Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-06 / 157. szám

A JOGI TANÁCSADÓ Kapható-e engedély személy- és áru- bérfu var ozásara ? J. István olvasónk (Salgótarján) használt Combi gépko­csit akar vásárolni arra a célra, hogy mint nyugdíjas, nyug­dijának kiegészítésére azzal személy és áru bérfuvarozását vállalja. Arra kér választ jogi tanácsadónktól, hogy az ér­vényben levő jogszabályok lehetővé teszik-e ennek engedé­lyezését, illetve, hogy engedélyezés esetén a rendes gép­járműadón kívül, kell-e külön adót fizetni és mint nyug­díjas részesülhet-e adókedvezményben. Érvényes jogszabályaink értelmében javító és szolgáltató tevékenység csak iparengedély alapján folyósítható. A szol­gáltató tevékenység körébe kell sorolni többek között a személy- és áru-bérfuvarozást is. Az erre szóló iparengedé­lyek kiadásánál mindenekelőtt a lakosság ez irányú igényé­nek maradéktalan kielégítését tartják szem előtt. Ha ezt az igényt az ilyen célra létrehozott szocialista szektorok kielé­gíteni nem tudják, javító és szolgáltató tevékenységre szóló iparengedély magánszemélyek részére is kiadható. E szabály keretei között került sor több esetben a helyi szállítási igények kielégítése érdekében lóvontatású járművel rendelkezők részére fuvarozási iparengedély kia­dására is, ott, ahol azt a helyi igények szükségessé tették. Azon túl, hogy az 1964. évi 22. sz. tvr., valamint a vég­rehajtására kiadott 1/1964. (VIII. 28.) Kip. M. sz. rendelete 7. §-a egyenesen kizárja annak lehetőségét, hogy személy és áru bérfuvarozására iparengedélyt kiadhassanak. Azt is meg kell állapítani, hogy távolsági bérfuvarozás tekinteté­ben olyan igények, amelyeket az erre a célra létrehozott fuvarozási vállalatok kielégíteni nem tudnának nem merül­nek fel. Mindebből világosan kitűnik olvasónk többi kérdésére Is a válasz, amennyiben ugyanis már a tevékenység engedé­lyezésére nincs jogi lehetőség, úgy annak adóztatására fel­tett kérdés is tárgytalanná vált. X JÄR-E tsz-tagnak a betegségi segélyezés ideje UTÁN, FIZETETT SZABADSÁG? B. Istvánné olvasónk (Csitár) az elmúlt évben hosszabb ideig betegállományban volt, így a kötelező 150 tízórás mun­kanapot, amely után fizetett szabadságra is jogosult lenne, ténylegesen nem tudta ledolgozni. Arra kér választ levelé­ben. hogy betegsége miatt megvonhatják-e tóle a fizetett szabadságot? AZ OLVASÓK-- FÓRUMA Köszönet érte l Gondoskodás esz öregekről Most. amikor olyan sokat hallunk, olvasunk a rohanó életritmusról, az emberek kö­zönyéről, a családok ,.befelé fordulásáról”, szeretnék hírt adni ezeknek a jelenségeknek egy ellentétes megnyilvánulá­sáról: a segítőkész társadalmi összefogásról. Szeretnék a nyilvánosság előtt köszönetét mondani azoknak az üzemi, társadalmi szervek vezetőinek és dolgo­zóinak, akik saját, minden­napi munkájuk, problémájuk mellett gondolnak a munká­ban megfáradt, családtól el­szakadt, szociális otthonban élő, idős emberekre. A Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi üzemegységének nődolgozóiból alakult szocia­lista brigádok tagjai a család melegét hozzák otthonunkba látogatásaikkal. Legutóbb anyagi áldozatot sem kímél­ve „anyák napja” keretében rendeztek bensőséges hangu­latú teadélutánt az otthonban, édességgel, virággal kedves­kedtek az intézet lakóinak. Szobáról szobára járva vitték szívük melegét és ajándékai­kat azoknak is, akik a kö­zös ünnepségen betegségük miatt nem vehettek részt. A FÜTÖBER nagybátonyi üzemegysége akkor adott vá­ratlan, gyors segítséget, ami­kor egy műszaki hiba miatt le kellett állítanunk a min­dennapi élethez nélkülözhetet­len melegvíz-szolgáltatást. Az üzem villanyszerelő- és laka­tosbrigádja több napi fárad­ságos munkával szerelt elekt­romos melegvíztárolót az ott­hon fürdőszobáiba és konyhá­jába. A kányási bányaüzem