Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
A csövező lakes szállítás forradalma A csővezetékes szállítás ugrásszerűen fejlődik, hiszen ez a szállítási mód folyamatos, nem kell hozzá vasútat, utat építeni, nincs szükség hajókra, vasúti kocsikra, gépjárművekre, göngyölegre, nem jár, be- és kirakodással, fenntartása viszonylag olcsó, munkaerő-szükséglete elenyészően csekély. Az viszont tény, hogy a esőtávvezeték megépítése tetemes összegbe kerül. S ha már egyszer meg kell építeni egy vezetéket, nem mindegy, hogy mennyi lesz a szállítási teljesítménye, mely egyébként az áramlási sebességtől és az átmérőtől függ. Az előbbi rendszerint adott, az utóbbi a csőgyártás technológiai felkészültségétől függ. Az NSZK-beli Hoesch-gyár a nagy átmérőjű csövek világszerte ismert előállítója. Űjab- ban „szuperméretű”, 2500 mm névleges átmérőjű acélcsöveket is gyárt, mégpedig folyamatos technológiával, csavarvonal mentén hegesztett kivitelben, 13—23 mm-es falvastagsággal. A méreteket jól érzékelteti a kép. „Egykezes" csavarhúzó Nehezen hozzáférhető helyekre egy kézzel is könnyen becsavarozhatók a legkülönfélébb fejkiképzésű csavarok a képen látható műanyag-befogófejes csavarhúzó segítségével. A szerszám fejében egy rugós hüvelyt építettek be, mely körülfogta és gyengén megszorítja a csavarfejet. A hüvely belsejében a csavar hasítékába illeszkedő penge foglal helyet, amely a szár csavarására egyre nyomul; amikor a csavar már úgyis „bekapott”, nincs szükség további megfogásra. Az „egykezes” csavarhúzó nagyfeszültségű szerelési helyeken is használható, villamos átütési szilárdsága ugyanis 50 kV. A tengerparti olaj- és gázkutatás soha nem remélt eredményeket hozott az utóbbi évtized során. Európában olyan országok jutottak jelentős gázkincs (és kisebb mértékben kőolaj) birtokába, amelyek korábban kizárólag importból fedezték a szükségleteiket (Anglia, Hollandia, NSZK stb.). A „fekete arany” és a földgáz utáni kutatás ma is lankadatlan erővel tovább folyik. Ehhez hullámálló hajókra volt szükség, így születtek meg a képen látható módon megkonstruált kettőstörzsű, un. katamarán típusú tengerjárók. A hajó nem nagy, mindösz- sze 1200 tonna teherbírású, 40 méter hosszú és 17 méter széles. Viszont rendkívül stabil, amit az is elősegít, hogy különleges lehorgonyzására négy, egyenként 700 kg-os fenékhorgonnyal látták el. A 9 fő személyzeten kívül további 15 szakember részére van szálláshely és jól felszerelt műhely a hajón, akik a tengerfenék „feltérképezését”, a próbafúrásokat végzik. TUDOMÁNYTECMNI A Föld alakja Milyen alakú a Föld? A válasz a kérdésre valameny- nyiünknek készen van a tarsolyában. Tanultuk az iskolában, de azt is, hogy nem mindig gondolták gömb alakúnak, hogy nem egy embernek okozta halálát e hit Valójában tehát csak hitünk lehet a Föld alakjáról? Ma már természetesen nem, de pontos ismereteink finomabb szerkezetéről viszonylag frissek. A tudósok ismertek ugyan már a legutóbbi évszázadokban is néhány olyan jelenséget, amely arra utalt' hogy Földünk alakja eltér az ideális gömbtől. SZISZIFUSZI MUNKA — HELYI EREDMÉNYEKKEL Pontosabb ismereteket azért sem lehetett szerezni, mert nem volt olyan mérési módszer. amellyel Földünket globálisan vizsgálhattuk volna. Túl nagy volt, egészen addig, amíg meg nem jelentek a mesterséges holdak. Gondoljuk csak el. a földmérés az ún, háromszögelési módszerrel történik. Ennek lényege, hogy a felmérendő tereken kitűznek három pontot, majd pedig egy távcsőhöz hasonló* de igen pontosan skálázott műszerrel, a teodollttal megmérik, hogy az egyes pontokban milyen szög alatt látszik a másik kettő, illetőleg azt is, hogy hány fokkal kellett függőlegesen elmozdítani a teodolitot. Ezekből az adatokból egy távolsági adat ismeretében pontosan meghatározható egyszerű számításokkal a pontok helyzete a térben. Ez jó módszer, de csak helyileg vizsgálható vele a Föld alakja, mert pl. nem lehet ily módon az egyes kontinensek viszonyait egymáshoz meghatározni. Arról a hátrányáról most ne is beszéljünk, hogy milyen hihetetlenül munkaigényes. A SZATELIT GEODÉZIA 1957-ben az első mesterséges hold fellövésével csillant meg egy új módszer reménye. Ettől kezdve ugyanis lehetővé vált elvben, de rövidesen gyakorlatban is> az ún. háromszögelési hálózatokat a mesterséges holdak helyzetének pillanatnyi megfigyelésével az óceáni szigetek felnasz- nálásával összekötni. Így elvben létesíthető volt egy egységes rendszer. Sőt. lehetővé vált egy egészen új hálózat kialakítása is, amelynek az volt a módja, hogy az égbolt csillagaihoz viszonyítva fény- képészetileg rögzítették a mesterséges holdak pillanatnyi helyzetét. Ezt több pontból elvégezve az egész Földre kiterjedő térbeli háromszögelési láncot kaptak. A mesterséges égitestek azonban nemcsak statikus, de dinamikus méréseket is lehetővé tettek. A pályamódosulásokból ugyanis megmagyarázható a pályán kialakítható erőtér, vagyis a Föld gravitációs terének torzulásai. MILYEN ALAKÚ TEHÁT A FÖLD? A mesterséges holdak megfigyeléseiből Földünk alakja, kiemelkedései és horpadásai kb. ± 5 m pontossággal is-' mertek. Megnyugtató, hogy mind a statikus, mind pedig a dinamikus módszer azonos eredményt szolgáltat. Ma már tudjuk, pl.: hogy a meglehetősen bonyolult alakú ún. egyenlítői geoid metszet leszármaztatható két matematikailag szigorúan szimmetrikus görbéből (ún. anomália képből). Ebből pedig arra a lényeges felismerésre jutottak a tudósok, hogy a Csendesóceán, Dél-Amerika, az Atlanti-óceán és Afrika területén észlelhető eltérések (anomáliák) csak az indiai és ausztráliai átellenes oldali eltérésekből származhatnak. Másként ezeket, egyenként meg sem lehet magyarázni. Ez a feltételezés viszont jelentősen egyszerűsíti a korábbiakat az anomáliákról, és a Föld dinamikus jelenségeire tereli a figyelmet, pl. arra, hogy a Föld mágneses terének jellegzetességei és a Föld geoid anomáliái között okszerű összefüggések kereshetők. A Föld belső magjának mozgása és a mágneses pólusok évszázados vándorlása közötti kapcsolatra deríthetünk így fényt. Noha számtalan nyitott kérdés van, és még több, amelynek értelmezésében egyes ku tatók véleménye eltér egymástól, megállapíthatjuk, hogy a mesterséges holdak által kialakított új méréshech- nika ma már lehetővé teszi Földünk belső szerkezetének és folyamatának részletes vizsgálatát. Földünk évszázados folyamatainak vizsgálatára nyílt új lehetőség magasabb szinten. A fizika elvi alapjainak (pl. a gravitációs konstans állandó vagy változó voltának közvetlen) tisztázására is módot adhat. H. ö. Tejszínből vaj Űrhajó orrkúpjára emlé^ keztet a képen látható készülék, de természetesen nem az, hanem egy korszerű vajgyártó berendezés. A szakaszos vajgyártás első lépéseként meghatározott mennyiségű tejszínnel töltik fel a készüléket, majd vízszintes tengelye körül egyre gyorsuló forgásba hozzák, a rozsdamentes acélból készült, tekintélyes súlyú tartályt. Eközben a belsejében levő terelőbordák „gyömö- szölése” hatására a tejszínben ugyanaz a folyamat megy végbe, mint az egykori házi vajköpülőben: zsírcseppecskéi egymáshoz- tapadnak, különválnak, vajjá állnak össze. Amikor ez megtörtént, leállítják a készülék forgását, s az alsó csúcsán elhelyezett csapon keresztül leengedik a folyékony mellékterméket. Helyére tiszta vizet engednek, azzal még néhányszor „átforgatják”, átmossák a vajat, majd azt is leengedik. A téglalap alakú ajtócskát kinyitva és a készüléket kissé megdöntve az előre odakészített szállítókocsiba csúszik ki a mintegy 80 százalék zsírtartalmú vaj. Innen a csomagológépekre vezet az útja, ahol kisebb-nagyobb adagokra porciózzák. A vajköpülő gépek e típusa 600—8000 literes űrtartalommal készül, kis- és középüzemek céljaira. A nagyüzemek ma már fokozatosan áttérnek a folyamatos vajgyártási technológiára. Célpont a Vénusz A Vénusz „nehéz diónak” bizonyul a tudósok számára, mivel gázköpenyén nem hatolnak át az égitestekről legtöbb információt hordozó optikai és infravörös sugarak. A bolygó felületének rádiólokációs vizsgálatára csak egy keskeny ablak szolgál a deciméteres. és részben a méteres hullámhossztartományban. Földi rádiólokátorok segítségével centiméteres hullámhosszon is próbálkoztak, de ebben az esetben a hullámok nemcsak a bolygó felületéről verődtek vissza, hanem a légkör anyagáról is — ami zavarta a vételt. A szovjet és amerikai tudósok által végzett földi rádiólokációs vizsgálatok eredményei némi bizonytalanságot is tartalmaztak, mivel nem ismerték a Vénusz légkörének összetételét. Azt viszont tudják a rádiófizikusok, hogy a gázhalmazállapotú közegen áthatoló jelek megváltoznak a közeg jellemzőitől függően. Ma viszont, a Vénusz—4, 5, 6 és 7 szovjet bolygóközi űrállomások adatai alapján már ismeretes a bolygó légkörének összetétele, valamint a hőmérséklet, a nyomás és a sűrűség magasság szerinti eloszlása is. Ézz^l lehetővé vált a rádiólokációs kutatások eredményeinek a helyesbítése. Lehetőség nyílt a rádiólokációs megfigyelési adatok feldolgozására, és ennek kapcsán a bolygó felületi rétegének 30—40 centiméteres, néha 7—8 méteres, sőt esetenként 30 méterig lehatoló vizsgálatára, az igaz, hogy ezek az adatok egyelőre nem a bolygó egyes részére, hanem az egész Vénusznak a rádióhullámok számára „látható” részére vonatkoznak. A bolygó felé sugárzott hullámok hosszának változtatásával sikerült megállapítani a Vénusz-talaj dielek- tromos és visszaverődési állandóját. Ezen adatok fel- használásával viszont már hozzáfogtak a sűrűség kiszámításához a Vénusz felületi rétegén. A számítások során kimutatták, hogy a bolygó anyagának sűrűsége a mélységgel nő. így például 30—50 centi- méteres mélységben köbcentiméterenként 1,5—2 gramm. Ezen talajféleség földi megfelelője a trufa vagy a homokkő. Hét méter mélyen a sűrűség már köbcentiméterenként 7 gramm. Ennek alapján elmondható, hogy 2 és 30 méter között a Vénusz talajrétege a gránithoz és a bazalthoz hasonlítható. Érdekes információt kaptak a kutatók a Vénusz felszínének lehetséges egyenetlenségeire vonatkozóan Is. A számításokból következik, hogy a maximális szintkülönbség 6—14 kilométer között lehet. A pontatlanság abból következik, hogy egyelőre nem rendelkezünk elég pontos adatokkal a bolygó légkörének vízpáratartalmára vonatkozóan. Az elmondottakból következik, hogy végleg el kell temetnünk a Vénusz felületén lévő kőolajóceánokra vonatkozó hatásos hipotézist. A bolygó felülete elég kemény, sűrűsége eddigi adataink szerint egy kicsit nagyobb a holdtalajénál. Ez viszont azt jelenti, hogy előbb-utóbb az alábbihoz hasonló közleményt olvashatunk az újságokban: ”.. .Az ejtőernyők kinyitása után a Vénusz-kutató űrhajó leszállóegysége áthaladt a bolygó felett 58—70 kilométeres magasságban lebegő felhőtakarón és szerencsésen elérte a Vénusz felszínét. Néhány órával később szuperszilárd, megfelelő hőszigeteléssel ellátott terepjáró gördült a forró bolygófelszínre. A fedélzeti rendszerek ellenőrzése után a legénység bekapcsolta a reflektorokat (a vastag felhőréteg miatt a napfény szinte egyáltalán nem jut el bolygó felszínéig), majd útnak indult...” Fő a biztonsági Ismeretes, hogy a mozgó teát — tehetetlensége folytán — Igyekszik megtartani a sebességét és mozgása irányát. E fizikai alaptörvény értelmében karambolkor az autóban utazók az Olésböl kiemelkedve a kocsi belső felületéhez műszerfalhoz, szélvédőttveg- hez stb.) csapódnak, ami rendkívül súlyos következményekkel jár. Ennek bekövetkezését hivatott megakadályozni a biztonsági öv. Egy svédországi felmérés szerint a biztonsági övét nem használó, illetőleg a leszfjazott járműutasok halálos klminetelfl baleseteinek aránya 8 sl. A biztonsági övékkel és azok felszerelésével szemben sokféle kívánalom merül fel. A hevedernek és a csatnak S tonna terhelést kell elbírnia. Be- és kikapcsolásnál a gyorsaság és a biztonság egyaránt nélkülözhetetlent Balesetnél a csat ne nyíljon ki« de szétkapcsolása mégis egyszerű legyen. Csak a három helyen rögzített biztonsági öv, mely derék- és vállpántból áll, felel meg maradéktalanul a követelményeknek. Az övét csakis az alvázhoz és a felépítmény stabil részeihez szabad rögzíteni. Az ülés vagy a gépkocsi bármelyik könnyen elmozduló része alkalmatlan a rögzítésre (a legtöbb gépkocsiban már előre kiképezik a rögzítési helyeket a gyártás során.) A biztonság érdekében érdeme« eltűrni az övék használatából eredő kisebb kényelmetlenségeket. Az utóbbi Időben egyébként több ilyen megoldás született, amely egyre „elviselhetőbbé” teszi a biztonsági öv használatát. NÓGRÁD - 1972. június 11., vasárnap 11
