Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

r Körséta a megyeszékhely építkezései^ (it,; A továbbfejlődés feltételei Szállít mán , Indiából, Brazíliából Mindig többet Két műszakban termel és naponta 720 mázsa tápot állít elő Magyarnándorban a keverőüzem Párák Miklós nem egészen egy hónapja vezetője a ma- gyamándori takarmánykeverő Tizemnek, de nem panaszko­dik, hogy nincs dolga. Elég csupán néhány percet eltöl­teni az üzemben, máris Kide­rül, nincs szinte egyetlen moz­dulatlan pont sem az udva­ron, sem pedig az épületben.. Árpát, búzát, rozsot szállíta­nak a gépkocsik. Jön a kuko­rica, a lucernaliszt, szója, föl­didió, gyapotmag a tengeren­túli országokból, Indiából, Brazíliából. Az üzemnek mint­egy hatvan dolgozója van. Az emberek éppoly i serényen mozognak, dolgoznak, mint a szállítást végző, a takarmányt keverő vagy a szárító gépek. Igv eztán az újdonsült telep­vezetőnek Jóformán arra sem igen volt ideje, hogy alaposan megismerkedjék az üzemmel. Most, a munka közben jön rá ■ok, számára új dologra. —• Azért van ebben a nagy rohanásban valami jó Is — szokta mondogatni feleségé­nek, amikor egy-egy nehéz nap utón fáradtan hazatér. — Ha valami rosszul sikerül, legfeljebb tíz percig lógathat­ja az orrát az ember. Utána ugyanis jön egy másik, talán nagyobb probléma, s máris annak megoldása foglalkoztat valamennyiünket. Több mint negyvenféle ke- veréktakarmányt — a barom­fitápoktól a nyúltápig — ké­szítenek Magyamándorban. Termékeikét három járás állattenyésztő gazdaságaiba Aa üzem 60 munkása közül a legtöbb a rakodásnál dolgozik, ttekli József ötödik éve van Magyamándorban és a leg­szorgalmasabb munkások egyi­ke szállítják. Naponta IS—20 gazdaságot „szolgálnak ki". Innen látják el táppal az ér- sekvadkerti Úttörő Sertéstár- suláat, valamint a szécsényi pulykatelepet is. Komolyabb reklamáció még nem fordult elő. Jut a takarmánykeveré­kekből a háztáji gazdaságok­nak is. — Az igények azonban lé­nyegesen nagyobbak, mint amennyit valójában szállítani tudunk — magyarázza Párák Miklós, akiben még „benne van” az állattenyésztő. Hosszú ideig végezte ezt a munkát. — Különösen az aprójószágok, a baromfi és nyúltáp után ér­deklődnek a háztáji állattar­tó gazdák. Hatalmas kamion húz el a tejárat előtt — Egyenesen az NSZK-ból jön. Prurina takarmány­koncentrátumot hoz. Megy az állomásra, onnan majd teher­gépkocsikkal hordjuk a szál­lítmányt — mondja az üzem­vezető. — Szűkén vagyunk, ez a hatalmas kocsi sehogyan sem férne be a kapun... Kisvártatva megjelenik Géczi Vince főraktáros, kezé­ben fuvarleveleket lobogtat: — Kétszáz mázsa érkezett, éppen annyi, mint tegnap. A koncentrátum a pulykatáp egyik nyersanyaga — teszi hozzá magyarázatképpen. — Mennyi terményt vesz át naponta — érdeklődünk a fő- raktárostól. — Most még nem sokat — válaszol. — Az idén később aratnak a környező gazdasá­gok, később érkezik hozzánk a termés is. Tavaly Ilyenkor már 30—40 vagonnal jött na­ponta. Az üzemben most folyik a takarmánytápok alapanyaga, az Őszi árpa átvétele. Azon­ban egyéb szemes terményt, búzát és rozsot is szállítanak ide a gazdaságok. A búzát csak akkor, ha nedvesek, szá­rításra szorulnak a szemek. Magyamándorban a napokban kezdte meg működését a nagy teljesítményű Sirokkó szárító­gép. Az őszi árpa Jelentős ré­szét is szárítani kellett, mert a gyakori eső nem használta szemeknek. — Eddig 110 vagon árpát vettünk át — mondja Párák Miklós. — Tavaly összesen 04 vagon árpa futott be a gaz­daságoktól A megnövekedett árukészlet azt jelzi, hogy egyre több ke­veréktakarmányt „gyártanak” Magyamándorban. Naponta 720 mázsa az üzem termelése, két műszakban. Az eredmé­nyek növekedésével azonban együtt nőnek a gondok is. — Ma már négyszer annyit termelünk mint amennyire az épületet készítették — ma­gyarázza Párák Miklós, mi­közben a keverésre előkészí­tett nyersanyagok, a lucerna- liszttel, földimogyoróval, hal­liszttel töltött telt zsákok kö­zött járunk. — Ha nem ké­szítenénk így elő, akkor örö­kös futkosás lenne az életünk az üzem meg a raktár között. Bizonyos, hogy még jő ide­ig ilyen körülmények között keverik a takamiánytápot Magyamándorban. Nem sok remény van arra, hogy új, korszerű üzemet építsenek. Nem marad más hátra, mint a régi toldozgatása — foítoz- gatása, rendezése, tisztán tar­tása, Párák Miklós, az üzem vezetője azon fáradozik, hogy megfelelő körülmények kö­zött dolgoznak a férfiak, asz- szonyok — amennyire lehet­séges. Mert a sok milliós ér­téket ők állítják elő, ők vi­gyázzák Magyamándorban. Vlncze Istvánná Cölöperdőre Az új SzTK-rendelő kisebb fajta cölöperdőre épül. Ezt szemlélve akaratlanul is fel­vetődik: ilyen gazdagok va­gyunk? Nem túlzás ez ami itt történik? A jelenlevő szakem­berek igennel válaszolnak. Amilyen jól megalapozott lesz az épület. olyan erősek Is lesznek a falai. A tervek sze­rint két vagon vasat és 180 köbméter betont használnak fel majd egy-egy szint felépí­tésére. Mikáva Gábor műve­zető szerint a kiviteli tervek­kel máris bajok vannak- A tervező például elvétette a méretezést a szellőzőknél. A cölöpözést debreceniek végzik. Hétfő délután, két óra­kor kezdenek és pénteken ko­ra délután hagyják abba a munkát. Nem hajta őket a határidő. Ugyanis szeptember 30-ra kell földbe verni az elő­írt 302 cölöpöt. Ha gyorsab­ban dolgoznának, akkor egy hónappal előbb is be tudnák fejezni a munkát. Minek? Kár volt felvonulni — Ev végére kész lesz ez a lakóépület? — kérdezd Pa- lócz Imre, a városi pártbizott­ság titkára, amikor József - platón járunk. — Július vé­gére — veszi vissza a szót a főmérnök. — Nem lesz abból semmi, kedves főmérnök elv­társ — mondja a művezető. — Jó lesz, ha augusztus 20-ra befejezzük, de. biztosabb a hónap vége, — folytatja a művezető: — Hátra van. még a gázszerelőmunka elvégzé­se, ami 360 ezer forintot tesz ki. — Anyaghiány miatt aka­dozik az előbbi munka — válaszol a főmérnök. Ha az augusztusi határidőt tartani Pótalkatrész a mezőgazdaságnak A MEZŐGÉP Vállalat as Idén nagy szerepet vállalt, hogy a mezőgazdasági termelőüzemek ne szenvedjenek alkatrészhiányt. Az Egerben székeld MEZOGEP Vállalatnak, amelyhez több me­gyénkben mükOflő gyáregység Is tartozik, 1972. elsfl félévében 16.« millió forint értékű alkatrészt keltett átadni a mezőgazdaságnak. Sarkadl Ernő tudósítónk jelentet­te, hogy a vállalat ezt a köteles­ségét 105 százalékra teljesítette. Ebben nagy szerepet látszottak a megyében levő gyáregységek. Ugyanis a vállalat egyik legtelen- tősebb alkatrészgyártója a kiste- renyel gyáregység. A vállalat al­katrészgyártás-programjának 73 százalékát itt realizálják. A kls- terenyei gyáregység az első fél évben 13 millió forint értékű al­katrészt gyártott. Jelenleg Is sürgős feladatot bíz­tak rájuk. .Július elején 2000 bá- lázógéptű gyártására kaptak megrendelést, amelyet augusztus 13-ig kell elkészíteni és a meg­rendelőnek átadni. Arról van szó, hogy az PfDK-ban vásárolt bálá- zógépokhez késedelmesen szál­lították a tűket. A kisterenyeielt a sürgős munka elvégzésére szer­ződést kötöttek a nögrádmegyerl Vasipari Ktsz-szel, amely szintén soron kívül vállalkozott a feladat elvégzésére. akarják, bizony gyorsítani kell a tempót. Hátra van még a külső és belső vakolás egy része, a műköveseknek is van mit tenni. A napok viszont gyorsan szaladnak- Ha elké­szülnek ezzel a lakóépülettel, József-platón befejezik pálya­futásukat. Valaki megjegyez­te: ezért az egy épületért kár volt Ide felvonulni, a ktsz is megcsinálta volna. Olyan lesz mint a csilíagház Az előbbi ellenkezőjét mondják a vállalat vezetői Se­baj-telepen, ahol 152 lakást építenek majd salakblokkból. Lényegében olyat, mint a csillagház. Májusban vonultak fel. jelenleg az alapozásnál tartanak, a további munkát cementhiány zavarja. Ez egy­re komolyabb gondot jelent. Ugyanis a harmadik negyed­évre megrendelt 760 tonná­ból eddig egy dekára valót sem igazoltak vissza. Az első szakaszban 57 la­kást adnak át, a harmadik szakasz 1975. június 30-ra zárul. A tervek szerint ezen a területen az előbbivel együtt 380—400 lakást hoznak majd tető alá. Egészen a strandig lakások kerülnek egymás mel­lé. Hotel Panoráma Ez az elnevezés teljesen önkényes. Az új szálló, amely 120 személy befogadására lesz alkalmas. Eresztvényben épüL Pénz és munkaerő hiánya miatt kilenc hónapig nem folyt itt munka. A szerződés szerint a létesítményt június 30-án kellett volna átadni. A beruházó nem méltatlankodik, mert neki is fogytán van a pénze. — Az év végére átad­juk ezt az épületet is, — ál­lítja határozottan Bercelly Ferenc, a vállalat igazgatója. Nem volt könnyű dolguk az építőknek. Nehéz terepen alakították ki a vízvezeték- rendszert, a szennyvízhálóza­tot. a derítőket stb, Pillanat­nyilag nyílászáró szerkezetek és a fűtésszereléshez szüksé­ges anyagok hiánya lassítja a munka tempóját X A körséta végén összegez­ték a tapasztalatokat a vál­lalat vezetői és a városi párt- bizottság titkára. Közösen úgy ítélték meg, hogy a vállalat ezt az évet helyzetének stabi­lizálására, a korábbi adóssá­gok törlesztésére fordítja, hogy jövőre tiszta lappal induljon. További fejlődése csak akkor lehetséges. ha a szakipari részlegeket gyorsan fejleszti. A munkák jobb megszervezé­se megkívánja az előkészítő munka mielőbbi gyors meg­javítását. A vállalat életében bekövet­kezett változást, a jelenlegi helyzetet Czlprok Zoltán csúcsvezetőségi titkár egyik megjegyzése érzékeltette a legjobban: — ha tetszett, ha nem, a megyei tanács elnöké­nek utasítása megtanított ben­nünket építeni. Az biztos, hogy olyan léte­sítmények építését vállalták el, néha kényszerből is, ame­lyeknek megvalósítására a több szakemberrel és na­gyobb szakmai tapasztalattal rendelkező Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat sem vállalkozott S l a X« K, Néhány napja üzembe helyezték a nagy teljesítményű Sirokkó szárítóberendezést. Szál­lítószalag viszi a száraz gabonát a tehergépkocsikra Fotó: Kulcsár J. Nem hell komolyan venni !Azt tapasztalom; hogy a hétköznapi életben az őszin­te szóval szemben még mindig igen erős „hadállásai” van­nak a jelbeszédnek. Persze, a virágnyelvet már az őseink is ismerték, a könnyebb megkülönböztetés és érthetőség kedvéért a szere­tett hölgyet rózsának, violának, kutyuskámnak, madárkám­nak nevezték attól függően, hogy a kapcsolatnak éppen mi­tten stádiumában voltak. Aztán a szerelmet illatnak, méreg­nek, istenek italának, sötét veremnek, meg ilyenek, ki-ki íz­lése szerint. Ugyan a jelbeszéd sem volt ritka, ha kevesebbet is mutogattak egymásnak az emberek, de igazán csak nap­jainkban emelkedett a tökély színvonalára. Hát, téssék megmondani, mi is lenne, amikor az eladó- nő a szalámivéget éppen az én staniclimba dobja, ami nem­csak, hogy vég, de még ráadásul fonnyadt és el is színező- dött, ha nem jelbeszéd? Ez a szalámivég már emberemléke­zet óta ott hevert valahol elduva a pult alatt, a kiszolgáló­nő kifejezetten engem várt vele. S ezzel a jelbeszéddel va­lami ilyesmit akart mondani: „Na, végre egy ellenszenves balek. Mondhatom, szép kis figura. Látni sem bírom a. ké­pét. Majd ennek most odasózom a szalámivéget. Hadd le­gyen egy kis öröme.” Ami engem illet, már egészen jól értem a jelbeszédet. Ha egy csinos hölgy a zsúfolt autóbuszon teljes erejével a lábamra tapos, majd gyengéden belekönyököl a gyomromba, akár egy szót se szóljon. Rögtön tudom, hogy halálosan imád engem. Akkor sincsen semmi kétségem, ha le- és felmenő rokonaimat emlegetve, minősíthetetlen hangon kioktatnak vásárlói, állampolgári stb. kötelességeimről, elemi jogaimat Is kétségbevonva. Csak mérhetetlen rokonszenvüket akar­ják leplezni. Kérem, egyenesen meglepődöm, ha például a szónok nem járja körül legalább hatszor a témát, mielőtt valamit is mondana, még ha erre végül nem is mindig marad Ideje. Megindító ez a tapintat és előzékenység. Ezzel a jelbeszéd­del csak azt akarja tudtunkra hozni, nehogy azt higgyük, hogy ő jobban tud beszélni nálunk. Sajnálná, ha megrendül­ne az önbizalmunk, de szóljunk csak nyugodtan hozzá. Azért az ember néha mégis zavarba kerül. Nemrégen a főnököm behívatott magához, s úgy agyba- főbe dicsért, hogy nem tudtam, melyik lábamra álljak No, mondom magamban, íme, kimaradok a legközelebbi préml- vmosztásból. Másnap termelési tanácskozás volt, példaképül állított a dolgozók elé és kaptam ezer forint jutalmat. Mond­hatom, mindeddig közvetlen, baráti viszonyban voltunk a főnökkel. Most aztán nem tudom, hogy mindezt mire véljem? Csak nincsen valami baja velem? —is Bolt a község peremén Nagylócon megoldották a peremkerület áruellátását. A községben működő húszon* nyolcas számú bolthelyiség egy magánházban volt. Az üz­letet, hogy az ismét lakóház lehessen, yissza kellett adni lakás céljára. A falunak ezen a részén azonban több mint ezer ember lakik. A Szécsé­nyi Egyesült ÁFÉSZ úgy ha­tározott, hogy figyelembe vé­ve a lakosság érdekeit, a bol­tot nem zárják be. A községi tanács közreműködésével a volt tűzoltószertárat alakítot­ták át üzlethelyiséggé. Nagy­lócon a község peremén te­hát tovább üzemel a élelmi­szerbolt. NÓGRAD — 1972. július 23., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents