Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-27 / 175. szám

„Elsők akartunk lenni...” Á művelődési házak fenn­tartása sokáig a tanácsok fel­adata volt. Gazdasági életünk fejlődésével, a mezőgazdasági egységek megizmosodásával egyre általánosabbá vált az a tendencia, hogy egy adott település kulturális intézmé­nyét a iéesz anyagilag és ter- mészetbelileg is támogatja. A tanács és a téesz kooperáció­jából született meg a közös fenntartású művelődési ház. Ezt a rendelkezési jogok és a < pénzügyi eszközök feletti közös bábáskodás jelenti. A másik fokozat a téeszkezelés- ben levő művelődési ház, amely — teljes egészében tsz- irányítás alatt áll — még or­szágosan is kisszámú. A statisztikák szerint Ma­gyarország 19 megyéje közül csak Győr-Sopron és Nógrád megye nem rendelkezett hosz- szú ideig közös fenntartású művelődési intézménnyel, X Á Nógrád megyei Tanács május 26-i ülésén határozatot fogadott el, amelyben meg­bízta a művelődésügyi osztályt, hogy: „A vállalati, szövetke­zeti kulturális alapok közmű­velődést hatékonyabban szol­gáló felhasználására dolgozzon ki irányelveket. Azokat aján­lásként küldje meg a gazda­sági-termelőegységeknek. a megyei társadalmi szerveknek és a helyi tanácsoknak. Kez­deményezze a közművelődési intézmények közös fenntartá­sát a tanácsok és a vállalatok, szövetkezetek együttműködé­sében, ahol ennek szükséges­sége fennáll és feltételeik biz­tosítottak.” X 1972. július 1-én az őrhal­mi tsz és tanács vezetőinek Festmények A Képcsarnok pályázatán részt vett és díjazott festmé­nyek bemutatójának ünne­pélyes megnyitására ma dé­lután öt órakor kerül sor, Budapesten a Csontváry Te­remben. Megnyitót mond Szabó Iván Munkácsy-díjas szobrász, kiváló művész a Képzőművész Szakszervezet elnöke. A Vörösmarty téri teremben nyíló tárlat augusz­tus 12-ig tart nyitva. Szá­mos kiállító művész a sal­gótarjáni, illetve a nógrádi érdeklődő közönség számára sem ismeretlen, képeivel sze­repelt a Nógrád megye szék­helyén rendezett kiállításo­kon, vagy éppen egyéni ki­állítással mutatkozott be a szerződése alapján a helyi és a hugyagi művelődési ház, va­lamint könyvtár a téesz kezé­be került. X Hegedűs András, az őrhalmi tsz-csúcsvezetőség titkára: — Már régóta támogattuk a kul- túrházat. Felújításánál anyag- 'gal és fuvarral segítkeztünk S mivel a téeszdolgozóknak sok rendezvényt tartottunk a művelődési házban, pénzt biz­tosítottunk a tanácsnak. Évi 10—15 ezer forintot. Most, hogy átvettük a házat, na­gyobb lehetőségek nyíltak előttünk: a tagok általános és szakmai műveltségének növe­lése közvetlenül a mi felada­tunk lett. Nekünk kell életet vinni a házba, szakmai tanfo­lyamokat, szórakoztató műso­rokat rendezni, nekünk kell biztosítani dolgozóink jó köz­érzetét. Mert a jó munkahelyi légkörhöz nemcsak a munká­ban való siker, de a közös­ségi érzés, a közös élmény is fontos. Az igazság az, h<£v beszélünk a kultúráról, de fa­lun hiányzik a kulturális élet. Sajtó, rádió, tévé: ez a legtöbb ami jelenleg van. Túl kell lépnünk, többet kell adnunk a személyes élmé­nyekből, a kulturálódásiból a lakosságnak. X — Elsők akartunk lenni az országban. Már 1964-ben át akartuk venni a kultúrházat. Több közgyűlési határozat is született ez ügyben. Most az­tán megvalósult a tervünk. Miénk a ház: s ezzel együtt több a gond. a probléma, az anyagi kiadás és feladatválla­lás. Mégis megéri, mert az eredményt mi fölözzük le. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen tagság dolgozik a tsz­bemutatója korábbi időszakban. Többi közt, szerepel alkotásaival Kokas Ignác kétszeres Mun­kácsy-díjas, érdemes művész, Konfár Gyula Munkácsy-di- jas. Tamás Ervin Munkácsy- díjas, VaFi József Munkácsy- díjas. ben, hogy szakmailag és álta­lánosan is mennyire képzet­tek az emberek. Az anyagi oldal? Százezer forint a kul­turális alapunk, ebből évente ötvenezret fordítunk a kultúr- ház fenntartására. Függetlení­tett igazgatót neveztünk ki a ház élére. Az ő feladata lesz a szakmai tanfolyamok, mű­soros estek rendezése, az iro­dalmi színpad és a színjátszó szakkör létrehozása, az embe­rek — nemcsak a tsz-dolgo- zók. de a falubeliek is — mozgósítása. — mondja Bállá István tsz-elnök. X Ferencz Sándor, az őrhalmi tanács vb-titkára: — A kultúrház eddig nem töltötte be , hivatását, mert nem volt olyan személy, aki komolyan foglalkozott volna vele. A tiszteletdíjas igazgató (civilben pedagógus) elfoglalt ember. A tanácsnak nem volt pénze függetlenített állás lét­rehozására. A téesz szárnyai alatt — bízunk benne — meg­változik a helyzet. Az új igaz­gató fiatal, ambiciózus ember, fiatalságának az a nagy elő­nye is megvan, hogy saját ge­nerációját jobban tudja moz­gatni. A rendezvények, a program megszervezésébe mi is besegítünk. Az anyagi tá­mogatás a tanács részéről évi ötvenezer forint. X A Nógrád megyei Tanács művelődésügyi osztályának munkatársa: — Az az egészséges folya­mat. ami őrhalomból indult ki, örvendetesen terjed a me­gyében. A rétsági járásban társadalmi üggyé vált. a pász­tói járás is mozgolódik. Kö­zös fenntartású művelődési ház van már Diósjenőn és álakul Pásztón. Fehér foltnak tekinthető a szécsényi és a salgótarjáni járás. X „Nem mindegy, hogy milyen tagság dolgozik a téeszben” — így mondta Bállá István, az őrhalmi elnök. Egészséges, előremutató szemlélet ez. Saj­nálatos, hogy termelőegysége­ink vezetői közül még elég kevesen vallják. — vkm — SZUTS DÉNES: Öngyilkosság ? i4 Kaszinó utcában Egri kiállítás A Képcsarnok megrendezi Zirkelbach László festőmű­vész kiállítását, amely ma délután nyílik meg Egerben, a Rudnay Gyula Teremben. (Széchenyi utca). A megnyi­tót Nagy Ernő festőművész, az egri tanárképző főiskola docense mondja. Az egri tár­latok számot tarthatnak a Nógrád megyei közönség ér­deklődésére is, hiszen a szomszédos Heves megye székhelye a nógrádiak ked­venc fürdő- és kiránduló- helye a nyári hónapokban is. Zirkelbach László 1948-tól állít ki rendszeresen. Buda­pesten és vidéken egyaránt. Első gyűjteményes tárlata 1967-ben a Képcsarnok Der- kovits Termébe volt. Az eg­ri kiállítás augusztus 19-ig tekinthető meg. Szemle Salgótarjánban a megyei Balas­si Bálint Könyvtár kiadásában megjelent a Szemle című kiad­vány idei második negyedévi szá­ma. A kiadvány az áprilistól jú­niusig megjelent napilapok és fo­lyóiratok népműveléssel foglalko­zó cikkeinek rövid ismertetését c* felsorolását tartalmazza. Azoknak nyújt segítséget a munkájukhoz, akik népműveléssel foglalkoznak. E számban ismét közölnek ese­ménynaptárt is. Elsősorban a nemzetközi könyvévvel, művelő­déspolitikánkkal, a népművelők munkájával, a munkások művelő­désével stb. foglalkozó cikluke* ismerteti. Többi közt, a NÖG- BAD e témájú Írásairól is szói. 16. Dániel minden erőfeszítésé­vel vissza akart hullani abba az alkotó révületbe, koncent­rációba, ami munkájához szükséges volt. Egyelőre azon­ban feleségével párbajozott. — Semmi lényeges változtatást nem tudok kitalálni — vála­szolta Évának arra a követe­lésére, hogy vigye el aznap este egy szerb kisvendéglőbe, mulassanak, szórakozzanak. amíg erre idejük van. — Sem­mi lényegeset... És te már annyit mentél, naponta együtt vagy a társasággal, Flessbur- gerrel, csónakáztál, fürödtél, táncoltál, kocsikáztál... Évában lassan, de bizto­san nőtt fel a düh­— Rendben van. megértem, dolgozni jöttél, de ezt a meg­szállottságot én nem bírom elviselni. Nem is őszintén te­szed ezt, mert otthon hetekig csak a szerkesztőségi ügyek­ben futkosol. Otthon nem írsz, dolgozol, csak olvasol és bá­mulod az ablakot. Meg tudsz őrjíteni, amikor csak ülsz és bámulsz kifelé... — Azt hittem, neked is ér­deked, hogy apádról mindent a valóságnak megfelelően megtudjunk — monta Szász, Neked is írom ezt a könyvei, teérted is. — Nagyon is szeretnék meg­tudni apámról mindent. de úgy érzem, ami lényeges, tu­dom róla. Éva rágyújtott, aztán fel­kelt és g polchoz ment. Po­harak és két üveg brandy állt ott. Töltött magának és Ivott- Mire visszaült, Szász már mo­solygósán, a megnyert idő­osata miatt hálásan pislogott feléje. — Majdnem mindent tudsz, most elégedj meg ennyivel. Ha elmégy vacsorázni, kérlek, mentsél ki. Nem vagyok éhes. Mire visszajössz, főzök neked egy jó hazai kávét. — Mondhatom, isteni figura vagy — és Éva idegesen ver­te le cigarettájának hamuját a szőnyegre. — Azt kívánom, bár inkább ne lennél itt. — Felugrott, s bement a fürdő­szobába, fésűt rántott rövid kis hajába, cseppnyi púdert szórt arcára, és az ajtóból még visszaszólt: — Ne csodál­kozz, ha későn jövök meg. — Szervusz! — Dániel üd­vözlésre emelte karját. Bólin­tott, mosolygott is ehhez a mozdulathoz. — Szia.. • Vi­gyázz magadra! — kimondta, és abban a pillanatban nagyon megsajnálta az asszonyt. Tény­leg undok hozzá és elhanya­golja. Felugrott és utánaro­hant. A folyosó xözepén érte utol. Maga felé fordította és megcsókolta az arcát, aztán a kezét is. — Éva, ne haragudj! Tu­dom, hogy lehetetlen alak va­gyok. .., de rövidesen rájössz, rendkívül fontos, amit csiná­lok. . • Mindkettőnk számára íontos... — Nem tudott töb­bet kipréselni magából. A gondolatok világában élt, és ha onnan kilépett, már bi­zonytalankodott. Éva kissé szomorúan húzta el a száját — Rendben van, megbocsá­tok. De jövőre még könyvet sem engedek magaddal hozni, ha nyaralni'megyünk. Feltéve, ha még együtt megyünK nya­ralni — idegesen felnevetett. Jól gondold meg, Dániel! Szász nem tudta mire vélni az asszony megjegyzését, Más­4 NÓGRÁD - 1972. július 27., csütörtök „Teljes üzem” Új otthonban a kisterenyei könyvtár A Kisterenyén működő nagyközségi és járási könyv­tár a közelmúltban kapott új otthont. Pontosabban új. kor­szerűtlen, köves, nagy méretű termet, néhány kisebb — olaj- padlós—helyiséggel. Az újabb helyen „teljes üzemmel műkö­dő” intézmény azonban egy­általán nem emlékeztet a ré­gi képre. Az esztétikus kör­nyezetben, gazdag könyvállo­mány és több mint negyven­féle folyóirat és napilap anyagában válogathatnak a látogatók. A gyermekrészleg­ben meseirodalom, gyermek- világ feliratok alatt található könyvek, illetve polcok^ falát kedves mese jelenetek díszítik: Mici mackó, A róka és a hol­ló, A nagyravágyó feketeri­gó című mesékből. A felnőt­tek könyvei fölött az írás tör­ténetét megörökítő figurális rajzot láthatunk. A könyvtár vezetői tervezik, hogy a kör­nyék népviseletének, népmű­vészetének bemutatására — s egyben a könyvtár díszítésére —, elkészíttetik Kisterenye és a szomszédos községek nép­viseletét illusztráló babákat, s egyéb eredeti népművészeti tárgyakat vásárolnak. Ennyit a külsőségekről. A salgótarjáni járási könyv­tár irányítása alá negyvenöt könyvtári egység tartozik. A járás évi tervezett olvasószá­ma: 8500. Az első fél évben közel nyolcvan százalékra teljesítették tervüket. Kötet- forgalomban 24—25 kötetet terveztek olvasónként erre az évre. A féléves kötetforga­lom alakulása: 20 kötet olva­sónként, összesen 41 750-en ke­resték fel a járásban működő könyvtárakat. Az idén hét községben ren­deztek író-olvasó találkozót. Egyébként az elmúlt tíz év során harminckilenc írót és költőt láttak vendégül, akik kilencvenegy esetben találkoz­tak az olvasókkal. Kistere­nyén húsz, Mátranovákon tíz, Nagybátoríyban és Karancs- lapujtőn hét-hét alkalommal rendeztek találkozót. Leg­többször Jobbágy Károly, a Radó házaspár, Fekete Gyula és Molnár Gábor találkozott az olvasókkal. Rajtuk kívül megfordult még a járásban többek között Garai Gábor, Karsai Elek, Sántha Ferenc, Mesterházi Lajos, Szentiványi Kálmán, Remete László, Bata Imre kritikus és még számos neves író, költő és kritikus. A nagyközségi könyvtárról: tizenháromezer kötet a könyv- állomány. Ebben az évben hétszázhúsz kötetet vásárol­tak. összesen ötszázkilencven beiratkozott olvasó van, a 14 éven aluliak száma: 255. Jú­niusig 2700-an látogatták a könyvtárat, és 10 300 kötetet kölcsönöztek. A( Kell a jó könyv olvasómozgalomba ed­dig ötvenen jelentkeztek. A jelentkezési határidő: október. R. I. kor sokáig töprengett volna rajta, magyarázatot kárt vol­na, de most egyetlen vágya volt, megtalált kincsével, egy névvel- Ludger Westrickkel félrevonulni. — Csacsi! Csacsi asszony­kám! — veregette meg Éva arcát, és visszament a szobá­jába. Az ajtóra ráfordította a re­teszt, és a bőröndjéhez ro­hant. Hol találkozott ő ezzel a névvel?... Beletúrt az iratok­ba. — Hát persze — mondta hangosan —, ez az ember volt... Most már megvan!... ...Ludger Westrick 1930— 1933 között, a Vereinigte Stahl­werke délkelet-európai ex­portvezetője, majd lelkes ná­ciként a hadigazdálkodás kulcsembere. Gőring meghív­ja a légifegyverkezést irányí­tó tíztagú tanácsba, az ln- dustrieratba. Később vezér- igazgatója a Vereinigte Alu­miniumwerke A. G.-nek, és befolyásos tagja a birodalmi Vereinigte Industrie Unter­nehmungen A. G.-nek a VI- AG-nak, amely a legfontosabb hadipari vállalkozásokat egye­sítette. .. Itt van egy levél, amelyet von Hanneken tábornoknak, a birodalmi gazdasági miniszté­rium államtitkárának küldtek: „Egy háború esetére a szük­séges nyersanyag biztosítása érdekében 1933 óta évente annyival több bauxitot kell behoznunk, hogy a háború ki­törésekor több mint egymillió tonna tartalékkal rendelkez­zünk”... Aláírás: Ludger Westrick. Mennyi lehetett az évi ki­szállítás? — Szász újabb ada­tokat szedett elő gyűjtemé­nyéből — Carl von Clodius, a birodalmi külügyminisztéri­um osztályvezető-helyettese 1943. május 30-án (ennek az iratnak az eredetije az NDK- ban található, s Szász onnan kérte meg a fotókópiái) Rib- bentropnak jelentette: ........Ma­g yarország Németország ba- uxitellátásának bázisa. A ma­gyar kormány kötelezettséget vállalt évi egymillió tonna bauxit szállítására, s ezzel a mennyiséggel túlszárnyalja az összes többi ország együttes szállítását.” Ludger Westricket tehát a Rajniss-féle estélyen ütötték a bauxit rablólovagjivá. Raj- nissnak pénzt, lakást adtak, hogy fogja be a száját, s ne tárja ország-világ elé a ba- uxíttal folyó manővereket. De a hallgatásnak más ára is volt, nemcsak az a 40 ezer pengő. Be kellett a svájci társaság­nak vennie az üzletbe Ludger Westricket. Vajon tudták a magyar gyá­rosok, bankárok, hogy kit vesznek be? Ki ez az ember? Aligha. Talán annyit árult el nekik Schröder, 'hogy ez az úr német nagyiparos, aki ad­ni, venni, fizetni, hitelt sze­rezni tud, egyszóval minden tranzakciót képes ’ebonyolíta­ni. Chorin, az okos Chorin azért biztosan elhúzta a szá­ját. Szász a magukkal hozott kis turistafőzővei kávét ké­szített magának. És miközben várta, hogy kifolyjon, össze­gezte eddigi ismereteit; a szándékokat és cselekedete­ket. Az Alumíniumérc Bánya és Ipar RT életében Chorin Fe­renc megjelenése hozott dön­tő fordulatot, a svájci Blan- cart Bankház által finanszí­rozott Bauxit Tröszt életében pedig Ludger Westrick meg­jelenése. De ez a második tény radikális változások kez­detét is jelentette. A svájci csoport befolyásának elsor­vasztását, csökkentését, majd teljes megszüntetését, és a né­met csoport előretörését, ha­talmának növekedését, majd a teljes behódolást. Milyen állásponton lehetett Mayer dr., a vezérigazgató? Pénz, pénz, Pecunia non ölet... Csak jöjjön, csorogjon, minél nagyobb folyamban. Ennyire egyszerű lett volna ezeket a rafinált gyárosokat becsapni? Ennyire nem látták volna előre, hogy végül őket is felfalják a nácik? De a leg­főbb szereplő, felfedező, Ba- látai Jenő meggyőzése, lefize­tése, megvesztegetése még hát­ra volt. Azaz... Balátai Jenő, azt hitték, házasságával telje­sen hálójukba esett. Az el­képzelés ragyogó volt. Nem kellett más, mint egy nagy­stílű, gyönyörű nő, aki lehe­tőleg úgy költekezzék, hogy azt ne lehessen normális pénzkeresettel bírni. Akkor majd a férfinak több és mind több pénzre lesz szüksége. Akinek pedig sok pénz kell> az mindenre kapható. Szász elismeréssel adózót! távoli, nagy, részben már el­hunyt nagy ellenfeleinek, de a' még élőknek is. Ezt csak az­zal a germán alaposságai le­het előkészíteni, amivel az ötödik hadoszlopok szétrágták a hátországokat, amire a Wehrmacht menetelni kezdett. Carl von Clodius, dr. Werner Daitz, Fritz Hugenberg, Lud­ger Westrick, s ki tudja még, hány kitűnő koponya dolgoz­hatott a magyar bauxit meg­szerzésén. Amikor aztán ez a terv megvolt, már csak vég­rehajtók kellettek, s belépet! az üzletbe a Gestapo: Artur Frisch. Csak éppen ott hibáz­tak, ott szakadt meg a lánco­lat, ahol nem várták... Szász a falon függő képre nézett; amelyen kéken izzó ég és a tenger közé egy nyomorult lé­lekvesztő bárka ékelődött. A bárkán egy szakállas alak óri­ási igyekezettel próbálta eve­zőjével a csónakot gyorsabb futásra ösztönözni. A fest­mény egyik sarkában gomba alakú, fekete felhő ereszkedett alá az égből. Az atombombá­val szemben tehetetlen erőfe­szítést szimbolizálta a kép ko­mor beállításban. Az emberek nem tudnak a vész, a végzetes sors elő) me­nekülni, arra csak kétségbe­esett kísérletet lesznek, da amikor a végzet elkerülhetet­lenné válik, kétszeres dühvei és erővel állnak ellent. A ha­talom — ha rövid időre is —- de megtorpan ezek előtt ai emberek előtt. Balátai Jenő — mondta ki hangosan Szász apósa nevét —, ő tett ilyen ké’tségbeesett utolsó kísérletet a náci gépe­zettel szemben... (Folytatjuk}. i \ i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents