Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-22 / 171. szám

Iványi Ödön műtermében

Nyár Tokajban

Épülő toronyház

r Salgótarjánban. a

„csillagház” első emeletén találom meg Iványi Ödön festőművészt. A régi lakásból és műteremből új helyre költözött. Itt némileg szükebb lett a hely, de a művész a szomszéd házban bérel egy pincehelyiséget is. így a képek raktározása. s nagyobb méretű alkotások létrehozása nem jelent gondot. Helye tehát van a munkára.

Kis pohárban hűs tokaji pinceborral kínál. Tokajból hozta, a napokban érkezett haza a művésztelepről. Jövőre jubilál a tokaji művésztelep, akkor lesz húszéves. Iványi Ödön csaknem a kezdet kezdetétől állandóan vendége, tizenhét év óta törzstagja a' telepnek, az itt eltöltött nyári napok a legkedvesebb emlékei közé tartoznak. De Tokaj több is, mint emlék.

— A telepnek szellemi értelemben is szabad levegője van — mondja. '— Előadási programja például nem szűkül le csak a képzőművészetre. abból indul ki. hogy a kor művészetét egységében kell érzékelni. Tehát irodalomról, zenéről, filmről stb. is értéÄ Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szeizmográf nevű klubjának számos programja vonzza a fiatalokat- érdeklődőket, vitatkozókat. A klubrendezvények tematikája változatos, sokszínű. A klub következő összejövetelét Salgótarjánban, a megyei József Attila Művelődési Otthonban, a klubhelyiségben tartja, július 24-én délután fél hétkor.

kés előadásokat szervez a Népművelési Intézet. A törzsgárda húsz—huszonöt művészből áll. de rendszerint többen vagyunk ennél.

— Mit hozott az idei tokaji nyár?

— Felelőtlenül játszottam. Ezt úgy értem, hogy itthon mindig képet akar csinálni az ember, s ez hosszabb idő után esetleg bizonyos görcsöt eredményezhet a művészi munkában- A játék újat hoz, s ezt feloldja.

Rengeteg akvarell lapui egy dossziéban. A Háló címűt ki is állította Tokajban a művész, sikert aratott. Az akva- rellek íze, zainata a tokaji nyarat idézi, ezt hozta el Salgótarjánba.- Egész évben inspirációt jelentenek a művésznek. Itt van a párás vízpart. Egy másik lapon kivehetően látszanak az esőcseppek becsaEkkor kerül sor a Jézus Krisztus szupersztár című amerikai rock opera meghallgatására. Eggyel több útvesztő a nyugati beat-hippi mozgalomban? Vallási szubkultúra? Erről, s még egyéb kérdésekről lesz szó. Bevezetőt mond Pró- kai Gábor, a városi KlSZ-bi- zottság munkatársa. A bevezetőt, s a rock opera nagylemez meghallgatását vit^i követi.

pódásai az elmosódott festéken.

— Igen, Bodrogkeresztúron elkapott a vihar, a nyomait hazahoztam.

De őrzik az akvarellek a tokaji belső udvarok hangulatát. a halászok mozdulatait, a szőlőhegyek vonulatait, a szőlőtövek rajzát, színét, az udvarokban növő napraforgókat, a kőbánya keményebb világát. a víztükör rebbenését, a oincéket a löszhegyeken, a kompot, a nádvágókat, a halak játékát a part közelében, az ablakok hatalmas szerepét az ember életében. Ablakok? Igen. Némelyiken könnyű függönyt cibál a szél. némelyikbe vázét, virágot raknak- Némelyikből látszik az egész világ. Persze, attól is függ. ki tekint ki rajtuk. Tokajban sok barna ablaktokot is látni.

Iványi Ödön augusztusban a makói művésztelepre utazik. Ez fiatalabb mint a tokaji, alig egyéves hagyománynyal. De igen változatos lehetőséget kínál, lehet itt készíteni tűzzománcot, intarziát is.

A művész szereti ezeket a telepeket.

— Pihentető. felszabadító szigetek ezek — vallja. — Itt néha szívbéli barátságok szövődnek, s a jókedvű játék sem megy el nyomtalanul, termékenyítőleg hat a további munkára.

A pincébe megyünk, hogy nagyméretű, készülő akvarel- lekkel ismerkedjünk. S itt van két, csaknem kész olajkép is, egy önarckép, s egy csendélet, halakkal. Iványi Ödön több kiállításra is készül, öt műve szerepel majd a második országos akvarell-bienná- lén, amelyet augusztusban nyitnak meg Egerben. S jövő tavasszal Szlovákiában, Besztercebányán nyílik önálló kiállítása. Nagyméretű akvarel- lekkel, néhány olajképpel és kőzománccal mutatkozik be itt a közönségnek.

Az új lakás, műterem ablakaiból a várost másképpen látja, szabad perceiben néha leül, rajzol, „jegyezget”. Ezek a „jegyzetek” az épülő Salgótarjánról szólnak nagy érzékenységgel.

Tóth Elemér

Szeizmográfklub

Amerikai rock opera a programban

Irtunk róla

Használjuk fel tervszerűbben a kulturális alapot

Egy NEB-viz gálát tükrében

A Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és négy járási — közte a mi csoportunk is — vizsgálatot végzett a vállalatok, szövetkezetek kulturális alapjának képzése és célszerű felhasználása tárgyában. A vizsgálat indítása előtt Tari János, a megyei NEb főrevizora tollából cikk jelent meg a NÖGRÁD hasábjain — Mire költik a kulturális alapot? — címmel, melyben ismertette a vizsgálat célját, s azt, hogy miért tűzte vizsgálat tárgyául a megyei NEB ezt a fontos témát.

A járásunkban lefolytatott vizsgálat után elmondhatjuk, hogy nagyon is időszerű volt e témát napirendre tűzni. Az e témában lefolytatott vizsgálatunkat sem tudtuk a járásunk területén működő valamennyi gazdálkodó egységre kiterjeszteni, de igyekeztünk a vizsgálat alá vont egységeket úgy kiválasztani, hogy azok reprezentálják a járás helyzetét, megállapításainkkal, javaslatainkkal segíteni tudjuk ezen a téren a mutatkozó hiányosságok mielőbbi felszámolásában.

A vizsgálat után általános az a tapasztalat, hogy az alapok képzése, illetve felhasználása változó. Többségükben az adott gazdasági egység jellegére vonatkozó jogszabályok szerint történik, azonban a célfeladatok részletes meghatározása az alapok képzését követően elmarad, a célfeladatok megjelölése hiányzik. Ebből származik, hogy a felhasználás sem tervszerű.

Általános tapasztalata volt a vizsgálatnak, hogy az előirányzat és a megvalósítás nem mindig párosul a célszerűséggel. Igaz, hogy a tervhez viszonyítva az arányokat a vizsgálat nem tudta megállapítani — mivel feladatterv nem készült —, csupán ' a felhasználást. A felhasználások vizsgálatánál, véleményünk szerint, az arányok nem megfelelőek, mert a művelődési otthonok támogatására, általános és szak- műveltségre, öntevékeny művészeti tevékenységre és ismeretterjesztésre a felhasznált összegnek csak mintegy

22 százalékát biztosították. A rendelkezésre álló alapok meghatározott közművelődési célokra történő felhasználásában nem eléggé kezdemé- nyezőek a községi tanácsok. A gyakorlati megvalósításban sincs megfelelő együttműködés a vállalatok, a tsz-ek részéről sem a tanáccsal, illetve a tanács szakigazgatási szervével, a községben működő művelődési házak, klubkönyvtárak vezetőivel. Igaz, hogy Pásztón a művelődési intézmény felmérte a vállalatok igényeit, azonban ezen túlmenően a vállalatnak a központ szervezőivel a kapcsolata továbbra sem alakult ki, így a dolgozók szórakozási és kulturális igényeit nem mindig tudják kielégíteni.

Ahhoz, hogy a vállalatok és szövetkezetek a művelődési célokra képzett alapok felhasználásával a dolgozók és a lakosság kulturális szórakozását is messzemenően is kielégítsék, feltétlen szükségesnek tartjuk, hogy a községi tanácsok kezdeményezzék a területükön működő gazdálkodó szerveknél a művelődési intézmény támogatását., A tanács és a gazdálkodó szervek együttműködési tervükben rögzítsék kölcsönösen kötelezettségeiket, az adott támogatás, illetve szolgáltatás figyelembevételével. Igen fontosnak tartjuk, hogy a vállalatok, illetve szövetkezetek a területi művelődési intézmények részére évenkénti támogatást is biztosítsanak dolgozóik kulturális, szórakozási igényének magasabb szintű kielégítése érdekében. A szórakozási feltételek mellet biztosítsák a dolgozók önképzését, továbbképzését és általános műveltségének gyarapítását.

A járásunk területén működő üzemeknél minden lehetőség megvan arra, hogy a közművelődési célokat magasabb fokon segítsék, ehhez azonban szükséges a közös összefogás, a tervek egyeztetése, mind az üzemek, mind a községi tanács, illetve a művelődési intézmény részéről.

Molnár István

NEB elnöke

Augusztus 13

Nemzetiségi la Iái kozó Nógnáé

községben

A Nógrád megyében élő nemzetiségi lakosság évről évre hagyományosan ismétlő* dő, gazdag kulturális ptogra* mot nyújtó rendezvénye a nemzetiségi találkozó. Idén Nógrád községben augusztus 13-án kerül sor a VI. nemzetiségi találkozóra, egész napos programmal, délelőtt sportműsorral. A fő rendezvény délután fél háromkor kezdődik majd a kultúrcsoportok felvonulásával. Az ünnepi nagygyűlés három órakor lesz, ezt követi a műkedvelő művészeti csoportok műsoia. A műsorban fellép a Nemzetiségi Szövetségek Központi Együttese, három csehszlovákiai együttes, a szentendrei járás két csoportja, Nógrád megye, s a rétsági járás legjobb műkedvelő nemzetiségi csoportjai.

Színjátszó rendezők továbbképzése

Az irodalmi színpadi moz* galom Nógrádban is számos eredménnyel bír, népszerűségnek örvend. E műkedvelő művészeti csoportok továbbfejlődése szempontjából is feltétlenül indokoltnak látszik a módszertani kulturáltság fejlesztése, a rendezői tevékenység színvonalának emelése és így tovább. Ezt célozza egyébként az a több hetes tanfolyam is, amely holnap kezdődik Balatonalmádiban, s amelyen Nógrádból is lesznek résztvevők. Az irodalmi színpadi és színjátszó rendezők országos tanfolyamát a Népművelési Intézet rendezi, előadókat is az intézet küld Ba* latonalmádiba. A tanfoljram augusztus 2-ig tart.

12.

Délelőtt a vendégek a strandon szigorúan elkülönülő csoportokat alkottak. Itt is, akár a teraszon, gömbölyű asztalokat, bennük középen óriási, lokszínű napernyőket állítottak fel, de voltak külön egyszemélyes, fonott műanyag napozókosarak is. A társaságok egy-egy gombatelepet alkotva táboroztak a napernyők alatt és mellett, s közöttük csak a labdát kergető gyerekek szaladgáltak.

Dédi a napernyő alatt ült, elmaradhatatlan sötét szemüvegével. Éva egyik kevésbé feltűnő színű köpenyében, ami azonban szikár alakjára túl bő volt. Éva a homokban feküdt, karjait feje alá téve élvezte a rebegő napfényt, a meleget, a tenger felől időnként feltámadó, simogató szélfutamokat.

— Dédi — Éva hangja türelmetlen volt. — Az esküvődről mesélj. Nagyon pompás lehetett. Hatlovas hintó, egyebek...

— Egyáltalán nem lehetnek róla jó emlékeim. A Bayerek soha nem tudtak jól férjhez menni. Pedig mennyi tehetséges, csinos nő, kitűnő politikai érzékkel..,

Beszélt, beszélt, régen elfelejtett alakokat, helyzeteket idézett fel. Igaz, kicsit szebbre, élénkebbre, bűbájosabbra festett mindent, mint amilyen valójában volt. Mesélt andalító hangsúllyal, de közben teljesen másra, azaz többre gondolt. Először Schrőderrel pár hónappal korábban lefolytatott bizalmas eszmecseréjére, amikor a Bauxit Tröszt elnöke közölte vele, hogy újabb, az eddigieknél is hatalmasabb üzlet kecsegtet, mert Balátai Jenő tálán a gántinál is nagyobb területen talált bauxitot. Schröder ismertette vele az

4 NÓGRÁD - 1972.

addig történteket, s azt mondta, ebben az ügyben most mint a hazájuktól elszakadt, de fontos küldetéssel bíró német embereknek össze kell fogniuk: Balátai Jenőt be kell vonniuk a körbe, magukhoz kell láncolniuk, Schröder vállalta a bemutatást. Egyik estélyére meghívta Balátait. ö is kíváncsi volt arra az emberre, akihez a lánya, Alice férjhez fog menni. Mayer dr. felesége vezette őhozzá, ezekkel a szavakkal: engedje meg bárónő, hogy bemutassam Balátai Jenőt, felfedező és az ipari dualizmus apostola — Mayerné derűsen folytatta —, tulajdonképpen neki köszönhetünk mindent.

— Méltóságod előtt — tette hozzá a közben hozzájuk lépő Borkai, a titkár — egy olyan ember áll, aki milliárdos kincset fedezett fel hazájának.

Az ő szemét nem lehetett megtéveszteni. Végigmérte a férfit, tetőtől talpig: bulldog. .. Ez a típus, ha valamibe belekezd, nem hagyja abba. Inkább beledöglik.

Az emlékezésnek ezen a pontján a bárónő arcán görcsös rándulást lehetett volna észrevenni, de Évának eszébe sem jutott nagyanyjára nézni. Felvette újból a könyvet, és olvasni kezdett.

— Alice, Alice — s az idős hölgy annyi év után, szinte hallotta a saját hangját, ahogyan lányát akkor magához hívta. Alice otthagyta a fiatal lányok csoportját, és anyjához sietett. — Anyám?! — állt meg előtte a lánya, aki divatos nyári ruhájában rendkívül karcsú, csinos és nőies volt, akár Lanvin szalonjából lépett volna elő. — Akiről már beszéltem neked, ez az úr Balátai Jenő, tudós, felfedező, geológus és leendő milliomos.

A férfi arca egy pillanatra

SZUTS DÉNES:

Öngyilkosság ? v4 Kaszinó utcában

július 22* szombat

elsötétült, de amikor Alice belekarolt, és a terem közepén álló dúsan terített asztalhoz vezette, már vidám és felhőtlen lett.

— Igyunk együtt a bauxit- nak, a maga csodálatos ezüstjének sikerére — ennyit hallott még Alice szájából. Este pedig Schröder dolgozószobájában kicsit fátyolos hangon közölte az asszony az elnökkel:

— Hozzáadom a lányomat. Én fogom adni az észt, a politikumot, ő a tehetségét, szorgalmát. Értem önt. Most már megértem. Emlékszik ? Fritz Opelnél meséltem a Führerrel való találkozásomról. Nem mondtam el akkor valamit... Azokat a sötét, alpári alakokat nézve engem is elfogott a kétség: vége Németországnak, az arisztokráciának, amely nélkül nincs német fegyelem. De most már kezd kibontakozni előttem a Führer csodálatos koncepciója. A friss vér, új erő... Mi már elfáradtunk, gyengék vagyunk... Balátai és a lányom házasságakor ugyanez az érzés kerít hatalmába. ..

— Nagyon helyes — szakította akkor félbe Schröder hűvös hangon álmodozását —. de ne higyje, hogy Balátai könnyű falat lesz. Igaz, nem ért az üzlethez, de fantasztikus álmokat kerget, iparosítani akarja a Bakony és a Vértes bauxitlelőhelyeit. Üjabb zártkutatmányait csak úgy tudja majd fizetni, ha ön anyagilag támogatja. Akinek pedig pénzt adunk, azt köny- nyű befolyásolni. Ezzel Schröder egészen elrontotta a hangulatát, hosszú ideig magyarázott neki, és ő kénytelen

volt félbeszakítani: — Ugyan, kedves Schröder, még eisern vette a lányomat, igazán ráérünk majd akkor mindent

lefixálni.

Éva közben észre sem vette, hogy Dédi elnémult. Belemerült az olvasásba. További érdekes és mulattató részeket fedezett fel a könyvben, és hangosan felkacagott.

— Ha nevetsz, mindig Alice jut eszembe — szólalt meg Dédi, és középső ujjával napszemüvege alá nyúlt, mintegy jelezve meghatottságának fokát. De anyád soha nem bírta a napot. Nem volt ilyen atavisztikus, mint te, szívem

— Ügy érted, gyenge alkatú volt? Talán azért nem bírta ki az epeműtétet sem.

— Egyáltalán nem az alkata miatt — kapta fel rosz- szallóan a fejét. — Több évig kétségbeejtő állapotban volt az apád miatt.

— De ők már nem éltek együtt. Tudtommal, apám halála előtt már két évvel elköltözött anyám. Nem?

— Drágám, már annyiszor

elmagyaráztam neked, igen, de én azért üzletileg még apádhoz kötődtem, hiszen számos elszámolnivalónk

volt... Én a vagyonomat beleöltem vállalkozásába. Sajnos. .. Hagyjuk ezt. Nem akarom a te érzékenységedet sérteni. Vannak dolgok, amiről nem jó tudnod, és elégedj meg annyival, hogy Alice-t, a te édesanyádat annyira leromlott állapotban érte az epeműtét, hogy egy évre apád halála után ő is... Oh, drágám, élhettünk volna ragyogóan, ha apád fejébe nem veszi azt az ostobaságot.

— Ügy tudom, a németek ajánlatát nem fogadta el.

— Az amerikaiakét sem.. 1 Senkiét!... Magával rántott bennünket, téged is... Igen. A pusztulásba.

Én azt hiszem, Dédi — támaszkodott könyökére Éva —, még mindig keveset tudok a régi ügyekről, és Dániel. .. — elharapta a szót, mert nem akarta nagyanyját megbántani és csak saját magában folytatta :.. érdekes, eddig a családról, apjáról, korábbi életéről úgy vélekedett, hogy valamennyien a balsors áldozatai voltak. Sorsuk végzetszerűen teljesedett be. „Mi lett volna belőlünk, ha..— Sokszor hallotta rokoni körben. Dédi viszont itt Jugoszláviában ingerültebben tesz célzást a régi ügyekre, amelyek valamilyen megmagyarázhatatlan, meg sem történt esemény, vagy képzelet következtében teljesen új megvilágításba kezdőnek kerülni. Évát kimondott balsejtelem gyötörte. A sors, a végzet meghatározott alakot öltött, méghozzá apja alakját, a tékozló, könnyelmű fantaszta ember alakját, aki anyját cserbenhagyta. Éva négyéves volt, amikor apja meghalt, nem nagyon emlékezett semmire abból az időből. Dédi vitte ki a temetésére, de távol álltak a többi embertől, messze, mintha csak féltek volna valamitől, őrajta fehér bundakabát volt, esett az eső’ és a felcsapódó sár összemaszatolta a kabát alját. Erre is emlékszik, meg arra, mert ezt a részt többször felidézték Pikivel, távoli unokatestvérével, aki idősebb volt nála, hogy a sírnál nagyon sok, rosszul öltözött ember állt. Piki ezt úgy fejezte ki, hogy „sötétkék alakok”, a köznépi ünneplő ruha borzalmas színére célozva. Ezek, most már Éva tudta, bányászok voltak, akik eljöttek utolsó „Jószerencsét” köszönni a mérnöküknek.'

Éva szerette az ismeretlenségből időnként felbukkanó apját, de most már nem tudta hová tenni. Kíváncsisága nyugtalanul kereste a sosem látott apát. — Dédi, apám szerinted nemcsak tehetségtelen volt a pénzügyekben, de felelőtlen is? — kérdezte váratlanul.

A kérdésre válaszolni kellett.

— Egyetlen mentséget tudok találni a számára, így és itt. a múltat felidézve, hogy a te apád volt. Más semmit! De most — a bárónő kinyújtotta száraz, csontos kezét, és mintha csak hipnotizálni akarná unokáját, erősen megszorította karját —, hajót látok közeledni a hajótöröttek felé.

Ez nagyon ködösen és sejtelmesen hangzott, és annyira ellentétben állt mindazzal, ami itt valóság volt, a szúró napfénnyel, napozókosarakkal, a labdázó gyerekekkel, a teraszon a papírjaiba bújt Dániellel, ugyanakkor a nyaralásból hátralevő egy-két nappal, hogy Éva akaratlanul is elnevette magát.

— Ugyan Dédi, ez lehetetlenség!

S ebben a pillanatban a lapos kövekből épített kis gyalogjárón feltűnt Alfred Flessburger sportos, fehér ruhás alakja, s Évára láthatatlan súly nehezedett. Nem tartotta teljesen hihetőnek Flessburger ajánlatát, és ezért nem is élte bele magát, Dédinek sem mert előhozakodni vele. Éva szemöldöke hegyesebb ívben feszült homlokán, erőlködve próbált kitalálni valamit, amiről csak sejtette, hogy létezik, van, közöttük feszül. Dédi megjegyzései, Dániel titokzatossága, makacs, szinte dühödt félrevonultsága. Flessburger ajánlata — mindez túl sok volt egyszerű lényének.

— Csókolom a kezüket! — állt meg mellettük a kölni gyógyszerész.

(Folytatjuk) ]

i

t