Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-06 / 157. szám

Jobbágyiban tanácsülésre készülnek SporfszerelŐ fiatalok, munka és művelődés A községben 2338 ember él. Tomis László tanácselnök ne­hezebben tudna válaszolni ar­ra a kérdésre, hogy hányán dolgoznak helyben, ki jár Pásztora, Salgótarjánba, Hat­vanba vagy távolabb, kik utaznak naponként vagy he­tenként. Maradnak vagy el­vágynak innen a fiatalok? — A kérdés jogos. A vá­laszt nemcsak keressük, de a soron következő tanácsülésen meg is kell válaszolnunk. Ugyanis az ifjúság helyzetét, a fiatalokról szóló törvény közöttieket kell a fiatalokhoz sorolni. Az általános iskola VII. és VIII. osztályában a pályaválasztás, a továbbtanu­lás és a nevelés sok kérdést vet fel — szól közbe Péter­lelően törődnek-e a fiatalok­kal? Mit lehetne tenni, hogy a szakmai, politikai, erkölcsi nevelés eredményesebb le­gyen. A jobbágyi fiatalok élenjárnak a sportban. Atlé­csák József, aki tanácstag, az tikai, labdarúgó- és kézilabda­ifjúságvédelmi albizottság el­nöke, a szülői munkaközösség elnöke és ő maga is szülő. Véleményével Pálmai Béla is­kolaigazgató teljes mértékben egyetért. Nyomban sorolja, hogy Jobbágyiban az általá­nos iskola nyolcadik osztá­lyát negyvenötén végezték el. Közülük tizenhármán gimna­!^!^a^±^„íaPaSatalfltaÍt rumban, hat szakközépisko­lában, négyen mezőgazdasági gépelt szakmunkásképzőn akarnak te­tőztük napirendre. Az elnök gondosan ügyiratot tett elém. Vizsgá­lati program — olvasom a nagybetűs címet, majd nyom­ban kiderül, hogy a községi tanács előzetes vizsgálódást végez az állami fodrászatnál, az ÁFÉSZ kereskedelmi egy­ségeinél, a helyi KlSZ-szer- vezetnél. a katonaságnál, az MHSZ-nél. az építőipari ktsz­vábbtanulni, a többiek ipari tanulónak jelentkeztek. Az iskolában milyen a pá­lyaválasztási tanácsadás, kik és hogyan végzik ezt a fon­tos munkát? Izgalmas, fontos kérdés. — Választ és újabb mód­szereket keresünk erre is. De szakosztály működik a köz­ségben, a versenyeken és a mérkőzéseken többnyire szép eredményeket érnek el. A job­bágyi fiafalok többsége meg­állja helyét a munkában, de akad egy-két rendbontó, ita­lozó és munkakerülő. Jobbá­gyiban megdobálták a párt­titkárt. zabolátlan, felügyelet nélkül hagyott gyerekek kárt okoznak a kertekben és a szántóföldeken. Rövidesen a bíróság vagy a szabálysértési előadó előtt felelnek tettü­kért. Nem ez jellemző a köz­ség fiataljaira, de a bajt, a bűnt meg kellene előzni. Hogyan, mit lehet tenni, hogy jobban művelődjenek, eredményesebben munkához szokjanak a fiatalok? Váltó­milyen a dolgozó fiatalok zatosabb, tartalmasabb szóra­nél, a tsz-üzemegységben, vagyis munkabeosztása ? Megfelel-e kozást igényelnek Jobbágyi­mindenütt, ahol fiatalok ki sebb-nagyobfo csoportban él­nek, dolgoznak vagy tanul­nak. Adatokat és véleménye­ket gyűjtenek, ezeket összeg­zik és mindennek tanulságát, az elért ereményeket és a megoldást sürgető feladatokat tárják előbb vb-, majd tanács­ülés elé. — Mennyi fiatal él Jobbá­gyiban? A tanácselnök fejből mond­ja, hogy ötszáznál több. de aztán hivatalos feljegyzést vesz elő és abból kiderül, hogy a 15—25 éves korosz­tályhoz 510 tartozik. — De nemcsak a 15—25 év képzettségüknek, képességük­nek és az érvényes rendelke­zéseknek? Díjazásuk ará­nyos-e felkészültségükkel és a végzett munkával? Segítik-e fiataljainkat, hogyan illeszked­nek be munkahelyi és lakó­helyi környezetükbe? Idejé- elláthatja vállalt tisztségét. ban. Igaz. kicsi a KISZ-helyi ség, de az adott lehetősége­ket sem használják ki. Mosta­nában ment férjhez Kucsik Erzsébet, a KISZ-titkár. De Szentkúti József, a férj kato­na. a fiatal asszonyka ráér, ben megszerezhetik-e a szak­mához szükséges gyakorlati ismereteket? Ezek a kérdé­sek szerepelnek a vizsgálati programban, erre keresünk véleményeket és javaslatokat, a tényleges helyzetet akarjuk a tanácsülés elé terjeszteni — mondja Pétercsák József. Nyomban vita támadt, hogy az építőipari ktsz-nél megfe­Köny vaj ánlaiunk Savanyú talajok termékenységének fokozása (Avdonyin N. Sz.) Hazánk mezőgazdasági te- használatát, illetve a közöli rületének mintegy a negyede eredmények, megállapítások savanyú talaj. Ezek javítása, hazai érvényességének meg- termékenységének fokozása ítélését. igen fontos feladat, hiszen a könyv a termelésben, a nagy részük olyan területen kutatóintézetekben, talajjavi- fordul elő. ahol a természeti tó állomásokon dolgozó mező­adottságok egyébként is ked- gazdasági mérnökeiknek, tech- vezőtlenek. nikusoknak hasznos segítő­Ehhez a munkához szeret- társ, nénk segítséget nyújtani a ki­váló kutató könyvével, mely több évtizedes kísérleti és gyakorlati tapasztalatok alap­ján — a savanyú talajok ter­mékenységének, valamint az ezeken a talajokon termesz­tett kultúrnövények termőké­pessége növelésének módsze­reivel foglalkozik. Részletesen leírja a savanyú talaj tulaj­donságait, a műtrágyák hatás­foka javításának módszereit, a talajok meszezésének, szer­ves trágyázásának, valamint a szántott réteg mélyítésének hatását. A hazai ide vonatkozó kuta­tási és gyakorlati eredmények­ről a könyv külön fejezete számol be. melyet dr. Máté Ferenc, a hazai savanyú ta­lajok. azok javításának isme­rője írt, megkönnyítve ezzel a magyar szakemberek számá­ra a könyv előző fejezeteinek De a községben nincs mozi, nincs kultúrház és klub. A katonaságé zártkörű és ki­csi. Mégis mát lehet tenni, hogy Jobbágyiban egysége­sebb. kulturáltabb legyen a fiatalság, helyben jobb szóra­kozást találjanak? Pálmai Bé­la az új iskola építésének szükségességét említi, s akkor a régi kastélyban lenne mozi, klubszoba és más is. Mikor lesz ebből valóság? De most is együtt dolgoznak és spor­tolnak a katonák, az üzemi és a falusi fiatalok. Az adott lehetőségeket, a külön-külön nem elegendő pénzt hogyan lehetne jobban, ésszerűbben kihasználni? A községi tanács vezetői, a fiatalok helyzetét vizsgáló 12 fős munkacsoport az üzemek, intézmények vezetőivel együtt keresi a választ. Éppen ezért érdekesnek ígérkezik a követ­kező tanácsülés. Ha végleges megoldást nem is. de újabb ötleteket, hasznos kezdemé­nyezéseket várunk. F. E>. Együttműködés — Hatékonyság TUDATOS a címben közölt gondolattársí­tás, mivel a gyakorlat is ezt bizonyítja. Még az építőiparban is, ahol köztudott, hogy e te­kintetben rosszabb a helyzet, mint megyénk más, termelő iparágaiban. A beruházási piacon bekövetkezett kor­mányintézkedések az építőipari dolgozóknál is erősítették azt a felfogást és gyakorlatot, hogy a tervező, beruházó és kivitelező szo­ros együttműködése nélkül nincs előrehala­dás, hatékonyság. Ebből persze nem követ­kezik az, hogy most már egymás nyakába borulva, örvendezve újságolják, hogy milyen sok segítséget kapnak egymástól. Ettől még messze vagyunk! Valószínű sohasem követ­kezik be ez az állapot, mert a társadalmi termelésben elfoglalt helyük alapján az előbb említett szervek a maguk helyzetéből indul­nak ki, saját pozíciójukból értelmezik és ma­gyarázzák egyéni, vállalati és a társadalmi érdekeket. Az előbb említett érdekek egy­máshoz való közelítése napjaink egyik leg­fontosabb, egyúttal a legnehezebb és leggzer- teágazóbb megoldásra váró feladata. Nem kívánunk a beruházás ezernyi prob­lémájába belebonyolódni, csupán a jelen helyzet egyik alapvető kérdéséről, a folya­matban levő — pénzzel, tervvel és kivitele­zővel rendelkező beruházások hatékonyságá­ról szólnánk. A megyei pártbizottságnak a beruházási tevékenység hatékonyságát növelő feladatok­ról szóló határozata végrehajtása nyomán több biztató intézkedés történt. Ugyanakkor nem volt elég kezdeményezés a területi, az ágazati koordinációs tevékenység fejlesztésé­re. Kevés olyan jellegű közeledés történt a nem tanácsi vállalatok felé, amelyek a vál­lalatok intézkedési tervét és a területfejlesz­tési célkitűzések jobb összhangját szolgálta volna. Míg a tanácsi irányítású területeken sem kielégítő a tervező, a beruházó és a ki­vitelező vállalatok együttműködése. Ennek káros következménye jelentkezik a hatékonyság nem kielégítő alakulásában., az egyes létesítmények határidőn túli átadásá­ban, a költségek túllépésében, ipari objektu­moknál a tervezett termelés elvesztésében. Ugyanakkor tovább zajlik a fülemülevita: nincs megfelelő terület, rosszak a tervek, rosszul szervezi a munkát a kivitelező stb. E tekintetben ideális helyzetet elképzelni nagyon nehéz. Jó lenne egyszer már az érin­tetteknek komolyan belátni, hogy ezeknek a valóban munkát zavaró körülményeknek egymás ellen való kijátszása, felhasználása nem mehet sokáig. Ami itt, ezen a területen történik, az egyáltalán nem szolgál társadal­mi érdeket. Azt a szellemi kapacitást, amit ilyenkor a meddő vitákra fordítanak, jobb lenne, ha egymás munkájának segítésére for­dítanák. Ennek elismerésre méltó példáját tapasz­taljuk a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat és a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati építkezésén. Itt is megtalál­hatók az előbb említett problémák, tetézve egy sor rpunka- és üzemszervezési mulasz­tással. Mégsem ez határozza meg az egyez­tető tárgyalások alaphangját, hanem az, hogy ki mit tud, mire képes, mit kell cselekedni, hogy határidő előtt kész legyen az új gyár. Nagyobb lenne a hatékonyság a beruházá­soknál, az építőiparban, ha a pártbizottsá­gok, a szakszervezeti bizottságok jobban számon kérnék a gazdasági vezetőktől a szo­cialista versenymozgalom továbbfejlesztése érdekében megfogalmazott célkitűzések telje­sítését, a beruházások határidős mozgalmá­nak kiterjesztését, a benne vállaltak teljesí­tését, a korszerűbb üzem- és- munkaszervezést, a kiviteli szerződésekben foglaltak maradék­talan végrehajtását. Előbbre lennénk, ha a feladatoknak megfelelően növekedett volna a kivitelezői munkahelyeken a jól képzett műszáki, gazdasági irányítók száma. Nagyobbak lennének az eredmények, ha a határozat végrehajtásában nagyobb aktivi­tással vettek volna részt mindazok, akiknek hivatalból is kötelességük a megyei pártbi­zottság ez irányú határozatának végrehajtása. Akkor a többi között nem így fogalmaznánk: az ipari létesítmények megvalósításában van bizonyos fokú lemaradás, de a program a tervidőszakban megvalósítható. CSAK akkor, ha alapvető változás követ­kezik be a szemléletben, és gyakorlatban. Mert az építőiparban is csak az intenzív gazdálkodás hozhatja meg a hatékonyság je­lenleginél gyorsabb növekedését. V. K. A Nógrád megyei Vegyes- keresztmetszetet jelentenek. A ipari Javító Vállalat elmúlt készárutermelés, lakossági gazdasági eredmé­A felügyelet! ellenőrzés tapasztalatai a Vegyesipari Javító Vállalatnál — Az elmúlt évek pozitív eredménye volt a műszaki szervezet korszerűsödése, en­nek kapcsán a gyártmány- és gyártásfejlesztés tökéletesedé­se. Az EAG-gal kiépített kooperációs kapcsolatot bő­vítették, a korábbi hagyomá­nyos termékeiket (ameoszalag, drótfonat) nagyobb volumen­ben, bővülő választékkal gyártják. Űj termékként be­vezették a szerszámosláda- káját, a tulajdonosi érdekek levő preferenciák, azok bőví- gyártást, a FERRUNION Kül­háromévi nyei jó alapul szolgáinak ah­hoz, hogy a kiegyensúlyozott, arányos fejlődés tartóssá vál­jon. összegezve így lehetne megfogalmazni a felügyeleti gazdasági ellenőzésről készí­tett jelentést. A Nógrád megyei Tanács szakigazgatási szervei átfogó­an értékelték a vállalat mun­szolgáltatás volumene bizo­nyos fokig ellentmondásosan alakult az elmúlt három év­ben. Több éven keresztül igen éles ellentmondás alakult ki a vállalati és a társadalmi ér­dek között. A vállalat pél­dául a szolgáltatási tevékeny­ség bővítésében nem volt ér­dekelt. Az 1970-ben érvényben érvényesítését, a lakossági tése, a szolgáltatási tevékeny- kereskedelmi Vállalattal kö- szolgáltató tevékenység ala- ség eredményességét alapve- zösen. A termelési, értékest kulását. A jövőre vonatkozó- tőén nem érintették, és lénye- tési tevékenység stabilizálásá- an, egyértelműen kirajzolód- gében ma sem érintik. A vá- tak a vállalati gazdálkodás rosrekonstrukció miatti több- olyan területei, amelyek szűk szőri költözködés, a szűkös fejlesztési alapok, a szolgál nak eredményeként 1970-re több- elérte a vállalat azt a szin­tet, ami perspektívájában is megbízható alapja lehet a Közlekedés ócskavasban Vadonatúj kocsit vásárolt a francia Julien Patou. Kész­akarva megrongálta a kocsi karosszériáját, külsőleg való­ságos romhalmazzá változtat­ta a gyárból éppen csak hogy kikerült autót. „Mióta ezzel a romos kocsival közlekedem — mondja Monsieur Patou —, minden úgy megy, mint a ka­rikacsapás; Senki sem akadá­lyoz az előzésben-, van elég mozgási terem, még a parko­lóhelyen is előnyben részesíte­nek. Feltehető, hogy a többi autós már csak babonából sem akar egy ilyen rossz mel­lé beállni.” Julien Patou egyébként 15 év óta vezet, mind ez ideig baleset nélkül. A Sebaj-telepi KISZ-lakóépítkezésnél befejezték az alapok lerakását. Bódi Gyula művezető mondotta: 152 lakás épül és az építkezést a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat végzi. Az építkezés ez év májusában kezdődött, és jövő év első negyedévére vállalták a kulcsátadást. Képünkön: Mártonka István ácsbrigádvezető a szintezési munkálatokkal van elfoglalva Fodor Tamás felvétele tató tevékenység műszaki, konszolidált fejlődésnek. technikai feltételei, fejlesztési lehetőségei ma is lényegesen kedvezőtlenebbek, mint a A felügyeleti vizsgálat anya­gát tárgyaló értekezlet vala­mennyi résztvevője egyetér­készárutermelésé. Elismerve a tett abban, hogy a vállalat vállalati vezetők tevékenysé­gét, látnunk kell azonban azt Is, hogy a negyedik ötéves tervi célkitűzések teljesítése, az eredmények fokozása még többet követel. Salgótarján városban meg kell oldani az elektroakusztikai, háztartási gazdálkodásában levő ellent­mondások őszinte, nyílt fel­tárása a jövő szempontjából nélkülözhetetlen. A közgaz­dasági környezet, a minden­kori közgazdasági szabályozó- rendszer az a közeg, amely­ben a vállalatok léteznek, et­gépjavító részleg elhelyezését, tői elvonatkoztatni nem lehet bővíteni a technikai bázist. — A vállalati általános fej­lődéstől jelentősen elmaradt a sem. készletgazdálkodás színvona- Reálisan számolni — még, ha azok bizonyos fe­szültségeket szülnek, akkor la. Olyan nagy összegű for­góalaphiány keletkezett a vál­lalatnál, ami a jelenlegi pénz­ügyi helyzetet kritikussá, a to­vábbi előbbrelépést bizonyta­lanná teszi. Nagy volumenű, fölösleges készletállomány gyűlt össze a vállalat rak­táraiban. A gyártmányskála bővítése olyannyira igénybe vette a fejlesztési alapot, hogy a forgóalap-bővítés lehetetlen­né vált. A bank ilyen körül­mények között, mindennemű kapcsolatot megszüntetett a vállalattal, s az kénytelen volt erőteljesebben hozzányúl­ni a készletek leépítéséhez. Bizonyos fokig javította a helyzetet a növekvő nyereség. Nem kedvezett viszont a ma­gas vevőállomány. Érdekes módon, a vállalat — miután szállítóinak késedelmesen fi­zet — kezdeményezője is, egyben áldozata is a vállala­tok kapcsolatában érezhető, nem kielégítő fizetési készség­nek. Ebből a helyzetből csak saját erejükre támaszkodva kerülhetnek ki. kell a vállalat gazdálkodásában le­vő problémákkal, építve a már elért kedvező eredmé­nyekre, mindenképpen alkal­mazkodni a pénzügyi lehető­ségekhez. Erőn felül nem sza­bad vállalni. A fejlesztési alap jelenlegi hiánya csak saj'H erőből szüntethető meg. Leg­fontosabb az üzem- és mun­kaszervezés fejlesztése, a gyártmányszerkezet további korszerűsítése, a nyereség nö­velése. Külső segítségre is támaszkodva tovább kell fej­leszteni a lakossági szolgálta­tó tevékenység volumenét, mi­nőségét, választékát. A feladatok realitásának, a célok megvalósításának leg­fontosabb garanciája, hogy mind a vállalat, mind a tu­lajdonos azonos célokat, ér­dekeket követ. Ez az egység egyértelműen kifejezésre ju­tott a véleményekben, észre­vételekben, minden bizony­nyal kifejezésre jut majd a tettekben is. Széli József közgazdász NÓGRÁD — 1972. július 6., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents