Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
Építők napja a mpgyében jWllipii'f'fl napon az Különös szeretettel köszöntjük a mai gos lakások helyén korszerű, modern otthonokat hoztak létre gyében építőket, akik a valamikori nyomorúsáSalgótarjánban és a me* Az építőiparhoz tartozó öze* ktleneszéztízennégy dolgozó vernek és vállalatok megyeszerte hette át a törzsgárda.igazol- röpgyűlésekkel, ünnepi rendez- vány». vényekkel köszöntötték az épi- A vállalat központi ünnepsé- tők napját, A Nógrád megyei gére vasárnap kerül sor az épi- Állami Építőipari Vállalatnál eb- tök szállójában. Az ünnepi béből az alkalomból negyvenhét szédet jutalmazások és kitünte- brigád nyerte el a Szocialista tések követik. Hetvenhárom dől Brigád címet, arany foko- gozó részesül Kiváló zatot három, ezüst fokoza- kitüntetésben, ketten tében többek között « kövérek és soványak is megmérkőznek egymással. A salgótarjáni öblösüveggyárban és a síküveggyárban szintén röpgyűlések voltak. Ezen kívül sportrendezvények szerepelnek a műsorban, A Síküveggyár- Dolgozó ban egy Építőipar Kiváló Dolgo- jutalmat zója és három Kiváló Dolgozó tot tíz, bronzot tizenhárom, kapnak. Utána a Mártírok úti kitüntetést adományoztak. Az zöldkoszorús jelvényt tizenkettő iskola ad ünnepi műsort. Ebéd üvegipar június 11-én ünnepli az és oklevelet kilenc brigád ka- után sportversenyekkel folytató- építők napját a gyáregységek pott A pénteki röpgyűléseken dik az a program, amelynek kere. részvételével, Budapesten. \Nem kell komoly* m ven M Mit gondolnak, mennyibe kerül manapság nálunk egy MK 21-es táskamagnetofon? A, dehogyis kétezernyolc- száz forint. Látszik, régen néztek körül valamelyik szaküzletben alaposabban, hogy megvásárolják a mindennapi betevő magnetofonjukat. Régebben lehet, hogy annyiba került, de azóta már sok víz lefolyt a Dunán. S, abban az árban különben sem voltak benne a tartozékok. Hát akkor mennyibe kerül? Egyik ismerősöm váltig es- küdözik, hogy ezeknek a formás készülékeknek a hivatalos bolti ára kerek háromezer forint, ö már csak tudja, mert nemrégen vásárolt egy ilyen masinát, s neki ennyiért adták. Bizonyítékul előhalászta valahonnan a számlamásolatot és ingerülten meglobogtatta az orrom előtt. Attól lett egy kicsit ideges, hogy állítólag valamelyik budapesti üzlet kirakatában kétezerhatszáz forintért is láttak hasonló készüléket. Egy héttel később a Bajcsy-Zsilinszky úton egy kirakat előtt földbe gyökerezett a lábam. Az ismerősöméhez kísértetiesen hasonlító magnetofont láttam, amely szintén fekete volt, lapos, MK 21-es és kétezernégyszáz forint. Még föl sem ocsúdtam a meglepetésből, amikor karon ragadott egy valamikori osztálytársam és elvonszolt a közeli Bizományi Áruházba. Akik ismerik valamennyire ezt a népszerű intézményt, azok jól tudják, hogy ide aztán nem igen vesznek be újabban selejtes árut. Ha valaki jó „bótot" akar csinálni, az üzletből nyomban szaladhat a friss szerzeménnyel a bizományiba, s még akkor is ráfizethet pár száz forintot. Használni a világ minden kincséért se szabad, mert azt némelyik gyártmány nagyon rosszul tűri, és a becsüs azt már kilométerekről, szél ellenében megérzi. Szóval, itt is láttam egy MK 21-est. Fekete volt, lapos, vadonatúj, garanciális, stb. Az ára ezernyolcszáz forint. Még az első kérdésnél is nehezebb lenne arra válaszolni, hogy akkor mennyit is ér manapság nálunk egy MK 21-es magnetofon? Amennyi az ára? Budapesten ezernyolcat, Salgótarjánban háromezret? Talán bizony egyes városok és vidékek klimatikus viszonyai kedvezőtlenül hatnak a magnetofonok „árfekvésére”? Akkor be kellene vezetni a vízállásjelentések mintájára a magnetofon árállásjelenr tést a rádióban. Valahogy így: A magnetofon ára Győrött apad, Dunaújvárosnál enyhén emelkedik, Pécsen változatlan... Tulajdonképpen azért nagyon jó dolog, ha az üzletek abban versenyeznek egymással, hogy leszorítják az árakat. Ami engem illet, mégse veszek magnetofont. Nem tudom, valahogyan elment a kedvem tőle. Hátha még alább is adja magát. Akkor meg minek dobjak ki érte ezernyolszáz forintot? — is — Munkaügyi viták — emberi ügyek Törvényesen, igazságosan, emberséggel Az a levél olyan volt, amire azt szokták mondani: aki írta, nem ismeri a társadalmi érintkezés szabályait, vagy pedig teljesen elveszítette az eszét. Egyszóval papírkosárba kívánkozott, de az elnök nem dobta oda. Hosszasan elgondolkodott felette, aztán válaszolt a feladónak. —■ Legalább tíz helyre írtam már — panaszolta az ember megtört csendességgel, amikor bejött az irodába —, de választ még nem kaptam. Gondoltam, még egyszer próbálkozom. Ha maga sem segít rajtam, hazamegyek és nem tudom mit csinálok a hat gyerekemmel. .. Forrt benne az Indulat, s Janusek Gyula, a területi munkaügyi döntőbizottság elnöke nem győzte csitítani. A türelem, az emberi ügyek bonyolultságának átérzése azonban most Is használt: lassan kibontakozott egy addig sokat kilincselő ember keserves problémája. Beteg volt, kimerítette a a táppénzes! dót, de se le nem száza- lékolták, se ki nem írták munkába, e ott állt jóformán fillér nélkül. A segítség azonnal kellett, s nem is maradt el. A megyei tanács elnöke és az egészségügyi osztály vezetője azonnal intézkedtek, s Janusek Gyula szobáját egy bizakodó mosolyt! ember hagyta eL Munka helyett ügyeskedéssel — Huszonkét éve foglalkozom döntőbizottsági problémákkal — kutat emlékei között a TMDB-elnök. — E nem kis idő alatt arról győződtem meg, hogy a munkaügyek minden esetben emberi ügyek, tájékozatlansággal, vagy az emberi tulajdonságok valamelyikével állnak összefüggésben. Itt vannak például az ügyeskedők, a fineszes ra- vaszkodók, akik az ellenőrzés hiányosságait, vagy a rendeletek, törvények hézagait próbálják a saját hasznukra fordítani. Mint például az a gyógynövénygyűjtő, aki ötperces munkával próbált hatvanezer forintot keresni. Az egyik állami gazdaságban járt, s látta: mennyi szép komló van ott. Kapta magát, levelet írt a Herbáriának, felajánlotta a termést, s aztán nem is volt más dolga mint várni a tetemes jutalékot. Az összeget természetesen sokallták, s a döntőbizottsághoz fordultak. Ha a gyűjtő munkaszerződését betű szerint nézték volna, megillette volna a követelt Ö6Z- szeg, de minő igazságtalanság lett volna néhány perces munkáért hatvanezer forintot fizetni. Az ügy végül a Legfelsőbb Ügyészséget is megjárta, de ott is a döntő- bizottsági határozattal értettek egyet. Hasonlóan érdekes az a kártérítési ügy is, amit nemrégiben tárgyaltak, s amelyben ugyancsak az ellenőrzés hiányosságait és azokat a bizonyos kiskapukat próbálta kihasználni néhány haszonleső. Egynémelyik machinációnak bűncselekményszaga volt, a TMDB-re azonban csak a kártérítés megítélése tartozik, s ezzel nem is maradt adós. mert törvényeink és íratlan társadalmi morálunk szabályai megkövetelik a haszonlesőkkel, a nyerészkedni akarókkal való következetesen szigorú bánásmódot. Ezernél több társadalmi munkás Az esetek többségében bonyolult munkaügyi vitákkal Nóerád megyében 153 munkaügyi döntőbizottság foglalkozik és természetesen a Salgótarjánban található területi munkaügyi döntőbizottság. Annak a több mint ezer társadalmi munkásnak, aki időt, fáradságot nem kímélve próbál igazságot tenni, a viták csökkenése és a döntésekhez szükséges jártasság növekedése ellenére is bőven akad tennivalója. Egy röpke összevetés: 1968- ban a megyében 1300 ügyet tárgyaltak, 1971-ben pedig mintegy 1000—1100 vitát kellett eldönteni. A munkaügyi törvényesség tehát javult, a vállalatoknál, üzemeknél és hivatalokban jobb az ügyintézés. A kedvező gazdasági és politikai légkör következtében csökken a munkaviszony megszűnése, ritkul a jogtalan felmondás és áthelyezés. Az a több mint ezer ügy, amit évenként most elbírálnak, többnyire anyagi felelősségrevonás, bérprobléma, nyereség, jubileumi jutalom, vitás prémiumok és újítási díjak. Nem mindegy persze, milyenek az elbírálások. Igaz, nehéz mindenkinek megelégedésére dönteni, de ez nem is mérvadó. A mérce b törvényesség, az emberség, s a szocialista demokrácia nyújtotta lehetőségek valósággá váltása. Tapasztalat, hogy a demokratizmus keretei között megszaporodott a vállalatok irányításába történő beleszólás. Ennek ellenére csökkent a fellebbezések mennyisége. Amíg korábban a vállalati' döntőbizottságoktól az ügyek 50—60 százaléka került a TMDB-re, addig most csak mintegy negyven százalékban kell másodszorra is állást foglalni. Tehát a vállalati döntőbizottságok nagyobb jártasságot szereztek a törvények ismeretében, ugyanakkor a vállalat- vezetők is jobban biztosítják a feltételeket, fokozottabban betartják a törvényességet. Lehetne még jobban Persze senki se higgye; hogy Nógrád megyében, vagy bárhol az országban most már minden rendben van, s a munkaügyi viták szép lassan elsorvadnak. A gazdasági reformmal egyidős kedvező arányváltozások imponálók, de nem idealizálhatók. Egyre szaporodik például a tsz-alkalma- zottak problémáinak száma: Helyzetük furcsa és nagyjából még mindig tisztázatlant Aztán itt vannak a telephelyek. Az egyiken — bár a munkások létszáma tetemes — nincs döntőbizottság, a másiknál viszont a területileg illetéktelen fővárosi központban akarnak határozni mindenről. S egy figyelmeztető jelzés: van vállalat, ahol a munkaszervezés hiányosságai miatt szabad szombaton és vasárnap is berendelik munkára a dolgozókat, de nem az előírásokkal egyezően fizetik a bért, s aztán következik a vita, a döntőbizottsági tárgyalás. És végül: akad még hely; ahol valósággal csinálják az ügyeket. Figyelmen kívül hagyják a TMDB határozatát, s a dolgozó a bírósághoz fordul végrehajtásért. Amíg az dönt, pocsékolódik az idő, növekszik a feszültség, romlik a munkahelyi hangulat. Ezek további hatásait már ne is boncolgassuk. Inkább még csak any- nyit: senki se feledje, hogy az ügy mögött mindig emberek vannak. Szolnoki István K int Lazanyán bokáig ér a sár. Nem olyan közönséges sár ez, hanem sűrű, és vörös. Igazi vörös agyag és ragad, mint a szurok. Takács Jóska, a kertész dicséri, hogy azért jó, mert ilyen. Márpedig, ha ő mondja az úgy is van. Tömzsi, vasgyúrónak beillő termetét kihúzza, hangsúllyal erősíti szaktudását — A gyümölcsfák ezt szeretik... Ha ezt szeretik, akkor jól választották a helyét, mert ez már több mint gyümölcsös. Lány a gyümölcsösben Nagyon hiányzott Oravecz Marika. Ö beszédesebb, járatosabb is az idegenek között Borbála megsértődött. — ö még ennyit sem beszélne ... N em is azért voltam én ott Lazanyán, hogy olyan sok mondanivalója volna ennek a két hajamásikba fordultak. Barátunk nadrág, gumicsizma a felsze- a szót. Mondta, Hogy Lazavégül is nem tudta merre jár- relése. Reflexszerűen a haját nyán jonatán, starking, meggy, nak. Bevallani viszont nem igazgatta. dió, körte meg minden van. merte.. A gépkocsi vezetője — Rosszkor jött, Oravecz — Most én vagyok a vezető, sejthetett valamit, mert sűrűn nincs itthon. A városba ment. amíg Pelhős oda van. kérdezgette: Történt néhány héttel ez- — És a lányok? — Most merre? előtt egy szakmunkás-találko- —A lányok...? A lányok donnák. Hanem azért, mert — Arra — mutatta a köny- zón, hogy Oravecz Mária meg- dolgoznak. Sok most amit esztendeje annak, hogy kivelő, de sejtelme nem volt, hívott Lazanyára. Ketten dől- tenni kell. Meglepett bennün- léptek az iskolából es gyümerre az arra. Végül meg- goznak ott szakmunkásként, két a monélia, a fuzikládium, mölcstermesztő szakmunkáspillantotta a kerítést. Borbála, a kékszemű és Má- a lisztharmat — tudós mód- ként dolgoznak a gazdaság Ilyen hely ez a nándori gyű- ria, a mindig vidám lány. jára elborult ábrázata. szolgálatában. Érdekelt, homölcsös. Azért itt is van az Együtt jártak az általánosba, Borbála elfordította fejét, gyan élnek. Mária meghívása Gyümölcsös háromszáz hol- eligazodásnak egy titka. Ki együtt végezték a szakmun- Halvány mosoly suhant át ar- is kötelezett. Hát ezért. Bordón. Az egyik szegélye Csukor- kell menni másfél kilométer- kásképzőt Balassagyarmaton cán. Foga alatt megroppant a bála mondogatta, hogy sotanyánál, a másik Tarpásnál, nyire a főbejárati kaputól és így kerültek az állami gaz- cseresznyemag. Ezután már kát dolgoznak, amíg Takács aztán Terénynél és Magyar- pelhős Mihály házáig, ö itt a daság gyümölcsösébe. A gaz- nem mondott semmit. Hol Ta- nem volt jelen. De azt Is nándornál. Ha a dzsungelben kertész, és kint lakik a gyű- daság taníttatta őket. Oravecz kácsot, hol engem figyel. Pe- hozzátette, hogy keresnek is. eltévedhet az ember, Itt ha- mölcsösben. Ott kell hallga- az intézkedőbb. Terényben dig Takács biztatta is. Másfélezer forint havonta nem sonlóan. Ki tud itt eligazodni tózni. KISZ-titkár is. Most is ifjú- — No, csak nyugodtan, kis pénz. Az igazgató intézkea számtalan utcában. Ne vegye Messze lánctalpas traktor zú- sági ügyben ment a városba, mindent el kell mondani. désére a ruhapénzt is megrossz néven a Nándori Állami g0tt. Ez viszont nagyon mész- onnan pedig a gazdaság köz- Senki sem tudta mi az a kapták. Talán ha valamilyen Gazdaság főkönyvelője, de ki- sze volt. Állandóan takarítják pontjába, a ruhapénzt felven- minden, de ha Takács így ki- mosdó, meg valamilyen öltöbírhatatlan nem elmondani a fák közét. Közelebb fűrész- ni. Jár nekik. Maga az igaz- vánta, akkor hát halljuk. Mi zőjük volna. Mert ilyenről is amit éppen ő mesélt, méghoz- gép hasított bele a csendbe, gató biztatta őket, hogy men- tagadás, szokatlan lánytól, de beszélni kezdett a lány, de Az erdő felett pedig finom jenek érte. Szeretik az igaz- Borbála egy árva szót nem nem fejezte be. Szegény Borfüst lebegett. gatót, aki ha arra jár, nem szólt, csak a cseresznyemaggal bála, el tudom képzelni mit Ott, ahol a rózsát égették, mulasztja megkeresni őket. játszott, mintha számára a vi- hogy szépüljön a tavak kör- Borbála mindezeket elmond- lágon ez volna a legfontosabb, nyéke, ott volt az a lány, ta, amikor Takács is oda jött. A szemében volt valami pi- Bucsánszky Borbála, Oravecz A lány letépett egy rózsaszín ciny pajkosság, amikor a böl- Mária barátnője. Barnára sült cseresznyét. Aztán a magját cselkedő Takácsra pillantott, arca, hamvas mint a tizenéve- forgatta nyelvével. Fogai ki- A szeme kékje nagyon villantak, anTikor kipattant zá olyan ízzel, hogy kedvemet szegje megkeresni azt a két lányt, aki ebben a gyümölcsös rengetegben dolgozik. Az egyik miniszterhelyettest kísérte Lazanyára. Jó idő volt, kocsival mentek. Aki látni akar, ne is menjen ide gyalogosan. Idő kell a bejá- seké, kap Oravecztől, ha olvassák majd, hogy amikor ott jártam, neki mindennél fontosabb volt a cseresznyemag. Bobál Gyula rásához. Egyik utcából a szép. Finom munkaköpeny, közüle a mag. Takács vette át NÓGRÁD - 1972. június 4., vasárnap 3
