Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-22 / 171. szám

Hőraéta a megyeasékhely épxtkexéacin (I.) Határidők; határidők... Hogyan vélekednek a beru­házók, hol tartanak az épít­kezések dolgozói, milyen gon­dok fékezik a jobb munkát, milyen kilátásokkal biztatja megrendelőit, a megyeszék­hely lakosságát a Nógrád me­gyei Tanácsi Építőipari Válla­lat a hozzá tartozó építkezé­sekkel kapcsolatban? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ körsétánk alkalmával, ame­lyen részt vett a vállalat el­ső számú vezetőin kívül Fa- lócz Imre, a városi pártbizott­ság titkára is. Minőségileg jobb Kívülről is impozáns a Bu­dapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni telepe. Bent nagy munka folyik. Megkezdődött az átköltözködés. Most alakít­ják ki a szalagokat Bokor At­tila irányításával. Az építke­zéssel kapcsolatban először két dolgot említett. Az egyik az, hogy a nagyterem mű­anyag padlóburkolatát öntéses technológiával készítették. A másik az, hogy az elektromos csatlakozások nem a földből jönnek ki, hanem felülről. Ez utóbbi előnye a gépáthelyezé- eeknél jelentkezik, mert nem kell a padlót felbontani. Bo­kor Attila elmondja, hogy a tanácsi építők munkájával elégedett, szépen dolgoztak, az épület minőségileg jobb mint Kecskeméten. Az alvál­lalkozók, így a Szellőző Mű­vek dolgozói bizony össze­csapták a munkát. A tanácsi építők továbbra is itt marad­nak. Augusztus végére befa­lazzák az épület ma még nyi­tott részét és a lakatosmű­helyben elvégzik a vakolási munkálatokat. Társadalmi munkával is A vállalat központi telep­helyének építéséhez szükséges hitelre az engedély már meg­van, a szerződést azonban az Állami Fejlesztési Bankkal még nem sikerült megkötni. Addig is a vállalat rendelke­zésére álló egymillió-kétszáz­ezer forintból oldják meg az építők saját telepük fejlesz­tését. Az év végéig minden­képpen át kell adni ezt az szerepel az egészben, mint ko­rábban. Nem lehet egyetérteni ilyen nézetekkel, hisz’ a struk­túraváltozás a fejlődés velejá­rója. Az ellátási szintek vizs­gálata, elemzése a fontos, eb­ben pedig nem visszavonulás, hanem következetes fejlődés van. Nem jó dolog az sem, hogy a helyi különböző társadalmi szervek a tervek jóváhagyása után újabb és újabb igényeket tárnak a tanácsok elé, figyel­men kívül hagyva, hogy ko­rábban (az ő helyeslésük mel­lett is) a felhasználás sorren­diségét már eldöntötték. Ezt még követi az a nem járható út, amikoi) a felső szintű ta­nácshoz fordulnak — itt-ott a kötelezés határát súrolva — további pénzkérésekkel. Ilyen esetekben hamar elfelejtik, hogy a bevételi csatornák hoz­zájuk vannak irányítva, hisz’ ez adja a gazdasági önállósá­gukat, ez biztosítja jelentős részben az önkormányzati ele­mek kibontakozását. A kedve­zőtlen tapasztalatok zömében szubjektív jellegűek, a reform előtti gazdasági gondolkodás maradványai ezek, de nem általánosítható jelenségek, meggyőződésem, hogy meg­szűnnek. A helyi tanácsok be­vételeinek szabályozását a me­gyei tanács végezte el. Figye­lembe véve, hogy először tör­tént ilyen jellegű szabályozás, valamint a tervezéshez ka­pott központi információk sem voltak minden tekintetben l?i- eiégítőek, így a bevételek konkrét alakulásánál több probléma adódott. HIÁNYOK ÉS TÖBBLETEK A megye egészét illetően, 19 '-on az átenge ett és megosztott bevételeket nem épületet — vélekedik a váro­si pártbizottság titkára. Ezzel egyetért a vállalat vezetősége is. Érthető ez az egyöntetűség, mert az új központi telephely nemcsak jobb körülményeket teremt a szabadban dolgozó szakembereknek, hanem lehe­tővé teszi a jobb minőségi munkát is. Hogy az elképze­lések mielőbb megvalósulja­nak, társadalmi munkát is szerveznek. A gépkezelők már felajánlottál?;, hogy társadalmi munkában rakják fel a pár­kányelemeket. Csillaghá» — cementhiány Az utolsó épületen dolgoz­na!?. Ennek határideje szep­tember 30. — Szeretnénk ezt az időt lerövidíteni — mond­ja Klapper Róbert a vállalat megbízott főmérnöke. Nem lesz könnyű dolog, mert je­lenleg cementhiány zavarja a folyamatos munkát, akadozva érkezik a külső vakoláshoz szükséges kőpor is. Emellett gondot okoz a szakiparosok biztosítósa. Ez ügyben szerző­dést kötöttek a helyi építőipa­ri ktsz-el. A szerződésben fog­laltakat azonban nem tartot­ta be. Próbálkoztak más me­gyéből iß szerezni szakiparo­sokat. Fáradozásuk nem járt sikerrel. — Átképzéssel igyek­szünk ezen a helyzeten segí­teni. Illesztő, festő, hidegbur­koló tanfolyamokat indítunk. Előnyösebb, ha saját dolgozó­inkra támaszkodunk — vá­zolja a jelenlegi tennivalókat a főmérnök. Házgyári lakások = július 30 E tekintetben a főmérnök és az igazgató között véle­ménykülönbség alakult ki. Az utóbbi a július végi, az előb­bi pedig az augusztus 20-i ha­táridő mellett kardoskodik. Amikor a gyár felőli lépcső­házban megnéztünk néhány lakást, bizony még a legvér- mesebb optimizmus sem iga­zolta a főmérnököt. Amikor a másik két lépcsőházban néz­tünk körül, akkor a főmérnök határozott állásfoglalása lát­szott meggyőzőbbnek. A mun­tudtuk teljesíteni. Ennek nagy­ságrendje nem nagy, hányadá­ban 0,6 százalék abszolút ösz- szege sem éri el a 4 milliót. Az ebből származó feszültsé­get 1971-ben tartalék igény- bevételével feloldottuk, an­nak reményében, hogy az a jövőben nem ismétlődik, a he­lyi és a központi pénzalapok között az összhang kiegyensú­lyozott lesz. Másik probléma, amikor a megye egészében a bevételek közel realizálódnak ugyan, de nagy szóródással, többletekkel és hiányokkal. A múlt évben megyénkben 53 községnél volt bevételi kiesés, ezek határa 1 százaléktól 27 százalékig ter­jedt. Ugyanakkor 23 tanács­nál 5 százalékot meghaladó többletek keletkeztek. Ezt még az is kombinálja, hogy ha az egyik forrás többlete pótolná is a másik hiányát, az nem annál a tanácsnál van. A ta­nácsok pedig önállóak a több­letek, hiányok nem konvertál­hatók. Arra nem gondolha­tunk, hogy a várt bevételek a jövőben is ingadozás nélkül alakulnak, a gond itt az, hogy milyen mértékig viselhető el a hiány és milyen mértékben helyeselhető az el nem von­ható többlet. Ehhez vélemé­nyem szerint keresni kell és meg is lehet találni a kiveze­tő utat. Problémát okozott az is, hogy amikor a megyei tanács központi intenciók alapján kialakította a helyi tanácsi szabályozókat, a vállalatoknak sem éves, sem középtávú ter­vük nem volt. Salgótarján vá­ros vezetői már a félévkor jelezték, hogy a kohászati üze­mel? nem hozza a várt akku­mulációt. A gyár vezetői pe­dig bizonygatták, hogy náluk nincs baj. Igazuk is lett, év kák itt sem folynak zökkenő- mentesen. Az Építő és Ter­vező Ktsz ígérete ellenére sem foglalkoztatja az épüle­ten azt a létszámot, amiben a legutóbb megegyeztek. A la­kások tapétázása sem felel meg mindenben az előírt kö­vetelményeknek. A kritikus pont A város vezetésének egyik nagy gondja az egészségügyi szakiskola mielőbbi gyors be­fejezése. Az építők