Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

-es színházi évad mérlege A démon, húsz év múltán —Örökség,értő kezekben SALGÓTARJÁNBAN a szín­házi évad június 22-én a Ba­jadér című nagyoperett elő­adásával fejeződött be. A vá­ros színházkedvelő közönsége kulturált környezetben, a Jó­zsef Attila Megyei Művelődé­si Központ impozáns színház- termében húsz színdarabot láthatott, 74 előadásban. A szolnoki Szigligeti Színház ki­lenc, a debreceni Csokonai Színház öt, az Állami Déryné Színház négy. a miskolci Nemzeti Színház két produk­cióját hozta el Salgótarjánba. A műsorban 13 alkalommal szerepelt külföldi, vagy ma­gyar klasszikus, hét alkalom­mal pedig mai szerző műve. Valamennyi produkció a szín­házak alapos munkájáról tett tanúbizonyságot, s általában egységes, megfelelő művészi színvonalat képviselt. Az elő­adások száma a múlt színhá­zi szezonhoz képest 48 száza­lékkal emelkedett. Az idén vígjátékból 19, operából 16, drámából 15, operettből és színműből 7—7, zenés bohó­zatból és komédiából 5—5 elő­adást tartottak. Az előadások számának növekedése termé­szetszerűleg növelte a látoga­tók számát is. összesen 30 757 néző fordult meg a színház­ban. Ez a tavalyihoz viszo­nyítva 61 százalékos növeke­dést jelent. A látogatók szá­mának az előadások számát meghaladó növekedése az egy előadásra jutó nézők számá­nak növekedését jelenti. Egy- egy előadást átlagban 415 fő nézett meg; ez 8,9 százalékos növekedést jelent. Legszámottevőbb növekedés örvendetesen a színmű mű­fajában mutatkozott: 16,3 százalék, míg az utána követ­kező vígjátéknál csak 10,7 százalék. A dráma műfajában 9,7 százalékos a növekedés, az operettnél 1,3 százalék. A nö­vekedési arányszámok ilyetén való alakulása megnyugtató. Az opera műfajában azonban 15,7 százalékos a csökkenés,' amely mindenképpen figyel­meztető. A LEGTÖBB, 42 előadást a szolnoki színház tartotta, utá­na a debreceni következik 16, majd a miskolci és az Állami Déryné Színház ’ 8—8 előadás­sal. Legtöbb nézője a mis­kolci színháznak volt, előadá­sonként 464 fő. őket a Déry­né Színház követi 420 néző­vel. A szolnoki Szigligeti Színház előadásai átlagban 419 nézőt vonzottak. A sort a debreceniek zárják, egy elő­adásukat 384 fő nézte meg Az évad leglátogatottabb, leg­sikeresebb darabjai a követ­kezők voltak: legtöbb nézője átlagban 546 fő, Kálmán Im­re: Bajadér című operettjének volt a szolnoki Szigligeti Szín­ház előadásában, másodikként követi 527 látogatóval a mis­kolciak színrevitelében Mar- cél Achard: A bolond lány című világsikerű vígjátéka, majd harmadikként 482 néző­vel a szolnokiak által bemu­tatott Fényes—Harmat ope­rett, a Maya következik. Leg­kevesebb látogatója Móricz: Rokonok című színművének. Csurka István: Száj hős című komédiájának és Nicolai: A windsori víg nők című operá­jának volt: 326, 332, illetve 345 fő látta előadásonként ezeket a darabokat. Minden fejlődés ellenére, ami az elmúlt évekhez képest Salgótarján színházi életében — jóleső érzéssel állapíthat­juk meg — bekövetkezett, e statisztika figyelmeztet né­hány olyan dologra is, amely­re a jövőben energiánk döntő részét koncentrálnunk kell. Egy példát kiragadva: az ope­rett látogatói statisztikánkban kettő, négy, öt évvel ezelőtt is — azt hiszem tovább vissza­menni az időben felesleges, mert a lényeg ugyanaz — az első helyen állt, messze maga mögött hagyva a többit. Ma az operett és a többi műfaj közötti szakadék örvendetesen kisebb, de még mindig annyi­ra nagy, hogy azt minden­képpen csökkentenühk kell. Ez komoly erőfeszítéseket kö­vetel, hisz’ meggyökeresedett ízlés-szokások, régi beideg- zettségű igénymechanizmusok ellen kell harcba szállni. Ezért — úgy érzem — telje­sen egyértelmű, hogy nem le­het kizárólag egy intézmény, mondjuk a megyei művelődé­si központ feladata, hanem valamennyi más művelődési, oktatási intézményé úgy, hogy mindenki a maga területén, sajátos eszközeivel és mód­szereivel harcol a művészi és tartalmi igénytelenség, a kon­zervativizmus ellen. Az egész színházi évad alatt komoly problémát jelentett, hogy a megyei művelődési központ nem tudta figyelemmel kísér­ni bérleteinek sorsát, ho^y rendeltetésük szerint felhasz­nálják-e? A tapasztalatok azt mutatták, hogy nagyon sok üzemi bérlet nem talált gaz­dára, blyan személyre, aki fel­használta volna. A jövőben ezen is változtatni kell. Az üzemeknek arra kell töreked­niük, hogy valaki mindig megkapja és fel is használja a bérleteket. A JÖVŐBEN a megyei mű­velődési központ szeretné bér­leteseivel szorosabbra fűzni kapcsolatait. A nézők számá­ra alkalmakat — az eddigi­nél többet és változatosabb formában — szeretne terem­teni a színészekkel való elő­adáson kívüli találkozásokra, melyeken a két fél, művész és közönsége kölcsönösen tá­jékozódna egymás problémái­ról, igényeiről. E találkozások feltétlen eredményesebb mun­kavégzést tesznek lehetővé, és színházi kultúránk fejlődését vonják maguk után. Sulyok László Jövőkutatás A hidegháború jellegzetes „terméke” volt Joseph McCarthy. Egy név, de halla­tán korszak idéződik fel az emlékezetben: tudósok, mű­vészek meghurcolása, koholt vádak, előre meghozott ítéle­tek. Az ötvenes évek elejének Amerikája. A „démon évei címmel Gregorz Jaszunski len­gyel publicista — széles kö­rű tájékozódásra és személyes élményekre alapozva — pont­ról pontra nyomon követi a Rosenberg házaspár perét, Oppenheimer kálváriáját, s más, kevésbé hírhedt ügj^eket, így rajzolva fel a hisztériakel­tés ördögi mechanizmusát. Történelmi érdekességén túl éppen ez utóbbi adja a mű jelentőségét, hiszen — s ezt a szerző jól érzékelteti — e mechanizmus föltámasztása bizonyos körök kedvére len­ne... A könyvet a Kossuth jelentette meg Ugyancsak a Kossuth Könyvkiadó újdonságai közé tartozik egy igényes monográ­fia, dr. Farkas László munká­ja, Egzisztencializmus, struk- túralizmus, marxizálás cím­mel. A szerző nagy alaposság­gal vizsgálja a francia marxi- záló irányzatok, így Jean-Paul Sartre és Claude Lévi-Strauss gondolatrendszerének történe­ti és logikai kibontakozását. Elemzése nyomán az olvasó áttekintést kap — a szerző jól megválasztott, szembesítő módszere segítségével — a marxizáló filozófiakoncepciók ellentmondásos összetevőiről, s ennek kapcsán a téma körül zajló hazai és külföldi viták leglényegesebb jellemzőiről. „A tudományos és computer­korszak szükségszerűleg szo­cialista” — írta Bemal pro­fesszor néhány esztendeje. Igazát az is jól bizonyítja, hogy világszerte megnőtt a marxista gondolkodók érdek­lődése a jövőkutatás iránt, s ez művek bővülő sorát ered­ményezi. Közülük most a Kossuth Léon Lavallée mun­káját — A marxista prognosz­tikáért — tette hozzáférhető­vé. A három részre oszló könyv rendkívül érdekes gon­dolatokat sorakoztat fel a kutatás és fejlesztés lehetsé­ges irányairól, a tervezés és az előrejelzés összefüggéseiről, a kommunista társadalom ter­melőerőiről, a 2000. évig vég­bemenő gazdasági növekedés­ről. Bizonyos értelemben jö­vőkutató a kiadó egy másik, szintén gazdasági témájú új­donsága is, dr. Havas Gábor tanulmánya, a Beruházás és hitelezés. A szerző a gazda­sági reform eddigi tapasztala­tai alapján elemzi a vállalati beruházások finanszírozásának s vele kapcsolatban a hitele­zésnek jövőbeni lehetséges módozatait, s néhány megfon­tolásra, de alapos vitára min­denképpen érdemes javaslatot tesz. Megjelent a Műszaki Lexi­kon II. kötete. A több, mint negyven esztendeje közzétett hasonló munka ma már in­kább, emlék, mintsem föl­Az Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtártudomá­nyi és Módszertani Központ­ja megjelentette a Nemzet­közi könyvév című kiadvá­nyának negyedik számát. Az ENSZ—UNESCO híreken túl megismerkedhetünk a könyv­év további hazai programjai­val, amelyek között könyvévi pályázati hirdetések, kiállítá­sok, könyvtári rendezvények, stp. szerepelnek. Többi közt nógrádi vonatkozású anya­használható forrás, ezért a mostani, G-től M-ig terjedő részt is jogos érdeklődés fo­gadhatja. Az első címszó a könyvben a gabonaemelő, míg az utolsó az MWd/t, azaz az atomreaktor egy tonnányi üzemanyagából nyerhető hő­mennyiség jelölése. A Műsza­ki Könyvkiadó másik érdekes újdonsága Bizám György és Herczeg János közös munkája, a Játék és logika 85 feladat­ban. Nem kevesebbre, mint logikus gondolkodásra kíván szórakozva megtanítani frap­páns példáinak seregével a szerzőpár, s hogy erre igény van, azt bizonyítja: ez már a második, javított kiadás. Markáns egyéniség szob-’ rászművészeink csoportjában Vilt Tibor. Életművét bemu­tató, szép kiállítású, album alakú kötetet jelentetett meg most a Corvina Kiadó, ötven­két nagyméretű reprodukció szemlélteti a művész munkás­ságát, a képes katalógus ad számot valamennyi alkotásá­ról, azok fölleiési helyéről. A könyvhöz Jean Cassou fran­cia író írt előszót, Kovács Pé­ter pedig tömör, Vilt pályá­ját, annak legfőbb jellemzőit jól érzékeltető tanulmányt. got is találunk itt arról a könyvévi úttörő-olvasópályá­zatról, amelyet a megyei Ba­lassi Bálint Könyvtár a me­gyei úttörőelnökséggel közö­sen hirdetett meg: Az UNES­CO Courier könyvévi számá­val is megismerkedhetünk, amelyben az érdeklődők bi­zonyára szívesen olvassák Marshall McLUHAN cikkét. A könyv múltja és jelene címmel. Nemzetközi könyvév SZUTS DENES: Öngyilkosság ? iA Kaszinó utcában 13. Szász a logikai sorban már csak egyetlen figurát kere­sett, Frischt, a Gestapo meg­bízottját, bár ugyanilyen erő­vel lehetett a keresett sze­mély Carl von Clodius, a né­met birodalmi külügyminisz­térium gazdaságpolitikai osz­tályának helyettes vezetője is. A német követelések téte­lei Szász előtt feküdtek, s elő sem kellett vennie gyűj­teményéből, már fejből tud­ta: ...... A németek követe­lik egy millió tonna bauxit kiszállítását... A németek követelik 400 ezer tonna ba­uxit kiszállítását... A néme­tek, követelik 50 ezer hízó­sertés kiszállítását...” És így tovább. A tételek egyre nőt­tek, s velük arányában a né­met fél fokozatosan meg­szüntette a fizetéseket. A szállítóvállalatokat a Ma­gyar Nemzeti Bank kártala­nította, kliringhitel alapján, s a német adósság egyre job­ban növekedett. Horthy ka­binetirodáján talált feljegy­zés tanúsága szerint Német­ország tartozása 1943-ra már 640 millió márka volt, ami az akkori pengő-márka értéket véve alapul, egymilliárd pen­gőnek felelt meg. Ezt a fo- lyamatott indította el Göm­bös, az akkori Bauxit Tröszt­nél pedig Clodius vagy dr. Werner Daitz. Ha ebből indulok ki — gondolta Szász, — akkor szin­te lényegtelen a bizonyítási eljárásomban, hogy megtud­jam, Frisch maga járt-e el, vagy parancsnoka, feljebb­valója, dr. Werner Daitz. Ki támadhatta meg a Bauxit Trösztöt?... Nem a személy tontos, hanem a szándék. Valószínűnek látszik azon­ban, hogy Daitz körülnézett előbb Magyarországon, Ber­linben megtárgyalta a dolgo­kat Hugenberggel, a Gestapo gazdasági oszátlya dél-keleti csoportjának vezetőjével, s aztán Hugenberg szemelte ki Frischt, a rátermett embert. Mert a végrehajtás — ha sze­mélyekről volt szó minden­képpen a Gestapo hatáskörébe tartozott. Frischnek gazdasági képzettséggel kellett rendel­keznie, mint bizonyos vonat­kozásban a téma szakértőjé­nek. Nyilván több hetes útra küldték Budapestre, tanul­mányozza a bauxitügyet. Talán Svájcba is elment, s megkereste azt a személyt, aki tudott egyet s mást a híres Blancart bankházról. Hogy a németek miért határozták el a Bauxit Tröszt megtámadását? Napnál vilá­gosabb. Schröder elnökön kí­vül a legtöbb vezető inkább angolszász beállítottságú, a nyugati tőkésviszonyokat kedvelő ember volt, akiknek ragyogóan megfelelt a svájci tőke megbízhatósága, soha el nem apadó forrásként való bugyogása, a részvények csendes és állandó emelke­dése. A német érdekeknek pedig csak az felelt volna meg, ha a Tröszt — legalább­is a részvények többsége, s ezáltal az irányítás — német kezekbe kerül. Svájc viszont független és erős volt, ami a pénzvilágban betöltött szere­pét illette. A Bauxit Tröszt vezérkarát meg kellett nyer­ni, meg kellett hódítani, vagy el kellett őket veszejteni. Ami nem hajlik, törik... Az első lövés leadására ki kellett szemelni egy magyar bonpolgárságú, megbízható, jó helyzetben levő személyt. Miért éppen Rajniss Ferenc- re esett a dr. Werner Daitz —Hugenberg—Frisch trió választása? Mi sem egysze­rűbb ennél! Rajniss Ferenc­ről nem hiába mondta Baj- csy-Zsilinszky: — Erről a csirkefogóról mindent feltéte­lezek. .. A későbbi laptulaj­donos, a hírhedt Magyar Fu­tár a náci megszállta Európa legvadabbul uszító, legdur­vább hangú szócsövének szer­kesztője 1932 végén Német­országba ment, és visszatér­ve, jobboldali csoportot kez­dett szervezni. Hamarosan munkatársa lett az Új Ma­gyarságnak, a német pénzen indított nácitámogató lap­nak. Rajniss hirtelen beke­rült a parlamentbe is. Frisch keresve sem találhatott volna Rajnissnál alkalmasabb, meg­felelőbb embert arra, hogy á parlamentben megtámadja az akkor még svájci érdekelt­ségű Bauxit Trösztöt. Szász új szalagot fűzött a magnóba és a készülékből dr. Kovács György, katonai szakértő hangja szakította meg a csendet. Szász a lehető leghalkabbra állította a hang­szórót. .. „Gőringnek csak bombázógépekből 3 ezerre volt igénye. A Luftnaffe fej­lesztésénél még a hadiflottát is háttérbe szorították. Rund- stedt tábornok a szárazföldi erők főparancsnoka, amikor szó került az angliai partra­szállásról, azt kérte, 48 óra alatt 300 ezer katonát dobja­nak át teljes felszereléssel, tankokkal, ágyúkkal, kézi fegyverekkel együtt. Dönitz tengernagytól Hitler azt kér­dezte, mennyi hajóűrtarta- íom szükséges ehhez?... Ki­derült, még az egynegyedé­vel sem rendelkezik a náci hadiflotta. — Akkor a leve­gőből kell őket tönkretenni — mondta Hitler —, akkor nem támadhatják meg a ha­jókat és maguk ráérnek las­súbb ütemben átteni az em­bereket. .. — Ez olyan lenne kancellár úr — mondta Rundstedt —, mintha csapa­taimat egy húsdarálón en­gedném keresztül. — Ez annyit jelentett, hogy sok alapanyagra volt szük­ségük? A duraluminium gyártására gondolok... — Igen feltétlen. Szász kikapcsolta a mag­netofont és miközben felvette a fotókópiát, Rajniss Ferenc­cel ismerkedett. Emlékezett a népbírósági anyagból arra hogy Rajniss 1930 táján még a szociáldemokratákkal ka­cérkodott. Az OTI-ban ahol tisztviselő volt, még azt állí­totta, hogy a horogkereszte­seket elsöpri az idő és a nép. Aztán két év alatt tökéletes fordulatot csinált, más lóra nyergeit. Harcos fajvédő és nemzetiszocialista lett. Pénzt várt és kapott. Szász maga elé képzelte a 30-as évek parlamentjét, az elnököt, aki a szentkorona plakettje alatt jelt adott a jegyzőnek: „Ura­im, Rajniss Ferenc képviselő úr interpellációja következik” És Rajniss beszélni kez­dett. Minden bizonnyal, előbb bátorító pillantásáért az első sorban ülő Imrédi Bélára és Jaross Andorra nézett. — ... Uraim! A legna­gyobb magyar kincs, a ba­uxit ügyében fordulok a nem­zethez, kérve, ítélje el azt a rablógazdálkodást, ami az alumínium alapanyagával fo­lyik. Képviselő urak ! Olyan visszaélésről rántom le a lep­let most önök előtt, amilyen aligha volt e szent hazában. A szombati lapok rövid, de fontos , jelentést közöltek, mégpedig azt, hogy a zürichi Bauxit Tröszt AG rendes közgyűlése jóváhagyta Mayer Ödön dr. vezérigazgató elő­terjesztett üzleti jelentését, mérlegét és nyereségrészese­dési javaslatát. A mérleg : 1 millió 589 ezer frank tiszta nyereség. Svájcban a Blan­cart bankház minden rész­vény után kifizeti a boldog tulajdonosnak a hat svájci frankot. Ugyanakkor Magyar- országon a részvényesek szin­tén hat pengő 94 fillért kap­nak. Valójában furcsa egy átszámítás. Hol van a pengő a franktól-?... Ám ez még hagyján. — Uraim! Bizonyára fi­nom, patinás, előkelő magán­bank a zürichi Blancart bankház. Hűvös termek, svájci jóléttől gömbölyded szolgák fogadták a bauxit- részvényekkel érkező ügyfe­leket. A pénztárnok úr aranykeretes pápaszeme mö­gül olvassa le a suhogó ban­kókat. De kinek?... Itt me­red ránk, magyarokra a kér­dés! Mint tudják, a Bauxit Tröszt Svájcban állomásozik, a tőkés logika örök törvényei alapján, mert Svájcban nincs bauxit. A zürichi részvény- társaság munkahelyének ele­gendő volna egy kisebb mé­retű fürdőszoba, megmuto­gatni a kíváncsi részvénye­seknek, hogy milyen is a bauxit eredeti, franktalan ál­lapotban. A termelés szem­pontjából persze a Bauxit Tröszt magyarországi válla­lat. A zürichi holding alapja, eltartója és alapítója a ma­gyar nép. A svájci vállalat milliós jövedelmének leg­alább^ nyolcvan százaléka Magyarországról származik, a magyar föld kincséből, a ma­gyar bányászok verejtéké­ből. .: Szász szinte hallani vélte, mint hujjognak, pisszegnek, tombolnak a felháborodott urak, különösen, akik kima­radtak ebből az üzletből. — Mindjárt szolgálok ne­vekkel — folytatta Rajniss. — 1934-ig Magyarországról hatvanmillió svájci frank ke­rült külföldre. A részvények­nek csupán 24 százaléka ma­radt itthon, a többi a dőzsölő svájci tőkések és magyar partnereik zsebébe csúszott. A Bauxit Tröszt mesekönyv­be való jelentése szerint a bauxittermelés önköltsége rendkívül hátrányosan ala­kult a szociális terhek és munkabérek lényeges növe­kedése miatt. Nos Tisztelt Ház, nem volna tanácsos megkérdezni a magyar bá­nyászokat, hogy az elmúlt gazdasági évben mit éreztek a szociális jólét és az emel­kedő munkabérek áldásai­ból? Pedig erre vonatkozó adatokat a svájci tröszt ma­gyarországi urai is adhattak volna. Szász egy korabeli újság­cikk alapján folytatta az in­terpelláció további folyama­tának felidézését. Rajnissnak e szavai után a karzat kiabálni kez­dett: — Vizsgálatot kérünk. Vizsgálatot! A kormány mondjon le! Rajniss elégedetten tekin­tett körül, majd a lassan megnyugvó baloldal által kí­nált csenden így folytatta: — A legszörnyűbb rablógaz­dálkodás folyik a magyar kinccsel. A dunántúli bauxit mindössze néhány munkás­nak, nem is annyira bányász­nak, mint napszámosnak, azonkívül néhány vasutas­nak és kikötői rakodómun­kásnak adott kenyeret: ugyanakkor külföldön hatal­mas nagyipart lendített fel,' ipari munkások, mérnökök, szakemberek és tisztviselők ezreinek teremtett kultúr- egzisztenciát. A magyar föld drága adománya elvész a... A teremben óriási zsivaj,' lárma tört ki. A képviselők felugráltak helyükről, a kar­zat Rajnisst éltette. Az elnök hevesen rázta a csengőjét. — Uraim! Itt az ideje — kiáltotta Rajniss —, hogy fe­lülvizsgáljuk a svájci tröszt dolgait, benézzünk a mérle­gek mögé. Javaslom, hogy a kormány intézkedjék, hogy a nemzetiszocialista Németor­szág segítségével aknázzuk ki és hasznosítsuk nagy nem­zeti kincsünket. A következő ülésen pontos adatokkal és nevekkel világítom meg az évszázad panamáját... Rajnissnak ezek az utolsó szavai nagy zavart keltettek. Nem tudta senki, végered­ményben kivel és hova tart) a képviselő. (Folytatjuk) j 4 NÓGRÁD — 1972. iűHus 23« vasárnap * t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents