Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-05 / 156. szám
Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Németh Károly, az MSZMP PB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára és más vezető személyek kíséretében megtekintette a metró kelet—nyugati vonalának már elkészült, a Fehér út és a Deák tér közötti szakaszát és az épülő vonalrész állomásait Feszült helyzet Észak-írországban Húszezer embert mozgősít az UCH A keddre virradó éjszaka különösen kiéleződött a szélsőséges protestáns UDA és az angol hadsereg közötti viszony. Belfastban az Ulsteri Védelmi Szervezet 8000 embere négy órán át nézett farkasszemet négy századnyi angol katonai erővel az egyik protestáns lakta lakónegyed határán. Az UDA-szervezet, amely kézifegyvereket örökölt az egykori Faulkner-kormány milíciájától, hétről hétre barikádokat emel Észak-írország- ban. A múlt hét végén meghagyott néhány barikádot és közölte, hogy az útakadályokkal lezárt városrészben „autonóm hatalmat” gyakorol, mindaddig, amíg a Whitelgw- kormányzat nem támadja meg Londonderry három éve elbarikádozott katolikus gettóját. Jóllehet Whitelaw már kijelentette, hogy nem tűr meg további ilyen övezeteket, a katonaság tétlenül szemlélte a legutóbbi hét végin lezajlott akciót is. Feszültség csak akkor keletkezett, amikor az UDA az éjszakai órákban még bővíteni akarta a három „No- Go” övezetnek kikiáltott terület egyikét. A katonák ekkor a helyszínre vonultak. Alkudozás kezdődött Ford tábornok, az Észak- Írországban állomásozó angol szárazföldi erők parancsnoka és az UDA-vezérek közölt, ami végül kompromisszummal zárult, bár ez megszégyenítő maradt a hatóságokra nézve. Amint az alku létrejött, a sok robbantással megrongált belfasti „Európa” luxusszállodában az UDA sajtóértekezletet tartott. Álarcos megbízottai kijelentették, hogy a szervezet 20 000 fegyverese készen áll egész Észak-lrorezág lero- hanására. .,Ha a hadsereg tüzel ránk, mi visszalövünk” — mondották. Kedden délután William Whitelaw miniszter fogadta az UDA képviselőit, akik tisztázni akarják az éjszakai meg- j állapodás részleteit. (MTI) Egy időben rendszeresen közöltek bizonyos típusú rajzokat az újságok. A rajz egyik oldalán egy tank vagy egy repülőgép ábrája látszott, a másik oldalán azok a lakóházak, iskolák, kórházak, amelyeket ezek árából építeni lehetett volna. Manapság ritkábbak ezek az ábrák. Talán azért, mert az illusztrálásnak nagyobb nehézségei vannak. Mert húsz évvel ezelőtt egykét iskolával, tucat lakóházzal egyensúlyt lehetett teremteni a rajz másik oldalán levő pusztító eszközzel. De napjainkban mi mindent kellene arra a papírra fölsorakoztatni! Katona Éva riportkönyvében így válaszol a kérdésre: mennyi egymillió forint? — „Tíz centi príma tengeralattjáró”. És a világtengereken nagyon sok centi tengeralattjáró cirkál. A katonai adatok titkosak. Hogy pontosan mennyi pénz folyik el a világban fegyverekre, ezt a különböző valódi és álcázott költségvetési rubrikák alapján nem lehet megállapítani. Vannak azonban bizonyos támpontok. Nixon elnök beiktatása után az amerikai kongresszus felülvizsgálta a Johnson elnök által hátrahagyott csődtömeget, így a hadikiadásokat is. Az U. S. News and World Report annak idején nyilvánosságra hozta a revízió néhány részletét. Az úgynevezett Sentinel rakétaelhárító rendszer fejlesztésére 5,8 milliárd dollár — vagyis több mint tíz százalékkal nagyobb összeg, mint a teljes magyar költségvetés — folyt el két és fél esztendő alatt. Harckocsikra, a C—5A lökhajtásos szállítógépre, a raEurópa „nagy kérdéseiről” tárgyaltak Bonnban kedden befejeződött a kétnapos francia-nyugatnémet konzultáció. A tanácskozások befej zéséül a két delegáció plenáris ülést tartott, Pompidou francia elnök és Brandt nyugatnémet kancellár együttes elnökletével. A plenáris ülés végeztével mind Pompidou, mijid pedig Brandt röviden nyilatkozott a kancellári hivatal teraszán összegyűlt újságíróknak a kétnapos tanácskozás témáiról és eredményeiről. Brandt azt a véleményét fejezte ki, hogy a két fél igen tartalmas megbeszéléseket folytatott, egész Európa sorsát érintő kérdésekről: az előkészítés alatt levő európai biztonsági és együttműködési értekezletről, a Közös Piac kibővüléséről, valutapolitikai kérdésekről, valamint a nyugat-európai csúcskonferencia — amint ő fogalmazta — „szolid előkészítéséről”. Pompidou szerint a kétnapos tanácskozásokat a nyíltság és az egymás iránti bizalom jellemezte. Mint a francia államfő mondotta, ezúttal a konzultációkat Európa nagy kérdéseire, ezen belül a nyugateurópai közösség problémáira összpontosították. Ezek között említette meg a nyugateurópai országok külső kapcsolatait, a „valutáris területen mutatkozó nehézségeket”, továbbá a soron levő nyugateurópai csúcstalálkozót. Megállapította, hogy a legközelebbi hetekben a tíz ország külügyminisztreinék azon keli fáradozniok, hogy a konferencia számára megfelelő napirendet és munkafeltételeket dolgozzanak ki, Csak ezután lehet majd a csúcskonferencia dátumát rögzíteni. Pompidou nyilatkozatában befejezésül hangoztatta, hogy a francia—nyugatnémet megértés önmagában nem elegendő „az egységes Európa felépítéséhez”, de kétségkívül alapvető eleme annak. (MTI) Waldheim sajtókonferenciája A két német állam EN SZ-tagságáról Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kedden délelőtt Géniben, felkereste a Nemzetközi Vöröskereszt központját, ahol Marcel A’Naville elnök adott tájékoztatást a szervezet munkájáról és arról a segítségről, amelyet a Vöröskereszt Indokínában kifejt. Waldheim délelőtt sajtókonferenciát tartott. A két német állam ENSZ felvételének kérdésével és Winzer NDK- külügyminiszterrel folytatott tanácskozásáról kérdezték elsősorban az újságírók a főtitkárt. Egy kérdésre válaszolva e'mondta, Winzer külügyminiszter részletes és áttekintő képet adott a két német állam helyzetéről, a köztük folyó tárgyalások menetéről. A két német állam felvételéről úgy nyilatkozott, hogy az szükséges és hasznos lenne, de ez nem a főtitkár hatásköre. Kijelentette, reméli, .hogy a két német állam felvételére mielőbb sor kerül. Ezt követeli az ENSZ egyetemlegességének érdeke. A közel-keleti válságról kifejtette, a Biztonsági Tanács határozatai csak úgy jelentenek hatékony megoldást, ha azt az államok megtartják és tisztelettel vannak a hozott határozatok iránt. Utalt arra, hogy vannak bizonyos „új motívumok” a közel-keleti kérdésben. Jarring nagykövettel, közel-keleti megbízottjával Genfben folytatott tárgyalását tájékozódó jellegűnek minősítette. Waldheim szerdán Varsóba repül, innen valószínűleg Bécsbe látogat, nem hivatalos jellegű úton. Július 10-én ismét Genfben folytat megbeszélést Jarring,gal, majd ezt követően utazik Moszkvába. NÓGRÁD — 1972. július 5., szerda Így repülnek majd együttesen Algeria tíz éve sxal»ad Az Amerikai Országos Űrhajózási Hivatal (NASA) közleményt adott ki azoknak a kísérleteknek lényegéről és céljairól, amelyeket szovjet és amerikai űrhajósok végeznek majd űrpilóták vezette szovjet és amerikai űrhajó együttes repülése idején. A közlemény szerint egy Apollo és egy Szojuz mintájú űrhajó együttes repülésére valószínűleg 1975-ben kerül sor. Az Apollo űrhajót a tervek szerint a Florida-állam- beli Kennedy-fokon levő űr- repülőtérről bocsátják fel. Néhány nap múlva a Szovjetunióban fellőnek egy Szojuz mintájú, ember vezette űrhajót. A Kozmoszban az űrhajók megközelítési és összekapcsolási manővereket végeznek majd, s ezt követően a két űrhajó körülbelül két napig összekapcsolt állapotban marad. Ezalatt az Apollo legénysége felkeresi a Szojuz űrhajót, a szovjet űrhajósok pedig átmennek az Apollo fedélzetére. A szovjet és az amerikai űrhajósok feladata lesz, hogy együttesen vizsgálják, milyen lehetőségek nyílnak a világűrben mentési munkálatokra. (MTI) Algéria népe ma ünnepli felszabadulásának 10. évforJ dulóját. Az ország népe hosszú és véres harcban küzdötte ki szabadságát, függetlenségét gyarmati elnyomóival szemben. Egy évtized óta viszontagságokon át, sok nehézséget leküzdve, a független és szabad Algériában a dolgozó nép kezébe kerültek az ország javai. Államosították az Ipart, a bányászatot és szocialista jellegű célkitűzéseket hirdettek meg. Az ország fő kincse, az olaj jövedelmére építve, Algéria nemzeti ipart teremtett, és ezzel szilárd gazdasági alapokra helyezte függetlenségét, szuverenitását. Algéria most, tíz esztendő után jutott el a földreformhoz; most adnak elégtételt a falvak népének a sok évszázados társadalmi igazságtalanságért. Gondosan, felkészülve látnak hozzá a mezőgazdasági szövetkezetek megszervezéséhez. A nemzeti ipar segítségévei a kormányzat hatékony támogatást nyújt mind az egyéni gazdálkodóknak, mind a mező- gazdasági szövetkezeteknek, s ezzel biztosítja a mezőgazdaság gyors felvirágoztatását. Algériában hihetetlenül rövid idő alatt győzött a politikai és társadalmi forradalom, amely a felszabadító nemzeti háborúval kezdődött, s az ipar átszervezésében és a földreformban teljesedett ki. Az ország vezetői — a fejlődés tartalmát tekintve — joggal beszélnek szocialista jellegű fordulatról, bár ez a szocializmus néhány lényeges vonásában nem hasonlít ahhoz, amit másutt a marxista—leninista pártok vezetésével értek el. Algéria a nemzetközi életben is szilárd, antiimperialista politikát folytat. Jó a viszonya a szocialista országokkal, gazdasági és politikai kapcsolatai az utóbbi években sokoldalúvá váltak. A nép javát szolgáló belpolitika és az antiimperialista külpolitika alapján ma joggal sorolják Algériát a világ haladó országai közé. A magyar nép figyelemmel és együttérzéssel kísérte az ország sorsát a szabadságharc éveiben. Örömmel köszöntötte győzelmét, és most ezen az ünnepen barátjaként, küzdőtársaként üdvözli a szabad, független Algériát. K. I. Ulánbátorban folytatódtak a tárgyalások a Fock Jenő vezette magyar és a Cedenbal vezette mongol delegáció között Tíx centi tengeralattjáró SALT és gazdaság ként 100—100 elhárító rakétával a főváros és az interkontinentális rakéták kilövőhelye körül. A támadó rakéták számát egy öt évre szóló ideiglenes megállapodás korlátozza. kéták „felfrissítésére”, az FB —lll-es stratégiai bombázókra és az F—14-es tengerészeti repülőgép kifejlesztésére 33,1 milliárd dollárt fordítottak — egy esztendő alatt. Emellett az összeg mellett eltörpül az űrkutatás rendelkezésére bocsátott 3,8 milliárd. Az 1970-es költségvetés beterjesztésekor Proxmire szenátor tette föl azt a kérdést, amely tulajdonképpen napjaink főproblómája. „Van-e értelme annak, hogy 1,5 milliárd dollárt költsünk új repü- lőgép-anyahajókra, amikor a szövetségi kormány ennél kevesebbet fordít közoktatásra?” Ez az 1969-es esztendő bizonyos fordulatot jelentett Amerikában is, meg a fegyverkezési versenyben is. A kongresszus, amely addig minden hadiberuházást, programot szinte ellenvetés nélkül elfogadott, példátlanul heves támadást intézett a Sentinel — majd utóda a Safeguard — rakétaelhárító rendszer ellen. Olyan költséges és olyan értelmetlen volt ez a program, hogy már nem lehetett a korábbi frázisokkal — „meg kell őrizni az elrettentő erőt”, „az Egyesült Államok nem engedheti meg, hogy átadja a világon az első helyet” — elaltatni a képviselők éberségét. A Szovjetunió ebben az esztendőben lényegében utolérte — a globális rakéták számában — az Egyesült Államokat és a fegyverzet minden területén stabilizálódni kezdett az egyensúly. Első ízben hangzott el Amerikában (a költségvetési vita során) az az érv, hogy minden új típusú hadiberuházás a fegyverkezési verseny fokozásához vezet, de nem teremt új állapotot — legfeljebb magasabb (és veszélyesebb) szinten jön létre új egyensúly. A Szovjetunió — súlyosan megterhelve ezzel népgazdaságát — természetesen arra kényszerült, hogy minden amerikai fejlesztési lépésre saját hadseregének erősítésével válaszoljon. Így végtelen spirál jött létre, a korábbi — a hidegháború éveit bevezető — versenyfutás helyett, amikor is az Egyesült Államok még reménykedett: megőrzi, sőt fokozza a háború után meglevő előnyét. Ez a helyzet alapozta meg a Helsinkiben és Bécsben felváltva folyt SALT-tárgyaláso- kat. Amikor megkezdődött az eszmecsere a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról a világ minden részéről gyűltek össze úiságírók a konferenciák színhelyén — de hiába. Szinte alig volt még eszmecsere. amelyről ilyen kevés részlet szivárgott volna ki. Tárgyszerű és szigorúan titkos tárgyalások voltak — ezt mutatja az eredmény. A rakétaelhárító rendszerekről szóló egyezmény pontosan megszabja: mindkét ország két-két rendszert építhet, darabonMit jelent ez a megállapodás a költségvetés szempontjából? Mansfield amerikai szenátor — a mo6t folyó kihallgatások során (amlkoris a szenátus bizottságai megkérdezik a vezető politikusok véleményét az egyezményről) — saját számításaival Indokolta helyeslő állásfoglalását. Eszerint: az egyezmény előtt mind a két nagyhatalom ezernégyszáz rakétából álló elhárító rendszert tervezett. Az, hogy nem kell, csak 200 rakétát létrehozni, 45 milliárd dollár megtakarítást jelent. Ez az összeg a Német Szövetségi Köztársaság évi költségvetésénél is nagyobb. A felszabaduló pénzt — mondani 6em kell — megfelelően lehet hasznosítani. Ez azonban még egyáltalán nem biztos. Ugyancsak a szenátusi meghallgatások során Laird hadügyminiszter — a SALT- ért „cserébe” új hadiprogramok jóváhagyását kérte. Tengeralattjárókat, átomhaj- tású anyahajókat, repülőgépről kilőhető rakétákat, helikopter-hordozó rombolókat kért —, hogy (ismét a régi formula szerint) megmaradhasson az „elrettentő kapacitás”. Ez bizony nem sok jóval biztató állásfoglalás. Hiszen egy ilyen program jóváhagyása esetén — a SALT- egyezmény ellenére — csak folytatódna a rrülliárdokat fölemésztő, egyre emelkedő fegyverkezési spirál
