Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-25 / 173. szám

kEPEKWÓ ELŐTT Kánikulában — elnézően írtunk rőhj... Újból a „biztató kezdet" stádiumában Ha eddig netán kétségünk lett volna is, most már telje­sen bizonyos, hogy benne va­gyunk a legteljesebb kániku­lában. Ennek pediglen két mindennél csalhatalanabb je­le van. Az egyik az a szinte már az unalmasságban követ­kezetesen egyenletes szerkesz­tés, mely az elmúlt nét tévé­műsorát jellemezte, a másik pedig, hogy íme, itt az új táncdalfesztivál’ a netvenket- tes. Szombaton este meghall­gathattuk az első elődöntőjét és mondhatom, a hét egyik legszórakoztatóbb programjá­nak bizonyult, ha nem is az el­hangzott számok, sokkal in­kább Kudlik Júlia és ősz Fe­renc szellemes, a műsort sem kímélő, csípősen szatirikus konferansza révén. Ezzel a megállapítással egy­ben a müsorhetet is kellően Fesztiválok és Tv-szereplés A kisterenyei gimnázium és ÁFÉSZ közös tánccsoportja — amely tíz évvel ezelőtt kezdte meg működését —. számos or­szágos rendezvényen aratott siker után most újabb meg­hívásoknak tesz eleget. A többszörösen kitüntetett cso­port augusztus 5—6-án Keszt­helyen, a balatoni fesztiválon lép fel, a legjobb, legszínvo­nalasabb ÁFÉSZ-csoportok társaságában. A Televízió Ki mit tud? ifjú művészek klubjának július­ban tartott alakuló klubdél­utáni án részt vett a csoport képviseletében vezetőjük: Al- másy Ferencné. Előrelátható­lag szeptemberben láthatjuk a Tv képernyőjén a kistere­nyei táncosokat. Az együttes eddigi pályafu­tásának legnagyobb eseménye lengyelországi szereplésük lesz. Szeptember 3—10 között Zakopanéban rendezik meg a „Hegyvidéki Fesztivált”, ahol 12 ország között a kisterenyei csoport képviseli a magyar együtteseket, negyvenperces műsorral. A táncosok a na­pokban kezdték meg próbá­ikat a nagy felkészültséget igénylő programra. Előadássorozat Salgótarján zenei élete mind gazdagabbá, színesebbé válik. A megyei József Attila Mű­velődési Központ zenei prog­ramjának változatosabbá té­teléért szeptembertől új elő­adássorozatot indít. Ezúttal a jazzről kívánnak elsősorban az ifjúság számára tartalmas előadásokat tartani, melyek során a műfaj története, je­lentősége, kiemelkedő alakjai­nak munkássága szerepel a témák között. Az előadásokon túl zenei része is lesz a prog­ramnak, jelenleg több együt­tessel folynak tárgyalások. Az együttesek a jazzmuzsika ki­emelkedő alkotásait és egyéni számokat mutatnak be. Az új színházi évad Már csaknem teljesen ki­alakult a salgótarjáni megyei József Attila Művelődési Köz­pont 1972/73-as színházi évad­jának programja. A megye- székhely színházi élete válto­zatosnak ígérkezik. A szolno­ki Szigligeti Színház tíz, a miskolci Nemzeti Színház négy bemutatóval szerepel majd Salgótarjánban. A debreceni Csokonai Színház négy operát mutat be, s a Déryné Színház is öt darabbal szerepel a programban. Számos opera-vál­lalkozás maradandó élményt ígér- de show-műsor, s mai magyar szerzők előadása is a programba tartozik, így ki-ki megtalálhatja az érdeklődési körének megfelelő színházi eseményt’ 4 NÖGRÁD - 1972. jellemezhetem, mert ha végig­lapozok a játszási napokon, alig-alig akad meg a pillantás es a memória egy-egy címen- tgaz. kedden még meglehetős várakozással ültünk képernyő elé a Pirandelló-színmű tévé- fimváltozatának csábítására, de a Hurokban című drama hangvétele bizony már erősen avitt, ami nem csoda, hisz 1910-ben készült műve az Írónak’ s a filmfeldolgozás io inkább a felszíni vonulatot hangsúlyozta. így a történés érzelmi hangulata érzelgésse hígult, jámboran naiv a kn- miponyodalom is. Bizony, csa­lódással álltunk fel a készü­lékek elől mindazok, akik va­lódi, hamisítatlan Pirandelló- élményre számítottunk. Egészen péntekig aztán nyu­godtan békén hagyhattuk ké­II. Szász többször is elolvasta Rajniss beszédét, és csak most vette észre benne a nyilvánvaló szándékot, tö­meghangulatot teremteni, megpendíteni az oly fülbe­mászó dallamokat a tőkéről, a kapitalistákról, akizsákmá­nyolásról, a bankházról, hogy aztán egy újabb fordulattal a náci Németország malmára hajthassa a tömeghangulat vi­zét. Szász nagyon érdekesnek találta, hogy Rajniss beszédé­nek első része mesterien fel­épített mű. Akár egy szocia­lista képviselő is elmondhatta volna. Éles szavakkal rántot­ta le a leplet a munkásokat kizsigerelő, a nemzet kincsét eltékozló tőkésekről. De mit ajánlott mindjárt cserébe? És miért?... Mi lett következő interpellációjának sorsa? Az interpelláció és a kö­vetkező felszólalás között rendkívül érdekes események zajlottak le, amit egy szem­füles újságíró szimatolt ki. Feltűnt ugyanis a riporter­nek, hogy amikor az Ország­ház következő ülésén a jegy­ző Rajniss Ferfencet szólítot­ta és a képviselő helyére né­zett, a pad üres volt. Rajniss Ferenc nem folytatta inter­pellációját. Az újságíró ku­tatni kezdte az okokat, és ezt írta: „... Budapesten, a Kossuth Lajos utca 1. szám alatti július 25., kedd szülékeinket, akkor is mind­össze egyetlen húsz percre volt érdemes felvillantani, a 20.50- től 21.10-ig tartó „Fagyöngyé­re' Illyés Kinga műsorára. A marosvásárhelyi Székely Szín­ház nagyszerű művésznőjének előadóestje székely népdalo­kat, erdélyi magyar írókat, költőket szólaltatott meg mű­veiken át, rendkívül szuggesz- tivitással, csodálatos benső tisztasággal, lírai és drámai he­vülettel. Nálunk — azt hiszem — csak Jancsó Adrienne ké' pes hasonló atmoszférát te­remteni önmaga körül az er­délyi, székely, csángó népi élet irodalmi interpletálása- ban. Talán ezért a röpke percért érdemes elnézően zárni az el­múlt műsorhét összegezését. (barna.) bérpalota első emeletére egy kültelki vityillóból új lakó költözött. A lakberendezőket a legdrágább szalonokból küldték. Később műbútor­asztalosok jöttek, könyves­polcokkal építették be a dol­gozószobát. Beállították a fél­barokk szekrényeket, a tölgy­fa tárgyalóasztalt, a bordó huzatú karosszékeket, aztán az ajtókat párnázták be. Má­sok díszes heverőket, fotelo­kat hoztak. Külön csomagol­va érkeztek a drága festmé­nyek, csillárok. Négyen fel­ügyeltek a finom porcelánok kicsomagolására. A szőnye­geket egy híres külföldi cég szállította. Teherautóra való nippeket, evőeszközöket, po­harakat, metszett tükröket hoztak és tették gyorsan a helyükre, mintha a tulajdo­nos pálcával kergetné a be­rendezőket. A telefonszerelők csengőket, titkos telefonvo­nalakat építettek ki, a laka­tosok különleges zárakat, tit­kos fiókokat szereltek fel. A sürgő-forgó népség a házi­urat nem_ is látta, csak a megbízottját, egy magyarul nagyon rosszul beszélő, de pénztárcájába sűrőn belenyú­ló harminc év körüli férfit. Mit gondolnak olvasóink — kérdezte cikkében a riporter — ki lehet a tulajdonos, a boldog ember, a titokzatos és valamiféle fordított gravitá­ció útján hirtelen felemelke­dett férfi?... Elkalauzolom önöket a lakásszentelőre, ami felér egy lakodalommal is. A ház elé egymás után érkeznek „Szeretnénk, ha egy fél év múlva újra ellátogatnál hozzánk.” Ezzel a mondattal búcsúzott Herceg Klári ti­zenegy hónapja az ott járt újságírótól. A kulturális vállalkozások beéréséhez idő kell. Csak­nem egy év telt el, most érdemes lemérni, nú történt azóta Csitáron. javult-e a KISZ-esek élete? Bár mint az új titkár, Buzár.y Béla ironikusan megjegyezte, jobb lett volna még a tél folyamán meglátogatni őket, akkor tényleg volt egy fel­lendülés, most megint hul­lámvölgyből igyekeznek ki­kerülni. Mégis, mi változott, tettek-e valamit, hogy szer­vezettebb legyen a KISZ- élet (akkoriban már hóna­pok óta nem volt összejöve­telük. ..), gazdagodott-e kul­turális programjuk, javult-e a kapcsolat a helyi szervek­kel, megkapták-e a kultúr- házban ígért helyiséget? — sorjáznak a kérdések. X A tanácstitkár, Hegedűs Zoltán maga is a huszon­évesek generációjába tarto­zik. Néha eljár a klubba. — Ma már új vezetőség van a KISZ élén. Birtokuk­ba vehették az új művelő­dési ház egyik szobáját. Mondhatnánk azt, hogy nincs különösebb baj: van olyan helyük, ahol szóra­kozhatnak esténként. De ez azért kevés, mert a szórako­zás a „kulturált” jelzőt nem mindig viselheti. A régi he­lyen tapasztalt hibák egy részét áthozták ide is. Egy­két példa: kaptak a párthe­lyiségből egy szép, új sző­nyeget, nem egyszer láttam, hogy azon nyomják el a csikkeket. Sokszor találtuk piszkosan, rendetlenül a klubot. — Ügy tudom, hogy több, jobb munka fejében kapták azt a szobát... ■) — Igen, ez így volt — mondja elgondolkodva. — Talán eddig csak a hibákat említettem, eltúloztam a problematikus oldalt. Hi­szen volt már olyan alka­lom, amikor számítani lehe­tett rájuk. Ebben a hónap­ban például egy társadalmi esküvő megrendezésében termet díszítettek, szavala­tokat adtak elő. Más társa­a luxusautók és azokból olyan előkelőségek szállnak ki és sietnek fel a lépcsőn, mint Imrédi Béla, Jaross Andor, Rátz József, Nagy László, Da­rányi Béla Hunyadi Ferenc gróf, Hardi—Dreher, András- sy Mihály, herceg Monte- nuovo Nándor, Schröder Erik. A háziasszony habkönnyű, hófehér keppben borzong a kapuban, aztán forró rokon- szenvvel és olyan hévvel öle­li át Mayer Ödön dr., a Ba­uxit Tröszt vezérigazgatójá­nak kedves feleségét, mintha száz éve ismernék és szeret­nék egymást. Nagy hajbóko­lással fogadják a háziak Fritz Opel német gépkocsi­gyárost, Vida Jenőt, a MÁK, Chorin Ferencet, a Salgótar­jáni Kőszén RT tulajdonosát és vezérét, aztán a sok kül­földi méltóságot, a német nagykövetség kereskedelmi attaséját, és három másik is­meretlen urat. Amikor a vendégsereget el­nyelte az ajtó, a házmester­hez siettem. A szállítómun­kásoktól már tudtam, de hal­lani akartam tőle is, ki az új lakástula j donos. — Rajniss Ferenc képviselő úr — mondta a házmester, áhítattól annyira remegő hangon, hogy még a szivar­csikket is kiköpte a szájából. Várhatta ugyebár a T. Ház a derék honatyának a bauxit- ügyben elmondandó újabb interpellációját...” Szász golyóstollával alá­húzta az újságcikk két sorát. Eszébe jutott, hogy egy má­sik anyagban olvasta, Raj­niss nemcsak lakást, hanem 40 ezer pengő készpénzt is kapott Mayeréktól, a Ba­uxit Tröszttől. Megtörtént tehát a látszólagos kibékü­lés a magyar tőkések és a németek, a magyar tőkések és a jobboldal között. Miben állapodtak meg? dalmi ünnepségeken is be­kapcsolódnak a munkába. Alakítottak egy irodalmi színpadot — ha összejön a szereplőgárda, színdarabot is előadnának. Kísérletez­nek egy tánczenekarral, már gyakorolnak. Hogy mi lesz ebből, mennyi van bennük, nem tudom. Van még vala­mi, amit azonban nem di­cséretképpen mondok el: kérték, hogy sportklubot szervezhessenek, melyet a tanács és a tsz közösen fi­nanszírozna, de „elaltatták” az ügyet. A régi pálya te­reprendezésének munkáit elvállalták, de mikor oda­jutottunk, hogy elkezdhet­jük, már nem volt gazdája a vállalkozásnak. — Mennyi támogatást nyújt a tanács a fiatalok­nak? — A három község — Iliny, Nógrádgárdony és Csitár — közös költségveté­se összesen egymillió. Ebből a KISZ támogatására 5000 forint jut... Ezt a kis össze­get nehéz háromfelé elosz­tani — ezért Is, és az erők, képességek együttes fel­használására, kamatoztatá­sára is több lehetőséget ad­na egy közös alapszerve­zet. Amíg mindenütt csak egy-két jó szavaló, énekes van, nehéz fajsúlyos pro­dukciót összehozni. X Először csak az előtérbe tudunk bejutni. Itt kint he­ver a berendezés — vajon miért? A kisasztalon egy jó magnó, a falnak támasztva egy bordó huzatos gitár, az asztalakon friss virágok... Az egyik sarokban fogason függ, de nem a rozsda, ha­nem a piszok eszi — egy KISZ-oklevél, a forradalmi ifjúsági 'napok jubileumi vetélkedőjén elért harmadik helyet igazolja. Néhány perc múlva három klubtag fut be — Csábi Klára, Bozány Má­ria és Lábát Mária —, hoz­zák a kulcsot, és megoldó­dik a rejtély is: a padló festése maitt pakolták ki a bútorokat. Térítőkét, virág- hatjásokat hoznak, tanakod­nak, vajon a szőnyeg elta­karja-e az amatőr festés né­hány szépséghibáját. A na­pokban falfestés is lesz — dicskednek — Benécs Lász­ló „vezeti”, neki szakmájába Rajniss már jóval előbb meg­kapta a palota emeletét és a pénzt. Bizonyos megállapo­dásnak, ha többnek nem, de fegyverszünetnek be kellett következnie. A hallgatás árát kifizették, ez volt a legfon­tosabb. De kizárólag a hall­gatást vásárolták volna meg?... Ott, a Rajniss-lakás- ban végeredményben emberi sorsok dőltek el, milliárdos értékek és ennek a párbaj­nak fogcsikorgató beleegye- zői, győztesei és vesztesei le­hettek, ha mindezt diszkrét, udvarias mosolyok takarták is. Miért nem figyelt fel a riporter a nőkre? Miért csak Mayernét említi? Mert jelen­létük, a többiek jelenléte ter­mészetes volt neki. Cikkében lakásszentelőt emleget, és Magyarországon feleségek nélkül aligha van ilyen. A férfimurikat „házon kívül” szokás tartani. Az újságíró számára a nők nem voltak fontosak, mert a nőket ő nem számította a politikai boszorkánykonyha szakácsai közé. Nem volt ez magyar di­vat!. ... őfelsége, a nagymél­tóságú kormányzóné is csak használt ruhákat osztogatott a proletámépnek karácsony­kor, s ebben minden társa­dalmi és közéleti szereplése kimerült. A grófnék, báró­nők is csak majmolták a ke­gyes hölgyet, a politikába nem avatkoztak. Igen ám, de ha az a nő nem magyar, hanem német származású volt?!... Akkor ott kellett lennie! Akit Ma­gyarországon érdekelt a ba- uxit — természetesen Balá- tait kivéve, ami a dolog spe­ciális pikantériája —, az részt vett Rajnissék estélyén. Bizonyos körülmények megnehezítik az ember szá­mára a választást — gondol­ta Szász —, de mindig áz egyén választ, dönt, ezért vág ez a feladat. A „ké­nyes” kérdésekről is beszél­getünk. A sportpálya... az érett­ségik, vizsgák és az esőzé­sek akadályozták. Egyezer harmincán összejöttek, de nem lehetett földet hordani, nem volt kocsi. Kinek a hi­bájából? — ezt nem tud­ják, az elnök adott autót. A kulturális programok?... Voltak. . . például szellemi vetélkedő, Ki mit tud?... Igen, egy kicsit leálltak. Végül a legtöbb panaszra okot adó téma: a viselke­dés, a rendtartás. Nehéz probléma, különösen a do­hányzás, de már megszüle­tett a határozat: bent a klubszobában nem szabad dohányozni, a tiszta falakat és padlót védeni kell. És ki fogja betartatni ezt a „tör­vényt”? A lányok próbálják meg és talán sikerül néhány fiút is megnyerni az ügy­nek. X Bozány Béla KISZ-titkárt munkahelyén, a Balassa­gyarmati Terményforgalmi Vállalatnál kerestük fel. Azok a dolgok, melyeket el­mondott, szinte összefoglalá­sát adják ennek a ki6 vizs­gálódásnak. — Irodalmi színpadot, színjátszást is úgy lehetne komolyan csinálni, ha a há­rom falu összefogna, és egy függetlenített népművelő venné kezébe az irányítást. A kapcsolatokat tovább kell javítani. Az, hogy a nyár­tól több fiatal a tsz-ben dolgozik, talán segít a tsz vonatkozásában. Hétvége­ken, ha hazamegyek, csak­nem mindig beszélgetünk a tanácsi vezetőkkel is. Az kellene, hogy egy-egy terv megvalósításakor egyszerre induljunk el, ne csak köl­csönös ígéretek legyenek. A klubban a fegyelmet talán az új vezető, a 24 éves Be­nécs László meg tudja te­remteni. A sportpálya az egész falu ügye, kooperálni kellene a sportkörrel. De azt hiszem, két hét' múlva már ez a pályarendezés kész lesz. A legfőbb hibánkon kell változtatni: ne fogyjon ki a lelkesedés olyan ha­mar, csináljuk végig a dol­gokat. G. Kiss Magdolna viselnie kell a felelősséget. A bűnért mindig a bűnözőnek kell felelnie, s nem a kör­nyezetének, mert a bűnöző követi el a bűnt, s nem a környezete. A felelősség nem a társadalmat terheli, hanem a bűnözőt. Igen ám, de ha az egész társadalom céljává a bűn.özés válik?... Ha egy adott társadalom vezető ré­tege, ki nem mondottan ugyan, de más népek kirab­lásában látja a társadalmi gyarapodás egyetlen lehetsé­ges eszközét, akkor az ebből részt kérő tagjait — egyénen­ként — felmenti a felelősség alól? Nem menti fel, hanem bűnrészessé teszi. — A Dédi — villant agyá­ba. Nélküle nem történhetett a régi Pesten semmi valami­revaló társasági összejöve­tel. .. Egyszer mesélt is arról a lakásszentelőről. Szász vil­lámgyorsan döntött: meg kell tudni a teljes igazságot, és ezúttal nem lesz kíméletes. Az irathalmazra nézett és hangtalanul felnevetett. Eszé­be jutott, hogy pár napja az öreg angol nyugdíjas ezredes, aki minduntalan vörös kis ba­juszát simogatja, megkérdez­te tőle: — ön egy zenekar vezetője, uram?... _ — _ Nem, sajnos, ezredes úr, ki kell ábrándítanom. Egyszerű magyar újságíró vagyok... — Hm... — ennyi hallatszott a bajusz alól, s a kisöreg azóta messze elkerü- U. Dániel izgatottan kopogta­tott a szomszédos lakosztály ajtaján. Hallotta dédanyósa csoszogó lépteit, de mielőtt ajtót nyitna, németül kér­dezte: — Ki az? — Én vagyok, Dédi — szólt vissza magyarul. Feltétlenül beszélnem kell önnel. Kérem, eresszen be. (Folytatjuk) Építőtábori mérleg — félidőben Míg a középiskolások na­gyobbik része pihen, üdül, ki­rándul, szép számban vannak azok is, akik két hétre felcse­rélik ezt munkával; megyénk­ből 800 fiatal jelentkezett a központi építőtáborokba. Ezen a nyáron a megyén belül nem szerveztek helyi táborokat. Félidőben vagyunk: eddig Ba- latonaligán két iányturnus volt (június 18-tól július 1-ig 220 fő- július 2-től 15-ig 135 fő), a fiúk Tatán egy perió­dust fejeztek be július 2-től 53-an. Még tart a munxa an­nak a 100 fiúnak, akik 16-án kezdtek szintén Tatán’ Két nagyobb létszámú csapat au­gusztusra is marad: a Bala- tonboglári Állami Gazdaság lengyeltóti táborában augusz­tus 13-tól 200 lány, 100 fiú pe­dig ismét Tatára készül ugyan­ekkor. A munkáról általában elégedetten számoltak be; a lányok gyümölcsöt szedlek, a fiúkat az építőipar foglalkoz­tatta. Kiemelkedő brigádsiker- rel eddig még nem dicseked­hetünk: mindössze a rétsági gimnázium lányai hoztak egy harmadik helyet. Beszámolha­tunk viszont szép egyéni ered­ményekről : a kisterenyei Oroszvári Mária, Bózsár Éva, a pásztói és Cintula György, a rétsági gimnázium tanuló) jó munkáért külföldi jutalom- üdülést kaptak- Idén legtöb­ben a balassagyarmati Balas­si Gimnáziumból (100 lány, 40 fiú) és a salgóarjáni Bolyai Gimnáziumból (80 lány, *30 fiú) voltak építőtáborban. Augusztus 12. Szabadtéri szoborkiállítás Salgótarjánban A már hagyományos salgó­tarjáni szabadtéri szoborkiál­lítást a tervezett időpontnál később, augusztus 12-én nyit­ják meg a megyei József At­tila Művelődési Központ elő­csarnokában, illetve a téren. A zsúfolt kiállítási program miatt nehézséget okozott a szobrok összegyűjtése. A sza­badtéri tárlat az idei nyár egyik legjelentősebb képző­művészeti eseményének ígér­kezik. Elsősorban nagyméretű alkotásokban gyönyörködhe­tünk majd a téren. Üj vonása lesz a kiállításnak, hogy a2 előcsarnokban — a szaoadtéri tárlat részeként — ismeretter­jesztő dokumentációs rész is nyűik, itt fényképekről ismer­kedhetünk meg kísérőszöveg segítségével Salgótarján szob­raival. SZUTS DENES: Öngyilkossá«) ? iA Kaszinó utcában 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents