Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)

1972-05-13 / 111. szám

A^reseziő Jemen ellen 1 A Jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaság kormá­nya közleményben jelentet­te be, hogy az ország keleti határai ellen az Ománban állomásozó brit erők — sza- udi közreműködéssel — ag­resszióé háborút folytatnak. Az ellenségeskedések május 4-én törtek ki,' amikor a brit légierő bombázta a dél- jemeni határvidéket, s tüzet nyitott a határvédelmi erőkre a brit flotta is. Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy 1970. júliusa óta a brit repülőgépek és hadiha- jók 110 alkalommal sértet­ték meg a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság légterét és felségvizeit. A szaudi területről kiinduló agresszív cselekmények kez­detét a közlemény 1969. jú­lius 22-vel, azaz a haladó és imperialistaellenes politikát folytató köztársaság meg­születésével dotálja. Megál­lapítja, hogy a támadások közvetlen oka a külföldi konszernek dél-jemeni ér­dekeltségeinek ’ államosításé - ban keresendő. (AFP) Aláírták az "NDK—román szerződést ' Pénteken Bukarestben aro­mán államtanács palotájában befejeződtek a Román Szocia­lista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségé­nek hivatalos tárgyalásai. Bukarestben ugyancsak pén­teken aláírták a Román Szo­cialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztár­saság barátsági, együttműkö­dési éa kölcsönös segítség­nyújtási szerződését Román, részről a szerződést Nictxlae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, az államtanács elnöke é6 Ion Gheorghe Maurer miniszter- elnök, a Német Demokratikus Köztársaság részéről Erich Honecker, a Német Szocialis­ta Egységpárt Központi Bi­zottságának első titkára és Willi Stoph miniszterelnök ír­ta alá. (MTI) Willi Brandt nyugatnémet kancellár Heinz Vetterne a nyugatnémet szakszervezeti szövet­ség elnökének (bal oldalt) jelenlétében fogadta Gáspár Sándort, a Szaktanács főtitkárát nagyméretű tiltakozási hullám Amerikában Hanoiban pénteken két alkalommal volt légiriadó — jelentette helyszíni tudósításában az AFP. Amerikai repü­lőgépek közelítették meg a VDK fővárosának légiterét, s a jelentések szerint a Hanoi és Haiphong közötti területe­ket bombázták. Tapasztalt amerikai katonai és polgári szakértők vélemé­nye szerint a VDK kikötőiben létesített amerikai aknazár nem fogja elérni célját, nem képes megakadályozni, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság továbbra is meg­kapja a szükséges utánpótlást — írja az AP hírügynökség. „Ahol azelőtt egy híd volt, oda azóta hármat építettek, ahol korábban egyetlen út ve­zetett, most már öt húzódik” — nyilatkozta az egyik szak­értő. A VDK az elmúlt három év alatt jelentős mértékben bővítette vasút- és közútháló­zatát. Bizonyos erőfeszítések árán a VDK ezentúl szárazföldön kaphatja meg a szükséges élelmiszert és más anyagokat, amelyele azelőtt tengeri úton érkeztek — jelentették ki fenti szakértők. Tiltakozási hullám söpör vé­gig az Egyesült Államokon azóta, amióta Nixon elnök be­jelentette a VDK bombázásá­nak fokozását, s az észak-vi­etnami kikötők elaknásítását. Péntekre virradóan ismét több városban került sor til­takozó megmozdulásokra. A tüntetők, elsősorban fiatalok, kormónyépületeket szálltak meg, úttorlaszokat emeltek, s harcba szálltak a brutálisan beavatkozó rendőrséggel. Több száz tüntetőt vettek őrizetbe. Egyébként a hírügynökségi jelentésekből kitűnik, hogy Nixon újabb indokínai ter­rorintézkedéseinek bejelentése óta összesen 1925 személyt tar­tóztattak le. A legsúlyosabb zavargásokra Albuquerque-ben (Űj Mexikó állam) került sor, ahol a rendőrség — szemtanúk be­számolója szerint — lőfegy­verét Is használta a tüntetők­kel szemben. Sokan megsebe­sültek. Massachusetts-ben mintegy háromszáz tüntetőt tartóztat­tak le, akik igyekeztek eltorla­szolni az egyik légitámasz­ponthoz vezető utat. Egyetemisták ülősztrájkjuk­kal tartóztatták fel a vasúti forgalmat New Brunswick, (New Jersey állam) és New York között. Bostonban a háború ellen­zői villamoskocsikat gyújtot­tak fel, s az egyik főutcán íttorlaszokat emeltek. A rend­Az indokínai háború legna­gyobb és leginkább összponto­sított légitámadását intézték amerikai B—52-esek pénteken An Loc térsége ellen. Csak­nem 70 repülőerőd több be­vetésben összesen 2000 tonna bombát szórt le a Saigontól 96 kilométerrel északra fek­vő városra és környékére. A hazafiak tüzérsége vála­szul, mintegy 10 000 lövedéket és rakétát zúdított a kormány­csapatok állásaira. An Loc a felszabadító erők kezén van — jelentették a hírt pénteken délután a hír- ügynökségek. A hazafias erők támadása a délutáni órákban bontakozott ki, azt követően, hogy tüzér­ségük gránát- és aknaesővel árasztotta el a saigoni csa­patok állásait. Ezután északi irányból harckocsik fedezete mellett kezdődött a gyalogsá­gi roham, amely során a ha­zafias erők egységei rövid idő alatt elérték a város központ­jában levő rendőrkapitányság épületét, amely közvetlen szomszédságában ván a báb­hadsereg tartományi főpa­rancsnoksága épületének. Je­lentések szerint a harcok a késő délutáni órákban (ma­gyar idő) gyakorlatilag befe­jeződtek. Richard Nixon amerikai el­nök Washingtonból, a mary­landi Camp Dávidba utazott, ahol a hét végét — hírügy­nökségi jelentések szerint — a A társbrigítdok Is csatiakoztak őrség könnygázbombákkal és küszöbön álló moszkvai csúcs­vérebekkel oszlatta szét a tűn- találkozó előkészítésével tölti, tetőket (MTI) Hírek között tallózva Ez megint nem valóságos Az 1960-ban aláírt amerikai—japán szerződésnek az el­telt évek alatt sok ferde következménye volt. Ha valami, szárnyra kel a kapcsolatok alakulásáról, akaratlanul is felve­tődik azonnal: mennyi benne a valóságos, s mennyi az, ami a világközvélemény félrevezetésére szolgál. Gyanút keltő volt az a huzavona, ami Okinawa japán fennhatóság alá kerülése körül volt, s a gyanakvás az átadás időpontjának közeledtével egyre jogosabb. Mint ismeretes, a japán közvélemény tetemesebbik ré­szének következetes kiállása eredményeként az amerikaiak május 15-én hivatalosan átadják a sokat vitatott szigetet. Ügy gondolná az ember, ez az aktus azzal jár, hogy lénye­gesen csökken majd az amerikai jelenlét Okinawán, s ezzel bizonyos fokig enyhül az a feszültség, amit a támaszpont­sziget washingtoni igazgatása jelentett. Nos: mind a japá- ' nak, mind pedig a más országbeli reménykedők csalódnak, mert május 15-e tulajdonképpen csak formai változást je­lent. Ha úgy tetszik: a sziget fölött ezután majd Japán zász- / Iáját lengeti az a szél, amit változatlanul az amerikaiak irá­nyítanak. Hogy mennyire nem valóságos az egész átadási Ceremó­nia, arra érdemes elmondani: Okinawán május 15-e után is 88 támaszpont és egyéb katonai létesítmény marad ame­rikai ellenőrzésben, vagyis Washington katonai jelenlétének méretei alig változnak. A tokiói kormány persze próbálja most enyhíteni az emiatt egyre jobban növekvő belső nyug­talanságot. Ügy tűnik azonban, senkit sem elégít ki, hogy a császári hadsereg illetékesei felajánlották az amerikaiaknak: adjanak át három lőteret, s cserébe kapnak egy hotelt Oki­nawán. Vagyis a 88 katonai létesítményt hárommal csök­kentenék, s közben azt feltételezik, hogy ez jelent valamit. Ez még annál is rosszabb, mint amikor a heveny gyulladás­ban levő sebet állati hulladékkal kezelik. Pedig régen köz­tudott: betegséget csak gyógyszerrel lehet gyógyítani, s eb­ben az esetben Kelet- és Dél-Ázsia, valamint Japán szem­pontjából is csak az lenne az egyetlen gyógyító ír, ha Oki­nawán végleg megszűnne a támaszpontokkal, repülőterekkel, fegyverraktárakkal és atommal terhes amerikai fertőzés. Es>y gyilkosság Lord Widgery bíró elké­szítette jelentését azokról a véres eseményekről, amelyek az elmúlt vasárnap játszódtak le az észak-írországi London- derryben, s amely szerint tel­jesen jogosan, az alkotmány előírásainak megfelelően jártak el a királyi hadsereg katonái, amikor agyonlőtték egy bé­kés felvonulás tizenhárom résztvevőjét. Nem kenyerünk a gúnyoló­dás, de ilyenfokú cinizmus láttán, óhatatlanul kérdezzük: Widgery bíró azt is maradék­talanul törvényesnek tartaná, ha a brit hadsereg katonái ki­irtanák Londonderry lakossá­gának a felét? Az angol kormány észak­írországi politikáját pártfogo- lók azzal próbálják elejét ven­ni mindenféle vitának, hogy azt mondják: az ír Köztársa­sági Hadsereg (IRA) tagjai is követnek el megengedhetetlen cselekményeket. Ez kétségte­len, s a fejlemények tárgyila­gos szemlélői el is ítélik eze­ket. Biztosak vagyunk benne, bírói igazolása hogy a sokat szenvedett uls- teri kissebbség sem ért egyet az IRA terrorisztikus módsze­reivel, az a mód azonban, ahogyan a közönséges gyilkos­ságot Londonban megpróbál­ják törvényes szólamokkal igazolni, még mélyebb fel­háborodást vált ki. Edward Kennedy szenátor véleményé szerint az egész jelentés cél­ja, hogy az angol kormány el­leplezze a világ elől a tragi­kus északír helyzetet, s mint ilyen: hidegvérű és előre meg­fontolt kísérlet az angol kato­nák fellépésének igazolására. Kézenfekvő a következtetés: ha London gyilkosságokat igazolni igyekvő terveit tu­domásul veszi a közvélemény, Heath kormánya túl mehet minden eddigin: kedvének és tetszésének megfelelően cse­lekedhet Észak-lrországban, s úgy folytathatja Európa egyet­len mostani gyarmati háború­ját, ahogy éppen az érdekéi kívánják. Sz. I. Feladták a tizenegyediket Kambodzsában a Phnom Penh-i kormánycsapatok fő­parancsnokságának szóvivője a kormányerők súlyos veszte­ségeit volt kénytelen beismer­ni. Ugyanakkor közölte: ku­darcot vallott csapataiknak az a kísérlete, hogy ellenőrzésük alá vonják az 5. számú főút­vonalat, amelynek létfontossá- « gú szerepe van a főváros el­látásában. Kambodzsa déli ré­szén — mondotta a szóvivő — négy garnizont kellett kiürí­teni az ellenség nyomására. Ezzel 11-re emelkedett azok­nak a falvaknak és városok­nak a száma, amelyet a tér­ségben a kambodzsai kormány­csapatok április 30. óta kény­telenek voltak feladni. (AP) ' (Folytatás az 1. oldalról.) idén egy nagyobb, minden részletre kiterjedő vizsgálatot végeznek a gépek műszaki ál­lapotára vonatkozóan és idő­ben, az eddiginél részletesebb TMK- és felújítási tervet ké­szítenek a jövő évre. A forgácsolómunkákat úgy programozzák, hogy azok jó minőségben és időben eljussa­nak a társüzemekhez, ahol a készterméket gyártják. Ezzel a szállítási határidők betartá­sát biztosítják. A műszaki szocialista bri­gád felajánlásának módosítá­sával — ahogy mondani szok­ták —, letette a garast. Ja­vasolta a többi brigádnak is, hogy szükség szerint módosít­sák vállalásukat. A szénterme­lést kiszolgáló brigádoknál például hasznos lenne, ha a szén önköltségének csökken­tését segítő felajánlást tenné­nek. A fizikai szocialista bri­gádoktól a programnak meg­felelő ütemes minőségi mun­kát kérnek. Ezenkívül a tech­nológiai és munkavédelmi utasítások betartását, a szál­lítási költségek csökkentése érdekében a műhelyek, rész­legek közötti koordinációval a 2 NÓGRÁD - 1972. fuvarok összekapcsolását, to­vábbá a munkaidő teljes ki­használását, a fegyelem meg­szilárdítását. A munkaügyi szocialista brigádtól a programnak megfelelő norma­idők meghatározását a szük­séges létszám biztosítását kér­ték. A kooperációs csoporttól viszont azt, hogy egy hónap­pal, vagy két héttel a ne­gyedévet megelőzően gondos­kodjanak, hogy a szükséges gépészeti, villamos és rezsi­anyagokat beszerezzék, ne­hogy emiatt legyen gond a folyamatos termelésben. A technológiai csoporttól vi­szont gyorsabb, időben és mi­nőségben jobb technológiai előkészítést várnak, a szük­séges szerszámok, készülékek felülvizsgálatát, a javításokról időben történő gondoskodást és nem utolsósorban a ko­rábban elkészített utasítások felülvizsgálatát, szükségszerű módosítását. A Kelen József Műszaki Szocialista Brigád feladata a leckét, a többi szocialista bri­gád számára. Azok vállalták is, legújabb értesülésünk sze­rint valamennyi brigád csat­lakozott a felhíváshoz. Közös összefogással pedig nagy ered­ményeket lehet elérni. május 13., szombat Köxel-Kelets Harc — hosszú távra Azokat a magas szintű arabközi megbeszéléseket, amelyeknek keretében leg­utóbb Algériában Szadat, Bu- medien és Kadhafi hármas csúcstalálkozója, majd Tuné­ziában Szadat és ■ Burgiba eszmecseréje lezajlott, ha egyetlen szóban akarnók jellemezni, így fogalmazhat­nánk: erőgyűjtés. A csúcsta­lálkozók célja mind az arab sajtó, mind a hivatalos köz­lemények szerint is az arab szolidaritás gyakorlati meg­valósítása, az arab nemzet anyagi és erkölcsi erőforrá­sainak mozgósítása, olyan át­fogó stratégia kidolgozása volt, amely a megszállt arab területek felszabadítására és az arab nemzeti egység elő­mozdítására irányul. Erre az erőgyűjtésre annál is inkább szükség van, mert a hatnaposnak mondott arab— izraeli háború tulajdonkép­pen nem ért véget 1967-ben, s ma is tart — Izrael saját területének ötszörösét meg­haladó arab területet tart megszállva, a konfliktus bé­kés rendezését elutasítja és nyíltan törekszik a szíriai Golan-magaslatoknak, a Jor­dán nyugati partvidékének, az egyiptomi Sinai-félsziget egy részének és a gázai öve­zetnek bekebelezésére. Az arab országok között nincs meg a kellő egyetértés sem Izraellel, sem fő támogatójá­val, az Egyesült Államokkal szemben. Köztudomású, hogy több gazdag olajtermelő arab ország az amerikai és az an­gol imperializmus partnere a Közel-Keleten, Jordánia pe­dig nyíltan együttműködött az amerikaiakkal, amikor csapásokat mért a Palesztinái nemzeti felszabadító mozga­lomra és ezzel egyértelműen Izrael malmára hajtotta a vizet. Ez a helyzet és a konflik­tus immár ötödik éve. tartó megoldatlansága készteti ar­ra a haladó arab rendszere­ket, hogy igyekezzenek egy­felől szorosabbra fűzni kap­csolataikat, ' másfelől próbál­ják a közös arab ügy támo­gatására megnyerni azokat az arab országokat is, ame­lyek ugyan nem folytatnak progresszív politikát, de ké­szek a palesztin ügy és az arab nemzeti érdek javára bizonyos áldozatot hozni. Az említett csúcstalálkozók is ebbe a keretbe illenek bele. Az algériai hármas csúcs- találkozóról kiadott közös közlemény tanúsága szerint Szadat, Bumedien és Kadhafi egyetértett abban, hogy az egész arab nemzetnek részt kell vennie a hosszú távra szóló nemzeti harcban, amely­nek célja a megszállt terüle­tek felszabadítása, az arab nemzet haladása és egysége. A három elnök egyetértett abban, hogy az arab nem­zetnek e célok érdekében mozgósítania kell erőforrása­it. Ami ezeket az erőforráso­kat illeti, az Ahram című kairói lap az olajra utalt el­sősorban: itt a legsebezhe­tőbbek az imperialista érde­keltségek, itt fűződik a leg­nagyobb érdekük ahhoz, hogy vegyék figyelembe az arab országok szempontjait is. A három elnök a gazdasági nyomás eszközét is fegyver­nek tekinti, s várható, hogy mind Algéria, mind Líbia, amely különösen nagy olaj- kutakkal rendelkezik a Sza­harában, élni is kíván ezzel a lehetőséggel. Az olaj jövedel­me természetesen sok pénzt is jelent, s a palesztínai fel­szabadító mozgalom támoga­táséra jelentős összegeket fordíthatnak. Az arab világban és Eszak- Afrikában Egyiptom, Algéria és Líbia jelentős katonai és gazdasági erőt képvisel, kap­csolatuk javítása és együtt­működésük kiszélesítése nö­veli az arab államszövetség súlyát is. Lényegében ezt a célt szolgálta Szadat tuniszi látogatása is, amely arra vall, hogy a hosszú idő óta hűvös egyiptomi—tunéziai kapcsola­tokat normalizálnl kívánják. Figyelmet érdemel, hogy Tu­nézia, amely korábban éppen a palesztínai kérdés megíté­lése miatt került ellentétbe Egyiptommal, most Kairóhoz hasonlóan elítélte Husszein király palesztinellenes terve­it. Mindezek csak első lépé­sek és nyilván igaza volt az algíri közleménynek, amikor figyelmeztetett arra, hogy a kolonializmus, a cionizmus és az arab elmaradottság el­leni harc „ljosszú távra szóló küzdelem”. A harc sikere nem utolsósorban attól függ, hogy a csúcstalálkozón hozott elvi határozatok kereteit mi­lyen gyakorlati intézkedések­kel töltik majd meg. Rudnyánszky István

Next

/
Thumbnails
Contents