Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-15 / 165. szám
Az 1975-re tervezeti Szojuz—Apollo űrrandevú laboratóriumi méretekben már most megvalósult. Borisz Petrov akadémikus (középen, lehajolva), a szovjet űrkutatás egyik vezetője munkatársaival és amerikai kollégáival az USA-beli Houstonban levő űrközpontban megtekinti a kísérlet modelljét Huszonöt éves a magyarszovjet gazdasági együttműködés fiávenévcs a Ja pára Hoiiimnnista Párt 1922-ben alakult meg, július 15-én ünnepli fennállásának 50. évfordulóját a Japán Kommunista Párt. A párt — amelynek japán neve Nihon Khjoszánto — félévszázados működése során mindig felvette a harcot a reakció, az élnyomás erőivel. Sokszor igen nehéz körülmények között. 1923-ban letartóztatták a JKP vezetőit, 1924-ben illegalitásba kényszerült a párt, 1929-ben a reakciós kormány terrorhadjárata nyomán számos kommunista vezetőt meggyilkoltak. A fasiszta rendszer veresége után, 1945-ben legális lett Japán kommunistáinak pártja. 1950-ben azonban az amerikai megszállók a koreai háborút kihasználva, üldözési kampányt indítottak a JKP ellen, törvényen kívül helyezték .a központi bizottság tagjait, betiltották a pártsajtót. 1955-ig a JKP gyakorlatilag féllegális helyzetben volt. 1961-ben a párt új programja mérlegelte az országban levő helyzetet, a lehetséges feladatokat, megfogalmazta az ántiimperialista és antimonopolista harc legfontosabb célkitűzéseit. A JKP . arra törekszik, hogy nemzeti demokratikus egységfrontba tömörítse az összes demokratikus szervezeteket, csoportokat, és együttműködést teremtsen a szocialista párttal. Az 1971. márciusi önkormányzati választások előtt egy ilyen megállapodás alapján a JKP és a szocialisták több prefektúrábán közös jelöltet állítottak. A kommunista párt minden politikai csoporttal hajlandó együttműködni, a következő elvek alapján: az USA és Japán közötti katonai szövetség felbontása, az ország semlegessége, harc a nagytőke ellen, küzdelem a militarizmus ellen, a nép érdekeit szem előtt tartó gazdaságpolitika. Az 1969. decemberi parlamenti választásokon a párt 3 millió 200 ezer szavazatot kapott (ez az összes szavazatok 7 százaléka — az 1967. évi választásokon elért 4,7 százalékkal szemben). A parlamentben a korábbi 10 helyett 14 kommunista képviselő ül. A városi tanácsokban, ahol eddig nem volt a pártnak képviselete, 70 kommunista foglal helyet. 1970-ben, a legutóbbi kongresszuson — amely antiim- perialista programot fogadott el —, megállapíthatták, hogy a JKP-nak 300 ezer tagja van és kétmillióan olvassák a párt sajtóorgánumát, az Akahatát, a Vörös Zászlót. ca népirtásra (Folytatás az 1. oldalról) Nagy mennyiségű nyersanyagot, félkész terméket, energiát és energiahordozót is vásárolunk a Szovjetuniótól — valamennyi nélkülözhetetlen népgazdaságunk számára. Hazánk összes nyersanyagimportjának 42 százaléka, ezen belül az energia és energiahordozók importjának 71 százaléka a Szovjetunióból származik. A Szovjetuniótól vásárolt nyersanyagok, félkész termékek, gépek egyaránt nagy jelentőségűek iparunk és mezőgazdaságunk számára. Ugyanakkor a Szovjetunió stabil elhelyezési lehetőségeket biztosít exportcikkeinknek. Ennek tulajdonítható, hogy külkereskedelmi forgalmunknak nagy hányadát — 34 százalékát —, a szocialista országokkal folytatott külkereskedelmünknek pedig 50 százalékát a Szovjetunióval bonyolítjuk le. Az 1971—75-ös évekre megkötött hosszú lejáratú megállapodás értelmében a két ország közötti árucsere-forgalom dinamikusan továbbfejlődik. Ha a megállapodásban kifejezett lehetőségeket kihasználjuk, úgy 1975-ben mind az export, mind az import értéke elérheti az 1,1 milliárd rubelt, vagyis a forgalom több mint másfélszeresére emelkedhet öt év alatt. A gépexport az átlagosnál is gyorsabb ütemben, évente 9—10 százalékkal, a gépimport pedig 11—12 százalékkal emelkedik. A Szovjetunióból 1975-ben 62 százalékkal több energiát és energiahordozót, 37 százalékkal több nyersanyagot, félkész terméket és alkatrészt vásárolunk, mint 1970-ben, a fogyasztási cikkek importja pedig csaknem megháromszorozódik. Magyarország az ötéves tervidőszak utolsó esztendejében 70 százalékkal több fogyasztási cikket, 50 százalékkal több anyagot, félkész terméket és alkatrészt, 30 százalékkal több mezőgazda- sági és élelmiszeripari cikket szállít, mint 1970-ben. A hosszú lejáratú megállapodáshoz és annak realizálásához hozzájárulnak a már korábban aláírt ágazati egyezmények Az 1980-ig érvényes timföld—alumínium egyezménynek megfelelően, 1975- ben 240 ezer tonna timföldet szállítunk a Szovjetunióba, 120 ezer tonna alumínium ellenében. A szállítástechnikai eszközök kölcsönös szállítására is egyezmény jött létre, amelynek nyomán 1975-ig 50—50 millió rubel értékű számítástechnikai eszközt kicserélünk. Az eddigi legnagyobb jelentőségű ágazati kooperációs egyezmény alapján segíti a Szovjetunió olefinprogramunk végrehajtását. Magyar—szovjet megállapodás alapján befejezéséhez közeledik a Barátság II. kőolaj-fővezeték építése, így az 1975-re várható 6 és fél millió tonna import kőolaj egy része már az új vezetéken érkezik hazánkba. Beruházásainkat a Szovjetunió komplett berendezések szállításával segíti. A Szovjetunió szállítja a Leninváros körzetében épülő olajfeldolgozó üzem berendezéseit, amelyek felhasználásával már a beruházás első szakaszának befejezése után, évi 3 millió tonna kapacitású üzem létesül. Százhalombattán 6 millió tonna kőolajat, a Szeged térségében épülő gázfeldolgozóüzemben évente 2 milliárd köbméter földgázt dolgoznak majd fel' szovjet berendezések segítségével. Folytatja a házépítő kombinátok szállítását is a Szovjetunió, támogatva lakásépítési programunk végrehajtását A magyar—szovjet árucsere-forgalom fejlődése tehát a következő években sem veszít eddigi dinamikus üteméből. Gazdasági kapcsolataink a komplex integrációs program jegyében bővülnek tovább, kihasználva a tervek koordinációjában, a termelési kooperációban, a legfőbb teendők és célok összehangolásában rejlő lehetőségeket. (MTI) A három éve kezdődött észak-írországi zavargások ma sem csituló élességgel zajlanak. Sőt, miután London erőfeszítései kudarcot vallottak, William Whitelaw északír ügyekkel megbízott miniszter próbálkozásai csődöt mondottak, ez a kis túlzással gyarmati háborúnak minősíthető ügy mind jobban elmérgesedik. Pedig a mérleg már így is szomorú és baljós: három év alatt a zavargásoknak eddig 431 halálos áldozata volt, köztük 299 polgári személy, 109 katona és 23 rendőr. Nagy-Britannia ulsteri „furcsa háborúja” csütörtökön ismét fordulóponthoz ért. Hatszáz brit katona rajtaütésszerű akcióval szinte hermetikusan körülzárt egy — az ír Köztársasági Hadsereg (IRA) által ellenőrzött — belfasti városrészt. A katonákat több helyen golyózápor fogadta, s az összeütközések során három polgári személy és öt katona életét- vesztette. Ezután az már természetes, hogy az angol katonaság mind a hat ulsteri tartományban megszigorította a biztonsági előírásokat. Köteteket tenne ki, ha valaki elkészítené az északír zavargások anatómiáját, mert a szálak a régmúltba nyúlnak vissza. A mostani probléma kiváltó oka az a gyarmati sors, amibe a tartományt London tartotta, s amelyből csak Ton Duc Thang felhívása (Folytatás as I- oldalról) az elmúlt három hónapban újabb ragyagó győzelmeket aratott. A demokratikus Vietnam államfője felhívásában felszólította észak-vietnami honfitársait és harcostársait: őrizzék meg nagyfokú éberségüket, és lőjenek le minél több ellenséges repülőgépet, rongáljanak meg és süllyesz- szenek el minél több hadihajót, hiúsítsák meg az amerikai imperialisták újabb pusztító háborúját, s minden vonatkozásban folytassák az építőmunkát Északon. Felszólította az ország déli részében élő honfitársait és harcostársait, hogy a DNFF és az DIFK vezetésével folytassák győzedelmes előrenyomulásukat, semmisítsék meg az ellenséges támadó erőket, az ellenség minél több hadianyagát és katonai felszerelését, hiúsítsák meg az úgynevezett vietnamizálási politikát és harcoljanak a független, demokratikus, békés, semleges és virágzó Dél-Vietnamért, az ország békés újraegyesítéséért. Arra sürgette külföldön élő vietnami honfitársait, hogy egységbe tömörülve minél nagyobb mértékben járuljanak hozzá a nemzet üdvéért, az amerikai agresszió ellen vívott ellenállási háború győzelméhez. A VDK elnöke végezetül köszönetét mondott a szocialista testvérországoknak, a világ béke- és igazságszerető kormányainak, politikai, társadalmi, vallási szervezeteinek a tőlük kapott segítségért. (VNA) Portugál hazugságok A Conakry-i Rádió pénteki adásában „szánalmas házasságnak” nevezte Caetano legutóbbi nyilatkozatát, amelyben a portugál miniszterelnök megpróbálta igazolni a portugál gyarmatosítók Afrikában elkövetett véres bűncselekményeit, és Portugália „elidegeníthetetlen részeinek” igyekezett feltüntetni Angolát, Mocambique- ot és Guinea-Bissaut (Portugál Guinea). A guneal rádióadás rámutat, hogy a manőverezésre a portugál gyarmatok hazafias felszabadító erőinek sikerei kényszerítik Lisz- szabont. Ezekkel a fogásokkal azonban a gyarmatosítók nem tudják leplezni az igazságot, s nem tudják megtéveszteni a világ közvéleményét. (TASZSZ) azon az úton lehetett volna kijutni, ha az angol kormány megadja az országrésznek a politikai függetlenséget, illetve — ha más mód nem kínálkozik — erőteljesen fejleszti a tartomány gazdaságát. Miután azonban sem ez, sem az nem következett be, törvényszerűen fellángolt az elégedetlenség és beletorkollott ebbe az egyre véresebb belháborúba. Az elején még úgy tűnt: Londonnak az az érdeke, hogy a katolikus tömegek lecsende- sítésével, illetve a protestáns szélsőségesek megfékezésével egyensúlyi helyzetet teremtsen Észak-lrországban. Aztán mind világosabbá vált a következő: súlyos teherként nehezednek ugyan az ulsteri zavargások Londonra, de a választás mégis inkább a jobboldalnak kedvez, mivel az angol katonaság elsősorban az [RA ellen irányította akcióinak élét, s hallgatólagos beleegyezéssel hozzájárult az UDA, a jobboldali félkatonai protestáns szervezet megerősödéséhez. Ilyen körülmények között semmi sem történhetett másként csak úgy, ahogy történt: Belfastban, Londonder- ryben, s jó néhány nagyvárosban elszabadult a pokol. Robbantások, terrorcselekmények, véres, halálos áldozatok százait követelő akciók borzolták Hűéből, a Quang Tri felszabadított tartomány ellen indított saigoni offenzíva főhadiszállásáról jelentette az AFP francia hírügynökség tudósítója: az amerikaiak újfajta bombát dolgoztak ki, amit „propánbombának” neveztek el, s ami robbanáskor kivonja a levegőből az oxigént, és így még a föld alá épített óvóhelyeken is fulladást idéz elő. A tudósító úgy tudja, hogy ilyen bombákat már alkalmaztak a kormánycsapatok támogatására a Quang Tri körüli harcokban. 2 ' A hír, bár nagyon megdöbbentő, korántsem váratlan. Amióta Nixon bejelentette vietnamizálási programját, szinte napirenden találkoziia- tunk a hírügynökségi jelentésekben olyan utalásokkal, amelyek világosan mutatják e politika kétarcúságát. Miközben kétségtelenül csökkentik a Vietnamban állomásozó és harcoló szárazföldi csapatok létszámát, lépten-nyomon fokozzák a népirtást szinte már automatizáló technikai berendezések és fegyverek arzenálját. a kedélyeket, s időnként nem lehetett tudni, melyik szervezet áll az események hátterében. Idén tavasszal bizonyos jelek arra mutattak, hogy az IRA meddőnek látja a további küzdelmet. Vezetői úgy nyilatkoztak, hogy a függetlenség elnyeréséhez más utat kell választaniok. Többszöri próbálkozás és kezdeményezés után felvették az érintkezést az angol miniszterrel, tűzszünetet hirdettek. Csakhogy a szervezet nem egységes: ideiglenes szárnya nem nyugodott bele a békés út keresésébe. Ugyanakkor az unionis- ta szélsőségesek fokozták az IRA elleni tevékenységüket: az UDA-t teljesen felfegyverezték, s jelenleg mintegy huszonötezer protestáns áll bevetésre készen a katolikusok ellen. (A vallási hovatartozás említése ne tévesszen meg senkit: Észak-lrországban nem a vallási különállás a fő ellentét, a megkülönböztetés csak arra szolgál, hogy valamennyire Is tisztán , láthatók legyenek a frontok.) Bernadette Devlin képviselőnő, a polgárjogi mozgalom egyik vezetője már évekkel ezelőtt hangsúlyozta: amikor zászlajukra tűzték Ulster önállóságának jelszavát, semmiféle vallási elképzelés nem vezette a mozgalmat, hanem Először volt'az a bizonyos akna, arpelyet az állásharcoknál alkalmaztak. Ezt követte az a bomba, amelyiknek még nevet sem adtak, hatása viszont vetekedett egy kisebbfajta atombombáéval. Néhány napja számoltunk be egy olyan bombáról amelyik elpusztítja a vegetációt is,' s most itt van ez a „propánbomba”, ami aztán igazán alkalmas arra, hogy elpusztítsa még azokat is, akik az amerikai légi kalózok támadásai ellen. védtelenek, s puszta életük óvásáért a föld alatti, gyakran hevenyészett bunkerekbe próbálnak bújni. Egy ausztrál író a második világháború afrikai harctereiről írva bemutatja, aminta fehér zászlóval közeledő, hitleristák egyszerre géppisztolyt ragadnak, s lemészárolják a „hadifoglyok” fogadására érkező fél szakaszt. Lehet, kissé bizarr az összehasonlítás, de helyét azért mégis megállja. Sőt. Ha jól meggondoljuk, a „propánbombával” az amerikai, vagy saigoni pilóták még véresebb gaztetteket követnek el. hiszen a népirtásnak eme újabb fegyvere nem elsősorban a harcoló egységek, hanem a városok és falvak védtelen lakosai, nők, gyermekek és öregek ellen kerül bevetésre. az egész népnek akartak valami hasznosat cselekedni. Vagyis: olyan társadalmi berendezkedést próbáltak megteremteni, amelyben nem hátrány, ha valaki protestáns, s az sem, ha katolikus. De talán éppen ez az, am( leginkább irritálta Londont, hiszen az az ellentét, ami a tömegek megosztása következtében régóta fennáll — Nagy-Bri- tanniának jelent előnyt. Amíg ugyanis a belső feszültségek dominálnak, nem lehetséges az egységes fellépés sem a gazdasági fejlesztés, sem pedig a politikai jogok kivívásáért. Pillanatnyilag nehéz lenne megmondani, merre haladnak az északír események. Annyi azonban mégis kétségtelennek látszik, hogy London próbálkozása a felügyeleti rendszer bevezetésével kudarcot vallott. A legutóbbi napok eseményeinek tapasztalatai azt mutatják, hogy ismét a katonai intézkedések kerülnek előtérbe, s ezek elsősorban az IRA ellen irányulnak, magyarán szólva, a katolikus tömegek ellen. A szélsőségesek pedig tovább garázdálkodhatnak, őket nem fenyegeti sem a katonai megtorlás, sem pedig az internálás. S ebben az egész szomorú ügyben ez a legsajnálatosabb, de egyben olyan momentum is, ami világosan megmutatja London igazi szándékait. Si| . Fontos lépés Kuba történetében Carlos Rafael Rodriugez, a Kubai Kommunista Párt KB titkárságának tagja, a Kubai Forradalmi Kormány minisztere pénteken Moszkvában sajtóértekezleten fejtette ki Kuba KGST-tagságának jelentőségét. Kijelentette, hogy Kuba felvétele a KGST tagjai közé fontos lépés az ország történelmében, s kétségtelenül elő fogja mozdítani gazdasági fejlődését a többi szocialista országgal, mindenekelőtt a Szovjetunióval való gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális kapcsolatainak bővülé- sét— Kuba belépését a KGST- be lehetővé tette gazdasági és politikai fejlődése, amelyet a szocialista építés útjára lépve ért el — mondotta. Rodriguez hangsúlyozta, hogy a KGST igen nagy lehetőségeket nyújt a segély- nyújtás és az együttműködés területén. Erről Kuba már KGST-tagsága előtt is meggyőződött. Belépése a KGST- be jelentősen kibővíti az együttműködés kereteit. (TASZSZ) Megnyílt az út a Közös Piac felé Az angol alsóház csütörtö- in késő este harmadik olva- tsban, végleg jóváhagyta az ;yneveze*tt összehangoló tör- ínyek gyűjteményét, ame- ek hozzáidomítják a sziget- •szág gazdasági, szociális és igi életét a közös piaci tagig feltételeihez. A kormány ’szavazató«, kényelmesnek ipndható többséget kapott és ízel a törvényhozás szem- ontjából megnyílt az út a kö- ls piaci csatlakozás íelé, melynek hivatalos időpontja jdvalevő'eg 1973. január 1. A döntő, harmadik olvasásán a kormány törvényjvasla- ira 301 képviselő szavazott, javaslat ellen 284. Érdekes, hogy Roy Jenkins, aki a közös piaci belépés miatt szembekerült pártjának irányvonalával, s ezért lemondott az alvezér- ségről, ezúttal a kormány ellen szavazott. Tizenhárom ia- bourista azonban tartózkodott ég ezzel gondoskodott arról, hogy a kormánynak ne legyenek különösebb gondjai. A tory párt sem volt egységes: 11 konzervatív és 5 unionista a törvény ifién adta a vok- sát, három tory és két északír képviselő tartózkodott a szavazástól. Az összehangoló törvények most a Lordok Háza elé kerülnek, ahol a kormánynak fölényes, biztosított többsége van. (MTI) NÓGRÁD — 1972. július 15., szombat London kudarca
