Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-04 / 155. szám
Nyuszi ül a serpenyői! Németh Gyula salgótarjáni kisállattenyésztő elégedett a pár hetes „nyuszi" súlyával Régi dolog a kisállattenyésztés. S mostanában egyre több kerttulajdonos hódol hobbyjának, a csirke-, galambtartásnak, a nyúltenyésztés- nek. És amellett, hogy jó kedvtelés az állatokkal foglalkozni, igen hasznos is. Étkezési kultúránk is változott, így az új húsfajták iránt a fogyasztók is fokozottabban érdeklődnek. Mindent egybevetve : divatosak lettek a tapsifülesek. Németh Gyula sem gondolta, amikor az első nyulait ne- velgette, hogy a hobbyból igen komoly, tenyésztői munka válik. A kis állatok azóta hírnevet szereztek gazdájuknak. Országos versenyek nagydíjait mondhatja magáénak a salgótarjáni tenyésztő. Németh Gyula most egy újfajta magyarországi meghonosításán fáradozik. Az alasz- ka nyúl Csehszlovákiából es NSZK-ból származik, egyarán t jól hasznosítható a prémje és a húsa, így kettős a jövedelmezősége is. A koromfekete tetszetős állat igénytelen, ennek ellenére egy hónap alatt 1 kg-os súlygyarapodást is képes elérni. Jól szaporítható, egy-egy anya 10—12 kisnyj- lat fial. Kiváló tulajdonságai miatt már több ízben nagydíjat hódított el s régi, hagyományos fajták elől. Ugyancsak gazdaságos és jól szaporítható az új-zélandi fehér nyúlfajta is. Németh Gyula kisállatfarmján belőlük is találunk jócskán szép példányokat. És a nagy szakértelmet igénylő hobby, így már tenyésztői munka. A fáradozás tulajdonképpen őszinte örömet okoz, hiszen, amikor egy-egy mérlegeléskor a nagy fülű jószágok jócskán megnyomják a serpenyőt, ki gondol olyankor a ledolgozott órákra, a pihenők helyetti munkálkodásra. — kulcsár — Cépkocsiszállíló vagonok 1 Az autógyárak termékeinek a fogyasztókhoz szállítása, különösen nagy távolságok esetén sok nehézséggel es komoly kiadásokkal jár, amelyek az Egyesült Államokban létrejött tömeges autógyártással kapcsolatban hihetetlenül megnőttek. Az eléggé szerencsés konstrukciójú többszintes konté- ter-vagonok és teherautó- pótkocsik, amelyekben egyszerre körülbelül 10 gépkocsit lehet elhelyezni, csak részben oldják meg ezt a problémát, mivel túlságosan sok ilyen szállítóeszközre van szükség, s ezek előállítása szintén nagy beruházásokat és üzemeltetési költségeket igényel. A konténerek parkolásához igen hosz- szú bekötő úthálózatot kell kiépíteni, s mivel ezek a bekötő utak a más szállítmányok fuvarozására többnyire alkalmatlanok, elkerülhetetlen, hogy megfelelő kihasználásuk nem biztosítható. A Generál Motors és a Oél-csendes-óceáni vasút a fenti körülményeket figyelembe véve kidolgozta egy univerzális áruszállító vagon, úgynevezett gondola konstrukcióját. Ezekbe a gondolákba a „fejük tetejére állítva", az oldalfalak mentén helyezik el az autókat. Berakásnál és kirakásnál a gondola falai lehajt- hatóak és nagyon jól hasznosítható hidat képeznek. Mindez lehetővé teszi, hogy egy hagyományos befogadó- képességű vasúti kocsiban •maximum 20 autót helyezzenek el, szemben a régebbi konstrukciójú, 8—15 autó szállítására alkalmas konténer-vagonokkal, a vissza- úton pedig más rakományokat lehet szállítani a gondolákban. Már 6000 évvel ezelőtt A Nemzetközi Csillagászati Szövetség nemrégiben iová- hagyta a Wolf heidelbergi csillagász által 1884-ben felfedezett üstökös új elnevezését. Az üstököst felfedezőjéről eddig Wolf-üstöküsnek nevezték. Üj elnevezése: Wolf- Kamienski üstökös, dr. Mi- chal Kamienski professzor, a neves lengyel csillagász érdemeinek elismeréséül. Kamienski professzor kutatásokat végzett az üstökös pályájáról és eredetéről, kutatási eredményeiről csaknem 100, világhíressé lett munkát tett közzé. Fél évszázad alatt 120 000 órát töltött számításokkal, amiket gépi segítség nélkül. jegyzetlapokon végzett. A lengyel tudós számításainak meglepő pontosságát igazolták a Szovjetunió Tudományos Akadémiája leningrádi Elméleti Csillagászati Intézetének számítógépei is. Kamienski professzor hosz- szú évek óta elméleti kutatásokat folytat a híres Halley- üstökössel kapcsolatban is. amelyről eddig 18 munkája jelent meg. Vizsgálatai kiderítették, hogy az üstökös megjelent az i. e. 2320—2240 közé eső időszakban, sőt, régebbi — mintegy 6000 évvel ezelőtti — korszakokban is. Utak, táblák, veszélyek Nyitott Nógrádútjain KI STERENYÉN állomásozunk a Jókai utca és a 21-es út kereszteződésénél. Elárvult tábla lóg csúcsával lefelé — ki tudja mióta — a Jókai út cégén. Meg kellene fordítani, vagy le kellene venni és új: „elsőbbségadás kötelező” jelzőtáblával helyettesíteni a régit. — Ez így semmit nem mutat — summázza véleményét Bölcskei József gépkocsivezető. aki azon is jót derült, hogy ilyen táblát hiába keresünk a KRESZ-ben. Elhagyjuk Kisterenyét, de a Hunyadi utcai közúti jelzőtáblát még figyelmébe ajánljuk a tanácsnak. Rozsdásan, megdőlve áll az utca elején és egyáltalán nem tudni mi célból. Nagybátonyban a Tiribes felé vezető úton jelzőtáblát takar a fák lombja. — Hogy mi ez, azt mi is kérdeztük, mert ez a tábla így akár ne is legyen a helyén — Gordos Lajos és Csámpa György gépkocsivezetők nyilatkoztak így- de megerősítette a fenti véleményt Susan Joachim gépkocsivezető is. A táblát meg kellene cserélni, rögzíteni, mert bárki tetszés szerint forgathatja és így a jelentése is változik. Tovább megyünk a Tiribes felé vezető mellékúton és a hídon pár méterre előbbi társától újra egy elhanyagolt jelzőtábla kívánja, hogy figyelembe vegyük- Valamikor a gyalogos átkelőhelyet jelölte. Valamikor ... Rozsdás és hogy mit jelent a táblán levő ábra- azt már nehezen lehet megállapítani. Szügyön érdekes kép fogad. A Balassagyarmat—-Aszód útvonal mellett a tanács mondhatni minden utcában kirakta a „tehergépkocsival behajtani tilos!” — táblát. Arra már nem gondoltak, hogy mi van akkor- ha valaki költözködni akar, vagy éppen tüzelőt vásárol- Mindegy, ha Szügyön ez jó... ÉRSEKVADKERTEN is találunk érdekességet. Két táblát ajánlunk az illetékesek figyelmébe. Az egyik a Jókai út és a Rákóczi út kereszteződésénél van. Ide még egy tábla kellene. Egy másik jelzőtábla benn van az úttorko- Latban, a villanyoszlop mellett ... Patakra is átrándulunk egy pillanatra, mert megéri. Itt furcsán értelmezik a takarékosságot. A Kossuth utcában az egyik táblát — a jobb oldalit újra kellett volna festeni, a másikat pedig a Kossuth út 1 szám elé helyezni. Ehelyett rpindkét útra vonatkozóan középre helyeztek egy táblát, a kereszt alá ... Megkérdeznénk, ha már a felsorolásoknál tartunk, hogy az ipolyveceieket vajon nem sérti-e, hogy a községjelző táblájuk hónapok óta rozsdás? A Dózsa utcát is megemlítjük. ahol félig kidőlt az a tábla, amely arra volna hivatott. hogy a veszélyes útka- nyart jelezze .. • Rétságon az új művelődési ház mellett áll az a tábla, amelyről Dohor Antal gépkocsivezető mondja: — Kérem, én tíz éve vezetek. de ilyen táblát még nem láttam. Ez nincs a KRESZ-ben és csak a pin- gálóje tudja, hogy mit jelent. Szó szerint így igaz, ahogy a gépjárművezető mondja. Sok vitát váltott ki a községbe levő autóbusz-megálló helyek kérdése. Veszélyesek voltak, njert az úttestet nem lehetett belátni, s ezért volt olyan javaslat — igen ésszerűen —, hogy cseréljék meg a két megállót. A autóbusz- megállók ügyére rövidesen pont kerül. Hamarosan átadjak rendeltetésének az új autóbusz-megálló helyet. A megállóhely burkolata már elkészült, kirakják rövidesen a táblákat is és a tervek szerint még ebben a hónapban átadják rendeltetésének a megállót. Bekötő utakon folytatjuk útunkat. Nagyon rossz állapotban van a banki bekötő út padkája. Több helyen 10— 15 centiméter, de sok helyen 20 centiméterre Is tehető a szintkülönbség. Veszélyes ez így! Hasonló a helyzet a diós- jenői és a nógrádi bekötő úton is- Elég sok baleset történt a felsorolt utakon. Töredezik az útburkolat is! Még egy táblánál időzünk. Két- bodony és Szente között három rozsdás szeg tartja azt a rozsdás táblát, amelyet rögzíteni kellene és amely veszélyes útkanyart jelöL VILLÁMLÁTOGATÁSUNKAT befejeztük' a utakon. Olyan hiányosságokra igyekeztünk felhívni az illetékesek figyelmét, amelyek egy kis jóindulattal orvosolhatók. Nem nagy összegekről van szó, csak pár napos munkáról, figyelemről és mindenekelőtt annak szem előtt tartásáról, hogy a balesetek sokszor kis dolgokból — akár egy elhanyagolt jelzőtábla miatt — keletkeznek. Szokács László Híd a La Manche tengerszoros telett? William Fritshman angol mérnök, magasépítési szakember úgy véli, hogy minden szempontból a Nagy- Britanniát Franciaországgal összekötő híd lesz a kontinens és az Anglia közötti közlekedés legjobb változata. Fritshman elgondolása szerint a hidat körülbelül 80U méter magas (vagyis az Eiffel toronynál több mint két és félszer magasabb) pilléreknek kell majd tartaniuk. Ezeket az óriási pilléreket a csatorna két partja mentén és a tengerszoros zátonyain fogják felépíteni. A hídon két-három autósztráda, egy vasútvonal, ezenkívül egy gáz- egy kő- olajvezeték fog keresztülhaladni. A terv szerint a hídnak óránként 10 000 gépkocsi lesz az áteresztőképessége. Pályázó népművészek örül a múzeumigazgató — Gyűjt a szakkör — Űj határidő Szemet gyönyörködtető hímzések, művészi fafaragások, hangulatos hímes tojások fölé hajolva találom Zólyomi József múzeumigazgatót. — A népművészeti pályázat kiírása ugyancsak serkentőleg hatott a népművészeti alkotó tevékenységre — fogad mosolyogva és az íróasztalon sorakozó jeligés borítékokra mutat. — A palócföldet szeretik és megbecsülik az itt lakók, de a tájegység gazdag kultúráját érdemes alaposabban is megismerni és továbbmenteni... — Ezzel a céllal alakult meg 1971. őszén a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban a népművészeti szakkör is — veszi át a szót Podlipsz- ky Ervin művelődési felügyelő. — Ez a szakkör rövid fennállása óta is figyelemreméltó eredményeket ért el a gyüj tőmunkában. ;— Nemrégiben szakköri kiállításukon az öltözködésben és lakásdíszítésben alkalmazott palöcmotívumokkal is nagy közönségsikert arattak — említi meg szerényen az egyik jelenlevő népművelő. — A megyei tanács is méltányolja a népi sajátosságok megőrzésére irányuló balassagyarmati törekvéseket. Erkölcsi elismerés mellett éppen a napokban kaptunk anyagi segítséget is, nagy örömünkre. A népművészeti szakkör, ahol a munka szakszerű, helyes irányítás mellett folyik, a népi hagyományok értékének tudatáról, az igazi szép megértésének képességéről vallanak a beküldött pályamunkák. Igaz, a munka kezdetén állnak még, de úgy érzem, dicséretesen helytállnak a zsűri, majd a nagy nyilvánosság előtt is a július 23-án megrendezendő kiállításon. A pályadíjak igen értékesek és a díjazott pályamunkákat a Horváth Endre Galériában és a Palóc Múzeumban lehet majd látni. A rendező bizottság elmondta, hogy az érdeklődésre való tekintettel meghosszabbították a beküldési határidőt július 4-ig. Tehát a kiírás szerint lehet népi babákkal, gyermek- játékokkal, hímzéssel, fafaragással, festett tojással és kovácsolt vas tárgyakkal jelentkezni még. Ahogy hallgattam a rendező bizottság tagjait és végignéztem az eddig beküldött, és szépen rendezett pályamű- veket, nemcsak a népi kultúra sokféleségéről szereztem benyomásokat, hanem a formák, a díszítés, a színek' különbözősége mellett felismertem a palócföld sajátos gazdagságát, amelyre érdemes még jobban odafigyelni. Elekes Éva Az étlap két oldala Drákói szigor jellemzi a belkereskedelmi miniszter legújabb rendeletét, amely 1972. július 1-én lépett életbe, s amely intézkedik a „vendéglátó üzletek osztályba sorolásáról”. A rendelet részletes ismertetését ezúttal mellőzzük: részben, mert rendkívül bonyolult, részben, mert attól félünk, az olvasó úgy emlékszik, már esztendőkkel ezelőtt olvasta. A rendelet lényege mindenesetre az, hogy csak olyan árakat szabad számítani, amiért a vendég megkapja az ellenértékét. A vendéglátóipar ugyanis esztendők óta igyekszik minél felsőbb osztályba lépni, s erre a legegyszerűbb megoldás, az étlapra ráírják, hogy I. osztály, az árakat is eszerint számolják ki, s ezenkívül minden változatlan. Igaza van a minisztériumnak; egy tollvonással nem lehet megoldani a fejlesztést. Erre az igazságra azonban már elég régen rájöttek, de ideje lenne érvényesíteni. Talán most sikerül. Akárcsak az a szintén július 1-én életbe lépő intézkedés végrehajtása, amely elrendeli: az elsőosztályú éttermek is kötelesek úgynevezett turista menüt tartani, a másod- és harmadosztályú éttermekben pedig délben és este is kell menüt felszolgálni. A rendelkezés rendkívül finoman fogalmaz. Mert mi a menü? Sokfajta menü van, például egy esküvői vacsorán olyan étrendet állítanak össze, amely fejenként száz forintba is belekerül. Kormányfők tiszteletére adott vacsorákon szintén van menü. Ha viszont a magunkfajta, a köznapi ember köznapi alkalommal menüt eszik, azért teszi, mert elviselhető áron akar jóllakni. A menü tulajdonképpen olcsó ebédet, vacsorát jelent. S, hogy a magyar vendéglők nemcsak azt a célt szolgálják, hogy a vendéglátóipari vállalatoknak minél nagyobb legyen a bevételük és a nyereségük, nem új felfedezés. A legutóbbi tíz esztendőben elég sok utasítás látott napvilágot, amely arra kötelezte a vendéglőket, hogy ne csak a vendég böngéssze az étlapnak azt a bizonyos jobb oldalát, hanem az üzletvezető is. Vagyis: legyenek olcsó ételek is. Legyen menü. Legyen főzelék feltéttel. Legyen laktató leves. Túlzás lenne azt állítani, hogy ezeket a rendelkezéseket nem hajtották végre. Szabály az szabály, eltörölni nem lehet De ki tehet arról, hogy ha a vendéglő üzletvezetője rosszul számolta ki a főznivalót, s már negyed egykor any- nyian rendeltek menüt, hogy attól kezdve már csak húsz forinton felüli étlap szerinti ételek maradtak? Meg aztán lehet nyáron lencsét adni főzelékként, s olyan zsíros oldalast feltétként, hogy jóllehet a rendelet végrehajtása tökéletes, csak éppen nincs, aki „igényelné” az ilyen ebédet. Álmodozni szabad: azt reméljük, hogy végre ez a rendelet eléri a régi célt, s valahogyan megtalálja az összhangot az étlap „bal oldala” és a „jobb oldala” között, vagyis menüárban is jó ebédet ehet a magyar ember a vendéglőkben. Bizonyára sokan lesznek, akik igyekszenek majd ezt a rendelkezést is megbuktatni. Úgy tűnik ugyanis, hogy egyelőre még — három és fél év múltán is — gyerekcipőben jár a nyereséges gondolkozás némely körökben. S csak úgy tudják elképzelni a nagyobb hasznot, ha nagyobb hasznuk van egy-egy ételen. A „nagy forgalom — nagy haszon” elve kevés helyen érvényesül. Márpedig ez legalább olyan régi és jól bevált módszer, mint a másik. Sajnos, a vendéglátóipari árak esztendőről esztendőre emelkednek. Ezt sokféleképpen lehet magyarázni, s azt sem szabad elfelejteni, hogy — bár ki érti az elszámolási rendszert, közülünk, egyszerű vendégek közül —, a vendéglátóipar dotációban részesül. Az is igaz, hogy rendkívül sok a külföldi vendég, aki a világon szokásos áraknál meg mindig jóval — mintegy harminc százalékkal kevesebbet fizet. Az is kétségtelen azonban, hogy a magyar éttermek elsősorban a magyar vendég pénztárcájának megfelelő árakkal dolgozhatnak csak. S ki kell elégíteniük a legmagasabb igényeket is, de azokat is ki kell szolgálniuk, akik egyszerűen étkezni akarnak, jól akarnak lakni. Pintér István NÓGRÁD - 1972. július 4., kedd 5 \ i 3
