Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

MIT OLVASSUNK f A korona elrablása, avagy újra a bosszúállók „De a magam tapasztalata azt mutatja, hogy a történelem, a forradalmi események a gyer­meki világszemlélet prizmáján át nézve, a mai nézővel egyko­rú szereplők sorsában tükrözve a fiatal nézőt szinte a történé­sek résztvevőjévé avatják.’* (N. Lebegyev: A gyermekfilm problémái). A szovjet filmek egyik ál­landó és kimeríthetetlennek tűnő forrása az 1917-es forra­dalom és a polgárháború. Ed­mond Keoszajan rendező is e korszak eseményeit választot­ta a „Bosszúállók” című film­je témájául, melyet 1966-ban forgatott. Az elsősorban tizen­éveseknek készült alkotás lendületes tempóban, a vér­beli kalandfilmek minden kel­lékével dolgozta fel a komoly témát. A visszatérés az igazi mozihoz sikert aratott és ha­marosan közönség ele került két folytatása is: ,>A bosszú­állók újabb kalandjai” (1968.) és „A korona elrablása, avagy újra a bosszúállók” (1972). A sorozat harmadik részé­ben a mór megkedvelt hő­sökre újabb megpróbáltatások várnak: meg keÚ akadályoz­niuk a cári korona külföldre csempészését- Ellenfeleik is is­merősök: a volt cári kémel­hárítás emberei, akik a Pá­rizsban székelő fehér emig­ránsok megbízásából akarják elrabolni az értékes kincset- amellyel az egyik önjelölt trónkövetelőt kívánják meg­koronázni. A fordulatos cselekmény mellett most sem hiányoznak a már bevált elemek: a pisz­tolypárbaj, üldözés lóháton, vonaton stb. A küzdelem is­mét hőseink megérdemelt győzelmét hozza. Kár, hogy ez a győzelem a rendezői fel­fogás következtében túl köny- nyen jön, úgy, hogy az ellen­félnek még másodpercekre sincs komoly esélye. S ez né­miképp az izgalom rovására megy. Nyilvánvaló, hogy a jó értelemben vett politikusság vezérelte az alkotókat, de vé­gül is ez a szándék eredmé­nyezte, hogy az összecsapás helyenként macska-egér harc­cá degradálódik. Ez a tény nemcsak a négy ..bosszúálló” érdemeit kisebbíti, hanem a feszültséget is csökkenti. A jó szórakozást azonban ezek a finomságok nem ront­ják el és nem gátolják, hogy a film végén együtt örüljünk a bátor, igaz ügyért harcoló hősökkel. S hogy ez így van, abban komoly szerep jut a látványos fényképezésnek és a hatásos filmzenének is, me­lyek jól szolgálják a rendezői elképzeléseket. A fő érdem azonban a négy „bosszúállóé”: Mihail Metyolkin, Valeníyina Kur- gyukova. Viktor Koszin és Vasziljev Vasziljev nevét ér­demes megjegyezni, hiszen an­nak ellenére, hogy az alkotók szerint ez a sorozat befejező része, biztosan találkozunk még velük. A téma kimeríthetetlensége, a színvonalas ifjúsági filmek csekély száma és a fiatalok igénye a biztosíték erre. Korill Ferenc Hegy a tehetség ne kallódjon el... X fizikai dolgozók gyerme­keinek segítése gyakran napi­renden levő téma, sokat be­szélünk róla, sokat tesznek is érte. Néha egyoldalúan keze­lik ezt a kérdést; az anyagi segítséget tartják döntőnek, vagy pedig csak a gimnázium utolsó osztályaiban kezdik el a patronálást. Pedig, hogy va­lóság legyen: minden gyerek­ből ma bármi lehet, amire képességei jogosítják, ahhoz már