Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-28 / 176. szám

Munka• és üxemsxervexés Még csak remény Három hónappal ezelőtt ir­tunk arról, hogy az Ipoly Bú­torgyárban az alap- és segéd­anyagok hiánya miatt sok idő ment veszendőbe a termelés­ből, emiatt veszélybe került a gyár maga által összeállított programjának megvalósítása. A kilábalást a hullámvölgy­ből akadályozta az, hogy a kábelre vonatkozó megrende­lések egy részét visszavonták. Vajon változott-e a helyzet, hogy látják a jövő útját? Erről beszélgettem ismét Csi- zek Ferenccel, a gyár főmér­nökével. Kábeldob helyett búiort A gyár nem teljesítette fél­éves tervét, sem nyereség- előirányzatát. A legutóbbi cikk óta annyi változás tör­tént, hogy a második negyed­évben a bútorgyártó gyarma­tiak törlesztették az első ne­gyedévi lemaradásból, a szé- csényiek adóssága viszont nőtt. A bútorgyártó kapacitás teljes egészében le van kötve, a kábeldobgyártók leterhelé­se jelenleg 80—85 százalékos. Ügy néz ki, hogy erre a ter­mékre újabb megrendelések nem érkeznek, ezért a szécsé- nyi telep szabad kapacitását különböző képpen akarják hasznosítani. — Az óvodai program ke­retében erőteljesebb ütemet diktálunk a Peti gyermekszo­ba gyártásában. Amennyiben igény lesz rá, megkezdjük a fenyöfaburkolat gyártását. Előállítása nem igényel külö­nösebb szakmunkát. Megpró­bálkozunk fagarázsok gyártá­sával. Ezeket betontuskókra bárhol fel lehet állítani. Amennyiben igény lesz rá, készítünk ebből iker-, illetve hármasgarázsokat is. A BÚ­TORÉRT Palóc garnitúrát kér. Ennek termelését Szécsényben oldanánk meg, ha nagyobb igény jelentkezik belőle — mondja a főmérnök. Az előbbieken kívül van még más elképzelésük is. Hogy ezekből mikor lesz üz­let, milyen hosszú távra ígér munkalehetőséget a gyár dol­gozóinak, az ma még egyelő­re kérdőjel. Ami biztos, az a Nógrád garnitúra, a Peti- gyermekszoba és az egyre nagyobb számban készülő Ba­lassa ülőgarnitúra. Ez utóbbi Miskolcon, a helyiipari válla­latok nemrég megrendezett V. árubemutató kiállításán első díjat nyert. Biztos termékük, ha csökkentett mértékben is. a kábeldob. Kiesése azért okoz pillanatnyilag gondot, mert nem volt nagy szak­munkásigénye. Az új hely­zet újabb intézkedéseket kí­ván a műszakgazdálkodásban és a munkaszervezésben is. Csekély létszámnöveléssel Júniusban tizenkettőt kellett volna gyártani, sajnos nem si­került, ezért elégedetlen va­gyok. Ugyanis jelenleg min­den feltétel megvan a napi 14 garnitúra előállításához — szól ismét a főmérnök. Miért emelik ki ezt a ter­méket a többi közül? Azért, mert ebből a bútorból kell eltőeremteni az éves termelési érték 50 százalékát, 50 millió forintot. Ezzel kapcsolatban a főmérnök még a következőket mondja: — Néhány millióval a tervezetthez mérten növek­szik a bútorból származó be­vételünk. Ennek ellenére jó lesz, ha a termelésben elérjük a tavalyi bázist, amely majd­nem azonos az idei évvel. Valóban, a tavalyi nyere­ség elérése a megváltozott termékstruktúra eltolódása következtében jóval nehezebb lesz, mint tavaly. A bútorgyártás felfuttatása Gyarmaton nem jelent külö­nösebb gondot, mert szakem­ber van elég, olyanok, akik a jelenleginél magasabb szak­mai igényeket kívánó munká­kat is el tudnának végezni. Sanjos, nem ez a helyzet Szé­csényben, ahol több éven át folyt a kábeldob előállítása, ami nem kívánt különösebb szakértelmet. — Mivel növekszik az Igé­nyesebb bútorok gyártásának Gépesítenek mennyisége, egyes munkafo- r lyamatoknál növeljük a mű­szakszámot. Így a ragasztás­nál és az előkészítő műhe­lyekben. Intézkedéseket te­szünk a kieső idők mérséklé­sére, ahol lehet megszünteté­sére. A Nógrád garnitúrából naponta 10 készül. El szeret­nénk érni a napi tizennégyet. Együttműködés a világűrben A világ-űrnek olyan térséggé kell változnia, ahol a különböző or­szágok és népek szorosan együtt­működnek, írja Vlagyimir Bori- szov mérnök, a Szociálisa yiesesz- kaja Indusztrija című lapban. Bo- riszov mérnök cikkében azt fejte­geti, hogy milyen perspektívákat tár fel a Szovjetunió és az Egye­sült Államok kormányai között létrejött egyezmény a viágür bé­kés célok érdekében történő ku­tatásában és felhasználásában va­ló együttműködésről. Az élet azt mutatja — Írja V. Boriszov —, hogy a világűr meg­hódításával járó költségeknek a megtérülését növelni lehet, ha több ország egyesíti tudományos és műszaki potenciálját. A szoci­alista országok már folytatnak közös munkálatokat az „Inlerkoz- mosz”-program keretei között. A szovjet és az amerikai tudó­sok előtt még egy sor vitatott probléma áll, jegyzi meg V. Bo­riszov. A súlytalanság problémája például máig sem oldódott meg teljesen. A szovjet tudósok mes­terséges gravitáció létrehozásival kísérleteznek, ami valószínűleg nélkülözhetetlen lesz hosszá ideig Föld körüli pályán keringő kuia- tóállomásokon. Az ilyen állomá­sok létrehozása a szovjet űrkuta­tás fejlődésének legfőbb irányza­ta. A szovjet és amerikai űrhajók összekapcsolása terén folytatandó közös munkálatok többek között lehetővé teszik, hogy szükség ese­tén az egyik ország űrhajói se­gítségére siessenek a másik or­szág űrhajóval felboesátott le­génységének. Nemcsak a szovjet és amerikai űrhajók összekapcsolásával foly­tatandó kísérlet, hanem a más te­rületeken megvalósuló együttmű­ködés is jelentősen gazdagítani fagja a nemzetközi tudományt, állapítja meg Vlagyimir Boriszov, A nagyobb mennyiségű bú­tortermelésre való áttérés ar­ra ösztönözte a gyár vezetőit, hogy a későbbre tervezett gé­peket korábban szerezzék be, illetve állítsák munkába. A megmunkálógépek folya­matosan érkeznek a harma­dik negyedévben. Ezek kulcs- .gépek, beállításukkal szűk ke­resztmetszeteket oldanak meg, ugyanakkor növelik a hatékonyságot is. Ezt szolgál­ja a hidraulikus prés működ­tetése és a nagy termelékeny­ségű kábelszegező gép mun­kába állítása. Ennyiben változott, alakult a helyzet a legutolsó látogatás óta a gyárban. Sem túlzott aggodalomra, sem túlzott op­timizmusra nincs ok. Az ed­dig megtett intézkedésekből és a termelést érintő külön­böző kombinációkból a józan­ság és megfontoltság sugárzik. Hogy sikerül-e a legjobbak közé kerülni az idén, mint ta­valy, az egyelőre még csak remény. Hogy mennyiben lesz valóság, az a dolgozók és vezetők közös igyekezetén múlik. V. K. FÓRUM, 1972 Velük mindent, nélkülük semmit Szocialista brigádvezetők ankétja Az ankét arra Is alkalmat teremtett, hogy a szocialista brigádvezetők kölcsönösen ta­nácsot kérjenek és kapjanak egymástól. Nem feltétlen sze­rencsés például, ha az admi­nisztratív dolgozók a terme­lésben végeznek társadalmi munkát. A tevékenységük itt sem lehet olyan értékes, mint egy hozzájuk közelebb álló munkaterületen. Szamosi Ele­mérné jó néhány ötletét osztot­ta meg a résztvevőkkel, hogy hol juthat különösen nagy szerephez az asszonyi ügyes­ség, gondosság. Néha már az is elég, hogy valaki alaposan körülnézzen a környezetében, ha tenni akar valamit — Például tudjuk egyik, vagy másik gyárról, hogy „nő- üzem” — mondta nevetve va­laki. — De ezt nem mindig látjuk, ha véletlenül arra já­runk, mert nem látszik ... Tehát, még a társadalmi munkában sem mindegy, hogy mit vállalnak a szocialista bri­gádok. Nem könnyű megta­lálni a képzettebb, műveltebb, tájékozottabb emberré válás legcélravezetőbb formáit, módszereit sem. Ha egy bri­gád csak azért megy mozi­ba, színházba, azért olvas, művelődik, jár politikai elő­adásokra, termelési tanácsko­zásokra. társadalmi ünnepsé­gekre, mert ezek is szerepel­nek a vállalások között, ak­kor ez még nagyon kevés. Igazi tartalommá akkor válik, ha mindez a „különb ember­ré válás” belső igényéből szár­mazik. A gazdasági vállalások ese­tében pedig különösen nagy szükség van a tájékozottság­ra, a gazdasági vezetők aján­lására és eligazítására. Az üzemi demokrácia azért is nélkülözhetetlen, mert fóru­mot kínál a kölcsönös tájéko­zódáshoz, a vitás kérdések, a feladatok tisztázásához, fel­színre hozza az alkotó erőket, előfeltétele az eredményes munkának. Éppen ezért arra van szükség, hogy a dolgozók, a szocialista brigádok egyre tevékenyebben vegyenek és vehessenek részt a gyári „köz­életben.” Neon felesleges „plusz” munka, s főleg nem „boszor­kányság” konkrét ajánlásokat, gazdasági követelményeket kidolgozni. Az ankét egyik résztvevője így fogalmazott:, „Ha csak az üzem- és mun­kaszervezést alaposan meg­vizsgálják és elemzik, már akkor adva van, hogy mit is vállaljanak a szocialista bri­gádok.” Az első lépés tehát tartal­mas. értékes felajánlásokat tenni. De mi történjék ez­után? Természetesen, dolgozni kell, fegyelmezetten, minél jobban és eredményesebben. Van azonban néhány dolog, amiről nem szabad elfeledkez­ni. — A vállalások teljesítésé­hez szükséges kedvező felté­telek és körülmények kiala­kítása szintén az üzemvezetés feladata — mondta Németh Tibor. — Gondolok itt anyag- és szerszámhiányra, a munka- körülményekre stb. Utána jö­het az értékelés. Sajnos, az a tapasztalat, hogy ezt még nem elég következetesen, rendszeresen és megbízhatóan csinálják a vállalatok. Az anyagi és erkölcsi elismerést illetően pedig a döntő szem­pont: ki mennyivel járult hozzá a gyári gazdálkodás eredményességéhez? Végül a legjobb dolgozók, brigádok népszerűsítéséről sem szabad megfeledkezni. A szocialista brigádvezetők IV. országos tanácskozásán is sokan elmondták, hogy sze­retnének gyakrabban talál­kozni vezetőikkel, több tájé­koztatást, segítséget várnak tőlük. Adott esetben gyakran előfordul, hogy nincsen kéz­nél senki, aki szakmai, poli­tikai, gazdasági kérdésekben Nyolcvanadik születésnapján Kitüntették Farkas Pált Kedves, bensőséges ünnep­ség zajlott le tegnap délelőtt Salgótarjánban, a megyei pártbizottság székházában. A ma 80. születésnapját ünnep­lő balassagyarmati Farkas Pált, a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalom vete­ránját köszöntötték a megye párt-, állami vezetői, a mun­kásőrség képviselői. Úttörők virágcsokrokkal kedveskedtek a veterán harcosnak, aki 1917- ben a szovjet hatalomért mint vöröskatona harcolt Szibériá­ban. De tagja volt Spanyolor­szágban a nemzetközi brigád­nak is, majd később a ma­gyarországi csendőrüldöztetés elől Kanadában keresett mene­déket. 1951-ben tért haza és az ellenforradalom vérzivata­ros napjaiban azonnal fegy­vert fogott a munkáshatalom védelméért, alapító tagja lett a munkásőrségnek. Farkas Pál 1938 óta tagja a kommu­nista pártnak. Több kitünte­tés tuajdonosa, köztük a Szo­cialista Hazáért Érdemrend­nek. A tegnapi ünnepségen Jed- licska Gyula, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első tit­kára- köszöntötte 80. születés­napja alkalmából az idős ve­teránt. Felolvasta a megyei pártbizottság Farkas Pálhoz intézett levelét, amely így szól: „Tisztelt Farkas Elvtárs! Engedje meg. hogy 80. szü­letésnapja alkalmából szívből jövő szeretettel és megbecsü­léssel köszöntsük. Az ön élet­útja példakép a fiatalabb nemzedék számára. A haza- szeretet és a proletár nemzet­köziség vezérelte Farkas elv­társat abban a több mint hat évtizedben, amelyet a nem­zetközi és hazai munkásmoz­galom kiemelkedő harcaiban eltöltött. A szocialista esz­mék rendíthetetlen hirdetőjét, bátor védelmezőjét, lelkes agitátorát és szorgalmas épí­tőjét köszöntjük Farkas elv­társ személyében. ön, kedves Farkas elvtárs, már fiatal korától jelentős részt vállalt a szocializmusért folyó harcból. Annak mindig hűséges és áldozatkész kato­nája volt. Farkas elvtárs most is fegyverrel védelmezi e harc eredményeit: a békét, az em­beri boldogságot és haladást. őszintén kívánj ukj hogy még hosszú évekig tevékeny­kedjék közöttünk erőben, egészségben — egy tartalmas, példamutató életút tudatá­ban.” Az igen meleg hangú ünnepségen a televízió is interjút ké szílett az ünnepelttel Kulcsár felv, Ezután Jedlícska Gyula az Elnöki Tanács elnöke megbí­zásából átadta a 80. születés­napját ünneplő Farkas Pál­nak a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést. Köszöntötte az ünnepeltet Murányi, Tamás,, a munkásőr­ség Nógrád megyei parancs­nokhelyettese, aki felolvasta a megyei parancsnok díszpa­rancsát, amelyben Farkas Pált megyei parancsnoki dicséret­ben részesítették. A kitüntetés átadásánál je­len , volt Matúz József, Szoó Béla. a megyei pártbizottság titkárai, Géczi János, a párt megyei végrehajtó bizottságá­nak tagja, a megyei tanács elnöke. Hoffer István, a ba­lassagyarmati városi pártbi­zottság első titkára. Az ünnepséget baráti, elv­társi beszélgetés zárta. Irtunk róla Nőtincsen megindult as élet tanácsot adna a brigádtagok­nak. Minden aprósággal pe­dig nem érdemes — idő sin­csen rá — a párthoz, a szak- szervezethez, vagy a közvet­len gazdasági vezetőhöz sza­ladgálni, ha nem sürgős ügy­ről van szó. Ezeket kötetlen brigádmegbeszéleseken lehet­ne tisztázni. Ki legyen a „tanácsadó”? Van a megyei pártbizottság­nak egy országosan egyedül­álló kezdeményezése: a bri­gád,patronálás. A patronálok társadalmi szervezetek veze­tői, munkatársai, szakembe­rek. gazdasági vezetők. Elég sokan vannak már a megyé­ben. A megbízást a brigád felkérésére, önként vállalták, de egyesek kötelezettségeikről még el-elfeledkeznek. Pedig éppen a legelfoglaltabbak, a megye első számú vezetői mindig megtalálják a módját, hogy brigádjaikkal időről- idő­re találkozzanak. Ezt a kezdeményezést kel­lene továbbfejleszteni és erő­síteni. Vendel Lajos még az an­két elején ezt mondta: — Kisebb csoportban, ahol kevesebben vagyunk, minden­ki szóhoz jut, kedvére kibe­szélgetheti magát. Sok-sok ilyen kis összejövetelre lenne szükség más brigádokkal, pat- ronálókkal, vezetőkkel. Ennek az ankétnak is ezért örülök. Remélem, hasonlókat rövide­sen az üzemekben, a munka­helyeken is szervezni tudunk... Kiss Sándor j A Naszály északi nyúlvá­nya alatt gazdálkodik a nő- tincsi Néphadsereg Tsz. A gazdaságot próbára tette az elmúlt két esztendő. Hozzá nem értő gazdálkodás kö­vetkeztében mindkét évet mérleghiánnyal zárta. Az emberek nagy része elhagy­ta a gazdaságot, de vissza­maradtak azok, akik bíztak a termelőszövetkezetben és abban, hogy a munkásosz­tály nem hagyja magára a termelőszövetkezeti paraszt­ságot. A bizalom jogos volt. Az elmúlt év végén a termelőszövetkezet élére új vezetőket választott a tag­ság. Varga Dániel — aki már az 1964—66-os éveket itt töltötte, mint főmező­gazdász — került vissza a közös gazdaság élére. Kiss Máriusz főrhezőgazdász is a konzervgyári munkát cse­rélte fel a gyakorlati mun­kával. Az új főkönyvelő, Laczkó Ferencné, az OTP váci járási központjából ke­rült Nőtincsre. Az első fél évi mérleg alap­ján a tervezett bevételeik realizálódtak. Gondot okoz azonban a szanálási eljárás során kimaradt 840 ezer forint rendezése. A termés biztató, szép a 30 kh cu­korrépa a 15 kh mák és a 45 kh közös kukorica. Ga­bonáikra azonban még min­dig rányomja bélyegét az elmúlt évek hozzá nem értő gazdálkodása. Takarmány­készletük viszont meghalad­ja a szükségletet. A termelőszövetkezet tag­jaiban a vezetéssel szemben korábban megingott bizalom lassan helyreállt. A .legna­gyobb munkák idején nem az a gond, hogyan biztosít­sák a munkaerőt, hanem az, hogy a munkára jelentke­zetteket foglalkoztatni tud­ják. Lemérhető a fejlődés elsősorban az állattenyész­tésben. A tervezett bevételt teljesítették. Kovács Mi- hályné borjúgondozó, aki már 8 éve ebben a mun­kakörben dolgozik örömmel újságolta, hogy a két évig üresen álló 80 férőhelyes hízómarha-i§tálló megtelt. Gyönyörűség nézni a benne álló hízómarhákat. Van már mire alapozniuk. A tehené­szet — mely eddig egy év­ben sem tudta tervezett bevételét „hozni” — az el­múlt fél évben tervét idő­arányosan teljesítette. Be­szélgettem a termelőszövet­kezet tagjaival, akik a sok csalódás után várják, hogy az új vezetők beváltsák a hozzájuk fűzött reményeket, és kérték, hogy mindig őszintén tárják fel a gazda­ság gondjait a tagoknak. A munka megindult te­hát Nőtincsen, most már csak lépésről lépésre, átgon­doltan, a termelőszövetkezet tagságával együtt elkészített reális tervek, célkitűzések megvalósításán kell fára­dozni, vezetőknek és tagok­nak egyaránt. Perecz László NÓGRÁD - 1972. július 28., péntek 3

Next

/
Thumbnails
Contents