäs hdmlokú, diószemű fiú vdit, Tisztán előttem váh, áfriirif ott áll a WG előtti sugaras ablákméiyeclésBén (tferVeáési zsenialitás, iskoláink leghapfényesebb helyéi), mi bävätagori, egymás válla fölött átpislogva bámuljuk) mint Valárüi világ- számot) ámint elegáns mozdulatokkal varázsolja élő á felZó- nyítékokat — leveleket, nyakláncot, s általános rfiörajt kivál­tó, mindén íamóskodást elsöprő halványkék, ífehéí is rózsa­szín habkönnyű selyemholmikat.,. — Szevasz! — Szevasztdk! — Merirtyi idő telt el! — Milyen hosszú! — Miiyen rövid! Akadozó beszélgetés, vízsgálgatjuk égyhíáSt Közhelyek, közhelyzuhatagok, közhely-Niagarák, húsz év Utáft éá tör­vényszerű. igen, §Z díég itt az firflő, savanyú volt már akkor is, mindig ázon Csodálkoztam, Högy nem rájZáhak rhüSliöcák nagy félhöben körülötte. Ez meg a száját hyál§|átö, ffiéf áZ üres katedra felé is áhítattal révedező örökös szlnjSles Durn­feld. Biétós most Is készült, biztos most ts a zsebében van égy névsor, S emlékeztetőül minden név mellett egy-két szó, hogy kinek mit kell mondani. Ezzel sincs beszéinivalóm. Koccintások. — Mi váh? — Hol lakszf — Hol dolgozol? — Asszony? — Gyerek? — Külföld? — A, gyönyörű! — Gratulálok! — Te is — Nahát! — Szomorú. Fogadd őszinte... — Sose iszunk?!;;. = éS így tovább. De nihi, túszén ott velem Szemben az a hosszú, Ióarcú, az a ritkái) sészinű hajú muki a Hődosy, micsoda jópofa alak volt a szenvtelen képével, a fülig érő békaszájával, a pilla nélküli szeme iapos, gúnyöros, vérforraló pillantásával. Középiskolai élményeim legnagyobbikát ehhez az archoz kö­tötté elválaszthatatlanul emlékezetem. Lehet-e nagyobb él­mény égy hőn dobogó kamászszívnek, mint a zsarnok nyílt- SzlHi megszégyenítése, Sárbatiprása? Nem hiszem, istenem, a Hődosy, a hosszú Hóciosv, aki már akkor olyan magas volt, hogy colstok módjára állt fel az alacsony pádból, S mikor már azt hitte volna az ember: nincs tovább — egyre cSak éfhélkedétt, s mlré egészen kiegyenesedett, már vala- hotiháh lehetetlen magasságból nézett le fánk és a katedrá­ra. Volt egy undok, osztáiyutálatnak örvendő, gyomorbajos ábfázatú, kopasz történelemtanárunk, aki már bejönni is úgy jött Bé áz osztályba, mintha vágyva vágytá volna, hogy külöh-külöft és együttvéve is léháhyhasson bennünket. Ä legäeyäfürtabb módszerekkel tartotta rettegésben és örökös IZgäiömbäfi az osztályt. Egyik iégenyhébb bevett módszére áz Volt, hogy élővette Vaskos noteszát, s a kísérteties csend­ben drámaian Zizegtette a iapökät, mindenki számára jól láthatóan a leghátulsö oldalakra lapozott. Ott megállapodott, a fiötéSZt letétté, S mikór a nagy é§ kis WeiSZ, Valamint EsU boráé höfhlökáh megjelent a hálálvértték. ő hátradőlt, kéje­sén Hintázni kezdett a székén, S szinté mindén betűt külön ÍZielgétVé möfldtá; —> Abaíi! Mofldáfiórü se kéll, hogy ABátlt, aki édáig ffiáf nyakig' merült egy Maa Brand-regénybe, Villámcsapásként érte a A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents