Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-16 / 166. szám
NYELVMŰVELŐ SOROK Állati tápszer Különös jelenség a szavak színeváltozása. Amikor az új jelentés megfogan, még semmit sem veszünk észre. Amilati sz<5 hangsúlya hirtelen szankodás helyett nézzünk megbillen. A kezdő magánhangzó, miközben megnyúlik, a hagyományosnál jóval erőkor pedig a friss tartalom sebb hangsúlyt kap, a szóvépolgárjogot nyer, már minden természetesnek tűnik. Azt is mondhatnánk, hogy a nyelvi változások nagy részét az emberek szinte nem is érzékelik. Hacsak valami váratgi -i pedig furcsán lebegni kezd. Végül is mindez egy meglepő jelentésváltozást eredményez. Az állati szó most már nem azt jelenti, hogy állatnak való, hanem utána ennek a jelentésváltozásnak. Az állati szó új jelentésénél feltehetően a gyakran használt „az már nem emberi” szókapcsolat segédkezett. Ennek az értelme — amint tudjuk — az. hogy valami már meghaladja az emberi képességeket, tehát nem embernek lan, meglepő jelenség rájuk azt. hogy rendkívül jó, vagy va]^ Á jelentés átvitele na- nem tereli a figyelmet. ------- -----S algótarjánban az egyik sarki üzlet falán nagy betűkkel áll: ÁLLATI TÁPSZER. A felírás egyértelmű. Az ember azonnal tudja, hogy miről van szó: az üzletben állatoknak való tápszert árulnak. De valami szokatlanság mégis van a dologban. Ha szánkban elkezdjük morzsol rossz, hihetetlen, elképesztő stb. Az állati szónak ezt az utóbbi értelmezését mindnyájan ismerjük. Hogyne ismernénk, hiszen a fiatalabb korosztályok egyik legkedvencebb jelzőjéről van szó! Mi, idősebbek gyakran a fejünket csóváljuk: „Hogy kerül a csizma az asztalra. gatnd ezt a jelzős szerkezetet, Egyáltalán jelent-e valamit ez különös jelenséget élünk át a nyers, csúnya szó?” Most Azt tapasztaljuk, hogy az ól- az egyszer azonban, a bőszEmlékképek a gyerekkorból Gyermekkor az, hogy « mamának becézve Szólítom újra így, Azokban az áttetsző üvegfalakban Hívom sorsaink Közös létezését, a reflektort fények Fel-felvillanásán Megidézem öt A hatos kórteremben, merengve Emberi érzelmek között Fölém hajolt, homlokom törölte, Hisz borzasztó a láz. Es kiáltok: — Az ablakot! ...Oh! csukd be már az ablakot! Hallod? Sziréna zúg, felsír, s a lendkerék megáll: — rugója tört Amikor szétszereltem, a fehérben a piros Árnyékként hatott — Mama, mama, a bari oly beteg volt Tudod? Az üvegből se itta a tejet — S te hagytad! Ugye, hagytad? Bekötetlen, nyakán a tátongó sebet. Nem kell a játék, többé már ne hozz, Az áttetsző üvegfalakban A gyermekkor emlékét _ öröknek álmodom. Tóth Gyula gyón egyszerűen mehetett végbe: Ami nem embernek, az állatnak való. Nem emberi, tehát állati, A logikát éppen ezért nem vitathatjuk el az ilyenféle kifejezésektől: „Állati finom vol.” „Állati volt az a csaj.” „Olyan állati filmet mégnem láttál!” Hogy esztétikai érzékünk tiltakozik-e, vagy nem, az megint más kérdés. Esztétikai érzékünk tiltakozhat legfeljebb az állati szó jelentésével azonos értelmű baromi melléknév hallatára is. „Barátom, baromi volt!” — lelkendezik a fiatalabb korosztály- „Baromi, hogy mit dolgoztam” — halljuk a hencegést „Baromi jópofa” — így szól a dicséret. Ennek az ugyancsak újkeletű szónak a pályafutását hasonlóan írhatnánk le, mint a vele egyívású állati-ét. De ha már egyszer az újdonsült jelentésárnyalatok után nyomozunk, ne feledkezzünk meg a szintén közkedvelt oltári jelzőről sem. Régebben valami tiszteletreméltó, kegyes templomi hangulata volt ennék a szónak. Manapság a nyelvhasználat fri- volabb, parlagibb régióiban vetette meg a lábát. „Az a Karcsi egy oltári alak.” „Oltári hepajt rendeztünk.” Hogyan tudnánk hidat verni a régi és az új jelentés között? Feltehetően a csoda, csodálatos szavak segítségével. A templomi oltár a csodák, a csodálatos dolgok színhelye. Ékért is vihették át ezt a szót a nem mindennapi dolgok jelölésére. A logika itt sem tagadható. Az ízlés azonban nehezen békül meg az ilyenféle jelentés- és hangulatváltozásokkal. Az ízlés tiltakozhat, az értelem azonban szereti tudni: mi. miért lép föl a nyelvben és mi, miért vanDr. Szabó Károly Munkásművelődés Az utóbbi néhány esztendő- veknél róják le utánuk az vagyunk aittól, hogy az embe- ben több fontos tanácskozást üzemek. Ugyanakkor szociális, rek szokásává tegyük a sza- rendeztek a közművelődésről, kommunális és kulturális igé- bad időbeli művelődést. Az országos népművelési nyeik a falvakban jelentkezkonferencia, az országgyűlés nek, ezt azonban a lakóhely j „„„-íjz, Arin kulturális bizottsága, a műve- — megfelelő koncentrált anya- ^ TnegOUias Ulja lődési otthonok vezetőinek or- gi erők hiányában — nem szagos fóruma — hogy csak tudja vállani. A helyzetet sú- a legjelentősebbeket említsük lyosbítja az utazással töltött —. vitatta a továbblépés lehe- órák elvesztésén túl az a tény, tőségeit. Nem véletlenül. A hogy a bejárók többsége isko- felszabadulást követő évek lázatlan, betanított, vagy se- látványos előretörése után gédmunkás. Munkahelyük sem lelassult a művelődés tempó- ösztönzi őket általános és ja. Az alapvető társadalmi szakmai műveltségük növelé- változás eredményeként, ma sére, ennek következtében senki elöl nincs elzárva a kulturális igényeik is alacso- ____ k ultúra, de tény, hogy azem- nyabbak. A megalapozó álta- iaikozá^k, szakkörök'’ és tan- berek — családi, származási, lános és szakműveltség híján folyamok bővítésével iskolázottsági és munkahelyi a bonyolult termelési-üzemi körülményektől függően —, körülmények közé kerülő nagyon különböző mértékben munkás nem lehet teljes éréinek a művelődési lehetősé- tékű tagja munkahelye kol- gekkel. lektívájának. Sürgető Igény tehát mielőbbi bevonásuk a közművelődésbe! Hiszen csak cialista munkabrigádok köz- a kulturáltabb munkaerő vá- művelődési tevékenységét, lik igazán alkalmassá a tudó- mert így létrejöhetnek a köz- mányos-technikai forradalom művelődésnek olyan termé- befogadására, szetes elemi egységei, amelyek _______új technika, nemcsak a munkatevékeny1 5~49 fve<s népességből 1,6 technológia, termelésszervezés ségben fejleszthetik tagjaikat, millió mégsem rendelkezik al- megvalósítására hanem befolyásolják érdeklődésüket, szabadidő-felhasznaMi hát a továbblépés útja? Erre a kérdésre keresték a választ a már említett országos tanácskozásokon, amelyek előkészítői a készülő népművelési törvénynek. A közművelődés munkásainak egyik legfontosabb feladata: megtalálni azokat a módokait — a klubszerű fogamélyek vonzó módon, az eddiginél hatékonyabban segítik elő az emberek műveltségi szintjének emelését. Tovább kell növelni a szoMásfél millió Sokak jogos kérdése: mi az lásukat is. Napjainkban már száztízezer kollektívában egymillió-kétszázezer dolgozó törekszik a szocialista brigádmozgalom hármas céljának megvalósítására, s fejt ki köNoha az általános iskola nyolc osztályának elvégzése v^^Vamäk' kőtelező es ingyenes, a ma elsajátítására, talános iskolai végzettséggel! A huszonöt éven aluli iparifizikai munkások huszonegy Civilizáció százaléka nem fejezte be az , , általános iskolát és ezzel az és művelődés alapműveltséggel a munkások ötven százaléka sem rendelkeoka a kulturális fejlődés las- z°s rendszeres tevékenysé- A munkáscsaládok gyerme- súbbodásának? A probléma get feladataik tökéletesebb elkelnek továbbtanulását az sokrétű és összetett. A mun- látása, általános és politikai önanyagi lehetőségek és a meg- kásosztály gyorsan növekvő művelődése érdekében. A bri- levő kulturális igények egy.- létszámával nem tartott lépést gáúok többsége művelt, politi- aránt befolyásolják. Nagyon a közművelődés intézményi kailag tapasztalt munkások sok családban szükség van a hálózatának fejlődése. Ennek vezetésével tevékenykedik, gyerek mielőbbi keresetére, következtében közművelődé- Elsősorban az ő feladatuk, Másutt egyszerűen a kulturá- sünknek még korántsem sí- hogy a szakmai műveltség fobs igények hiányoznak. De került az igényeknek megfele- lyumatos és rendszeres növe- akadáiyozója az előbbrelépés- [ő differenciált művelődési le- ^ése mellett az eddiginél is nek az iskolahálózat máig is hetőséget biztosítani. Csők- nagyabb figyelmet fordítsa- kedvezőtlen helyzete, a két- kent a tanulás, az önképzés aak>. egészen a művészetek műszakos tanítás is. És váltó- társadalmi megbecsülése is. megismeréséig, a korszerű ál- zatlanul mostoha körűimé- Ugyanakkor az életszínvonal talános műveltség gyarapítáemelkedésének hatására a nyék között folyik a szak- emelkedésének hatására a ^ára. munkástanuló-képzés, amely- háztartások civllizálódása nem nek keretében a munkásosz- mindig hat pozitív irányba: a j j - • tály utánpótlásának oktatása, nagyobb családi beruházások A gazaatagl vezetők nevelése folyik. elvonják az anyagi eszközöket felelőssége A munkásosztály egyes ré- és az időt a művelődéstől. Az • ® tegetnek művelődési helyzete emberek egy része ma a civi- a művelődés: termelési té- az átlagoshoz képest isrendkí- lizációs eszköztár gyarapítá- nyező. Ez azt -iélenti hnsv á vül rossz. Ez mindenekelőtt a sáért él, dolgozik és néni t,x—.«—’ . . . bejáró munkásokra, valamint a segédmunkásokra és — sok erőfeszítés ellenére — az építőipar munkásaira vonatkozik. Jelenleg mintegy nyolcszázdolgozik és nem azért korszerűsíti az életét, hogy ezzel sokoldalú emberi- szakmai-kulturális fejlődését könnyítse meg. közművelődésért -a - gazdasági vezetőknek is sokkal többet kell tenniök. Részt kell vállal- niiok a kulturális létesítmények fenntartásában, a művelődést szolgáló eszközök gyarapításában. A kezdeti lépések már megtörténtek: Különös hevületfl és érzékenységű emberek az írók. Nincs regényesebb és meghökkentőbb, mint egynémelyik író életrajza. Már „szemre is” kevesebb közöttük az, akinek az élete szürkén, jeltelenül múlott volna el, ami a művészetek exhibicionista jellegénél fogva bizonyos fokig érthető is. Nem csodálkozhatunk és csodálkozunk azon, hogy a költő, író — különösen a jó író! — helyet kér a közéletből, a mindennapok és csataterek harcaiból, érzékenyen reagál a nép gondjaira, örömeire. Minden irodalomban, de különösen a szovjetben, rengeteg példát találhatunk arra, hogy a költő és író fáklyavivő, s osztozik népe sorsában. A Nagy Honvédő Háborúban vagy az olajvezetékek lefektetésénél ott voltak és vannak az írók. Természetesen a közéletiség és a fokozott érzékenység nemcsak a mai kor irodalmárait fémjelzi. Már az ókor írói is részt vettek népük harcaiban: Aisz- khüloszt például sírfelirata nem irodalmi munkásságáért, hanem mint marathoni harcost méltatja. Cicerót Antonius katonái gyilkolták meg, Mó- rus Tamást is kivégezték katolikus hitéhez való ragaszkodása miatt. Minden kornak akadtak hősei és mártírjai, s a hősök, mártírok sorából olykor a költők, írók sem hiányoztak. Ámde az irodalmi életrajzok sorában, ha elvétve is (de az irodalomtörténetben mégis permanens egymásutániságban!), találkozhatunk olyan esetekkel, hogy az író elhatározta: útját a társadalmon kívül helyezi. Ez mindenképpen ön- gyilkosság. öngyilkosság, mert aki a társadalmon kívül óhajtja helyezni magát, az már nem él. Bár akadtak olyanok is, akik a társadalom elől, vagy éppen önmaguk elől azonnal a halálba menekültek. Az indíték különféle lehetett: kibírhatatlan nélkülözések, betegség, idegek megbomlása, kiúttalanság, szerelem, s ki tudja, mi még. S csak nagyon kevesen voltak a Seneca típusú irodalmárok, akik szinte életcélként egy életen át készültek a halálVÁSÁJUtAPI JEGYZET Érzékenység, ragy önbíráskodás? ra, fennen hirdetvén: „Mekkora nyomorúság nem tudni meghalni!” (O quam miserum est nescire móri.) Talán még örült is Seneca, amikor megkapta a császári parancsot és felvághatta ereit. Az önbíráskodás és érzékenység kegyetlen következményei számos írót tettek nevezetessé Szapphótól Heming- wayig... A regényes életekből föl-föl villan egy epizód: szerelmes, hazája függetlenségéért harcol, mellőzött, számkivetett lett és így tovább. És a következmény: az egyház nem volt hajlandó csak a temető árkába eltemetni; egy nép gyászolta; ez tette őt nevezetessé. .. Szapphó, a költőnő az imádott ifjú, Phaon miatt a Leukas-fokról a tengerbe vetette magát, Lucretiust elborult elméje kergette öngyilkosságba ... A műveltség bizonyos fajta ezer bejáró munkást tartanak fokmérője az olvasottság: e nyilván. E munkástömegek a tekintetben hazánk nemzetkö- . fővárosban és a nagyobb vá- á viszonylatban is kiemelke- ™lnci tobb olyan ipari nagy- rosokban hozzák létre a tér- dő helyet foglal el. A nagy bzem.. motat készséget a falu- melési értéket, az adót is a fejlődés ellenére azonban a 51 közművelődés támogatásá- fővárosi, vagy a városi szer- családok fele egyáltalán nem ra> a^^y munkáslétszámának vásárol könyvet és a felnőtt 110111 16 kis lakosságból mintegy három- hányadát — falun élő ernbe- millió egyáltalán nem olvas. Fe* koréból toborozta. Biztató Ezek nagyobb része — sajnos „ e®yre no azoknak a gaz- — munkás és paraszt. Nem oaságt yezetóknek száma, olvas — furcsának tűnő ellentmondás: de ugyanakkor rádiót hallgat, televíziót néz, vagyis látóköre tágul, ismeret- anyaga gyarapszik, s így műriaszthatta volna bármi is. Ügye azért is sajátságos, mert halálával is mintha élőbbé vált volna alakja! Mintha még jobban itt járna közöttünk és hirdetné tréfás, vagy tréfásan is komoly igéit. Tavaly a Balatonon töltöttem a nyarat, s nem egyszer azon kaptam magamat, hogy a közelben elhúzó vitorlásokon őt kerestem, az élet kifürkészhetetlen hajósát... Az újsághír legújabb hőse más, rejtettebb alak. Amikor elolvastam, hogy leugrott a Budapest körszálló tetőpresszójáról, frivolnak, igaztalannak találtam a hírt. Annyira szürkének, szerénynek, visszafogottnak, félszegnek él előttem. Színházi kritikus korában például többször rajtakaptam, hogy a Nagymező utcai plakátokról másolgat- ja a szereplők nevét. Olvastam versét, láttam tusrajzát lapban megjelenni, de minden tette, lépése, megnyilvánulása arról tanúskodott, hogy úgy szeretné magát megmutatni, hogy nehogy véletlenül meg is lássák. Most mégis az motoszkál bennem, nem ismertük-e félre. Nem éltek-e benne szilaj abb vágyak, nem akarta-e látva-láttatni önmagát, nem tudat alatti elképzelései ellenére És sorolhatnám tovább, míg el nem szorult-e szerényen a perifériára? Mert jutok két személyes ismerősig: Sarkadi Imréig és Kemény Györgyig. Mindketten emeletek magasából vetették alá magukat, mintha csak szárnyaikat próbálgatnák, de azok viasza megolvadt a fényes Nap forró közelségében! Két ismerős, két különféle ember, s talán mert annyira hétköznapjaik élnek bennem, de talán mert korunk ellentmondásossága annyira csökkenő tendenciát mutat, el sem tudom helyezni őket az irodalmi felsorolásban. Még Sarkadit csak-csak, hiszen ő annyira szeretett élni, s tudott élni, hogy esetét nem is szabad tettként, sokkal inkább csak szerencsétlenségként fölfogni! Az ő ügye különleges, hiszen aki közelről ismerte, máig se hiszi, hogy képes lett volna tudatosan elmenekülni írói gondjai elől. Sokkal inkább kereste ő a nagy konfliktusokat, hogysem elgyakran érzi magát fölöslegesnek és egyedülvalónak az, kitől kevesebbet követel az élet, mint amennyi erejéből, képességéből telnék. A rendőrség nyomoz. Az indítékok megkeresése, megtalálása hatósági kötelezettség. Mindannyiunk joga viszont, hogy elgondolkodjunk, rendszerezzünk. Amikor a nincstelen ember felmászott a turulmadárra és levetette magát a Duna örvényeibe, a tett magában hordta magyarázatát. Most keresnünk kell magunknak is: mi mozgatja az izmot, amikor a nyolcadik emeleti ablak- párkányára emeli a lábat? akik megértik: a munkásság cselekvő, közvetlen* társadalmi-közéleti tevékenységéhez, részvételéhez elengedhetetlen feltétel a szakmai ismeretek veltsége is lényegesen maga- bővítése mellett az sabb mint húsz-harminc esztendővel ezelőtt a nem olvasó emberé. Furcsának tűnő ellentmondás az is, hogy a művelődés általános műveltség gyarapítása is. A közművelődésről folytatott viták, tanácskozások még nem fejeződtek be. így,' az előbbrelépés hogyanjáról "sem nÄttSgi£eaneTaleIehetö 6ZÜletett * végleges "f®* kielégítőének a lehető- valasz. Egy azonban már most S5-*£S “Ä .SS '»»■’«• szabad ideje. Jelenleg már kétmillió ember dolgozik 44 órás munkaidőben, ami azt jelenti, hogy kétmillió ember két szabad szombathoz jut havonta. IlalIgzüu, s a „ Ám ma meg a megnövekedett hangzó ötletek szabad időnek csak kis tőre- észrevételek, deket használjak kulturalósokkal többet kell tenni a munkások műveltsége gazdagításának érdekében. Ehhez kívánnak segítséget nyújtani az eddigi vitákban elhangzott. s a még ezután el- javaslatok, dásra. Egyelőre még messze Prukner Pál CSÁSZÁR PÉTER: CSENDEM Hozzám jól becsöngetett a nyár. Késeivel és melegével. Megállók. Az én kamaszságom mered rád. Nem álmodsz tűzzel és velem sem. Rád katonák fala nem vár. Nem vár. * Megállók. Ablakom nyitott. Csendem holddal, fákkal menekülésem, szobám pár méterén. NÓGRAp — 1972. jújius 16., vasárnap
