Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-25 / 148. szám
Így látja a hetet hírmagyarázónk, PÁLFY JÓZSEF 65J} íoreSuEesi eaz ames’sEcGBi esälaszträsB ueraei AZ AMERIKAI elnökválasztási versengés új fordulatot vett azzal, hogy a demokrata párti előválasztások végén George McGovern szenátor esélyesként indul két hét múlva Miamiban megrendezendő gyűlésen, a demokraták elnök j előlijét meghatározni hivatott konvención. A 49 éves dél-dakotai szenátor, egy vidéki pap fia Kalifornia után az elmúlt héten Amerika második legnépesebb államában, New York államban is győzött. A konvención a szavazattöbbséghez 1509 küldött voksa szüséges, az előválasztások bonyolult rendszere szerint eddig több mint 1300 szavazatra számíthat McGovern. S talán hátra van az utolsó nagy ütőkártyája: maga mellé veheti al- elnökjelöltként Edward Kennedy szenátort! Amerikában ma lázas izgalommal tippelnek, jósolgatnak: Bedobja-e hát a kalapját a választási küzdelembe az utolsó Kennedy vagy sem? Sokan számolgatnak: ennyi meg ennyi millió szavazatot hozhatna McGovemnek a katolikus olasz, ír, lengyel származású amerikai polgárok soraiból Kennedy alelnökjelöltsége, Vitatéma az is, hogy azért nem lenne-e biztonságosabb Edward Kennedynek a dolga, ha 1976-ban egy véglegesen távozó republikánus elnök utódjelöitjével kellene felvennie a harcot? Az amerikai alkotmány szerint ugyanis csak kétszer négy évet tölthet valaki a Fehér Hájban, Nixoomak, ha most győzne is, 1976-ban mindenképpen ki kell költöznie... Az Edward Kennedy alelnök jelöltsége mellett kardos kod ók azt mondják, még az sem baj, ha most McGovern alul marad Nixojmal szemben, mert ebben az esetben négy év múlva a dél-dakotai szenátor nem indulna elnökjelöltként, s így a Fehér Ház birtokáért Edward Kennedy léphet fel... McGovern eddigi sikerei elgondolkoztatják az amerikai politika megfigyelőit. A szenátor programja európai szemmel nézve amolyan szociáldemokrata program: 300 000-ről 100 000-re csökkentené az Európában (főleg az NSZK-ban) állomásozó amerikai csapatok létszámát, az így megtakarított pénzen új munkaalkalmakat teremtene. Egyébként is jólétet ígér az USA népének: minden lakos évi legkissebb keresete meghaladná az 1000 dollárt. Nagyszabású reformokat helyez kilátásba az adózás terén éppúgy, mint a közoktatásban. S a legfontosabbat hagytam a végére: azt ígéri, hogy befejezi a vietnami háborút, hazahozza az amerikai kis katonákat. McGovern hívei elsősorban a fiatalság soraiból kerülnek ki, no meg a kevés joggal rendelkező — mondjuk így — kisebbségek soraiból (Puerto Rico-iak. mexikóiak — már a négerek kevésbé kedvelték...) a munkásság egy része áll még McGovern mellett, de a szakszervezeti vezetők ellene vannak. A liberális értelmiség támogatja a dél-dakotai szenátort, sőt, szívesen látná óit az elnöki székben a tőkések egy csoportja is! Ügy vélik: reformok kellenek az amerikai kapitalista rend megvédéséhez, az imperialista politika fenntartásához. Leegyszerűsítve azt mondhatnék: McGovern „népibb” tartalmú, színezetű Kennedy-po- litikát ígér. ÜGY MONDJAK, a republikánus párt berkeiben riadalmat kelt a McGovern— Kennedy kettős esélyeinek növekedése. Akik biztosra fogadták Nixon győzemét, aggódni és kétkedni kezdenek. A nagy kérdés: tud-e valamit felmutatni az őszig az elnökjelölt elnök Vietnamban? Elérhető közelségbe hozza-e a háború végét? A maga módján — a minden eddiginél kegyetlenebb vietnami bombázások ellenére — a Nixon-kormányzat próbálkozik is. Egyfajta kísérlet történhetett Kissingemek, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának, Nixon bizalmi emberének pekingi tárgyalásai közben, vagy azokkal párhuzamosan is. Látnivaló, hogy a kínai vezetőktől azt várja Washington, hogy latba vetik befolyásukat Hanoiban és az Ideiglenes Forradalmi Kormánynál... A Moszkva—Hanoi-Peking—Washington poltikai négyszögében sok minden történt az utóbbi hetekben, a szovjet—amerikai csúcstalálkozó után járt Le Dúc Tho Pekingben, Podgornij szovjet államfő a Vietnami Demokratikus Köztársaságban, Kissinger pedig tárgyalt a kínai vezetőkkel — egy valami azonban hiányzik, a közvetlen vietnami—amerikai tárgyalás! A VDK ismételten leszögezte tárgyalási készségét, csak persze nem az elfogadhatalan amerikai Párizs: egy fotóriporter szökőkút vizén lebegő font-bankjegyet fényképezett le arra a hírre, amely szerint a brit pénzügyminiszter bejelentette: átmenetileg „lebegteti” a fönt sterling árfolyamát NŰCRÁD - 1972. június 25., vasárnap feltételekről... még a héten sem került sor Párizsban a Kiéber sugárúton újabb ülésre a négyes konferencián, de az bizonyos, hogy az USA már nem sokáig halogathatja a tárgyalás folytatását. A ' héten ismét feszültebbé vált a közel-keleti helyzet, mert három héttel a Tel Aviv-i repülőtéren a japán „kamikazék” által elkövetett merénylet után Izrael beváltotta a fenyegetését és lesújtott — Libanonra... Az izraeli támadás egybeesett azzal, hogy az egyiptomi Mersza Matruh üdülőhelyen tanácskozni kezdett az Arab Köztársaságok Szövetségének elnöksége, Szadat egyiptomi, Asszad szíriai és Kadhafi líbiai köztársasági elnök. Csatlakozott hozzájuk Uganda államfője, Amin tábornok is. Az izraeli akció látnivaló- an kihívás volt az arab vezetők ellen. Bármily ellentmondásosnak tűnik, az 'izraeli „héjáknak” az az érdekük, hogy Kairóban, Tripolitan, vagy Damaszkuszban a háborús hangulat kerekedjék felül a józanságon, a tárgyalásos megoldás helyett az arab vezetők a harc lehetőségeit keressék. Akkor Izrael kitolhatja a napját annak az elkerülhetetlenül bekövetkező fordulatnak, amikor mégis csak kénytelen lesz kiüríteni egyes megszállt területeket amíg viszont tart a feszültség, a harcias kijelentések korszaka, addig Izrael birtokolhatja ezeket a területeket, megpróbálhatja tovább szilárdítani pozícióit a Golan-fenn- síkon éppúgy, mint a Gazai • övezetben vagy Sarm el- Sejknél. A döntő kérdés a közel-keleti válságban éppen az: kinek dolgozik hát az idő? Európában a legérdekesebb új fejlemény Észak-írország- ban adódott ahol a hét végén megnövekedett a reménye annak, hogy rövidesen megszűnnek az utcai harcok, robbanások, az erőszakos cselekmények. Az úgynevezett ír Köztársasági Hadsereg az IRA két szárnya közül a harcosabb, a szélsőségesebb is bejelentette: hogy kész a tárgyalásokra. (A két szárny furcsa elnevezése ismert: „hivatalosak”, így nevezik a mérsékeltebb, ugyanakkor baloldali szárnyat, „ideiglenesek” ez a neve a jobboldali és gyakran felelőtlen akciókra is hajlandó szárnynak.) Természetesen még egy esetleges tűzszüneti megállapodás sem szentírás: a problémák gyökeres megoldása (jogegyenlőség, gazdasági hátrányok kiküszöbölése stb.) még várat magára. A VÉGET ÉRT hét a magyar diplomácia szempontjából azért marad emlékezetes, mert most zajlott le Indira Gandhi, India miniszterelnökének hivatalos látogatása, ezenkívül a héten jelentették be, hogy Rogers amerikai külügyminiszter rövidesen Magyarországra látogat. MAGYAR-INDIAI KÖZLEMÉNY A Magyar Népköztársaság kormányának meghívására Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke 1972. június 20. és 23. között hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Az indiai miniszterelnök és kíséretének tagjai a két kormány és nép közötti őszinte barátság és tisztelet érzését tükröző meleg és szívélyes fogadtatásban részesültek. A Magyar Népköztársaságban tett látogatása során India miniszterelnöke ipari és mezőgazdasági létesítményeket tekintett meg, találkozott ipari és mezőgazdasági dolgozókkal, valamint a szellemi élet képviselőivel, és ismerkedett a magyar nép életével, alkotó munkájával. Indira Gandhi miniszterelnök-asszonyt fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. India miniszterelnöke széles körű megbeszéléseket folytatott Fock Jenővel, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökével, a kétoldalú magyar—indiai kapcsolatokról és a közös érdekű fontos nemzetközi kérdésekről. A két fél megelégedéssel állapította meg, hogy a két ország közötti baráti kapcsolatok és kölcsönösen előnyös együttműködés politikai, gazdasági és kulturális téren eredményesen fejlődnek. A felek megvitatták a további együttműködést ezeken a területeken. Egyetértettek abban, hogy a gazdasági, ipari és műszaki együttműködés és a kereskedelmi kapcsolatok kölcsönösen gyümölcsöző kibővítésére további lehetőségek vannak. Megegyeztek abban, hogy sürgős lépéseket kell tenni egy gazdasági, tudományos és műszaki együttműködési kormányközi bizottság felállítására. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország közötti kulturális és tudományos együttműködés a fennálló egyezmények alapján kedvezően fejlődik. Megegyeztek abban, hogy tovább ösztönzik e kapcsolatok sokoldalú fejlesztését és ennek érdekében megteszik a szükséges intézkedéseket. A Magyar Népköztársaság miniszterelnöke nagyra értékeli India kormányának és népének országuk társadalmi és gazdasági fel- emelkedésére irányuló következetes erőfeszítéseit és Indiának az országépítésben a közelmúlt nagy nehézségei ellenére elért eredményeit. India független és szövetségen kívüli politikája és az egyre növekvő számú fejlődő ország aktív szerepe a nemzetközi életben, többek között az ENSZ-ben és annak szakosított szervezeteiben, jelentős hozzájárulás a világbékéhez és a nemzetközi problémák békés rendezéséhez. India miniszterelnöke nagyra becsülte a Magyar Népköztársaságnak a szocializmus építésében elért eredményeit és azt, hogy a magyar külpolitika a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének alapján áll és a világbéke érdekeit szolgálja. A nemzetközi helyzetet érintő fontos kérdések megvitatása 6orán kitűnt, hogy a két ország kormányának álláspontja azonos, vagy nagyon közel áll egymáshoz. A felek újból megerősítették, hogy a mi korunkban a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatokat és a vitás kérdéseket a békés egymás mellett élés politikája és ahol ennek lehetősége fennáll, a népek érdekeinek megfelelően az aktív együttműködés alapján kell rendezni, és hogy az államok közötti kapcsolatokat az egyenjogúság, a be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elveire Kell alapozni. A felek megállapodtak abban, hogy a két külügyminisztérium között időszakos konzultációkat tartanak az őket kölcsönösen érdeklő területeken való szorosabb együttműködés előmozdítására. A két fél nagy jelentőséget tulajdonít az európai béke és biztonság megszilárdítására irányuló erőfeszítéseknek. Megelégedéssel állapították meg, hogy a haladó erők következetes erőfeszítéseinek eredményeképpen létrejönnek egy összeurópai béke- és biztonsági értekezlet összehívásának feltételei. Kifejezték azt a reményüket, hogy ez a konferencia nemcsak az európai feszültséget fogja enyhíteni, hanem kedvező hatást fog gyakorolni a konfliktusok megoldására a világ más térségeiben is. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti és a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti szerződések és a Nyugat-Berlin státuszára vonatkozó négyhatalmi megállapodás megkötését, valamint a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között a nemzetközi jog alapján létrejött megegyezést az összes európai állam konstruktív együttműködését előmozdító igen fontos tényezőknek tekintik. A két fél üdvözölné a két német állam felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke nagyra értékelte India hozzájárulását a Délkelet-Ázsia térségében felmerült válságok és különösen a hindusztáni félszigeten 1971-ben kirobbant válság megoldásához. A két fél egyetértett abban, hogy a Bangla Desh Népi Köztársaság az indiai szub- kontinensen Délkelet-Azsia békéjének és oiz- tonságának fontos tényezője. A felek a szuverén, független Bangla Desh Népi Köztársaság létrejöttét Bangla Desh népe nemzeti felszabadító harca eredményeként értékelik és egyetértenek abban, hogy bármilyen kísérlet, amely az úi realitásokat figyelmen kívül hagyja, csak növeli a feszültséget és a bizonytalanságot a térségben. A két fél kifejezte azt a reményét, hogy Bangla Desh hamarosan elfoglalja jogos helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi szervezetekben. Az indokínai helyzetet elemezve a két fél mély együttérzését és nagyrabecsülését fejezte ki Vietnam hős népének harca iránt' Elítélik a Vietnami Demokratikus Köztársaság területeinek bombázását, kikötőinek blokádját és elaknásítását. Kifejezésre juttatták, hogy támogatják a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány által előterjesztett hétpontos javaslatot, amit a vietnami békés politikai rendezés reális alapjának tekintenek. Meg vannak győződve, hogy az indokínai helyzetet csak az összes külföldi csapatoknak a térségből való visszavonása, valamint Vietnam népei azon elidegeníthetetlen jogainak a tiszteletben tartása alapján lehet megoldani, amely szerint jövőjüket minden külföldi beavatkozástól függetlenül legyenek képesek eldönteni. A két fél mély aggodalmát fejezte ki az elhúzódó közel-keleti válság miatt. Hangsúlyozták, hogy a térség tartós békéjét az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967. november 22-i határozatának maradéktalan végrehajtása segítheti helyreállítani. A két fél követelte a fegyverkezési hajsza megszüntetését és a nukleáris és hagyományos fegyverfajtákra egyaránt kiterjedő és szigorú nemzetközi ellenőrzés mellet» végrehajtandó általános és teljes leszerelés megvalósítását. Ezzel kapcsolatban üdvözölték azt a javaslatot, hogy leszerelési világértekezletet hívjanak össze valamennyi ország részvételével. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és India miniszterelnöke egyértelműen elítélték az imperializmust, a neo- kolonializmust és a faji megkülönböztetés politikáját Hangsúlyozták annak szükségességét, hogy a gyarmatosítás minden maradványát gyorsan felszámolják és az Egyesült Nemzeteknek a gyarmati országok és népek függetlenségére vonatkozó határozatait maradéktalanul végrehajtsák. Mindkét fél egyetértett a két ország közötti különböző szintű látogatások cseréjének fontosságában és abban, hogy az Indiai Köztársaság miniszterelnökének és küldöttségének magyarországi látogatása hozzájárult a Magyar Népköztársaság és az Indiai Köztársaság közötti megértés és együttműködés még szorosabbá tételéhez. Az Indiai Köztársaság miniszterelnöke köszönetét fejezte ki azért a vendégszeretetért, amelyben őt és küldöttségének tagjait magyarországi tartózkodásuk alatt részesítették, és meghívást adott át Fock Jenőnek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, hogy kölcsönösen megfelelő időpontban látogasson el Indiába. A magyar kormány elnöke a meghívást köszönettel elfogadta. (MTI) Henry Kissinger, Nixon nemzetbiztonsági tanácsadója (jobbiól), hazaérkezett negyedik pekingi útjáról és Rogers külügyminiszter jelenlétében számolt be Nixon elnöknek a kínai vezetőkkel folytatott tárgyalásairól.
