Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-06 / 131. szám

Fidel Castro látogatásai £lngs 9ca szabad! A n^p akaratairól A DIFK meg;alakuláaának évfordulója (Folytatás az 1. oldalról) A Kubai Kommunista Párt első titkárát és kíséretét dr. Pethő György tájékoztatta az egyetem munkájáról. Fidel Castro elismerően bólogatott az adatok hallatán: az inté* zetnek megalapításakor még csupán 400 tanulója volt> s a hallgatók száma ma már el* éri a 3000-et. A 375 oktató két szakon, az üzemgazdasági és a tanárképző szakon gya­rapítja a diákok ismereteit. Castro közbevetett kérdésére a rektor elmondotta, hogy a hall­gatók 80 százaléka lakik kollé­giumban. s több mint 90 száza­lékuk részesül különböző ösz­töndíjakban. Az elméleti oktatást jól kiegészíti az egyetem tízezer holdas tangazdaságában folyó gyakorlati munka, a tudomá­nyos kutatást pedig jól föl­szerelt laboratóriumok segí­tik. Szükség is van rájuk, hi­szen az egyetem tudományos munkatársai részt vesznek a libatenyésztési, a vízgazdálko­dási és a munkavédelmi ku­tatásokban, dolgoznak a ké­miai-biológiai összefüggések feltárásán, s a mezőgazdasági üzemek ökonómiáján. Jelen­tősek nemzetközi kapcsolata­ik, számos oktatójuk dolgo­zik hosszabb-rövidebb ideig külföldön, közülük heten most is Kubában tartózkodnak. A tájékoztatót követően Fi­del Castro rövid látogatást tett a mikrobiológiai tanszé­ken, metekintette a gépész­mérnöki kar néhány műhe­lyét. alaposan szemügyre vet­te az egyetem új kollégiumát ebédlőjét, majd az aulában találkozott az üdvözlésére ösz- szegyűlt diákokkal. A vörös, piros-fehér-zöld és kubai zász­lókkal díszített hatalmas te­rem zengett a lányok éá fi­úk lelkes dalától: Kuba győz­ni fog! A forradalom győzni fog! Az érkező vendégeket kö­szöntő vastaps elültével Cser- venka Ferencné nyitotta meg a rögtönzött röpgyűlést. Ezután Fidel Castro szólt az egybegyűltekhez. Elmondotta, hogy mindig nagyon kellemes számára, amikor diákokkal találkozik, 8 mostani egyete­mi látogatása során is érde­kes tapasztalatokra tett szert. Hangsúlyozta: a mai magyar fiatalok számára nagyon ked­vező adottság és lehetőség, hogy a szocializmus építésé­nek idején születtek és most teljes felépítéséért munkál­kodhatnak. Örömét fejezte ki, hogy az egyetemen tanuló la­tin-amerikai és vietnami diá­kokkal is találkozhatott. Hangsúlyozta, hogy Viet­nam népe a legnagyobb fokú hősiességről és önfeláldozás­ról tesz tanúbizonyságot nap­jainkban, a reá kényszerített kegyetlen háborúban. A viet­nami fiatalok Magyarországon is azért tanulnak, mert a jö­vőre gondolnak, hogy az itt szerzett ismereteket is felr használva segítsék elő az or­szág újjáépítését. Szólt arról is, hogy a külföldi monopó­liumok által kizsákmányolt, elnyomásban élő népek La- tin-Amerikában, Afrikában, Ázsiában azért küzdenek, hogy kezükbe véve saját sor­suk irányítását, építhessék jö­vőjüket. Szólt arról is, hogy a fia­talokra, akik a jövő mérnö­kei, szakemberei lesznek, ket­tős feladat vár; mint forra­dalmár gondolkodású férfiak­nak és nőknek, s mint jó szakembereknek kell maid helytállniok, tetjesitemök fel­adataikat. A gödöllői agrár­egyetemről kikerülő szakem­bereknek tevéket! yen részt kell majd venniök a mező- gazdasági termelés, az élelmi­szergazdaság további fejlesz­tésében, a természeti adottsá­gok nyújtotta lehetőségek ki­használásában, a talajerózió elleni küzdelemben. Az élet igazi tartalma a szocialista építőmunka — mondotta, majd sok sikert kívánt az egyetem hallgatóinak tanul­mányaikhoz és azt követő gyakorlati munkájukhoz. Fidel Castro hosszantartó tapssal fogadott szavai után Fock Jenő szólt az egybe­gyűlt fiatalokhoz. A párt és a kormány nevében megkö­szönte a fiataloknak az őszin­te, baráti fogadtatást, amely­ben Fidel Castrót és a kísé­retében levő kubai személyi­ségeket részesítették. Kifejez­te reményét, hogy Fidel Cast­ro mindig szeretettel, meleg baráti érzésekkel gondol majd magyarországi látogatására. Ezután boldogságot és sike­reket kívánt Fidel Castrónak, és azt, hogy sokáig éljen, s nagyon eredményes munkát végezzen. A Minisztertanács elnöke a magyar és a kubai nép barátságának éltetése után teljes győzelmet kívánt a kubai népnek, testvéri együttműködést az összes szo­cialista országokkal, s bizto­sította: népünk mindig együtt halad a kubai néppel. Fidel Castro zsúfolt prog­ramja hétfőn délelőttre még egy látogatást tartogatott: Fock Jenővel együtt fölkeres­te a Kőbányai Gyógyszeráru- gyárat. Az érkezőket dr. Lő- ricz Imre, a nehézipari minisz­ter első helyettese, Szakali Jó­zsef, a X. kerületi pártbizott­ság első titkára, dr. Orsai Já­nos, a X. kerületi tanács el­nöke és dr. Varga Edit, a gyár igazgatója köszöntötte. A gyárat ismertető tájékoztató itt is néhány perc alatt kö­tetlen eszmecserévé változott. Dr. Varga Edit örömmel szá­molt be arról, hogy szoros kapcsolatot tartanak Kubával, nemcsak gyógyszert szállíta­nak a távoli testvérországba, szakértőik is részt vesznek az ottani munkában. Az üzem gyorsan fejlődik, 1971-es ter­melésük 26-szorosa volt az 1957-esnek. Termelési érté­kük — válaszolta Varga Edit Castro kérdésére — eléri a 100 millió dollárt, A párber szádét alig győzte fordítani a tolmács, záporoztak a kérdé­sek: Castro kék jegyzetfüzeté­ben teltek a lapok, s szorgal­masan jegyzetelt az üzemlá­togatáson is. Először azt a gyárrészt kereste fel, ahol nö­vényekből készülnek a külön­böző gyógyszeralapanyagok, majd a mikrobiológiai kutató­laboratórium kísérleti üzeme, illetve az injekció- és tablet- tázó üzem következett. Az egyik lépcsőfordulóban fe­hérköpenyes lányok csoportja fogta körül a kubai nép ve­zetőjét: Leszkovics Margit brigádvezető kérte a kubai párt első titkárát, hogy le­gyen az injekcióüzem ifjúsági KISZ-brigádjának tiszteletbeli tagja. A „felavatás” rögtön végbe is ment, brigádjelvényt tűztek Castro olajzöld katona­zubbonyára, aki a látogatás emlékeként bejegyezte nevét a brigádnaplóba. Hétfőn délután Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és dr. Fidel Castrónak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Forradalmi Kormány elnökének vezetésével folyta­tódtak és befejeződtek a magyar—kubai tárgyalások. Kö­zös közleményt fogadtak el, amelyet később hoznak nyil­vánosságra. A megbeszélések meleg baráti és elvtársi lég­körben folytak le. (MTI) A józanság és az értelem politikája igen komoly győ­zelmet aratott Nyugat-Né- metorsaágban, amikor a tör­vényhozás jóváhagyta a lanatban azonban tartózkodá. Stadionból