Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-04 / 155. szám

Rárósi kulturálts napok 972 Képernyő előtt Egy mostohán kezelt műsor „Dalol a Föld, Van a televíziónak egy na­gyon népszerű, mégis mos­tohán kezelt, nagyobbára csak a kabarétréfákban és humor kelléktárában szereplő és a kritika érdeklődési körén kí­vül maradó műsorszáma: a Tv-híradó. A humoristák szinte már annyit csipkelőd­nek rajta, mint a hatos vil­lamoson és kereskedőink ud­variatlanságán: kifigurázzák, hogy repülő érkezik a Feri­hegyre, repülő távozik a Feri­hegyről. üléseznek itt és ülé­seznek ott, miközben a szó­nok hosszú, unalmas beszédet vág le. Ezek a szilveszteri és mindenkori tréfák azonban érdemtelenül érik' a tévé egyik legkedveltebb műsorszámát. Mert valljuk be. a Tv-híradót mindennemű irónia és szarkazmus, bármiféle gúnv es kritika ellenére kedveljük, szeretjük, s minden bizony­nyal be lehet mérni, hogy a híradó időpontjában megnö­vekszik a lakosság áramfo­gyasztása. Hogy mi adja az alkalmat arra, hogy most védőiratot gyártsunk a híradó mellett? Elsősorban az. hogy ez a mű­sorszám jelenleg ünnepli ke­letkezésének tizenöt éves év­fordulóját. Tizenöt esztendő nagy idő. Az alatt a híradó minősége, színességé, választékossága, tehát az egész színvonala so­kat nőtt, de még többel adott, ha a tizenöt esztendő termését egyetlen nagy hombárban képzeljük el. Gondoljunk csak arra, hogy mennyit adott azzal, hogy kö­zelebb hozta a világot. Lát­tunk űrhajót kilőni, békeszer­ződést megkötni és bombákat hullani a világ különböző tá­jain, láttuk népek harcát, munkáját, megismerkedtünk távoli égtájak lakosainak szo­kásaival. Láttuk a távoli tá­jak növényzetét, állatvilágát, építkezését, öltözködését, idő­járási viszontagságait- Kitá­gult a világ, olyannyira, hogy újabban már a Holdon tevé­kenykedő ember mozgását is végigkísérhetjük. A kamerák és a közvetítő műholdak kö­zelünkbe hozzák a földteke túlsó felét is. De nemcsak földrajzi szem­pontból tágult ki a látóhatár, hanem a hírközlés is rendkí­vül meggyorsult, az esemé­nyeknek is szinte perceken, órákon belül részesei lehetünk. Láttuk hogyan lőtték le Ken­nedy állítólagos gyilkosát, mi­előtt vallomást tehetett volna. Később szemtanúi lehettünk a másik Kennedy meggyilkolá­sának. Láttunk nagy elemi csapásokat, száguldó ciklono­kat, medrükből kilépő folyó­kat. villámcsapástól égő er­dőket. Szemtanúi lehettünk a nagy katasztrófáknak: re­pülők zuhanásának, vonatok összeütközésének, áruházak, égésének, hidak és alagutak összeomlásának. Hírt kaptunk továbbá a vi­lág kulturális életének nagy eseményeiről. Nemcsak a mű­vészek utazását kísérhettük számon, hanem egy-egy snitt­ben vagy zenei részletben, A második salgótarjáni tavaszi tárlat Egerben EGER, Gárdonyi Géza Szín­ház, vasárnap délelőtt tíz óra. A Heves megyei és a Nóg­rád megyei József Attila Mű­velődési Központ közös szer­vezésében képzőművészeti ki­állítást nyitnak meg a színház üvegcsarnokában a második salgótarjáni tavaszi tárlat vá­logatott anyagából. Az ünnep­lő közönség közt jelen vannak a Heves megyei, valamint az egri városi párt- és tanácsi szervek