vil­lanyszerelő részlege évek óta patronálja az intézetet, s ha olyan műszaki problémák me­rülnek fel. hogy azonnali be­avatkozásra és segítségre van szükség, minden esetben a legrövidebb idő alatt készség­gel segítenek elhárítani az üzemeltetés különböző zava­rait. A Nagybátonyi Bányász Kul­túrotthon igazgatója az elmúlt napokban kereste fel intéze­tünket azzal, hogy szórakoz­tató kulturális patronálását vállalja a szociális otthonnak. Június 16-án este a Bányász­zenekar által rendezett tér­zene töltötte be hangulattal, vidámsággal a megszokott, csendes esti órákat, gondozot- taink legnagyobb örömére. A Salgótarjáni Moziüzemi Vállalat kedvezményes térítés mellett lehetővé tette, hogy rendszeres keskenyfilmvetítést rendezzünk kéthetenként az intézet lakói részére az ott­honban, változatos műsor- programmal. Az első előadás június 19-én volt. és már tü­relmetlen érdeklődéssel vár­ják intézetünk gondozottai a következő előadást. A felsorolt patronáló tevé­kenység anyagi jelentősége mellett felbecsülhetetlen er­kölcsi értékkel is bír. Az a korosztály, amely ebben a ne­mes mozgalomban részt vesz, az otthonlakók gyermekeiből, unokáiból tevődik i össze. A már munkaképtelen, pihenés­re, nyugalomra vágyó, idős emberek ilyenkor érzik, hogy nem volt hiábavaló nehéz, küzdelmes életük. Köszönet érte! Urban Istvánné, a Mátraverebély-Szentkúti Szociális Otthon vezetője Érvényes jogszabályaink szerint az üzemi dolgozókéval azonos mértékű fizetett szabadságra az a tsz-tag jogosult, aki az előző évben 250 tízórás munkanapot ledolgozott. A közgyűlés által jóváhagyott alapszabály azonban előírhatja, hogy az alapszabályban meghatározott munkanap fizetett szabadságot a tsz azon tagjainak is biztosít, akik bár a 250 tízórás munkanapot nem dolgozták le, de női tag 100, férfi­tag pedig 150 tízórás munkanapnál többet teljesített. Amennyiben olvasónk termelőszövetkezetének alapsza­bályában ilyen szabályt jóváhagytak, úgy akkor is jogosult az ott előírt munkanap fizetett szabadságra, ha az elmúlt évben megszerzett munkanapok egy részére betegségi se­gélyben részesült. A 15/1971. MÉM. sz. rendelettel módosí­tott 6,1967. MÉM. sz. rendelet (Vhr.) 136. §. (3) bekezdése szerint ugyanis a fizetett szabadságra való jogosultság meg­állapításánál figyelembe kell venni a Vhr. 149. § (2) bekez­désében foglaltakat, amely előírja, hogy a betegségi segélye­zés idejét fizetett szabadság tekintetében is jogszerző idő­ként kell figyelembe venni. Ez a szabály azt jelenti tehát, hogy ha olvasónk pl. 1971. évben ténylegesen 140 munkanapot dolgozott le, de ezen fe­lül még további 60 napra betegségi segélyben részesült, ak­kor valójában kettőszáz, tízórás munkanap után jogosult az alapszabályban ennyi idő után előírt munkanap fizetett sza­badságra. Amennyiben úgy érzi, hogy e téren sérelem érte, jogosan fordulhat panaszával a szövetkezeti döntőbizottság­hoz jogorvoslatért. Azon a címen viszont, hogy a termelő­szövetkezet vezetősége a fizetett szabadsághoz szükséges munkanapok ledolgozásához nem biztosította a feltételeket, fizetett szabadsági a igényt tartani nem lehet. Dr. J. S. A tiszta városért 1972. június 29-én kellemes, me­leg nyári napon a balassagyar­mati autóbusz-állomáson utazásra várakozók igen kellemetlen meg­lepetésben részesültek. A megyei büntetésvégrehajíási intézet ké­ményéből a szellő gombostűfej nagyságú korompernyével örven­deztette meg, illetve szórta tele a várakozók fehér Ingeit és nyári ruházatát. Nem is beszélve a dús hajzattal rendelkezőkről, akiknek a fejkoronája igencsak megtelt korommal. Elképzelhető a szidal­mak áradata, amely az illetéke­sek felé szállt. De az is eképzelhetetlen, hogy ezen az áldatlan állapoton ne le­hetne segíteni. Ugyanis mint ezt a területen is látni lehetett, nem egyedi esetrő van