az urnákhoz? Szovjetunióval és Lengyelor- -v , szaggal kötött szerződéseket. Ez nemcsak a szociáldemok­rata—szabaddemokrata koalí­ció politikai sikerét jelentet­te. Ennél jóval többet: elen­gedhetetlen hozzájárulást az európai enyhülés további ki- bantakoztatásához. Ezt állapí­totta meg az SZKP Politikai Bizottságának, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének és a Mi­nisztertanácsnak a szovjet— amerikai tárgyalások eredmé­nyeit jóváhagyó ülése és ez tükröződött a NATO bonni értekezletének az európai biz­tonsági konferenciára vonat­kozó pozitív határozatában. A „keleti szerződések” jó­váhagyásában kétségtelenül jelentős szerep jutott a nem­zetközi tényezőknek is, ame­lyek a kereszténydemokrata CDU/CSU ellenzéket taktiká­zásra és tartózkodásra kény­szerítették. A ratifikálás utón ezért a kormánykoalíció gond­jai egyáltalában nem enyhül­tek. A keresztényd imokrata ellenzék különböző frakciói­nak vezetői Barzeltől Schnö­deren keresztül a bajor CSJ főnökéig, Straussig, nagyon jól tudták: az adott helyzet­ben a nyugati nagyhatalmak is a szerződések ratifikálását várják. Hiszen a ratifikálás szorosan összefüggött a Nyu- gat-Berlin ügyében megszüle­tett négyhatalmi egyezmény életbelépésével. Az ellenzék tehát a nyugatnémet közvéle­mény reakciósabb felének kedvéért végigjátszott egy de­magóg drámát — a döntő pil­maga tette lehetővé a ratifikálást. Most pedig, miután ez a nemzetközileg bonyolult kér­dés lekerült a napirendről — szabad kezet kaptak arra, sem az ellenzék nem lehet biztos abban, hogy a kiegyen­lített belső erőviszonyok kö­zött javít e helyzetén az • új választásokon. A kormánykoalíció számára kétségkívül erősödést jelent hogy erőteljesen támadják az az általános nemzetközi te­belpolitikai és főként gazda­sági területen a kormány pozí­cióit. Ily módon a Brandt-kor- mány helyzete távolról 6em kintélynövekedés, amelyet Brandt realista politikai lépé­sei hoztak. Nem szabad azon­ban megfeledkezni arról, hogy a választótömegek magatartá­nevezhető veszélytelennek. Az sát csak a legritkább és szél­egyik nyugatnémet lap kari- sőséges esetekben határozzák ka túristája egy sakktábla fö­lé hajolva ábrázolja Brandt kancellárt és Barzelt, az el­lenzék vezérét. A rajzon mindkettejüknek hosszú fe­hér szakálla van és a táblán mindössze két figura — két kirgly — áll egymással szem­ben'olyan helyzetben, amely­ből már nem lehet tóvább- lépni. A rajz matt”. meg egyértelműen a külpoli­tikai kérdések. A gazdasági helyzet, az életszínvonal. a pénzügyi politika mindenkit érintő kihatásai az adott hely­zetben sokkal nagyobb súllyal szerepelnek. Ebben a kérdés­ben pedig a kormány helyzete elég kritikus. A nem kielégítő gazdasági címe: „Patt- növekedés, a költségvetési és pénzügyi nehézségek miatt fo­Természetesen nem lehet kozódik a társadalmi feszült­eredményesen kormányozni seg. És ami a legveszélyesebb: egy olyan helyzetben, amikor a kormánykoalíción belül van­nak olyan erők, ameryek egy­értelműen Schiller gazdasági és pénzügyminisztert teszik felelőssé a nehézségekért. Ezek az ellentétek ingatag­a kormánynak és az ellen­zéknek egyaránt 213 szavazata van. Ez a magyarázata annak, hogy mind Brandt, mind pe­dig az ellenzék egyre komo­lyabban gondol arra. hogy az gó teszik a kormányon belüli NSZK-ban idő előtt választó- helyzetet — különösen olyan sokat kell tartani. Ez az „idő helyzetben, amikor a szociál- előtt” nyilvánvalóan csak a demokrata párt jobb6zámyán müncheni olimpia utáni idő- szakadártevékenység jelei szakot jelentheti. Mint a mutatkoznak. Bajorországban Spiegel vezető cikkének címe fogalmazta: „Ki a stadionból — be a választófülkébe”. A politikai bénultság a választásokat, sürgeti — ugyanakkor sem a kormány, NÓ©RÁD - 1972. június éy kedd 'egy Günther Müller nevű, voltaképpen jelentéktelen szo­ciáldemokrata politikus veze­tésével megalakult, a „Soziale Demokraten 1972” nevű cso­port. Ennek a frakciónak or­szágos méretekben nincs be­folyása. A jelenlegi, kínosan kíesyeasúlyozott Jhalysetbea A kaliforniai San Jóséban teljesen összeomlottak az An­gela Davis ellen emelt koholt vádak. A hét nőből és öt fér­fiból álló esküdtszék majd 13 órás tanácskozás után min­den vádpontban ártatlannak találta a fiatal néger polgár­jogi harcost, aki ellen nyíltan hirdetett kommunista meg­győződése és párttagsága mi­att az elmúlt két évben haj­szát indítottan Kalifornia ál­lam, majd a szövetségi kor­mány hatóságai. Az ügyész által felvonultatott »7 tanú nem tudta meggyőzni arról az esküdteket, hogy a kaliforniai egyetem egykori filozófia-elő­adója bűnrészes egy ember rablásra szőtt fegyveres össze­esküvésben. Mikor Richard Amason bi- ró kihirdette az esküdtek íté­letét, a tárgyalóterem zömmel Angela barátaiból álló közön­sége üdvrivalgásban tört ki. Maga Angela Davis feltörő zokogástól elcsukló hangon mondta, hogy ez életének leg­boldogabb napja. Rámutatott, hogy felmenté­sének ténye mit sem változ­tat az amerikai igazságszol­gáltatási rendszer lényegén és egyáltalán nem jelenti azt, hogy elfogulatlan tárgyalás­ban lett volna része. „Igazsá­gos csak az lett volna, ha nem is került volna sor el­járásra” — mondta. Richard Moore, Angela egyik védője az AFF-nek ki­jelentette, hogy a felmentés politikai győzelem. Technikai értelemben csak arról volt szó, hogy tarthatatlanná kel­lett tenni az összesküvés vád­ját, ez azonban sohasem sike­rült volna az Amerikában és külföldön tiltakozó ezrek és milliók nyomása nélkül. „Kö­szönjük 01^06^^16^ — mondotta az ügyvéd. Ami az esküdteket illeti, Robert Seidel, a korelnök ki­jelentette, hogy az esküdtszék mindvégig kétesnek és bizo- nyítatlannak érezte az ügyész állításait Terveiről szólva Angela el­mondotta, hogy az utóbbi he­tekben számos névtelen és életveszély as fenyegetést ka­pott. de ez sem rettenti visz- sza attól, hogy folytassa tár­saival együtt a küzdelmet a politikai elítéltek és az ame­rikai négerség felszabadítá­sáért. (MTI) azonban akár egy mandátum elvesztése is érzékenyen érint­heti a szociáldemokratákat. Nehezíti a kormánykoalíció helyzetét a Nyugat-Németor- szágban kibontakozó és ultra­baloldali jelszavakkal operá­ló anarchista-terrorista tevé­kenység is. Az egyik leghír- bedtebb ilyen alakulat az úgynevezett Baader-Memhof csoport egyik vezetőjét, And­reas Beádért ugyan « napok­ban letartóztatták, a feszült­ség azonban nem enyhült. A különböző anarchista kom­mandók a május elseje óta végrehajtott öt bombamerény­letet követően, Baader letar­tóztatása után újabb támadá­sokat jelentettek be. Mindez az ellenzék, sőt a szélsőjobb malmára hajtja a vizet. Azzal vádolják ugyanis a Brandt- kormányt, hogy „lágy” belpo­litikájával utat engedett az ultrabal terrornak. A kormány számára az egyetlen világosabb pont, hogy az ellenzék sem egysé­ges. Már a ratifikációs harc­ban megmutatkozott, hogy lé­nyeges véleményeltérés van Strauss és az ellenzék centru­mában álló Barzel között. A ratifikációs szavazáson tanú­sított tartózkodás pedig töb­bet ártott Barzelnek, mint Straussnak. Ez tükröződött abban, hogy május utolsó napjaiban a CSU müncheni kongresszusa óriási szótöbb­séggel (459-ből 426 szavazat) ismét Strausst választotta el­nökké. Mindkét oldalon súlyosak és kényesek a belső problémák. A döntés mindkét oldalon kockázattal jár. Továbbra is nyílt kérdés tehát, hogy lesz­nek-e „olimpia utáni válasz­tások” Nyugat-Németország- ban.-1 -e Ma, június 6-án, van a harmadik évfordulója, hogy megalakult a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány (DIFK). Létrejötte, amely a dél-vietnami helyzet alakulásá­nak szükségszerű következménye volt, új szakaszt jelentett az amerikai agresszorok ellen küzdő vietnami nép forradal­mi mozgalmában. A DIFK megteremtésével állami szintre emelkedett a dél-vietnami nép szabadságharcának szervezé­se és a felszabadított területek ügyeinek intézése. Emellett természetesen igen fontos szerepet játszott és játszik a nem­zetközi kapcsolatok megteremtésében, kiszélesítésében, a dél­vietnami hazafiak érdekeinek nemzetközi képviseletében. A DIFK megalakulása azonnal és közvetlenül éreztette hatá­sát a Vietnamról folyó párizsi tárgyalásokon. Pontosan három évvel ezelőtt — a DIFK megalakulását val egyidőben — a Midway amerikai repülőgép-anyahajón elvégezték az utolsó simításokat Nixon úgynevezett vietna- mizálási politikáján, amelynek lényege: megszervezni a vi­etnamiak vietnamiak ellen folyó háborúját, megerősíteni a Thieu-féle bábkormány hatalmát. így kívánták alátámaszta­ni az Egyesült Államok neokolonialista politikáját egész In­dokínában, s e közben — az amerikai nép elégedetlensége miatt — a lehetséges mértékben csökkenteni az amerikai ka­tonák létszámát, vérveszteségét. Ennek a politikának a haJ táridőnaplója szorosan összekapcsolódott az újraválasztásá­ban reménykedő Nixon választási határidőnaplójával. A vietnamizálási politika keretében felfegyvereztek több mint egymillió katonát, kiképeztek több mint 200 ezer rend­őrt, a lakosság áttelepítésével, vagy kiirtásával megpróbálták felszámolni a gyanús, vagy nem kormányhű települések la­kosait. S e politika keretében kövétték el az agressziót La­osz,, a fegyveres inváziót Kambodzsa, a terrorbombázások felújítását a VDK ellen. Ide tartozik — mint mindenre el­szánt, kétségbeesett lépés — a VDK kikötőjének elaknásíta- sa. az életet jelentő rizsföldek és öntözési gátrendszer bom­bázása. De hiába minden erőlködés. Minden lakos mögé mégu sem állíthatnak egy-egy katonát, vagy rendőrt. (Mint kide­rült, Thieu még katonáiban sem bízhat, hiszen napjainkban is egész egységek álltak át a népi erők oldalára.) Az a terv viszont, amely a vietnami nép bevonásával,1 alapvető érdekeinek figyelembevételével készült, amelynek képviselője ma a nagy tekintélynek örvendő DIFK, sikere­sen halad a megvalósulás útján. E tervben foglalt célokat éppen a DIFK tavaly nváron közzétett hétpontos javaslata tartalmazza. Ezek a célok megfelelnek a vietnami néo, az egész indokínai nép és a világ valamennvi békeszerető népe érdekeinek. A hétpontos javaslat első két pontja, amelv a közvetlen katonai és politikai lépésekre vonatkozik, még aa agresszor számára is tisztességes kiutat ajánl. Megnyílt a környezetvédelmi értekezlet Stockholmban Stockholmban hétfőn dél- Waldheim, az ENSZ főtitkár előtt megnyílt az ENSZ első ra és Olof Palme svéd mi­környezetvédelmi világérte- niszterelnök üdvözölte a kül- kezlete, amelyen a világszer- dötteket. vezetnek és szakosított szer- Waldheim hangoztatta, hogy vezeteinek tagállamai képvi- a történelemben nem voit még seltethetik magukat. A 11 na- olyan válság, amely ennyire pos konferencián nem vesz kidomborította volna a nem­részt a szocialista országok zetek egymásra utaltságát, nagy többsége ‘— közöttük ha- mint á környezet Veszélyezte- zánk és a Szovjetunió — mi- tettsége. vei a szervezők politikai diszk- Waldheim üdvözölte a riminációt alkalmazva lehe- szovjet—amerikai fegyverkor- tétlenné tették, hogy a világ látozási szerződést és kifejez- iparilag legfejlettebb állaráfei te azt a reményét, hogy az közé tartozó NDK a többi je- emberi környezet megvédelme- lenlevő állammal egyenrangú- zésének kampánya együtt fog an képviseltesse magát. haladni a leszerelés követelé­A megnyitó ülésen Kurt sével. (MTI) Bencsik Istvánnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának vezetésével négytagú népfront-delegáció uta­zott Varsóba Nyugtalanság Dél-Afrikában Patak Károly, az MTI tu­dósítója jelenti: Még le sem csillapodtak an­nak a botránynak a hullámai, amit a fokvárosi rendőrség előre kitervelt, brutális pén­teki fellépése kavart fel, a NUSAS nevű diákszövetség megismételte az akciót. A rendőrök is megismételték a magukét: hétfőn a fokvárosi Szent György anglikán székes- egyház előtt a Muller rend­őrminiszter közvetlen ellen­őrzése alá tartozó elitalakula­tok ismét kíméletlenül meg­verték a tünető 2—3000 diák jórészét és szétszórták a tö­meget. A fehér diákokat tömörítő szervezet megmozdulásaival a másik diákszövetség a színes­bőrű egyetemisták SASO ne­vű szervezetének követeléseit támogatja. A SASO azt köve­teli, hogy szüntessék meg az egyetemi oktatás fehér egyed­uralmát. A színes diákszövetség ha­tározatlan időre sztrájkot hirdetett. Ezzel párhuzamosan, de külön, a fehér NUSAS fél­tucat városban tüntetéseket hirdetett, amelyek az ország történetének legnagyobb utcai megmozdulásait ígérik. A rendőrség pénteki táma­dásai miatt az ellenzéki egye-: sült párt néhány furcsa in- terpellációs kérdést terjesztett a parlament elé, egyebek kö­zött azt firtatva, hogyan zaj­lott le a „katedrális csatájá­nak” valóságos jelmezes fő­próbája, kik voltak a rendő­rök oldalán bevetett huligá­nok, és miért nem viseltek a rendőrök azonossági számot? A diákszövetség magánvádat emelt Muller rendőrminiszter ellen, és sok sértett — újság­író, fotoriporter, járókelő, di­ák — beperelte a rendőrsé» Sét. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents