Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
VAROSRÉSZLET (Iványi Ödön tusrajza) NÄDASDY ÉVA: TASNÄDI VARGA ÉVA: Sírás második személyért MenyasszonyKevés ami enyém a TE halott tánc s nem fogadnak be ar árnyak meg kell maradnom valóságnak Zsombékos útra léptem. bár nem tudom s a korhadt fűzfák odva mi az süni van arany méheket küldött minden kívülem rekedt elébem követségbe. nem fonnak be — Itt repül most a násznagy, ezüst szeretetek zümmögő brummogással. nincs barátom és megkérdezi: — Jössz-e, mint a vándor felkészültél menyasszony? a városokhoz közeledek. S a hévizgyörki réten más életekhez előttem táncol újra és elveszek gyerek-esküvőm percei a határon mikor a lánypajtások papsajt-koszorút tettek Nekem nem fontos szélben játszó hajamra. — Zavart kisfiú-férjem ami másnak Sápi Miska volt akkor, az elmúlásnak és kézen fogva jártunk TE halott vagy a Galga menti fűben. szerettelek emberben — Sírját soha nem látom, virágban dermedt halott lett 5 Is dalaim fohászok: a Don menti kanyarban. születtél éltél a vágyban En pedig itt a réten saját mitológiámban fejem meghajtva állok. képzeletem elhanyatlott és hallgatom a méhek virág a halhatatlanságban. ismétlő zümmögését: — Felkészültél menyasszony? Fodor Máriás Párbesz MUTATTAM már a névjegyét? Dr. Kőscaegvári J. Tamás. Jogász. Látod? Megadta a tetefonszámát is. Felhívtam. Az anyja vette fel a telefont. Hetvenöt éves. Agy-érelmeszesedése van. Rendes. A fia is rendes. Feleségül megyek hozzá. Tudod, hogyan ismerkedtünk meg? A harisnyámat igazítottam egy kapualjban. Akkor jött arra. Gyorsan megfordultam. Megállt előttem, mit ugrálok, mondja, ne féljek tőle. Mondom, nem félek. Kinevetett,1 hívott, menjek vele. Miért mennék, maga ivott, mondom. Csak jött mellettem. Egy pohár oolát se iszik? — kérdezte. Colát nem, csak sört Egy korsóval Sóletet is ettünk. Én késsel, villával, ö meg elkezdi kanalazni. Mondom neki, előttem nyugodtan ehet késsel, villával, nem kell megjátszania, hogy nem úriember. Képzeld, nyolc nyelven beszél. Olaszul franciául angolul németül, oroszul és nem is tudom, még hogyan. Ez jó, engem is ösztönöz. Nem is értem! Igaz, én nem sokat beszéltem magamról és oroszul én is tanulok. Nyolc nyelven beszél! Először nem tetszett De most már igen. A haja? VÜágorf»raa. Barkója is van. Es finom a keze. Kövér, de az nem baj. En szeretem a kövér embereket Azt mondta, feleségül vesz. Agglegény. Tele van nőkkel így mutatkozott be: Szándbéd. Nem nő kell neki. Az sok van. Szerinte érdekes vagyok. Jópofa. Pedig 6 sokat tud. Nyolc nyelven beszél En nem sokait tanultam. Csak használom az eszemet Mindig ilyen emberekkel jövök össze. A MÚLTKOR is azzal a költővel Négy estén keresztül együtt vacsoráztunk az InitercontLnentálban. Nagyon jópofák. A másik költő nekem jobban tetszett. Olyan csendes, figyelő. Hanssal tele van rögtön a szoba. Magnussal ismerkedtem meg először. Állok a gépem mellett, egyszercsak észreveszem, hogy egy alacsony, bőrkabátos férfi néz be az ablakon. Elkezdek hülyéskedni, orrot mutatok neki, de ő nem nevet, csak néz szótlanul. Másnap az Egyetemi Színpadon újra láttam. Azonnal ráismertem. Nagyon rendes ember. Magáról alig beszélt, mindig csak Harisról. Verset is mondott. A magányról. Ismeri a magányt. Ezért is szerettem meg annyira. Másnap eljött újra a műhely elé. Most 6 kezdett integetni. Nevettem. Aztán bejött. Próbáltam megértetni magam vele, de akkor még egy szót se tudtam németül. Jött persze egy tolmács; mondta, Magnus kér, menjek fel este az Intercomti- nentálba. Felmentem. Négy estén keresztül együtt vacsoráztunk. Teleettem magam. Gondolhatod. Ott ismerkedtem meg Hanssal. Odajött, átölelt, megcsókolt. Szerintem ivott. Volt egy tolmácsunk is, egy huszonhárom éves bölcsész. Rengeteget beszélgettünk. Kérdeztem, miért jöttek hozzánk? Nevettek. Magánút, mondták. Turistáskodnak. Istenről is beszeltünk, meg az emberekről, hogy milyenek. Magnus megígérte, hogy az új kötetét majd dedikálja nekem. Hát ilyenek. Ez a Tamás is ilyen okos. Nyolc nyelven beszél. Mondtam neki, hogy egy darabig most ne találkozzunk, amíg megcsináltatom a fogamat. Nevetett, kérdezte miért, így nem tudok jól harapni? Felhívott a műhelyben is. Mondta, a mamával is akar beszélni. Negyvennégy éves. En harmincöt Szülök majd két éd gyereket. Még szülhetek. Nem sokat beszélek neki magamról, jobb ha nem tud mindent. Házias vagyok. Én házias vagyok. Ö jogász. Irtó intelligens. Megnézte a tenyeremet és azt mondta, ez egy gyilkos keze. Egy börtön töltelék keze. Nézd csak, te értesz a tenyerekhez? Ugye hülyeségeket beszél? Tudom, hogy viccelt. Felhívtam otthon. Az anyja vette fel a telefont. Irtó kedves öregasszony. Agy-érelmeszesedése van. Sokáig beszélegttünk. Te, én feleségül megyek ehhez az emberhez. Mutattam már a névjegyét? Nézd csak! Jogász. Diplomája van! Neked is azt mondom, ha tudsz, menj férjhez! Én is fórjhezmegyek. Ha nem vesz el, az se baj. Szülök én magamnak két gyereket. Én nem kapaszkodók senkibe. Sok ilyen érdekes emberrel akadtam össze. Leszólítanak az utcán, elmegyek velük. Hamar rájönnek, hogy nem vagyok olyan, amilyennek gondolnak. Akkor otthagynak. De addig jó. Beszélgetünk. Sokat tanulok tőlük. Amíg vannak, addig csak rám figyelnek. Én nem futok utánuk. Tudom, hogy azt nem szeretik. JÁNOSKÁVAL is sokai beszélgetünk. Kérdezi, miért iszom sört? Hogy aludna tudjak, mondom. Te, hogy én miket álmodok összevissza ! Nem ismersz valamilyen álomfejtőt? Várj, ne menj még! Mikor jössz újra? Mondom, ha tudsz, menj férjhez! Ha nem mész, az se baj! Én elégedett vagyok így is. Szülök majd egy-két gyereket. Anyádé- feat csókolom. Vigyázz, te! Ezt jól megcsináltad! Ez nem betonút! Megütötted magad? Nem? Pedig jól elhasaltál .. Hilda Pereras KISG AR AS N yolcéves fickó: ez azt jelenti, hogy az ember lógó cipőfűzővel szaladgál, nem akar mosakodni, lökhajtá- sos pilóta, futballsztár, cowboy vagy Robinson szeretne lenni; azt jelenti, hogy az ember elhasznált vonatjegyeket, üvegeket, csavarokat és drótdarabokat gyűjt, vagy esetleg golyót, töltényhüvelyt, ceruzacsutkát. De amit leges- legjobban kíván, az a ló. Még akkor is, ha az ember őr egy autóparkírozó helyen, vagy újságárus, és nem tudja megvenni azokat a filléres füzeteket, melyeknek az újság- bódén mindig csak az első oldalát olvashatja el. Futball- labdája csak egy cigarettásdoboz, vagy egy papírgombóc, íján, amellyel lődöz, húr helyett madzag van, és szuperman- ruháról, tőrről, vagy igazi bőrlabdáról álmodozik. De az a ló, amiről Kisgaras álmodik, valóban létezik. Keresetéből mindennap félretesz egy pár centavót, mielőtt hazaadná a pénzt, és egy este így szól az anyjához: — Anyu, veszek magamnak egy lovat. Anyu fáradt és agyondolgozott. Leteszi a vasalót, és felnéz. — Lovat? Megbolondultál, fiam? — Barnát, és a szőrén fogom megülni. — Na, de kisfiam, miket beszélsz itt össze-vissza? Tudod egyáltalán, hogy mennyibe kerül egy ilyen ló? Csak, hogy megvedd, ötven pesóra van szükség. Gondold meg, ötven pesóra! Az majdnem annyi, amennyit apád egy hónap alatt kérés. Akkor aztán a lovat esszük? És hova teszed? Csak nem mihozzánk a szobába? És mit adsz neki enni? Talán lisztet? Nem, nem fiacskám, ne is ábrándozz róla. — Igazad van, anyu. A ló nem fér a szobába, és a lisztet sem eszi meg. Inkább mégse veszek lovat És Kisgaras elhatározza, hogy kutyát vesz magának. De jó nagyot, nyírott fülűt, hosszú lábút. Ilyen kutyát lát néha a gazdagok kertjében. Egy ilyen kutya majdnem ugyanaz, mintha ló lenne. — Anyu! — mondja —, nem veszek lovat, kutyát veszek, de egy nagy barna bundást. — Menj csak el a mészároshoz, és kérdezd meg, hogy mit eszik a kutya. Kisgaras elmegy a mészároshoz. — Te, Venancio, tulajdonképpen mit eszik egy nagy kutya? — Hát — válaszolja a mészáros a fejét vakarva —, van-, nak kuncsaftjaim a Country Clubból, azok három font húst' vesznek mindennap, de a legjavát ám, és két liter tejet. Kisgaras elcsodálkozik. Három font húst mindennap! ök otthon egész héten nem esznek annyit. Így hát fajkutya nem jöhet számításba. Sokkal jobb lesz, ha egy egészen közönséges kóborkutyát szerez, egy kis borzasát. Az sokkal ragaszkodóbb, mindenhová követi az embert, és ha Kisgaras a parkirozóhelyen őrzi az autókat, egy kicsit játszhat is vele. Világos: egy ilyen kutyus az igazi. — Te, anyu — mondja az édesanyjának —, nem kell nekem semmiféle íajkutya, csak egy egészen apró. — Ugyan, eredj már azzal a korccsal — feleli az édesanya —, az mindenfelé elkószál, aztán megharap valakit, és kész az összezördülés a rendőrséggel, mert lehet, hogy veszett volt. Van elég bajom így is, semmi szükségem még egy korcsra is. Kisgaras figyelmesen végignézi az édesanyját. Igen, egész nap el van foglalva a mosással, vasalással, stoppolás- sal, főzéssel. És Kisgaras megszólal: — Igazad van anyuci, nem kell kutya. Néhány napig töprengve jön-megy. A mindenségit, csak kell olyan állatnak lennie, amelyik se húst nem eszik, se dolgot nem ad. De persze fel kell vennie a karjára, hogy játszani tudjon vele, és vele kell, hogy menjen mindenhová. Egy macska fut át előtte az úton. Sovány és borzas, és a farka égnek áll, mint egy antenna. Kisgaras boldogan viszi magával a nyávogó macskát, és azonnal érdeklődni kezd, hogy mit eszik. Tiszta szerencse: elég neki egy tányérka tej, mert meglehetősen kicsi. A saját tejrészéből fog neki adni. És még a parkírozóhelyre is magával viheti. A macska dorombolva dörgölőzik a lábához, és ráadásul kék szeme van. A macska az igazi! Nevetséges, hogy mindjárt nem erre gondolt. — Nézd csak, anyu. mim van? — Remélhetőleg kandúr. Mit csinálok a kölykökkel, ha nőstény? Anyu nem tudja megállapítani, hogy kandúr-e. Hazajön édesapa. Felemeli a macskát és megnézi. Kisgaras feszülten figyeli. — Hagyd futni, Kisgaras, nőstény. Minden szíre-szóra lekölykezik, aztán bukdácsolhatunk a kismacskákon. Kisgaras fontolóra veszi a dolgot. Nem, ő nem fog a kismacskákon bukdácsolni, a szoba anélkül is kicsi. Nem kell a macska. Ezt is feladta. Már három napja áll a parkírozóhelyen; és megpróbál csak az autókra gondolni, amelyeket őriznie kfitL A lóval nem ment a dolog, a kutyával és a macskával szintén nem. Mégiscsak egyedül kell maradnia. És ha szerezne egy gyíkot? De abban meg mi a jó? Egy darabig elszórakozik vele, megbámulhatja, amint ide-oda cikázik, vagy hirtelen levegő után kapkod. Csakhogy a gyíkok mérgesek és harapnak. Hát a béka? A, nem, az jóformán semmi. Csak megijedek tőle, és kész a veszekedés. Egyáltalán semmi értelme sincs, hogy örüljön valaminek, mert úgysem lesz semmi az egészből, és csak bosszankodik miatta. Végigmegy a Galiano utcán egész a San Rafael utcáig. A sarkon egy férfi áll, és egy Icipici teknősbékát akar eladni, ami egy üvegben mászik körbe-körbe. Tíz centavóba kerül. — Mit eszik a teknősbéka? — érdeklődik Kisgaras. — Egy morzsányi húst, vagy kenyeret, miegymást Kisgaras odébbmegy, és gondolkozik. A teknősbéka nem dorombol és nem nyávog. De dülledt szeme van, és pikkelyes nyaka, és ha behúzza a fejét, és elbújik a páncéljába, olyan, mint a kő. A kicsinyein nem bukdácsol az ember, annyi húst sem eszik, mint a kutya, nem olyan drága, mint a ló, és sokkal szebb, mint a gyík, vagy a béka, az egyszer biztos. Hát ide azzal a teknősbékával! Alig keresi meg a parkírozóhelyen a tíz centavót, elmegy az árushoz a Galiano utca és a San Rafael utca sarkára, megveszi a teknősbékát és beledugja egy zacskóba, amire két szellőzőnyílást fúrt. Egész nap áll a tűző napon, őrzi az autókat, és néha meghallgatja, hogyan motoszkál a zacskó. Végre van valamije, ami csak az övé. Egy apró, sötétzöld teknősbéka, kidülledt szemmel, karmos lábacskával. Este megmutatja az édesanyjának. És ha az édesanyja a teknősbékát is ellenzi? Kisgaras végigsimítja az állatka kis fehér hasát. A teknősbéka mindent megeszik, egy morzsányi húst, vagy kenyeret, a kicsinyein nem bukdácsol az ember, nem ugat, nem kap veszettséget, és a rendőrséggel sem okoz összezördülést. K isgaras odaáll az édesanyja elé, előhúzza háta mögül az összegyűrt zacskót, felemeli a fejét, és egy kis aggodalommal a hangjában, kérdezi: — Anyu, és egy teknősbékát? — Úristen, kisfiam, mit beszélsz? — Hogy tarthatok-e teknős békát? —Az édesanya ránéz. Hirtelen elneveti magát, arcáról gyengédség sugárzik. — Hát persze, kisfiam. Tegnap találtam véletlenül egy , üres üveget, és arra gondoltam, hogy abban éppen egy tek- ‘ nősbékát tarthatnánk. Hozd csak ide, kisfiam. Teliér Gyula fordítása NÓGRAD — 1972. június 4., vasárnap 9 f
