Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-28 / 150. szám

^upMüfir •'•■I '«Ül «ife, .JS a török idők után O') Vége a műszaknak Fotó: Kulcsár Több szakmás munkások Nincs sok belőlük. Sajnos. Annak ellenére, hogy papír­forma szerint tíz szakmunkás közül egynek két vagy több mesterség elsajátításáról van oklevele. Igenám, de legtöbb­jük esetében „halott”, azaz nem gyakorolt tudomány ez. Messzire esik egyik a másik­tól. Mihez kezd a sütőipari szakmunkás a gumiiparban szerzett papírjával? A mű­anyagiparban mit ér a máso­dik szakma, az állattenyész­tés? S annál inkább elgon­dolkoztató ez. mert széles körű felmérések szerint - több, az oktatásban érdekelt országos főhatóság végezte — a szakmunkástanulók 15 szá­zaléka már kezdetben sem képzettségének megfelelően helyezkedik el. Átlagosan. Mert vannak szakmák — így a me­zőgazdaságiak, ahol ez az arány 55 százalékra rúg! —, amelyeknél jóval nagyobb ez a szám. Ugyanez a felmérés állapította meg. hogy a szak­munkás oklevéllel rendelke­zők 28 százaléka olyan mun­kakörben dolgozik, ahol vég­zettségére nincs szükség. Furcsa helyzet. Mindenütt szakmunkéshiányt emleget­nek. Közben a kiképzettek más területekre vándorolnak át. Szép számmal lelni két vagy három szakmás munká­sokat, ám képzettségük az adott helyen hajítófát sem ér. Csupán számukra egyéni vi­gasz, hogyha szorul a kapca, akkor módjuk van a kenyér- kereset más forrását is igény­be venni; e lehetőséget pálya­mobilitásnak nevezik a szo­ciológusok. ÁTVÁLTHATÓ ISMERETEK Gyorsul a technikai fejlő­dés, növekszik az igény az átváltható ismerétek iránt. Azaz olyan szakképzésre van szükség, amely szeles tudás­beli alapokat teremt, de a specializációt bizonyos hatá­ron túl nem szorgalmazza. Az ugyanis hamar elavul. A Munkaügyi Minisztérium fel­mérése szerint a megkérde­zett szakmunkások 60 száza­léka szükségesnek tartja az Cin. kiegészítő szakma meg­szerzését. Érzik tehát az új szeleket. Viszont a, gyárak, vállalatok még kevésbé. Becslések szerint 1980-ig az összes foglalkoztatotton beiül a szakmunkások aránya az 1965. évi 18,1 százalékról 24,9- re növekszik. A mennyiségi emelkedéssel párhuzamosan minőségbeli átrendeződésnek Is végbe kell mennie, ehhez azonban a jelenleginél jobb érdekeltségi rendszerre lenne szükség. S persze arra is, hogy a rokonszakmákra kiter­jedő képzés valamennyi felté­tele meglegyen. Mert nincs „naprakész” munkaerő. A pályán belüli mozgás — ér­vényesülés — csakis akkor jöhet létre, ha az esztergályos érti s gyakorolni is tudja a gyalus-, a köszörűs mestersé­get, ha — például — a vil­lanyszerelő. hegesztő, a gépke­zelő, járművezető, lakatos vagy motorszerelő is, ha kell. Amitől ma még — legalábbis nagyobb méretekben — mesz- sze vagyunk. A több szak­más képzés nem s tervezett, a munkások ide sorolható cso­portja eddig többnyire vélet­lenszerűen jött létre. 520 EZER MESTER A szocialista iparban fog­lalkoztatott 1,2 millió mun­kásból 520 ezer forma sze­rint valamilyen szakma mes­tere. Nagy szám! Ám joggal szúrtuk közbe: forma szerint. Mert az egyes szakmákon belül is erőteljesek az eltéré­sek, s még inkább a rokon­foglalkozásoknál. Mennyiség’- leg rohamosan gyarapodik a szakmunkások tábora, tíz esz­tendő alatt például a fémesr- tergályosok szárna 2G ezerrel, a villanyszerelőké 21 ezerrel, a motor- és gépkocsiszerelőke 37 ezerrel növekedett. E tem­pót — tekintve a népesedési adatokat — lehetetlenség tar­tani. S van még egy nagyon figyelemre méltó szempont. Korábban említettük a Munkaügyi Minisztérium fel­mérését. Nos, ennek keretében azt is megállapították, hogy csupán a megkérdezettek 47,4 százaléka válaszolt igennel a kérdésre: ismét meglevő szakmáját választaná-e, ha módja nyílna újbóli döntésre? Azaz a gondok már a pálya- választás torzulásaival létre­jönnek. S ha ráadásul semmi­féle ösztönzés nincs egy má­sik szakma megszerzésére, vajon csoda-e, ha minden ma­rad, ahogyan volt. BŐVÍTHETŐ FORRÁS művezetők és gépkezelők cso­portjában: 254 százalék. Ösz- szességében azonban szerény ez a tábor, száz szakmunkás­ból 10,1-nek van kettős kép­zettsége. (A nők esetében pe­dig egyenesen jelentéktelen az arány: 3,9 százalék.) Még­is, az elsorolt gondok ellené­re, bővíthető e forrás, s vele enyhíthető a szakmunkáshi­ány. Ez ugyanis a legtöbb he­lyen csak átmeneti. idősza­kos. Ezért, hogy például az élelmiszeriparban) — anyagi ösztönzéssel is! — elősegítik a karbantartó szakmák vala­melyikének elsajátítását; a holt szezonban sincs tétlenkedés. A kivétel azonban csak a sza­bályt erősíti » Ne becsüljük túl a lehetősé­geket, nem szerezhet minden szakmunkás újabb oklevelet. Am a tétlenségnek is kitelt az ideje. A kettős szakmai képzettség megszerzése ugyan is ma a munkaerőgondok enyhítésének lehetősége, hol­nap viszont a technikai hala­dás megfogalmazta követel­mény. Ha e követelményre nem terjed ki a figyelem, s elmaradnak a cselekedetek, jó néhány helyen ez mar holnap kellemetlen meglepe téseket okozhat. , Mészáros Ottó Romok és pestis Alig van ma rendezettebb „mezőváros” közel, sőt mesz- szeföldön a szép fekvésű, tör ténelmi nevezetességekkel gazdag Széesénynél. Ma már kevesen gondolnak arra, hogy alig pár száz évvel ezelőtt majdnem teljesen elpusztult a helység. Sokáig ütközőzóná­ba esett a Habsburg Magyar- ország, s az oszmán török hó­doltság határövezetében. A törökök sorozatosan be- b rtc rtek a környékre, rabol­tak, pusztítottak, majd 1552- ben az Eger felé igyekvő Ali basa seregei könnyűszerrel el Is foglalták a várat. 1593-ban ideiglenesen felszabadult, majd 1663-ban ismét török kézre került. Szobieszki János lengyel király domborműve (a szé- csényi templom falán) emlé­keztet arra. hogy 1683-ban végleg kitakarodtak a lófar­kas törökök Szécsényből. Uszkök, romok maradtak azonban hátra, s a pestis, a döghalál is nyomukba szegő­dött. A lakosság nagy része — ki a török, ki a pestis elől — elmenekült. Új házak, új emberek A romokon csakhamar új élet kezdődött. A kevés régi lakoshoz új betelepülők csat­lakoztak. Tizenhárom évvel a török kiűzése után, az 1696- ban keletkezett adólajstrom szöveges része szerint „A föl­desúr kegyeiből Szécsényben van 49 ház”. Lakói: Dösmagi, Becskereky, Szűcs, Varga, Ebel, Bartos, Kecskés, Sebes­tyén, Szabó, Mészáros, Gomb­kötő, Csizmadia, Tóth, Egres stb. családok. Az új települők eleinte a község közös földjén, a pás­ton laktak, majd házakat épí­tettek maguknak. Sokan a várfalak szétszedéséből kap­tak építőanyagot. A község akikori földesura Végiielyi gróf Koháry István volt. aki zálogjogon bírta Szé- csényt a Forgách földesúri családtól. Az érkezőknek ház­helyet, földet, legelőt épület­fát stb. biztosított. A lakosság egészen 1730-ig mozgásban volt. Sokan ma­radtak, mások továbbmentek, jobb körülményeket keresve. 1705-ben lelkesen fogadták Rákóczit és hadait. A szabad­ságharcnak már anyagi segít­séget is tudtak nyújtani bú­zában, zabban és más ter­ményekben. Kedvezmények az újratelepülőknek Az „újdonsült” lakosság a török idők, sőt a kuruc har­cok után is sokáig védett helyzetben van. Tekintetbe veszik, hogy sokszoros had­színtér volt, s az elemi csa­pások sora (tűzvész, pestis, marhadög) sora érte. Maga a király, III. Károly is tekintet­be veszi a mezőváros lakosai­nak sok szenvedését, s pro- tekcionális, kedvezményes ok­levelet küld a helység népé­nek: „A Magyaroszágon állomá­sozó csapatoknak és azok tá­bornokainak, minden alsó és felső királyi hivatalnoknak megparancsolom, hogy a (Ko- háry István birtokait képező Szécsény mezőváros lakóit semmi önhatalmú beszálláso­lással, végrehajtással, bármi­lyen kisebb-nagyobb költség­gel ne terheljék és hasonlót másoknak se engedjenek”. Ugyanilyen oklevelet kap Fülek is. A lakosság sorsa rosszra fordul Már említettük, hogy a megmaradt és betelepülő la­kosságra egymásután jöttek a természeti csapások. Ehhez még az is bekövetkezik, hogy III. Károly király halála után megfeledkeznek a korábban kiadott privilégiumos, protek­. cionális kedvezményes okle­vélről is. Ezt tanúsítják az 1765-ös megyei nemesi köz­gyűlés jegyzőkönyv hideg so­rai: ,.Szécsény város lakói a sze­mélyes kvartélozás — értsd katonatartás, beszállásolás — terhétől egy bizonyos privilé­gium ürügyén felmentést kér­nek, de nem kapnak”. A Magyarországon állomá­sozó zsoldosokat a lakosság­nak kellett eltartani lovaik­kal együtt. Ez a teher súlyo­san nehezedett most már Szé- csémy népére is. Megszűnt a lakosság vándorlása, mozgása, megszűntek a kedvezmények, az adó terén is. Az adót egy összegben vetik ki a lakos­ságra, s ha elmegy valaki, annak részét is a megmarad­tak viselik. Az adóterhek olyan súlyos­sá válnak, hogy a mezőváros az 1760-as években az akkor Pozsonyban levő Grassalko- vich főispánhoz fordul pana­szával. „Ha a főispán úr nem segít rajtunk, kéntelenkedünk elpusztulni” — írják. „Segítsen alázatos, engedel­mes, főhajtó szolgáin, Szé­csény város lakosain. Kelletik nagy bajjal szegénységünket figyelembe venni, mert az ha­tárunk szűk volta végett, esik két nyomásra (értsd: vetés­forgóra) lévén az földecskénk, semmi tavaszit nem vethe­tünk, amelyből a lovas por­ciót (a beszállásolt katonák­nak és lovaiknak) kiadhat­nánk. Még az is jött hozzája, hogy Isten ő szent fölsége sú­lyos ostorát reánk bocsájtván, szarvasmarhadög által elve­szett 267 állat, melyek egye­dül az adózóké voltak.” Dr. Kovács Antal • Részletek a szerző tanulmá­nyából. Helikopter villamos műveknél A Francia Villamos Művek a helikoptert az ember kise­gítő munkaeszközének tekinti. Jelentős mértékben javítható például a villamos művek szolgáltatásának minősége, ha olyan meghibásodás kijavítá­sáról van szó, amely hosszú időre leállíthatja az üzem ter­melését, vagy kedvezőtlenül érintheti a lakosságot. Ily módon a nagyfeszültsé­gű távvezetékek felülvizsgála­ta során több helikoptert vesz­nek igénybe. Ez a vizsgálat épp úgy lehet rutinellenőrzés, mint a vihar okozta vezeték­szakadások felkutatása. A munkálatok így 6okkal gyor­sabban és aprólékosabban vé­gezhetők el, mint a talajon. Hagyományos módszerrel a szerelők 20 km-es vezetéksza­kaszt tudnak felülvizsgálni egy nap alatt, ugyanezen idő alatt heb koptén ni 300 —100 km-es vezetékszakasz vizsgál­ható felül Ugyancsak helikoptert vesz­nek igénybe, ha nehezen meg­közelíthető, hegyes vidéken akarnak távvezetékoszlopokat felállítani A kettős szakmai képzett­séggel rendelkezők aranya néhány területen számottevő A lakatosoknál 13,3, az auto- és motorszerelőknél 14,5. a csőszerelőknél 18 százalék. Legmagasabb a vizsgázott Jar­Új „kenőanyag“ Japánban olyan villamos- helyett az új típusú villany- motort készítettek, amelynek motor golyóscsapágyaiba sű- rendkívül nagy — percenként rftett levegőt fújnak, amely félmillió — a fordulatszáma, gyakorlatilag nullára csökken" A hagyományos kenőolajok ti a súrlódást. KÜLÖNÖS MELLÉKFOGLALKOZÁS hírével találkoztam a világJ sajtóban. Egy müncheni te­herautó-vezetőről van szó a történetben, aki mellékfoglal­kozásként igen nagyban foly­tatta a zsebtolvajlást. Hónapo­kon keresztül kereste a müncheni rendőrség, de si­kertelenül. Nemrégiben az egyik óvato­san elcsent pénztárcában két hangversenyjegyet is talált. A zenerajongó zsebtolvaj nem tudott ellenállni a kísértésnek, s imádott menyasszonyával együtt, ünnepélyesen kiöltözve elment a koncertre. A világhírű hegedűművész hangversenyét azonban nem tudta meghallgatni, udvaria­san és minden feltűnés nélkül a harmadik sor első üléséről elvitték a nyomozók... GENGSZTEREK PENZIÓJA — Ideje, legfőbb ideje, hogy öregeink megérdemelt pihe­nőre vonuljanak — mondogat­ta nem egyszer „munkatársai­nak” Limus Ferrieri, a chica­gói gengszterek egyik „vezé­re”. „öregeken” azokat a „kol­légáit” értette, akik már nem képesek a fegyverrel, késsel, vagy enyhébb esetekben „tol­va jkulccsal” „dolgozni". És humánus döntés született: ké­hy en ez 0 krónika,., nyelmes penziót építtetett az elaggott gengszeterek részére. Az ötlet azonban már a legelején kudarcot vallott: a gengsztermenhely megépítését vállaló szolid cégfőnök az elő­leggel együtt kereket oldott, miután előbb túladott az épí­tőanyagokon. Limus Ferrieri felháboro­dása határtalan volt. — Mit kell megérnünk!... — harsogta. — Csak a mieink­ben lehet bízni! Mindenütt csupa tolvajnépség! NÉHA EGY CSŐKTŐL IS áramütést kapunk. Persze ezt eddig csak úgy mondogattuk, míg napvilágra nem került egy fiatal lengyel házaspár históriája. Vera ugyanis így nyilatkozott ifjú férjéről: — Valahányszor Jas meg­csókolt, áramütésfélét érez­tem. Kezdetben nagyon boldog voltam, azt hittem, ez a sze­relem. Majd az áramütések egyre gyakoribbakká és egyre erősebbekké váltak, egyszer aztán már maga Jas is érezte. Egy napon, amikor a szo­kottnál is nagyobb áramütést élezlek, Jas és Vera, a fiatal lengyel házaspár kénytelen volt orvoshoz fordulni. Haza­térve, orvosi tanácsra gondo­san megvizsgálták lakásukat és felfedezték, hogy az „áramüté­sekért” egy fűzöld műanyag­ból készült szőnyeg a felelős. Ezzel a szőnyeggel volt bo­rítva az előszobájuk és a há­lószobájuk. Most már azután megszűnt az áramütés. Szeret­nék egy kicsit gonoszkodni. Ugyanis azt írja az egyik len­gyel újság: már elmúltak há­roméves házasok. Kérdés, jogos-e ezek után még az áramütés? ... LEÁNYVASÁRRÖL MAR HALLOTTUNK: ma is népszerű Jacoby ope­rettje. A következőkben a való­ságot idézem, az igazi CSÖKVÁSÁR , HAGYOMÁ­NYÁT. Az Arad megyei Halmágy községben minden év tava­szán megrendezik a „csókvá­sárt”. A piactéren a szülők kíséretében felvonulnak a tél folyamán összeesküdt fiatal párok. Amikor séta közben roko­nokkal, vagy barátokkal talál­koznak, pálinkával kínálják meg őket, majd összecsóko- lóznak. Az ismerősök, akik a móevidéki utakat borító nagy hó miatt nem jöhettek el az esküvőre, ezen a „csókvásá­ron” nyújtják át a magukkal hozott nászajándékokat a fia­tal házasoknak. A vásáron szőtteseket, köd- mönöket, bőrmellényeket, cse­répedényeket, sőt — uram bo- esd’ —, pólyát, pelenkát, baba- réklit és egyéb csecsemőitől- mit árusítanak. Szóval, igen nagy a válasz­ték. Kinek-kinek mire van szüksége ... X Idegeink erőnlétével néha baj van. Persze ez nemcsak a mi tünetünk, világjelenség is egyben. Mindjárt egy jellem­ző példát idézek. Egy PÁRIZSI TAXISOFŐR szembetűnő helyen kifüggesz­tette kocsijára a következő feliratot: „Elegem van feleségem pénz- szórásából, négy gyermekem iskoláztatásából és az adóból! Ezért visszaadom a borrava­lót, ha az utazás alatt meg­kímélnek saját problémáiktól!” Ki tudja, nem a párizsi ta­xisofőrnek van-e igaza? Révész Tibor NŰCRÁD — 1972. június 28„ szerda »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents