Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-06 / 157. szám

gsigdni katonákéit bombázott az amerikai légierő A dél-vietnami népi fel- ültetvény környékén, s az An bombáikat, akik immár egy szabadító erők az elmúlt. 24 Loc tartományi székhelyre ve- hete igyekeznek visszahódita- úi'aoan az ország négy kato- zető 13, számú főútvonal men- ni a népi erők által május 1- nai körzetében összesen 80 ten is. én felszabadttott Quang Tri támadó akciót hajtottak vég- Amerikai repülőgépek soro- tartományt. Mintegy negyven re katonai célpontok ellen — zatos bombázásokkal próbál- saigoni kormánykatona életét ez tűnik ki a nyugati hírügy- ták megakadályozni a dél-vi- vesztette, illetve megsebesült, nökségek szerdai vietnami ha- etnami hazafiak újabb tárna- Harcokat jeleztek Hűé kor- dijelentéseiböl. ' dó akcióit Saigon térségében, nyékéről és a kambodzsai na­Az északi frontot, elsősoi- Több hullámban támadták a tár közelében levő térségből ban a május elsején felszaba- fővárostól mintegy kilencven is. Szerdára virradóan a ha- dított Quang Tri tartomány kilométerre északnyugatra le- zafiak ismét rakétáknál és térségében folyó fegyveres vő Tay Ninh tartomány fel- ágyúkkal lőtték az egykori összecsapásokkal párhuzamo- szabadított területeit. Sző- császárváros katonai célponl- san, Dél-Vietnam 3. számú ka- nyegbombázásaik célpontja jait, tonai körzetében- a saigoni ezenkívül Dél-Vietnam két A saigoni amerikai katonai körzetben élénkülték fel a legészakibb tartománya, Quang parancsnokság csak szerdán népi erők támadó akciói. Az Tri és Thua Thien volt. A sa- ismerte be, hogy a VDK két egyik ütközet a Saigontól Igoni kormánykatonaság tá- vadászbombázója június 27- míndössze 50 kilométerrel mogatására bevetett amerikat én Hanoitól nyugatra légi északra, Ben Cat térségében sugárhajtású vadászbombázók csatában levegő-levegő raké- zajlott le. Harcok folytak a kedden „tévedésből” azokra a Iákkal lelőtt két amerikai Saigontól 65 kilométerrel saigoni tengerészgyalogosokra Phantom típusú repülőgépet, északnyugatra levő Michelin és ejtőernyősökre szórták le (MTI) Castro elutazott Moszkvából Fidel Castro, a Kubai KP Központi Bizottságának első titkára, Kuba miniszterelnöke, aki az SZKP Központi Bizott­ságának és a szovjet kor­mánynak a vendégeként tar­tózkodik a Szovjetunióban, szerdán Moszkvából Belorusz- szia fővárosába, Minszkbe uta­zott. A moszkvaiak ezrei és ez­rei vonultak ki az utcákra, hogy szívélyes búcsút vegye­nek Castrótól és a többi ku­bai vendégtől. A lakóházakat és a középületeket a két or­szág állami lobogóival és üd­vözlő szövegű transzparen­sekkel díszítették fel. A vnukovói repülőtéren a kubai vendég búcsúztatására megjelent Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára, Nyikolaj Pod- gornij. a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke és több más hiva­talos személyiség. Az indulásra készen álló IL —18-as előtt díszszázad sora­kozott fel és a katonazenekar eljátszotta Kuba és a Szovjet­unió himnuszát. A repülőgép lépcsőjénél a szovjet vezetők meleg búcsút vettek Fidel Castrótól és a többi kubai vendégtől, majd az IL—18-as felemelkedett a levegőbe és elindult Minszk felé. (TASZSZ) így akarták megbuktatni AHendét Az amerikai sajtó újabb le­leplező anyagokat közöl, ame­lyek fényt derítenek az ame­rikai International Telephone and Telegraph Corporation (ITT) és a központi hírszer­ző ügynökség (CIA) titkos te­vékenységére. Mint ismeretes a két szervezet összeesküvést szőtt a Salvador Allende ve­zette chilei népi kormány megdöntésére. A New York Times jelenté­se szerint 1971. október 1-én William Marriam, az ITT al- elnöke, aki az Egyesült Álla­mok kormányával fenntartott kapcsolatokért felel, a B'ehér Házba úgynevezett „akcióter­vet” küldött, amelynek célja Salvador Allende elnök meg­buktatásának az elkövetke­zendő hat hónap során”. Az ITT-terv széles körű gazdasá­gi háború indítását tervezte Chile ellen. Ezt a Fehér Ház különleges csoportja hajtotta Szerdán az olasz képviselő- házban megkezdődött a bizal­mi vita Andreotti centrista kormányáról. A miniszterel­nök hosszú programbeszédét a kormányban . résztvevő pár­tok — a kereszténydemokra­ták és liberálisok — kedvező­en fogadták: Andreotti és ka­binetje tehát számíthat a kor­mányban résztvevő pártok és a republikánusok szavazatai­ra. A DC balszárnya fenntar­tással fogadta Andreotti be­szédét, „a múlthoz való visz- szatérésnek” minősítette, ám pártfegyelemből hajlandó bi­zalmat szavazni a kormány­nak. A baloldal részéről viszont egyöntetű az elutasítás. A kormányzásból kikerült szo­cialisták bejelentették, hogy a leghatározottabb ellenzéki magatartást fogják tanúsítani a centrista kormánnyal szem­ben. Bertoldi, a szocialista párt képviselőházi csoportjá­nak vezetője beszédében fel­hívta a figyelmet arra, hogy az Andreotti-kormány nyil­vánvalóan vissza akarja csi­nálni azokat a reformokat, amelyeket a középbal idején sikerült elfogadtatni. volna végre a központi hír­szerző ügynökség közreműkö- déséveL A módszer „akna­munka a chilei fegyveres erőkben, konzultáció külföldi kormányokkal az Ailende kor­mányára gyakorlandó nyo­mást illetően és diplomáciai szabotázs megszervezése” — írja a New York Times. Az újabb leleplező doku­mentumok időben kerültek napvilágra, amikor Washing­tonban már kezdett elülni az ez év márciusában a Wa­shington Post hasábjain pub­likált anyagok körüli botrány. Mint annak idején közöltük, a CIA és az ITT titkos össze­esküvést szőtt katonai fordu­lat végrehajtására Chilében 1970 őszén. A meghiúsított terv célja az volt, hogy meg­akadályozza a választásokon győzelmet arató Allendének az elnöki tisztség betöltését. (MTI) Az OKP részéről Berlinguer, a párt főtitkára mondott be­szédet. Kifejtette: „Az el­hangzott kormányprogram aprólékosan felsorolt közigaz­gatási intézkedésekkel és ho­mályos reformígéretekkel igyekezett leplezni a végre­hajtott jobboldali fordulat sú­lyosságát”. Az Andreotti-kor­mány - világosan és egyértel­műen szembehelyezkedik a reformok gondolatával, és így ellentétbe kerül a társadalom­ban megnyilvánuló várakozás­sal, a néptömegek igényeivel. Berlinguer külön is megbélye­gezte Andreottinak azt a kije­lentését, amellyel a miniszter- elnök előző nap egyenlőségje­let tett a kommunisták és a fasiszták között. Az OKP fő­titkára bejelentette, hogy párt­ja a kortnány ellen fog sza­vazni a bizalmi szavazáskor, és következetes politikai har­cot indít a centrista vezetés megdöntésére. Ami az újfasisztákat illeti, az ő magatartásuk ugyancsak elárulja a kormány jobbolda­li konzervatív jellegét: Almi- rante pártvezér így nyilatko­zott: „Kívánjuk, hogy ez a kormány minél tovább marad­jon hivatalban”.. (MTI) Messmer az új kormányfő Párizsban hivatalosan beje­lentették, hogy a lemondott Qhaban-Delmas utódjává Pierre Messmert nevezték ki francia miniszterelnökké. Messmer De Gaulle tábornok elnöksége idején hosszabb ide­ig a fegyveres erők minisz­teri tisztségét töltötte be. A miniszterelnökké kineve­zett Pierre Messmer a Cha- ban-Delmas vezette kormány­ban a miniszterelnök mellé delegált államminiszteri rang­ban. a tengerentúli megyék­kel és területekkel volt meg­bízva. (MTI) Tanaka nyert Július 5-én tartották meg a tokiói Hibija park kongresz- szusi termében Japán kor­mányzó pártjának, a liberális demokrata pártnak 27. rend­kívüli országos konvencióját. A konvenció feladata az volt, hogy megválassza Szato Eisza- ku pártelnök és miniszterel­nök utódát. A konvención a liberális demokrata párt 476 parlamen­ti képviselője és prefektúrái küldötte 282 szavazattal Ta­naka Kakuei külkereskedelmi és iparügyi minisztert válasz­totta meg a párt új elnöké­vé. A második helyezett Fu- kuda Takeo külügyminiszter 190 szavazatot kapott. Valószínű, hogy Kelet-Azsia egyik legnagyobb jelentőségű politikai eseményének voltak a szemtanúi azok, akik jelen lehettek, amikor a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság és Dél-Korea képviselői alá­írták Észak és Dél egyesítésé­nek elvi nyilatkozatát. A kö­zös nyilatkozat ugyanis olyan történelmi esemény, amely el­vezethet a kettészakítottság és ellenségeskedés megszünteté­séhez. Erre mutat, hogy az összeegyeztetett szöveg mind­két fél óhaját tükrözi, s azt az eltökéltséget, amit mind Északon mind pedig Délen ta­núsítanak most már az or­szág önálló és békés egyesíté­sére. Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt vezetője hosszú ideje hangsúlyozta a KNDK elképzeléseit, amelyek között egyáltalán nem kapott helyet semmiféle katonai intézkedés. S ez előbb-utóbb elérte a kí­vánt hatást: Szöulban meg­hallgatásra talált az indítvány. Különös népszerűségre pedig azért tehetett 6zert, mert bé­kés, politikai alapokon nyu­godott, tiszteletben tartotta a másik fél önálló államiságát, meggyőzte a déli országrész tömegeit arról, hogy a ketté­szakított nemzet csak akkor egyesülhet újra, ha megszű­nik minden külső imperialista gyámkodás, véglegesen és visszavonhatatlanul felszámol­ják a katonai fenyegetést. Pák Szong Csői, a KNDK minisztertanácsának elnök- helyettese szerdán tartott saj­tótájékoztatóján hangsúlyoz­ta: Észak és Dél között kü­lönbség van az eszmékben és a rendszerben, azt azonban nem mondhatjuk, hogy kibé­kíthetetlen ellentmondásban 2 NÖGRÁD - 1972. július 6., csütörtök Csak a jobboldal örül Andreottinak Gromlko szovjet külügyminiszter háromnapos hivatalos látogatásra Hollandiába érkezett. Képünkön: Schmelzer holland külügyminiszter (balról) kézfogással üdvözli szovjet kollé­gáját az amszterdami repülőtéren Forró fogadtatás Nagy erősítések mellett Rogers athéni tárgyalásai A görög kormány szóvivője szerint Rogers amerikai kül­ügyminiszter kétórás eszme­cserét folytatott a görög ve­zetőkkel, s ezen belül fél órán át négyszemközt tanácsko­zott Papadopulosz miniszter- elnökkeL A tárgyalások té­májáról egyik fél sem nyilat­kozott. A délelőtti órákban az egyenruhás rendőrök és civil detektívek valósággal ellep­ték a parlament épületének környékét, hogy minden til­takozó megmozdulásnak ele­jét vegyék. Két évvel ezelőtt a parlament kertjében ugyan­is bomba robbant Laird ame­rikai hadügyminiszter és Pa­padopulosz tanácskozásai alatt. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) tán felkereste a Mongol Bé­ke és Baráti Társaságok Szö­vetségének, valamint a Mon­gol—Magyar Baráti Társaság Elnökségének küldöttsége. A két nép barátságának tevé­keny ápolói egy mongol tá­jat ábrázoló hagyományos stí­lusú festményt nyújtottak át Fock Jenőnek, aki csak jel­képesen adhatta át ajándékát, hiszen még úton van Ulánbá­torba az a több száz kötetes könyvtár, amelyet a társaság­nak szántak. E látogatást követően Fock Jenő szálláshelyén átnyújtotta Asszad a Szovjetunióban Szerdán u SZKP Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, valamint a szovjet kormány meghívására hi­vatalos látogatásra Moszkvába ér­kezett a szlriai párt- és kormány- küldöttség, amelyet Hafez Asszad, a Baath-párt főtitkára, a Szíriái Arab Köztársaság elnöke vezet. (TASZSZ) J. Cedenbalnak, a Magyar Népköztársaság Zászlórendje gyémántokkal ékesített első fokozatát. A Mongol Népi For­radalmi Párt első titkárát, a kormány elnökét a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa tüntette ki az országa­ink közötti kapcsolatok fej­lesztésében, valamint a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom egységének erő­sítése terén szerzett különle­ges érdemei elismeréséül. Az ünnepélyes aktuson jelen volt a Fock Jenő kíséretében Mon­góliában tartózkodó, delegá­ció, s ott volt más mongol személyiségek közt Sz. Luv- szan, a mongol párt politikai bizottságának tagja, a nagy népi hurál elnöksége elnöké­nek első helyettese is. Fock Jenő . és felesége este a magyar küldöttség szállás­helyén vacsorát adott Jum- zsagijn Cedenbal és felesége tiszteletére. A díszvacsorán részt vett a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bi­zottságának, valamint a Mon­gol Népköztársaság kormányá­nak számos tagja. (MTI) A két Korea együttes nyilatkozatáról Foszladozó imperialista álmok élnek egymás mellett. A szem­benállás oldódását már akkor tapasztalhattunk, amikor a KNDK képviselőinek , kezde­ményezésére megindult a tár­gyalás a két Vöröskereszt­szervezet között, s amelynek eredményeként már bizonyos kisebb jelentőségű, de mégis fontos megállapodásokat kö­töttek. Ez az út vezetett el végül a kétoldalú, a két fővá­rosban egyidőben folyó fon­tosabb tárgyalásokhoz. Természetes, hogy a nem­zetközi imperializmus, de kü­lönösen az Egyesült Államok, nem vette jónéven a tárgya­lásokat. Amint az első hírek kiszivárogtak, a Fehér Ház azonnal akcióba lépett. A sze­nátusi bizottságban, a külföl­di segélyek folyósításáról zaj­ló vitában olyan támogatást hajtott keresztül Szöul szá­mára, amelyet joggal irigyel­tek a többi gyámolítottak. A cél ezzel nyilvánvalóan az volt, hogy a szöuli kormányt még jobban magukhoz édes­gessek, elkötelezettségét fo­kozzák, majd egy egyszerű paranccsal megállítsák a tár­gyalásokat. Szinte ezzel egy­időben a nyugati sajtó egy ré­szében közlemények láttak napvilágot arról, hogy a KNDK részéről agresszió fe­nyegeti Dél-Koreát. Az effaj­ta lélektani hadviselés az amerikai diplomáciának régi fegyvere, gyakran ért el már vele számára megfelelő ered­ményt. Ezúttal azonban el­maradt a remélt siker, hiszen a KNDK-ban tárgyaló magas rangú dél-koreai diplomaták személyesen győződhettek meg a nyugati állítás valótlanságá­ról, a tömegek pedig Phenjan barátságos és békés szándéká­ról akkor bizonyosodhattak meg, amikor a KNDK vezetői a legnehezebb időkben se mondtak le a békés egyesítés­ről. A több mint két évtizedig szított ellentéteknek volt egy másik haszonélvezője, a távol­keleti szomszéd, Japán. Tokió, kihasználva a két országrész közötti feszültségeket, vala­mint az USA nem szűkmarkú politikai támogatósát, a zava­rosban igyekezett halászni. A nevető harmadik teóriából ki­indulva arra a lapra tett fel mindent, hogy amennyiben Észak ég Dél .között fegyve­res konfliktus robban ki, csak 5 járhat jól. Megvalósíthat­ja kettős tervét: egyrészt megfojthatja a szocialista Ko­reát, másrészt területeket és újabb piacokat szerezhet. Nos, a japán álmok kezdenek szer­tefoszlani, amint a nemzetkö­zi imperializmus vágyai is egyre irreálisabbak. A KNDK és Dél-Korea képviselői által aláírt elvi nyilatkozat mondanivalója nem hagy kétséget afelől, hogy a két országrész vezetői­nek legfontosabb tennivalója, ha úgy tetszik, a legfontosabb nemzeti feladat, egyrészt a külső imperialista erők be­avatkozásának kiküszöbölése, másrészt, hogy ne az Észak ég Dél közötti különbségeket helyezzék előtérbe, hanem azok fölé kerekedve, minde­nekelőtt az össznemzeti érde­kekre helyezzék a súlyt, s törekedjenek a nemzet nagy összefogására. Ennek hangsú­lyozása nem egyértelmű azzal, hogy a KNDK lemond a szo­cialista társadalom építéséről, feladja a társadalom formálá­sának marxista eszméjét. A találkozási pontok ezek fenn­tartása mellett is reálisak. Egy egész nemzet kívánsá­gát fejezik ki azok az elvek, melyeknek jogosságát a déli országrész vezető politikusai is egyre inkább elismerik. Ar­ról van szó, hogy a további­akban Szöulnak nincs szüksé­ge semmiféle imperialista pártfogóra, mivel Északról semmilyen veszély nem fe­nyegeti, s a nemzet 6aját meggyőződésének megfelelően képes megoldani a belső kér­déseket. Ebből eredően az or­szág belügyeibe nem avatkoz­hatnak be többé az amerikai­ak, s csapataikkal együtt tá­vozniuk kell a térségből. Természetesen korai lenne tnég az egyesítésről, mint tényről beszélni. Az, amit a két országrész képviselői alá­írtak, s programként elfogad­tak, egyelőre csak elv. Ami azonban nagyon lényeges: nem egyoldalú óhajon alapuló elv, hanem olyan, amely a reali­tásokat tükrözi, s megnyitja az utat a nagyon lényeges részletek tisztázása előtt. Szolnoki István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents