Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-30 / 178. szám

A héten történt As „aSguruit** apró nyomában Sók furcsaság megesik at emberrel, ez már csak így vatt. Csodálkozva vesszük tudomásul, hogy hói ez, höl az hiányzik az üzletekből. Sár az IS igaz, hogy csak az első alkalommal nyílik kerekre a szemünk a meglepetéstől. Ami­kor -másodszor keressük ugyanazt és másodszor nincséö, már semmi furcsát nem találunk a dologban, ttja, nagy úr a megszokás i Mondom, az ember idővel belenyugszik, hogy egyes cikkek eltűnnek, mintha legalábbis kámfor lenne áz alap­anyaguk. De arra még a legidősebbek is alig-alig emlékez­nek, hogy egy városból néhány napra kifogyjon az apró­pénz. Pedig Salgótarjánban valami Ilyesmi történt a héten. El­ső jelét akkor tapasztaltam, amikor égy hatéves forma kis­lány megállított az utcán, hogy: „tessék szíves lenni ezt az ötöst felváltani, mert lángost szeretnék enni és az »bedo- bós"”. Lévén se kicsi, se nagy pénz a tárcámban, azt tanácsolj tam neki, hogy próbálkozzék valamelyik üzletben) a pénz­tárnál. — Már voltam — sóhajtott a kislány lemondóan. — Sehol sem tudják felváltani — és búsan pillantott a szép sárga lángosokra. Még ugyanaznap egy utcái újságárus-pavilonban dolgo­zó asszony panasza jutott tudomásomra. Középkorú férfi állt meg a pavilon előtt, s egy húszast nyújtott bé az abla­kon, hogy váltsák fel neki. Az aprópénz azonban a pavilon­ban is éppen hiánycikk volt. Amikor az árusnő közölte a sajnálatos tényt, a férfi egyáltalán nem tanúsított olyan megértést és türelmet, mint a láncosra áhítozó kislány. Minősíthetetlen hangon támadt az asszonyra. Az véde­kezésként kihúzta az aprópénzes rekeszt és megmutatta: va­lóban üres. A férfi azonban, miután alaposan kikáromkodta magát — ennek részletezését talán egy más alkalomra ha- l&szthatjuk — imigyen zárta a „szólószámot”: —- Mit képzel maga, azért mert én égy fagylaltot aka­rók enni, majd egy Népszabadságot veszek magától?! Az árusnő a felháborodás könnyeivel küszködött: — De hiszen, ha fagylaltot akar, miért énrám káromko­dik? Próbálja a fagyialtosnál felváltani a húszasát. Lény, hogy nem kellemes dolog, ha az ember nem kap­ja meg azt, amit szeretné. Különösén akkor, há Igényéi sze­rények, mindössze néhány aprópénzre korlátozódnak. Az azonban már több mint kellemetlen, hogy ezeket a kis nehéz­ségeket felfújjuk, s mintegy megragadjuk az alkalmat arra, hogy egymást sértegessük,. bántsuk, goromba, durva han­got használjunk. Magyarázkodhatna persze a káromkodó férfi Is, hogy Igen, ez a változékony, kiszámíthatatlan időjárás kikészíti az embert, mindenki ideges, ingerlékeny. Igenám, csakhogy hiába a változékony idő, az újságárusnak is, az eladóknak is dolgozniok kell, az irodákban is ügyfelekkel foglalkoznak, s gondoljuk csak el, ha mindenki ezeken a helyeken akarná kiadni a mérgét! Egy átmeneti aprópénzhiány semmiképpen Sem lehet ok arra, hogy megfeledkezzünk a normális együttélés minden alapvető követelményéről, s hogy kiszolgáltassuk bősz in­dulatainknak azokat, akik éppen kéznél vannak. Van egy régi, jól bevált módszer, amelyét a hirtelen mé­regbe guruló embereknek szokták ajánlani. Mielőtt szóra nyitnád a szádat, számolj magadban tízig, ezalatt lecsilla­podsz, aztán már nyugodtan beszélhetsz. Ha iskolás is egy kicsit a szisztéma, nem kellene mégis alkalmazni ? ... — szenrti — Víz alatti talaj gyalu Japán tervezők * víz álátti munkákra alkalmas beren­dezést szerkesztettek. Ez csak­nem pontos másolata az épí­tési területeken használt ta- lsjgyalunak. Az üzemeltetésé­hez szükséges villamos ener­giát a munkahajóról, kábe­lén továbbítják. A berende­zést könnyűbúvár irányítja, aki a gépkezelő sofőr he­lyét foglalja el, Az új gépet a különöféle víz fölötti beren­dezések kikötéséhez szüksé­ges, víz alatti horgonyzási helyek kiépítésénél használ­ják. A szerkezét SÖ météf mély­ségig végezhet munkát» de már most folyik egy olyan víz alatti talajgyalu és rezgő- kalapács kidolgozása, amely 2Ö0 méteres mélységgel Is megbirkózhat. Könnyűbúvár itt már nem dolgozhat, ezért úgy tervezik, hegy ennek a gépnek az irányítása a mun­kahajó fedélzetéről történik majd. KlSZ-eskiivők Salgótarjánban A Salgótarjáni városi Ta­nács KISZ-esküvők színhelye volt szombaton délután. Fiatal szakmunkás, a ZlMi szerszámkészítője» Kovács László és Lipták Erzsébet adminisztrátor kötött házas­ságot, majd Kelemen Tibor pécsi katona és Jakab Mag­dolna, az egészségügyi szak­iskola. végzős növendéke, a KISZ-vezetőség tagja mond­ta ki a boldogító igent. Kis- benedek Miklós fiatal mér­nök, Kocsis Ilona miskolci leánnyal kötött házasságot. A pusztaság öntözése Kazahsztán kormánya két­szeresére növelte az új ötéves tervben az öntözőrendszerek építésére szánt költségelő­irányzatokat. Ebben a keleti szovjet köztársaságban 1975- Ig további félmillió hektár kiszáradt földet látnak el ön­tözőberendezésekkel. Már ed­dig is jelentős kiterjedésű pusztaságot tettek művelhe- tővé, amelynek eredménye­ként Kazahsztán á Szovjet­unió nagy éléstára lett. Az öntözőrendszereket itt is — mint a többi szovjet köztár­saságban — államköltséggel építik és díjtalanul adják át a kolhozoknak. A víz fel-' használása is térítésmentes. A múltkoriban érdekes eset történt Szurdok- püspökiben. Működik ott egy elismerten élénk KlSZ-szer- vezet. Krasznai Gergely az alapszervezet titkára. Megegyeztek a fiatalok, hogy elmennek társadal­mi munkában kapálni a termelőszövetkezetbe. Tulaj­donképpen Ilyen munkával mindenképpen a fiatalok jár­nak jól. Először is azért, mert Holecz Béla, a pártszervezetek csúcstitkárá legfőbb pártfogó­ja a fiataloknak, és ha dolgoz­nak, kiharcolja részükre az anyagi támogatást. Nem azért, mintha a tsz elnöke, Fept La­jos más véleményen lenne. Maga is fiatal még, együtt tud érezni az Ifjúsággal. Szóval vállalták a fiatalok, hogy se­gítenek a kapálásban. Krasz­nai Gergely, a titkár volt a felelős a csapat megszervezé­séért. Anhák rendje-módja szerint ment is a szervezés. Huszonötén—harmincán fel­iratkoztak a munkára. Gergely számítást is végzett, hogy a munkáért részükre kiutalt összegből hogyan gyarapítják a klubjukat. A fiút akkor ér­te a csalódás, amikor a kitű­zött időpontra a megjelölt he­lyen hatan sorakoztak. Részé­re a legkellemetlenebb volt, hogy Holecz Béla is elment a megegyezett időpontra a ta­lálkozóra. Krasznai Gergely egyik lábáról a másikra állt, ezen túl semmi okosabbat nem tudott tenni. Sszerencse, hogy Holecz megértő volt és vi­iVesztiíKsérilielk — ■ #«*># * m ■ közös érdiek A lpcmtAKKí megyei fanács) végrehaj­irpiunm ,6 bizottsági _ ülésen a többi között a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek dolgozóinak élet- ég munkakörülmé­nyeit, egészségügyi és művelődésügyi hely­zetét tárgyalva szóba került, hogy a tanács­tagi beszámolókon többször megígért ABC- áruház, felvevőhelyek még mindig nem épültek fel. Emellett szükség volna egy gyógyszertárra is. A végrehatjó bizottság amikor jogosnak ítélte a gyár dolgozóinak kérését, észrevéte­lét, hangsúlyozta: a város más részein még mostohább a kereskedelmi ellátás, mint ezen a részen. Ennek ellenére sem tért ki a kí­vánság teljesítésének mérlegelése elől. A gyár jelenlevő képviselője kijelentette, hogy anyagilag és társadalmi munkával is ké­szek segíteni az új létesítmény tető alá hozá­sét. Megegyezés született, hogy megvizsgál­ják az üzemorvosok és a körzeti orvos tevékenysége összehangolásénak lehetőségét. A városi tanács elnöke pedig köszönetét mondott az óvodaépítésben nyújtott jelentős segítségért. Hasonló példákat lehetne felso­rolni az öblösüveggyárból, a síküveggyárból, a ZIM salgótarjáni gyárából, az Ipoly Bú­torgyárból, a Magyar Kábel Művek balassa­gyarmati szabadvezetékgyérából. Bármilyen kérdésről is legyen szó, az előbb említettekben a közös érdek jól felfo­gott szolgálata nyilvánul meg. Ha netán fel Is merül, hogy nekem ebből mi az előnyöm, az Ügy társadalmi jelentősége, fontossága eleve lehetetlenné teszi az egyénieskedést, a presztízsérdekek előtérbe helyezését. Ezek szerint minden egyéni, vagy presz- 'tíasérdeket el kell ítélni, mint a fejlődés gát­lóját? Erről szó sincs! Előfordul, hogy éppen az ellenkezőjét, szolgálja. Amikor a munkás szóvá teszi a termelés Irányításában jelent­kező hiányosságokat, a kapkodó intézkedése­ket, a távlattalanságot, a vezetés előrelátásá­nak hiányát, akkor legsajátosabb egyéni ér­dekéből indul ki, valójában azonban társa­dalmi érdeket szolgál. Ugyanezt cselekszi. amikör a lógósok megrendszabályozá6át, a selejtgyártók felelősségre vonását követeli, amikor felemeli a szavát az ésszerűtlen be­ruházások ellen, a közpénzen folytatott köl­tekezés, a bérezésben előforduló szubjektív gyakorlat ellen, amikor észrevételezi, hogy nem a képességek és az elvégzett munkája szerint díjaznak egyeseket stb. Persze előfordul az is, hogy egyes munká­sok ragaszkodnak tévedéseikhez, olyan dol­gokat vetnek fel, amiről már többször kide­rült, hogy mindenben megfelel a törvényes előírásoknak. Az egyéni, a preeztízsérdekek érvényesülé­sének útját állja az egyre szélesedő demok­ratizmus, az őszinte, egyértelmű, nyílt be­?■ .....1 s zéd, amelyet az ország éis megye vezetői folytatnak a dolgozókkal. Ennek ellenére előfordul, hogy egyesek magukat csalhatat­lannak, tévedhetetlennek hiszik, úgy vélik, csak az a jó, csak az az életrevaló, ami tólük származik. Voltam már olyan tanácskozáson, ahol mindegyik fél a maga érdekében sorakoz­tatta fel érveit, figyelmen kívül hagyva a másik érvelésében jelentkező közös érdek szolgálatát. Számtalan tanácskozáson tapasz­taltam, hogy egyesek utoljára vetnek be olyan problémát, amivel elodázhatják a meg­oldást, azzal a titkos gondolattal, hátha leg­közelebb mégiscsak az ő akaratuk diadalmas­kodik. Nem védenek közösségi érdekeket akkor, amikor a megbírált vállalatok vezetői a mundér becsületének hamis érveivel magya­rázzák azt, ami ellen cselekedni, fellépni kellene. Ide sorolhatjuk azt a jelenséget Is, amikor a nyelves dolgozóra megharagsza­nak, más esetben pedig a törvényességet szá­mon kérő dolgozónak „betartanak”. Hallot­tunk olyanról is, hogy a vállalatnál kialakult kedvezőtlen munkahelyi légkört nem a fossz munkaszervezésnek, a kapkodásnak, hanem azoknak a dolgozóknak tulajdonították, akik azt mondták: azért jövünk be, hogy dolgoz­zunk, pénzt keressünk, nem pedig azért, hogy egymást felidegesítsük. Egy másik esetben az egyik vállalati jogásznak azt vá­laszolták, amikor közölte felettesével, hogy a kérdéses munkaügyi pert a vállalat el­vesztette, mert a dolgozónak van igaza *— azért tartják, hogy nyerje meg. A különböző mesterkedések, taktikázások jellemzik a rosszul értelmezett presztízs- érdekek képviselőit. Általában közös megfo­galmazásokban, a jogi paragrafusok mögé való bújáéban, a felmerülő gond elodázásá­ban, különböző okokra való hivatkozásban, a mesterségesen szított ellentétekben, a rész­kérdések felnagyításában, a jelentéktelen dolgok előtérbe helyezésében, a bürokratikus huzavonában ölt testet. Mindegyik veszélyes, mert zátonyra futtathat sok jó elképzelést, hosszabb időre konzerválhat régi, megoldásra váró poblémát. A rnseznl értelmezett presztízsérde- n. lUBtZUl kek ellen legjobban a széles körű nyilvánossággal, az üzemi demokrácia tartalmának javításával, a dolgozók jogös véleményének közreadásával, valamint a párt- és szakszervezeték közérdeket szem előtt tartó, azért küzdő tevékenységével le­hetséges. Emellet esetenként szükség van a tulajdonosi jogból fakadó konkrét beavatko­zásra is, mert egyes emberek önmaguk ár­nyékát nem tudják, vagy nem akarják át­lépni. i ' i . . . y. k. 1 ................................ B iztonságosabban Az Egyesült Magyar Szén­bányáknál is létrehozták a biztonságtechnikai részleget. Ennek célja, hogy az országos szénbányászati jellegű biz­tonságtechnikai, műszaki-fej­lesztési feladatokat koordinál­ják. Eddig a szénbánya válla­latok egymástól eltérően, kü- lön-külön igyekeztek a felada­tokat megoldani. A tapasztala­tok viszont azt bizonyítják, hogy sok a párhuzamos dolog. A központi koordináló szerv feladata lesz egyrészt a ta­pasztalatok összegezése, egysé­gesítése, és ahol szükséges, a segítségnyújtás is. A központi szervnek első­sorban á fő bányaveszélyek elleni küzdelemben kell a módszereket egységesítenie; Valamennyi vállalatnál előfor­dulnak olyan speciális felada­tok, amelyeknek a kikísérle­tezése nagyobb energiát kötött le eddig. A jövőben egysze­rűbb lesz a dolog, hiszen köz­ponti irányítással egymást is sokkal jobban tudják segíténi majd a szénbánya vállalatok. GERGELY, gasztalta a titkárt. — Majd legközelebb r 11 Nagyon érzékeny fiú a KlSZ-titkár. Annyira a szí­vére vette a fiatalok távolma­radását, hogy amikor haza­ment, elhúzódott, senkivel se akart beszélni. Ilyeti alkatú ember. Nihcs elkényeztetve. Érettségizett a mezőgazdasági szakismeretekből, aztán elsze­gődött a szurdokpüspöki gaz­dasághoz, de Ott is a nehe­zebbik helyre, a kőbányába. Robbantómester-helyettes. Ott nem arany az élet, sem télen, sem nyáron. Különösen a röbbantómésternek. Fel a kőfalra, lé a kőfalról és a fáradság mellett a felelősség is nagy. Olyan embertől ta­nulta ezt a munkát, mint Kiss György, a robbantómester, aki nem ismeri a félmunkát. Odahaza sem finomkodnak a fiúval. A kőbányai munka után a ház körüli reá eső te­endőkét él kell végezni, mert az apja a MÁV szolgálatában van, többet távol, mint ott­hon. Gergelynek feladata az otthoni tüzelő felaprítása. Az­tán a háztáji kert gondozása, majd kinn, a Diósban a sző­lő rendben tartása. A húga, Ka­ti is á tsz-beh dolgozik, még­hozzá szocialista munkacsa­pat Vezetője és jár neki, akár Gergelynek egy hold háztáji föld. Ezt is be kellett ültetni, művelni, és majd le kell tá­A TITKÁR karítáni. Gergelynek ebben a munkában Is részt kell venni. Szóval Gergelynek nincs ideje a kényeskedésre. A KISZ-titkári feladatok mel­lett vb-tag a tanácson, a fo­ci is kedvence, tagja is a helyi csapatnak, amely a me­gyei II. osztályú bajnokság­ban a tiszteletreméltó ötödik helyen végzett. Nincs sok Ide­je magával foglalkozni. Amikor bántja valami a fi­út, elzárkózik egy darabig, aztán neki a munkának. Kint, a kőbányában van egy meg­hitt barátja, Csornán Pál. Tömzsi, keménykötésű ember, korban jóval Gergely feléit, de igen-igen tréfás kedvű. Ez az ember szokta felvidítani a fiút. Akkor is kezelésbe vette, mert Csománnak nem csal a szeme. Észrevette, hogy Ger­gely feje nehéz a keserűség­től. A múltkoriban az ebéd­szünetben találkoztak. A me­legtől az öltözőbe húzódtak a bányászok. Csornán jó darab füstölt szalonnával csiflapí- töttá éhségét. Valósággal fel­vidultak, amikor meglátták egymást. — Na, fiú, kóstolsz? Nem ingyen, estére jár a sör érte! — Nem, mert akkor nem nő még Csornán és lerántja a kő. Hangos lett á jókedvtől a kőbánya szobácskája. Krasznai Gergely is szemmel látható­an felvidult. Aztán estére va­lóban találkozott is Csornád­nál. Hazajött szabadságra a katonaságtól Kerekes Lajos, Gergely húgának a vőlegényé. Átugrottak az ivóba egy üveg sörre. Akkor látta vendégül Csornát is Gergely. Csak rö­vid Ideig Voltak ott, mért esté több az elfoglaltsága Gergely­nek, mint nappal. A KlSZ- ügyek teljesen lekötik. Most alakítgatják a klubjukat. Az iskola egyik helyiségét adták neki erre a célra. Szép, saját ízlésükre gondosan berende­zett kis helyiség. Magnóval, hogy táncolni is lehessen, könyvekkel, játékszerekkel. Esténként aztán itt találkoz­nak a püspöki fiatalok, akár tsz-beliek, akár másutt dol­goznak. Holecz Béla súgta meg, amikor a fiú nem hallot­ta: — A múltkori mulasztást is behozták már. Az történt, hogy á borsót csépelte az üzem, áhöl sók embernek akad tennivaló­ja. Ott volt aZ alapszervezét nagy részei Gergely is megnyu­godott. Különösen amikor Hö- lecz szeméből is kiolvasta az elismerést. Mert igaza Vad Holecznék, bátorítás is kell á fiataloknak. Még . Krasznai Gergelynek is. Bobál Gyula NÖGRÄD — 1572. július 30,, vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents