Nógrád. 1972. június (28. évfolyam. 127-152. szám)
1972-06-17 / 141. szám
tagfelvételi munka idSsserO feladatai (II.) SÜL! UTÁN-GYAKORLAT Az iskolaév ugyan befejeződött, de mint minden szakközép- iskolában, a balassagyarmati Szántó Kovács János középiskola mezőgazdasági gépészeti szakot hallgató diákjainak is megkezdődött a nyári szakmai gyakorlat. A kánikulai melegtől elvonulva a tanműhelyekben szerelnek, ismerkednek a kombájn és erőgépek motorjaival. Tóth István és Kollár János galgagutai fiatalok SZK—3-as gabonakombájn karbantartását végzik A nyári szakmai gyakorlatnak különben igazi edzőtábor- hangulata van. Hisz’ amikor kész szakemberekként kell majd a fiataloknak a javításra szoruló gépek mellé állni, munkájuk végeztével, ott, a földeken ugyanúgy nem lesz tisztálkodási lehetőségük, mint most, az iskolában. A fiatalok mégis igen szorgalmasak. Műhely főnökük, Berczk Erik, szívesen foglalkozik az érdeklődőkkel, közöttük Kumich Mihály, Kocza József, Obreczán Tibor és Debreceni Tamás harmadévesekkel 'Az iskola tanműhelyében a legkorszerűbb gépek, műszerek gyakorlati alkalmazásával ismerkednek meg a szakemberjelöltek, így a Diesel-motorok beállításához, gazdaságos üzemeléséhez szükséges drága berendezéssel is, melynek működését Nemecsek Péter technikus tanár magyarázza Reiter Tamásnak és Szolik Gyulának Kulcsár József képriportja Fő célunk a munkásfeilcg erősítése A X. kongresszustól eltelt idő során a pártszervek és -szervezetek tagfelvételi tevékenysége alapvetően megfelelt a párt politikájának, egyes területeken figyelemre méltó eredményeket értünk el. Azonban a megyei pártbizottság ülése azt is leszögezte, hogy az ezzel kapcsolatos céljainkat csak részben sikerült megvalósítanunk. „ _ A felvétel és az összetétel A párttagság száma a X. kongresszustól eltelt másfél év alatt kielégítő ütemben, 4,4 százalékkal növekedett. (A IX. és X. kongresszus között a növekedés évi átlagos üteme csupán 1,4 százalék volt.) Ez a növekedési ütem megfelel politikai céljainknak, biztosítja a párttagság utánpótlását. Egyben mutatja a pártszervek és -szervezetek javuló munkáját ebben a vonatkozásban is. Örvendetes, hogy az iparban, az építőiparban és a ktsz- ekben felvettek között a fizikai dolgozók aránya 65—75 százalék között mozog. Az összes újonnan felvettek között 33,1 százalék a nő, ami lényegesen magasabb, mint a korábbi időszakokban volt. A felvettek között növekedett a 18—26 éves korosztályba tartozók aránya. A műszaki értelmiség legjobbjai az átlagostól nagyobb ütemben kérték felvételüket a pártba. . E kedvező, pozitív jelenségek mutatják a párt politikája iránti bizalmat, a pártszervezetek munkamódszerének fejlődését. A megyében elért politikai-gazdasági és kulturális eredmények szintén kedvezően hatottak a tagfelvételre. Jó hatást váltott ki, hogy a közbeeső pártbizottságok tagfelvételjóváhagyási jogkörrel rendelkeznek. A megyei pártbizottság üdvözli azokat a helyi kezdeményezéseket, módszereket, amelyekkel tervszerűbbé tették a tagépítő munkát. így pl. a tagfelvételi tervek készítését, a fiatal párttagokkal való rendszeres foglalkozást, a kommunista vezetők felelősségének növelését, a KISZ-élet fellendítésére tett intézkedéseket, a párttagsággal járó jogok és kötelességek szervezett ismertetését. A megyei pártbizottság azonban egyértelműen megállapította: néhány jelenség arra figyelmeztet, hogy körültekintőbbek legyünk a tagfelvételi munkában. Ezek közül a legfontosabb, hogy az újonnan felvettek között a fizikai dolgozók aránya csökkenő irányzatot mutat. A X. kongresszustól eltelt másfél év alatt az összes felvett között 49.3 százalék volt a fizikai dolgozó. (A IX. és X. kongresszus között ez az arány elérte az 56 százalékot.) A párttagság munkás jellegére kedvezőtlenül hat az a tényező, hogy a hivatalokban és az intézményekben a párttagság növekedésének üteme háromszor magasabb, mint az ipari üzemekben. Magas az olyan termelőüzemi pártszervezetek száma, amelyek egy-két év óta egy párttagot sem vettek fel. A párttagnak felvett nők között szintén alacsony a munkásnők aránya. A fiatal korosztálynál ez az arány már jobb, de a felvettek összetételének kedvezőbb alakításához még nem elegendő. Önkéntesség és tervszerűség A pártbizottság rámutatott a tagfelvételi munkában jelentkező néhány helytelen szemléletre és gyakorlatra is. Mindenek előtt a fizikai dolgozók 'nevelésével, felvételük előkészítésével összefüggésben. a pártépítő munka egy helyben topog, a pártszervezet tömegkapcsolata gyenge. Néhány helyen a tagfelvételi ügyintézés lassúsága, a bürokrácia jelent visszahúzó erőt. 65—70 százalék fizikai dolgozó legyen A helyzetelemzésből és politikai céljainkból kiindulva a megyei pártbizottság legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy el kell érni: a jövőben az összes pártba felvételre kerülők közül 65—70 százalék fizikai dolgozó legyen. Ez vonatkozik a nők és a fiatalok soraiból történő felvételek arányára is. Természetesen felvetődhet a jogos kérdés, hogy ezt hogyan értsük. Nyilvánvaló, hogy a felvettek kedvező arányának alakításában mindenekelőtt a nagyipari üzemeknek, az építőiparnak, az újonnan települt üzemeknek van meghatározó szerepük. A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban a tagfelvétel ütemét növelni is lehet, főleg a fizikai dolgozók, de helyenként a vezetők körében is. A jelentős ipari bázissal rendelkező járásokban és városokban a megyei átlagtól magasabb arányban szükséges a fizikai dolgozók pártba történő felvétele. A megyei pártbizottság tanácsolta a pártszervezeteknek, hogy a fő figyelmet a törzsgárdára, a szocialista brigádokra, a társadalmi szervek tisztségviselőire, a párton kívüli munkásőrökre, a munkában és magatartásban kitűnt emberekre, a legbefolyásosabb, a közvéleményt formáló fizikai dolgozókra fordítsák. A fizikai dolgozók felvételét mindenütt alapvető politikai kérdésként szükséges kezelnünk. Körükben a párttagsággal járó jogok és kötelességek ismertetését szorosabban össze kell kapcsolnunk a munkásosztály vezető szerepéből eredő követelményekkel és felelősséggel. Ennek legfőbb útja a munkások eszmei-politikai nevelésének fokozása. Ezért a pártszervek a munkások nevelésében növeljék a szakszervezetek és a gazdasági vezetők felelősségét. Arra kell törekednünk, hogy a munkások helyileg és személy szerint is jobban érezzék: a társadalom vezető osztályának tagjai. Kívánatosnak tartjuk, hogy a pártszervek és -szervezetek erősítsék tovább kapcsolataikat a fizikai dolgozókkal, a munkáskollektívákkal. Segítsék elő közéleti szereplésük, politikai aktivitásuk növelését. Az arra alkalmasakat bátrabban bízzák meg politikai feladatokkal. Általában céltudatosabban neveljék párttaggá, illetve különböző posztokra alkalmas vezetőkké a fizikai dolgozókat. A Központi Bizottság nőpolitikái és ifjúságpolitikai határozatainak jobb helyi végrehajtása kedvezőbb feltételeket teremthet a nők és a fiatalok — elsősorban a fizikai dolgozók — felvételére. A választott testületekben, a nőbizottságokban, a helyi tanácsokban, a KISZ-vezetőségekben számos olyan nő és fiatal tevékenykedik, akik párttaggá nevelésére nagyobb gondot kell fordítani. A fiatalok előkészítésében kiemelten kapjanak szerepet a KISZ-szervezetek. Mindenekelőtt úgy, hogy fejlődjön belső életük, tevékenységük, kapcsolatuk a szervezeten kívüli fiatalsággal. A pártbizottsági ülés kimondta: a párttagság munkásjellege erősítésének egyik lényeges feltétele, hogy a pártszervezetek az alkalmazott, adminisztratív munkakörben dolgozók felvételét az eddigiektől körültekintőben bírálják el. E rétegek valóban legjobbjai kerüljenek a pártba. Ugyanakkor a termelést közvetlenül irányító műszakiakat, az agrárértelmiség, a népművelés, a közoktatás, az egészségügy legjobb szakembereit tervszerűbben készítsék fel a párttagságra. Ma még elég gyakori jelenség, hogy a pártszervezetekben várják a fizikai dolgozók jelentkezését. Nem nyert polgárjogot az a felismerés, hogy a fizikai dolgozók csak igen ritka esetben jelentkeznek önmaguktól a pártba. A pártvezetőségek egy része hajlamos arra, hogy a pártba történő belépés önkéntességét és az előkészítés tervszerűségét egymástól mereven elválassza. Nem kevés helyen tapasztalhatjuk, hogy a fizikai dolgozók elé indokolatlanul magas mércét állítanak. Már eleve kész kommunistát szeretnének felvenni a pártba. Néhány helyen a felvételt iskolai végzettséghez kötik. Nem kevés helyen tapasztalhatunk bizalmatlanságot a belépni szándékozók iránt. Egyes helyeken a fiatalokat alkalmatlannak, éretlennek tartják a párttagságra, sőt lebeszélik a belépésről. (Több, idősebb elvtársunk már elfelejtette, hogy ő is egészen fiatalon nyert felvételt.) Vannak — többségében nőket foglalkoztató üzemek — amelyekben a pártszervezet, a párttagság elzárkózik a felvételek elől, teret enged a nők megítélésében a szélsőséges nézeteknek. Helyenként a fiataloktól, főleg a leányoktól olyan mozgalmi és élettapasztalatot követelnek meg, amely életkoruknál fogva lehetetlen. A pártbizottság bírálta, hogy az előbbinek ellentéteként a pártszervezetek egy részében engedékenység tapasztalható. Nem tudnak ellentállni az egyes emberek részéről reájuk nehezedő nyomásnak. Sőt, a taggyűlésen megszavazzák a felvételt, de egyben a vezetőség jelez az irányító pártszervnek, hogy a felvételt ne hagyja jóvá. Ezzel összefüggésben jelentkezik egyes pártszervezeteknél a statisztikai szemlélet, a kampányjelleg, mondván: „mi is vegyünk fel valakit, mert akkor nem háborgat a felsőbb pártszerv”. Sajnos, arra is van tapasztalat, hogy egyes irányító pártbizottságok csupán a felvétel számszerűségét vizsgálják az alapszervezetekben. A megyei pártbizottság tagjainak személyes tapasztalatai is azt igazolják, hogy helyenként a vezetők kifogásolható munkája, magatartása, a rossz üzemi légkör, a durva hangnem, a demokrácia formális gyakorlása és más problémák az arra alkalmasakat — főleg a fizikai dolgozók között — visszatartják a pártba való belépéstől. A helyszíni vizsgálódások tapasztalatai feltárták, hogy néhány gazdasági vezető — főleg a tsz-ekben —, úgy véli, ha párton kívüli marad, akkor kivonhatja magát a pártszervezet ellenőrző-beszámoltató jogköre alól. Ezért ha „finoman” is, visszautasítja a pártvezetőség felkérését. Ez a fizikai dolgozók sorában ellenérzést, tartózkodást vált ki. A párttagsággal együtt a megyei pártbizottság is mélységesen elítéli azt a néhány nyugdíjba került, volt vezetőt, akik megkülönböztetett anyagi és erkölcsi elismerésben részesültek, és most hátat fordítanak a pártnak. A pártbizottság nem hagyta szó nélkül azt sem, hogy egyes pártszervezetek munkájának alacsony színvonala, néhány pártvezetőség gyenge tevékenysége, egyes párttagoknál a kommunista példamutatás hiánya szintén elősegíti, hogy összefoglalva: A pártba történő felvételeket a jövőben úgy kell irányítsuk, hogy a felvétel üteme és egyben a felvettek aránva megfeleljen a megyei pártbizottság fentebb említett határozatának, a munkásjelleg erősítéséből eredő követelményeknek. A harmadik — az a ,,bizonyos“ Bármiképpen is nézzük, a harmadik feltétel, rendiséget is jelent a vállalások között. Ha valami bocsánatos bűn. akkor annak számít az elmaradás a tanulásban, a kulturális munkában... Ha a statisztikai jelentésből azt olvassuk, hogy a növekedés teljes egészében a termelékenységből keletkezett, akkor nyugodtan könyvelhetjük a dicséretet, az elismerést elsősorban a szocialista brigádtagok milliós táborának javára. Valóban nagyszerű teljesítményt nyújtottak. nem sajnálva az időt és fáradságot, ha az üzem, a gyár hitele, a márka becsülete forgott kockán — minőség vagy határidő dolgában. Sőt. túlóráztak, nem is keveset, szabad szombatjaikat, gyakran vasárnapjaikat is feláldozták, hogy pótolják a kiesést, amit például a munkaerőhiány okozott. Ám ezzel a gazdasági vezetők gyakran visszaélnek, mert az üzem- szervezési kooperációs hibákat a szocialista brgiádokkal korrigáltatják. így aztán nem csoda, ha a vállalások között éppen az szorul háttérbe, amelyikhez szabad időre, elmélyülésre lenne szükség... A szakmai és politikai oktatásra a brigádtagoknak kétharmada jár, ám a tanulás „minősége”, a tanulmányi eredmény gyakran megsínyli a gyárbeli túlzott elfoglaltságot. Sajnos, igen gyér mostanában az állami oktatás iránti érdeklődés. Különösen az általános iskolába jelentkezők száma csappant meg. Ez ösz- szefügg a felnőttoktatás presztízsének csökkentésével, módszereinek avultságával, s egyéb feltételek romlásával. Pedig az ily módon való alapműveltség megszerzése minden tekintetben indokolt, hiszen csak ennek birtokában lehet szakmát tanulni, s más, bonyolultabb ismereteket elsajátítani. Jó néhány brigádértekezlet, vezetői tanácskozás arról tanúskodott. ha azt a bizonyos harmadik, tehát a kulturális vállalást nem sikerül teljesíteni, akkor nem csupán felületességről, könnyelmű felfogásról lehet beszélni, hanem sok esetben üzemszervezési zavarokról, gazdasági hibákról. Nem felesleges tehát a szak- szervezeti vezetőknek a brigádnaplók értékelésénél mélyebben nézni az okok mögé, mert talán az egész termelésre kiható következtetésekre juthatnak. Az akadályok elhárítása után pedig a brigádmozgalom emberi, művelődési — ha úgy tetszik, ideológiai — tartalma gazdagabban bontakozhat ki, ami által tovább gyarapszik a szocialista öntudat. Gede Márton NÓGRÁD — 1972. június 17., szombat 3