majdnem egy évvel vannak az eredeti határidő után. A legfontosabb kérdés: mikorra lesz kész? Dátumok váltakoznak: július vége, augusztus 20-a. Végül Palócz Imrét, a városi párt­bizottság titkárát a követke­zőkkel nyugtatják meg: szep­tember első felében használat­ra átadják áz épületet, kivéve az alagsort. Erre az építke­zésre mondták a beruházók, meg a kívülállók: úgy készül, mint a Luca széke. A lemaradásban ötven szá­zalékot a tanácsi építők, öt­ven százalékot pedig a beru­házók rovására kell írni. Az utóbbiak majdnem teljesen átterveztették az egész épüle­tet, az eredeti elképzelésből jóformán semmi sem maradt. Nem tudták volna ezt meg­tenni, ha a vállalat tartja a szavát, határidőre átadja az épületet. Igyekezni kell az építőknek, mert a villamossági és vízve- aetékszerelési kiviteli terveket is az utolsó percekben kapták meg. Emiatt a bevakolt fala­kat újra kell bontani. Délután találkoztam a kór­ház vezetőivel, közöltem ve­lük az építők ígéretét. Moso­lyogtak, aztán megjegyezték: mi már nem hiszünk nekik. Végül abban egyeztünk meg, hogy az újságban is figyelem­mel kísérjük, mit tesznek fel­ajánlásuk valóraváltásáért. Ügy látszik, komolyan, ve­szik szavukat. Harminc em­bert vezényeltek erre az épít­kezésre, a főmérnök utasítá­sára a művezetőnek egész nap itt kell tartózkodnia és a fel­merülő problémákat azonnal meg kell oldania. (Folytatjuk) V. K. végén szép nyereségrészesedést fizettek, a KGM megdicsérte őket, sőt elnyerték a Kiváló Vállalat címet, de a városnál 8 millió bevételkiesés volt. Bizonyosság, hogy itt a köz­ponti orientációval volt baj. MEGHALADJA A NEMZETI JÖVEDELMET A tanácsok költségvetésének gerincét képező két fontos te­rületről, a kulturális, a szo­ciális és egészségügyi ágazat fejlődéséről szeretnék még rö­viden szólni. Megyénkben mindkét ágazat fejlődése az össztanácsi költségvetés növe­kedési üteme fölött van. ösz- szes növekedés 8,4 százalék, a kulturális ágazaté 9,2 száza­lék, a szociális-egészségügyi ágazaté pedig 8,7 százalék. Mindezek az eredmények egy 7 százalékos nemzeti jövede­lemnövekedés mellett jöttek létre. A fejlődés persze min­dig viszonylagos, viszonyítot­tuk itt is a nemzeti jövede­lemhez és a megyei össztaná­csi költségvetés növekedésé­hez. A kérdés az, hogy ez a vi­szonyítás jó-e? Nincs-e már itt az az idő, amikor a társa­dalom tagjainak szükséglete (az életszínvonalat igen érzé­kenyen érintő) e két fontos területen jogosan és reálisan növekszik. Meggyőződésem, hogy ez az idő itt van a kü­szöbön. Csak helyeselni lehet az MSZMP KB legutóbbi ha­tározatát, miszerint a követ­kező középtávú tervekben a közoktatás fejlődésére na­gyobb lehetőséget kell bizto­sítani. Szólni kell arról is, hogy az új szabályozási rend­szerre való áttérés számos egyéb intézkedés megtételével egyidejűleg történt. SZEGÉNY | NYOMORÉKOK... A régi idők dalai jutnak eszembe most, az előttem levő két zsemle láttán. A versike, illetve dalocska, amelyet valamikor az óvo­dában tanultam, és sokak által még ma is ismert, így hangzik: „Kerek ez a zsem­le, nem fér a zsebembe. Kétfelé kell vágni, úgy kell megpróbálni.’’ Hát igen. Régen láttam ilyen zsemlét, s amilyenek most előttem vannak, ket­ten vannak, ehhez a kis szö­veghez még tréfásan sem hasonlíthatók. Hogy miért? Először: mert nem kerek egyik sem­Másodszor: mert bőven a zsebembe fémek, ha oda akarnám rakni, de ezek a markomban is elférnek. Harmadszor pedig: egyál­talán nem kell kétfelé sem vágni, tehát nem is próbál­kozom a vers soraival össze­rímelni. Két kis vakarék és nyo­morék, olyanok, amire azt szoktuk mondani: selejt. Sőt, megsülvén azt a jelzőt is elbírja, hogy a selejt bosz- szúja. Megmérésével nem is próbálkoztam, hisz’ fele sincs a szabványnak. Elég annyi, hogy az általuk nyújtott látvány kicsit sem ingerli az embert a fogyasz­tására. Egy olvasónk hozta be, aki 18-án, a salgótarjáni 169-es árudában vásárolta.- Ü ­Normál, szuper, extra Több olvasónk panaszolta, hogy Rétságon a benzinkútnál megszüntették a szuperbenzin árusítását, mert a kút kapa­citását magasabb oktánszámú üzemanyag kimérésére kellett átállítani, a jelentős külföldi átmenő forgalom miatt. Nem éri azonban kár azokat sem, akiknek gépkocsija a szuper benzinhez „szokott”, ugyanis a normál és az extra benzin egy az egyhez való keveréke mind árba, mind oktánszám- ban megfelel a szupernek. Ilyenek a kővetkezők: — a járási tanácsok meg­szüntetése, illetve a járási hi­vatalok létrehozása, a megyei és helyi tanácsok államigaz­gatásban betöltött szerepének átértékelése; — a tanácsválasztás, mely a tanácstagok személyi ösz- szetételében több helyen je­lentős változást okozott; — az adóigazgatási appará­tus átszervezése; — a bankrendszer módosu­lása; — a különböző intézmények felügyeleti elhelyezkedésének módosulása a tanácsi szerve­zeten belül. KEDVEZŐ ÉS KEDVEZŐTLEN HATÁSOK Igaz, hogy mindezek pers­pektívában az új szabályozó- rendszer jó funkcionálását szolgálják, de az egyidőben történt megoldása néhány vo­natkozásban kedvezőtlen ha­tást gyakorolt. összességében az a véle­mény alakul ki, hogy a vi­szonylag rövid, másfél évi ta­pasztalatokból végleges követ­keztetés nem vonható le. Az. hogy most a tervciklus ele­jén e cikk keretében zömmel a negatív jelenségekkel fog­lalkoztam, nem mást szolgál, mint hogy a jövőben a taná­csoknak még körültekintőbb gazdálkodást kell folytatni­uk, döntéseiknél szem előtt tartva, hogy lehetőségeiket — hosszabb távra is — kizárólag a mindenkor rendelkezésre ál­ló pénzügyi lehetőségek szab­ják meg. Nem lehet lemondani arról a célkitűzésről, hogy a taná­csok gazdasági kezdeményezé­sének feltételeit megajvítsuk. Minőségvizsgálat felsőfokon Az új, Nógrád megyei Élelmiszer-ellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet munkájáért mindenekelőtt a fiatalok vállaltak ga­ranciát. Mindegyikük hivatásának megfelelő iskolai végzett­séggel rendelkezik, közülük többen egyetemi, főiskolai kép­zettségűek. Dr. Füssy Éva vegyészmérnök már középiskolai pályafutása alatt kiváló képességeiről tett tanúbizonyságot; harmadikos gimnazista korában nyert egyetemi felvételt kémiai szakdolgozatával Régen Budapesten végezték az új megyei intézet munkáját. Ezentúl a nógrádi élelmiszerek minőségvizsgálata „helyben” történik. így bizonyára még kevesebb panasz hallatszik majd a vásárlóktól. Ezen fáradozik a fiatal szakember kollektívá­ban Csincsik Mária vegyésztechnikus is, aki képünkön a tej zsírtartalmának megállapítását végzi Lombikok, üvegcsövek, a vizsgálathoz szükséges legmoder­nebb műszerek segítik az intézet munkatársainak laborató­riumi munkáját. A kifogástalan minőség a termelőnek és fogyasztónak egyformán érdeke. Alapvető élelmiszereink: a liszt, a tej, a hús, a cukor szabványszerű kereskedelmi kö­vetelményein őrködnek az új intézményben Kulcsár József képriportja NÓGRÁD ~ 1972. július 22., szombat 3

Next

/
Thumbnails
Contents