Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-25 / 173. szám

A pásztói gépjavító állomáson jártunk.. A megye gépjavító állomásai közül az egyik legfiatalabb a pásztói MEZŐGÉP Vállalat. A 280 főt foglalkoztató üzem nemcsak a megye igényeit elégíti ki, hanem az ország más részébe is szállítja a mezőgazdasági gépek alkatrészeit. Áp­rilis elejétől nagy tételben szikrafogó berendezést készítenek a Mezőgazdasági Gépellátó Vállalat részére, az MTZ—50-ss típusú traktorokhoz. Fontos alkatrész ez, főleg most, aratás idején, mert felszerelve a traktor kipufogódobjára, az eltávo­zó szikrát leülepíti, így megakadályozza, hogy tüzet fogjón a gabona. Az utolsó simításokat Ludányi Lászlóné végzi, aki ponthegesztéssel állítja össze a munkadarabot Széles körű munka folyik az egész üzemben. Melegágyak tartóvázait, autóbuszülések csővázait, és légtisztító berender zések alkatrészeit is gyártják. A munkából a tanulók is ki­veszik részüket. Korszerű tanműhelyben nevelik az után­pótlást. Balogh Árpád esztergályos, az üzem egyik leg­jobb dolgozója eddig is nagy részt vállalt már a tanulókép­zésben. Most Murányi Lászlót oktatja Az üzem dolgozóinak nagy örömére, saját erőből, új, modern öltözőt épít a vállalat. A munka gyorsan halad. Az új szo­ciális létesítmény a vállalat 250 dolgozójának ad majd he­lyet. Dimák József hegesztő most még a központi fűtés cső­hálózatának beszerelését végzi, aztán jöhetnek az öltöző- szekrények és rövidesen átadhatják rendeltetésének az épü­letet Kép, szöveg: Bibék László Gazdasági reform a gondolkodás reformfa is égy éve vezették be a gazdaságirányítás új rendszerét, s bár azóta minden esztendő meggyőzően bizonyította az új gazdálkodás előnyét, most már kézzel fog- hatóan. nemcsak anyagi, de emberi vonatkozásban is érté­kelhető a gazdálkodás új tar­talma. A Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél az önálló gazdál­kodás arra sarkallta a gyár vezetőit, hogy az igényeknek megfelelően vizsgálják felül a termelés egész rendszerét, gyártmányaik struktúráját és a termelés egész területéről száműzzék a gazdaságtalansá- got. Érthető ez a megkívánt Logikus rend és gazdálkodás iránti szigorúság, hiszen az önálló gazdálkodás keretei kö­zött a termelés hatásfoka és gazdaságossága alapján örven­dezhetnek vagy kesereghetnek a gyár dolgozói. A gyár vezetői az élet na­rancsai szerint, az új iránti fogékonyságról és törekvésről tanúságot téve időről időre újítani tudtak. Felismerve a gazdálkodás hatásfokának ja­vítását szolgáló lehetőségeket, biztosan haladnak előre az önálló gazdálkodás gyümölcsö­ző útján. A gazdaságirányítás új rendszerének kezdetén máris vizsgálat alá vetették termékeik gazdaságosságát. Az 1967-es évről sok bizonytalan tényező kíséretében azt álla­pították meg. hogy vesztesé­ges tremékeik részaránya 11.4 százalékos volt. 1968-ban már megbízható és pontos elemzé­seket végeztek. És bár a kép elszomorító, hiszen a vesztesé­ges termékek részaránya ek­kor 21,6 százalékos értéket adott, a gyárban ezt a muta­tót tekintik bázisnak. A kü­lönböző műszaki intézkedések és a gyártmánystruktúra át­rendezése során 1971-ben már 9,7 százalékra csökkent a veszteséges termékek részará­nya. 1972-ben már 5,7 száza­lékos eredményért harcolnak, de felismerve a további tenni­valókat, 1973-ban várhatóan 3,5 százalékra csökkent a veszteséges termékek részara­nya. i S amilyen arányban meg tudnak szabadulni a régi gaz­dálkodás „bűneitől”, úgy nö­vekszik a vállalati nyereség, és ezzel egyidőben a dolgo­zók keresete és jövedelme is. A vállalat dolgozóinak fo­kozódó átlagjövedelmét meg­győző számok bizonyítják. 1967-ben például 24 ezer 313 formt volt az egy dolgozóra eső átlagjövedelem. Ez 1970- ben már 27 342 forintra emel­kedett. A termelési eredmé­nyek lehetővé tették, hogy a múlt évben átlagosan 4,4 szá­zalékos bérfejlesztést hajtsa­nak végre. Ezzel együtt a kü­lönböző címen kifizetett ju­talmak és nyereségrészesedes teljes értékével együtt 6,2 szá­zalékos volt az átlagjövede­lem növekedése. Igaz, még kommentárunk | Nyáron az ellátás Jólesik az embernek, ha kedvére való étel­hez, italhoz jut. Milyen jólesik akkor, ami­kor a munkában elfáradva kívánja meg, hoz­zájut és felfrissült tőle, új erőre kap. Ilyen­kor az ember kedvezőbb színben látja a vi­lágot. A szolgáltatásnak ilyen jelentősége van, s ez igen szerteágazó tevékenység. Most az étel-, italellátásról szólunk. Azért éppen erről, mert ilyenkor, nyár derekán a szabad- ságos dolgozók a szokottnál merészebben nyitják fel pénztárcájukat, ahogyan monda­ni szokták, egy kicsit elengedik magukat. De szólunk azért is, mert a falvakban most fo­lyik az esztendő legnagyobb munkája, a rendkívül nagy energiát igénylő gabonabe­takarítás. Az egész nap forró napsütésben, megállás nélkül dolgozó emberek megérde­melten innának, ennének jóízűt. Megnyugtató, hogy falusi boltjaink leg­többje gondosan felkészült arra, hogy az arató embereknek panaszra ne legyen okuk. Nem egy boltos kikérte vásárlói véleményét: aratás idején mit fogyasztanának szíveseb­ben. Ennek alapján töltötte fel raktárát, többségében gyorsan elkészíthető, mégis tar­talmas minőségű ételfélékkel. Azzal is a kereskedelmi szolgáltatást javították, hogy a boltok nyitvatartásával igazodtak vásárló­ik elfoglaltságához. Szügyben Zimmerman Ignácné, az italbolt helyettes vezetője el­mondta, hogy reggel hatkor nyitnak, és este tíz óráig tartanak nyitva. Azért így, hogy akik kora reggel mennek és késő este jön­nek az aratásból, felfrissíthessék magukat egy korty itallal. Egyébként üdítő italokból gazdag a készletük. Előfordul, hogy az ara­tók vízhordójukat beküldik üdítő italért, amely lehűtve áll rendelkezésükre. Este a kifáradt aratók leginkább a sört fogyasztják. Sajnos, a községben a nem kedvelt pilsenivel szol­gálhatnak részükre. Ez már az italbolt veze­tőin kívülálló dolog. A termelőmunkában résztvevő ember azt várja — és teljes joggal — a kereskedelem irányítóitól, hogy a legjobbat, a legkelleme­sebbet nyújtsák részükre. Kölcsönös ez, hi­szen a termelésben dolgozók is arra töre­kednek, hogy kiváló termékeket készítsenek. Tulajdonképpen ezzel — némely esettől el­tekintve —, ma már egyre kevesebb ' baj van. Inkább azzal bontják meg az egyen­súlyt, amikor kevés figyelmet fordítanak a dolgozó emberek előzékeny, gyors, kiszolgálá­sára. Sajnálatos, de Salgótarjánból, a megyei Vendéglátó Vállalat egyes egységeiben ural­kodó nemtörődömséget kell elrettentő példá­nak elmondani. Azért sajnálatos ez, mert az egységek többsége szakmailag kifogástalan munkát végez. Követendő példának említjük, a Salgó, a Vadaskert stb. éttermeket. A leg­magasabb igényt is kielégítik. Viszont olyan helyen, mint a strand, ahová pihenni, fel­üdülni mennek a szabadságukat töltő embe­rek, méghozzá a kánikulában ezrek és ezrek, nem készülnek fel a korszerű, zavartalan el­látásra. Ezzel sok-sok bosszúságot okoznak az embereknek és nem csupán a fürdőhely te­rületén levő büfét teszik ki a fogyasztók ha­ragjának, hanem a szidalom, amely ott el­hangzik, az egész vállalatot éri. A szolgáltatásra éppen azért kell megkü­lönböztetett figyelmet fordítani, mert a ki­elégítetlen ember felháborodásában gyakran általánosít. A strandbüfé esetében arról volt szó, hogy vasárnap két-három ember törte magát, közel nyolcezer ember kiszolgálásával. Természetes, hogy nem győzték, tumultus volt és zúgolódás. Ilyenkor nem lehetne kise­gítőket, akár diákokat beállítani? Nyár van, a szabadságon levő emberek szeretnék magukat jól érezni. Egyszerű kí­vánalom ez és teljesíthető is, mert van mi­ből teljesíteni. Csak nem mindegy, hogyan? A dolgozó ember azt kéri, fordítsanak erre is egy kicsit nagyobb figyelmet. korai lenne az 1972-es fejlő­désről teljes biztonsággal nyi­latkozni, de a lehetőségek sok sikerrel biztatnak. Szükség van arra. hogy a termelés és annak zavartalan feltételeit biztosító szférákban egyaránt egészséges szemlélet és törekvés uralkodjék. A termelés és gazdálkodás új mechanizmusa a vezetők és vezetettek gondolkodásának megreformálására is igényt tart. S a gyárban már erre az újfajta gondolkodásra is bő­ven akad jó példa. Mert ko­rábban ki törődött azzal, hogy például a belső vágányhálo- zaton gyakran kisiklik a ko­csi. Egyszerűen tudomásul vették. A közlekedési üzem vezető­je kérlelhetetlen harcosa lett a belső vágányhálózat rende­zésének, s most megnyugodva Deszél arról, hogy 75—80 szá­zaléka már biztosítja a zök­kenőmentes közlekedést, sőt, ez ev harmadik negyedében felújítják a kovácsológyár raktára előtti 200 méteres vá- ganyhálózatot is. Hatására a kocsikisiklásokból eredő kár a korábbi 100 ezer forintról az elmúlt évben lecsökkent há­romezer forintra. Emellett természetesen a kocsiforduló meggyorsításában, a termelő­üzemek zavartalan kiszolgá­lásában és a kocsiálláspénz csökkenésében is bőségesen kamatozott, a vágányhálózat jó állapota. Most a ponyvaszakadások­ból származó évi 70—80 ezer forintot kitevő veszteség csök­kentésén a sor. A vállalat ex­portra induló termékeit zárt vagy pányvázott vagonokban küldik. Amikor ezek a szerel­vények útnak indulnak, akkor az előírások teljes betartása mellett ponyvázzák le a va­gonokat. mégis sorra érkeznek a kárjegyzőkönyvek és a ponyvajavító-számlák a Fer- rogiobustól, a záhonyi és egyéb vasútállomásokról. Igaz, hogy ezek a számlák egyen­ként tételesen nem elriasztóak, hiszen 40—56—98—82 forintos tételek, de akad közöttük 518 forintos is. Évenként ez is megközelíti a 100 ezer forin­tot. M: ésszerű gazdálkodás a 100 ezer forintos téte­lekre is érzékeny, hiszen eze­ket lényegében le kell csípni a vállalat gazdasági eredmé­nyéből. Mivel ez mindenkit személyesen is érzékenyen érint, érthető és logikus, hogy keresik és kutatják a költ­ségcsökkentés módjait. Ez az új vonás egyben azt is jelzi, hogy a gazdálkodás mai kö­vetelménye az emberi gondol­kodást is előnyösen megrefor­málja. Orosz Béla NEMRÉGEN a Népszabad­ságban Vadász Ferenc egy ér­dekes és különös ügy tanul­ságaival foglalkozott „Aján­lott levelében”. "Valamelyik szocialista brigád ki akarta közösíteni soraiból az egyik brigádtagot, mert váltásos, „hisz az istenben”. Arra a kérdésre, hogy kizáró ok-e ez, gádvezetőket képviselte ezen egyértelműen és határozottan a megbeszélésen Vendel La­adta meg a választ: elhamar- jós, a síküveggyári edzőüzem kodott és helytelen döntés „Makarenko” műszaki komp­lenne ezt a munkatársat eltá- lex brigád vezetője, Szamosi volítani a brigádból. Lehet és Elemérné, a „Hámán Kató” kell vele vitatkozni, meg le- laboratóriumi szocialista bri- net győzni, de a kollektívába gád — a vállalat kiváló szo- való befogadás legfontosabb cialista brigádja — vezetője, előfeltétele még nem a meg- ugyancsak a síküveggyárból, győződés, hanem a végzett Az öblösüveggyárat Andó munka, a közösségi magatar- László üvegfúvó szocialista tás. brigádvezető, a ZIM salgótar­Ha elő is fordul ilyen eset, jáni gyárát Gyenes Vendel, a amikor itt-ott helytelenül ér- „Tyereskova” adminisztratív telmezik a szocialista brigád- szocialista brigád vezetője, mozgalom lényegét, s egy-egy Az üzemi szakszervezeti bi- kérdés megítélésében elvetik zottságot az öblösüveggyárból a sulykot, ez semmiképpen Pförtner József, a ZIM salgó- sem tekinthető általánosnak, tarjáni gyárából Mizser Lász- Annyira mégis fény derül be- ló bér- és termelési felelős lőle, hogy az érdekeltek né- képviselte. Részt vett az an- hol még a célokat és a lénye- kéton Huszák Artúr, a me- get kifejező alapfogalmakat gyei pártbizottság gazdaság- sem látják tisztán. politikai osztályának helyettes Ezért elsőként ezekkel fog- vezetője és Németh Tibor, a lalkozott a szerkesztőségünk- Szakszervezetek Nógrád Me- ben megtartott szocialista gyei Tanácsa közgazdasági brigádvezetők ankétja, amely- munkabizottságának vezetője, re a nagyobb salgótarjáni Nem véletlen, hogy legelő­üzemekből hívtunk vendége- szőr az alapvető célkitűzése­ket, szocialista brigádvezető- két szemléltető üzemi példák két, szakszervezeti tisztség- és tapasztalatok kerültek sző- viselőket. A szocialista bri- ba, a résztvevők „tulajdonosi’­ni öblösüveggyárban a keJ mencékből kikerülő üvegcse­rép eltakarítását, a műhelyek körüli rendcsinálást a szocia­lista brigádokra bízták, ame­lyek — így mondta szó sze­rint — „majdnem verekedtek rajta”, hogy melyikük csinál­ja. Lehetne sorolni tovább. A síküveggyárban az edzőüze­miek járdát csináltak társa­dalmi munkában, hogy meg­könnyítsék a szállítást. A la­boratóriumban dolgozó nők középiskolásokat, munkás- gyerekeket, óvodát patronál-» hak. A ZIM salgótarjáni gyá­rában az adminisztratív dol­gozók még a' termelőmunká­ba is besegítenek, ha szorít ai cipő. A szocialista brigádmozga- lom lényegét így fogalmazta meg Huszák Artúr: — EZEKNEK a közösségek­nek a szocialista emberré for­málódás folyamatában óriási szerepük van. A cél: olyan emberré válni, aki tud és akar, nemcsak ellenszolgálta­tásért, hanem teljesen önzet­lenül is dolgozni másokért. Aki fölismerte, hogy a legna­gyobb erő a közösségben rej­lik, s csak együtt, egymásért érdémes igazán élni. Hasonló esetet említett ' Kiss Sándor Pförtner József. A salgótarjá- Folyt. köv. | NOGRAD — 1972, július 25., kedd 3 FÓRUM 1972 „Olyan emberré válni...” Szocialista brigádvezetők ankétja hévvel beszéltek a szocialista brigádok erőfeszítéseiről, a „melós”-becsületről, az önzet­lenül, egymással és egymáséi t végzett munkáról, a közös ér­tékek megbecsüléséről es a közös érdekek józan felisme­réséről. — Mondanék arra egy pél­dát, hogy milyen nagy tar­talékok rejlenek a dolgozók, a szocialista brigádok lelkesedé­seben — kezdte Vendel La­jos. — Egyszer a ZIM-nek sürgősen szüksége volt a gáz­tűzhelyekhez ajtóüvegre, de éppen nem volt alapüveg nálunk, a síküveggyárban. Az edzőüzemi szocialista brigá­dokhoz eljutott a dolog híre, ők adták az ötletet, hogy a hulladéküveget megfelelő mé­retre szabják. Ennek kettős „haszna” is volt, a hulladé­kot is felhasználtuk, meg a tűzhelygyár is jól járt, mert időben megkapta a megren­delt üveget fi k

Next

/
Thumbnails
Contents