Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-28 / 176. szám

Megyei népművészeti kiállítás X napokban nyílt meg Ba­lassagyarma­ton. a Mik­száth Kálmán Művelődési Központ Hor­váth Endre Ga­lériájában a megyei nép- művészeti ki­állítás. A pa- / W' lóc nyár ren- liiJL dező bízott- IJlH sága által meg­hirdetett nép- művészeti pá­lyázat, illetve a tárlat élénk érdeklődést keltett. Sok a kiállítók kö­zött az eddig ismeretlen fi­atal tehetség is. Valameny- nyien a nép életét és tö­rekvéseit meg­formáló ere­deti szín- és formavilágot tekintik kiin- nénak, Egri Istvánnak, Gonda dulásnak műveik létrehozásé- Sándornak, Kőszegi Pálnak, ban. A pályadíjakat és az ok- Markó Lajosnénak és Markó leveleket Bacsur Sándor. a Erzsiké hatodik osztályos ta- városi tanács művelődésügyi nulónak —, akit a zsűri di- osztályának vezetője adta át cséretben részesített (Érsek- Szőllősi Máriának (Szécsény), vadkert). Kelemen Ferencnek a balassagyarmati Gulyás 1st- (Hollókő), Hegedűs Gyulának vánnénak, dr. Ember Lajos- (Mátranovák). Fábián István­(Szőke Dezső felvétele) nénak (Hollókő), Hugyec Mártonnénak (Nógrád), Bá­lint Máriának (Bánk), Illés Rudolfnak (Pásztó). Képün­kön: a nógrádi és a hollókői népviseletbe öltözött babák előtt a legkisebbek is szívesen elidőznek (elekes) NYARAL A GYÉR Nem egyszer kísértem üdü­lésből hazaérkező gyermeke­ket. Már a pályaudvaron su­gárzó arccal mesélték élmé­nyeiket. — Ne fecsegj annyit! Nézz nemcsak rendetlenül tér ha- mossa a kezét, nem délig al- za, de pl. egy-egy értékesebb 6zik, rendszeresen fogat m06 holmiját is elveszíti. Egyik stb. Nem azért teszi mindezt, esetet sem szabad elhallgatni, mert a táborban bárki is pl. de ne az érkezés napján von- rendszeres fogmosásra kény- juk felelősségre. A „nagy szerítette volna, hanem mert Lacikára, micsoda jól néz ki! ügyet csinálás” sem célra ve- szégyellte pajtásai előtt, hogy Híztál te egyáltalán vala­mit?... — korholta a minap egy mama a Déli pályaudvar­ra érkező és „túláradóan fe­csegő” gyermekét A TABOR — NEM „HIZLALDA” Sokan abból ítélik meg a tábori élet értékeit, hogy mennyit hízik a gyerek. Pe­dig neki esze ágában sincs hízni, vagy nem hízni! ö csak egyszerűen jól akarja érezni magát: nagyokat für­dik, kirándul, számháborúzik, futballozik, és természetesen rendesen eszik is, hiszen zető, viszont felhasználhatjuk ő kevésbé igényes önmagával a történteket az önállóságra szemben. Ápoljuk ezeket szoktatásnál indokként. Érez­ze a gyerek, hogy nem a fel­nőttek szeszélye, hanem az ő érdekei igénylik a változáso­kat. SZERESSEN HAZAJÖNNI..; új, hasznos szokásokat, ha csak egy biztató szóval, dicsé­rettel is. Szükség esetén ter­mészetesen, legyünk határo­zó ttabbak. Jó, ha az érkezés időpont­jában együtt van a család. A tábori élet — közösségi Tegyük kissé ünnepélyessé e élet. Meghatározott program szerint zajlanak a rendszerint romantikus, izgalmas napok. A szervezett, jó közösség po­zitív hatással van az egyénre, ami nem egyszer abban is megnyilvánul, hogy a tábor­a sok mozgás után óriási az ból érkező bizonyos új szoká­étvágy. A gyerek részéről so­hasem az étkezésen (még ke­vésbé a hízáson!) van a hang­súly. Hogy bőséges a koszt, természetesnek veszi, a régóta táborozok pedig megszokták. A táboroztatóknak sem csu­pán a súlygyarapítás a cél­juk, hanem, hogy minél job­ban érezze magát a nyaraló. Akkor is, ha esetleg egy iz­galmas akadályverseny né­hány dekába „kerül”. És így van az rendjén. Nem hizlaldában — táborban nya­ral a gyerek. S ha élményei­ről már a pályaudvaron is sugárzó arccal beszél, nyilván jól érezte magát. Ezért nem szabad, hogy a boldog ta­lálkozás hangulatát pont az rontsa el, akinek ölelésére — bármily nagyszerű is lehetett a tábor! — már o’y régóta vágyott! SZAKADT RUHÁBAN... — Istenem, hogy nézel ki? Miket csináltatok ti ott?! Hát így adtam rád ezt a ruhát?... — hallottam ilyen és hasonló megjegyzéseket is. Pedig a pályaudvaron rendetlenüi megjelenő gyerek inkább le­het figyelmeztetés a szülő számára, mint szidás tárgya. Általában azok érkeznek meg piszkos, esetleg szakadt ruhában, akiket otthon min­dig és mindenben kiszolgál­nak. Az önállósághoz szokta­tott diák nem eshet kétségbe, ha netán leszakad kabátjáról a gomb. A felső tagozatos mái kimossa ingét, a szandál le­szakadt pántját összetűzi — a szoktatástól és életkorától függően általában az összes „égető” rendben tartási mun­kákat elvégzi két hétre szánt holmiján. A rendetlenül érke­zők szüleinek inkább azon kell elgondolkozniuk — a ta lálkozás örömét tompító kor- holás helyett —, hogy vajon eléggé önállóvá nevelték-e gyermeküket? Természetesen nagyobb ön­uralomra van szükség, ha sokkal lepi meg az otthonia­napot, akár egy jobb ebéd del, szépen terített asztallal. A majdani felnőtt családhoz való hűségét, többek között, ilyen kedveskedésekkel ala­pozhatják meg a szülők. Tö­rekedjünk hát arra, hogy — bármilyen hírrel és bármilyen körülmények között is — mán­kat. Hogy a leggyakoribbak- dig szeressen hazajönni agyé­ból említsünk: evés előtt meg- rek. Bősz Jenő SZUTS DÉNES: Önqyitkossáq ? v4 Kaszinó utcában 17. Tisztázatlanok Balátai Je­nő halálának körülményei? — kérdezte magától Szász Dáni­el. Igen. De meg kell kísérel­nie az események fonalát egy időre elengedve — a rendel­kezésre álló adatok, vallomá­sok és ismeretek felhasználá­sával — reprodukálni a halál körülményeit. Szász egy tár­gyilagos, páratlan, az igazsá­got szerető vizsgálóbíró hely­zetébe képzelte magát. .,. 1938. március 6-án, éjjel fél tizenegykor cseng a laká­sán a telefon. — Vizsgálóbíró Ür! Itt Ko­vács Lajos rendőrfelügyelő beszél. Budán a Kaszinó ut­ca 6-ban holtan találták Ba- iátai Jenő geológust, a ma­gyar bauxittelepek felfedező­jét. A lakásról beszéltek. Itt van velem a járőr két tagja is. Kérem, azonnal jöjjön ide. — Indulok. Értesítsék a rendőrorvost. — Már telefonáltam neki. — Köszönöm, Viszontlátás­ra. A vizsgálóbíró kocsiba ül, és a helyszínre hajtat. A ka­puban a járőr egyik tagja várja. Felsiet a lakásba. — Itt van, erre tessék — mondja a tiszt, s közben a kezét nyújtja: Kovács felügye­lő vagyok. Én telefonáltam önnek. NÚGRÁD - 1972. július 28., péntek Á vizsgálóbíró belép a für­dőszobába. A háromszor négy­méteres helyiség embermagas­ságig fehér csempével kirak­va. Fogas, fehér színű asztal­ka. szék, rajta a mérnök ru­hái. Toalett-tükör, mellette szekrényke. Gázboyler, alatta a szintén körbecsempézett kád, tele vízzel. A vízben Ba­látai Jenő holtteste. — Nem nyúltak semmihez, felügyelő úr? — Nem! A vizsgálóbíró a holttest­hez lép, a barna, egyenes szá­lú hajjal borított fejet meg­fogja, nagyon óvatosan elfor­dítja. A szem félig lehunyva, üvegesen mered rá. A száj is kicsit nyitva, az arcbőr sá­padt, fehér, egyes helyeken szederjes. A vizsgálóbíró ujj­percével kitátja a száját és a nyelvét nézi. Normális színű. A test meztelenül fekszik a kádban, mintha a mérnök szo­kásos napi fürdéséhez készü­lődött volna. A holttest egyik keze a szappantartónak kikép­zett lyuk fölötti fogantyún, másik a kád peremén. — A ruháit átvizsgálták? — Igen. Itt vannak a tár­gyai. Tessék! Két igazolvány, fényképek, kulcsok, némi ap­rópénz. összesen öt pengő 40 fillér. Karóra. Még jár. — Rablás lehetetlen — mondja hangosan a vizsgáló­bíró. — Nem rablás volt — bó­lint a felügyelő is. — ön- gyilkosság. Gázzal... Megful­ladt. A lakásból nem hiány­Kultúrélet Ságúj falun Á' hőséget kicsukva, egy hűvös, tiszta, sok ablakos szobában találtam meg Dé- rtés Márkust, a ságújfalui kultúrotthon tiszteletdíjas igazgatóját. Igazi dolgozószo­ba. műhely ez a helyiség — az asztalon levelek, számlák, verseskötetek, munkanapló. Márkus bácsi társadalomtu­domány—földrajz szakos, nyugdíjas tanár — talán ezért is volt rendhagyó ez a beszélgetés. Már az ele­jén egy verset olvasott Hel- tai Jenőtől, és sok, a tárgy­tól eltérő téma került az asztalra. Érdekes, vonzó egyéniség, egy népművelő­ként is jó pedagógus arca rajzolódott elő a rövid fásfél óra alatt. Az ötven százaléktól a kétszázig — Azt mondták magának, hogy jó a kulturális élet ná­lunk. Nincs nagy múltja ennek, nincsenek régi ha­gyományaink. „Kultúrott­hon” célra egy istálló szol­gált sokáig. De talán nem is ez volt az akadálya a kul­turális fellendülésnek: úgy érzem, nem értettek a fia­talok nyelvén, nem tudták megfogni őket. A mostani épületet lelkes munkával, közös összefogással hoztuk rendbe olyannyira, hogy 1970 őszén már itt tartottuk a talán azóta is a legnagyobb látogatószámmal dicsekvő rendezvényünket: 510 fővel egy vendégségi bált. De ab­ban az évben még felét sem sikerült teljesíteni az elő­irányzott költségvetésnek. A következő évben 32 ezres tervünk helyett 56 ezret tel­jesítettünk. Idén a tervezett 64 ezret már fél évkor, Júni­us 30-ra elértük. És ebben nemcsak a bálok segítettek... Nótaest, Déryné, író-olvasó találkozók — Nem szeretném csak számokkal jellemezni az eredményeket, érméi fonto­sabbak a programok. Az év kezdete: újév napján kaba­réest volt. ami bállal folyta­tódott. Nem sokkal később a KISZ szervezett egy vetélke­dőt, Ki mit tud a Szovjet­unióról? címmel. Egy másik alkalommal az egyik tagjuk élménybeszámolót tartott szovjetunióbeli útjáról, film­vetítéssel. Fellépett nálunk az Állami Déryné Színház is a Kék fény című produkció­val. szép sikerrel: 170-en nézték meg, ez csak tízzel kevesebb a telt háznál. Volt egy másik, sok nézőt vonzó előadásunk: magyarnóta- és operettest, Horváth István, Molnár Júlia és Bihari Tóth Zsuzsa szereplésével. Van­nak olyan — nem bevétele« — rendezvényeink, amelyek sikerének talán még jobban örülünk: így például a köl­tészetnapi találkozó Bárá­ny i Ferenccel — ez 50 láto­gatót és értelmes, érdekes beszélgetést hozott magával. A könyvhét idején Csanády János költőt egy olyan na­pon vártuk, amikor a falu­ban másik fontos esemény is zajlott: egy esküvő, amelyre sokan hivatalosak voltak. A látogatók száma így még többet mond: 40-en voltak kíváncsiak az író-olvasó ta­lálkozóra ... A kultúrház mindenkié — Az úttörőktől a nyugdí­jasokig mindenki magáénak érezheti a kultúrotthont és a klubkönyvtárat. Hetenként négyszer lehet a klubot láto­gatni, ezt főleg a fiatalok használják ki. Heti három mozielőadás van nálunk, itt sem rossz a látogatottság. Azt hiszem, az iskola min­den igényét ki tudtuk elégí­teni: a járási seregszemlére készülésük idején itt tartot­ták a próbákat, ^őt a „fő­próbát” is: a falu lakossá­gának is bemutatták a mű­sorukat. Volt egy hangula­tos. kedves jelmezbál, ahol a három díj mellé még négy különdíjat is javasoltunk. Csak felsorolom a többi ren­dezvényt: anyák napja, gyer­meknap, a nyolcadikosok KISZ-taggá avatása, a szülői munkaközösség bálja. Nem­rég, július negyedikén az út­törők egy mesejátékot mu­tattak be. Szépen működött a Röpülj páva kör is, 28 fővel, több alkalommal fel­lépett s szomszéd községek­ben is. Ezt jó lenne felele­veníteni. hiszen nem az ér­dektelenség. hanem néhány törzstag családi problémája miatt szünetel. Évente klub­estet rendeztünk a nyugdí­jasoknak is. Kapcsolatok — A KISZ-szervezettel nem csupán „jó kapcsolat alakult ki”, ez több annál. A fiatalok munkatársaim, minden kivitelezhető elkép­zelésemben segítenek. így tudnám megfogalmazni: ná­lunk a fiatalok adják a kul­turális élet tartalmát. Az sem véletlen, hogy a kultúr­ház helyettes vezetője a KISZ-titkár. Az engedély • beszerzésétől a propagálás munkájáig, plakátok kira­gasztásától a részvételig, mindig lehet rájuk számíta­ni. Az ifjúsági klub havi programját összehangoljuk a mienkkel, a rendezvények­hez adnak és tőlünk is kap­nak segítséget. Most terve­zik a klub rendbe hozását — egyúttal a színpad kimesze­lését is elvállalták. Jó az együttműködés a Vörös- kereszttel. Nehéz anyagi helyzetben voltak, ezért fel­ajánlottuk. hogy a bálok ide­jén a ruhatárban és a büfé­ben ők legyenek az ügyele­tesek. természetesen a bevé­tel az övék marad. Szerző­dést kötöttünk a TIT-tel, de a tervbe vett három előadás még nem valósult meg. A legközelebbi egy pszicholó­giai téma, a párválasztás lélektana lenne. A klub­könyvtár vezetője Nagy La- josné pedagógus. A rendez­vények egy részét ő szervez­te. őszre Sánta Ferencet sze­retné meghívni. Benevezünk a Kiváló klubkönyvtár ver­senybe. A napokban, ponto­sabban 23-án volt falunk el­ső szocialista névadója, ezt bensőségesen ünnepivé tet­tük, jó műsorral, sok virág­gal és egy kis meglepetéssel, hogy Ferkó Szilvi szüleinek példáját mások is kövessék. A tiszteletdíj — ami még 500 forint fines — nem ma­gyarázza még az eredménye­ket. A gazdag életismeret, a fiatalok szeretete már in­kább. Ami a legfontosabb indíték: a hitvallás — gaz­dagabbá. tartalmasabbá ten­ni a falusiak életét. G. Kiss Magdolna zik semmi — vallja a cseléd­lány. — Ki vette észre? — A cselédlány. A házmes­tereknél várakozik. Azt ál­lítja ... — Majd kihallgatom. Tulaj­donképpen kié ez a lakás? — Dr. Vári Andor ügyvédé. Jól menő prakszist folytat a kerületben. Hat hónapja lakik náluk albérletben Balátai Je­nő. öt szoba, hall, konyha, mellékhelyiségek. Minden a legnagyobb rendiben tartva. Az ügyvéd dolgozószobája zárva volt Kinyittattam. Könyvek, papírok, az íróasz­tal háborítatlan. A cselédlány szerint az ügyvédék külföldön tartózkodnak rendes, szokott időben kivett szabadságukon. Nizzában. Minden évben egy hónapot külföldön töltenek. A cselédlány... — Köszönöm. Azt hiszem, csöngetnek. Az orvos érkez­hetett. — Jó napot, doktor úr. — A vizsgálóbíró átveszi a házi­gazda szerepét, s a fürdőszo­bába vezeti a doktort Az orvos leteszi táskáját, kabátját, és munkához lát Tüzetes vizsgálódás után je­lenti a vizsgálóbírónak: — A halál 19.00 óra és 19.30 között állt be. Semmi külsé- relmi nyomot nem találtam A szervezetben viszont jó adag gáz lehet, de ezt csak a boncolás után tudom meg­mondani. — A gázcsapok a cselédlány szerint nyitva voltak — mondja a hadnagy. — A gáz­kályha csapja. A boyleré nem, mert ahhoz a víznek is foly­nia kellett volna. — Hány órakor fedezte fel a cselédlány, hogy ...? — A fél kilences moziba akart menni. Fél tíz körül ér­kezett vissza a lakásba. — Három óra hosszat jö­hetett a gáz a fürdőszobába. Ez elegendő idő arra. hogy halált okozzon? — Igen — válaszolt az or­vos. — Persze. A helyiség aj­taja jól zár. az ablak be van téve. Még a szellőzőrács nyí­lásai közé is rongyokat dug­tak. — De miért kellett ehhez levetkőznie és fürdeni? — kérdezte a vizsgálóbíró. — Aki öngyilkos akar lenni, az ké­pes ilyen...? — Talán a meleg víz hatá­sára gyorsabb a vérkeringés és a gáz hamarabb felszívód­hat — szól közbe a felügyelő, aki közben az ujjlenyomato­kat vizsgálja. — Lehet — válaszol az or­vos. — Én most úgy látom, fulladás, a vérkeringés hiá­nya okozta a halált. Szabá­lyos öngyilkosság, bár bizo­nyosat csak a boncolásnál... — Igen, ezt már mondta — a vizsgálóbíró az orvos őszülő haját nézi, s arra gondol, ru­tinos, öreg róka a szakmában, aligha téved. Óvatos ember, nem akar elhamarkodottan nyilatkozni. A vizsgálóbíró kérdéseket tesz még fel, s közben feszül­ten gondolkodik. Balátai Jenő eléggé ismert ember volt a szakmáján kívül is. Az újsá­gok sokat foglalkoztak a ba- uxittal... Balátainak bírósági ügye is volt. ha jól emlékszik. Perbe került az államkincs­tárral ... Elkeseredhetett. — Azt hiszem tényleg — a vizsgálóbíró hirtelen a kád­ra néz, lehajol, egészen közel a vízhez, s olyan arckifeje­zéssel egyenesedik ki, amit nem lehetett félreérteni. — A víz! — kiáltja. — Szappanos! — Na és? — kérdezi a fel­ügyelő. — Aki fürdik, az... — Éppen ez a bökkenő — a vizsgálóbíró gondterhelten töpreng. — Aki öngyilkos akar lenni, az nem mossa magát tisztára előtte. — Mit akar ön ezzel mon­dani? — a felügyelő kutató szempárja az idősebb férfiéba fúródik. — Talán ... — Én csak feltételezek. A vétkek és bűnök minden el­képzelhető raffinériáját fel kell fognom ... — Igen. Felfogni, megérteni ••.. Ez az — motyogja magá­nak Szász. A vizsgálóbíró agyának abban a pillanatban az összes elképzelhető variá­ciót fel kellett dolgoznia ... De vajon feldolgozta-e? Dá­niel elé a felidézett múlt" kényszerítő erővel _ állította a következő kérdéseket: Balátai Jenőt előbb megölték, majd a kádba tették, és kinyitották a gázcsapokat... Vagy: a kádban ölték meg, és utána eresztették rá a gázt... Meglepték fürdés köz­ben. Vagy: valamivel megbéní­tották, hogy ne tudjon a gáz­zal szemben védekezni. Vagy: nem is a gáz okozta a halálát. (De akkor mi?) Miért nem védekezett? A vizsgálóbíró az orvoshoz fordul: — Doktor Ür! öngyil­kosság esetében a szervezet nem védekezik? Nem fejt ki ellenállást? ... Mondjuk a kar, a kéz. a láb, a fej, az arc* az Önműködő reflexek nyo­mán nem vesz fel más tar­tást? Túlságosan nyugodtnak tartom a pózt, amiben a holt­test fekszik. — Erős akaratú emberek esetében — kezdi az orvos megfogalmazni véleményét — nem jön létre deformáció. Kü­lönben is a gáz lassan hatol a szervezetbe, elszédül, esz­méletét veszti a páciens. — Felügyelő úr! Vizsgálja meg a lakás ajtajának zárját. — A vizsgálóbíró a nappalt szobába megy. — Kére hív­ják ide a cselédlányt! (Folytatjuk^ t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents