Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-06 / 131. szám

Levél a Szovjetunióba Mai falu — mai emberek Az édesapák nyomdokain PonomarjoT elvíársnak A Nyitrai Pál vezette szalagedzői Komarov brigád jó munkája alapján elnyerte a Válla­lat Kiváló Brigádja címet. Ez a kitüntetés amellett, hogy jelentős anyagiakkal jár, na­gyon jelentős erkölcsi elismerés a Salgótar­jáni Kohászati Üzemekben. A hideghenger­műben egyedül a Komarov brigád kapta meg. A brigád elhatározta, hogy az örömhír­ről tájékoztatják Ponomarjov elvtársat, a Szovjetunió volt budapesti nagykövetét, aki magyarországi tartózkodása során többször meglátogatta a Komarov brigád tagjait, s mi­után összebarátkozott velük, a brigád örökös tiszteletbeli tagjává választotta. A Komarov brigád a Szovjetunió Külügy­minisztériumának, Ponomarjov elvtársnak címzett levelében többek között ezeket Írja: „Örömmel tájékoztatjuk önt, mint a Koma­rov brigád tiszteletbeli tagját, hogy az 1971. évi munkaverseny értékelésénél a Komarov brigád 13 éves kimagasló eredményei alapján a vállalat 141 szocialista brigádja közül el­nyerte a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Közöljük, hogy brigádunk mind termelési, termelékenységi, önköltségi, minőségi, mind technológiai és minőségi vonalon kiváló ered­ményeket ért el. Az elmúlt évben két új gyártmányt is bevezettünk, amellyel im­portmegtakarítást értünk el. Jól szolgáltuk a magyar—szovjet baráti kapcsolatok szélesí­tését, s együttes eredményeink alapján érde­mesnek tartottak a magas kitüntetésre. A kitüntető cím mellé brigádunk 60 ezer fo­rint jutalmat kapott, ami a brigád tagjainak csaknem egyhavi pluszkeresetet jelent.” A brigád tagjai a levélhez egy kitüntetést is mellékeltek, mert Ponomarjov elvtársnak, mint a brigád tiszteletbeli tagjának minden erkölcsi elismerés kijár, amelyet a brigád munkájával és magatartásával kivív. A Ko­marov .brigád biztosította Ponomarjov elvtár­sat, hogy a magas kitüntetés arra ösztönzi a brigád tagjait, hogy a jövőben mind politi­kai, mind gazdasági vonalon további kima­gasló eredményeket érjenek el. Megígérték, hogy a Komarov névhez méltóan dolgoznak. S miután az egész szovjet népnek további sikereket kívántak, az SZKP XXIV. kong­resszusa határozatainak végrehajtásához és a világbéke védelmében, a tiszteletbeli brigád­tagnak személyes jókívánságaikat küldték el, neki és családjának nagyon jó egészséget kí­vántak. Kedves színfoltja ez a kapcsolat annak az embermilliókat átfogó barátságnak, amely a szovjet és magyar nép között kialakult. Orosz Béla Merre tart a brigád? Terényben .jártamban, azt mondja rajszán János ta­nácselnök : — Van itt a mi falunkban két olyan ember is, aki az édesapja nyomdokaiba lépett. Hagyományt folytatnak ők, de olyan hagyományt, amely az egész falunak hasznos. Az egyik Frey Gyula állatorvos, a másik Kiss Lászlóné, az óvodából. Mind a kettő ta­nácstag. Frey Gyula tíz esz­tendeje viseli a megtisztelő feladatot. Marika, a falunk legfiatalabb tanácstagja. Most választottuk, tavaly. Frey Gyuláéknál éppen vendégek vannak. A ház asz- szonya bizonytalanul néz ki az ablakon. Milyen újabb vendég érkezett? Egy-kettőre összebarátkozunk, aztán már könnyen esik a szó. Frey Gyula állatorvos. Tré­fásan azt mondja, „abszolút” terényi bennszülött. — Miért? — Nagyapám negyven évig volt tanító ebben a hegyek közé zárt* kis nógrádi falu­ban. Apám ugyancsak negy­ven évig állatorvos. Tőle vet­tem át a stafétabotot. Amikor nyugdíjba ment. azonnal szed­tem a sátorfámat és jöttem haza. Kell ennél nagyobb kö­tődés egy faluhoz? Erre azt hiszem nem is le­het semmit válaszolni. Nincs is rá szükség. Frey Gyula négy községet jár: Terény. Cserhát- surány. Herencsény és Szan- da a körzete. Ű már kocsi­val, de az édesapja annak ide­jén ugyanezeket az utakat még lóháton tette meg. Min­denkit ismer, öregebbet és fi­atalt egyaránt. Tisztelet és szeretet övezi. Nemcsak az­ért. mert állatorvos, hanem azért is, mert közéleti ember. — Soha semmi pénzért nem mennék városba. Még tízszer annyi fizetésért sem, mint a mostani. Megelégedett ember vagyok, nagyon szeretem Te- rényt. Ezt könnyen elhiszem. Olyan szép a táj. a környező dom­bok, a csönd, a sok-sok zöld és madárfütty, hogy bátran lehetne ajánlani minden ide­ges és túlzaklatott városi em­bernek. Itt minden bizonnyal rendbe jönnének... Frey Gyula Kiskérpuszta ta­nácstagja. Olyan része ez a falunak, ahol ma már csak tíz—tizenkét család él. Álta­lában öregek, magányos em­berek. A puszta felett eljárt az idő, még néhány év és megszűnik. Ezért itt, a ta­nácstagnak járda- vagy víz- gondja nincsen. A „krimi” sem sokkal iz­galmasabb mint a gyártmány útja a megrendeléstől a szál­lításig. Sokan nem is gondolnáK, hogy mennyi minden történik addig, amíg válójában meg­kezdődhet a munka. — Egy­másba érnek az „irodisták,, annyian vannak — mondják egyesek rosszallóan. Ezzel ar­ra céloznak, hogy bizonyára nem sok dolguk akad, ezért aztán inkább csak a napo: lopják. Pedig a gyártás elő­készítése és programozása rengeteg fejtöréssel, ideges­séggel és „körmöléssel” jár. A kuliéé/ák mögött A dolgozók többnyire még nem is sejtik, hogy néhány nap múlva milyen munkát kapnak, amikor az „irodis­ták” — műszakiak, anyago­sok, előkalkulátorok, progra­mozók — esetleg már hetek óta dolgoznaK az új megren­delésen. A pásztói Szerszám- és Ké­szülékgyár udvarán útraké- szen áll két borsózöld samott- vágó gép. Vajon mennyi munka van bennük’ Bakos Józsefné adminisztrátor ró­zsaszín dossziékat szed elő a termelési osztályon a szek­rényből. Ezekben őrzik a be­rendezések „előéletére” vonat­kozó írásos dokumentumokat. Mustó Miklós főmérnök egy­más után teregeti elém a pa­pírlapokat. — Inkább személyes ügyek­kel keresnek meg. Tanácsot kérnek, orvosi dolgokkal jön­nek. Egyébként is az a véle­ményem. hogy a faluban nagyjából helyén vannak a dolgok. Az útjainkat már megcsinálták, vagy hamaro­san rájuk kerül a sor. Ami­kor ide kerültem a csizmámba még fölül folyt be a sár. — Hamarosan ismét tanács­választásra készülünk. Vál­lalja-e továbbra is a tanács­—- Általában már jóval ko­rábban igénybejelentést , ké­rünk a számításba jöhető megrendelőinktől — mondja. — Akadnak azért soron kívü­li megrendelések is. Mi az üvegipar szolgáltató gyáregy­sége vagyunk, a testvérgyá­raknak dolgozunk. Ez azt is jelenti, hogy munkánkban mindig az üvegipar érdekeit tartjuk szem előtt. Ha vala­melyik megrendelés sürgős, akkor azt vesszük el^'e. A samottgépek felújítását — 1972. január 6-i megbeszélés alapján — jan iái 7-én ren­delte meg az orosházi üveg­gyár. Az üzem nyomban ér­deklődő levelet küldött To­kodra, az ottani üveggyárba és a berendezések műszaki do­kumentációját kér»c. A „gépezet” beindul — Néha szabályosan nyo­mozni kell az után. hogy az eredeti tervek merre lehelnek — jegyzi meg a főmérpük. Tizenharmadikán megérke­zett Tokodról a válasz: a ná­luk található dokumentáció házi készítésű, ráadásul tíz­— Ha bíznak bennem és megválasztanak, szívesen. Marika huszonkét évével vívta ki a legfiatalabb teré­nyi tanácstag ..rangját”. Je­lenleg az óvodában dolgozik, helyettesíti a szülési szabad­ságon levő óvónőt. Azelőtt a termelőszövetkezet irodájában volt. — Nagyon szeretem a gye­rekeket, meg az óvodát. Az­ért vállaltam el a helyettesí­tést. Túl sok gyakorlatom nincsen még. így elég sok dolgot ad a vázlatírás, a ké­szülődés, az elszámolások. Mindaz, amivel egy óvoda irányítása együtt jár. De szí­vesen csinálom, szívesebben, mint bármi mást. A terényi óvodások most készülődnek az évzáróra. Ott- jártunkkor éppen aludtak, az­tán nagy üdvrivalgással fo­gadták a Balassagyarmatról érkező daduska nénit, aki cse­resznyét hozott... Nagy öröm ez egy kis óvodásnak, ugye? Kiss Lászlóné édesapja pon­tosan húsz esztendeig volt ta­nácstag a faluban. Emlékla­pot és sok-sok köszönő szót kapott, amikor leköszönt tiszt­ségéről. Helyette a lányát vá­lasztották. A Petőfi utca ta­nácstagja. — Nagyon örültem, amikor tavaly megcsinálták a köves utat az utcánkban. Emlék­szem, legelőször ez ügyben szólaltam fel tanácsülésen. Aki falun él, tudja milyen fontos a jó út. Most még a járdát kellene valahogy lerakni. Megszervezni a társadalmi munkát, mert az emberek szívesen segítenének. A másik elképzelés, amit fő­ként a falu fiataljai, a .kisgye­rekes anyukák és apukák szorgalmaznak, egy szép park és játszótér létesítése a falu közepén levő nagy. vizenyős részen. — Milyen jó lenne oda ki­járni a gyerekekkel, leülni egy partra. A kicsik nyugod­tan játszhatnának, hintázhat­nának. Megváltozna a falu ké­pe is. Szép. gondozott terület fogadná a látogatót, de az itt lakókat is. Marika jó úton jár, amikor ezekről a gondokról beszél Búcsúzáskor a tanácselnök hozzáteszi még azt is, hogy öt éve megvannak a tervek, most a végrehajtáson a sor. Ez már mindenképpen a fa­lun múlik... Két tanácstag, két különbö­ző munkaterületen dolgozó ember. Ami összeköti őket, a közös cél, a község előbbre lépése. Csatai Erzsébet éves, erősen elhasználódott, csak megtekintésre és a hely­színen történő lerajzolásra al­kalmas. Ekkor a termelési csoport telefonon kereste To- kodot. Mivel érvelt, mivel nem, azt nem .tudni, talán nem is érdekes, mindenesetre február elsején megérkeztek Pásztora a samottvágó gép rajzai. Két héttel később a Szer­szám- és Készülékgyár vissza­igazolta a megrendelést, hogy a két samottvágó gép felújí­tását március 31-ig ötvenhét­ezer-kétszázhúsz forintért el­vállalja. A két példányból az egyiket cégszerűen „ellenje­gyezte ’ az orosházi üveggyár, ezzel elfogadta a feltételeket, •» az üzlet nyélbe üttetett. A kísérőlevélben megjegyezte a megrendelő, hogy szívesen venné az előszállítást. Vagyis az se lerne baj, ha a felaján­lott határidőnél hamarabb el­készülne a két gép. Közben a teremlési csoport már hozzákezdett a felújítás előkészítéséhez. Az ügyirato­kon megjelent a munkaszám: 136 014. Az első teendő a rendelés-véleményező lap ki­RITKÄN van ilyen csen­des forgalom az ÁFOR sal­gótarjáni telepén. Nemrég az egyik termelőszövetkezet vontatója és pótkocsija gör­dült ki üzemanyaggal meg­rakodva a kapun, utána hosszú ideig nem jött sen­ki. Így hát nyugodtan be­szélgethettünk a Salgó Szo­cialista címet és oklevelet elnyert komplex brigád veze­tőjével és néhány tagjával. — Tizenegyen, az egész te­lep dolgozói, a kirendeltség­vezetőtől kezdve, az admi­nisztrátorig, mindenki bele­tartozik a brigádba — kezdi a beszélgetést Ritz József, a tréfára mindig kész, jókedé- lyű brigádvezető. — A Salgó nevet pedig azért vettük fel, hogy érzékeltessük; Salgótar­jánról van szó. — Aki csak a jelen hely­zetből indul ki, azt hihetné, hogy jó dolgunk van, sokat pihenhetünk. Ez csak látszat, átmeneti állapot. Lehet, hogy egy óra, lehet, fél óra- vagy öt perc múlva kocsi kocsi után gördül be üzemanya­gért. Ilyenkor aztán nincs megállás — mondja Miklós Józsefné telepvezető. állítása. A termelési csoport kérésére a műszaki osztály hozzálátott a gyártási prog­ram kidolgozásához. Miből és hogyan? A darabolási jegyzék tartal­mazza a különböző alkatré­szek előállításához szükséges anyagok megnevezését, minő­ségét, mennyiségét, méretét. Azt is feltünteti, ha hulladék­ból is elkészíthető az alkat­rész. A kereskedelmi jegyzé­ken vannak felsorolva azok az alkatrészek, amelyek a ke­reskedelmi forgalomban meg­vásárolhatók. Ki kell dolgoz­ni a munkafolyamatok egy­más utáni sorrendjét, a gyár­tási technológiát. De akkor még mindig nem kezdődhet az üzemi munka. Előbb az anyagosztály kap 6zót, hogy a szükséges anyagok rendelke­zésre állanak-e? — El sem tudja képzelni, hogy mennyi gonddal jár, ha valamilyen anyag hiányzik — mondja a főmérnök. Abban az esetben, ha min­den adva van a gyártáshoz, a — Naponta 180 ezer liter üzemanyagot fejtünk le a vas­úti kocsikból. Ezt aztán tank­kocsijainkkal hordjuk széj­jel a közutak kútjaihoz. Pé- tervásárától Salgótarjánig, Somoskőtől Szirákig — mond­ja a brigádvezető. Ha a szükség úgy kívánja, akkor éjjel-nappal hordják az üzemanyagot, mert a ve­vők igényeinek teljesítése a legfontosabb feladat, erre vállalkoztak. Nem ritka a gépkocsivezetők 280 órás havi teljesítménye. — Mi szállítjuk az üze­meknek a kenőolajat, a zsí­rokat, a tsz-eknek a külön­böző üzemanyagokat, az ÁFÉSZ-eknek a háztartási tüzelőolajat — így a brigád­vezető. A KISEBB zökkenőket, az országos gondokat leszámít­va, ha nem is gondmente­sen, de jól oldja meg fela­datát a brigád. Ezt méltá­nyolta a budapesti központ, amikor megalakulásuk után egy évvel úgy döntött, hogy érdemesek a Szocialista cím viselésére és az oklevélre. A kezdeti siker fellelkesítette a kollektívát. Tovább kíván­termelési csoport kiállítja a munkalapokat, a programozó beütemezi, hogy melyik üzem­rész, mikor tud hozzálátni a munkához, majd a közvetlen termelésirányítókhoz kerül a dokumentáció, végül a műve­zetőktől a munkásokhoz. A legyártott alkatrészekből az ipari tanulók május végé­re szerelték össze a két sa­mottvágó gépet. Nyomban fel­merül a kérdés: vajon hol sikkadt el a márciusi határ­idő? — Más megrendeléseket előni be kellett helyeznünk — válaszol a főmérnök. Ebben ménéi közuen meg is egyez­tünk a megrendelővel. 3ajc!:c= Mihály, az ipari ta­nulók oktatója ehhez még hozzáteszi: — Nekünk jól jött ez a munka, mert ezen az ipari ta­nulók sokat tanulhattak. Az igaz, hogy elég 6ok gondot okozott, mert a régi rajzokat többször módosítgatni kellett, az alkatrészeket se kaptuk meg időben, csak április ele­jén tudtunk hozzákezdeni a munkához. Aztán a másod­éves ipari tanulók nem is tudnak még olyan gyorsan dolgozni, mint a régi szak­emberek. De, ha nem is ment olyan könnyen, végül mégis elkészültek a gépek. nak lépni a megkezdett úton. Szeretnék ismét elnyerni a megtisztelő címet. — Mit akarnak ezért tenni — kérdem a brgiádvezetőtől. Diószegi Istvánná, a bri­gádvezető helyettese előveszi a felajánlást rögzítő papírt. Elképzeléseiket 15 pontban foglalták össze. Ezek közül csak néhányat említek: húsz százalékkal növelik a gépko­csi-kihasználást, huszonöt százalékkal csökkentik a túlórát, ittas állapotban nem jelennek meg szolgálatban, a munkaidő alatt nem fo­gyasztanak szeszes italt, csökkentik a kocsiállási pénzt, hiánymentes lesz az árukezelés, nem lesz kevere­dés az áruban, nem lesz ké­sés, fegyelmi vétség. Szere­pel még a politikai oktatás­ban való részvétel. —, Eddig még nincs elő­adónk — jegyzi meg a te­lepvezetőnő. Ha már nála van a szó, megkérdem: — Nehéz-e együtt dolgozni a férfiakkal? — Eddig is férfiakkal dol­goztam, megszoktam őket, általában hamar megisme­rem jó és rossz tulajdonsá­gaikat. Ami a munkát illeti, nincs különösebb panaszom: ha kell, éjjel-nappal dolgo­zunk. Előfordul, hogy egyi- ket-másikat valamiért el kell marasztalni, ugye brigádve­zető elvtárs? — mondja Ritz József felé fordulva. Később a tanulásra tere­lődik a szó. Egy tag kivéte­lével mindenkinek megvan az alapképzettsége, .a nyolc általános iskolája. Az egyik asszonyka a számviteli fő­iskola salgótarjáni tagozatá­ra jelentkezett, de Miskolc­ról (a telep új irányító szer­vétől) olyan választ kapott, hogy az iskola elvégzése után nem tudnak képzettsé­gének megfelelő helyet biz­tosítani. Gondolom, más vál­lalatnak meg nem akarnak szakembert képezni. Ami a tanulást illeti, itt még van mit tenni. Ha az most nem is, de őszre feltét­lenül. Ugyanis erről mosta­nában különböző fórumokon sok szó esik. A kollektíva még jobb összekovácsolá­sára irányuló elképzelések viszont sokatígérőek. MERRE tart a brigád, mi­lyenek a jövő kilátásai, lesz-e erejük, szorgalmuk, kedvük a nagyobb követel­ményeket is vállalni és tel- jésíteni. A jelen helyzet igennel biztat. Hogy ez meny­nyire megalapozott, arról majd legközelebb. K. S. V. K. J NOGRAD = 1972. június 6., kedd tagságot ? Megrendeléstől a szállításig Hol sikkadt el a márciusi határidő?

Next

/
Thumbnails
Contents