az általános iskolában kell az alapokat lerakni. Egy új forms öt éve vetődött fel a gon­dolat a salgótarjáni Gagarin Általános Iskola tanáraiban, hogy a tehetséges, de hátrá­nyos helyzetű tanulók kultu­rális fejlődését a hagyomá­nyostól eltérő formában se­gítsék. Nem korrepetálás, nem póttanóra, hanem a kedvelt klubfoglalkozás formájában. Kugel Tibomé, magyar- orosz szakos tanárnő, a klub vezetője és egyik kezdemé­nyezője elmondta, hogy tuda­tosan törekednek az iskolai jelleg eltüntetésére; a foglal­kozások nagy részét nem az iskolában tartják, a tanulók nem tanárnőnek szólítják őket, hanem néven, mint egy felnőtt segítőtársat. És, ami a legfontosabb: beszélgetés, vi­ta, játék keretében dolgozzák fel a témákat. Nyolc—tíz ta­nár kapcsolódott be ebbe a munkába. Talán ez volt a leginkább kötetlen. Azt lehet mondani, minden fontosabb témakör előkerült. Az elsőéves prog­ramból ízelítőül néhány té­mát! Könyvtárlátogatás. Á könyvtárhasználat elsajátítá­sa volt a lényeg, — ezért kölcsönzésszüneti napokon meglátogatták a Balassi Bá­lint Megyei Könyvtárat és a gyermekkönyvtárat. Illik—nem illik? A cél a vi­selkedésformálás volt. Hogyan hallgassunk táncze­nét? Itt nagyon spontán mó­don, egy kis tán.córára is sor került, sőt néhány alapvető il­lemszabályról is szó esett. A komoly zenéhez közelebb- vivésiben is segített ez a téma. Hogyan nézzünk filmet? '„Külső” kolléga tartott elő­adást a filmkészítés technikai oldaláról, majd közösen meg­néztek egy filméit és megvi­tatták. Képe’emzés. Az első kép: pisimét kettes. ..”, egy köny- nyebben megközelíthető alko­tás. Játékos vetélkedők Irodalmi, történelmi túra. A megye érdekes helyein, pél­dául Horpácson, Hollókőn jár­tak. Az utolsó foglalkozás té­máját a gyerekek választot­ták, lemezhallgatás, játékos vetélkedő volt Színesítve; más oldalról megközelítve, de hasonlóak voltak a többi év programjai is. Volt beszélge­tés az olvasásról, nyelvészet­ről, Mi kszáth-vetélkedő, jár­tak Lóránt János festőmű­vész műtermében. Ötödiktől nyolcadik osztályig járhatnak a tanulók ide. Az első évben minden osztályból három-négy gyerek is járt, most ketten képviselnek egy osztályt. És ezt tényleg képvi­seletnek is érzik: büszkén' függesztették ki a vetélkedőn szerzett okleveleket, beszá­molnak a többieknek a klub munkájáról. Már az eiső év­ben is, ha egy foglalkozás el­maradt, kérdezősködtek utá­na, ha pedig más megbízatás miatt nem tudtak eljönni, ezt mindig bejelentették, pedig nem kötelező a részvétel, 3,5—3,7 a legalacsonyabb át­lag, de sok a jeles, több ki­tűnő is van köztük. A négye­sen aluliak inkább a szakmák és a technikumok felé orien- tálódnaík, a jobb állagúak 1. Szász Dániel becsukta mappáját és a kissé kényel­metlen, de az elmúlt napok során megszokott karosszé­kében elölre dőlve megfog­ta a terasz pirosra festett vaskorlátját. A jugoszláviai Bare szigete felé nézett. Szász Dániel feleségével és felesége nagyanyjával együtt a jugoszláv tengerparton nyaraltak. Kivételesen szép augusz­tus — állapította meg és az Adria mélykék hullámaira tekintett. A fehér fodrok felcsaptak a sziklákon. Szász Dánielnek eszébe jutott fele­sége nagyanyjának 10 nap­pal ezelőtti érkezésükkor el­ragadtatott, de kissé színpa­dias megjegyzése: „Hallatla­nul merész színkombináció.” Éz nyilván a tarka napo­zó kosaraknak, a dús fű­nek, a nyaralóhely különös ízű, mozaikberakásos épüle­teinek — az egész látványnak szeretnének jogi, orvosi, mér­nöki pályát választani — ez egészséges jelenség, realitás­érzékre mutat. A klubtagság színesebbé teszi az úttörő­életet is — a klubban hallot­takat, játékos ötleteket to­vábbadják, ezzel segítik a szervezeti munkát. Érdekes jelenség ez, nagyrészt a klub hatása is lehet, hogy a tagok jelentős hányada úttörő- funkciót is vállait Kilenc helyen A klub munkája az iskolai élet szerves részévé vált, az osztályfőnökök figyelemmel kísérik, segítik. Ez a kezde­ményezés nem maradt elszige­telt: a megyei pedagógus­szakszervezet vezetői is szív­ügyüknek érzik, a megyén be­lül kilenc helyen is szervez­tek hasonló klubot. Többek között Zagyvapáűfalván, Nagy- bátonyban, Balassagyarmaton. Az ötödik évfordulón el le­het mondani: bevált ez a szólt. Ehrenburgi Bayer Olga, a Dédi, felesége egyetlen ho­zománya, levette szemüvegét, és az erős fényben a tájat, az­tán amiből összeállt — a há­zakat, a teraszokat, a tenger kicsi szigeteit, a fákat, nö­vényeket — kémlelve, kissé affektált orrhangon jegyezte meg — olyanok, mint Pintu- ricchio freskóin Sienában. És mögöttük a félelmetes, szin­te a házak udvarából magas­ra törő hegyek! A Kaszinó utcai ügy!? Ezt mondta Szász Dániel újság­író magának, figyelmezteté­sül. Nem szabad a témától el­kanyarodnia. Nem lehet majd a tájban gyönyörködnie, bá­mulnia a mélykék tengert, a tiszta égboltot, a halászokat, a csónakokat, vagy a sziklákat, mert minden más csak akkor létezhet, ha nem gyötri töb­bé a kétely, ki ölte meg, il­letve hogyan halt meg apósa, Balátai Jenő. Dolgozni jött, nem nyaralni. Csendre, nyu­galomra vágyott, hogy elmé­lyülhessen az iratokban. Fele­sége, Éva, elutazása előtt, az NÓGRÁD - 1972, július 9., vasárnap forrna. G, Kiss Magdolna SZUTS DÉNES: Önqyilkocsáq? v4 Kaszinó utcában Ki lehetett Balátai Jenő gyilkosa? Es egyáltalán megölték-e? - töprengett Szász Dániel újságíró és lassú mozdulattal végig­simította a homlokát. Szemét lehunyva, elmerülten gondolkozott. ...1938. március 6-án, a budapesti esti lapok és másnap az összes sajtóorgánum, sőt az ügyészség hivatalos közleménye is öngyilkosságról irt és beszélt. Igaz, hozzátették: „rejtélyes körülmények közötti öngyilkosság”... De mégis! A legközvetlenebb élő hozzátartozót Balátai Jenő anyósát háromszor is megkérdezte; „mi történt On szerint 30 évvel ezelőtt?” ... Fényes rokonság Bárány Tamás irodalmunk középnemzedékéhez tarto­zik, olyan közéleti író, aki tudja, hogy a kor ezer kér­dést szegez mellünknek és ezekre azoknak kell elsősor­ban válaszolniok, akik még elég fiatalok ahhoz, hogy a kor felvetette kérdésekre érzékenyen reagáljanak, de már eléggé tapasztaltak ah­hoz, hogy e kérdések között el is igazodjanak. Az író 1922. március 21- én született Budapesten. Egyetemi tanulmányai befe­jezése után, elsősorban köl­tőként tartják számon. Há­rom verseskötete jelent meg, de ahogy ő írta: „Magamnál már akkor jobban érdekelt a világ, és költő csak az ma­radjon, akinek élete végéig kifogyhatatlan élménye tu­lajdon egyénisége", ezért et­től kezdve prózaíróként rea­lista utakon indul. „Életünk folytonos, fárasz­tó odafigyelés az új gondok­ra és örömökre” — vallja az író. Ennek az odafigyelésnek terméke többek között az 1954-ben megjelent „Húsz év” című regénye, amelyért József Attila-díjat kapott. A regény a harmincas évek elejének nagy válságától, 1951-ig kíséri el a munkás- hősét, Mészáros Ferit. Hősé­ben megalkotta a proletár > fiataloknak azt a típusát, akik a felszabadulás előtt nem jutottak el a mozgalo­mig, akikben a megélhetésért vívott harc kialakította az önzés szellemét, de napja­inkban megtalálták igazi életf ormá j ukat. Bárány Tamás egyik leg­népszerűbb könyve az „... és így írunk mi” című paródia­gyűjteménye. Maradandóan gúnyolódni csak nagy irodalomszeretet­tel és irodalomértéssel lehel, és az is igaz, hogy maradan­dóan gúnyolni csak valódi értéket lehet és érdemes. A nagyság ugyanis gúnyra, a törpeség szánalomra méltó — mondhatjuk a könyv egyik jellegzetességeként. Karinthy Frigyes hasonló jellegű munkáira Kosztolá­nyi azt mondta, hogy pó­tolta a hiányzó irodalom- kritikát. Bárány Tamás kö­tete is mulatságos és találó képet fest kulturális életünk­ről, az irodalmi vitákról, színházról, konferenciákról, rádió és televízióról, a filmgyártásról. Tollhegyre tűzi a semmitmondást, a nagyképűsködést, a divatos irányzatok majmolását. A méltán főművének te­kinthető „Apátián nemze­dék” című regénye, Európa egyik legtragikusabb sorsú nemzedékéről, az 1922-esek- ről szól. Arról az apátián nemzedékről, amely az el­ső világháborút követő években látott napvilágot, s mire felserdült és rányitotta szemét a világra, már ott le­selkedett az újabb háború. Ügy hiszem, az író dolga kicsit emlékeztet arra a tu­ristáéra, aki a fákra jeleket vés, hogy az utána jövők is eligazodjanak az erdőben — vallja Bárány Tamás. Jele­ket kell írni a fákra, és ha csak egyetlen ember is kita­lál nyomunkban az erdőből, már nem dolgoztunk hiába. Ilyen jelíró regénynek ér­zem legújabb kötetét a „Fényes rokonság"-ot is. A regény olvasmányos szatíra, amelynek éle a mai társa­dalmunkban is továbbélő, elvtelen gyávaságot, a kis­polgári életforma mindenha­tóságát, a sunyi megalkuvást célozza meg. Főhőse, Margó, a kis pesti táncosnő, a harmincas évek­ben turnéra indul Európá­ba, hogy megvethesse lábát a világot jelentő deszkákon. Útja során végig tapasztalja a háborús Olaszország és a há­ború utáni Anglia társadal­mi viszonyait, bőséges sze­relmi tapasztalatot is sze­rez, hogy a végén egy angol főrend felesége lehessen. És éppen itt kezdődik a bo­nyodalom. Jövendőbelije előtt, aki elszegényedett, de a legrégibb angol családok leszármazottja, úgy állítja be a dolgot, hogy Magyaror­szágon élő családja is ne­mesi család, elszegényedett, illetve a szocializmusban nincstelenné lett nemesi család. A fényes rokonság azon­ban meglepő módon — vagy talán az ötvenes évekre gon­dolva, nem is annyira meg­lepő módon — egy cseppet sem örül a hirtelen feltámadt rokonnak. Három nemzedék reagálá­sának lehetünk tanúi a hu­szonöt év után jelentkező ro­kon megjelenésekor. A volt fizetőpincér apa némi meg­elégedéssel nyugtázza, hogy kislánya karriert futott be, Olaszországban jól menő gyára van, értékpapírjai ké­tes múltja ellenére is erköl­csi biztonságot is kölcsönöz­nek. A két fiútestvér azonban teljesen kétségbeesik. Az egyik, aki főosztályvezető az egyik minisztériumban va­lóságos elemi csapásnak lát­ja a burzsoá rokon megjele­nését. Fényes pályafutása véget ér, ha kiderül, hogy nem volt őszinte, és ilyen kompromittáló nyugati kap­csolatai vannak. A pincérből vállalatvezetővé előlépett másik testvér is megdöbben, bár ő tudja, hogy a nagy rang nem hoz annyit a konyhára, mint amennyit fi­zetőpincérként keresett. A két gyermek is kétség­beesik, Julikának, az eljegy­zését kell felbontania, mert ilyen rokonságot nem vállal­hat a jövendőbelije, aki ka­tonatiszt. Janinak pedig az egyetemi felvétele forog koc­kán. Végül azonban megoldód­nak a dolgok. A „betonszi­lárd” főosztályvezető feje fö­lül elosztanak a viharfelhők. Hogy a rokonsággal ne kell­jen találkoznia az angol lord­nak, szerveznek egy házi­ünnepséget, ahol a fényes rokonságot színészek helyet­tesítik. Mulatságos kalandok, nagy ivások és a véletlenek sorozata után Margó is be­látja, hogy a függetlensége többet ér, mint a pénzen megvásárolt ladység, s így, minden marad a régiben. Bárány Tamás ebben ai művében is éles szemű, tisz­ta látású írónak mutatkozik. Ügy bírál, hogy összenevet olvasóival, de érezzük, hogy, azok a bűnök, fenntartások, amelyben a „fényes rokon­ság” tagjai elmarasztalhatók sokunkra érvényesek, egy egész korszakunkra mélysé­gesen jellemzők voltak. Csukly László összecsomagolt iratköteg lát­tán őszinte felháborodással kapott a fejéhez: — Dániel, elment az eszed? Aktákat, fényképeket, magnót, ennyi kacatot akarsz a tengerpartra cipelni? Ilyet drágám, csak egy őrült tesz, aki azt hiszi, hogy a kéthetes nyaralás alatt írja meg mindazt, amire éve­kig képtelen volt. írás? — Szász az emlék fel­bukkanását gúnyos fintorral kísérte. Hol van ő még az írástól? Előbb rendszereznie kell az iratokat, újrahallgat­ni a magnófelvételeket és megkísérelni a valóság kita­lálását. Mielőtt vonatra ül­tek volna Magyarországon, ab­ban reménykedett, hogy majd hazájától távol, Jugoszláviá­ban, egy 6x5 méteres szobá­ban, ahol lakik, egy parkban, ahol sétál, egy szállodai tető­teraszon a magával hozott do­kumentáció segítségével kide­rítheti, mi is történt 25—30 évvel ezelőtt hazájában, Hor­thy Magyarországán, köze­lebbről Budapesten, a Kaszi­nó .utcában. Sok mindent ismert már, és úgy érezte, hogy az idegen környezet békéjében az el­múlt napok során máris kö­zelebb került a titok nyit­jához. Ám az utolsó napok története még hiányzott. Pon­tosan tudnia kell, mi történt 1938. március 6-án Budapes­ten, a Kaszinó utcai lakásban. A riportkönyvet enélkül nem tudja megírni, mert éppen a legfontosabb rész, az esemé­nyek utolsó felvonása tisztá­zatlan. Gyilkosság, vagy ön- gyilkosság történt? ... Amióta egy különös éj­szakán a dunántúli kisváros­ban — ahol kezdő újságíró volt — a járdáról felszedett egy csatangoló nőt, aki nyon> ban a szeretője; majd kicsi­vel később a felesége lett, fantomként nehezedett rá apósa élete. Kezdetben csak felesége emlékeiből és a hátrahagyott iratokból rajzol­ta maga elé a régen meghalt férfi képét. Később felébredt a gyanúja, hogy apósa nem önkezével vetett véget életé­nek, s ettől kezdve szenve­délyévé vált a titokzatos his­tória kutatása. Három és fél évet szentelt az események kutatására. Szabad idejét mú­zeumokban, levéltárakban, iratokkal teli dohos pincékben töltötte. Több száz emberrel beszélt és némelyek elbeszé­lését magnószalagra vette. Ki akarta deríteni az igazságot. Dr. Pávai Vájná Ferenc, az öreg geológus, a földtani tudományok kandidátusa, a szakma morc remetéje, ami­kor Szász először lépett be hozzá, köszönés helyett az ajtóra mutatott, de amikor megmondta Pávainak, hogy ö Balátai Jenő lányának a férje, az öreg, tudós átölelte, megcsókolta. Aztán megdöb­bentő dolgokat mondott Ba­látai ügyéről. Ám ez is csak érdekes, izgalmas töredéké­vé vált a nagy, megfejthe­tetlen egésznek. Szász nem kímélte magát, térkép alapján bejárta a Ba­kony tégi útjait, apósa nagy beuxitfelfedezéseit, s köz­ben írt, és jegyzetelt. Balá­tai Jenő halálának körülmé­nyeiről készített vizsgálati anyagot, a rendőri kihallga­tások jegyzőkönyveit, a bon­colás eredményét tartalma­zó írást azonban nem tud­ta megtalálni. Ezek az ira­tok az akkori belügyminisz­ter parancsára, még a II. világháború előtt hamuvá váltak. Szász Dániel cigarettát vett elő, rágyújtott. Az ösz­szefoglalás módszerét keres­te. Az épületet, ahol az ön- gyilkosság, vagy a gyil­kosság történt, a háború alatt lebombázták, az ost­rom alatt rommá lőtték és a felszabadulás után egy újat építettek fel helyette. A régi ház lakói elköltöztek, meghaltak, eltűntek. Hol van az a férfi vagy nő, aki pél­dául azon az éjjelen kiha­jolt a szomszédos ház ab­lakán, tegyük föl, mert me­lege volt és kitekintve lá­tott valakit a házba surran­ni?!... Ilyen emberek csak­nem minden bűnténynél je­lentkeznek, információkat adnak, segítenek a nyomo­zóknak az addig rejtett szá­lak megragadásában ..; Ám Budapesten 1938. március 6- án egyetlen szemtanú sem akadt. Illetve a cselédlány, akiről az újságok is írtak, és aki az őt kihallgató ren­dőrfelügyelőnek így vatt lőtt:... „Moziba akartam menni, a Magdát kicsapják című ^ filmhez. Útközben vet­tem észre, hogy a pénzemet otthon hagytam. Az előszo­bában már furcsa, émelyí­tő szagot éreztem. A fürdő­szobába nyitottam, a pro­fesszor úr a kádban ült, fe­je félrebillenve, a csapokból szivárgott a gáz...” Posta Rozáliát, a cseléd­lányt nem egészen egy év múlva a Széli Kálmán té­ren egy autó „véletlenül’’ halálra gázolta. Szász Dániel idegesen jár­kált a lila kőkockákon. Va­jon 30 év után fel lehet de­ríteni egy bűntettet? ... Ösz- sze lehet rakni egy hatal­mas korsót cserepekből? Igen, ha minden darab elő­kerül. (Folytatjuk) j V )

Next

/
Thumbnails
Contents