Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-17 / 141. szám
Derűlátás- Illűsiőlc nélkül Mintha szétoszlóban lennének a viharfelhők: a politikai meteorológia előrejelzése mérsékelten derűlátó. Ez az illúzióktól mentes, megalapozott derűlátás olvasható ki a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága június 14— 13-i üléséről kiadott közleménynek a külpolitikával, a világhelyzet alakulásával foglalkozó 23 bekezdéséből. „A Szovjetunió, a szocialista országok egyeztetett, következetes külpolitikája és egységes fellépése a nemzetközi helyzetben tapasztalható bizonyos enyhülés döntő tényezője” — Olvassuk a közleményben. S gondolatban összegezhetjük az SZKP XXIV. kongresszusán megfogalmazott békeprogram gyakorlati megvalósításának fontos állomásait. Mindenekelőtt azt a körülményt, hogy az imperialista hatalmak rákényszerültek a realitások elfogadására, a feszültséget szüntelenül ébrentartó lépések helyett a tárgyalások útjára. Megvalósulóban a lenini tanítás a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttéléséről, kölcsönösen hasznos együttműködéséről. A legjobb példa erre korunk két vezető hatalma: a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok vezetőinek moszkvai tanácskozása, az ott elfogadott megállapodások nemcsak a két ország kapcsolatában jelentenek új fejezetet, hanem kétséget kizáróan hozzájárulnak a világ békéjének biztosításához, a feszültség csökkentéséhez. Nem véletlen, hogy a legtöbb nyugati kommentátor az évszazad legfontosabb megállapodásának nevezte a rakétaelháríló rendszerek és a hadászati támadó fegyverek gyártásának korlátozása ügyében aláírt egyezményt. Ez az első jelentős lépés a II. világháború óta, amely álljt parancsol a fegyverkezési hajszának, s ezzel — túlzás nélkül — az egész emberiség érdekeit szolgálja. Az MSZMP Központi Bizottsága ugyanakkor megállapította :. „pártunk és népünk üdvözli a Szovjetunió. .. határozott állásfoglalását az Egyesült Államok délkelet-ázsiai agressziójával szemben. Teljesen egyetért azzal is, hogy Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei igaz ügyének támogatása semmilyen vonatkozásban nem lehet alku tárgya.” Ez a megfogalmazás világos és egyértelmű: híven tükrözi eddigi politikánkat, kifejezi népünk őszinte, igaz testvéri érzéseit. Örvendetes tény, hogy Európában a biztonsági konferencia előtt álló akadályok elhárultak. Ma már valamennyi érdekelt kormány egyetért az értekezlet előkészítését szolgáló sokoldalú tanácskozások mielőbbi megkezdésével. Nem kétséges, hogy a kontinens új légköréhez döntő mértékben hozzájárult a szovjet—nyugatnémet, a lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikálása, a Nyugat-Berlinről szóló négyhatalmi megállapodás aláírása, s a két német állam általános közlekedési egyezményének megkötése. Napjainkban megkezdődtek az NDK és az NSZK általános kapcsolatainak rendezéséről a tapogatózó jellegű megbeszélések, s a hónap végén a csehszlovák—nyugatnémet párbeszéd folytatására kerül sor. Igaz, a béke ellenségei — miként a Központi Bizottság üléséről kiadott közlemény írja — „nem teszik le a fegyvert”. A megkötött egyezmények, a megkezdett tárgyalások akadályozására mindent elkövetnek. A kontinens haladó erői, társadalmának képviselői — miként eddig, ezután is — igen sokat tehetnek a széles körű európai együttműködés ellenfeleinek leleplezésében, a népek békés együttélésének elősegítésében. A Közel-Keletről szólva a közlemény megállapítja: „A Magyar Népköztársaság továbbra is következetesen támogatja az arab népek harcát az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, a Palesztinái nép törvényes jogainak érvényesítéséért, a közel-keleti helyzet politikai rendezéséért.” Külpolitikai vonalvezetésünk — az elmúlt időszak eseményei ezt igazolják — helyesnek bizonyult. Az MSZMP Központi Bizottsága azonban rámutat: „A számunkra kedvező folyamatok... nem ébreszthetnek illúziókat bennünk, mert az enyhüléssel szemben álló erők még jelentősek.” Ezért írtuk elöljáróban, ezt igazolja a közlemény is: a politikai előrejelzés mérsékelten derűlátó, s ebben a Szovjetunió, a szocialista országok — köztük hazánk — külpolitikai tevékenysége minden kétséget kizáróan döntő szerepet játszott. Á jugoszláv külügyminisztérium küldöttségének budapesti látogatása A Külügyminisztérium meghívására június 14-től lö-ig Milan Venisnik külügyminiszter-helyettes vezetésével Budapesten tartózkodott a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Külügyminisztériumának küldöttsége. A küldöttséggel Marjai József külügyminiszter-helyettes és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa baráti megbeszélést folytatott a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatokról, az együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeiről, véleményt cseréltek az időszerű nemzetközi kérdésekről, az európai biztonsági rendszer megteremtését elősegítő soron következő lépésekről. Milan Venisniket fogadta Péter János külügyminiszter. Slrttus9 sajtóértehczletc Ismét támad az ellenzék Franz Josef Strauss, az ellenzéki CSU elnöke pénteken déli sajtóértekezletén újabb demagóg hangú támadást intézett a nyugatnémet kormány ellen. A bajor politikus támadásának alapjául ismét a szövetségi kormány idei költségvetés-tervezete szolgált. A CSU elnöke megvádolta Brandt kancellárt, hogy vagy nincs tisztában a tényleges helyzettel, vagy tudatosan megszépíti azt. Schiller gazdasági csúcsminiszter költségvetés-csökkentési javaslatának értékét is kétségbe vorita, mert a javasolt 2,5 milliárdos csökkentésből csak 1,3 rhilliárd márkát tud minisztériumokra lebontva kimutatni, és a fennmaradó 1,2 milliárd megoszlásáról még csak elképzelése sincs. Conrad Ahlers kormányszóvivő péntek délutáni sajtóértekezletén néhány szóban reagált Strauss kijelentéseire. Megállapította, hogy az ellenzéki politikus vádaskodásai kevés reményt ébresztenek, hogy a CDU—CSU valóban kész-e érdemi együttműködésre. (MTI) ÁJ NÖCRÁD — 1972. június 17., szombat Olaszország Máris kormányválság Nem fogadta egyöntetű helyeslés a kormányzó kereszténydemokrata párt vezetőségének azt a döntését, hogy a centrizmus felélesztésével oldja meg a jelenlegi kormány- válságot. A politikai fordulatot jelentő döntést a kereszténydemokrata baloldal ellenezte, a baloldali pártok pedig a leghatározottabban elítélték. Nemcsak a baloldal, hanem a kereszténydemokraták „megbízható” szövetségesei sem fogadták lelkesedéssel és helyesléssel a javaslatot. A republikánus párt másnap közölte: nem vesz részt a javasolt négypárti centrista koalícióban, mivel a kereszténydemokraták nem egységesek. Így Andreotti máris olyan akadályba ütközött, amely kudarcba fullaszthatja a centrista megoldásra tett kísérletet. A szociáldemokraták is éreztették,, hogy egyéb. kevésbé nyílt konzervatív fordulatot előnybén részesítettek volna. A választások utáni olasz kormányválság egyre áttekinthetetlenebb ellentétek szövevényévé válik. Lehetséges, hogy Leone köztársasági elnök felkéri a jelenleg hivatalban levő kisebbségi Andreotti-kormányt : nézzen szembe a bizalmi szavazással a parlamentben. (MTI) Dimitrov-szobor Moszkvában Pénteken Moszkvában a Dimitrov utcában leleplezték Georgi Dimitrov szobrát. A leleplezéssel kapcsolatos nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, valamint több más párt- és állami vezető. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Todor Pavlov, a Bolgár KP KB Politikai Bizottságának tagja és több más bolgár vezető, akik a szoboravatásra érkeztek a szovjet fővárosba. Viktor Grisin rövid beszédében méltatta Georgi Dimitrov érdemeit. A Bolgár KP Központi Bizottsága és Todor Zsivkov nevében Todor Pavlov a bolgár munkásosztály és az egész bolgár nép háláját és köszönetét tolmácsolta a Szovjetuniónak, hogy Moszkvában i emléket állítottak Georgi Di- mitrovnak, a bolgár nép nagyszerű fiának. (MTI) Az 1971 tavaszi választásokon merőben új helyzet jött létre Indiában. A mohopoltő- kével szövetkezett, „szindikátus” mint politikai erő teljesen összeomlott. Az Indira Gandhi által vezetett „új” kongresszus majd 490 képviselőjével szemben a maga 16 mandátumával jelentéktelen politikai párttá apadt. A jelentéktelenségbe zuhantak a jobbszámy politikai pártjai is, míg a baloldalon mind az Indira Gandhi politikáját leglényegesebb vonásaiban támogató Indiai Kommunista Párt, mind pedig a kínai orientációja szakadár frakció megtartotta állásait. Az 1971-es választások után az események logikája azt követelte volna, hogy India politikájának középpontjában egyértelműen a gazdasági feladatok megoldása kerüljön. A nemzetközi helyzet alakulása azonban ezt nem tette lehetővé, miután kirobbant az ismert „Pakisztán-válság”. Nyu- gat-Pakisztán csapatai megszállták az India északkeleti határán levő keleti tartományt és véres terrorral nyomták el annak függetlenségi mozgalmát. Mindez Indiát azzal a veszéllyel fenyegette, hogy két- frontos háborúval kell szembenéznie, méghozzá olyan helyzetben, amikor a pakiszMegállapodást írtak alá Prágában a csehszlovák és a magyar szakszervezetek között megállapodást írtak alá. A SZOT nevében Vass János, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsa részéről Vladislav Abraham írta alá az egyezményt Nem felhőtlen, de fejlő így látják a kapcsolatokat és a nehézségeket Andrej Gromikö szovjet külügyminiszter csütörtökön véget ért franciaországi látogatása után a szovjet—francia együttműködés további fejlődésének jelentős állomása lesz a két ország gazdasági együttműködésével foglalkozó szovjet—francra „nagybizottság” küszöbön- álló ülésszaka. Mint ismeretes; a vegyes bizottság hétfőn és kedden ülésezik majd Párizsban. Mint a Novoje Vremja című szovjet külpolitikai hetilap a szovjet—francia kapcsolatok alakulásával összefüggésben legfrissebb számában írja, a diplomácia történetében először fordul elő, hogy egy szocialista és egy kapitalista állam kialakította a bilaterális és a nemzetközi problémákkal kapcsolatos rendszeres politikai konzultációk különleges mechanizmusát, beleértve a legfelsőbb szintű megbeszéléseket is. Nem teljesen felhőtlenek azonban a szovjet—francia kapcsolatok, számos nehézség is van az együttműködés alakulásában. A Novoje Vremja felhívja a figyelmet arra, hogy a francia burzsoá sajtó továbbra is szovjetel- lenes cikkeket közöl. Egyesek fél akarják használni a Közös Piacot — különösen most kiszélesítésének idején —, hogy nyomást gyakoroljanak a francia vezető körökre és többek között korlátozzák Párizs önállóságát > a Kelet- Európá-val fennálló kapcsolataiban. A Gromiko franciaországi látogatásáról kiadott közlemény tükrözte: a szovjet és a francia fél véleménye szerint az utóbbi időben számos olyan kedvező változás történt, amely elősegíti az európai helyzet, valamint a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatok javulását. (MTI) Szovjet —amerikai űrkutatás Oroszul tanulnak az űrpilóták Nixon elnök találkozott a Fehér Házban James C, Flet- oherrel az Országos Űrkutatási Hivatal (NASA) igazgatójával és az Apollo—16 holdrakéta űrhajósaival — John Younggal, Charles Duke-kal, Thomas K. Mattinglyvel. A találkozó célja az volt, hogy megvitassa velük az Egyesült Államok és a Szovjetunió együttműködésének kérdéseit a világűr kutatásában. Mint a találkozó után Plet- oher közölte. Nixon elnök véleménye szerint a szovjet és az amerikai űrhajóknak a világűrben való 1975-re tervezett összekapcsolása „megveti az alapját a Szovjetunióval való tartós együttműködésnek . a kozmikus kutatások más területein is”. A NASA igazgatója elmondotta: Houstonban júliusban találkoznak a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői. hogy megvitassák a két ország űregyüttműködésének konkrét problémáit. Kifejezte azt a reményét, hogy a szovjet és az amerikai űrhajósok hamarosan megkezdhetik, a közös gyakorlatokat az Egyesül Államokban és a Szovjetunióban. Mint mondotta, sok amerikai űrhajós már megkezdte az orosz nyelvtanulást. (MTI) helyzetben végre kell hajtani a külföldi kölcsönöktől és hitelektől való függőség csökkentését —, de annak a realitásnak a tudomásul vételével, hogy India jelenlegi helyzetében nem vetheti el teljesen a külföldi kölcsönöket. Ez ily módon politikai kérdéssé válik: a tőkésországoktól olyan feltételek között kell biztosítani a hitelt ég kölcsönöket, hogy az ne veszélyeztesse az ország függetlenségi politikáját. 5. Ennek a célkitűzésnek a megvalósításában óriási jelentősége van a szocialista országokkal, és mindenekelőtt a Szovjetunióval való együttműködésnek. Az India stratégiai és külpolitikai helyzetében bekövetkezett kedvező változások, valamint a kongresszus megtisztulása és a belső politikai helyzet megszilárdulása megfelelő feltételeket teremt e nagyszabású gazdasági feladatok végrehajtásához. Gigászi ország gigászi nehézségeit kell legyűrni. Ez természetesen hosszú évtizedek, vagy éppen generációk feladata. A felemelkedéshez vezető út azonban ma világosabbnak és tisztábbnak tűnik, mint a független India megszületése óta eltelt 25 esztendőben bármikor. Gömöri Endre A mai India (III.) Út a felemelkedéshez tani válság az Indián belül hindu—mohamedán ellentétek katasztrofális kiéleződésével fenyegetett és a határon át- áramló bengáliai menekültek óriási gazdasági terheket is róttak a kormányra. További nehézséget jelentett, hogy a maguk hatalmi-politikai céljai érdekében az Egyesült Államok és Kína Pakisztánt támogatták, s a vezető nagyhatalmak közül egyedül a Szovjetunió állott India oldalán. A tűrhetetlen helyzet vé- gülis robbanáshoz vezetett, s a harmadik indiai—pakisztáni konfliktus bebizonyította a mesterségesen létrehozott pakisztáni állam életképtelenségét. Az elgyötört Kelet-Pa- kisztán „Bengál Népi Köztársaság” néven kiharcolta a függetlenségét, s ezzel a második világháború óta először, India északkeleti határán baráti állam jött létre. A Bengál Népi Köztársaság megszületése Indiát a szubkontinens egyértelműen vezető országává tette. Jónéhány — belső harcokkal, véráldozatokkal és politikai küzdelemmel terhelt esztendő után India elérkezett ahhoz, hogy minden erejét viszonylag zavartalanul a gazdasági fejlődésnek szentelheti. A fei adatok természetesen óriásiak, s azokat — nagyon változatosan — a következőkben lehet összefoglalni: 1. 1974-ig meg kell valósítani a mezőgazdasági termelés 4,5 százalékos és az ipari termelés 9 százalékos reálnövekedése'.. Ehhez a korszerű agrotechnikai eljárások bevezetése és a gépesítés fokozása szükséges. 2. Tovább kell növelni az állami beruházások aranyat. 1974 végére az összes beruházásokban 64 százalékkal kell részesedniök az állami célkitűzéseknek, s ezen belül az alapiparágak (acél, olaj, bányászat) veszik igénybe az állami beruházások túlnyomó részét. 3. Mindez természetesen nem gyorsan megtérülő beruházás. Éppen ezért Indiának minden erővel törekednie kell exportjának fokozására. Már most is megfigyelhető, hogy az export szerkezete kedvezőbb, mint korábban: a hagyományos cikkek (tea, textil stb.) aránya csökken, az ipari kész- és félkész termékeké viszont növekszik. 4. Ebben a bonyolult egyensúlyi
