Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-08 / 133. szám

Én, Bárány János Mit ér a nagyközségi rang? Háromezer ügyben döntöttek A múltkoriban leugrottam a vasúti restibe egy pohár borra. Sajnos, a sajátom már elfogyott, be kell érnem az­zal, amit ott mérnek. Talál­koztam Ugrin Jánossal. Kér­dezte, hány éves lehetek én. Hohó, — mondom neki. — Én régen születtem. De az­után kifogott rajtam a kíván­csiság és próbára tettem Ja­nit. Megkérdeztem, hogy mit gondol? Mondta, hogy hat­vanöt. De jót is nevettem. Tegyenek még hozzá tizen­ötöt. Mert nyolcvan esztendő­vel ezelőtt Mocsárpusztán láttam meg a világot. Úgy, ahogyan a cselédgyerekek lát­ták. Az életem nagy része is a cselédsorshoz kötődött. Sok mindent próbáltam. Nagy világot bejártam, de ide, az Ipoly mentére mindig visz- szatértem. Visszahívott a pösténypusztai rét, az erdő, a víz, a barátok. Itt lettem gyerekből felnőtt. Itt kóstol­tam meg a szerelmet. Itt bir­kóztam naponta az életért. Alert birkózni kellett. Én áll­tam Buttler báró előtt vi- gyázzban levett kalappal. Az­tán úgy adódott, hogy Már­ton Istvánnal, a sógorral, meg Pintér Gyurival megpróbál­koztunk a szalma- és nádfe- dél-készítéssel. Messze föl­dön nem volt más, ki hason­lóval próbálkozott. Jóra for­dult a sorsom. Amiért meg­dolgoztam, azért meg is fi­zettek. Sokat dolgoztam, na­gyon sokat... Ezzel a kommunizmussal nem voltam tisztában. De rá­jöttem, hogy őszintének kell lenni, mert a dolgozó embert pártolja. Nekem föld is ju­tott, két lovam is lett. Párja sem volt. Mintagazda lettem. Aztán megválasztottak pös­ténypusztai tanácstagnak. Ti­zenhárom évig szolgáltam az embereket. Nekem jól ment.. A beszolgáltatás idején meg­pakolt kocsival vittem a ga­bonát a begyűjtőbe. Volt mi­ből. Jószággal teli volt az ólam. Akkor kezdtem én ker­tészkedni. Régen is értettem hozzá, de ekkor belemeleged­tem. A termést behordtam a városba. Azzal a két lóval játék volt ez. Mindenem meg­volt. Én mindig nagyon sze­rettem dolgozni. Aztán jött a termelőszövet­kezet. Nehezen váltam meg a földemtől. A lovaimat még jobban sajnáltam. Szóval, nem voltam én tisztában azzal, hogy ebből mi lesz. Jöttek hozzám Szécsényből és azt mondták, hogy nélkülem nem lehet meg a közös. Elhatároz­tam magam, hogy aláírom. Most már belátom. nem volt értelme a nagy ijedtségnek. Nekem a közösben is jól ment. A kertészetben dolgoztam. Vittem a dinnyét faluról fa­lura és hoztam a sok pénzt érte, amiből nekem is jutott. Olyan kertészetünk volt, hogy magános koromban még gon­dolni sem mertem volna. Hi­ába, nagyban azért mindent korszerűbben lehet csinálni. Most már nyugdíjas vagyok, de azért a közösben is dolgo­zom. Kezelem a melegágyakat. Palántát nevelek és viszem Pös- ténypusztától Egyházasgergéig. Csak a falu közepén kell meg- állnom, már jönnek, és vi­szik, mint a cukrot. A ház körüli kertekben legtöbbnyi- re az én palántáim növeked­nek. Hála Istennek, bírom még. A szőlőmet is magam művelem, pedig most nagyon gazos. Sok rá az eső. Holnap megyek Lükére, palántát vi­szek. Üzentek értem. Mindig üzennek, azt mondják, addig lesz nekünk palántánk, amíg János bácsi él. Még jól bírom magam... Bobil Gyula SZÉCSÉNYBEN Földi Lász- lóné dr. társaságában arról beszélgetünk, mit ér a nagy­községi rang? A titkárasz- szonnyal pontosabban azt vitatjuk, hogy a város­sá válás első lépcsőfoká­nak tekintett nagyközségben mennyivel önállóbban, szaba­dabban, a helyi érdekeknek valóban megfelelően intézik-e az állampolgárok ügyeit. — A kérdés roppant érde­kes — lapozgatja Földiné, a pontos számadatokat tartal­mazó dossziékat. Egy mondat­ban úgy felelnék, hogy az ed­diginél sokkal több első fokú hatósági jogkör került . hoz­zánk. Amíg korábban sok ké­relem sorsa fölött csak járá­si szinten lehetett dönteni, ezt most a helyi tanács intézi. Olyan emberek, akik jól is­merik a községet, az itt élő embereket, tisztában vannak a körülményekkel. Nem mon­dom azt, hogy a nagyközségé nyilvánítás előtt vaktában in­tézkedtek. Csak hosszadalma­sadban, körülményesebben. Bár Szécsényben könnyítette a helyzetet, hogy egyben járási székhely is. A beszélgetéshez hamaro­san segítségül hívjuk Mester Sándor főelőadót, és Halmos László igazgatási csoportveze­tőt. Mindketten számtalan ügynek jártak utána, hoztak határozatokat, foglalkoztak emberek ügyes-bajos gondjai­val. Felsorolni is hosszadalmas lenne hányféle ügyben dönt­het hatósági szinten a tanács. Gyors statisztikát csinálunk. Rövid számolás után kiderül, hogy az építési, a szabálysér­tési és a gyámügyekben kell legtöbbet dönteni. Van bőven dolga az igazgatási és építési csoportnak. Persze azért a többiek sem panaszkodhat­nak. .. Olyan tanácsi dolgo­zókra van szükség, akik meg­felelően intézik az ügyeket. Magyarán szakismerettel és ami ugyanilyen fontos, em­berismerettel rendelkeznek. Ezért a nagyközségi tanács Nőfelelősök tanácskozása Ma délelőtt tizenegy óra­kor tanácskozásra jöttek össze Somoskőn a salgótar­jáni járás területi pártbi­zottságainak, a csúcsvezető­ségeknek, valamint az ön­álló pártalapszervezeteknek a nőfelelősei. A nagy ér­deklődéssel várt összejöve­telre mintegy ötven asszonyt várnak. Elsőként Rusz Gyu- láné, a karancslapujtői te­rületi pártbizottság nőfelelő­se számol be a karancslapuj­tői területi pártbizottság irá­nyító tevékenységéről, első­sorban a gyakorlati tenniva­lókról. Ezt követően Bartha Béláné dr., a salgótarjáni já­rási pártbizottság munkatár­sa beszél a termelőszövetke­zeti alapszabály módosításá­val kapcsolatos feladatokról, valamint a termelőszövetke­zeti nőbizottságok munkájá­ról, a további feladatokról. Modellezőink Balaíonfenyvesen Napirenden a ieiel^azdálkodás Nagy verseny színhelye lesz péntektől Balatonfenyves-Al- só. Az MHSZ itt rendezi meg e modellező országos bajnok­ságot, amelynek ezúttal — kemény és jó munka után —. Nógrád megyei résztvevői is lesznek. A megyei és a te­rületi versenyeken nyújtott jó teljesítmény alapján két­éves szorgalmas munka után Havran Sándor szakelőadó vezetésével négytagú csapat utazik Balatonfenyvesre. A D/L. kategóriában két salgó­tarjáni versenyző, Bácskái László és Koós Attila, a D/M kategóriában Havran László, (Salgótarján) és Mihály Pál (Balassagyarmat) indul. Június 9-én délelőtt tíz órai kezdettel a Magyar Jo­gász Szövetség Nógrád me­gyei szervezete, valamint a megyei tanács közös szerve­zésében előadást tartanak a tanácsok telekgazdálkodási tevékenységéről. A gyakorla­ti kérdésekkel foglalkozó és minden bizonnyal hasznos segítséget adó előadáson a tanácsok építésügyi kérdések­kel foglalkozó osztályainak képviselői, valamint az érde­kelt jogászok vesznek részt. A tanácskozás előadója dr. Kiss Sándor, az Építésügyi- és Városfejlesztési Miniszté­rium osztályvezetője. úgy határozott, hogy új dol­gozókat csak képesítéssel vesznek fel. — Milyen előnyökkel jár az önállóság? — Az állampolgárok szem­pontjából mindenképpen jobb. Rövidebb idő kell egy-egy ak­ta intézéséhez. Ami nehezíti a munkánkat, hogy nagy az ügyforgalom, és ehhez kevés az ügyintézők száma. — A döntések? — SZINTE KIVÉTEL nél­kül megalapozottak és jók. Bizonyítja, hogy a határoza­taink az esetek nagy százalé­kában jogerőre emelkednek, alig két-három fellebbezés van. Pedig jócskán intéztek ügyeket a Szécsényi nagyköz­ségi Tanácsnál. Egy-két szám. Tavaly ‘januártól májusig mintegy ezer ügyben döntöt­tek. Az idén ugyanebben az időszakban már az ezerhá- romszázhuszonhetediknél tar­tanak. Amióta nagyközség lett Szécsény, mintegy há­romezer ügyben kellett vala­milyen intézkedést hozni. Ez pedig nem kis feladat. Mester Sándor szól közbe: — Bontunk és építünk Szé­csényben, ez a legjellemzőbb. Sok huzavonára ad okot a manzárd- vagy a sátortető fel­húzása. A tanács az esetek nagy részében nem engedé­lyezi a manzárdtetőt, mégis felépítik. Ilyenkor aztán, ami­kor az építési ügyintéző rájön, hogy kijátszották a tanács határozatát, megkezdődik az „ellenakció”. Le még egy esetben sem bontattuk, de a tanács éppen most döntött, hogy ilyen esetekben megvon­ja a használatbavételi enge­délyt. Ha a tulajdonos ennek ellenére beköltözik, megszűnik az adómentessége. Ez évekre átszámítva szép kis summa. De a hatóságot nem lehet semmibe venni. A kereskedelemben is van tennivaló Szécsényben. — A végrehajtó bizottság nemrégiben vizsgálta az áru­ellátást, és arra a megállapí­tásra jutott, hogy bizony jócskán akad javítanivaló a boltok környékén. Kicsi a választék, kevés a zöldség­gyümölcs, a hentesáru, mire­lité egyáltalán nincs, — sorol­ja a titkárnő, aki maga is há­ziasszony. — Ha valaki mire- líte-t akar venni Balassagyar­matról, Salgótarjánból vagy Nagylócról hoz. Ott ugyanis van hűtőpult. — Mit tehet a tanács? — Többet járunk ellenőriz­ni. A végrehajtó bizottság fel­hívta az ÁFÉSZ figyelmét is, hogy jobban, olcsóbban és változatosabban lehessen vá­sárolni. Szívesen vennénk, ha például zöldség-gyümölcs áru­sításra magánkereskedő je­lentkezne. A tanács rögtön megadná az engedélyt. Az a véleményünk, hogy ez egész­séges versenyt teremtene. Jöttek a szécsényiek minő­ségi panaszokkal is. A pecse­nyesütőben nem volt megfe­lelő a hurka minősége, a lán- gossütőnél kilenc óra után nem lehet már lángost kapni, ugyanakkor húszat—harmin­cat vittek ki egyszerre ide- oda. A vevők persze felhábo­rodtak. — Intézkedtek? — Igen. Személyesen is meg lehet győződni róla, hogy vál­tozott a helyzet. MÁSIK DOLOG a kontár­kodás. Szécsényben sok a kon­tár. A főelőadó naptárában jelenleg harminc név van fel­írva. Velük beszélgetnek, fel­hívják a figyelmüket, hogy engedélyt kérjenek. Főleg a varrónőkre, gépikötőkre, ácsokra, kőművesekre vonat­kozik ez. Akik kiváltják az ipart, azoknál eltekintenek a büntetéstől. Ha nem, úgy sza­bálysértés a következmény. A beszélgetés végén közö­sen vonjuk le a következte­tést. A legfontosabb a dönté­sek előkészítése, a körültekin­tés, hiszen emberekről van szó. Mondhatnánk úgy is, hogy az ügyintézésben is egy­re inkább „minőségi” munkán a sor... Csatai Erzsébet További villamosítás Ukrajnában Europa legnagyobb, 4 mil­lió 800 000 kilowattos hőerő­műve épül Ukrajnában, Csi- girin városában. Az erőmű egy-egy 12 000 tonnás kazán­ját 24 emeletes épületekben helyezik el. a esigirini óriá­son kívült további 2. egyen­ként 3 millió 600 ezer kilo­wattos hőerőmű is épül Uk­rajnában, míg a már működő egységekben újabb aggregá­torokat állítanak üzembe. Ukrajna energetikájának gyors fejlesztése a nagymé­retű iparosítás, a köztársaság mezőgazdaságának villamosí­tása és a KGST-országok számára szükséges energia- mennyiség biztosítása miatt vált szükségessé. Munkakönyv szerinti és vaEóságos létszám A vállalati tervek elkészítése során a technikai felké­szültség és a gépi kapacitás számbavétele mellett a gyár létszámának megfelelő szellemi és fizikai munka kapacitá­sával is számolni keli. A hiba csak ott van, hogy a gyár munkáslétszáma a produktív munka számonkérése során nincs mindig szinkronban a munkakönyv szerinti adott lét­szám a konkrét produktumot biztosító létszámmal. Vegyük csak a Salgótarjáni Kohászati Üzemeket, ahol a betegség és fizetett szabadság címén kiesett és számítás­ba vehető távoliét mellett gyakran igen nagy számú igazolt és igazolatlan távolmaradás is előfordul. S talán az a szó, hogy előfordul, nem is fedi pontosán a valós helyzetet, hi­szen ennek is megvan a maga kialakult rendszere. S, hogy csak a május hónapot vegyük számításba: másodikén pél­dául 25 igazolatlan és 71 igazolt távollétet jegyeztek fel. A szocialista brigádmozgalomban nagyon elmarasztaló jelenség az igazolatlan kimaradás. De az ilyen eseteket az igazolatlan távolmaradó személyesen is megérzi, hiszen a nyereségrészesedés kifizetése alkalmával egyetlen egy iga­zolatlan mulasztás esetén, az egyébként esedékes és jogos nyereségrészesedés összegének csak a felét kaphatja meg. Két igazolatlan kimaradás esetén pedig önmagát zárja ki a fe- gyelemsértő a nyereségrészesedésből. Mégis az igazolatlan mulasztásokat számon tartó rublika az év elejétől kezdve végig jelzi az önmagukról megfeledkező és fegyelmezetlen emberek jelenlétét. A huzalműben például ritka eset, hogy az igazolatlan távolmaradók száma naponta el ne érné a tízet. De a kovácsológyárban és az öntödében is gyakori a napi ötfős igazolatlan műszakmulasztás. Amiről még érdemes szót ejteni, az igazolt távoliét. Ez is rendkívüli mértékben megnövekedett. Május 6-án jegyez­ték fel a legalacsonyabb mértékű távollétet, 37 főt. Május 8-án 68, 9-én 81, 14-én 95, 12-én pedig 117 dolgozó volt tá­vol munkahelyétől igazoltan. Ezeken a termelésből kieső legális és illegális távolléte- ken talán érdemes lenne mélyebben elgondolkozni, és éssze­rű megoldást keresni. NÓGRÁD — 1972. június 8., csütörtök 3

Next

/
Thumbnails
Contents