Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-30 / 178. szám
Tervszerűség jegyében A Bányász kulturális és sportnapok Nagybátonyban A Bányász kulturális és sportnapok idei rendezvényeit tartalmazó, ízléses kivitelű műsorfüzet idén júliustól novemberig a legváltozatosabb programokat kínálja Salgótarjánban és Nagybátonyban. A sok éve hagyományos rendezvénysorozat új vonása, hogy ebben az évben sport- programot is bőséggel tartalmaz. Egyik leglényegesebb jellemzője pedig az, hogy mindenekelőtt a szocialista brigádok kulturális vállalásait segíti. A nagybátonyi Bányász Művelődési Ház igazgatóját, Kicsiny Miklóst kérdezzük: hogyan épül ez az esemény- sorozat az intézmény sokirányú tevékenységébe ? — Természetesen, idei köz- művelődési munkatervünk gerincét jelenti — válaszol az igazgató. A művelődési ház egyébként kilencvennégy szocialista brigáddal kötött szerződést. Ebben az intézmény vállalja, hogy feltételeket nyújt a kulturális vállalások teljesítéséhez. A nyolc üzem kilencvennégy brigádjában körülbelül kétezer ember dolgozik. A művelődési házzal kötött szerződés tehát mindenképpen alkalmasnak látszik arra — s ezt már a gyakorlat is bizonyította —, hogy az ipari dolgozók kulturális tevékenységére befolyást gyakoroljon, azt kedvező irányba igyekezzék befolyásolni. Mit nyújt a művelődési ház, milyen feltételekkel rendelkezik? Többi közt könyvtár, színházi rendezvények, a galéria tárlatai, szakkörök és egyéb csoportok várják a dolgozókat. A Bányász kulturális és sportnapok eseménysorozatának tervezését széles körű vizsgálódás előzte meg, annak érdekében, hogy az igények ismeretében a lehető legalkalmasabb és legvonzóbb rendezvények szerepeljenek majd több hónapon át a programban. ★ Kiknek is készülnek e programok, milyen település szellemi arculatát igyekeznek formálni? Kicsiny Miklós, a művelődési ház 1971—75-re készült munkatervét mutatja. Ennek bevezetőjeként igen érdekes szociológiai felvételt találunk Nagybátony társadalmi, gazdasági és művelődési viszonyairól. Milyen is hát ez a település, eddig jórészt egyforma és stílustalan házaival — az újabb építkezések már korszerűbb törekvést mutatnak — gyorsan növő, dús lombú fáival, néhány szép köztéri szobrával? Mindenekelőtt szénkészlete adja a mai jelentőségét. Nagybátonyban összesen csaknem kétezer bányász lakik. Az utóbbi időben növekedett a nők részvétele is a termelő- tevékenységben, s igen hasznos lenne például megvizsgálni, hogy milyen következményekkel jár ez — többi közt — a család demokratizálásának folyamatában, amint erre e szociológiai felvétel is utal. Hiszen hosszú időn keresztül a bányászfeleségek egyáltalán nem kerestek munkaalkalmat. Mindez az urbanizálódás folyamatának, a lakáskörülményeknek, a fogyasztás szerkezetének stb. vizsgálatával együtt az életmód szellemi részére is erősen kihat, illetőleg befolyásolja azt. Milyen is ez a szellemi oldal? A település lakosságának körülbelül a fele kisebb falvakból költözött Nagybátonyba, ahol az elmúlt évtizedet például kifejezetten az jellemezte, hogy a felnőtt lakosság törekedett az új ismeretek megszerzésére. Persze, az iskolában korábban szerzett ismeret mennyisége és minősége, a szakműveltség és a művelődési igény között szoros az összefüggés. Mindenesetre ma is érzékelhető a folyamat, hogy az itt lakók ismerkednek városiasabb lakóhelyükkel, megpróbálnak magatartásukban, viselkedésükben alkalmazkodni a környezethez, ha ez — különösen a korábbi időszakban — nem is ment mindig simán. ★ A Bányász Művelődési Ház jelenlegi elrendezése 1964-től folyik. A korszerűsödés nem önkényesen kigondolt szándék, hanem társadalmi szükségletek befolyásolják, irányítják, igazodva a tartalmi követelményekhez, a társadalompolitikai, gazdaságpolitikai, s az ezekből eredő művelődés- politikai célokhoz. S természetesen az intézménynek fel kell vennie a versenyt az új igényekkel is. A fejlesztési terv, amely megvalósult, előrelátó, megtörtént már korábban a felnőttkönyvtár, a tanácsi kezelésű gyermekkönyvtár elhelyezése, a klub- és szakkörhelyiségekkel történő ellátás stb. Szólhatnánk még részletesen a szakkörökről, művészeti csoportokról, a fizikai dolgozók gyermekeivel való gondos foglalkozásról és- így tovább. Az intézmény az életkori csoportok szerinti és a szakmai érdeklődésnek megfelelő ismeretszerzési és szórakozási lehetőséget igyekszik nyújtani. Ezek után, mit kínálnak a Bányász kulturális és sportnapok rendezvényei? Mindenekelőtt: rendkívül változatosat. S idén a lengyel—magyar barátság jegyében tervezett — s részben már megvalósult — események is jellemzik. Augusztusban is számos esemény várja a látogatókat. Érdeklődés előzi meg például az ifjúsági fórumot, s a társadalomtudományi vetélkedőt, amelyet a gépüzem ifjúsági brigádjainak részvételével tartanak. Ugyancsak augusztusban Dózsa György-emlékkiállítás nyílik, s az országgyűlési képviselők programja is Nagybátonyban zajlik augusztus 25- én. A bányásznapi rendezvények, a zenei események, az NDK—magyar barátsági hét programja megannyi változatos művelődési, szórakozási lehetőséget kínál — hogy csak néhányat említsünk. A jól tervezett Bányász kulturális és sportnapok programja az átgondolt tartalmi tevékenységre való törekvés jegyében fogant, s megvalósulása esetén valóban figyelmet érdemlő kulturális eseménye Nagybá- tonynak. T. E. Mit olvassunkl Éljünk magunknak? Fekete Gyula könyve -égetően aktuális, megrázó hatású dokumentum — mondhatja az olvasó is Erdei Ferenccel együtt, aki halála előtt mondott szakvéleményt az író „Éljünk magunknak?” című kötetéről, amely most a Magyarország felfedezése sorozatban jelent meg. Égetően aktuális, mert nemzetben gondplkodva tükröt tart elénk és figyelmeztet : sürgősen változtatnunk kell közgondolkodásukon, uralkodóvá kell tennünk a felelős állampolgári gondolkodást. Az emberiség - egyik legrégibb és legszorongatóbb gondjára is ráirányítja a figyelmet ez a könyv. Amióta a hamis próféta, Malthus kifejtette emlékezetes tanait, amelyek többek között a háborúk szükségességét azzal magyarázzák, hogy nélkülük az emberiség úgy elszaporodik, hogy önmaga eltartása lehetetlen lesz itt a földön, sokszor és sokféleképpen vitatkoztak erről a kérdésről. Természetesen másként vetődik fel a kérdés olyan országokban, ahol az előrehaladást, a nemzeti jólét emelését akadályozza a túlnépesedés, és másként olyan országban, ahol a pillanatnyi helyzet az elöregedés, majd a fokozatos kihalás árnyékát vetíti előre» Emlékezetes, hogy a harmincas években Franciaország nyújtotta a fáradt nép into példáját, egy olyan fásult közömbösséget, ahol már egyke sem volt. De hathatós intézkedésekkel, a közvélemény erkölcsi ítéletének megváltoztatásával egy negyed század alatt a leg- normálisabb képet mutató országgá változtatták. Miként aktuális szívszo- rongatóan Fekete Gyula könyve? Azért, mert hazánk 1962 és 1965 között a világ- statisztika utolsó helyén állt, az élve születések aránya a legalacsonyabb, mindössze 13 ezrelék volt. A párt és a kormány hathatós intézkedései nyomán 1967-től némi javulás mutatkozott ugyan, (a gyermek- gondozási segély bevezetése, a felemelt családi pótlék, a fiatal házasok lakásellátásában mutatkozó javulás megtette hatását), de az utóbbi két esztendőben ismét lefelé tendált a szaporodási görbénk. A szerző könyve bevezetőjében elmondja, hogy anyagát annak a vitának a szemelvényeiből állította össze, amely a Nők Lapjában folyt 1970-ben, kerek fél esztendőn keresztül, hozzávetőleg kétmilliónyi olvasó előtt. A hozzászólók túlnyomó többsége nő és leveleikben javarészt személyes gondjaikról, érzelmeikről, családi boldogságukról vagy boldogta/ lanságukról vallanak. A kétezer levél, ha nem is társadalmunk egésze, de mint cseppben a tenger, hordozója mindazoknak az érzelmeknek, indulatoknak, amelyek mindennapjainkban is továbbgyűrűznek. még olyanok körében is, akik szeretnének arisztokratikus közönnyel elsiklani az ilyen természetű kérdések felett. A szerző a rendelkezésre álló anyagot csoportosítva tárja az olvasó felé. Az „Anyaság” és a „Család” fejezetek után a „Magánügy?” és az „Antianyák” című fejezet jobbára azoknak a nyilatkozatait foglalja magában, akik a gyermeknevelést éppen olyan hobbynak titulálják, mint mondjuk a bélyeggyűjtést. Igen figyelemre méltó a ..Szocialista jövedelemelosztás” című fejezet. A legtöbb félreértés és a legtöbb indulat ekörül gyűlt össze. Fekete Gyula igen helyesen azt igyekszik idézetekkel is bizonyítani, hogy a jelenlegi jövedelemelosztás nem igazságos. A gyermeknevelés gondjait nem vállalók ugyanis ugyanúgy felveszik az állam által a családfenntartásra előirányozott összeget, mint azok, akik ennél az összegnél lényegesen többet áldoznak ma még. mert az állam nincs abban a helyzetben, hogy a teljes hozzájárulást tudná vállalni. Természetesen számolni kell azzal is, / hogy mindig voltak és lesznek olyan szülök is, akik megfelelő ellenőrzés hiányában képesek gyermekeik elől is felélni az ő felnevelésükre előirányzott összeget. Ezek visszaélései azonban nem sugallhat- naK olyan magatartást, hogy ne igyekezzünk a tisztességeseken se segíteni. Lehetetlenség még csak címszavakban is felsorolni azt a rengeteg érvet és ellenvetést, amelyet a szerző felsorakoztat, hogy végül eljuthasson a végső következtetéshez: ,.A vitában dokumentált morális, szemléleti, eszmei zavarok erősebb gátjai a szocialista szellemű családpolitika, népesedési politika további fejlesztésének-kibonta- kozásának — végső soron:a szocializmus fejlődésének-ki- bontakozásának — a már igen kívánatos intézkedéseknek, mint bármiféle anyagi, költségvetési feltétel.” Fekete Gyula könyvéről jó lenné országos körű vitát indítani. Most már a könyv, a benne felsorakoztatott érvek és ellenvélemények birtokában. Az életnek induló fiatalok ugyanolyan haszonnal olvashatják, mint a reménytelenül megrekedtek. Mert még a legmegátalko- dottabb maguknak élők is beláthatják, hogy csak életképes társadalomban élhetnek kedvükre maguknak. Ezt az életképes társadalmat pedig csak akkor és úgy tudjuk mindannyionk örömére felépíteni, ha ismét elérjük a demográfiai optimumot. A túlnépesedés gondjairól-baja- iról pedig ráérünk majd azután beszélni. Csukly László SZUTS DENES: Öngyilkossá® ? v4 Kaszinó utcában 19. Szász Dániel elakadt. Elképzelte a vizsgálóbíró jelenlétét, munkáját, talán még a kihallgatási módszerét is. Ám a kérdések és a válaszok újabb, fontos kérdéseket vetnek fel. Posta Rozáliának meg kellett halnia. Posta Rozália dr. Vári Andorék cselédlánya 1939. május 4-én a Margit-hídon egy teherautó elé lépett, s az halálra gázolta. Az ügyiratot Szász nem tudta előkeresni, bírósági levéltárban nem találta. Mindössze annyi bejegyzést az iktatóban: Véletlen baleset történt. ítéletet nem hoztak, a sofőrt felmentették. Kié lehetett az autó? Ezt sem tudta meg! És a felső_ lakás Rösslernéé, vagyis Dédié volt. Mindez véletlen műve? Miért nem nála lakott Balá- tai, ha Dédi lakása üresen állt? És mit kérdezhetett a vizsgálóbíró a cselédlánytól, amire Posta Rozália fontosat, sorsdöntőt válaszolt? A cselédlány valamit elmondhatott, amit nem lett volna szabad elmondania, ha még élni akart... Csak egy megjegyzés. apróság lehetett, de az egész ügyet más megvilágításba helyező apróság. Szász újból dr. Dénes Györgyhöz, Ba- látai jogtanácsosához fordult. Kikereste azt a magnószalagot, amelyen ez a felvétel volt: — „Térjünk vissza talán azoknak a napoknak az eseményeihez. Ügyvéd úr említette, Balátai ügyeiben perelték az államkincstárat. — Igen. 1938. március 8-án a Kúria épületében a szobájában találtam dr. Kenessy János tanácsvezető bírót. Mél- tóságos uram — léptem hozzá —, az ügy. melyet eddig képviseltem, befejeztetett. Felesleges minden további tárgyalás. Nem tudom, méltÓ2tat- tál-e olvasni az újságokat? ... Nem tudok semmiről — válaszolta a bíró úr. Egyébként is eléggé szórakozott ember volt. Minden tárgyalásán az volt az érzésem, nem is az anyagra figyel, hanem gondolatai valahol messze, máshol járnak. De bíztam benne, mert a méltóságos úr, annak ellenére, hogy régi vágású, nemesi származású volt, eléggé radikális nézeteket vallott. Kos- suth-párti volt. Utálta a németeket, a Monarchiát, a folyosókon azt rebesgették, valamelyik őse a Martinovics- ügyben is szerepet játszott... — Hogyan kezelte ő a Ba- látai-féle pert? — Kellő unalommal. A tárgyalás még nem volt kitűzve, de mivel jó viszonyban voltam vele, érdeklődtem, átolvasta-e a beadványt, a fellebbezést. Tudniillik az alsófokon már elutasították Balátai kérelmét. Én sem láttam sok értelmét fellebbezni a Kúriához, de Balátai ragaszkodott hozzá. Államkincstárt perelni? Nem a legszerencsésebb ötlet. A méltóságos úr azt mondta: Olvastam —. s elhúzta a száját. Kérlek — benyúlt a tárcájába és szivarral kínált. — Szereted a Virginiát? — Ebből a teljesen nem idevaló kérdésből, ami válasznak is beillett, már gondoltam: Veszett fejsze... Az ügyet nem tartja érdemesnek. De amikor én a tárgyalás feleslegességéről beszéltem, szemében az érdeklődés fényét láttam felgyűlni. — Én kérlek a legritkább esetben olvasok újságot — mosolyféle játszott az arcán. Elővettem a lapokat és eléje raktam. Közben a titkárnője hozott egy aktát aláíratni, egy kézlegyintéssel elutasította, és az . olvasmányba mélyedt. Az első oldalakon feltűnő címmel közölték az újságok a hírt: ... Balátai Jenő rejtélyes halála öngyilkos lett-e a magyar bauxittelepek felfedezője? ... Holtan találtaik Balátai Jenőt ... Meghalt a nagy felfedező, az Európa-hirű geológus. Hozzánk lépett dr. Ujfalussy Géza főügyész is. Az urak tágra meredt szemmel, szájukat szinte nyitva tartva olvas- ták a tudósításokat. — Kérlek, ami manapság... — ennyit mondott a méltóságos úr, és elhallgatott, majd hozzátette: — Ha kívánod ügyvéd uram, hogy pro form a tárgyalást mégis megtartsuk ... Tagadólag ráztam a fejemet. Engem is úgy ért a haláleset, mintha szélütést kaptam volna. Politikailag, anyagilag, erkölcsileg már amúgyis ez az ügy... — A törvényszékről ön hová ment? — A főkapitányságra. Hosz- szú prakszisom alatt ott is sok ismerőst szereztem. Az embereket azonban kicserélték, a belügyminiszter utasítására tisztogatást hajtottak végre. Minden fontos helyre németbarát elemek kerültek. Azelőtt sem lehetett volna kommunista, vagy akár szociáldemokrata szimpátiával vádolni a rendőrségi tisztviselőket, de a harmincas évek közepétől egyre jobban a politikai és nem a szakmai rátermettséget nézték. Borbás József azonban alacsonyabb beosztásban még egy ideig megmaradhatott, öt kértem meg, nézzen utána Balátai ügyének. — Mit tudott meg Bordástól? — A helyszínelők és a vizsgálatot vezető kezéből máris kivették az ügyet — mondta Borbás. — A boncolási jegyzőkönyvet a belügyminiszter kérette magához. Annyi azonban kiszivárgott, hogy a nyomozók sem látják tisztán a halál körülményeit. Kételkednek az öngyilkosságban. Állítólag a fürdőkád vize szappanos volt. Balátai fürdött... Szóval, mintha nem akart volna öngyilkos lenni még akkor, amikor a kádba lépett. Nem hatolhatott annyi gáz sem a szervezetébe, ami elegendő lett volna a halálhoz. — Borbás látta a tanúkihallgatások jegyzőkönyvét? — Nem. Azt nem láthatta. Csak érdeklődött azoktól a kollégáitól, akik kint voltak. Lehetségesnek tartotta, hogy Balátaival előbb egy másfajta, töményebb, hirtelen ható gáz végzett, és utána engedték rá a fürdőszobai gázt. — Az a rendőrorvos végezte a boncolást, aki kint volt az esetnél? —Nem. Ez volt a legérdekesebb a dologban. Másnak adták. Erre felsőbb utasítás érkezett. A boncoló orvos pedig közvetlenül a miniszterhez vitte fel a leletet. Állítólag az ügyben érdekelt tisztviselőkkel is nyomatékosan közölték: öngyilkosság történt, és nem kell idejüket felesleges kutatásokkal, nyomozásokkal tölteni. — A cselédlányról nem szólt Önnek Borbás? — Nem. Egy étteremben találkoztunk, és azt mondta, felejtsem el én is ezt az ügyet. És ne haragudjak, ha nem akar többet velem találkozni. — ön szerint, ügyvéd úr, elképzelhető, hogy Balátai Jenő öngyilkos lett! — Nemi Bár most már magam sem tudom. Balátai erős testalkatú, józan életű, magabiztos és kemény ember volt. Még a zártkutetmányainak elárverezése után is, ami gyakorlatilag a koldusbotot és a teljes anyagi csődöt jelentette neki, teljes bizakodó volt. Hitt abban, hogy a Kúria, a Legfelsőbb Bíróság visszaadja több millió pengő értékű területeit. Ugyanakkor valóban komorrá, kedélytelenné vált. Bár ez inkább a családi körülményeivel volt magyarázható. Nagyon szerette ő azt az asszonyt, és mindenáron vissza akarta szerezni. Nem beszélt erről, de szavai mögül világosan kivehető volt szándéka. \ — Tudta ön. hogy dr. Váriék cselédlánya Balátai halá- lála után szintén meghalt? Hogy elütötte egy autó?... — Ezt nem tudtam. De ez véletlen is lehetett. — Sok véletlen történt ebben az ügyben. Szász mérgesen kapcsolta ki a készüléket. Tovább kellett Volna erről a témáról, a halálesetről faggatnia. Sajnos, az öreg és beteg ember olyan hamar elfáradt, kénytelen volt ötször-hatszor is elmenni hozzá. Szósz évekig lakott egy bérházban, amelynek homlokzatán régi, 1934-ből származó felírást talált: Pataki Antal fakereskedő. Milliószor ránézett a házra, ismerte már minden szögletét, szintét, szagát ablakait, esőcsatornáját, és mégis egy váratlan délutáni óra perce, a percnek töredéke kellett, hogy a feliratot véletlenül meglássa, a második és harmadik emelet között. Ha valaki addig megkérdezte volna, van-e azon a bérházon, amelyben ön lakik egy harminc centiméter magas betűből álló, félkör alakban elhelyezett felírás, megesküszik. hogy nincs. Lehet ebben a dr. Dénessel folytatott beszélgetésben is olyan részlet, amely őt most különösen érdekelhetnéd aminek eddig nem tulajdonított jelentőséget? ... Kúria, bíróság, zártkutatmányi ügy, per. elutasítás majd fellebbezés, az újságok címei, Borbás. a belügyminiszter elkéri a boncolás eredményeit, a régi stáb átadja az ügyet, ezek mind szándékot, meghatározható szándékot jelölnek, de még mindig nem bizonyítékok!... Szász bekapcsolta a készüléket. visszapergette a Borbás. ról szóló részt. — ... Borbás látta a tanúkihallgatások jegyzőkönyvét? — Nem. Azt nem láthatta. Csak érdeklődött azoktól a kollégáktól, akik kint voltak. Lehetségesnek tartotta. hogy Balátaival előbb egy másfajta, töményebb, hirtelen ható gáz végzett, és utána engedték rá a fürdőszobai gázt... Megvan! Ez a lényeges megjegyzés, ez a lehető legélesebb feltételezés. Borbás is lehetségesnek tartotta a gyilkosságot. És rendőri szijnata mindjárt a megvalósítás módját is kutatni kezdte. Hogyan ölhették meg, ha megölték?... Fürdőkád, víz, gázcsapok. Ha Bordásnak egyáltalán eszébe juthatott kétkedni, ez csak azért történhetett, mert kollégái, a nyomozást végzők, akik a helyszínen voltak kételkedtek. Eszerint Balátai holtteste túlságosan is szabályosan fekhetett a kádban. Arca kisimult, nem tükrözte azt a megdöbbenést, amit a halálra készülés önkéntelenül az öngyilkosra feszít. Szász úgy vélte, nem okoskodik jól!... Nem tükrözhette akkor azt sem, hogy valaki, vagy valakik, ismeretlen emberek meglepték. Milyen lehet egy arc, ha gázzal ölik meg? Talán egy ideig rémesen torz, de több óra múlva a halottak vonásai megnyugszanak, kisimulnak, elrendeződnek. Különösen, ha valakit lassan ér a halál, s előbb elkábul. elalszik, tudata kikapj csolódik. (Folytatjuk} 4 NÓGRÁD = 1972« július 30., vasárnap