szó. A IVIAva- UT-állomás környéke eléggé vas­tagon terített az „áldott” korom- pernyével. Hisszük, hogy a legközelebbi utazásunk alkalmával nem lesz ilyen „mennyei áldásban” ré­szünk. Továbbra is tiszta város­nak tudhatjuk az egyébként kel­lemes, kedves kis várost, Balas­sagyarmatot, Gyenge László budapesti, Kiss István tatabányai lakos Segítsen a tanács Ludányhalászi lakosok va­gyunk, az Új-telepen, a Nép­köztársaság úton lakunk, ami mellékutcának számít. Annyi­ra rossz itt az útviszony, hogy ha esik az eső, bokáig érő sárban kell járni. Pedig az utcánkból mindenki dolgozni jár, s van néhány gyermek is a családokban. Az esős napokon — ami most elég gyakori — úgy in­dulunk el otthonról, hogy hú­zunk egy rossz cipőt, a mási­kat a kezünkben visszük. Aki­nek gyermeke van, az csak a hátán tudja picinyét a főut­cára kicipelni, ahol aztán ci­pőt cseréL Arról már nem is beszélünk, hogy a termelő- szövetkezet járművei a volt kis földjárdát tönkretették, mert a tárcsa teljesen leszán­totta. Nagy gondunkkal már több­ször jártunk a községi ta­nácsnál. Kérésünket azonban eddig nem vették figyelembe. Két éve csak arra kémek, Sok szó esik az utóbbi időben minden napilapban, így a NÓGRÁD-ban is a közlekedési balesetekről, il­letve azok okairól. Az el­múlt napokban Salgótarján­ban a KÖJÁL épülete felől jövet az útról balra akar­tam kanyarodni, illetve rá is tértem gépkocsival a Rá­kóczi útra. Nagy meglepe­téssel észleltem, hogy egy nagy, bal oldal felé a kilá­tást meglehetősen eltakaró tábla van kitéve. A szöve­gét nem olvastam el, mert azzal törődtem, hogy ennek ellenére megfelelően meg­győződhessek a „szabad” út­ról. A tábla talán nem za­varó autóbusznak, teherau­tónak, ahol a gépkocsiveze­tői ülés lényegesen maga­sabban van elhelyezve, mint az alacsonyabb személyau­tóknál. Bármi legyen is a táblán feltüntetve, vélemé­nyem szerint ennek az út­kereszteződésnek a jó belá­tási viszonyai fontosabbak, mint akár egy hirdetés is. Kérem szíves intézkedésü­ket ez ügyben. Dr. Asztalos Judit A levél alapján fotóriporterünk felkereste a veszélyeztetett helyet. íme, itt a bizo­hogy legyünk türelmesek, más szóval csak ígérgetnek. Sőt évente egyszer a tanács elnöke eljön a helyszínre, megnézi az utcát, de intézke­désre nem kerül sor. Türelmünk fogytán van, mert vészesen közeleg az ősz és a sáros idő, az utcánk rossz, járdánk nincs. Szeret­nénk, ha végre kérésünk meg­hallgatásra találna. A Népköztársaság út lakói A közkút nem morogatóhely Vasárnap jártam a salgó­tarjáni új vasúti pályaudva­ron. Nem mindennapi ese­ményre lettem figyelmes. Vo­natérkezés előtt az egyik vas­utas megjelent az állomáson levő vízcsapnál és a poros seprőt itt, a vízcsapnál mosta ki. Azt a seprőt, amelyikkel néhány perccel ezelőtt még a piszkos peront tisztította. Nem sokkal később egy másik al­kalmazott érkezett a csaphoz, s a piszkos súrolórongyot mosta ki a vizestartályban. Le­het, hogy ezzel a súroló- ronggyal a büfét, vagy éppen a nyilvános vécét mosta fel. Már ekkor megdöbbentett az eset. Később arra figyeltem fel, hogy egy kisfiú műanyag po­hárral ment a kúthoz. A tar­tályba téve poharát ráengedte a vizet, hogy a pohár elmo­sása után enyhítse szomjúsá­gát. Közben befutott a vonat, a kisfiú ebből a szennyezett vízcsapból nyert vizet gyor­san lehörpintette. Rettentő módon felháborí­tott ez a látvány. A vasút al­kalmazottjai abban a vízcsap­ban mossák a piszkos seprőjü­ket, a vécében fertőzött súro­lórongyot, ahonnét az utasok az ivóvizet hordják. Azon csodálkoztam, hogy az állo­más vezetői ezt nem veszik é6zre. Hiszen a nagy meleg­ben ez az eljárás igen nagy fertőző veszélyt hord magá­ban. Ügy volt, hogy szólok a vasúti alkalmazottaiknak. De egy fecske nem csinál nya­rat. Inkább arra gondoltam, hogy a nyilvánosság előtt tá­rom fel észrevételemet, s hi­szek abban, hogy az intézke­dés sem marad el. Ez a csap végső soron közkút, nem pe­dig mosogatóhely. Gy. L.-né Nagybátony MI isi u ffitssv® i Szemtanúi vagyunk, hogy a helységnévtáblákat Nógrád me­gyében is sorra lecserélik. Ez jó dolog. Köztudott, hogy az új táblák sötétedés után is jól ol­vashatók. Elég gyakori, hogy az új táblákat kirakják, de a ré­gieket is a helyükön hagyják, így két tábla jelzi a helység kezdetét. Erre lettem figyelmes Szécsénke község szélén is. Igen ám! De itt más is feltűnt. A két táblán eltérő a helység ne­ve. A régi táblán Szécsénke, az új táblán Szécsényke olvasható. Nekem talán nem tűnik fel, ha csak az újjal találkozom, de mégsem mehetek el az eset mellett szó nélkül. Nyilván téve­désről van szó. Remélem, az illetékesek a Szécsényke becé­zett alakját mielőbb kicserélik a helység régi nevére, s a község újra Szécsénke lesz. Nem szokás önhatalmúlag helységnevet megváltoztatni. A község valamennyi lakója hely­teleníti. Én is. Kovács László Bércéi Levél Szalma teresről A NÓGRÁD június 30-1 számában „Korszerű világí­tás Karancsságon” cím alatt egy kis cikket olvastam. Eb­ben az áll, hogy a karancssá- gi és szalmatercsi közös köz­ségi tanács 150 ezer forintot fordít a világítás korszerűsí­tésére. Azt reméltem, hogy eb­ből a pénzből nekünk is jut­na egy villanyoszlopra, de re­ménytelenül. Most azzal a kéréssel for­dulok Önökhöz, hogy legyenek egy fiatal házaspár segítségé­re. Hároméves házasok va­gyunk. Azt mondhatnám, hogy szinte semmi nélkül kezdtük az életet. Egy éve az OTP se­gítségével építettünk egy há­zat. A tanács által megsza­bott házhelyet 10 ezer forin­tért vettük meg és egy ígé­rettel, hogy mire felépül a ház Szalmatercsen, megoldják egy villanyoszlop bővítésével a világítást is. Mi bízva eb­ben az ígéretben, felépítet­tük a házat. Sajnos a vil­lanyoszlop-problémánk még most sem oldódott meg, és az új házban gyereket várva, saj­nos petróleumlámpával vilá­gítunk. Most azért fordulunk a Tisztelt Szerkesztőséghez, hogy segítsenek rajtunk, s kérjük tanácsukat. Azt szeretnénk a nyilvánosság segítségével el­érni, hogy legalább addigra, mire a gyermekünk megszü­letik. lenne villany, hiszen egy oszlopon az nem múlhat. Az intézkedésre van idő, hi­szen a gyermekáldást novem­berre várjuk. Aztán azt is hisszük, hogy végre a tanács beváltja az ígéretét. Demény Andrásné, Szalmatercs, Kossuth út 90, Új sportkör alakul A SZOT és a KISZ kb intézd bizottsága együttes határozata ad­ja az alapját az ELZETT szécsé- nyi gyáregység szakszervezeti bi­zottsága és KlSZ-csúcsvezetősége együttműködésének. A kot szerv abból. Indult lel. hogy a munka­helyi tömegsportrendezvények, túrák, sporttalálkozók jó! szolgál­ják a gyáregység fiataljainak ne­velését, testedzését. Az elmúlt időszakban — a KISZ kezdeményezésére — széles körű felmérést végeztek a gyáregység dolgozói és tanulót köreiben. Az eredmény: helyesük és támogat­ják a gyáregység sportkörének megalakítását. A felmérés értékeléséből ts ta­pasztalható, hogy a sportolási igé­nyek a gyáregységnél megnöve­kedtek, amelyek nem állnak arányban a lehetőségekkel. Jn’en- leg a rendszeres sporttevékenyse­get hátráltatja a felszerelések és a megfelelően képzett sportveze­tők hiánya. Tapasztalható az is. hogy az anyagi támogatás mér­tékének a meghatározásnál nem lett kellően' figyelembe véve az ál­landó igény es létszamnóvekedes. Helyes kezdeményezések, a fel­tételek Javítása érdekében mar történtek a gyáregységnél. A sportpályaépítő akció sikerességet bizonyítja az elkészült kézilabda­pálya. De további erőfeszítéseket kell tenni a gyáregységek, a test- nevelési és sportolási teltételek javítására. Rácz András Szécsény . körzeti orvos, Mátraszele nyíték NÓGRÁD — 1972. július 6., csütörtök 5 4

Next

/
Thumbnails
Contents