Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)

1972-06-28 / 150. szám

lágy jelentőségű megállapodás Az FKP és a szocialista párt közös kormányprogramja Dobsa János, az MTI pári­zsi tudósítója jelenti: Kedden hajnalban, hétórás tanácskozás után létrejött a megegyezés az FKP és a szo­cialista párt vezetői között a közös kormányprogram szöve­gében. Az FKP székházában csaknem egész éjszaka tartott a hétfőn este 22 órakor meg­kezdődött csúcstalálkozó, s kedden hajnalban 3 4 5 órakor ért véget. A két párt küldött­ségeinek — Georges Marchais- nek, az FKP főtitkárhelyette­sének és Francois Mitter­rand-nak, a szocialista párt első titkárának vezetésével — végül is sikerült közös állás­pontot kialakítaniok a még nyitvaálló kérdésekben, így az államosítások méretének problémájában, valamint a „biztonság megszervezésének” kérdésében. A közös kormány- program szövegét kedden es­te, sajtóértekezlet keretében hozzák majd nyilvánosságra. Hétfőn egész nap úgyszól­ván egymásnak adták a ki­lincset a munkásküldöttségek mindkét párt székházában, hogy kifejezésre juttassák: a francia dolgozók milliós tö­megei a két párt közötti tar­tós politikai szövetség mielőb­bi megkötését remélik, meid abban a széles körű népi egy­ségfront kialakításának zálo­gát látják. A most kidolgozott közös kormányprogram szövegét mindkét párt július 9-én tar­tandó országos pártkonferen­ciái elé terjesztik. Francia politikai körökben máris hangsúlyozzák: a ked­den hajnalban létrejött 'meg­állapodás történelmi jelentősé­gű eseménye a francia politi­kának, hosszú időre biztosít­ja a két párt szoros együtt­működését. (MTI) Izraelt elítélte a BT {Folytatás az 1. oldalról) mélységesen megbélyegezve azt A szovjet küldöttség — mondotta Malik — a beter­jesztett határozati javaslatra szavaz annak fogyatékosságai ellenére, figyelembe véve a vitatott kérdés halaszthatatlan jellegét. Malik meddőnek mi­nősítette azokat az izraeli re­ményeket, hogy az arab népek megbékélnek területeik meg­hódításával és abbahagyják nemzeti felszabadító küzdel­müket. Az Egyesült Államok kül­döttsége saját határozati ja­vaslatot terjesztett be, azon­ban miután magára maradt, azt nem bocsátotta szavazás­ra. A terv azt akarta elérni, hogy az agresszort áldozatai­val egyformán felelősnek tüntesse fel. A közel-keleti helyzet meg­vitatása a Biztonsági Tanács­ban, Izrael újabb agresszív cselekedeteinek fényében, is­mételten demonstrálta az ag- resszor nemzetközi elszigete­lődését — írja a tanács ülésé­ről a TASZSZ tudósítója. Aczél Endre, az MTI tudósí­tója jelenti: Egyiptom kritikusnak látja a Dél-Libanonban működő pa­lesztin gerillák helyzetét. A kairói sajtó utal arra, hogy „jordániai típusú” egyetértés van kialakulóban Izrael és a libanoni jobboldal között, no­ha a hivatalos bejrúti állás­pont pillanatnyilag nem lát­szik ezt alátámasztani. Az Al-Ahram helyszíni tu­dósítása szerint „jelentéke­nyek” azok a libanoni erők, amelyek a kormány és a pa­lesztin gerillák 1969 novembe­rében, Kairóban megkötött egyezmények felmondását, il­letve módosítását követelik. A módosítás lényegében le­hetetlenné tenné a gerillák Izrael elleni harcát Libanon területéről. A jelek szerint a Palesztin Felszabadítási Szer­vezet sem tehet egyebet, mint hogy a „változó körülmények­nek megfelelően” újfajta mó- dus vivendit alakít ki Liba­non kormányával és hatósá­gaival. A Biztonsági Tanács hétfő esti ülésével egyidőben nyolc Északír tűzszünet Még nincs fegyvernyugvás Két perccel a tűzszünet élet­belépése előtt még tűzharc ál­dozata lett a képünkön látha­tó angol őrmester Belfastban Patak Károly, az MTI tudó­sítója jelenti: Az IRA ideiglenes szárnya által meghirdetett tűzszünet hétfő éjféli határideje nem hozta meg a várt fegyver- nyugvást, de Belfastban azt remélik, hogy ez csak átme­neti zűrzavar. Az esti órákban lelőttek egy katonát, azutan katolikus és protestáns fiata­lok összetűztek, és az IEa provói „szétlőtték” az inci­denst: tízen megsebesül teh., egyikük állapota súlyos. Ki­lenc perccel éjfél elölt tíz lö­vést adtak le egy belfasti ka­tonai őrállásra. Egy perccel a határidő lejárta előtt bom­ba robbant Belfastban és ez két katonát megsebe­sített. Éjfél előtt három perccel rálőttek egy kato­nai autóra, és a gépkocsi egyik utasa meghalt. Ö volt a 102. megölt angol katona az észak-írországi erőszakos cse­lekmények történetében. Köz­vetlenül éjfél után még min­dig folyt a lövöldözés és ne­gyed egykor merényletet haj­tottak végre a műszaki egye­tem egyik épülete ellen. Az incidensre több magya­rázat lehetséges: a gerillák be akarják bizonyítani az an­gol kormánynak, hogy to­vábbra is jól el vannak látva fegyverrel, és szervezeti fel­építésük érintetlen. Egy má­sik magyarázat szerint „a provók” az utolsó pillanatig le akarják kötni az angol hadsereget, hogy elrejthessék fegyvereiket. Sean Macstio- fain, az IRA vezérkari főnö­ke keddre virradóra állítólag htokban Belfastba érkezett, nogy ellenőrizze a tűzszünet megtartását. Egy gépkocsin utazott Seamus Twomey-val, a belfasti IRA-egységek pa­rancsnokával. Seamus Two- mey, az Irish News című belfasti katolikus lap hétfői számában megjelent interjú­ban kijelentette, hogy az ideiglenes szárny élén „nincs szakadás”.,, Hogy ez nem fegyverszünet, hanem kétol­dalú fegyvernyugvás, amit mindkét félnek be kell tarta­nia. A fegyvernyugvás célja, nogy békejavaslatainkat meg­tárgyalhassuk az angolok megbízottjával.” Belfastban a rendőrség nem hivatalosan megerősítette, nogy utasítást kapott: átme­netileg ne tartóztasson le senkit a kivételes hatalom tör­vénye alapján. Az északír ügyek angol minisztériuma cáfolta azt a hírt, mintha a tűzszünet fejében William Whitelaw miniszter felfüg­gesztette volna a kivételes hatalom törvényének egyné­mely kulcsfontosságú cikke­lyét. Egy rendőrtiszt azonban, elmondotta az újságíróknak, hogy ha az IRA megtartja a tűzszünetet, akkor a hadsereg és a rendőrség abbahagyja a katolikus politikai erők és a Lakosság zaklatását. (MTI) 2 NÓGRAD - 1972. június 28., szerda izraeli páncélozott jármű és egy izraeli járőr hatolt be li­banoni területre, jelentette be kedden egy bejrúti katonai szóvivő. A libanoni egységek tűz­harcba bocsátkoztak az !zrae- liekkel és visszavonulásra kényszerítették a támadókat. A behatoló izraeliek a határ­tól több mint egy kilométer­nyire halálosan megsebesítet­tek egy libanoni polgári sze­mélyt Bejrúti politikai körök véle­ménye szerint a Biztonsági Tanácsnak az izraeli agresz- sziót elítélő határozata Liba­non nagy diplomáciai győzel­mét jelenti. A bejrúti Asz-Szaab című lap úgy véli azonban, hogy Izrael nem fog visszariadni a további agressziós cselekmé­nyektől egészen addig, míg az Egyesült Államok fegyver»* és más természetű támogatá­sát élvezi. Izraeli katonai körökben kedden valóban ki is jelentet­ték: folytatni fogják a Liba­non ellen irányuló támadáso­kat, míg csak a libanoni kor- pmány intézkedéseket nem tesz az arab gerillamozgalam meg­fékezésére. Szaeb Szalam libanoni mi­niszterelnök az izraeli fenye­getőzésekre válaszolva cáfol­ta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint ultimátumot nyújtottak át a Palesztin Fel­szabadító Szervezetnek Liba­non területének elhagyásáról, s kijelentette: Libanon min­den módon kerülni fogja a konfliktust a felszabadítási szervezettel. Mohamed Hasszán el-Zajjat egyiptomi tájékoztatásügyi mi­niszter kedden Kairóban egy sajtóértekezleten kijelentette: Egyiptom teljes mértékben tá­mogatja a libanoni népet ab­ban a harcban, amelyet hazá­ja megvédéséért, az izraeli agresszió ellen vív. (MTI) Argentínában — csakúgy, mint Latin-Amerika legtöbb országában —, elég bizonyta­lan dolog bárminemű jóslás­ba bocsátkozni a politikai és gazdasági fejlődést illetően. Régi mondás: minden megtör­ténhet, és mindennek az el­lenkezője is. Azért érdemes ezt elmonda­ni, mert — ha Lanusse tá­bornok, a jelenlegi elnök jö­vője sem jósolható meg — annyi bizonyos, hogy a mai helyzet élénken emlékeztet számos alapvető kérdésben az előző tábornok-elnök, Li­vingstone megbuktatása kö­rüli időszakra. Levingstone-t annak idején azért kényszeri- tették távozásra, mert szinte pattanásig feszült helyzetet te­remtett gazdasági, elsősorban pénzügyi és szociálpolitikai té­ren. Ha az elmúlt hónapok ese­ményeit vizsgáljuk, kiderül: bármilyen ügyesen manővere­zik is Lanusse tábornok, a társadalmi konfliktusok kiéle­ződését neki sem sikerült megakadályoznia. Argentína legnagyobb vidéki városait Mendozát, San Jüant, Cordo- bát a sztrájkhullámok öntik el. A tűrhetetlen létfeltételek ellen tiltakozó népi megmoz­dulásokat még katonaság be­vetésével sem lehetett elfojta­ni. Az argentínai FIAT-mű- vek igazgatójának, Sallustró- nak elrablása, majd kivégzése, a hadsereg „kemény” vonalá­nak képviselője, Juan Carlos Az angol külügyminisztériumban Andrej Barcak (bal oldalt) csehszlovák és Michael Nobel angol külkereskedelmi miniszter aláírta a két ország kereskedelmi egyezményét Lenin»rend Fidel fa«(rónak Megkezdődtek a szovjet—kubai tárgyalások • Gyors ütemben fejlődött (Folytatás az 1. oldalról) Hajdok Lajos, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Kedden a Kremlben meg­kezdődtek a szovjet—kubai tárgyalások. A megbeszélése­ken szovjet részről részt vesz Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára, Nyíkolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke, kubai részről pedig Fi­del Castro, a Kubai Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára, a forradal­mi kormány elnöke és Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai Kommunista Párt titkárságá­nak tagja, államminiszter. A tárgyalásokon áttekintet­ték az SZKP és a Kubai Kommunista Párt, illetve a Szovjetunió és Kuba baráti kapcsolatainak és sokoldalú együttműködésének további fejlesztésével és elmélyítésé­vel összefüggő kérdéseket. Fidel Castrót kedden Lenin- renddel tüntették ki. A Szov­jetunió Leifelsőbb Tanácsa Elnökségének erről szóló ren­deletében megállapítják, hogy a Kubai KP KB első titkárá­nak nagy érdemei vannak az imperializmus elleni harcban, jelentősen előmozdította a béke és a szocializmus ügyét, valamint a szovjet—kubai kapcsolatokat. (MTI) családos anyák túlóráztatása; kapnak munkaruhát a női dolgozók munkába állásukkor. A szakszervezeti munka ha­tékonyságát zavarja, hogy a középszintű vezetők még min­dig nem ismerik el partner­ként a munkahelyi bizalmia­kat. Ezen túl a szakszervezeti bizottság egyes információkat későn kap meg, így nehéz a felvetett kérdésekben állást foglalnia. Nem érvényesül a gazdasági vezetés megítélésé­nél a testületi állásfoglalás, mert a kinevezéseknél, az elő­léptetéseknél csak az szb-lit- kár véleményét kériK ki. Gondot okoz a bizalmiak bá­tortalansága és kisebbségi ér­zése is. A megyei bizottság elfogad­ta az előterjesztést, elismeré­sét fejezte ki a végzett mun­káért, amit a termelésben és a termelékenységben elért a vállalat. Helyesnek találta a vállalat jövedelempolitikai koncepcióját, ugyanakkor szó­vá tette a szociális és munka- körülményeknél tapasztalható visszásságokat. Véleménye sze­rint a megyei tanács építési és közlekedési osztályának a jövőben több segítséget kell adni a vállalatnak. Jónak ítélte meg a választott testü­letek és a gazdaságvezetés közötti együttműködést. Vé­gül úgy döntött, hogy a mun­ka megjavítása érdekében az év végéig meg kell szervezni a műhely bizottságokat az ép ítés vezetőségeknek Szőnyegbombázások Dél-Vietnamban Az amerikai B—52-es ne­hézbombázók kedden ismét szőnyegbombázásokat haj­tottak végre a dél-vietnami felszabadító fegyveres erők Hűé körzetében létesített ál­lásai és a demilitarizált öve­zettől délre fekvő felszabadí­tott területek ellen. A sző­nyegbombázások sorozata múlt szerdán kezdődött, és azóta csak az éjszakai órákban szünetel. Kedden 31 hullámban tá­madtak a gépek, hullámonként három-három B—52-essel. amelyek mindegyike 30 ton­na bombaterhet szállít. A kedden ledobott robbanóanyag 2790 tonna volt. Múlt szerda óta a Dél-Viet­nam északi részén fekvő két felszabadított tartományra több mint 15 000 tonna bom­bát dobtak le. (MTI) Lanusse ígéretei Sanchez tábornok elleni halá­los merénylet már közel vitte a belpolitikai helyzetet a rob­banáshoz. Lanusse vezetésével tavaly — a puccs után meglepő gyor­sasággal — fejlesztési tervet dolgoztak ki. A terv a hazai tőkére támaszkodó, gyors gaz­dasági fejlődést, az ország pénzügyi helyzetének megszi­lárdítását, az infláció megfé­kezését ígérte. A terv nyilvá­nosságra hozatala óta eltelt egy év bebizonyította: legtöbb célkitűzése papíron maradt. Politikai téren sem koro­názza különösebb siker Lanus­se tevékenységét. A tábornok a „nagy nemzeti egyetértés” — a Gran Acuerdo programjá­val lépett fel. Sohasem tisz­tázták egészen pontosan, mit is jelent ez. A tábornok min­denesetre ünnepélyesen — a peronistákat, radikálisokat, és több más demokratikus refor­mokat követelő kisebb párt képviselői előtt — ígérte meg: 1973. tavaszán választásokat tartanak Argentínában. A bejelentés Lanusse hí­veit és ellenfeleit egyaránt meglepte. A tábornok válasz­tási ígérete ügyes sakkhúzás­nak bizonyult. Politikai meg­figyelők emlékeztetnek arra, hogy tulajdonképpen még a parlamentarizmushoz való visszatérést mindenkor ellem ző hadseregnek is érdekében áll, hogy a legfelsőbb vezetést polgári kezekbe juttassa, Nem mintha az argentin társada­lom belső politikai erőviszo­nyai alapján egy polgári el­nöknek több esélye lenne a hosszú évek során felhalmo­zódott csődtömeg gyors elta­karítására. Ám a hadsereg helyzetét, a legfelsőbb tiszti­kar tekintélyét súlyosan alá­ássa az évről évre húzódó gazdasági válság. A fegyveres erőket lejáratja a tömegek előtt a baloldal és kisebb mér­tékben valamennyi nem kor­mánypárti csoportosulás ellen alkalmazott erőszak, a terror. Nem véletlen, hogy Lanusse — finom formában — értésre ad­ta: fel kell számolni a rend­szer politikai ellenfeleivel szemben alkalmazott brutális módszereket, a kínzásokat és a gyilkosságokat. Helyzetét megszilárdítandó, Lanusse kapcsolatot keresett az 1955 óta száműzetésben élő Peron volt államfővel. A Madridban élő agg politikust meglepte a tábornok ajánlata. Sem ő, sem a peronista veze­tők jó része nem volt felké­szülve erre. Peron korábban gyakran kifejezésre juttatta hazatérési szándékát, de a körülmények sohasem kedvez­tek ennek. Lanusse húzása azonban ké: tes sikernek bizonyult. Ke­vesen hisznek a tábornok ama fogadkozásában, hogy nem akarja magát jelöltetni az elnökválasztáson. Peron és hívei éppen ezért csak takti­kának tartják Lanusse közele­dési kísérletét. A tisztikar egy része viszont eddig, s előre­láthatóan a jövőben is a leg­határozottabban ellenzi Pe­ron visszatérését. A tábornok-elnök — külpoli­tikai síkon is „sokszínű” poli­tikát folytat. Elődjével ellen- tétbfen feltétlenül USA-barát, az ország gazdasági fejlődésé­hez nélkülözhetetlennek tartja a külföldi, mindenekelőtt az amerikai tőke bevonását. Ta­lálkozott ugyanakkor Allende chilei elnökkel és ugyanerre készül a haladó perui katonai rendszer vezetőivel is. Az ország gazdasági helyze­tének romlását, a szociális el­lentétek mélyülését azonban aligha tartóztatják fel ezek a taktikai lépések. Argentína devizális függősége súlyosbo­dott, és az infláció a korábbi­akat meghaladó mértékben növekszik. A baloldal képvi­selői, a kommunisták, a szak- szervezeti mozgalom vezetői úgy vélik: Lanusse sok te­kintetben differenciáltabb po­litikát folytat elődjeinél, de ő sem képes kiutat találni az argentin társadalmat beháló­zó gazdasági, politikai válság­ból. Győri Sándor „

Next

/
Thumbnails
Contents