képviselői is, Salgó­tarjánból pedig héttagú kul­turális küldöttség érkezett. — A mai ünnepi aktus so­rán Salgótarján kulturális areélének legmarkánsabb arc­élét mutatva kínálja az is­merkedésire, s nem a megis­merkedésre, hiszen azon régen túl van a két város — mon­dotta megnyitó beszédében Csongrády Béla, a Salgótarjá­ni városi Tanács képviselője. — Salgótarjánt ötven eszten­deje, 1922-ben nyilvánították várossá. Most új feladatok megoldásán fáradozunk: a szocialista társadalomhoz, a szocialista emberhez méltó város kialakításán, E minden­napos kemény küzdelemben vállaltak és kapnak nagy szerepet a városban a képző­művészek. Salgótarján számára az egri kiállítás rangos bemutatkozási lehetőséget jelent. 1965-től hat éven át Salgótarján adott ott­hont az észak-magyarországi területi képzőművészeti kiállí­tásoknak. Tavaly először a területi tárlatok „jogutóda­ként” megrendezték a salgó­tarjáni tavaszi tárlatot, amely­re a Nógródban, a szomszédos megyékben, így a Hevesben élő művészeken túl meghív­ták, azokat, akik kötődnek Salgótarjánhoz. A második ta­vaszi tárlat idén a város fél- évszázados jubileumához kap­csolódva nyílt meg április 4- én. Azóta pedig válogatott anyagát a szomszédos Szlová­kiában, Besztercebányán lát­hatta az érdeklődő közönség. A válogatott anyagot Egerben az egri nyár rendezvénysoro­zat programjaként mutatják be. Mit jelent Eger számára ez a tárlat? — Három okból is örülünk neki — mondja Lacsoy Béla, a Heves megyei Művelődési Központ képviselője. — Egy­részt úgy látjuk, hogy Nóg- rád képzőművészeti élete ele­4 NÓGRÁD - 1972. ven, képzőművészei a hazai és a nemzetközi tárlatokon szerepelnek, figyelmet kelte­nek munkáikkal. A két megye közti kapcsolatok további erősítése — s ennek jegyében is' nyílik meg ez a kiállítás — módot ad arra, hogy a képző- művészeti élet irányításával, az erkölcsi és anyagi értelem­ben vett ösztönzési, támoga­tási rendszer jó tapasztalatait megismerjük, 6 felhasználhas­suk Hevesben is. Másrészt Eger hatalmas idegenforga­lommal rendelkezik. Az egri nyár rendezvénysorozat, köz­tük a tárlatok megnyitásának egyik fontos célja, hogy szí­nessé, kellemessé, tartalma­sabbá tegye az Egerbe látoga­tóknak és a város lakóinak a nyári délutánokat, estéket, a szabad időt. A salgótarjáni ta­vaszi tárlat Egerben július 16- ig tart nyitva. Július 22-től augusztus 5-ig a megyei mű­velődési központban hevesi népművészeti kiállítást rende­zünk. A színház üvegosarno- kában július 23-tól augusztus 13-ig látható lesz Ferenczy Noémi tanítványainak gobelin kiállítása. Ugyancsak e helyen augusztus 20-án nyitjuk meg a harmadik országos akvarell biennálét, amelyen hagyomá­nyosan nógrádi művészek al­kotásai is szerepelnek. Eze­ken túl, úgy gondoljuk, hogy a két megye közti kulturális kapcsolatok további erősítésé­hez az ilyen jellegű rendezvé­nyek is hozzájárulnak, jobban megismerjük, s ezáltal talán jobban is becsüljük egymás értékeit. A KIÁLLÍTÁS megnyitását követően a színház klubjában baráti találkozóra került sor a salgótarjáni kulturális dele­gáció és a Heves megyei, va­lamint az egri városi párt- és tanácsi szervek, intézmények vezetői, munkatársai között. A közönség érdeklődéssel kí­séri a kiállítást, amelynek alaphangját — s ezt a váloga­tás is erősíti — Nógrád me­gye, illetve Salgótarján Kos­suth- és Munkácsy-díjas mű­vészeinek alkotásai adják meg. De arra az örvendetes jelenségre is felhívhatjuk a figyelmet, hogy a közelmúlt hagyományteremtő ereje min­den eddigi kiállításnál érződik az idein, hiszen a fiatalabb nemzedék is színvonalas mű­vek sorával jelentkezett. Tóth Elemér július 4„ kedd versben vagy pantomimban beleízlelhettünk a nagy művé­szek alkotásainak jóságába. Részesei lehetünk fesztiválok és vetélkedők megnyitásának, gálaesteknek, sőt olykor a nagy alkotók magánéletébe is betekinthetünk. S mennyi szórakoztató érde­kesség érkezik hozzánk a vi­lág minden tájáról! Szépség- királynő-választás, okos del­finek akrobatikája, kakasvia­dal, sörivó- és gombócevő­verseny a divathóbort meg­annyi megnyilvánulása, mini és maxi, szárnyas és szárnyat­lan siklás a tenger habjain, botrány a játékkaszinóban, és így tovább. De még nagyobb dolog, hogy megismerkedhetünk a világ minden táján élő mun­kások és minden dolgozók kézügyességével, képességével, igyekvőiével, igyekezetével, gépek és társadalmak malom­kövei közt törhetetlen erejé­vel, egylelkével, egysorsával, emberségével' S hogy mindezt a sokat ami csak jelzés lehet tizenöt év munkájából, a Tv- híradó tárta elénk, az már nemcsak a technika diadala, hanem a híradó munkatársai­nak küldetése is. Köszöntjük tehát a tizenöt esztendős Tv- híradót, amely újabban azért is a szívünkhöz nőtt, mert több hírt ad megyénk meg­újuló, izgalmas, szép életéből, köztük úgy, is, hogy szemel­vényeket emel ki a NÖGRÁD oldalaiból. Lakos György Nyári szórakozás A júniusi zenés hétfők folytatásaként a július és augusztus hónap is kellemes szórakozást biztosít a város lakóinak. Július 24-én, a KISZ Központi Művész- együttes Rajkó-zenekara és -tánckara mutatja be két­órás programját. Július har- mincadikán nyílik meg az im­már hagyományos szabadté­ri szoborkiállítás, amely augusztus végéig tekinthető meg. Augusztus 19-én, a BM Duna Művészegyüttes szimfonikus zenekara mutat­ja be szórakoztató műsorát. Ugyancsak augusztusban vendégszerepei Salgótarján­ban az egri Bábszínpad. a nagyvilág..." Szombat: zuhog az eső. Va­sárnap reggel: sötét felhők az égen. Nem a legjobb előjelek egy szabadtéri kulturális mű­sor számára. De a Szécsényi járási Hivatalban legyintenek tavaly is így volt, sőt még rosszabb, mert reggel még esett is, aztán mégis kiderült.. Az úton, Ráróspuszta felé szintén minden erről az opti­mizmusról tanúskodik. Ki gyalog, ki kerékpáron, külön- buszon. személykocsival sere­gestül igyekszenek a találko­zó színhelye felé. Néhány perccel tíz óra előtt a nézőtér már tömve, a műsor szerep­lői fellépésre készen, a zsűri is elfoglalta a helyét. Erény a tömörség És kisüt a nap! P.adics Győ­ző, a Szécsényi járási tanácsi Hivatal elnökhelyettese a mikrofon elé lép, megnyitja a rárósi kulturális napok kö­zül immár sorrendben a har­madikat. A beszéd példásan rövid és velős — mint később kiderül, itt, ezen a kulturális találkozón a tömörségnek hangsúlyozott szerepe, jelen­tősége van, nemcsak a:- üdvöz­lő beszédek, de a műsorszá­mok megítélése szempontjából is. És máris az Ipoly-part kö­zelében felállított szabadtéri színpadon vannak az első köz­ség, Ipolytarnóc képviselői. Menyecskekórus énekel, messze szállnak az Ipoly- völgy legszebb dalai. Aztán énekszóló' majd egy Juhász Gyula-vers. Ezt énekduett kö­veti, aztán megint énekkar, végül az ipolytarnóci KISZ-es néptáncosok kalocsai táncokat mutatnak be... Dübörög a taps és már készülhet is a következő község: Litke, majd Ludányhalászi, Mihálygerge, Nógrádszakál, Egyházasgerge. Pereg a műsor. A Nap — minden korábbi kedvezőtlen előjel ellenére — ontja millió kalóriáit, de a közönség ész­re sem veszi. Ám, ha zuhog­na, tán’ azt sem venné észre, lelkes, fáradhatatlanul tapsol, nem csak a „hazai” színeket képviselő szereplőknek, de mindenkinek, aki elnyerte a tetszését. Közben a tömeg nőttön nő. Az újonnan jöttek közt van, aki letelepszik a nézőtéren — ez voltaképpen egy dombol­dal — van, aki odább megy, le a tágas rétre, nekivetkőzik; sokan napoznak, futballoznak. tollaslabdáznak, a merészebb- je fürdik az Ipolyban — a hangszórók oda is elviszik az énekszót, muzsikát, szavala­tot. A műsornak a szemközti, szlovákiai oldalon is állandó közönsége van: egy-egv sze­mélykocsi, ráérősebb autóbusz utasai. A réten erre is, arra is sátrak: lacikonyha, ba- zárosok. deszkából összeácsolt asztalok, lócák, aki megéhe­zett itt csillapíthatja éhét, megszomjazott — sörözhet. A domboktól, fáktól árnyas víz­part teszi-e, vagy a szerte- hangzó zene, ének. vagy a mindezenközben gondtalanul játszó gyerekek, fiatalok — de mindenfelé, és mindenből valami nagy-nagy nyugalom és derű árad. Csak a közle­kedési rendőrök idegesek. Érthető: a forgalom sűrű és meglehetősen kusza. a sza­badtéri színpad nézőterét pe­dig vasúti sínek szegélyezik .. Pereg a műsor A színpadon — az egy-egy község műsora után követke­ző pár perces szünet kivételé­vel — úgyszólván nincs meg­állás. Ahogy mondani szokás, minden „klappol”, a rende­zés, szervezés kitűnő. Ha az ember nem tudná, hogy pél­dául egy szélsebesen cikázó, mindenütt jelenlevő szemüve­ges fiatalember. Várszegi Ist­ván, a rendező bizottság titká­ra, s rendezőtársai, a szécsé­nyi művelődési központ dol­gozói, itt a színpad deszkái­tól, a kábelektől a hangosí­tó berendezésekig mindent kölcsönbe szedtek össze in­nen, s onnan, és a műsor után mindent annak rendje és módja szerint vissza kell szolgáltatniuk — még akkor is csak elismeréssel szólhat­na munkájukról. így azonban szinte hihetetlen, amit művel­niük kellett, azért, hogy „ész­revétlenek” maradjanak... Mert a közönség minderről persze mit sem tud, zavarta­lanul élvezi a műsort. Üjráz- ná, ha lehetne — mert nincs ismétlés — az erőteljesen zen­gő ludányhalászi férfikórust, amelynek egy második gim­nazista kis .,karmesterjelölt”, Vonsik Imre tanította be a palóc népdalokat, s ő is vezé­nyelt, a mihálygergei özvegy Borbás Imrénét, aki ősi ma­gyar népdalokra emlékszik még, s itt el is énekelte őket. Sokat tapsoltak a mrhályger- gei kisiskolások leányíalusi népi játékának, Dudás Pálné litkei versmondónak, aki a Kádár Katát mondta el, mély átéléssel, a nógrádszakáli me- nyecskekórusnak... S mire a néző feleszmél, már a színpa­don áll a záróműsort adó Egy­házasgerge népe. Igen, ha úgy tetszik vegyék ezt szó szerint. Hiszen valamennyi község be­mutatójából kitűnt, hogy a rendelkezésre álló műsoridő­ben igyekszenek kisiskolások­tól idős parasztemberekig fel­vonultatni mindenkit, és min­dent, ami a ma Ipoly völgyé­nek kulturális életében mara­dandó és érték. De amikor az egvházasgergeiek felsorakoz­tak a színpadon, valaki tréfá­san meg is kérdezte: ugyan maradt-e otthon valaki? Később már senki sem tré­fált, csak hallgatott, csendben, áhítattal, mert ez illett ah­hoz, ahogyan ezek a férfiak és nők, gyerekek és fiatalok együtt énekelték Farkas Fe­renc: Légy áldott szép hazár.K című kórusművét, ahogyan egy Petőfi-vers, a citerazene- kar, az iskolások éneke, tán­ca, a KISZ-esek néptánca után felzengett — hogy vissz­hangozzák az Ipoly, s a fo­lyó felett merengő dombok, fák — Dalol a Föld, a nagy­világ. .. Viszontlátásra! . ,A műsornak vége, a zsű­ri, Kalocsai Miklósnak, a szé­csényi járási pártbizottság csoportvezetőjének elnökleté­vel, akár egy eleven kompu­ter, gyors, precíz és igazsá­gos. A legtöbb pontot az egy- házasgergeiek kapták, így a hat község ÁFÉSZ-einek, ísz-ei- nek és tanácsainak alapítvá­nyából létesített díjakból is a legnagyobbat. De vesztes egy község sem maradt. És gaz­dára talált a KÓTA. a járási KISZ, és a járási művelődési központ különdíja is, kiemel­kedő teljesítményekért többen emléklapot kaptak. A rárósi rét felett száll a zene. A napnak még nincs vé­ge, sokan pihennek, szórakoz­nak, táncolnak. De aki búcsú­zik is, csakis úgy: Viszont­látásra, Ráróson. 19'73-ban! Csizmadia Géza Szécsény a torok idők után (VI,) Nagy Szécsény, Nagyszécséuy, Szécsény A város nevének eldöntése is vitát okozott a képviselő- testületben. Ugyanis a helység vezetői állami engedélyt kér­tek arra, hogy Szécsény nevét Nagy Szécsényre változtathas­sák. Az engedélyt ugyan meg­kapták, de egybeírt névre: Nagyszécsény. Hízelgő a nagy jelző — mondják —, de kü­lönírva: a Nagy Szécsény töb­bet kifejez. Végül is a vitát újra Pintér Sándor kezdemé­nyezésére úgy döntik el, hogy maradjon a helység történelmi múltjával összefüggő Szécsény elnevezés. A XIX. sz. végén másik ne­héz kérdés az új városháza megépítése. Akkor lett volna sok pénzre szükség, amikor Pintér Sándor a „Nógrádi La­pok” hasábjain így „szomor- kodik”: „Fájdalom, de ki kell mondanom, hogy népünk nyomorral küzd. Oly nagy a szegénység közte, hogy igen sok földműves család hetek óta nem látott kenyeret, bur­gonyáját pedig, hogy marad­jon valami ültetni is, csak megszámítva költheti el. Ke­reset semmi, nincs munka.” Mégis megszavazták a 85 000 korona hitelt, s felvételét a Pesti Hitelbanktól. Feleségem, aki velem együtt, vagy külön lapozta a poros, megsárgult jegyzőkönyvi la­pokat, így ír nekem erről: „Tudod, amikor eltervezték, hogy új városházát építenek 85 ezer korona hitelt vettek fel a Hitelbanktól. Bizony mindent betábláztattak, ami csak a város tulajdona volt. Sőt, még azt is, ami csak azu­tán lett volna, a később befo­lyó pótadót. S mégis neki mertek vágni, mégpedig egy­hangúan szavazták meg a kép­viselőtestületi tagok, mind a 28-an. E mezővároska életé­ben ez sem volt kisebb dolog, mint amikor Kossuth kérte országos viszonylatban nem­zetét a véderő megajánlására.” Ez a palóc nép nagy tisztele­tet érdemel — folytatja —, hí­ven őrzi hagyományait, és lel­kesedik a szépért, jóért. Pe­dig sokáig csak a reménység táplálta. Nem is sejtik az ut­cán — ha találkozom velük —, hogy mennyire becsülöm őket, és mennyit foglalkozom ve­lük. Nagyon szívesen betűzöm e népnek sorsát. S ha majd el kell költöznöm innen, meg­siratom. Nem a személyeket, hanem az egész Szécsényt. A városháza megépítésének tervbevételével majdnem egy­időben hangzanak el a Nógrá­di Lapok c. újságban újra Pintér Sándor sirámai. A vá­roska legszomorítóbb állapo­tának tartja az adóterhet. A 25 000 koronából minden ke­nyérkeresetre képes egyénre 13, s még az évben megszüle- tendőre is 8 korona rúg. Saj­nálkozását fejezi ki azért is, hogy Szécsényben az öt éven felüliekből csak minden má­sodik ember írástudó. Érdemes összehasonlítást ten­ni a ma Szécsényjével. Min­den felnőtt ember írástudó — elenyésző kivétellel —, s a helységben az általános isko­lákon kívül két középiskola (gimnázium és mezőgazdasági szakközép) is van. S az új já­rási könyvtár, gimnázium, szolgáltatóház stb. vívmányok megépítéséhez nem kellett nadrágszíjat szorítani, csak szocialista módon dolgozni. „Szécsény áll, és virágzás­nak indult”, s e torony hirde­ti a mezőváros előrehaladá­sát. Ezek a szavak 1893-ban hangzottak el az újjáépített tűztorony avatásánál. A tor­nyot a város maradandó jel­vényének tekintették, amely jelképezi, hogy lakosai szen­vedésekkel dacoltak évszáza­dok folyamán, s nem vesztek el, mert tudnak küzdeni. Szo­morú emlékek (törökvész, pes­tis, döghalál, tűzvész, bör­tön) fűződnek a haranglábhoz, a tűztorony elődjéhez. De a vész, amely a várost dúlta, nem dönthette meg. Szécsénynek ma is jelképe a tűztorony, bár régi szerepét már elvesztette, tűzfigyelésre nincs szükség, elfogytak a fazsindelyes, nádas házak. A pisai ferde tornyot so­kan emlegetik. Legutóbb a Tükör c. folyóirat írt róla. Az építmény évenként körülbelül egy millimétert dől, sőt las­san el is fordul tengelye kö­rül. A nyolcszintes torony építkezése 1174-től 1350-ig tar­tott. A szécsényi tornyot 1715- ben építették, először deszká­ból, fágerendákból. Nagyképű­ség lenne a két objektumot összehasonlítgatni, de egy ér­dekességet mégis megemlíthe­tünk. A szécsényi tűztorony­nak sem szilárd az altalaja. Állítólag 30 centimétert dől az út felé a teteje. Meg kel­lene mérni, vajon tovább tart-e a süllyedés? Az 1893-as, kőből újjáépített tűztorony avatásánál csak jel­szóként hangozhattak el az idézett szavak, s ma is való­ság: „Szécsény áll, s virágzik”. A történelmi levegőjű Szé­csény mezőváros múltja külö­nös, a ma Szécsénye vonzó. (Vége) Dr. Kovács Antal j f t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents