Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-06 / 157. szám
SZLOVÁKIAI ÚTIKÍPEK nA pokolba ...” Próbál a baraocfikeszi „Röpülj páva kör” „Ha én tudnám, ki lesz az én anyósom, A pokolba eltolnám a vasúton. Vennék neki két krajcárért kénköves mennykövet, Hogy ne szomontsa az én szívemet." Ez a vidám szövegű, pattogó ritmusú dal fogad, mikor belépek a karancskeszi művelődési ház nagytermébe, ahol éppen az énekkar próbál László László tanár vezetésével. A levegőben érezhető a feszültség, a hangulat kicsit emelkedett — és ez nem is csoda. Az énekkar most nagy erőpróba előtt áll: fellépnek a Televízió augusztus 20-i „Röpülj páva kör” műsorában. Természetesen nagy az öröm. de izgalom is akad bőven. Az énekkarnak mindössze két perc áll rendelkezésére ahhoz, hogy bebizonyítsa: nem véletlenül kerül a Televízió segítségével az egész ország szeme elé. Az általuk énekelt dalok közül nagy gonddal kellett kiválasztani azt a kettőt, amellyel e rövid idő alatt is sok mindent el tudnak mondani magukról, és azokról az emberekről, akik szűkebb hazájukban élnek. A kiválasztott két bányászdalt én is meghallgattam, és elmondhatom, ha ilyen szívvel és lelkesedéssel énekelnek az augusztus 20-i döntőn is, akkor ez a két perc is elegendő lesz ahhoz, hogy elnyerjék a Televízió népdalszerető közönségének rokon- szenvét. Az énekkar után a táncosok próbáját is megnéztem. Hosszabb idő után jöttek ösz- sze ismét próbálni, ennek ellenére úgy ment minden, mint a karikacsapás. Székely István, az együttes vezetője és a táncoló lányok, asszonyok félszavakból is értették egymást. Csak úgy röpködtek a levegőben a vezényszavak: „kérem a kalocsai forgóst”, „kiskört”, „most a kétemelős cserét”, „a féltalpas csárdás következik” — és így tovább. Ezekből a szakkifejezésekből nem sokat értettem, de nem is ez volt a fontos, hanem az, hogy igazán tetszett a tánckar jól begyakorolt, harmonikus mozgása, és rendkívül erőteljes, tiszta éneke. A táncosok utcai ruhában próbáltak, de megcsodáltam színpompás ruháikat is, főleg a híres-nevezetes „vízbe rakott szoknyákat”, amelyek az együttes „varró- és öltöztetőnője”, Boriska néni keze- munkáját dicsérik. Míg az énekkarban főleg az idősebbek vannak többségben, addig a tánckar teljesen a fiataloké. A legfiatalabb táncos, aki egyébként egészség- ügyi szakközépiskolás — mindössze 17 éves. ö tanul egyedül, a többi táncos mind dolgozó nő. Van közöttük pénzügyi előadó, fogtechnikus, bolti eladó. Közös vonásuk pedig az, hogy a hét két estéjén mindegyikük a fárasztó napi munka után jön el a próbára — és akár énekelnek, akár táncolnak, lelkesen és vidáman csinálják azt, amit csinálnak. Nagyon jó dolog volt látni és hallgatni őket. Remélem, nagyon sokszor fogunk még velük találkozni művelődési házak színpadain, szabadtéri színpadokon, kulturális seregszemléken. E. Mezei Anna A több szólamú ének-zene művelői Különösen a fiatalok körében közismertek. Ságújfalu- ban- Pilinyben, továbbá a megye számos községeben játsz- szák a jó „talpalávalót” az ifjúságnak. Kéthetenként szórakoztatják a teenagereket a kohászati üzemek művelődési -központjában. Sőt, a közelmúltban már a szomszédos Csehszlovákiában ír vendégszerepeitek. A mintegy ötéves múltra visszatekintő Liverpool beat- együttes útja bizony nem volt zökkenőmentes. A fiatalos hév, lendület sok esetben erős vitákban, komoly viszályokban csúcsosodott ki. Ennek hatására egykét tag több alkalommal is búcsút vett az egyesülettől, volt olyan azonban, aki újra visszatért. Az utóbbi hat hónap viszont olyan időszak, amikor megkezdődött egy egészséges fejlődési folyamat a Liverpool együttesben. Rendeződtek a sorok és végre leszúrták a vándorbotot. A salgótarjáni síküveggyár Mikszáth Kálmán Művelődési Otthonában hetenként két alkalommal rendszeresen készülnek a fellépésekre, bemutatókra. A hattagú együttes vezetője: Sebó István dzseßszorgo- nista. tagjai: Rácz Ernő (szólógitár). Sirkó Tibor (kísérő gitár), Szántai Ferenc (basszus- gitár), Angyal László (dob), Sebó Ilona (énekes). A Liverpool beatzenekar törekvése a mai kornak megfelelő és mindig az újat keresi. Általában a vokális számokat — több szólamú zene, ének — hallhatjuk előadásukban. Repertoárjuk igen színes, változatos. Előszeretettel mutatják be a külföldi, de ezek közül is főleg az angol számokat. Kedvenc együttesük az angol Kockásban és csíkosban Kulcsár József felv. 4 NÓGRÁD — 1972. július 6., csütörtök „Mitdalte of the Road” beatzenekar. •.Főhadiszállásukon” a Mikszáth Művelődési Otthonban a próbáikat is szépszámú, fiatalokból álló közönség kíséri nagy figyelemmel. A közelmúltban, amikor a salgöi KISZ-iskolán bemutatták műsorukat, meghívást kaptak a szomszédos Csehszlovákiába is, amit örömmel elfogadtak és azóta ennek a meghívásnak már eleget is tettek. Füleken léptek színpadra, ahol nagy közönségsikert arattak. Rajtuk kívül a „Pódium ’72" Szlovákiában meghirdetett fesztivál első és negyedik helyezettje mutatta be műsorát. A bemutató után a Liverpool beategyüttest újabb csehszlovákiai szereplésre hívták meg. Erre a fellép&sre júliusban, az Alacsony-Tátrában egy campingtáborban kerül majd sor. Augusztusban pedig idehaza látják majd vendégül a füleki ..Privilegium” beategyüttest. A Liverpool beatzenekar jó úton halad. Bár saját számuk még nincs, azonban ez sem soká várat már magára, hiszen komponálják. Műsorukkal szeretnének megyeszerte egyre több helyen bemutatkozni. A fellépésekre serényen készülődnek, nem szeretnének szégyent vallani. A ml iskolánk gyerekei már év közben tanulják és lelkesen fújják, gyakran a visz- szaemlékezés enyhe kuncogásával a régi dalt: „Nagy táborba indulnék, nem bírja a lábam. Mindent összepakoltam, amit csak találtam, Hej, édes. kedves zsákocskám. én csak attól félek, (Mitől te?) Hogy összenyomsz és kiszáll, belőlem a lélek.” Ez a tréfás kis dal a táborozási előkészületek egyik legfontosabb gondjára figyelmeztet: mit vigyen magával a gyermek, hogy a kétheti idő alatt mindene meglégyen és mégse kelljen összeroskadnia a hatalmas csomag súlya alatt? A tervezés, készülődés során tanácsos előre listát készíteni a szükséges holmikról. Úttörőtáborokban természetes, hogy az egyenruha kötelező, hiszen a kirándulások, ünnepélyes megmozdulások fényét emelik, az összetartozást is jól szimbolizálják. Mindezeken túl még egy nagy gyakorlati hasznuk is van: úgy öltözhet ünnepiesen a gyermek. hogy ehhez nem szükséges a legjobb ruháját is magával vinnie, kitéve azt a legkülönbözőbb veszélyeknek. Különösen lányoknál okoz gondot a lábbeli kérdése. Szüleik jóvoltából ma már az iskolás korú gyermekek is követik a legújabb divat szeszélyeit és így gyakran a táborokban is magas sarkú szánFelszabdalt férfihulla a Vág vizében Bojnicén a rengeteg látnivalón, váron, növény- ée állatkerten, sétányokon, termálfürdőn, idegenforgalmon kívül csoportunkat lefoglalta egy más kérdés is: aznap játszott ugyanis a Stécé Tatabányán. Akkor még úgy találtuk, hogy ez az összecsapás döntő lehet a dobogó szempontjából. A pesti rádió adását nehezen tudtuk fogni, ráadásul a műsorban is hiába kerestük a labdarúgó-mérkőzés rádióközvetítésének időpontját. A televízió ugyan közvetítette a meccset, de „vajon befogható-e a völgybe ékelt helységben a magyar adás?” Bojnice Újtelepén végre találtunk egy magaslati pontra épített házat, ahol fogni lehetett a budapesti televízióadót. (Mondanom sem kell, hogy a szégyenletes játék láttán lelohadt érdeklődésünk és házigazdáink előtt fitogtatott büszkeségünk!) Iskola és sporttelep De nem a mérkőzésről akarok most beszélni, hiszen azóta aranylábú fiaink kiköszörülték a csorbát. Sokkal inkább az Újtelep látnivalóit idézem föl emlékezetemben. Az építkezés, a fejlődés, az igények jelképe ez. Mert Bojnicén, akár Csehszlovákia bármely községében vagy városában, az építkezés szédületes ütemű. Sok az új lakóház és középület, még több az, amely most épül. A bojnicei Újtelepen is nagy kertes és emeletes házak, mondhatnánk: villák ablakai tekintenek a lebetonozott sugárutak- ra. Az országút mentén pedig ott díszük a hatalmas iskola. Három, dombhátra emelt épületével és széles udvarával szinte erődnek létezik. Engem elsősorban az fogott meg, hogy az iskola mellett, mint minden épülő új csehszlovák '»kólánál, ott vannak a sportpályák is, a testedzés lehetőségei. S az épülő-szépülő Bojnicén abból sem csinálnak gondot, hogy a pályák lenyúlnak a főutcára és kerítésük szegélyezi a járdát. Úgy mondják: az ép test fontosabb, mint az elvont esztétika. S hogy az erős, edzett ifjúság nevelése mennyire központi kérdés, azt abból is láthattuk, hogy még a kis falukban is sportpályák nőnek ki a rétekből, s ezek mellé fedett lelátókat építenek. (Többen is emlegették a salgótarjáni csodálatos Gagarin iskolát, amelynek elhibázottan szűk udvarát is parkosítani akarják városszépészeti szempontból, ahelyett, hogy sportpályákat és végre kerítést építenének, még a park rovására is!) A sport jobb lehetőségei te- szik-e, de lépten-nyomon sportoló fiatalokkal találkoztunk utunk alatt, s meglepőnek találtuk a sportolók tömegét és az űzött sportok változatosságát. Engem különösen a futball-labdával játszott lábtenisz fogott meg legjobban, amit először itt láttam életemben, s ami különösen a labdarúgóknak lehetne hasznos kiegészítő sportága, hiszen azt gyakoroltatja, hogy centiméter pontossággal helyezzék a kiszemelt helj're, kapásból a labdát. Az Havai börtön Bojnicét követő utazásunk során kacskaringós hegyi utakon falta a kilométereket kék autóbuszunk, 6 mi megcsodáltuk a napfényben csillogó, hegyek és völgyek, erdők és patakok szépségét. Némi kerülőt jelentett ez, de vendéglátóink a látnivalók nagyszerűségéért szándékosan erre irányítottak bennünket. Már vasárnap volt, az országutak forgalma lecsappant, hiszen a kirándulók szombaton változtatják helyüket ég csak vasárnap este indulnak vissza hazafelé. így elmélyedhettünk a táj vadregényében és elcsodálkozhattunk azon, hogy a legelhagyatottabb helyen is egy-egy korszerű, jól felszerelt hotel tekint le hívogatólag az országúira. Rövid utazás után elértük Havát, amely szerény kis hely lenne, ha az építkezési láz és a szédületes iparosítási tempó hatását nem élvezné, s még inkább, ha kétes értékű nevezetessége nem tenné világszerte ismertté. Az elnyomás történelmi korszakaiban hírhedt büntetőhely volt ez, ahol lázadások és szabadságharcok politikai foglyai is sokat és sokan sínylődtek. A börtönerőd tömbszerű, kimagasló épület, amelynek közepén kéttornyú templom tör a magasba. A várszerű falak alatt sebesen folyik a Vág, amely- lyel közelről most találkoztunk először. Ilava börtöne most Is üzemel és itt hajtják végre a halálos ítéleteket is. Már készülhet a hóhér, hiszen a Vág főbenjáró bűntény hátborzongató bűnjeleit vetette ki. A csehszlovák lapok számoltak be arról, hogy megtalálták a folyóban a férfihulla lábait is, amelyet hosszabb ideje békaemberek is kerestek. Egyébként a hulla többi, elfűrészelt testrészeit a Vág halászai fogták ki csaknem egy hónappal ezelőtt. A gyilkosságot a 38 éves feleség és szeretője, a 28 éves mezőgazdasági mérnök követte el még tavaly, novemberben. A 42 éves férjet megölték, pincében fölszabdalták és a testrészeket kövekre kötve a Vág vizébe dobták. A folyó azonban tavaszra feltárta a titkot. A bűntény részleteit országszerte figyelemmel kísérik: kétséeikívül ez volt ottlétünk ideje alatt a legnagyobb csehszlovák szenzáció. Ilaván már ácsolhatják a bitót! . Visszatekintve még sokáig látszott a börtönerőd és a Vág csillogó víztükre. Trencin tornyos vára Csodálatos a Vág- völgye, amelyben továbbhaladtunk! Múlt és jelen találkozik minduntalan egymással. Sok új gyár települt ide, főként nehézipari üzemek, sőt az egyik helyen „futtában” a Vág sebes vizére épült erőművet is láthattuk. S az új, Dieselmozdonyokat vagy autóalkatrészeket gyártó gyárakra a hegyek ormáról öreg várak, egy védelmi rendszer emlékei tekintenek le. A legszebb látványt a sziklás hegyre épült Trencin (Trenosén) vára nyújtotta, amelyet hosszabb idő óta rekonstruálnak, tataroznak. Különösen a kapu- és ágyútornyok tetszenek a szemnek és a kerek védőtomyok a bejárat mellett. A hegyre épült hatalmas várat á hegyoldalban erős várfalak védték. Ezeknek már csak maradványai bukkannak elő a zöld fák és cserjék sűrűjéből. A hegyeket egy ideig elhagyja az út. S a síkon, ahol hosszú híd szel át nagy tavat, a víz látványa köti le ismét figyelmünket. Nem az első mesterséges tó, amellyel találkozunk, s amelyet nagyob- bára a téli csapadék táplál. A mesterséges tavakba halat telepítettek, s körülötte üdülőépületek, víkendházak emelkednek, s megtalálható a csónakázóhely és az elmaradhatatlan vendéglátó kombinát, a „resitaurácia” és a „kávéház” is. Lakos György Táborosási gondok Okos fanácsok szülőknek és „csemetéknek” dálban. kényelmetlen cipőkben akarnak kitűnni. Szánalmas látványt nyújtanak az ilyen gyerekek, azután egy- egy kirándulás, hegymászás alkalmával, amikor csetlenek- botlanak, állandóan küszködnek a bokaficammal és végül az ősi divat követésére fanyalodnak: mezítláb fejezik be a kirándulást. A dolog természetéből adódik, hogy a legkényelmesebb lábbeli, a legkönnyebb ruházat. a szükséges sportfelszerelés legyen csak a táborozó kelléktára. Fehérneműből sem kell egy tucat, hiszen semmi baja nem történik még a legelkényeztetettebb gyermeknek sem. ha mosásra kényszerül. A szükséges tisztálkodási eszközök között kritikus darab a törülköző. Igen gyakran előfordul, hogy a legdrágább, hófehér törülközőkkel felszerelten érkezik a gyermek és a szülők a visszaérkezés után annak kétes tisztaságából alkotnak véleményt maguknak egy-egy tábor belső állapotáról. Gyakran mutatkozó baj, és nagy súlyfelesleget is jelent az a félelem, hogy szegény gyerek esetleg a táborban éhezni fog. Ezért aztán egy sarki expedícióra elegendő élelemmel bocsátják útjára. A romlandó élelmiszerekkel nincs különösebb baj, hiszen azokat a tábori élet első napján a gondos táborvezetőség elkobozza, elkerülendő az oly gyakori ételmérgezés. Nagyobb gond már a konzerv- vel felszerelt gyermek! Ezek ugyanis tartalékaikat arra használják fel. hogy megőrizhessék válogatósságukat. Ha nem a szájizüknek megfelelő az egyébként a nyári időszaknak megfelelő, egészséges „kaja",akkor otthagyják, és konzerveikhez menekülnek. Ha viszont nincsenek ilyen aranytartalékok, akkor az egészséges gyomor legyőzi a makacs válogatást, és igen gyakran azt eredményezi, hogy jó evővé válik még a finnyás gyermek is. Súlyban ugyan nem emeli jelentősen a tábori csomagot, de gondban annál inkább: a gyermekek pénzzel való ellátása. Az utóbbi években azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb szülő szinte erején felül ellátja gyermekét költőpénzzel, nem is gondolva arra, hogy jó szándékával itt is a pokol útjait járatja gyermekével. Sok egyéb hátrány felsorolása helyett itt csak egyet: a gyermeknek komolv gondot okoz a pénz elköltése. Állandó Izgalom. valami leküzdhetetlen szerzési vágy tartja rabságában. Sokszor emiatt nem képes figyelni a természet szépségeire. érdektelenné válnak a városnézések, csak egy a fontos, minél előbb mehessünk vásárolni. (Ezekből a kis maharadzsákból lesznek később a világ szépségei előtt csukott szemmel és szívvel elrohanó felnőtt áruházostromlók!) A táborba induló, gyermeket aktív pihenőre küldtük. Ezért nem érthetünk egyet azokkal a szülőkkel, akik gyermekeiket azért nem engedik el táborba, mert rosz- szabb volt a tanulmányi eredményük a tervezettnél, vagy uram bocsáss, esetleg pótvizsgára kényszerültek. A táborban a gyermek szakavatott irányítás mellet ismerkedik hazánk legszebb tájaival. megismeri a környék irodalmi, történelmi, gazdasági nevezetességeit. Közösségben élve tanulja a szocialista együttélés szabályait, viselkedési formákat, önálló életet. Bátran állíthatjuk, hogy testben és lélekben megerősödve tér vissza a szülői házba és ezért a gyarapodásért érdemes áldozni. Érdemes az anyagi és szellemi útipogy- gyászt gondosan elkészíteni még idejében. Csukly László j
