Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-22 / 171. szám

Otven éve város Salgótarján, e jóleső érzés, gondolat je­gyében tevékenykedik, él, tervez, küzd, dolgozik a megyeszék­hely lakossága. Jóval a félévszázados évfordulóra rendezett ün­nepségsorozat után vagyunk. Hogy most mégis visszatérünk erre, annak egy oka van. Kedves olvasóinknak bemutatjuk a megye- székhely néhány vállalatát, életét, fejlődését, gyarapodását, azt a változást, ami biztató jelenükre és jövőjükre. Hely hiányában csak nagy vonalakban tudjuk érzékeltetni azokat a közös érintkezési pontokat, amelyek a különböző gyá­rakat, üzemeket és vállalatokat köti a városokhoz, és viszont: azokat a kötelékeket, amelyek a várost kapcsolják az üzemek­hez, gyárakhoz. Egymásra hatnak, egymás nélkül nem tudnak él­ni, osztozkodnak az örömben, a gondban és döntő többségük készen áll az együttes cselekvésre. A város rangját emelik a nagy történelmi múltra visszate­kintő régi üzemek, vállalatok, gyárak, a most születő új üzemek, a város pedig a maga súlyával, országosan elismert tekintélyé­vel erősíti a vállalatok, gyárak, üzemek megyén belüli és me­gyén kivüli pozícióit. Ez az egymásrautaltság a jövőben még jobban érezteti majd hatását. Egy dinamikusan fejlődő város elképzelései találkoznak egy dinamikusan fejlődő gyáriparral. Ebből adódnak a gondok, tennivalók, az örömök, néha a kudarcok, az újbóli fogadkozások, az újabb nekirugaszkodások és a realitást tükröző, sokat Ígérő célkitűzések. Sokszor mondják, hogy minek sietünk annyira. Nem akarunk semmi problémát hagyni az utánunk következőknek, hogy ők is érezzék a sikerhez vezető út ezernyi örömét, az alkotás embert formáló, megszépítő erejét. Nincs ok az aggodalomra! Lesz még nekik is bőségesen mit tenni. Még akkor is, ha a múltba nézve büszkén mondjuk: hol vagyunk már attól az időtől, amikor Sal­gótarjánt kenyereden, sáros, füstös, víz és csatorna nélküli vá­rosnak ismerték. Ónként adódik a kérdés: mi teremtett itt várost a kopár dombok övezte, vízmosás ásta, szűk medrében a völgynek. Ez az erő a szén volt, mely az ipar kenyere, az energiát adó éltető erő. A szén szülte a vasutat, hozta létre a több mint százéves acélgyárat, a 75 éves fennállásukat maguk mögött hagyó öb­lösüveggyárat, síküveggyárat és tűzhelygyárat. Ugyancsak az energia, de most már a földgáz adott újabb lökést a termelőüzemek fejlődésének, ez teszi könnyebbé, tisz­tábbá a dolgozók munkáját, ez segíti a háztartásokban dolgozó asszonyok tevékenységét, Mindez az alkotó munka újabb, nagy­szerű bizonyítéka. A gazdagabb jövő újabb alkotó tetteket kíván. Ezek csen­dülnek ki azokból a sorokból, amelyek egy-egy üzem, gyár fej­lődését próbálják a következő oldalakon körvonalazni. Olyan elképzelések látnak napvilágot, amelyekből kitűnik, hogy minél előbb el akarjuk tüntetni a múlt maradványait, tovább akarjuk szépíteni azt az életet, amelyet eddig nagy nehézségek árán megteremtettünk magunknak. Üj lakások ezreit, iskolákat, óvo­dákat, gyárat, kulturális és közintézményeket építünk a negye­dik ötéves tervben. Szép, lelkesítő célok, feladatok ezek, ame­lyek megvalósításáért érdemes dolgozni. Most pedig átadjuk a szót az üzemeknek. Ismerkedjenek meg az itt szereplő vállalatokkal, melyeket egy későbbi idő­pontban még néhány követ lapunk hasábjain. Életükről, elkép­zeléseikről a közösség érdekében végzett munkájukról lesz majd szó a soron következőkben is. T Megyénk javát szolgálják Elismertek a textiliparban Á Nógrád megyei Textilipa­ri Vállalat nem nagy ipari üzem, mégis jó hírnevet szer­zett a megyének. A hazai pia­con kívül szállít árut a Szov­jetunióba, Csehszlovákiába, NSZK-ba, Svájcba, Angliába, Japánba, Közel-Kelet sok or­szágába. Természetesen a vál­lalat legfőbb fogyasztója a belföldi piac. Nem volt hagyományunk a textilszakmában. És íme, ma már ebből is hagyományaink vannak, amelyeket fokozato­san fejlesztünk. A vállalat idei termelési terve 107 millió 400 ezer forint. Ezt az értéket 1130 dolgozó állítja elő. Eb­ben bentfoglaltatnak a fizikai munkások, a műszakiak és az adminisztrációval foglalkozók Is. Telephelyük Salgótarján­ban, Balassagyarmaton és Jobbágyiban található. Min­den munkahelyen speciális textilkonfekciót termelnek. Magas szintű igényt elégíte­nek ki, ezért állandóan széle­sedik megrendelőik száma. Belföldön értékesítési kapcso­latot tartanak fent a NÖREN- VÉ-vel, a Centrum Áruházak központjával, a NYUGAT- TEXTIL-lel, a Nógrád me­gyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalattal, a körzeti ÁFÉSZ- ekkel. Most folynak a tárgya­lások a DÉLTEX-szel, KEL- TEX-szel, ÉTEX-szel és kü­lönböző iparcikk-kereskedelmi vállalatokkal újabb üzleti kap­csolat megteremtésére. Textilipari Vállalatunk pia­ci kapcsolatainak kiszélesedé­se bizonyítéka annak, hogy a jó minőségű áru keresett a piacon. Nagyon ízlésesek a készítményeik. Minden szín- árnyalatban a magyaros dí­szítésű, modern vonalvezetésű, divatos női- és leánykaruhák vonzzák a vásárlókat. Készíte­nek egyedi darabokat is. Mind­ezeket széles közvélemény-ku­tatás után,' saját tervezőjük tervezi meg. A jelszó: minő­séget a vásárlónak. Ez magya­rázza a termékeik iránti ér­deklődést az országos és a vi­lág legkülönbözőbb részéből. A női, serdülő-, lányka- és bébiruhák gyártása mellett, nehézkonfekcióval is foglal­koznak. Ponyvatermékeik el­kerülnek messze vidékekre is Nógrádból. Ennek az áru­nak legfőbb vásárlója a Fö- SPED, a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat, és az állami gazdaságok. A vásárlók elége­dettek, jó partnernek tartják a Nógrád megyei Textilipari Vállalatot. ÍGY KEZDŐDÖTT Nagy vonalakban így lehet jellemezni a Nógrád megyei Textilipari Vállalatot, a fel- szabadulás után létesített gaz­dasági egységünket, amely Nógrád megye hírnevének jó szolgálatot tett már eddig is és tesz még a jövőben is. A vállalatot 1955-ben alapították. Létrehozásával megteremtet­ték az első könnyűipari üze­met a megyében. Huszonnyolc dolgozó, többségben nő kezd­te meg a termelést. A vállalat létrehozásával azt a célt tűz­ték maguk elé a megye veze­tői, hogy Salgótarjánban mun­kát biztosítsanak az akkor je- jelentős számban munka nél­kül levő nőknek. Aki a válla­lathoz szegődött dolgozni, többségében saját varrógépet is hozott. Vasalót is asztalokat és különböző felszereléseket. A késztermékeket is maguk áru­sították, legtöbb esetben a megyei piacokon. Innen in­dultak, így alapozták meg a jelent. Nagy akarattal végez­ték a munkát, amely végső soron meghozta a maga gyü­mölcsét. A mostoha körülmények kö­zött készített áruk minősége is kifogástalan volt, és egyre ke­resettebb lett. A dolgozók létszámát évről évre emelték az egyre sűrűbben érkező meg­rendelések kielégítése érdeké­ben. 1968-ban a vállalat dol­gozóinak száma már megha­ladta az ezret. A létszámeme­léssel egyidőben a salgótarjá- nin kívül új telephelyeket is létesítettek. Ezzel is annak a párthatározatnak tettek ele­nológia. A gépállomány az úgynevezett „sima” Csepel Ill­és varrógépekből állt. Ezeket is a budapesti nagy ruházati üzemek adták, miután ott ki­selejtezték. Így történt, hogy már szerte az országban ke­resett volt a megyei Textilipa­ri Vállalat terméke, de azokat még múlt századbeli gépek­kel készítették. Ezt viszont csak úgy tudták elvégezni, hogy akik dolgoztak, lelkiis­meretesen, áldozatkészen, fá­radságot nem ismerve szor- galmaskodtak. A vállalaton be­lül ez volt az egyik legna­gyobb ellentmondás. Elavult 8 NÓGRÁD — 1972. jujius 22L, szombat get, hogy a dolgozni kívánó nőknek munkalehetőséget biz­tosítsanak. így létesítették a balassagyarmati telepet, Job­bágyiban egy másikat, vala­mint Nagybátonyban a harma­dikat. Az igazsághoz tartozik, hogy az utóbbit néhány esz­tendővel ezelőtt átadták a budapesti harisnyagyárnak. Ezt is a társadalmi érdekek­nek megfelelően. GONDOK, ELLENTMONDÁSOK Nem volt könnyű megolda­ni mindazt, amit ez a vállalat alakulásától a 17 év alatt produkált. Ugyanis a nagyará­nyú létszám- és telephelyfej­lesztéssel nem fejlődött egye­nes arányban, a követelmé­nyeknek megfelelően a tech­technológia, kifogástalan ter­mék, amely nagy élőmunka­ráfordítással készült. Érthető, ha a fejlődés nem volt egye­nes arányú és gazdaságilag ki­egyensúlyozott. A MAGASABB KÉPZETTSÉGÉRT , A harmadik ötéves tervidő­szakban indult meg a vállalat nagy rekonstrukciója. Neveze­tes a jobbágyi üzem korszerű­sítése. 1971-ben fejezték be. Ma már minden tekintetben kifogástalan. A Textilipari Vállalat dol­gozóinak többsége nő. Nem rendelkeztek a munkához szükséges szakképesítéssel. Enélkül versenyképes termé­ket előállítani nem lehet. A vállalat vezetősége a rekonst­rukcióval egyidőben megkezd­te a dolgozók képzését is. 1971-re az 1130 munkásnak negyven, negyvenkét százalé­ka szakmunkás-képesítessel bírt. Azok a negyven éven aluliak, akik nem rendelkez­tek az általános iskola 8. osz­tályával, nagy szorgalommal elvégezték azt. Szakközépiskolába 79-en járnak. Ezek közül 46-an ru­haipari szakközépiskolába. Ahogyan végeznek, úgy lép­nek be a termelésbe. Többsé­gük a vállalaton belül külön­böző vezetői megbízást kap. így nevelik fel a maguk szá­mára az irányító erőket. Példának állítható, hogy egy ilyen rövid múlttal rendelkező vállalat milyen szívósan küz­dött azért, hogy megfelelő műszaki gárdája legyen. Ami­kor megalakultak, nem volt műszaki emberük, hanem szakmunkások vezették a vál­lalatot. Ezen változtatniuk kel­tett a munka minőségének ja­vítása érdekében. Kiválasztot­ták a legjobbakat és kiképez- tették. Felkutatták a műszaki­akat, akiknek kedvük volt a vállalat szolgálatába állni. Ma már elmondhatjuk, a Textil­ipari Vállalatnál összesen hu­szonegy műszaki képesítésű és közgazdász dolgozik. Munka mellett tanulásra azok a dolgozók vállalkoznak, akik az üzemet magukénak tudják, jól érzik ott magukat. A vezetőség a dolgozók tanít­tatását állandó feladatnak te­kinti. 1972/73. tanévben 136 nő szabó szakmunkás-képesí­tés megszerzésére vállalkozott. Ilyen munkásgárda mellett a vállalat vezetősége bátran néz­het a holnapba. Anyagi erejé­hez mérten évről évre kor­szerűsíti az üzemeit. Sajnos, azt is el kell mon­dani, hogy Salgótarjánban és Balassagyarmaton az üzemi épületek — jóllehet azokat több esetben formálták már, ma is korszerűtlenek. Mére­teikben nem felelnek meg az igényeknek. Nem textilipari termelés céljára készültek. Hely hiányában nem üzemel­tetik a technológiai és MEO- laboratóriumot és más, a mun­ka minőségét javító részleget. Távol egymástól helyezték el — hely hiányában — az igaz­gatóság osztályait. Mindezek befolyásolják a vállalat ter­melését. országos Átlagon A vállalat vezetőségét vi­szont a korszerű épületek hiá­nya nem gátolta meg a gép­park korszerűsítésében. Há­rom esztendővel ezelőtt a spe­ciális varrógépek aránya a gépparkhoz viszonyítva 18 százalék volt. A gyártástech­nológiát ezzel nem tudták korszerűsíteni, a kézi munka részarányát csökkenteni. Más­fél esztendeje, annak, Rogy ezen a téren is nagy a vál­tozás. A régi típusú gépeket fokozatosan kicserélik. Ma már a gépek nagy része mo­dern gyorsvarrógép. A- speci­ális gépek számát negyvenhat­ra emelték. Ezzel a felszere­léssel a géptermek korszerű­sége megfelel az országos át­lagnak. A negyedik ötéves tervben újabb korszerűsítési feladatokat tűztek maguk elé a vállalat vezetői. Erről Ka­szás Józsefné dr., a vállalat igazgatója így nyilatkozott: „A tervidőszakban fő feladatnak tartjuk megvalósítani a mun­kaelőkészítés korszerűsítését, a munkabefejező műveletek mo­dernizálását. Gondoskodnunk kell a modern vasalóberende­zésekről és bevezetjük a ra­gasztásos technológiát.” Ezek természetesen azzal járnak, hogy a telephelyek épületeit is korszerűsíteni kell. A negyedik ötéves tervben ke­rül sor a salgótarjáni telep rekonstrukciójára. Az igazga­tóság is egy épületbe kerül. A munkacsarnokok elkészülte után tovább korszerűsítik a gépi felszerelést. Javítják a szociális ellátást. A . vállalat vezetősége a dolgozók munkakörülményei­nek javítására nagy figyelmet fordít. Mivel a dolgozók több­sége nő, megszüntették a há­rom műszakos munkarendet. Jelenleg a nők két műszak­ban dolgoznak, negyvennégy órás munkahéttel. Az 1955- ben alakult vállalat nagy utat tett meg. A társadalom elis­merése kíséri munkáját és azt várja, hogy további sikereket érjen el. (X) 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents