Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)
1972-05-13 / 111. szám
A^reseziő Jemen ellen 1 A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság kormánya közleményben jelentette be, hogy az ország keleti határai ellen az Ománban állomásozó brit erők — sza- udi közreműködéssel — agresszióé háborút folytatnak. Az ellenségeskedések május 4-én törtek ki,' amikor a brit légierő bombázta a dél- jemeni határvidéket, s tüzet nyitott a határvédelmi erőkre a brit flotta is. Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy 1970. júliusa óta a brit repülőgépek és hadiha- jók 110 alkalommal sértették meg a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság légterét és felségvizeit. A szaudi területről kiinduló agresszív cselekmények kezdetét a közlemény 1969. július 22-vel, azaz a haladó és imperialistaellenes politikát folytató köztársaság megszületésével dotálja. Megállapítja, hogy a támadások közvetlen oka a külföldi konszernek dél-jemeni érdekeltségeinek ’ államosításé - ban keresendő. (AFP) Aláírták az "NDK—román szerződést ' Pénteken Bukarestben aromán államtanács palotájában befejeződtek a Román Szocialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének hivatalos tárgyalásai. Bukarestben ugyancsak pénteken aláírták a Román Szocialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság barátsági, együttműködési éa kölcsönös segítségnyújtási szerződését Román, részről a szerződést Nictxlae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, az államtanács elnöke é6 Ion Gheorghe Maurer miniszter- elnök, a Német Demokratikus Köztársaság részéről Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára és Willi Stoph miniszterelnök írta alá. (MTI) Willi Brandt nyugatnémet kancellár Heinz Vetterne a nyugatnémet szakszervezeti szövetség elnökének (bal oldalt) jelenlétében fogadta Gáspár Sándort, a Szaktanács főtitkárát nagyméretű tiltakozási hullám Amerikában Hanoiban pénteken két alkalommal volt légiriadó — jelentette helyszíni tudósításában az AFP. Amerikai repülőgépek közelítették meg a VDK fővárosának légiterét, s a jelentések szerint a Hanoi és Haiphong közötti területeket bombázták. Tapasztalt amerikai katonai és polgári szakértők véleménye szerint a VDK kikötőiben létesített amerikai aknazár nem fogja elérni célját, nem képes megakadályozni, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság továbbra is megkapja a szükséges utánpótlást — írja az AP hírügynökség. „Ahol azelőtt egy híd volt, oda azóta hármat építettek, ahol korábban egyetlen út vezetett, most már öt húzódik” — nyilatkozta az egyik szakértő. A VDK az elmúlt három év alatt jelentős mértékben bővítette vasút- és közúthálózatát. Bizonyos erőfeszítések árán a VDK ezentúl szárazföldön kaphatja meg a szükséges élelmiszert és más anyagokat, amelyele azelőtt tengeri úton érkeztek — jelentették ki fenti szakértők. Tiltakozási hullám söpör végig az Egyesült Államokon azóta, amióta Nixon elnök bejelentette a VDK bombázásának fokozását, s az észak-vietnami kikötők elaknásítását. Péntekre virradóan ismét több városban került sor tiltakozó megmozdulásokra. A tüntetők, elsősorban fiatalok, kormónyépületeket szálltak meg, úttorlaszokat emeltek, s harcba szálltak a brutálisan beavatkozó rendőrséggel. Több száz tüntetőt vettek őrizetbe. Egyébként a hírügynökségi jelentésekből kitűnik, hogy Nixon újabb indokínai terrorintézkedéseinek bejelentése óta összesen 1925 személyt tartóztattak le. A legsúlyosabb zavargásokra Albuquerque-ben (Űj Mexikó állam) került sor, ahol a rendőrség — szemtanúk beszámolója szerint — lőfegyverét Is használta a tüntetőkkel szemben. Sokan megsebesültek. Massachusetts-ben mintegy háromszáz tüntetőt tartóztattak le, akik igyekeztek eltorlaszolni az egyik légitámaszponthoz vezető utat. Egyetemisták ülősztrájkjukkal tartóztatták fel a vasúti forgalmat New Brunswick, (New Jersey állam) és New York között. Bostonban a háború ellenzői villamoskocsikat gyújtottak fel, s az egyik főutcán íttorlaszokat emeltek. A rendAz indokínai háború legnagyobb és leginkább összpontosított légitámadását intézték amerikai B—52-esek pénteken An Loc térsége ellen. Csaknem 70 repülőerőd több bevetésben összesen 2000 tonna bombát szórt le a Saigontól 96 kilométerrel északra fekvő városra és környékére. A hazafiak tüzérsége válaszul, mintegy 10 000 lövedéket és rakétát zúdított a kormánycsapatok állásaira. An Loc a felszabadító erők kezén van — jelentették a hírt pénteken délután a hír- ügynökségek. A hazafias erők támadása a délutáni órákban bontakozott ki, azt követően, hogy tüzérségük gránát- és aknaesővel árasztotta el a saigoni csapatok állásait. Ezután északi irányból harckocsik fedezete mellett kezdődött a gyalogsági roham, amely során a hazafias erők egységei rövid idő alatt elérték a város központjában levő rendőrkapitányság épületét, amely közvetlen szomszédságában ván a bábhadsereg tartományi főparancsnoksága épületének. Jelentések szerint a harcok a késő délutáni órákban (magyar idő) gyakorlatilag befejeződtek. Richard Nixon amerikai elnök Washingtonból, a marylandi Camp Dávidba utazott, ahol a hét végét — hírügynökségi jelentések szerint — a A társbrigítdok Is csatiakoztak őrség könnygázbombákkal és küszöbön álló moszkvai csúcsvérebekkel oszlatta szét a tűn- találkozó előkészítésével tölti, tetőket (MTI) Hírek között tallózva Ez megint nem valóságos Az 1960-ban aláírt amerikai—japán szerződésnek az eltelt évek alatt sok ferde következménye volt. Ha valami, szárnyra kel a kapcsolatok alakulásáról, akaratlanul is felvetődik azonnal: mennyi benne a valóságos, s mennyi az, ami a világközvélemény félrevezetésére szolgál. Gyanút keltő volt az a huzavona, ami Okinawa japán fennhatóság alá kerülése körül volt, s a gyanakvás az átadás időpontjának közeledtével egyre jogosabb. Mint ismeretes, a japán közvélemény tetemesebbik részének következetes kiállása eredményeként az amerikaiak május 15-én hivatalosan átadják a sokat vitatott szigetet. Ügy gondolná az ember, ez az aktus azzal jár, hogy lényegesen csökken majd az amerikai jelenlét Okinawán, s ezzel bizonyos fokig enyhül az a feszültség, amit a támaszpontsziget washingtoni igazgatása jelentett. Nos: mind a japá- ' nak, mind pedig a más országbeli reménykedők csalódnak, mert május 15-e tulajdonképpen csak formai változást jelent. Ha úgy tetszik: a sziget fölött ezután majd Japán zász- / Iáját lengeti az a szél, amit változatlanul az amerikaiak irányítanak. Hogy mennyire nem valóságos az egész átadási Ceremónia, arra érdemes elmondani: Okinawán május 15-e után is 88 támaszpont és egyéb katonai létesítmény marad amerikai ellenőrzésben, vagyis Washington katonai jelenlétének méretei alig változnak. A tokiói kormány persze próbálja most enyhíteni az emiatt egyre jobban növekvő belső nyugtalanságot. Ügy tűnik azonban, senkit sem elégít ki, hogy a császári hadsereg illetékesei felajánlották az amerikaiaknak: adjanak át három lőteret, s cserébe kapnak egy hotelt Okinawán. Vagyis a 88 katonai létesítményt hárommal csökkentenék, s közben azt feltételezik, hogy ez jelent valamit. Ez még annál is rosszabb, mint amikor a heveny gyulladásban levő sebet állati hulladékkal kezelik. Pedig régen köztudott: betegséget csak gyógyszerrel lehet gyógyítani, s ebben az esetben Kelet- és Dél-Ázsia, valamint Japán szempontjából is csak az lenne az egyetlen gyógyító ír, ha Okinawán végleg megszűnne a támaszpontokkal, repülőterekkel, fegyverraktárakkal és atommal terhes amerikai fertőzés. Es>y gyilkosság Lord Widgery bíró elkészítette jelentését azokról a véres eseményekről, amelyek az elmúlt vasárnap játszódtak le az észak-írországi London- derryben, s amely szerint teljesen jogosan, az alkotmány előírásainak megfelelően jártak el a királyi hadsereg katonái, amikor agyonlőtték egy békés felvonulás tizenhárom résztvevőjét. Nem kenyerünk a gúnyolódás, de ilyenfokú cinizmus láttán, óhatatlanul kérdezzük: Widgery bíró azt is maradéktalanul törvényesnek tartaná, ha a brit hadsereg katonái kiirtanák Londonderry lakosságának a felét? Az angol kormány északírországi politikáját pártfogo- lók azzal próbálják elejét venni mindenféle vitának, hogy azt mondják: az ír Köztársasági Hadsereg (IRA) tagjai is követnek el megengedhetetlen cselekményeket. Ez kétségtelen, s a fejlemények tárgyilagos szemlélői el is ítélik ezeket. Biztosak vagyunk benne, bírói igazolása hogy a sokat szenvedett uls- teri kissebbség sem ért egyet az IRA terrorisztikus módszereivel, az a mód azonban, ahogyan a közönséges gyilkosságot Londonban megpróbálják törvényes szólamokkal igazolni, még mélyebb felháborodást vált ki. Edward Kennedy szenátor véleményé szerint az egész jelentés célja, hogy az angol kormány elleplezze a világ elől a tragikus északír helyzetet, s mint ilyen: hidegvérű és előre megfontolt kísérlet az angol katonák fellépésének igazolására. Kézenfekvő a következtetés: ha London gyilkosságokat igazolni igyekvő terveit tudomásul veszi a közvélemény, Heath kormánya túl mehet minden eddigin: kedvének és tetszésének megfelelően cselekedhet Észak-lrországban, s úgy folytathatja Európa egyetlen mostani gyarmati háborúját, ahogy éppen az érdekéi kívánják. Sz. I. Feladták a tizenegyediket Kambodzsában a Phnom Penh-i kormánycsapatok főparancsnokságának szóvivője a kormányerők súlyos veszteségeit volt kénytelen beismerni. Ugyanakkor közölte: kudarcot vallott csapataiknak az a kísérlete, hogy ellenőrzésük alá vonják az 5. számú főútvonalat, amelynek létfontossá- « gú szerepe van a főváros ellátásában. Kambodzsa déli részén — mondotta a szóvivő — négy garnizont kellett kiüríteni az ellenség nyomására. Ezzel 11-re emelkedett azoknak a falvaknak és városoknak a száma, amelyet a térségben a kambodzsai kormánycsapatok április 30. óta kénytelenek voltak feladni. (AP) ' (Folytatás az 1. oldalról.) idén egy nagyobb, minden részletre kiterjedő vizsgálatot végeznek a gépek műszaki állapotára vonatkozóan és időben, az eddiginél részletesebb TMK- és felújítási tervet készítenek a jövő évre. A forgácsolómunkákat úgy programozzák, hogy azok jó minőségben és időben eljussanak a társüzemekhez, ahol a készterméket gyártják. Ezzel a szállítási határidők betartását biztosítják. A műszaki szocialista brigád felajánlásának módosításával — ahogy mondani szokták —, letette a garast. Javasolta a többi brigádnak is, hogy szükség szerint módosítsák vállalásukat. A széntermelést kiszolgáló brigádoknál például hasznos lenne, ha a szén önköltségének csökkentését segítő felajánlást tennének. A fizikai szocialista brigádoktól a programnak megfelelő ütemes minőségi munkát kérnek. Ezenkívül a technológiai és munkavédelmi utasítások betartását, a szállítási költségek csökkentése érdekében a műhelyek, részlegek közötti koordinációval a 2 NÓGRÁD - 1972. fuvarok összekapcsolását, továbbá a munkaidő teljes kihasználását, a fegyelem megszilárdítását. A munkaügyi szocialista brigádtól a programnak megfelelő normaidők meghatározását a szükséges létszám biztosítását kérték. A kooperációs csoporttól viszont azt, hogy egy hónappal, vagy két héttel a negyedévet megelőzően gondoskodjanak, hogy a szükséges gépészeti, villamos és rezsianyagokat beszerezzék, nehogy emiatt legyen gond a folyamatos termelésben. A technológiai csoporttól viszont gyorsabb, időben és minőségben jobb technológiai előkészítést várnak, a szükséges szerszámok, készülékek felülvizsgálatát, a javításokról időben történő gondoskodást és nem utolsósorban a korábban elkészített utasítások felülvizsgálatát, szükségszerű módosítását. A Kelen József Műszaki Szocialista Brigád feladata a leckét, a többi szocialista brigád számára. Azok vállalták is, legújabb értesülésünk szerint valamennyi brigád csatlakozott a felhíváshoz. Közös összefogással pedig nagy eredményeket lehet elérni. május 13., szombat Köxel-Kelets Harc — hosszú távra Azokat a magas szintű arabközi megbeszéléseket, amelyeknek keretében legutóbb Algériában Szadat, Bu- medien és Kadhafi hármas csúcstalálkozója, majd Tunéziában Szadat és ■ Burgiba eszmecseréje lezajlott, ha egyetlen szóban akarnók jellemezni, így fogalmazhatnánk: erőgyűjtés. A csúcstalálkozók célja mind az arab sajtó, mind a hivatalos közlemények szerint is az arab szolidaritás gyakorlati megvalósítása, az arab nemzet anyagi és erkölcsi erőforrásainak mozgósítása, olyan átfogó stratégia kidolgozása volt, amely a megszállt arab területek felszabadítására és az arab nemzeti egység előmozdítására irányul. Erre az erőgyűjtésre annál is inkább szükség van, mert a hatnaposnak mondott arab— izraeli háború tulajdonképpen nem ért véget 1967-ben, s ma is tart — Izrael saját területének ötszörösét meghaladó arab területet tart megszállva, a konfliktus békés rendezését elutasítja és nyíltan törekszik a szíriai Golan-magaslatoknak, a Jordán nyugati partvidékének, az egyiptomi Sinai-félsziget egy részének és a gázai övezetnek bekebelezésére. Az arab országok között nincs meg a kellő egyetértés sem Izraellel, sem fő támogatójával, az Egyesült Államokkal szemben. Köztudomású, hogy több gazdag olajtermelő arab ország az amerikai és az angol imperializmus partnere a Közel-Keleten, Jordánia pedig nyíltan együttműködött az amerikaiakkal, amikor csapásokat mért a Palesztinái nemzeti felszabadító mozgalomra és ezzel egyértelműen Izrael malmára hajtotta a vizet. Ez a helyzet és a konfliktus immár ötödik éve. tartó megoldatlansága készteti arra a haladó arab rendszereket, hogy igyekezzenek egyfelől szorosabbra fűzni kapcsolataikat, ' másfelől próbálják a közös arab ügy támogatására megnyerni azokat az arab országokat is, amelyek ugyan nem folytatnak progresszív politikát, de készek a palesztin ügy és az arab nemzeti érdek javára bizonyos áldozatot hozni. Az említett csúcstalálkozók is ebbe a keretbe illenek bele. Az algériai hármas csúcs- találkozóról kiadott közös közlemény tanúsága szerint Szadat, Bumedien és Kadhafi egyetértett abban, hogy az egész arab nemzetnek részt kell vennie a hosszú távra szóló nemzeti harcban, amelynek célja a megszállt területek felszabadítása, az arab nemzet haladása és egysége. A három elnök egyetértett abban, hogy az arab nemzetnek e célok érdekében mozgósítania kell erőforrásait. Ami ezeket az erőforrásokat illeti, az Ahram című kairói lap az olajra utalt elsősorban: itt a legsebezhetőbbek az imperialista érdekeltségek, itt fűződik a legnagyobb érdekük ahhoz, hogy vegyék figyelembe az arab országok szempontjait is. A három elnök a gazdasági nyomás eszközét is fegyvernek tekinti, s várható, hogy mind Algéria, mind Líbia, amely különösen nagy olaj- kutakkal rendelkezik a Szaharában, élni is kíván ezzel a lehetőséggel. Az olaj jövedelme természetesen sok pénzt is jelent, s a palesztínai felszabadító mozgalom támogatáséra jelentős összegeket fordíthatnak. Az arab világban és Eszak- Afrikában Egyiptom, Algéria és Líbia jelentős katonai és gazdasági erőt képvisel, kapcsolatuk javítása és együttműködésük kiszélesítése növeli az arab államszövetség súlyát is. Lényegében ezt a célt szolgálta Szadat tuniszi látogatása is, amely arra vall, hogy a hosszú idő óta hűvös egyiptomi—tunéziai kapcsolatokat normalizálnl kívánják. Figyelmet érdemel, hogy Tunézia, amely korábban éppen a palesztínai kérdés megítélése miatt került ellentétbe Egyiptommal, most Kairóhoz hasonlóan elítélte Husszein király palesztinellenes terveit. Mindezek csak első lépések és nyilván igaza volt az algíri közleménynek, amikor figyelmeztetett arra, hogy a kolonializmus, a cionizmus és az arab elmaradottság elleni harc „ljosszú távra szóló küzdelem”. A harc sikere nem utolsósorban attól függ, hogy a csúcstalálkozón hozott elvi határozatok kereteit milyen gyakorlati intézkedésekkel töltik majd meg. Rudnyánszky István
