Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-27 / 175. szám
Eecs^ei nyár Kicsi tsz, szilárd Az életunt ember is kedvre kapna Becskén, úgy pezseg ott az élet. Aki kételkedik abban, hogy produkálni lehet egy kis termelőszövetkezetben is, csak egy napra menjen el a gazdaságba. Ma- gyarnándortól felfelé jövet az emelkedő bal oldalán már hántják a tarlót. A traktorok előtt bálázógépek préselik a szalmát. Odébb még egy lábon álló táblában a kévekötő aratógépnek vágnak utat. Ott fejezte be azóta az aratást Szklevan Ferenc és Hanzel János. De az aratástól függetlenül folyik a munka az építkezéseken is. közel egymillió forint értékben. Méregraktárral, gépműhellyel és más épületek korszerűsítésével gazdagodtak. Félmillió forint jutott a géppark felújítására is. A munka dandárja van a kertészetben is. Érik a dinnye, szedik az uborkát, Deli András az átvevő nem győzi mérlegelni. Eddig már 120 mázsát továbbítottak a konzervgyárnak. Ebben a nyüzsgésben nehéz a tsz-vezétőkkel találkozni. Az iroda udvarán csupa véletlenül összefutottam Kőműves Bélával, a főagronó- mussal, és alig egyeztünk meg néhány kérdésben, ott állt felettünk kihevülten Hever László, a tsz fáradhatatlan elnöke. Motorral érkezett a tanyáról, az építkezés színhelyéről. arcán volt az út pora. — Az embernek iparkodni kell, ha azt akarja, hogy legyen valami — mondja. A becskeiek valóban a mélypontról kerültek az élvonalba. A jó minőségű földjeiket az állami gazdasághoz csatolták. A parasztembernek a szíven szúrás nem fáj annyira, mint amikor a földjétől kell megválnia. Hevér azt mondta erre: — Senki oda sem figyel már erre. Az idén a nyolc aranykoronás földjeiket olyan termésre kényszerítették, hogy az állami gazdaságbelieknek kapaszkodniuk kell, ha utol akarják érni őket. ötszáztizenkét holdon termesztettek gabonát. Az egyik út menti táblán Bezosz- tája áll, mint a cövek, dacolva az arra is gyakori viharokkal. Azt mondta Kőműves Béla, a főagronómus. hogy mennyiségben túlszárnyalják az előző évek bő termését is. Átlag 16,5 mázsára becsülték a kalászos termését. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy azt a vidéket rosszkedvében teremtette a természet, olyan szeszélyesen dombos. — A mennyiséggel nem lett baj nálunk, inkább a minőség az. ami megcsalt bennünket. Besült a mag. .. — szakította meg az agronómust az elnök. Ezért a gabonából valami kiesésük lesz a bserkeieknek is. De éppen azért gondosan gazdálkodó emberek, mert nem jönnek zavarba. Hevér kezdte magyarázni, hogy másfél. kétmillió forintra tervezték a kertészetüket. Dinnyét, paprikát, káposztát, uborkát termesztenek huszonöt holdon. Mondom az elnöknek, hogy sem hagyomány az ilyenfajta gazdálkodásra, sem fel- készültség — mégis, miből indultak ki? — Itt ered a Galga, víz van. a föld elfogadható, a tagok vállalkoztak a részesművelésre. Huszanyica Józsefet pedig feleskertésznek szegódtettük. Nekünk megérte. Káposztával már megleptük a vásárlókat... A múlt évi tapasztalatok igen biztatóak. Vásároltak öntözőberendezést, és fele áron kapták. Palán tázógépet is kedvezménnyel vettek. Mondom az elnöknek, hogy talán csak nem a zöldségcermesz- tési programhoz csatlakoztak? — Mit mondjak? Előbb foglakoztunk zöldségtermesztéssel, mint meghirdették, de végül is besorakoztunk a programot megvalósítók sorába. Sajnos, a megyében kevés olyan gazdaságot sorolhatnánk fel, amelyik ilyen céltudatosan a lényeget tudja megragadni. Csupán szántóföldi növénytermesztésből sohasem tudnának megélni. Keserű tapasztalatunk van erre. Evekkel ezelőtt, amikor például elérkezett az aratás ideje, életerős tagdk hiányában kénytelenek voltak segítséget kérni a nem mezőgazdasági tizemben dolgozó emberektől. Az elnök még most is indulatba jön, ha rágondol. — Tudták, hogy munkaerőhiányunk van és követeltek, egyre követeltek. Ha nem akartuk, hogy veszendőbe menjen a termés. fizetnünk kellett. Hát ennek véget vetettünk. .. , Okos vetésszerkezet-kialakítás, biztos jövedelemforrás, szorgalmas munka és szilárd anyagi helyzet. Ez az, amit Becskén megteremtettek. Aztán ilyenkor, amikor a gabona betakarítása is folyik, más munkát sem hanyagolnak. Még az ötszázholdas erdőben is folyik a munka. Most is 250—300 köbméter különböző választékú fát kínálnak eladásra. A sóderbányában is szorgalmaskodnak az emberek. Így folyik az élet Becskén a nyár derekán. Azért mondtam, hogy aki életúnt, vagy unatkozik, az oda menjen, biztosan életre kap. B. Gy. Ötven éve történt... 1921- BEN Bethlen István kormányelnökké kinevezésével bekövetkezett a magyar fasizmus belpolitikai stabilizációja. De a gazdasági konszolidációt számos tényező akadályozta. Súlyos méreteket öltött az infláció, az iparcikkek elhelyezési lehetőségeinek hiánya, s ennek következtében a létbizonytalanság. A megélhetési gondok állandósulása, a fehérterror megnyilvánulásai, a széndiktatúra, a munkásság fokozódó kizsákmányolása, a testi fenyítések újbóli bevezetése, már 1920-ban kiváltotta a salgótarjáni és környékbeli munkásság ellenállását. 1922- ben az orvosolatlan problémák mellett újabb, a munkásságot közvetlenül érintő rendelkezések láttak napvilágot. A munkásokat a szakmánykimutatásoknál becsapták, és indokolatlanul levontak tőlük. A bányamunkásokat legérzékenyebben érintő rendelkezés azonban a heti két nap pótműszaknak három napra történő felemelése volt. Miután a bányászok e teljesen jogtalan rendelkezésre munkabeszüntetéssel válaszoltak, Róth Flóris bányaigazgató a bányászszakszervezet baloldali vezetőinek nyomására visszaállította a két nap pótműszakot, azzal a feltétellel, hogy a bányászok folytatják a termelést. A salgótarjáni bányamunkások — látva, hogy összefogással eredményesen fel lehet venni a harcot a bányaigazgatósággal szemben — július 27-én újabb, az eddiginél nagyobb szabású sztrájkba kezdtek. Segítette őket, hogy csatlakoztak hozzájuk a nagy- bátonyi bányászok, és a salgótarjáni gyáripari munkások. Most már a pótszakok teljes eltörlését, és jelentős béremelést követeltek. Az acélgyári munkások követelése az volt, hogy a béreket negyven százalékkal emeljék fel, hetenként legalább két esetben biztosítsanak húst a dolgozóknak, és havonta két mázsa szenet adjanak. A sztrájk nem csupán gazdasági jellegű volt. Követelték a nyolcórás munkaidő rögzítését, a családi pótlék bevezetését, a betegpénz biztosítását, a nyári fizetett szabadságot, az acélgyári munkások pedig üzemi óvodák létrehozását. A bányák és gyárak tulajdonosai, igazgatóságai hallani sem akartak a jogos követelések teljesítéséről. Kézenfekvő, s a korábbi időszakban is jól bevált eszközhöz, a brutális megtorláshoz nyúltak. Bortnyák nagybáto- nyi bányaigazgató még július 27-én értesítette a járási főszolgabírói hivatalt, és a hatvani csendőrparancsnokságot a szükséges intézkedések megtételére. A hatóságok rögtön akcióba léptek. Az alkoholtilalom elrendelése mellett erős csendőrkülönítményt rendeltek ki a helyszínre, és megtették az előkészületet a sztrájkoló bányászok kilakoltatására. A salgótarjáni bányáknál azonnal letartóztatták a sztrájk vezetőit, az acélgyári igazgatóság pedig több száz munkást bocsátott el. A sztrájk letörését — a választások jó előkészítése érdekében — a miniszterelnök is szorgalmazta. Javasolta, hogy zárják be a bányatelepek élelmiszerüzleteit, akadályozzák meg az élelmiszerek más vidékről való átszállítását, ellenőrizzék a pénzküldeményeket, tiltsák meg a bányászok utazását. A BÁNYÁSZOK és ipari munkások helytállása, hősies ellenállása kevés volt ahhoz, hogy valamennyi követelésüket teljesítsék. A csaknem öt hétig tartó sztrájk legfőbb eredménye, hogy a bányamunkásokat 1923. májusáig csak heti két óra pótműszak teljesítésére kötelezték. A bányavállalatoknak vállalniuk kellett, hogy a sztrájk miatt munkásokat nem bocsátanak el, és az elbocsátottakat visszaveszd. Jellemző, hogy az utóbbit nem teljesítették, mert a sztrájk vezetőit börtönbe juttatták és kiszabadulásuk után sem kaptak munkát. A bányaigazgatóságok kénytelenek voltak elismerni a nyolcórai munkaidő jogosságát is. A munkásság természetesen nem elégedhetett meg a fenti eredményekkel, s a KMF helyi szerveinek vezetésével tovább folytatta a szervezkedést életkörülményeik megváltoztatásáért, a szakszervezeti mozgalomban kivívott jogaikért. Molnár Pá! FÓRUM 1972 A tennivalókat legjobban helyben ismerik Szocialista brigádvezetők onkétja Minden méret kapható Strandcikkőrjárat Nyár elején nem okoz problémát a szezoncikkek vásárlása. A frissen összegyűjtött készletekből ilyenkor még tart. Mire azonban beköszönt az igazi strandidény nagyon gyakran kiderül a jó felkészülésről, hogy csak látszat volt. Az ellátás egyre gyengébb, a választék egyre csökken és még javában tart a nyár, amikor már hiánycikkekről beszélünk. Felkerestük Salgótarján két kereskedelmi központját, a Centrum Áruházát és a Pécskő Üzletházat, hogy a pillanatnyi helyzetről tájékozódjunk. A benyomások jók. A Centrum Áruház 800 ezer forint értékű raktári készlettel kezdte az idényt. Női fürdőruhából például 1600 egyes kétrészes várta a vevőket. Jó részük 150 forint körüli, tehát az olcsóbb kategóriába tartozik. Természetesen az igényesebbekre is gondoltak, ezért drágább import árut is beszereztek. A készletnek körülbelül a fele kelt el. A szín- és fazonválasztékban mutatkozik ugyan némi hiány, de mindenki találhat a saját méretére fürdőruhát. Nehezíti fc&ölfségv'ctósl üzem A Kisterenyei nagyközségi közös Tanács fennhatósága alatt működő költségvetési üzem egyre népszerűbb és keresettebb különböző szolgáltatásaival. Az üzem ötven dolgozót foglalkoztat. A kőműves-, villanyszerelő-, lakatos-, festési munkák mellett szállítással foglalkoznak. Erre a célra három tehergépkocsi áll rendelkezésre. Jelenleg négy községben: Mátramindszenten, Vizsláson, Nemtiben és Kisterenyén dolgoznak a különböző intézmények (iskolák, óvodák) felújításán. Az üzem ez évi legnagyobb munkája a kisterenyei bölcsőde teljes tatarozása, amely befejezéshez közeledik, a helyzetet, hogy a keresettebb cikkekből az áruháznak nem áll módjában pótolni a készletet. Ez a helyzet például a férfiúszónadrágokkal. Sajnos, olyan rossz üzletpolitika is érvényesül, hogy a központi ellátó szervek előnyben részesítik a budapesti áruházakat és vidékre csak a maradék jut. Ez az oka például annak, hogy az áruházban csupán egyméretű labda kapható, pedig a strandokon különféle alkalmakhoz másmás fajta dukál. Strandpapucsok és napolajak is nagy választékban kaphatók. Az áruház Illatszer- osztályán három-négy fajta napolaj és napvédő krém kapható. A jól bevált és közkedvelt habszivacs strandpapucsok mellett megtalálható a népszerű és tartós fapapucs is. A Pécskő Üzletházban talán még jobbak a tapasztalatok. Ezer női és 1300 férfifürdőruhát hoztak forgalomba. Igyekeztek minél szélesebb választékot kialakítani, és ez sikerült is. Extra méretű fürdőruhák is kaphatók. Szintén bőséges a választék napvédő krémekben, napolajokban. Vajon mire várnak? Ezzel zártam e sorozat legutóbbi írását, amely a szocialista brigádmozgalom továbbfejlesztésének lehetőségeivel foglalkozó ankét tapasztalatait igyekezett összegezni. Valóban, a termelési, műszaki, fejlesztési stb. elképzelések, feladatok ismeretében miért is nem készülnek mindenhol, s minden részterületre kiterjedően olyan alapos vállalati „haditervek”, amelyekben valamennyi szocialista brigád megtalálhatja a magának való tennivalót? Bár akadt ellenvélemény is. mert Andó László szerint nem szükséges kidolgozni egy-egy munkaterületen a gazdasági vállalások lehetséges változatait, a műszakiaknak, közvetlen vezetőknek „erre nincsen idejük, mindenki ismeri a vállalati terveket, csak hozzá kell fogni a dologhoz”. Az ankét résztvevői végül mégis megegyeztek abban, hogy nem elég a fő célkitűzéseket ismerni. a vállalások nem lóghatnak a levegőben, a feladatokat „le kell bontani” üzemekte, üzemrészekre, brigádokra, egészen a brigádtagokig, hogy mindenki pontosan tudja. mit. miért és hogyan csináljon. És felesleges felsőbb utasításra, irányelvekre, rendelkezésekre várni. Az egész gyár. valamennyi dolgozó és vezető érdeke a minél eredményesebb és gazdaságosabb termelés, a hatékony munka. A gondokat és nehézségeket, a tennivalókat legjobban helyben ismerik, így volt ez eddig, s így lesz ezután is, a miniszter, a vezérigazgató nem fogja megmondani, hogy mit kell például az üveggyárban tenni a selejt csökkentésére, a készáru megóvására. Az eredményesség, a hatékonyság növeléséhez óriási erőtartalék rejlik a szocialista brigádokban, vétek nem élni ezzel. Velük mindent, nélkülük semmit nem lehet elérni. Ezt ne tudná egy gazdasági vezető? Csak „mutatóba” néhány ezzel kapcsolatos véleményt az ankétről! Pförtner József, öblösüveg- gyári bér- és termelési felelős: — Nálunk egészen kicsi, három, meg 30—50 dolgozóból álló brigádok is vannak. Nagyon nehéz eldönteni, milyen területen, mit vállaljanak. Ezt tegyék le az asztalra a gazdasági vezetők! No, nem az igazgatóra, vagy a főmérnökre gondolok, ott „fönn” még nincs baj, valahol lefelé álcád el a dolog. Ha azt lehetne mondani: hozzon mindenki negyvenezer forint többlettermelést és minden rendben van, akkor könnyű lenne a helyzet. De a körülmények. a feltételek nem egyformák. Ami az egyik helyen túlságosan .sok, a másik helyen kevés lehet. Vendel Lajos síküveggyári szocialista hrigídvezető: — Nálunk is probléma, hogyan értékeljük a brigádot, mihez. milyen teljesítményhez kössük a címeket? Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy — bár eddig többször szóba került — még versenyfelelősünk sincsen, aki összefogná a szocialista brigádok tevékenységét, állandóan figyelemmel kísérné és számon tartaná munkájukat. Pedig szerintem nemcsak a gyárba, hanem minden gyár- részlegbe kellene versenyfelelős. aki ugyanezt társadalmi munkában csinálná. Mizser László, a Zománcipari Művek salgótarjáni gyárától: — Van gyár, vannak gazdasági feladatok, szakmai és kulturális követelmények, vannak szorgalmas emberek, lelkes szocialista brigádok. És van jó határozat a szocialista brigádmozgalom és munkaverseny továbbfejlesztésére. Mi kell még? Ha az ebben foglaltakat komolyan vesszük és megvalósítjuk, akkor nem lehet probléma. De hogyan tennék, ha egyszer nem is igen ismerik? Javaslom a ' gazdasági vezetőknek, tanulmányozzák ezt a határozatot és jelöljék meg a konkrét tennivalókat, a gazdasági feladatokat. Mi ebben az évben már ennek szellemében próbáltunk dolgozni... — Hogyan ítéli meg ezeket a kérdéseket a megyei pártbizottság? — Nem titok, hogy a párt- bizottság rövidesen napirendre tűzi ezt a témát — válaszolt Huszák Artúr. —. Erre készülünk, éppen ezért is tudom mondani, hogy e téren is a szemléletváltás korszakát éljük. Nehéz átváltani, a „másé” helyett arra. hogy „enyém” a felelősség. A gazdasági vezetők többsége lépett már előre. Nem amit mond, hanem amit tesz, annak alapján ítélünk meg mindenkit. Ez azt is jelenti, hogy amire határozat van. azt végre kell hajtani. Aki ezt nem tudja belátni, aki nem ezt tenné, annak élőbb-utóbb megköszönjük a munkáját... (Folytatása következik) Kiss Sándor
