Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
Á héten történt Értekezlet kánikulában ' MEGKÍNOZZA az embert a kánikula. Főleg ez a fülledt hőség. Hiába csinálunk kereszthuzatot, nem mozdul a levegő. Nem könnyű ilyenkor dolgozni, akar fizikai, akár szellemi munkáról van szó. De mese nincs, az élet nem áll meg ilyenkor sem. Noha úgy érzi az ember, hogy a gyárat vagy irodát áthelyezték a trópusokra, vagy valamelyik dzsungel mélyére, ahol az áthatolhatatlan, sűrű lombozat alatt izzad, párolog a foki, a napi feladatokat mégis csak el kell végezni. Méghozzá nem is akárhogyan. S mivel a világ nem áll meg a fülledt hőségben sem. annak rendie és módia szerint megrendezik az értekezleteket is. Már most sietek kijelenteni: nem vagyok ellensége az értekezleteknek. Természetesen nyáron is előfordulnak indokolt és hasznos értekezletek Most mégis az értekezletekről szerelnék szólni, de ezeknek egv különleges fajtájáról, a kánikulai értekezletekről. A kánikulai értekezletek meghatározása nem szerepel az értelmező szótárban, ezért hát megkísérlem definíciójukat adni. A kánikulai értekezlet általában az értekezletek családjába tartozik, ezeken belül pedig a szükségtelen értekezletek alfajába. A szükségtelen értekezleteket szintén két alcsoportra lehet osztani: egyik a kedvező meteorológiai viszonyok között megtartott, másik pedig a frontátvonulások, párás, fülledt idő esetében sorra kerülő értekezletek. Nos. ez utóbbihoz tartoznak a kánikulai értekezletek. Ezeknek egyik legfőbb napirendi pontja a labdajáték. Bizonyára jól ismerik az unalmas labdarúgó-mérkőzéseket, az utóbbi időben gyakran kijut belőlük. Ezeken azt csinálják az aranylábú gyerekek, hogy a középmezőnyben tili-toliznak a pöttyös bőrrel. Az egyik adja a másiknak, a másik a harmadiknak, a harmadik pedig vissza az elsőnek. Héromszögeznek. Közben egv jottányit sem jutnak előre. Gólt rúgni természetesen senki sem akar. Ehhez hasonló dolog történik a kánikulai értekezleteken is. Valaki könnyelműen felveti: ki a felelős a hibáért. Az egyik résztvevő azt mondja: — A szerv, amelyet képviselek, nem. Mi megtettük a tőlünk telhetőt. Ellenben mások! Mások viszont azt mondják: — A szerv, melyfet képviselünk, nem hibás- De nézzük csak meg kicsit részletesebben az előttünk szóló intézményt! Alighanem ott lehet a hiba forrása! De nem igazi értekezlet az, ahol valaki ne gyakorolna önkritikát, és ne tenne valamiféle ígéretet. így hát a kánikulai értekezletek mindegyikén elhangzik: — Szép eredményeket értünk el. de valóban sok még a tennivaló. Ezért a jövőben még jobban megszervezzük a munkát. Természetesen előtte átbeszéljük a témát. Esetleg egy felmérést is csinálhatunk. Nem lennék azonban igazságos, ha elhallgatnám ezeknek a kánikulai értekezleteknek a hasznát. Ezeken ugyanis rejtett tehetségek bukkannak fel. Főképpen rajz- művészek. Mestermívű kancsók. virágcsokrok, csendéletek kerülnek a noteszlapra, miközben halkan duruzsol az előterjesztés. _ Akad persze, aki tartalmasabb időtöltésre szánja a drága perceket. Ismerek olyat, aki szavakat gyűjt. Legutóbb például a színnel kezdődőeket szedegette össze. Például szinkópa. szingaléz, színjátszó, Szinetár. Negyvenig jutott el, igaz, hogy a végén már a szomszédai is segítettek. Bizonyára lett volna még több is, akkor azonban bezárták a, kánikulai értekezletet, megköszönték a részvételt, a szógyűjtőkét is. MONDOM, mindez nagyon érthető, ha az ember párolgó dzsungelben él, esetleg a sivatag forró homokja égeti a talpát. Csak ott a bökkenő, hogy a mi éghajlatunk nagyon is kontinentális, viszonylag kiegyensúlyozott időjárási viszonyokkal. Akkor hát mi szükség a kánikulai értekezletekre?! — szendi — Körbe Járt a lopott hússal Olasz márvány, 7S0 aranybetű.., „Felhőbe hanyatlott a drég éli rom ” A balassagyarmati Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói névadójuk, Szondi György névtábláját helyezték el a drégelyi vár falán, az ostrom — Ismét vagyon elleni bűncselekményért áll itt önök előtt a vádlott. A tényállás igen egyszerű, tisztelt bíróság! — kezdte az ügyész a vád ismertetését azon a gyorsított eljáráson, amelynek vádlottja Czuczu Józsefnél (Oláh Piroska) 32 éves baglyasaljai lakos volt. — Bűnös vagyok, nem tudom, hogyan csinálhattam! Jaj, eszemben sem volt! Soha többé nem teszem, tisztelt bíróság! Megbántam, amit tettem — siránkozott Czuczuné, aki nagyon jól tudta, hogy újból bajba került, el kell majd búcsúznia családjátólMi is történt július 18-án, délután? A salgótarjáni Pécs- kő Csemege dolgozója, akit tanúként hallgatott ki a bíróság, így emlékezett: — Ha jól tudom, akkor úgy három óra felé jött be hozzánk vásárolni Czuczuné. Ismertem őt és figyeltem. Láttam, hogy körbe-körbe jár a pultok között, s közben három csomag húst a szatyrába rejtett. Amikor a pénztárhoz ért, csak öt kiflit akart fizetni. Felszólítottam, hogy jöjjön velem, és az irodában kivétettem vele a szatyorból a három csomag húst. Nem tagadta a lopást. A hús értéke 50,50 forint volt. — Kérem én nemcsak Baglyosról ismerem őt, hanem onnan is, hogy már kétszer lopott nálunk! — adta élő vallomását a tanú. A bíróságon aztán kiderült, hogy Czuczuné nemcsak a Pécskő Csemegében lopott kétszer, hanem másutt is. Személyében a tarjáni áruházak ismert tolvajáról van szó. Nézzük csak a listát: Lopásért elítélte a Pásztói Járásbíróság, a Salgótarjáni Járásbíróság 1969-ben hathónap szabadságvesztésre ítélte, ám ekkor még eltekintett a büntetés végrehajtásától. A büntetést azért kapta Czuczuné, merj; a Nógrád megyei Iparcikk-Kiskereskedelmi Vállalat salgótarjáni boltjából lastexnadrágot, a Pécskő Uz- letházból terliszter szoknyát, ruhát lopott. Egy óvatlan' pillanatban a szatyrába rejtette a cikkeket. Nem telt bele egy év. és 1970-ben újra bíróság elé került az asszony, amiért a Centrum Áruházban lapott különböző ruhaneműket. Ekkor az ismert trükköt alkalmazta, hogy egyszerre két ruhadarabot vitt be a fülkébe- A bíróság most már négy hónap szabadságvesztésre ítélte Czuczunét, és elrendelte a korábban hozott szabadság- vesztés végrehajtását is. Az asszony nem tanult a történtekből. Most Is. mint a korábbi tárgyalásokon, újra csak azt hangoztatta: soha többé! Soha többé! Rászorult? Nem. Igaz, három gyermeke van, de férje kétezer forinton felül keres, és ő maga is dolgozott június 23-ig. A törvény 1972. január 1.' óta bűncselekménynek minősíti az önkiszolgáló boltokban elkövetett lopást. Lapunkban nem egyszer felhívtuk a figyelmet, hogy nem éri meg senkinek pár forintért kockára tenni a becsületét Itt most egy súlyosabb ügyről van szó, mert olyan elkövetőre, TALPON vannak még az öreg harcosok Szécsényben. A minap délutánjára, hogy a kegyetlen napsütés se befolyásolja gondolkodásunkat találkát beszéltünk meg Kiss Lászlóval, a termelőszövetkezet gépészmérnökévei. Színhelynek a mérnök munkahelyét, a Varsányi úti javítótelepet jelöltük meg. Éppen csak keresgéltük még a szót, semmi érdemlegeset nem mondtunk, amikor kopaszodó fejét törölgetve az izzadságtól, szétbontott ingelővel belépett az irodának nevezett, de a melegtől katlannak beillő szobába Velenczei János, a parasztból lett gépcsoportvezető. Nemcsak a melegtől, a haragtól is forrott. — Mi az isten átkát csináljak? — nehéz öklét az asztalra ejtette. Részletezte a mérnöknek, hogy dél felé krumpliszedő gépet kért Bán Lajos, a pös- ténypusztai üzemegység vezetője. Velenczei nehéz helyzetben van, mert egyszerre kéne mindenüvé gépet adni. Az aratás mellett szártalanítják a vetőburgonya-táblát. Ez százezreket jelent a közösnek. De a pöstényieknek is megvan a napi feladatuk. Másnap reggelre egy teherautó újkrumplit kellett a piacra vinniük. Ez is szerződésbeli kötelességük. Bán odacsődített vagy két tucat asszonyt szedni. Velenczei leküldte az Ipoly mentére a burgonyaszedőt, Percze Palival, és kipipálta, hogy minden a legnagyobb rendben van. Majd elájult, mint Czuczunéra mondják: speciális visszaeső. Nem mentesülhet a felelősségre vonás alól. mert a törvény szigorúan bünteti a visszaeső bűnözőket. — Nem kezdővel állunk szemben, hanem olyan elkövetővel, aki nem válogatós. Mindegy neki nadrág, szoknya. sertéskaraj — hangzott el a bíróságon, s mi tegyük hozzá: valóban ml lenne, ha mindenki kedvére rakná a polcokról az árut a szatyrába? A Salgótarjáni Járásbíróság lopás vétségéért Czuczu Jó- zsefnét öt hónap börtönre ítélte. Kizárta őt a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményből Is. A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. (szokács) amikor három óra sem volt még és befordult a gépjavító udvarára Percze Pali gépestől. A gépcsoport vezetője mostanában hamar felkapja a vizet, így fogadta Perczét is. — Veled meg mi van? — Szétszakadt az orsó . í 1 Egy elfojtott szitkozódás legföljebb, más sem történt volna, ha akkor, amikor Velenczei belépett a mérnök szobájába, nem szólal meg a telefon, a vonal másik oldalán Bán Lajossal, aki indulatában olyan hangosan beszélt, hogy hibátlanul hallhatta a mérnök is. Velenczei egy darabig türelmes volt. — Eltört, mit tehetek róla? — cáendesítette a telefonozó pöstényi üzemegység-vezetőt. Tévedett Velenczei amikor azt gondolta, ilyen egyszerűen elintézhető Bán Lajos. Olyan harsogást rendezett a telefonba, hogy a gépcsoport vezetőjének kopaszodó feje egyre pirosabb lett. Mikor az erek kiültek fején, kitört. — Hallgass, a kutya keser- vit, mert nem tudom mit mondok. A szártalanítás mindennél elsőbb most... i így folyt a háború, amikor belépett az irodába az öreg Juhász János. Régi alapítója a közösnek. Most őrszerepet tölt be a gépcsoport telepén. Figyelt, sok ilyen vitát hallott A minap régi, hősi harcok hangulata elvenedett meg a drégelyi vár romjainál. Milyen alkalomból? Erről beszélgetünk Arató János magyar—történelem szakos tanárral. — „Szondi vitéz harcolt lelkesen, Drégel alatt nyugszik csöndesen...” —■ kezdte stílszerűen a balassagyarmati 217-es, Szondi György nevét viselő ipari szakmunkásképző intézet tanára. — Névadónkra emlékeztünk július 9-én, a Drégely-vár romjainál, Szondi Gyölgy halálának 420. évfordulója alkalmából. — Kérem, meséljen a várnál megrendezett iskolai ünnepségről! — Szívesen, mert kies helyen jártunk. Sajnos, maga a vár nagyon elhanyagolt állapotban volt, az új márványtáblát is alig tudtuk elhelyezni. Egyáltalán a gondolatot is dicsérni kell, hogy egy oktatási intézmény a középkorból választott magának ideált, névadót. Akkor is éltek „erős férfiak, talpig emberek”, életüket feláldozó hősök. Ilyen volt Szondi György is. — Foglalkozik talán Szondi- kutatással? — Engem inkább az újkori történelem érdekel, de amikor Schuchmann Zoltán iskolaigazgatótól megkaptam feladatul a Szondi-ünnepség megrendezését, alaposabban kezdtem foglalkozói a középkorral. Sajnos, se a magyar-, se a történelemtanításunk nem foglalkozik mélyrehatóan Szondival, még a tudomány embereinek is járatlan terület ez. — Módszeresen kezdtünk hozzá a gyűjtéshez, Drégely- palánkon és környékén lakó tanítványaimmal együtt. A várhoz fűződő mondákat, legendákat, visszaemlékezések alapján gyűjtöttük. Egy ottani pedagógus: Luspay Antal sokat segített nekünk, általa jutottunk közelebbi kapcsolatba egy Szondi-kutatóval is, aki oldalági rokoni kapcsolatban áll a Szón diákkal. Já- nossy Sándornak hívják, s bár nem történész, nem irodalmár, csupán személyes érdeklődésből már-már tudományos szinten folytat anyag- gyűjtést, -kutatást határainkon túl is. — Találkoztak is vele? — Igen. Készségesen sietett segítségemre és felbecsülhetetlen értéket jelentő statisztikákat, adatokat, kéziratmásomár, forgatta időtől barázdás arcát, és tekintete a tulajdonos öntudatával kísérte Veleji- czei hadakozását. Nem sok köze volt a vitához, hiszen az őrszolgálat az ő hivatása, de elvesztette türelmét. Mint a nyilat, úgy szegezte a mérnöknek a szavakat: — Ezt magyarázza meg nekem, mérnök úr. Mindenki a gépért hadakozik, de erre jutott a legkevesebb pénz ... Az öreg harcosok nem változtak Szécsényben. A lényegre tapintanak. Kiss László, a mérnök talán pont ezért tudott köztük gyökeret verni, mert megérti őket. Alvidéki fiúként került ide a görbeországba, méghozzá nagyon fiatalon. Háta mögött tintaszagúnak is nevezték. Ez a szécsényi nép nehezebben barátkozik, de Kissel egykettőre szövetséget kötöttek. A fiatal, hirtelenfekete ember azokkal a rozoga gépekkel olyan feladatokra vállalkozott, amire mások nemigen vállalkoztak volna. Pénz pedig új gépekre, Juhász bátyánk szerint a legkevesebb jutott. Mert volt ebben egy kis fifika is. A pénzügyi tervben a gépekre fordítható évi pénzösszeg két és fél millióra jegyződött. De abból ha félmilliót gépre fordíthattak, Kissel, de még inkább Velenczeivel verebet fogathattak. Ugyanis ők ketlatokat bocsátott rendelkezésünkre. így sikerült nagyon eredeti Szondi-emlékünne- pélyt rendezni, szinte „ősbemutatónak” is beillő verses, prózai összeállítással. Irodalmi színpadunk is szerepelt ugyanis az emléktábla leleplezése, megkoszorúzása után. — Milyen emléktábla került a várrom fokára? — Nagyon szép! Olasz márványra faragott egy feliratot, — 250 betűből áll — Kenyeres Pál III. éves kőfaragótanulónk. A 80x60 cm-es emléktáblát Lorbert Antal oktató irányításával, kőművestanulóink helyezték el. Az emléktábla szövege: „Ezen a helyen halt hősi halált Szondi György várkapitány, aki 150 főnyi várőrségével egyedül állt ellen Ali pasa tízezerfős seregének.. — Ezt a hősies küzdelmet Idéztük fel a műsorunkban — mondja Arató János, aki az intézet irodalmi színpadát Is vezeti. — Milyen adatokat, okmányokat kapott még Jánossy Sándortól? ten tudták igazán, milyen vészesen öreg a gépparkjuk. Ez a mérnök ember nagyon nyugodt, megfontolt fiú. Pontosan mint aki tisztában van azzal, amit cselekszik. Nem akar erről a kérdésről sokat értekezni. — Elmúlt. Amit tudtunk megtettük... Ami igaz, igaz, a gépekkel nem vallottak szégyent sohasem. Azok mentek éveken keresztül. Egyetlen olyan baleset nem történt, amely a műszaki elavultságból eredt volna. A lelkűket tették bele az öreg vasakba. Kijavították azt a hibát is, amire egy elkényeztetett műszaki régen keresztet vetett volna. Egyetlen balesetet jegyeztek fel éveken keresztül, az is úgy történt, hogy Gál Péter, a vegyszere- ző avatatlanul hozzányúlt a motorhoz. A zúgása zavarta szegény fejét, de a forgó tengely elkapta és jó megcibálta őt. Letépte róla a ruhát. Hát ez történt. Azon túl semmi, csak a munka. Idézgetjük mindezeket sűrűn törölgetve az izzadságot, amikor Kiss, mint élő lelkiismeret megszólal: — Pedig a szerelőknek nyolc forintot fizetünk órabért, amíg 420. évfordulója alkalmából — Szondi családfáját, a* Öda-pályázat összes írásos emlékanyagát, Szondi gyászdalát, a XIX. századból valót, bár a szerző és zeneszerző még nem ismert. Azonkívül megkaptam másolatban a Szondiról írott és megjelent összes tanulmányokat. Egyébként Jánossy most Csehszlovákiába készül, a pozsonyi levéltárban kutat egy Szondiról szóló színdarab után. Törökországgal is levelezik: Konstantinápolyból igen becses emlékeket kapott. Éppen most fordítják török nyelvről. Ki volt Szondi mátkája, nemesi rangja volt-e Szondinak, és ehhez hasonló kérdések izgatják a debreceni kutatókat ... de már engem is — mondja Arató tanár nevetve. Érdeklődő falubeliek, és egy pesti turistacsoport is csatlakozott a lelkes társasághoz. Énekelve kapaszkodtak fel a hegyre, a drégeli várhoz, ahol Szondi vitéz harcolt lelkesen, és most „Drégel alatt nyugszik csöndesen ...” körülöttünk az üzemekben tízet, tizenkettőt fizettek... Szótlanná lett a nép az irodába. Ha nem zakatol az udvaron az aratásból hazatérő valamelyik masina, akár szabdalni lehetett volna a csendet. A mérnök azonban okos ember. Érezte, hogy a meleggel együtt a téma is túlfűtötté az érzéseket. A fiókjából hivatalos iratokat tett az asztalra. Bizonyította velük, hogy az idén másfél millió forintot kaptak hiánytalanul gépekre. Velenczeinek ragyogott az arca. — Ez szín igaz— mondta. AZ ÖREG Juhász kihúzta magát. Feszülten figyelt amikor a mérnök sorolta, hogy vettek már lánctalpasat, mindent tudó univerzálisát, kukoricavetőt, a műhelynek csiszolót, próbapadot, adagolót és csak ők értik, miféle gépkülönlegességeket még. Mert ez kell mostanság a mezőgazdaságnak, gépkülönlegesség. Bán Lajos Pösténypusztáról is azért hadakozott. Krumpli- szedő gépért. Ki győzné kézzel azt a sok tennivalót, ami egy közös nagy kiterjedésű földjén van ilyentájt. Ezzel az öreg Juhász is messzemenően egyetért, aki kapával sem maradt alul, amikor munkáról volt szó. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1972. július 23., vasárnap 5 L. Elekes Éva Gép fordult az udvarra #1 1 4
