Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
fiz az arc’ A hájassága ^ már meglöttyedt, néhány ránc a szikes föld szögletes töréseit vetette rá, őszes borosta serkedt a püf- fedtségén, de azért ugyanaz az arc maradt. Miféle kényszer ültette őket egymással szembe ? Már az a hülye lépcsőház is éppen eLég a teljes kilboru- iáshoz, az aljáiban felhalmozott' ócska íróasztalokkal. A portásfülkében senki, a feliratok nyilai hat irányba is mutattak, lehetőleg szembe egymással: „LakűSkerelmek beadása.” Beleizzadt. míg végre ráakadt a pátemoszter mellett a kis ajtóra, azon túl a tágas folyosóra, hogy végül ide jusson, éppen a Siffer Jóska színe elé. Csak egy pillanatra hagyott ki Váradiban az előlegezett bizalmatlanság, s máris beiepottyant az udvariasság vermébe: Ha ötvenen ülnek egy hivatali szobában, s közöttük csak egy ismerősöd, legyetek bár ősi ellenfelek — biztos, hogy hozzá fordulsz. Máskor ebédlő, vagy klubhelyiség lehetett ez a terem, most felkészítették a nagy vadászatra. Körben íróasztal- lóállások, mögöttük villantak a tekintetek, ez itt a körvadászat legszűkebb köre. Innen többé nincs visszaút, de továbbjutás se. Váradd már megbánta, hogy nem hagyta az asszonyra az egészet. — Hát, szóval te is? Ezer éve nem láttalak. — Siffer a kérdőívet gusztáigatta. — Elhoztad a személyi igazolványokat? —• Személyi igazol. 11 — Bizony. Ezt az egészet elviszik majd a számítógépbe. Ha nem pontos az adat* belehülyül a gép. Elhozta. Váradd már régen kiművelte magát az újságokból. Tudta jól, hogy kell az igazolvány, olvasott a gépről ts eleget Éppen csak arra nem ^ámított, hogy Siffer Jóska belecsámcsog az ő legszemélyesebb kis világába. — Mekkorák már a srácok! A lányod egyetemista. Barátom! És még minidig ott laktok abban a_ — Ugyan hol laknánk? Ha volna rendes lakásunk, nem kérincsédnék tizenkét éve egyfolytában, — Persze. Csak úgy elcsodálkoztam. Azt hittem, hogy azt a részt már régen lebontották. Várad! nyúlt az ívért, hogy visszavegye. Márk elege volt a kihallgatásból. De azután csak üresen leejtette a kezét. Ha nem Siffer faggatja ki, akkor valaki más. Nem mindegy? — Ingatlan.! nincs. Jelentősebb. személyi tulajdoniban Levő™ Autó sincs? Jelenlegi munkahelyén™ munkaviszonya... Mióta lakik™ tudjuk. Egy szoba, alkov, konyha. Az annyi mint™ Már otthon, azon az estén, amikor a rubrikáikba a válaszokat írkálta, Váradd számot vetett vele, hogy micsoda ember is 6, a deres fejével. és a két gyerekével. Se háza, se autója, se telke! Még csak egy rendes lakása sincs. Igénylő. Föld terhe. Picike ember- de magas pontszámmal. — Egy főre eső kereset... Ösztöndíjat is kap a lányod? Okos gyerek... Egy év múlva diplomás? Egy év... múlva ő is keres™ Ejnye, mát is igényeltek ? — Mit? Azt a nagy vörös palotát ott a Gellérthegyen. a szobor fölött. Tornyostul. —A humorod a régi, Sand- rikám. pedig hogy múlik az idő. És nekem ezt mind meg kell kérdeznem, a legjobb haveromtól is. Nem ment még férjhez a lányod?s Váradá szótlanul bámulta a fonnyadó hajat a Siffer szeme alatt. Érti az ipse. Merre is kacsáznak a kérdései? Mit ajánlatos neki elmondani ? Folyton másról beszél. — ...csak azért, mert egyetemistáiknál eléggé divat. A drágalátos ifjú Siffer is megnősült. Még csak nem is szólt, elvett egy kitanult kis ribancot. Most ott laknak az anyja nyakán a gyerekkel. — És persze a te nyakadon. .. — Elváltunk mi már ré8 NÖGRÁD - 1972. gén. Én elköltöztem fij lakásba. jó messzire, lakótelepre. Máshol is dolgozom, itt most csak kisegítek. Társadalmi munkában. Persze, társadalmi munkában. Váradi egy kicsit lecsillapodott Lám, a Siffer Jóska, hát jól eltolta az életét. Kellették neki a nők? A piálás? A sok nagy hanta? Dumaparti? A családja ment rá. Ez a lelappadt hájasság, ez már a végleg kárbaveszett élet bélyege. Mi maradit meg abból a régi Siff érből? Csak annyi, hogy megjátszhatna magát. Még hogy társadalmi munkában? Mert ő. Első Siffer Jóska, nemcsak S > \Desseu)ffy László Talán a | gép | egy olyan kis igényléébesze- dő. Ezt ő társadalmi munkában csinálja. — ™háirom szobát? Nocsak! Egyből háromszobás lakást akarsz? Nem lesz az egy kicsit sok? — Két nagykorú, különnemű gyerek... Fújta Váradi a leckét, az igénylők együgyű modorában. — Na jó. jó. Azt igényelsz, amit akarsz. Majd a gép kiszámítja, hogy mi a nagy- helyzet Én csak azt gondoltam™ adhatok egy tanácsot ? De félre ne érts, tiszta jóindulatból — Köszönettel™ — Már többen megfogadták. .. — Mondjad csak! — Szóval, idefigyelj! Miért igényelsz te bérlakást? Hidd el, öregem, hogy sokkal jobbam jönnél ki, ha szövetkezetit vennél. Fizetni most már így is, úgy is keiL Nem igaz? — De mennyire! — Na látod! A beugró majdnem ugyanannyi. És a tanácsi lakásban fizetheted a magas lakbért. Teljesen kidobott pénz, a lakás sohasem lesz a tulajdonod. A banktörlesztés majdnem kisebb. És személyi tulajdonhoz jutsz! Öröklakáshoz... Na. kijavítsuk? — Köszönöm. Csak maradjon úgy, ahogy van. Kell is nekem személyi tulajdon.™ — Nem kell? — Elment tőle a kedvem. — Másoknak csak most kezd megjönni. Pedig ismertem valakit, aki nagyon ragaszkodott hozzá. —Én meg ismertem valakit, aki a környékünkön még az utolsó párnát is elállamo- sitotta volna a mások feje alól. Most pénzért vegyenek az emberek másikat? — Régi dolgok ezek. Most más világ van. — Lehet De nekem akkor se kellett, ma se kell a magántulajdon. — Nem magán! Személyi tulajdon, — Bocsánat, ha megsértettem személyi tulajdon Öméltóságát. De egyezzünk meg benne, hogy én nem akarok tulajdonos lenni. Az ízlésem is berzenkedik ellene. — Pedig, ahogy elnézem, rövidesen az leszeL A lányod dolgozni kezd, és a jövedelmetek egyik percről a másikra meghaladja a határt. Akkor pedig nem is kaphatsz mást, mint szövetkezetit. Egy év? Legfeljebb kettő. Jobb, ha már most is úgy igényelsz. Időt nyersz vele. — No, attól még messze vagyok, hogy elérjem a határt. Két gyereket nevelek. És jogom van lakást igényelni. Mert nekem jócskán van lemaradásom. Volt idő, amikor én csak vidéken kaphatjúnius 4., vasárnap tam műn ét. itthon nem. Gon^ doskodtak erről mások. Nekem még ma is kenyérre kell a pénz. Nem a flauer a. Neon a piára! — Miért mondod ezt nekem? — Tudod te azt nagyon jól. Siffer Jóska, hogy miért nem kaptam én akkor itthon munkát. Akadtak, akiknek kellemetlen volt az én ismeretségem... — Sajnállak, öregem. Régi sérelmek ezek. Hol vagyunk tőlük? Talán Igaz sem volt. Magad is kiszámíthatod, hogy én csak a javadat akarom. — Mit tudom én. hogy te mit akarsz? — Én csak jót. Nem érted, hogy mit ér egy szövetkezeti, ha csak egy évig benne laktál? Ezért haragszol most rám? Vagy, a csuda tudja miért! Becsszóra, igazságtalanuL Váradi hallgatott. Haragszik-e még valóban? Csak magának árt vele. Siffer most is az asztal belső oldalán ül. A hatósági oldalon. És ha nem haragszik? Akkor gyáva. Meghátrált a másik elől. Siffer Jóska aláírta és visz* szaadta az íveket. Az igazolványokat is. — Hát jó. Te tudod mit csinálsz. Én szóltam, csak magadra vess. Ott a kartársnő majd beiktatja. Váradi három asztallal távolabb letette az ívékut. — Háromezer-hatszáztizen- nyolc! — Az iktatónő felnézett rá, és elhúzta a száját De a szeme komoly maradt M osolygott ? G únyolódott ? Sok ez? Vagy kevés? — gondolta Váradi. — Űristen, háramezer-hatszázti zennyolc. Miért nézett rám az a nő olyan jelentőségteljesen? Elindult kifelé. Hallotta, amint Siffer hátra tolja a székét, és kikecmereg az asztal mögül. Felejtsem el? — gondolta Váradi. — Felejtsem el, amit nagyon nehéz elfelejteni? Talán igaz se volt, csak azért, mert régen volt? Nem azért vagyok-e még most is igénylő, mert néha eljárt a szám? Felejtsem el, mikor az asszony a csöppségekkel hajnalban rohant a bölcsődébe, onnan a munkába, mert kellett a pénz, és mindent egyedül csinált, és ha a gyerekek betegek voltak, senki sem őrizte őket otthon, és két hétben csak egyszer láthatták az apjukat. Miért? Semmiért. Mert mások nagyon okosak akartak lenni, bármilyen áron. A barátság árán is. Most persze mindenki sima, jól öltözött, udvarias, melgehangú, mint egy úriember. így lesz húsz év alatt mindenkiből kedves régi jó barát? — Ne siess, cimbora, ne siess, öregem annyira! Gyere, megiszunje egy üveg sört. Siffer már utolérte, a vállára tette a kezét. Mit akarhat? Elmagá- nyosodott, kivert ku- _ tya, aki barátokra vágyik?7’ Vagy megint mesterkedik valamiben? Talán pénzt kap, hogy mindenkit a szövetkezetire beszéljen? Vagy komolyan azt hiszi, hogy mások jótevője? Talán a gép — gondolta Váradi —, az a csodálatos gép. Hát már csak a gép tudja eldönteni, hogy mi az igazság? Dávid Józsefi Az új tanítónő P VI tr volt aranya, élesztője a fa- c v 1 p» lunak. Az idősebbek megszerették, a fiatalok imádták. Nem volt olyan kezdeményezése, amibe szívvel-lélekkel ne álltak volna mellé. így alakult újjá a népi tánccsoport, szerveződött az irodalmi színpad és néhány szakkör. Az iskolán kívüli fáradhatatlan tevékenységét legfeljebb az idősebb kollégák nézték egy kis irigységgel. A falu viszont repdesett: végre egy olyan pedagógus, aki nemcsak tanít, hanem az ifjúság szívét, a falu lelkét is ki tudja bugyolálni. Csupor Ágnes tanítónő is úgy érezte, hogy eddig soha nem tapasztalt szívmeleg varázslat veszi körül, s valósággal elszomorodott, amikor már csak néhány nap volt hátra az iskolai évből. Ügy tervezte, hogy a nyári szünidő alatt két hetet tölt otthon szüleinél, majd felutazik Pestre a rokonokhoz. Egy kicsit kiriszálja magát a városban, aztán lesz Ideje még bőven arra is, hogy a pedfőiskola levelező tagozatára felkészüljön. Éppen ezzel kapcsolatban kellett beugrania egyik délután a járás művelődésügyi osztályára, amikor ösz- s2etalálkozott Telekes Miklóssal. A fiú a traktora helyett, most a motorján ült. — Elviszem én szívesen — ajánlkozott nagy örömmel a legény, s a tanítónő nem is kérette magát. Felkuporodott a motorra, de mielőtt elindultak volna, szereztek a kisasz- szonynak is egy sisakot. Visszafelé a kecöli erdőnél valamit hátraduruzsolt a fiú, majd letért a műútról. Ágnes megijedt, de mire a motor megállt összeszedte magát, s úgy ugrott talpra, mindenre készen, mint egy kis vadmacska. A szava is neki jött meg előbb: — Mi akar ez lenni Miklós? A fiú zavartan pislogott — Beszélj! Mert nincs sok időm. Különben nem vettem volna igénybe jóhiszeműen — emelte feljebb a hangját a tanítónő — a segítségedet — Én... nem akartam rosszat — tért ki a lány vádoló, szúrós tekintete elől a legény. — Akkor fordítsd meg a motort — szólt határozottan a leány, de a fiú csak téblábolt. Látszott, hogy szörnyű nagy vívódása van, s így inkább szánnivaló már, mint félelmetes. Erre a tanítónő is határozottabb lett — És most mit csináljak veled? Miklós cigarettát vett elő, de keze láthatóan remegett, amikor meggyúj tóttá, s aztán néhány slukk után már kereste a lány tekintetét Jó volt belenézni, de csak hunyorogva bírta mint a napot. Hunyorogva, ami most, hogy a sisak eltakarta a szemöldököt, komikusnak tűnt. Mintha a hosszúkás arc is kikerekedett volna. Csak az ajak íve ... — Hallod? — zökkentette ki a fiút tekintete legeltetéséből Ágnes. — Csak azt akartam mondani — bugy- gyant ki Miklós száján a vallomás —, hogy én nagyon szomorú leszek, ha elmegy ... — Kedves vagy — öntötte el a pír Csupor Agnes arcát, aztán észbe kapott: — De most már akkor ... menjünk. A fiú kelletlenül vetette át lábát a motoron, i várta, hogy a tanítónő is felüljön. — Na, persze — szólt hátra a vállán keresztül — maga ezt úgysem érti. — Mit nem értek? — Hát, hogy egy ilyen magamfajta, hogy is merészel egy tanítónőnek... — Most aztán végképp nem értelek. — Ha tegezve mondanám, úgy ... biztosan megértené. A tanítónő leugrott a motorról. — Idefigyelj, te pupák katona. Nem mondtam már néhányszor nektek, hogy akit én tegezek, az nyugodtan visszategezhet. A fiú a motorra huppant. Vállas alakja most valósággal meggörnyedt. A bolond is jól látta, honnan fúj a szél. De a tanítónő többet is akart tudni: — Mondd, mondd csak ki, ami a szíveden fekszik, de tegezve! A fiú újra kitámasztotta a motort, majd sután a lány felé fordult. — Hiszen... utói tudnám én... azaz, tudnálak érni, ha te is akarnád ... Hát így kezdődött. Es Csupor Ágnes tanítónő nem utazott el a faluból. Egy hét múlva azonban hívatta az iskola- igazgató. — Mi van kollegina ? Miért nem élvezi a szabadságát? — őszinte lehetek? — Elvárom magától. — Azért, mert Telekes Miklóst segítem a felvételire. — Nocsak — húzta el gúnyosan a száját az igazgató, de Agnes nem vett észre semmi rosszindulatot, s lelkesen magyarázni kezdte, hogy a traktoros jelentkezett a gépipari technikum levelező tagozatára. — Talán bizony a maga szép szeméért? — Az lehet — kapott észbe a kis tanitónő, s dacosan nézett szembe az igazgatójával. Az igazgató köhécselt, lesimogatta néhány szál haját, majd kijelentette: — Ha nem tudná kollegina, az egész falu meg van botránkozva. Ha azonnal csomagol, és elmegy, talán még nem késő. — De miért? — Ne játssza tovább az ártatlan virágocs- kát — türelmetlenkedett az igazgató, majd higgadtabb hangon: — Mert nekem ugye.™ szóval felőlem úgy él, ahogy magának tetszik. Csak nem itt! Falun nem engedheti meg magának egy tanítónő azt, amit ön csinál. — Miért? Hát mit csinálok én? — Ezt kérdezze meg azoktól a szülőktől,' akiknek a gyerekeit tanította, meg azoktól a fiataloktól, akik közül felcsípett magának egyet — És, ha ezt tettem volna? Talán apácának jöttem én ide? Tudomásom szerint semmi olyat nem követtem el, ami az íratlan, vagy akár az írott társadalmi erkölcsbe ütközne. — Nézze Ágnes — najolt közelebb az igazgató kollégájához. — Én csak jót akarok magának. Hallgasson rám. Maga nemcsak szép és csinos, hanem okos kislány is. Sokra vihetné a pályán, ha ... nem feküdne le egy közönséges traktorossal is. Mert tudja, egy tanítónő — akarta mondani, de ez már a torkán akadt, mert Csupor Ágnes csöpp kis tenyere csattant az arcán. Ezután a tanítónő a lakására rohant, pedig elkeseredett szíve szerint félre kellett volna verni a harangokat, a falu főterére csődíteni a népet, s a szemükbe mondani: hát ilyenek vagytok emberek? Vagy melyik az igazi arcotok? Két fiatal kapcsolatában nem tudtok elképzelni mást. csak bujálkodást? Hát olyan lehetetlen az még ma is, hogy egy fizikai és egy szellemi dolgozó megtalálja egymást? tta lir»l van ő? Miklós! Most miért UU1 nincs itt?! Most... éppen most, amikor..., de csak hasadna meg már a föld ... A föld nem hasadt meg. Telekes Miklós sem került elő, hiszen rotációs kaszát vontatott kint a réten. A termelőszövetkezet kocsisa később ellenben megállt a tanítónő lakása előtt. És amikor az öreg elúnta a várakozást, bekiáltott: — Igyekezni kéne, kisasszonykám, ha a délután háromórás vonattal el akar menni!... ZELK ZOLTÁN: H A Ahol az útjuk megfutott szelek, ahol a hajléktalan árnyak, ahol a törött szárnyú záporok menedéket találnak, ahol egy asszony léptei alatt OTT a fű nem hajlik, jég he nem szakad., ahol a perc az ágakon tollászkodva megül, már föl se rebben ha ott, ha ott, ha végül is a bekerített csendben. Illusztráció Mikszáth Gavallérok című regényéhez (Jánossy Ferenc metszete) /
