Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-30 / 178. szám

A SZOVJZí HADIFLOITA NAPJA ,jEgy iskola — egy brigád” \ A Szovjetunióban július 30- án ünneplik a haditengerésze­ti flotta napját. 1917 októberének történelmi napjaiban a forradalmi ten­gerészek az első sorokban harcoltak a szovjet hatalom­ért. A honvédő háború évei­ben a kitartás és a hősiesség valóban egyedülálló példáit ‘mulatták a haditengerészen fcaevasztopol, Ogyessza, Tal­linn es más területek védelmé­ben, majd a megszállt ország­részen felszabadításában. A Szovjetunió hadiflottája ma úgynevezett óceáni flotta, gerincét korszerű víz alatti és víz feletti hadihajók, repülő­gépek képezik. A flotta hadi­technikája a szovjet tudo­mány legújabb vívmányain niapul. Az út Magyarnándorban Litausz- ki János Iskolaigazgató olyan büszkén mutatja az iskola nemrégiben elkészült, nagy ablakos, fehér falú, három nagyon szép tantermét, mint­ha legalábbis saját házát „is­mertetné”. Szakszerűen ma­gyarázza az építkezést, a nagy munka mozzanatait, mutatja a szép parkettát, a hófehér aj­tókat és ablakokat. A mellet­te álló Gyurek Tibor tanácsel­nök élénken bólogat. Valóban így volt, elkészültének együtt örül a falu. Gyakorlaton a szovjet hadiflotta egységei (Fotó: APN — K. Kuliasenko felvétele) Története van az atommeghajtásű ten­geralattjárók nagy hatósugarú rakétákkal és önirányító tor­pedókkal vannak felszerelve, nagy mélységben nagy távol­ságokra tudnak eljutni és a legbonyolultabb feladatok megoldásara képesek. A víz feletti rakétahordozó hadi­hajók nagy erejű rakétákkal rendelkeznek, amelyek rend­kívüli pontossággal fedezik fel a nagy távolságú tengeri r.t légi célpontokat é6 ugyan­ilyen pontossággal hatásosan ie is küzdik azokat. A korsze­rű harc követelményeinek színvonalán állnak a tenger- alattjáró-elhárítók, partraszál­ló és aknaszedő hajóegységek. Szüntelenül növekszik a raké­tahordozó és tengeralattjáró repülőgépekből álló egységek ereje. A flotta büszkesége, mint korábban, a tengerész- gyalogság, amely a korszerű harc bármely feladatára ké­pes. Tárgyalóteremből Meglopta szállásadóit Szóváltás, fejszecsapás Megrontásért Salgótarján­ban ítélték el. Budapesten lo­pásért. Tolvajkodás miatt újra bíróság elé került Bíró Ist­ván, aki mindössze 22 éves. Á salgótarjáni fiatalembert ez év májusában a Salgótarjáni Járásbíróság lopásért egy év hat hónap szabadságvesztésre ítélte, s miközben az eljárás folyt ellene, Bíró újabb bűn- cselekményt követett el. A Börtönből hozták Bírót a tárgyalóterembe. Ez év má­jusában történt, hogy a mun­kakerülő meglopta szállásadó­it — egy idős házaspárt. Az öregeknél havi 500 forintot fi­zetett Bíró — amikor fize­tett — és ezért kosztot is ka­pott. Az egyik napon, amikor az öregek nem tartózkodtak otthon, kinyitotta a lakás pást hajtott végre, amikor a Báthori utca környékén őgyel- gett. Bement az egyik lakás pincéjébe, s onnan tört ara­nyat lopott el, amit eladott 399 forintért. — Három napig elég volt a pénz, amit az aranyért kap­tam — nyilatkozta Bíró a bí­róságon. A Salgótarjáni Járásbíróság kétrendbeli lopás vétségéért, halmazati büntetésül hat hó­nap börtönre ítélte Biró Ist­vánt, egy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától és ki­zárta a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből. Az elítélt volt szállásadója, az idős asszony kára még nem térült meg. A tárgyalá­son Bíró kegyesen megenged­te, hogy a lakáson maradt ru­nékony emberek nem egyszer ráfizetnek meggondolatlansá­gukra. Majdnem tragédia lett a vége annak a szóváltásnak, ami Nagybárkányban történt. A déli órákban, március 25- én, egy 40 éves férfi, kissé pityókásan elhaladt Csemer Sándor 29 éves nagybárkányi segédmunkás portája mellett. Egy szó innen, egy szó onnan, s máris ölre ment volna a két férfi, ha szét nem szedik őket. Csemer Sándor apjával dolgozott a kertben és fejsze, fűrész volt náluk. Eltelt egy kis idő és visszafelé is arra vezetett az útja a már emlí­tett férfinek. Üjból beszólt a kertbe... Csemer visszaszólt, dühbe jött és fejszét ragadott. A fej­szét a távolodó férfi hátába Az iskolaépítkezésnek ugyanis külön krónikája van Magyarnándorban. Azzal kez­dődött, hogy délelőtti tanítás­kor már sehogyan sem fértek el a legkisebbek, Az alsó tago­zatosoknak tehát délután kel­lett járniok, ami éppen elég gondot okozott pedagógusok­nak és szülőknek egyaránt. Hogy a gyermekekről már ne is beszéljünk. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált, tenni kell valamit. Nagy iskola a nándo- ri, kétszáztiz gyerek koptatja a padokat. Ide járnak Szen­téről és Debercsényből a fel­ső tagozatosok is. — Még a tavasszal tanács­ülés elé került az iskolaügy — idézgeti a tanácselnök a kez­deti lépéseket. — A tanácsta­gok egyöntetűen döntöttek: fel kell újítani az iskolát, mert az utóbbi időben mintha egy kicsit kevesebbet törődtünk volna az ottani dolgokkal. Igen ám, de egy ilyen nagy munkához komoly pénz kell! Ezt előteremteni egyetlen ta­nácsnak sem könnyű. Aztán megszületett a határozat: négyszázötvenezer forintot köl­tünk az iskolára. Ez eddig a dolgok hivatalos rendje. Ezután következett a valóban nagy dolog, a közös összefogás, a társadalmi mun­ka megszervezése. — Nagyon örültünk annak a pezsgésnek, a jobbnál jobb ötleteknek, amelyek ezeket a napokat-heteket jellemezték. — szól közbe Gárdos László- né, Irénke néni, a község párttitkára. — A gyerekeink­ről van szó, persze, hogy mindenki támogatta á mun­kát, ahogyan tőle tellett. egyik szekrényét, s onnan két lepedőt, asztalkendőt és száz forintot lopott el. A lepedőt és kendőt értékesítette. Május végén egy újabb lo­hadarabjait az öregasszony ér­tékesítse. M A harag rossz tanácsadó, és a hirtelen természetű, lobba­vágta. . óriási „szerencse”, hogy lecsúszott az ütés és a 81 centiméter hosszú, két- három kilós fejsze éle csak az izomzatot érte — abba bele- állt! Így az orvosi vélemény szerint, medencecsontig hato­ló, vágott sérülés jött létre, amelynek gyógytartama hat hétre tehető. A sérült egyéb­ként június 14-én tudott csak munkába állni. Elképzelni is rossz, mi történik, ha merőle­ges az ütés iránya és a has­üreget is érinti a fejsze. A Salgótarjáni Járásbíróság súlyos testi sértésért Csemer Sándort 11 hónap börtönre ítélte, és egy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. (szokács) Ami ezután következett, az olyan, mint egy modern me­se. Az iskola megkereste a Balassagyarmati Ingatlankeze­lő Vállalatot, ahol szocialista szerződést kötöttek a X. kong­resszus brigáddal. A jelszó, ,,Egy iskola — egy brigád” itt valóban nemcsak szavakban, hanem tettekben nyilvánult meg. Hogyan tud egy iskola és egy brigád szerződést kötni? Ügy, hogy mind a kettőnek hasznára vélik. Olyan kapcso­lat alakult ki a nándori is­kola és a szocialista brigád között, amely már eddig is nagyon szép eredményekkel dicsekedhet. Mert amikor az iskolabőví­tés megkezdődött Magyarnán­dorban, felvetődött, hogy egyúttal olyan sportpályát is Automata műszaki rajzoló Egy nyugatnémet cég auto­matikus műszaki rajzolóbe- rendezést dolgozott ki, ame­lyet eléktronikus számitógép irányít. Ez a berendezés kü­lönféle műszaki rajzokat ké­szíthet. Még a rádiókészülé­kek legbonyolultabb, nyom­tatott kapcsolási rajzait is elkészíti. A rajzolás pontos­sága igen nagy: a hibahatár 25-től 2,5 mikronig terjed. A vonalak rajzolási sebes­sége percenként 15,25 méter. Egyaránt rajzol függőleges és vízszintes helyzetű aszta­lon. Rovátkás útburkolat A legbiztonságosabb út nem sima, hanem — éppen ellenkezőleg — érdes. Az ér­desség fokozza a gépkocsike­rekeinek az útburkolathoz tapadását, és így az autó nagy stabilitásra tesz szert. A beton burkolatok elógriagv kohéziós koefficienst biztosí­tanak, ez azonban tovább nö­velhető. E célból angol út- épitési szakértők egy külön­leges aggregátot alkottak, amely a frissen lefektetett botomba harántrovátkákat húz. nyitva áll... kellene teremteni a gyerekek­nek, ahol nemcsak testnevelé­si órákon, hanem délután is nyugodtan, és felügyelet mel­lett játszhatnak, mozoghatnak. Itt van a gyakorlókért ügye is. Mert az oktatáshoz az is igencsak hiányzott. — Erre nem volt elég a pénzünk. Csak segítséggel, társadalmi munkában lehetett mindezt megvalósítani. Aka­ratban, segítségben, önzetlenül végzett munkában nem is szű­kölködtünk — summázza az igazgató. Minden bizonnyal igaza van, mert a többiek rá­bólintanak. Jól »ikerült A szocialista brigád nem tétlenkedett. Szívesen dol­goztak a magyarnándorl is­kolásokért. Az ő ügyességüket dicsérik a sportpálya felsze­relései, kézilabdakapuk, a mászóállványok, mindaz, ami ma a pályán található. Persze bőven kivették részüket a munkából a gyerekek és a szülök is, mert ezen a terüle­ten szinte derékig ért a gaz, ingoványos, hepehupás terü­letből lett a mai pálya. — Csak az a hatalmas fel­hőszakadás ne jött volna — tárja szét a kezét az igazga­tó. — Olyan eső zúdult ránk, azt hittem elviszi a fél falut. Mindenesetre a salakot eltün­tette a pályáról. A kertünkben is elég nagy kárt tett. Addig azt mondták az erre járók, olyan az iskola kertje, meg a pályája, mint a patika. A párttitkárasszony helye­sel: — Ebben az évben rendez­tünk először tornaünnepélyt a faluban az új pályán. Na­gyon szép volt, igazán min­denki örült neki. Az avatás jól sikerült. Visszamegyünk ismét az is­kolaépületbe. Csatlakozik hoz­zánk Smida Tibor tanácstit­kár is, van ugyanis egy elin­tézendő dolog. Az egyik te­remben jó félméternyire fel­jött a parketta. Első ránézés-' re olyan a padló, mint a hullámzó tenger. Persze, ezen még lehet segíteni, .és az épí­tők bizonyára mihamarabb se­gítenek is. Az iskolaépítés ezzel még nem fejeződött be. A Mikszáth Termelőszövetkezet épp a na­pokban tett ígéretet arra, hogy az eddig használhatatlan fo­lyosót beüvegezik. — Ez lesz majd az Iskola­múzeumunk. . Sok mindent hordtak össze a gyerekek. Most pedig van egy olyan tervünk is, hogy összegyűjtjük az 1945 óta használatos me­zőgazdasági gépeket. Gondo­lom, érdekes gyűjtemény lesz. Talán egy leendő falumúzeum anyagát alapozzuk meg. Azt még a tanácselnök te­szi hozzá, hogy nem feledkez­nek meg a legkisebbekről, vagyis az óvodásokról sem. Az önkiszolgáló bolt háta mögött van egy gazos, használatlan terület, éppen a falu központ­jában. Ebből néhány héten be­lül játszótér lesz. A balassa­gyarmati kábelgyár szocialis­ta brigádja már készíti is a mászókákat, hintákat, csúsz­dákat. Hadd örüljenek —■ Egy részük már itt is van az iskolaudvaron — mu­tatja Gyurek Tibor. — Ha a többi is megérkezik, társadal­mi munkában rendbe hozzuk a területet, és fölállítjuk, hadd örüljenek a gyerekek. A köz­ségi Hazafias Népfront is megígérte a segítséget. Az a jó, hogy itt az emberekre mindig biztosan számíthatunk. Ennyi történt Magyarnán­dorban az elmúlt hónapok­ban. Jó és szép dolog, az nem vitás, a közös felelősséget di­cséri. De az út minden falu és minden tanács előtt nyitva áll... Csatal Erzsébet Nem kell komolyan venni Higgyék el, egészen megkönyebbültem, hogy jött ez a kis zivatar, meg a lehűlés. Gondolom, mások is így vannak vele, bár a mezőgaz­dászok azt mondják, hogy az aratás időszakában, ha még van levágatlan gabona, nem valami szerencsés dolog az eső, állítólag „bepállik” a szem. A hőségben viszont az emberek­nek az agya „forr föl”, Itt van hát a nagy dilemma, amin a ráérősek törhetik a fejüket, eső, vagy hőguta, vajon melyi­ket szeressük? Annyi bizonyos, már nagyon nehezen viseltük ezt a pá­radús, fullasztó hőséget. Nemhogy a gyárakban, a meleg­üzemekben, munka közben, hanem még valami árnyékos helyen, teljesen tétlenül üldögélve Is kibírhatatlannak tet­szett a meleg. Szinte belebetegedtünk. Már a tünetek is félelmetesek voltak. Tarkófájás, csapzott haj, révedező te­kintet, verítékben úszó arc, pattanásig feszült idegek. A zaklatott idegekre csak abból lehetett következtetni, hogy még olyanok is lépten-nyomon hajbakaptak, akik ko­rábban örök barátságot fogadtak egymásnak. Elég volt a legkisebb sérelem, s máris kemény szitkok, vérlázitó sér­tések röpködtek a levegőben, mert ugye, különben sem te­szünk lakatot a szánkra, ilyenkór meg aztán igazán kitől is lehetne elvárni, hogy uralkodjék magán? Kérem, én még kiadós pofonokat is láttam ezekben a napokban, egy-egy szóváltás hangerejét pedig nem is aka­rom ecsetelni. Némelyiket ultrarövid hullámon nyilván Ausztráliában is fogni lehetett. Jómagam is már-már egye­nesen féltem emberek közé menni, hátha hasonló helyzetbe keveredem. A vége felé legszívesebben saját magam elől is elbújdostam volna, ha ez egyáltalán lehetséges, nehogy „ve­lem” Is összeütközésbe kerüljek. De nem volt elég a hőség, akkor még ráadásul mester­ségesen is „hergeltük” egymást olyasféle hírekkel, mint ami nemrégen lapunkban jelent meg. A lágyvíz fogyasztása ha­lálos kimenetelű szívmegbetegedések forrása. Ezt állapítot­ták meg angol szakemberek. Csak a keményvíz a jó. Azóta nem merek vizet venni a számba. Ki tudhatja, hogy ke­mény-e? Még szerencse, hogy Salgótarjánban néha egyálta­lán nincs is víz. Ez aztán az egészségyédelem, nem igaz? Át is tértem nyomban a sörre. Ezzel egy veszélyforrást jól „kidribliztem”. Csak nehogy erről is kiderítsék, hogy káros a szervezetre. Mert attól a kis delirium tremens- től csak nem kell annyira félni ? A következő hőhullám Idejére az Idegesség ellen pedig azt javaslom, hogy mindenki akasszon egy figyelmeztető táblát a nyakába: Vigyázat! Robbanok! Esetleg megpróbál­hatnánk egy kicsit jobban uralkodni magunkon ... —is NÓGRAD — 1972. július 30., vasárnap 5 * , 4 >

Next

/
Thumbnails
Contents