Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-25 / 148. szám
Deftär és Patak közösön határoz Tapasztalatainkat elmondjuk otthon Dejtár, június vége. A délelőtti napsütésben szinte nép- telen a falu, mindenki kint dolgozik a földeken. Egyegy bicikliző gyerek megy el az úton, hosszú porcsíkot hagyva maga után. Néha-néha egyegy asszony feje jelenik meg valamelyik udvaron, aztán visszahúzódik a konyhába. Hamisítatlan igazi nyár, amilyenről a hűvös-esős napokon ábrándozunk.« X A tanács fehér falú, frissen tatarozott szobájában egykettőre szabályos kis kerek- asztal-beszélgetés alakul ki. Kerek asztal híján, négyszögletesnél. De nem is ez a lényeg. Itt van Kovács Sándor tanácselnök, Bállá Sándor, a deitári népfrontbizottság elnöke, aki után úgy telefonáltunk a termelőszövetkezet savanyítóüzemébe. Ugyanis Bállá Sándor ennek az üzemnek a vezetője. Hamarosan megérkezik a társközségből, Patakról Kaba József, a pataki népfronttitkár, és helyet foglal Luspai Ferenc, a közös tanács végrehajtó bizottságának titkára is. A téma roppant érdekes, mondhatnánk úgy is. izgalmas. Arról beszélgetünk, hogyan lehet tartalmas és jó kapcsolatot kialakítani a községi tanács és a népfrontbizottság között. Olyat, ami valóban előbbre viszi az ügyek intézését és egyformán hasznos tanácsnak és népfrontnak. Hozzátéve azt is, hogy az összevont tanácsoknál, ahol székhely- és társközségben élnek az emberek, különösen fontos szerep hárul a társközség önálló népfrontb'- zottságára. Összekötő kapocsnak kell lennie a tanács és a választópolgárok kö2ött. Mert ezt elvárják a választópolgárok, fiatalok és idősebbek egyaránt. — Valamikor a népfront helyett is nekünk kellett dolgozni a községben — mondja Kovács Sándor, akit nemrégiben választottak a járási népfrontelnöikség tagjává. — Ez ma már a múlté, mert a népfront oroszlánrészt vállalt magára a tanácsválasztások idején, de az összevonásnál is. Falugyűléseket szerveztek, érveltek, vitatkoztak, fölkeresték az embereket. Ma már az, hogy „népfront”, élő és egészséges kapcsolatot, valódi és tartalmas munkát jelent. Luspai Ferenc veszi át a szót. — Éppen most készítjük az együttműködési tervet. A legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésen is szóba került, mit kellene belevenni. hogyan tudnánk legjobban megcsinálni. Elmondták észrevételeiket a népfront vezetői is, tolmácsolva az emberek véleményét. Patak és Dejtár két község, de közös a tanácsa. Patak semmiben sem marad el Dejtár mögött, nemcsak a pataki választók, hanem az otr tani népfront is képviselve van a végrehajtó bizottságban és a tanácsban. Persze azért nem árt megkérdezni, érzik-e a patakiak, hogy nem a székhelyközség- ben, hanem a társközségben laknak? — Nem mondunk nagy szavakat azzal, ha kijelentjük, hogy nincs különbség a két köz- sék között. Egyformák a gondok, közösek az örömök, egy az utunk — szól közbe a pataki népfronttitkár. — Patakon állandó tanácsi kirendeltség van, még házasságot is lehet kötni, ha valaki itt kívánja. A tanács vezetői is gyakori vendégek a társközségben, ilyen panasz igazán nem lehet. Tudtommal nincs is. A patakiak most éppen nagy munkába fognak, a klubkönyvtárait hozzák helyre, hogy legyen végre egy elfogadható terem, ahol mozielőadást lehet tartani, ünnepséget, avagy bármilyen összejövetelt. Négyszázötvenezer forintja már van a tanácsnak. — Most azon fáradozunk, hogy megvásároljuk a házat amelyet át tudunk alakítani. Persze mindehhez sok társadalmi munka kell, mert anélkül nem megy az építkezés. De a patakiakat sohasem kellett biztatgatni, hisz1 maguknak csinálják — vélekedik az elnök. Ezután már egy-kettőre a két községet leginkább érintő legfontosabb dologra, a vízmű építésére terelődik a szó. , A héten történt Vakáció á la Úrhatnám — HIÁBA, legjobb a tanároknak meg a diákoknak! — sóhajtott fel ismerősöm a minap. — Itt a nagy kánikula, a fürdőszezon, jöhetnek, mehetnek kedvükre! Szó ami szó, a kéthónapos vakáció tényleg nem utolsó dolog Persze megdolgoztak érte a tanév alatt, van mit kipihenni. Pihenésre elég is a vakáció, ahhoz viszont túl sok, hogy tétlenül ellődörögje az ifjabb generáció. Ez utóbbi megjegyzés nem saját találmány, jól tudják mások is, hogy a vaaacio akkor ér sokat igazán, ha változatos, szép élményekkel ajándékozza meg a diákokat. Táborok százai nyílnak meg országszerte, hogy fogadják a diákokat. Jók a programok és viszonylag alacsonyak az árak, minthogy ez sem utolsó szempont. Főleg a szülők számolgatnak, osztanak és szoroznak, hogyan lehetne kibírni ezt a vakációt nagyobb anyagi leégés nélkül. Számba véve az eléggé változatos lehetőségeket, nem is kell hozzá különösebb gazdasági csoda. Persze csak abban az esetben, ha igényeinket nem tornásszuk fel az égig. Történt, hogy az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Irodában diákkislány kopogtatott. Elmondta, hogy külföldre szeretne utazni, érdeklődött az útvonalak felől. Diák voltát tekintve szomszédos országokba induló utakat ajánlgattak neki az iroda dolgozói. A kislány húzogatta az orrát, fintorgott. — Akkor talán NDK? Vagy esetleg Lengyelország? — javasoltak most már valamivel hosszabb utat. — Nem, nem, más valamire gondoltam — mondta zavartan a diáklány. — Talán India, esetleg London... Az irodában dolgozóknak leesett az álluk. Köztudott ugyanis, hogy ezek az utak nem éppen diákzsebhez méretezettek. Fel is hívták a kislány figyelmét, hogy ez bizony nem olcsó mulatság. — Nem baj! — vágta rá megkönnyebbülten. — Az őregek mindent kifizetnek. Hogy jó-e az, hogy egy fiatal gyereket a legextrább külföldi utakra fizetnek be a szülei, az mindenesetre vitatható. Ámbár, ha a családnak telik erre, legyen. CSAK ÉPPEN felötlött bennem, mi lesz majd, ha az őszi tanévnyitón a diákok beszámolnak egymásnak nyári élményeikről. Bizonyára lesznek olyanok szép számmal, akiknek építőtáborra, esetleg egy üdülőtáborra futotta, vagy éppen a nagymamától, nagypapától nem jutottak tovább. Ennek ellenére nagyon jól érezték magukat, s van mesélni- valójuk bőven. Vajon mit éreznek majd, ha osztálytársnőjük előhozakodik indiai vagy Londonban szerzett élményeivel? ... Szendi Márta — Most kell összefogni a népfrontnak és tanácsnak, mert nagy fába váigtuk a fejszénket. Ha két ember összejön a faluban, biztos beszédtéma a víz. Van, aki szenvedélyesen érvel mellette, mondván, már alig várja, hogy bevezethesse a házába. Mások meg legyintenek, minek az nekünk. Ha eddig megvoltunk nélküle, mi is. meg az előttünk élők is, ezután se kell.« — Persze azért a többség a vízműtársulás mellett foglal állást A jó, egészséges ivóvíz bevezetése ezekben az években éppen olyan nagy dolog, mint annak idején a villamosítás volt. Arra is azt mondták, ha addig jó volt a lámpa, minek az a nagy flanc. Most meg, ha valakinek a háza előtt nem ég az utcai lámpa, már másnap szalad is a tanácshoz. Meggyőződésem, hogy így lesz a vízzel is. A vízműtársulás Patakon is, Dejtáron is nagy dolog. Az oroszlánrészt a két népfrontbizottság vállalta magára. A szakemberek ugyanis megfelelő vizet találtak. Ahhoz, hogy hasznosítani tudják, mindkét falu lakosságának véleményét kikérik. Ezért vállalt a vízmű felett védnökséget a népfront. Külön szervező bizottságot alakítanak, ahol mindenkinek meglesz a feladata és felelőssége. — Csak örülni tudunk annak. hogy a népfront magára vállalta a szervezést — állítja a tanácselnök —, mert bizonyosak vagyunk benne, hogy sem a tanács, sem a tanácstagok egyedül nem boldogulnának. Hogy érzékelni lehessen, valóban milyen nagy dolog a víz, csak annyit mondok, hogy öt éven belül más fejlesztést nem is tervezünk. .. A közvetlen, beszéd. az őszinte szó, az öregek és fiatalok véleményének meghallgatása, a közös cselekvés; ez ami célt ad a tanács és a népfront kapcsolatának. Ahogy az a beszélgetés végén elhangzott: — Mindenki Javát egyformán szolgálja, hogy most már nemcsak a tanácselnök, vagy tanácstitkár gondja-baja a falu előbbrelépóse... Cs. E. Klubtámogatás Balassagyarmaton hat MHSZklub működik. A megoszlás három lövész, egy-egy köny- nyűbúván rádiós és tartalékos. Az MHSZ városi vezetősége a közeljövőben két iskolában : a Balassi Gimnáziumban, és a MŰM 217-es Intézetben tervezi a lövészklub megalakítását. A városi tanács segíti a honvédelmi munkát, támogatja a klubokat. A napokban klubtámogatásra 18 ezer forintot utalt át a tanács az MHSZ városi vezetőségéhez. P. M. Doroféjev, a megyénkben járt kemerovói pártmunkás-delegáció Hat napot töltött megyénkben az a kemerovói pártmunkás-delegáció, amelyet P. M. Doroféjev, a területi párt-végrehaj tóbizottságának póttagja, a területi pártbizottság szervezési osztályának vezetője vezetett. Itt-tartóz- kodásuk célja az volt, hogy tanulmányozzák a párthatározatok végrehajtásának tapasztalatait, a pártszervek és -szervezetek gazdaságirányító, -Segítő és -ellenőrző tevékenységét A Salgótarjánban történt látogatás befejeztével és elutazás előtt munkatársunk beszélgetést folytatott P. M. Doroféjev elvtárssal, a delegáció vezetőjével. — Hat napot töltöttünk a Magyar Népköztársaság területén, közelebbről pedig a testvéri, baráti Nógrád megyében. Nehéz megfogalmazni, hogy mit érzünk, mert amiket Itt átéltünk, nagyszerű események voltak. Ha röviden akarok fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy nagyon hálásak vagyunk, s elismerésünket fejezzük ki azoknak, akik előkészítették ltt-tartóz- kodásunkat, megszervezték programunkat. Ahol csak megfordultunk, nagyon nagy szeretettel vettek körül bennünket. Ami jóleső érzés számunkra, az az, hogy nemcsak a szavakból, de az emberek szeméből is éreztük, hogy együttéreznek velünk, s ezt mi az egész népünk iránti szeretet megnyilvánulásának tekintjük. Ezért mindjárt megragadom az alkalmat, hogy a delegáció valamennyi tagja nevében megköszönjem a megyei, a balassagyarmati, a salgótarjáni városi, járási pártbizottságnak, hogy lehetővé tették számunkra: betekintést nyerhessünk a pártszervek és -szervezetek életébe, termelőegységek pártmunkájába. őszinte és elvtársi munkabeszélgetések voltak ezek, akár a megyei pártbizottságon, akár azokban az üzemekben, alapszervezetekben, ahová ellátogattunk. Megkapott bennünket az az őszinte hang, amit a megyei pártbizottsági tájékoztatóból éreztünk. Kellemes benyomást szereztünk a jánosaknai fehérneműgyárban, őszinte volt a mátramindszenti területi pártbizottság tevékenységéről és munkájáról elhangzott tájékoztató. Hasznos tapasztalatokat gyűjtöttünk a balassagyarmati járási pártbizottságon, de jó benyomásokkal távoztunk a dejtári termelőszövetkezetből és a Magyamán- dori Állami Gazdaságból is. Számunkra külön öröm volt, hogy találkozhattunk régi, kedves ismerősünkkel, Pot- homik József elvtárssal, a kányási bányaüzem vezetőivel, ahol ugyancsak nyütan szóltak a gondokról és örömökről egyaránt. A salgótarjáni öblösüveggyárban tett látogatás után el voltunk ragadtatva attól a munkától, amit ott vezetőiének nyilatkozata láttunk. Valóságos hősi munkát fejtenek ki az itt dolgozók. Nálunk is vannak olyan üzemek, ahol nagyon nehéz fizikai munkát végeznek akár kohászok, vagy a bányászok. Mésis az a vél^m-'nyünk. hogy a bányászok aligha jönnének ilyen meleg üzembe dolgozni. Az öblösüveggyárban nagy a munka intenzitása. Sánta valóságos automaták az emberek, de művészei, mesterei is ennek a munkának. Meg kell hajolni ez előtt a munkásosztály előtt. Őszinte és nyílt volt a beszélgetésünk a salgótarjáni Járási és városi pártbizottságon tett látogatásunk során, és igen érdekes tájékoztatót hallottunk a kereskedelemről és a szolgáltatásokról is. összegezve azt mondhatom, hogy a megye, a város párt- és egy rövid interjú keretében nehéz kifejteni benyomásainkat. Csodálatosan szép ez a megye. A természeti szépsége lenyűgöző, s meggyőződésünk, hogy igen szorgalmas, munkaszerető nép lakik ebben a megyében. Ez pedig biztosíték arra, hogy a megye előtt álló, a szocializmus építéséből a megyére háruló feladatokat maradéktalanul végre is hajtják. Szorgos munkát láttunk a gyárakban, az állami gazdaságban, a termelőszövetkezetekben, de kulturált az emberek megjelenése is, tiszta, virágos falvakat, gyönyörű házakat láttunk. Ez is bizonyítja, hogy szorgalmas, dolgos emberek lakják Nógrád megyét, akik szeretik, ha rend van körülöttük. Külön szeretnék szólni Salgótarjánról. Csodálatos ez a város. Nagyon szép, és ez nem véletlen. Azt bizonyítja, hogy a megye, a város párt- és tanácsi vezetői nagy figyelmet fordítanak erre a városra. Ezt bizonyította mindenki, akivel itt-tartózkodásunk során találkoztunk. Mi is megszerettük ezt a várost, és ez. engedje meg, hogy úgy fogalmazzak, szívből jövő szerelem. Biztosíthatom, hogy soha nem feledjük el Salgótarjánt és Nógrád megyét. Mindjárt megjegyzem azt is, hogy hazatérve mindent elmondunk Salgótarjánról és Nógrád megyéről, pártaktívákon, taggyűléseken, munkás találkozókon és más gyűléseken. Közismert, hogy ml a pártmunka módszereit jöttünk Salgótarjánba, Nógrád megyébe tanulmányozni. Ezt a leiadatot teljes egészében teljesítettük, amihez hozzásegítettek a városi, járási pártbizottságok, az alapszervezetek titkárai, akik részletes információkat adtak erről a munkáról. Számunkra különösen erdekes volt a párthatározatok végrehajtásának ellenőrzése, vagy azok a tapasztalatok, amelyeket a pártmunka tervezésében, az Információit szerzésében tapasztaltunk. Éppen ezért máris kijelentem: meggyőződésem, hogy hasznosak a delegációk cseréi, hiszen mind a két félnek csak előnye származik belőle. Lehetőség nyílik széles körben a tapasztalatcserére, s ezekből nagyon 60kat lehet hasznosítani, kinek-kinek a maga területén. Egyéni véleményem, hogy találkozzunk mind gyakrabban! Párt- és állami vonalon egyaránt. A beszélgetésünk során azt kérdezte, mivel búcsúzunk Nógrád megyéből, Salgótarjánból. A salgótarjáni öblös- üveggyárban tett látogatásunk során néhány sort írtunk be a Furák Teréz Szocialista Brigád naplójába. Először ezt idézném: „Drága magyar barátaim! Nagyon boldogok vagyunk, hogy meglátogathattuk az Önök csodálatos üzemét. Csak az elragadtatás hangján szólhatunk az Önök munkaszeretetéről. Nagyon szépek azok a termékek, amelyeket gyártanak. További nagyszerű munkasikereket, 6ok boldogságot, kiváló egészséget kívánunk mind annyioknak. Mélységesen meg vagyunk győződve arról, hogy a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság közötti barátság tovább erősödik és szélesedik. Sok boldogságot kívánunk Önöknek.” És végül még egyet. Ä Hányáson tett látogatás során vendéglátóink elkísértek Rahimov Zulun gárdaőrmester sírjához. Arról győződtünk meg — s ez jóleső érzés volt —, hogy gondolnak azokra a hősökre, akik életüket áldozták a magyar nép szabadságáért. Ápolják a hősök emlékét. Ez a sír példázza, hogy mennyire erős a magyar- szovjet barátság, ami a jövőben csak szélesedhet, és ami örökké él. Ennek a barátságnak elmélyítését szolgálta a mi Nógrád megyei látogatásunk is — fejezte be nyilatkozatát P. M. Doroféjev, a megyénkben járt kemerovói pártmunkás-delegáció vezető^ je. Somogyvári László Nem kell komolyan venni Manapság nehéz új dolgot kitalálni. Nemrégen az egyik fővárosi étterem fogyókúrás étrendet vezetett be. Aki nem akar hízni, ide bármikor betérhet és potom tíz-húsz forintért elkölthet egy szolid ebédet, mit tudom én, hideg mogyorólevest, roston sült zsemle szeletkéket, vagy valami ehhez hasonlót. Az étterem garantálja, hogy a kedves vendég nem fog hízni. Hát azt gondolják, hogy ez valami új dolog? Nem akarok ünneprontó lenni, de egyes éttermekben én évek óta ilyen fogyasztó étrenddel találkozom, csak a főpincér még soha sem árulta el, hogy arról van szó. s főleg nem reklámozták. Éleselméjűségem fényes bizonyítéka, hogy ennek ellenére nyomban rájövök: fogyasztó étrenddel állok szemben. Egyetlen egyszer fordult elő, amikor későn kapcsoltam, de akkor igazán olyan vékony és apró — akarom mondani, fogyókúrái méretű volt a bécsi szelet, előbb tányérmintának véltem, majd mikroszkópot kellett hozzá rendelnem, hogy fel tudjam szeletelni. Na, ha azt látta volna egy kereskedelmi ellenőr/ De nem látta. Először is azért, mert nem lehet minden vendég mellé egy ellenőrt ültetni. Másrészt bármilyen kicsiny is volt az a bécsi szelet. a semminél mégis jóval nagyobb, s meglehetősen éhes lévén, két pillanat alatt bekebeleztem, Naná, majd éhgyomorra elszaladok vele a leközelebbi kereskedelmi felügyelőségre! Nem ettem me- szét. Nem vonom kétségbe az ellenőrök szemfülességét, de két pillanat még nekik is túlságosan rövid idő ahhoz, hogy alaposan szemügyre vegyenek egy bécsi szeletet. Szóval, igazán jó ötlet ez a fogyasztó étrend, ha nem is egészen új dolog. Nem szeretném, ha azzal vádolnának, hogy nekem semmi sem tetszik, még a kákán is csomót keresek. El tudom képzelni, hogy mennyire örülnek ennek. a bátor kezdeményezésnek a metróépítök, a szenesemberek, a szövőlányok. A rakodómunkásokról, az esztergályosokról és a gépkezelőkről nem is beszélve. Nem kell többé azon törni a fejünket, hogyan őrizzék meg a vonalaikat. Csak bemennek abba az étterembe, s egészen biztosan éhesen fognak fölkelni az asztaltól. Ha nagyon korog a gyomruk, legfeljebb esznek utána fél kiló kettő nyolcvanas kolbászt, kenyér nélkül, stanicliből, nehogy elhízzanak. A legeslegjobb természetesen azoknak a kövéreknek, akik meg tudják fizetni, hogy nem laknak jól. Számukra talán tovább is lehetne fejleszteni ezt a szolgáltatást. Etel semmi, negyedóránként forró gőzzel árasztják el a kedves vendéget és nyirfaseprővel paskolják a hátát, á.: harminchat nyolcvan. Ennyit csak megér, nem? Jönnek a pályázatok Balassagyarmaton november 2—5. között rendezik meg a VIII. Madách Imre irodalmi színpadi napokat,' A rendezők az idén kísérletként szerkesztői pályázatot írtak ki. A nevezési részvételi feltételek: csak mai magyar szerzők mai témájú regényének, kisregényének; vagy riportjának színpadra alkalmazásával lehet nevezni. Eddig 12 pályamunka érkezett a balassagyarmati Mikszáth Művelődési Központba és a rendezők további lehetőséget adtak az indulóknak, mert meghosz- szabbították a pályázat határidejét. Az együttesek július 14-ig még jelentkezhetnek. —is NÓGRÁD — 1972. június 25., vasárnap 3
