Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-08 / 133. szám
Színházi esték Nem hős, csak szájhős A vó és az após párviadala. Szombatit? Gyula (Dékán? Lajos) és Iványi József (Moor Jenő) a Szájhős egyik jelenetében Nógrádiak a képernyőn Nagy érdeklődéssel várja a Nógrád me* gyei közönség a Ki mit tud? VI. elődöntőjét, amelyen több, Nógrád megyei indulónak is szurkolhat. Bár már egy nógrádi, Gyuris Pál táncdalénekes személyében fellépett az elődöntők során és a közönség szavazatainak segítségével sikerült továbbjutnia is, az érdeklődés változatlanul nagy. Ugyanis a mai napon mutatkozik be a salgótarjáni öblös- üveggyár Kristály-tánczenekara, Zsófi Katalin salgótarjáni táncdalénekes és Eszményi Viktória balassagyarmati folk-beaténekes. Mint értesültünk, a Kristály-zenekar saját szerzeményű számmal lép fel, Zsórí Katalin a Valahol egy lány című Bródy—S. Nagyszerzeményt énekli, Eszményi Viktória peaig egy saját megzenésítésű Weöres-verssel és egy amerikai dallal szerepel. A Ki mit tud? VI. elődöntőié ma este ««öle órakor kezdődik. Ügy tűnik, az újságírás lelkiismereti, morális részenek vizsgálata divatba jöti, az utóbbi esztendőkben. Ezt jelzi többek között egy Darvas József-dráma, egy nemrég látott szovjet darab és filmváltozata, most pedig a szolnoki Szigligeti Színház produkciójában Csurka István: Szájhős című, háromfelvonasos komédiája. Nos, ami az első kettőt illeti, rendkívül igényes írói vállalkozások eredmenye, a tematikai megközelítés valóban lényegre tapintó és elgondolkodtató társadalmi hatásokat tár fel és állít tanulságul elénk, ezt sajnos, nehéz volna Csurka István művéről állítani. A Szájhős központi alakja, Dékány Lajos újságíró a mesterség középszerű művelője, jól szituált apósa, a deklasszált gyártulajdonos, majd 56 után valamiféle kereskedelmi szövetkezti elnök révén csinál „karriert” — rovatvezető lesz a lapjánál. A kispolgári langyos miliőből úgy kíván kiszakadni, hogy közben legközelebbi családtagjaival kerül szembe. Ez eddig rendben is volna, ha p történés menete a dráma természetes fejletéből adódna, csakhogy Csurka dramaturgiájában minduntalan az írói erőszaktevés érvényesül és ki- agyaltan egybehozott konílik- '(fisokra építkezik. Olyan ez a üzínpad, mint egy ortopéd kirakat, ahol a lóbstegségek minden tünete együtt van. Külön-külön valamennyi létező valóságos kór, de egyetlen szervezetbe koncentrálva aligha képzelhető el. Az még hagyján, hogy az egykori DISZ-titkár egy deklasszált családba nősül, hisz’ a szerelem, ahogy hősünk is fogalmaz, nem ismer osztálykorlátokat. Az is kortörténelmi tény, hogy a talaját vesztett társadalmi rend további létfeltételeit, ha csak tehette, iparkodott — például egy házasság révén — „népi káder” magához kötésével stabilizálni. Az viszont már nagyon is íróasztal mellett kiíundáltnak tűnik, hogy az 56-os eseményeket követően új lehetőségeket, előnyó» pozíciót teremtő após a pénz hatalmával — s mellékesen egy szerkesztőségi sexbomba „bevetésével” csinálhat karriert vejének, hogy a pozíciójából leváltott rovatvezető élettársa épp az após vállalatánál titkárnő, •— igy mtn- delféle gazdasági panamák, üzelmek Ismerője. A színpadi történés sokszor egyenesen hajmeresztő fordulatokat vesz. A laváltott rovatvezető az apóssal folytatott egyezkedésben olyan moral instanity kórnépet mutatja, hogy az ilyen erkölcsi gátlástalanság nemhogy a szocialista sajtó, de még a polgári újságírás viszonyai között sem tarthatná magát. S milyen ferde információ alakul ki a nézőben a sajtó munkásairól, ha elhiszi amit a Szájhős színpada állít, hogy sajtótisztségek betöltésében holmi kereskedelmi vállalati fejesek dönthetnek, Torsokkal labdázhatnak, letaszíthatnak, vagy fentebb emelhetnek valakit a pénz hatalmával! S az olyan cicababák sen) a szerkesztőségi titkárnői asztalok mögött keresendők, amilyennek Csurka, Tilda alakját mintázta — sokkal inkább az éjszakai luxusbárok férfiven- dégei oldalán. így aztán a színpadi látvány mind hiteltelenebbé degradálódik a nézőben, ami még komédiaként is végképp valóságtól, adott társadalmi viszonyoktól elrugaszkodottnak hat. Ennek pedig már legtermészetesebb következménye, hogy a dráma a második felvonás közepén tulajdonképpen véget Is ér, Csurka mondandója végképp kifullad, s csak valami kétségbeesett te- vés-vevés, kusza összevisszaság van a színpadon, annak érdekében, hogy a kívánt játékidő kiteljék a hagyományos hármas tagolású drámai építkezés szerint. Pedig Csurka — érzésem szerint — jó ismerője lehet a szerkesztőségek világának, csakhogy vállalt feladatát a könv- nyebb ellenállás oldaláról köSzülőkhöz — hozzátartozókhoz Kedves meghívás Számos családhoz köszöntött be az utóbbi napokban kedves meghívóval a postás. A meghívót a József Attila Művelődési Központban keltezték, s a meghívás a művelődési központ fiúkórusa tagjainak szüleihez és hozzátartozóihoz szólt. A fiúkórus ugyanis június 8-án, 17 órakor házi hangversenyt ad a szülök és hozzátartozók részére a művelődési központ klubhelyiségében. Mint értesültünk, a megyei művelődési központ fiúkórusa rövid idő alatt igen magas színvonalat ért el Guthy Éva zenetanár vezetésével. Q NÓGRÁD - 1972. június 8., csütörtök A Bányász-zenekar a siklósi várfesztivál előtt zelítette meg, ha tetszik: egy kicsit az újságírás felszínesebb eszközeivel. Így nem csoda, hogy nem születhetett irodalmi rangú mű. A szolnoki együttes egyébként kitűnő teljesítményt nyújtott, egyesek talán többet is a kínálkozó lehetőségnél. A központi alak, Dékány Lajos hisztérikus alkatát Szom- bathy Gyula igen érzékletes eszközökkel mintázta meg. Ezúttal is hibátlan, tiszta játékot nyújtott a feleség szerepében a fiatal, igen figyelemreméltó tehetségű Csomós Mari. Moórné, az anyós alakjában örömmel köszöntöttük a vendégként fellépő, nagyvonalú szerepformálásával remek színpadi atmoszférát teremtő Schubert Évát. Dicséretesen jó játékkal tette .érdekessé alakítását Iványi József. Irói- lag, színpadilag is túlrajzolt- nak éreztem Tilda szerkesztőségi titkárnő alakját, amit Agárdi Ilona mintázott meg. Papp Zoltán, Győző László és Czibulás Péter egy-egy villanásnyi szereppel iol szolgálta az együttes kiegyensúlyozott összjátékát és Székely Gábor invenciózus rendezői elgondolásait (barna) A nógrádi szénbányák vezetősége és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete területi bizottsága — függetlenül a szénbányák visszafejlesztéséből származó gazdasági meggondolásoktól, jelenleg is nagy gonddal ügyel a nógrádi szénmedence, valamint Salgótarján kulturális hagyományaira. Nem riad vissza az anyagi áldozatoktól sem, sőt a szűkös anyagi lehetőségek mellett is biztosítja a kultúra és sportolás feltételeit. A siklósi várfesztivál, mely országos és részben nemzetközi demonstráció, június 10-én szombaton este díszhangversennyel kezdődik, majd vasárnap díszes felvonulásokkal, zenés köszöntőkkel, végül a várfesztivál hangversenyével fejeződik be. A hazai zenekarok mellett öt külföldi zenekar is fellép. A Bányász-zenekar évek óta állandó szereplője e rangos találkozónak. A fesztivál követelményei messze túlhaladják az „átlagos” fúvószenekarok teljesítményét, ezért a felkészülés igen alapos munkát követel. A fesztivál összesített zenekarának számait, a kamarazenekari hangversenyeket, valamint a fesztivál díjaiért fellépő zenekarok teljesítményét az ország legnevesebb szakembereiből alakított „szakzsü- ri” bírálja és díjazzaEnnek szem előtt tartásával §i Bányász-zenekar alapos előkészítő munkával, a műsorpolitikai követelményeknek megfelelően állította össze hangversenyműsorát a fesztiválra. Műsorán szerepel H. Purcell: „Két dala”, Zsiganov szovjet zeneszerző: „Röjhan* tatár népi tánca, valamint dr. Baross Gábor: Somogyi népdalok című összeállításai Az előzetes bemutatókon A szakemberek a műsort színvonalasnak találták. A ze-> nekar nagy becsvággyal készült, mivel az Országos Zeneműkiadó Vállalat ezüst vándorserlegének jelenlegi tulajdonosa, kétszeres Kivá ló Együttes és az Aranylant diplomát érdemelte ki a legutóbbi minősítésen. A fesztivál Baranya megyei vándorserlege, a Siklósi városi Tanács serlege és A Zeneműkiadó Vállalat vándorserlege mellett értékes okleveleket és egyéb díjakat osztanak ki a szereplő fúvószenekarok között. 12. Mohács küszöbén Szapolyainak további ütközetre kellett volna kényszerítenie a Várad környékén még szervezett kereszteseket, akikhez Mészáros Lőrinc is csatlakozott seregtöredékével. Ám az erdélyi vajda mihelyt győzött, első dolga volt személyes hasznára gondolni. Temesvár alól sietett megszállni Hohenzollern György birtokait. Lippa, Sólymos és a többi erőd kellett neki. Útközben, »zinte csak mellékesen ötszáz darab harácsolt ökröt küldött Erdélybe azzal az indokkal, hogy szüksége van élelemre a gyulafehérvári várőrségnek. Arról azonban gondoskodott, hogy Erdélyben az utolsó szálig kiirtassa a kereszteseket. Alvezérei, Drágffy János és Bánffy János Kolozsvár mellett ütköztek meg a nem nagy létszámú, de annál elszántabb jobbágycsapatokkal. Az elfogottakon itt is rettenetes bosszút álltak. A Kolozsvár főterén megrendezett tömeges autodaféről ezt jegyezte fel a krónikás: „Fehér hamut adtak a csontos tagok... A hulláknak többi részét — borzalmas látvány! — félig égett rudakra akasztva, a meleg légen szárítgatják.” Temesvár után a legszívósabb, vér- veszteségben a legsúlyosabb harcok mégis a Duna—Tisza közén zajlott le. Bács és Bodrog vármegyékben Pogány Benedek és Barabás pap állt a keresztesek élén. Először a Hájszentlőrincen védekező Barabás papnak kellett szembenéznie a biztos pusztulást ígérő túlerővel. Felgyújtották a várat, védőit legyilkolták. Barabás papot égő ruhában dobták mélybe a vártoronyból. Pogány Benedek, még mindig ostrommal szorongatta a Bács várába menekült Frangepán György kalocsai érseket, aki 60k nemessel együtt itt vészelte át a forradalmi eseményeket. Az igen erős Bács várát csaknem olyan sok keresztes ostromolta, mint korábban Temesvárt. Az ellenük induló nemesek a lehető legnagyobb katonai fölényt összpontosították. Északról Bornemissza János közeledett a gubacsi csatában győztes seregével. Délről a végvári kapitányok indultak meg. Kelet felől az a Bánffy Jakab érkezett, aki Szapolyai parancsára a temesvári csatából menekülő kereszteseket irtotta az ország déli síkságain a Temesköztől a Dunáig. Pogány Benedekék megkísérelték, hogy visszavonuljanak Apáti, a mai Apatin felé, de csatára kényszerültek és elvéreztek. Több, mint harmincezer ember esett el ebben az ütközetben: „Egyik testről a másikra léphettél volna” — írta a holtak tömegéről a krónikás. Irtózatos vérfürdővel végződött a parasztháború utolsó nagy csatája is, amely Várad környékén zajlott le. Mészáros Lőrinc kaszásai és Tömöri Pál lovasai állottak egymással szemben. Csak azért esett el háromezer jobbágy, mert nem voltak többen. A szó szoros értelmében harcoltak az utolsó csepp vérükig. Itt lelte halálát Mészáros Lőrinc ceglédi plébános. Tetemét nem találták meg, összeolvadt a csatatéri hekatombával. Teljessé vált a nemesi osztály diadala. Amikor 1514. szeptember 20-án nyílt kihallgatáson jelentkezett a királynál Miksa német császár követe, már gratulálhatott a jobbágyfelkelés leveréséhez. Ezzel figyelmeztette a győzelemittas nemességet is, hogy Miksa császár eltökélte magát Ulászló megvédésére. A parasztokat halomra gyilkolhatták, de a királyhoz, meg a hercegérsekhez nem szabad nyúlniok. A győzők ugyanis jelét adták, hogy diadalmámorukban képesek lennének felforgatni Ulászló országlását és Bakóca Tamást is szívesen kardélre hánynák. Ennek megakadályozására már az országban voltak a válogatott külföldi seregek, köztük tizenkétezer cseh— morva ragyogóan fölszerelt, mindenre elszánt lovas. Így hát maradt áldozatnak megint a védtelen jobbágyság. Rajta tombolta ki dühét a nemesség rákosi országgyűlése. Az október 18-tól november 19-ig tartó tanácskozás hetvenegy cikkelyből álló törvényt szavazott meg, s ebből hatvankettő a jobbágyok elleni bosszút kodifikálta. Werbőczi István itélőmes- ter, szigorával igazán elégedettek lehettek a tajtékzó urak. A legenyhébb rendelkezés is megjegyzi, hogy voltaképpen az egész parasztságot el kellene törölni. De nagykegyesen megelégedtek annyival, hogy az összes jobbágy helyett a felkelők kapitányait, tizedeseit, az érintett nemesek által megnevezett jobbágyokat volt kötelező kegyelem nélkül és mindenütt kiirtani. A válogatott jogi brutalitások között szerepelt, hogy a paraszt „elveszítvén egy helyről más helyre szabadon való költözésének jogát, földesurának kizárólagos és örökös szolgája legyen". A király pedig örült, hogy kedveskedhet a nemességnek e szörnyű törvények aláírásával. És mi lett az országból? Hamarosan elfoglalta a török Nándorfehérvárt, tizenkét évvel később bekövetkezett az egyik legtragikusabb nemzeti katasztrófa, Mohács. Nyitva állt az út Budára, ahol nem volt többé független magyar király. Négyszáz esztendőre hódító hatalmak megalázottja lett a magyar nép, négyszáz esztendőre hódító hatalmak pro- vinciáija lett Magyarország. (VÉGE) Gerencsér Miklós
