Nógrád. 1972. május (28. évfolyam. 102-126. szám)
1972-05-12 / 110. szám
Új ipari növénykultúrát honosítottak meg Megvalósulnak a tervek Tereskén — Ma már sokkal nyűgöd- tabb körülmények között dolgozhatunk, mint egy évvel ezelőtt — jellemezte Törnek Jenő elnök a tereskei termelő- szövetkezet jelenlegi helyzetét. Egy év alatt bizony nagy utat tettek meg a fejlődésben. Tavaly ilyenkor még az volt a fő kérdés: sikerül-e kilábalniuk a gondokból és gazdaságilag is helyre tudják-e hozni a közös gazdaságot? Az 1970-es év lezárása után kétmillió S94 ezer forint szanálási hitelre szorultak. Ezt természetesen feltételekhez kötötték. Egyik feltétel volt, hogy az első évben egymillió 394 ezer forintot törlesszenek a hitelből. Ehhez viszont igen komoly intézkedések kellettek. A vezetők bíztak a sikerben, a tagság egy részénél azonban a konzervatív szemlélettel is meg kellett küzdeniük. Ez jelentkezett amikor a termelésszerkezet megváltoztatásáról és a szervezési intézkedésekről volt szó. Az őszi búza,mellett új ipari növénykultúrákat honosítottak meg. Olajlent, repcét, mustárt termesztettek és új volt itt a bíborhere is. Olyan növények ezek, amelyekhez csaknem azonos gépsor kell, mint az őszi kalászosokhoz. Ez adott a szövetkezetben. A gépkihasználás idejét így megnyújthatták, ugyanakkor jól fizettek az ipari növények. A létszámgazdálkodás hatékonyságát is elemezték és egy sor intézkedést tettek. Rájöttek ugyanis, hogy a szükségesnél több az úgynevezett improduktív beosztás. Munkaköröket vontak össze és szüntettek meg. Szükség volt erre, de azok között, akikel érintett, akadt olyan, aki az intézkedéseket a szövetkezeti demokrácia megsértésének tartotta. Kétségtelen azonban, hogy a bérgazdálkodásban korábban meglevő lazaságokat másként nem tudták volna felszámolni. A vezetőség nemcsak a gondokról, hanem az intézkedések szükségességéről is mindig őszintén, nyíltan tárgyalt a tagsággal. A végrehajtásban is következetes volt. Ma már mindenki belátja, hogy helyesen cselekedtek és amit a vezetőség ígért, azt valóra is váltotta. Az is igaz„ hogy tavaly még nem minden esetben tudtak mindenki számára folyamatos munkaalkalmat biztosítani. A törlesztési kötelezettségnek eleget tettek, sőt a tervezettnél valamivel többet fizettek vissza. Ezenkívül egymillió 800 ezer forint eredményt is elértek. A tagság a tervezett béren felül két százalék részesedést is kapott. Emellett a tartalék és fejlesztési alapot is feltöltötték. Ezért mondta jogosan az elnök, hogy ma már nyugod- tabb körülmények között dolgozhatnak. Nagy Pál főagronómus arról tájékoztatott, hogy az őszi vetések a vártnál jobban teleltek. A korábbi 24 vagon helyett most 51 vagon, eddiginél nagyobb hatóerejű műtrágyát használtak fel. Nemcsak a talajelőkészítést, de a tavaszi növényápolást, gyomirtást, fejtrágyázást is időben és jó minőségben sikerült elvégezniük. Az idén már mindenki számára tudnak folyamatos munkát adni. Több mint 50 holdon erdősítettek, nyár- és fenyőcsemetét ültettek, ami munkaalkalmat jelentett eddig is. A szövetkezet bevételeinek 60 százaléka a növénytermesztésből származik. Fejleszteni szeretnék a szarvasmarha-tenyésztést. A társulás gondolatával foglalkoznak, és a növendéktartást, hizlalást szeretnék elsősorban fejleszteni, ehhez vannak a legjobb adottságaik. Meglevő épület átalakításával, 200 férőhelyes telepet akarnak létrehozni. A háztáji növendékek felvásárlásával, továbbtenyésztésével kívánnak foglalkozni, amihez segítséget is kértek már. Az idén száz darab hízott marhát is értékesítenek. Elsősorban itt akarnak fejleszteni, az 500 anyás juhállományt pedig szinten tartani. Az idén 470 bárányt exportra, 30-at belföldre értékesítettek. A felsorolt példák igazolják, hogy folyamatosan megvalósulnak a tavaly elfogadott tervek a tereskei termelőszövetkezetben. A vezetőség tekintélye és a tagság bizalma is megerősödött. Ez lemérhető az egyre javuló munkafegyelemben. A vezetés határozottságát, az intézkedések végrehajtásának rendszeres számon kérését ma már természetes dolognak veszik a vezetők és a tagok, egyre kevesebb esetben kell a felelősségre vonás eszközével élni. Jó dolog ez, a terveket csak így lehet valóra váltani. B. 3. A véletlen is beleszól Tragédiával végződő üzend baleset történt tavaly a salgótarjáni öblösüveggyárban. A szomorú esemény felelevenítésével nem szeretném a hozzátartozókat újra Kikavarni. Bizonyára a gyár sem venné jónéven, ha ok nélkül nagydobra vernénk ezt a sajnálatos esetet, van azonban ennek egy olyan közérdekű tanúsága, amin érdemes elgondolkodni. Annyit tudok a balesetről, amennyit Váradi Oszkár gazdasági igazgatóhelyettes elmondott. Nincsen okom és jogom kételkedni a szavaiban. A szerencsétlenül járt fiatal férfi két karbantartó társával dolgozott együtt. Befejezve a kiadott munkát, mielőtt másikba kezdtek volna, ma már kideríthetetlen szándékkal fölmászott a használaton kívül helyezett szénbunker tetejére. A nehéz aknafedelet elhúzva feltehetően megcsúszott és tizennyolc méter magasságból a bunker betontalapzatára zuhant. Akárhogyan is történt, az öblösüveggyári dolgozók, valamennyi ember együtt érez a gyászoló családdal, a hozzátartozókkal, osztozik bánatukban. Az üzemj baleset mégsem csak magánügy. A - tragédiát követően mindig van egy nagyon is prózai tennivaló, amikor csak a józanság és az elfogulatlanság juthat szóhoz: megállapítani ki volt a hibás? Terheli-e felelősség az üzemet a balesetért? Nem köny- nyű kideríteni az igazságot, ha nincsen közvetlen tanúja és kétségbevonhatatlan kiváltó oka a szomorú eseménynek. A vizsgálat annyit tudott megállapítani, hogy a fiatal férfinek nem volt dolga a szénbunkeren, senki nem küldte oda. nem utasításra kockáztatta az életét. Az üzem számlájára legfeljebb annyit lehet írni, hogy miért nem volt lezárva a szénbunker bejárata. Ennyit feltétlenül el kellett mondani ahhoz, hogy a továbbiak érthetővé váljanak és a közérdekű tanulságot — az elgondolkodtatás szándékával — ki lehessen hámozni az egyéni tragédiából. Az Üvegipari Művek tizenkét gyáregysége közül a tavalyi évet az öblösüveggyár zárta a legjobb termelési és gazdálkodási eredménnyel. A gyáregységek közötti szocialista munkaversenyben elért helyezések odaítélésénél az őt megillető helynél mégis hátrébb szorult. Ennek egyetlen oka: a halállal végződő üzemi baleset. Most inkább néhány kérdést szeretnék föltenni, mint a szé- mélyes véleményemet egyedüli helyes és elfogadható álláspontnak kikiáltani. Lehet vitatkozni. Vajon tehet-e a becsületesen dolgozó ölös- üveggyári kollektíva arról, hogy egy társukat baleset érte? Ha nem, akkor miért kell büntetni valamennyi dolgozót azért, amiről valójában nem tehetnek. A véletlen is beleszólhat az értékelésbe? Azt még megérteném, ha az Képviselői beszámolóit Nemrég fogadta el az országgyűlés az új egészségügyi törvényt, amelynek értelmében lényegében minden magyar állampolgár betegbiztosításban részesül. Az egészség- ügyi törvény jelentőségéről és tartalmáról ezekben a napokban számolnak be választóiknak Nógrád megye képviselői is. Gajdos János Csesztvén, Varga Tiborné a pásztói kórházban, Gajdár Pál Salgótarjánban, Vass József Rétságon tartott képviselői beszámolót, míg Sümegi János országgyűlési képviselő május 13-án Ludányhalásziban, a szociális otthonban tart előadást az egészségügyi törvényről. Bármennyire is szokatlanul hangzik, de Majer Jóska Ka- rancsalján lába törésének köszönheti, hogy most elégedett ember. Nem olyan elégedett, hogy felveti a pénz, vagy megnyerte a főnyereményt! Nem erről van. szó. Az az elégedett fajta, aki kedvére való munkát végez, amiért megbecsülik. Bányász volt a Ferenc kettőben, Mag István vájár mellett Ott meg kellett fogni a munkát Ilyen szempontból nem is volt panasza Majerra. Egy napon a szokott módon, meggondolva mindent, csillézett a csapatnak. Csak egy pillanatra lett figyelmetlen, a teli csille elkapta őt és a másikhoz szorította. Majer- nek térdében kifordult a lába. Néhány esztendőre rá, otthon elcsúszott és akkor a sípcsontja tört el. Mi haszna van a bányában ilyen meggyötört lábú embernek. Majer Józsefet a negyvenen innen nyugdíjazták. Ennek éppen most májusban van a hatodik esztendeje. Mivel ismeretségünk még a bányából való, az évforduló alkalmából felkerestem. A tsz-roajorban kellett volna találnom, mert a nyugdíjazás után a tsz-hez szegődött, belépve tagnak is. A karancs- aljad üzemegység vezetője ismerve Majer szorgalmát, kinevezte őt a majorba nappali őrnek. Majorgazdának is nevezik őt tréfásan. Szóval kerestem én Jóskát a majorban, de csak a nagy csendet találtam. Egy jámbor tehén éppen néhány órával azelőtt hozott napvilágra egy gyönyörű kieborjút. HasaalA majorgazda évfordulója javai melengette a gyámoltalant. Amikor beléptem, nem vette le rólam borjáért aggódó tekintetét. A felső istállóból mocorgás hallatszott ki. Hegedűs Miska bátyám érkezett meg a Mihály-völgyóből, ahonnét fát szállított több ed- magával. Igencsak éhes lehetett az öreg, mert hazafelé siettóben mondta: — Jön a Majer, csak leugrott a faluba... Jól tudta az öreg, mert vallóban perc sem múlott, kipi- roeodva, gyöngyöző homlokkal érkezett a majorgazda. Beszédes mint régein volt. De okos ez a beszéd. Mondta kérdezés nélkül, hogy jól érzi magát. Nem mondom, nem elvetni való munkahely a Ma- jeré. A major Etes felé menet egy enyhe oldalon épült. Nem az eredeti elgondolásnak megfelelően, mert a lapujtói- ekhez csatolták a karancsal- jaiakat. Maradt félkész állapotban. Két óllal, egyikében tehenek, a másikban vegyesen lovak ég szarvasmarha. Ez utóbbiban gondozó Majer Jóska. Mindentől eltekintve ilyenkor tavasszal különösen szép a látás a majorból. Féloldal t nézve a Karancs csipkés csúcsokkal. Szemben az etasi dombok. A major mögött egy akácos, ahol a gulyás legeltet, élen a kolom- possal. Messziről hallani, merMajer re járnak a tehenek, gondolatomból olvas: — Szép ugye? . Hallgassa a fülemülét is! Mi tagadás igaza van Hajénak. Ilyen környezetben) csak jól érezheti magát. Csakhogy a majorgazda jól tudja, hogy nézgelődésből megélni nem lehet. Mindennék» meg van a maga ideje. Van itt gond éppen elég. Az üzemegység vezetőjének megbízásából neki reggel hét órakor kell a major kapuján belépni és este nyolc órakor távozni. Ez idő alatt el kell látnia hét pár lovat, 26 szarvasmarhát. Azonkívül ügyelnie kell a rendre Mutatóujjával hangsúlyozza: — Nem olyan egyszerű ez, ahogyan az ember elgondolja. Ebben sóik igazsága van Majornak. Mert neki a kocsisok is parancsolnak, akik többségében nyugdíjas bányászok, akik bolondjai a lovaknak. Ott van Menczel Mihály. Reszket a lovakért. A múltkoriban patáliát csapott, mert úgy látta, hogy Majer a tehenekre nagyobb gondot fordított, mint a lovakra. Maternek ez nagyon rosszul esett. Juhász László előtt is mondta, de hogy Menczel is hallt ja: — Ezt én tovább nem csinálom! Menczel meghökkent. Már bánta a hirtelenségét, de visz- sza nem csinálhatta Elnézést kérőn mondta Majernek: — Jóskám, ne vegye figyelembe, csak hirtelenkedtem. Nem is lehet azzal vádolni Májért, hogy különbséget tesz. Minden jószágnak megadja, ami annak hivatalosan jár. Ott vannak az öreg Hegedűs Miska bátyának a lovai. Apósa Majernek, de nem tenne a lovaival különbséget, mert ez szabálytalan. Pedig az öreg Hegedűs nagyon hálás lenne. Nálánál kevesen szeretik jobban a lovakat. Olyan is az a két ló, hogy bemutatóra vihetnék. Gondját is kell viselni ezen a vidéken az igások- nak. Már csak azért is: hogy az idősebb nemzedék kedvére foglalkozhasson a tsz-ben. Majer pedig kedvükbe jár az id ősebbeknak. Szóval az évfordulón jól van a rokkant bányász. De van panasza is, amivel kisebb faggatás után csak kirukkolt. Azt fájlalja, hogy az üzemegység vezetőjén kívül, aki karancsaljai, nem ismeri közelebbről a tsz vezetőit. Ügy fogalmazta meg, hogy nem hallanak semmit. A majorban csak nagy ritkán fordulnak meg a tsz vezetői. Gondolkodik, vakarja tarkóját, aztán elszánja magát: — Többet kéne velünk törődniük. .. Ezen viszont érdemes lenne elgondolkodniuk azoknak, akiket megillet a szerény kivánalom. Bobál Gyula üzemet vitathatatlan mulasz3 tás terhelné a balesetért. Ha nem gondoskodtak volna a biztonságos munkafeltételek* ről, nem tartanak munkavédelmi oktatást, ha a munkatársak és vezetők tétlenül szemlélik, hogy egy dolgozó a vesztébe látszik rohanni. Ha feketén és fehéren bebizonyo- nyosodik, hogy a kollektívát, az üzemet terheli a felelősség a balesetért. Nemcsak ezt az egyetlen egyet, hanem több hasonló esetet is lehetne említeni. Az sem titok, hogy tavaly az iparág szintén egy „véletlen” baleset miatt nem kaphatta meg a „Kiváló Vállalat” kitüntetést. Legjobb tudomásom szerint a szél szakította le azt az ablakszárnyat, amely halálra sújtotta az épület mellett tartózkodó dolgozót. Itt is nagyon erősen vitatni lehetne, hogy megelőzhető lett volna-e a baleset, tartoztak-e számadást adni róla a dolgozók és vezetők, joggal és okkal kényszerültek-e arra, hogy vállalják érte a következményeket? Mindenestre úgy tűnik, hogy eddig még mindenütt vállalták, kényszerűen lemondtak jutalomról, első helyezésről. vagy akár kitüntetésről. Aggályok és ellenérzések bizonyára sok helyen felmerültek. Félreértés ne essék, arról szó sincsen, hogy kibúvót keressünk bármely gyár és kollektíva számára a felelősség alól. Igenis bűnhődő jék — még a kitüntetés elvesztésénél is jobban — a vétkes, ha akaratlanul is okozójává vált egy ember szerencsétlenségének. Csák a véletlent ne varrjuk az üzen) nyakába! Ha a jelenlegi gyakorlatot maguk között vitatták is ítt- ott, a hátrányos döntésbe végül is belenyugodtak. Mit is tehettek volna, ha egyszer a versenybírák és a szabályok ilyen mechanikusan és mereven értelmezik a dolgozó ember testi épségének védelmét? Érdeklődtünk a Szakszervezetek Megyei Tanácsánál! hogy mi a véleményük errőli a szocialista munkaverseny elbírálását befolyásoló tényezőről ? — A mi álláspontunk aa volt, hogy a szerencsétlen ember elsőd légig felelőssége mellett megállapítható az öblösüveggyár felelőssége is, mert a rekonstrukció során lebontásra ítélt épület lezárásáról nem gondoskodtak — válaszolt Godó Gyula, az SZMT munkavédelmi csoportjának helyettes vezetője. Egyébként a szocialista munkaverseny elbírálása a vállalatra tartozik, a versenyszabályzat alapján döntenek, ebbe nem szólunk bele. Ha azonban egyértelműen megállapítást nyer, hogy a baleset üzemi jellegű, s azért a vállalat a felelős, akkor ezt mindenhol kötelező figyelembe venni. , Ehhez most nem fűzünk kommentárt. De szívesen vennénk olvasóinktól az írásban felvetett gondolatokkal összefüggő észrevételeiket. Kiss Sándor Több hús A Borsosberényi Állami Gazdaságban a üövényter- meseztés mellett jelentős szerepet játszik az állattenyésztés. A gazdaságban igen szép eredményeket érnek el például a sertéshizlalásban. A pusztaszántói üzemegységben — ahová a hizlalást összpontosították — egy kilogramm sertéshúst 4,10 kilogramm abrak felhasználásával állítanak elő. A sertéseket a 6—7. hónapban szállítják el 120—130 kilogrammos átlagsúllyal. Az idén 3500 hízót értékesít a gazdaság — amelynek jelentős részét cseh és osztrák exportra küldik. Az év első négy hónapjában már csaknem 1000 sertést szállítottak el az üzemegységből. De ebben az üzemegységben foglalkoznak csibe-előneveléssel is. A csirkéket 18—20 hetes korukban adják ki továbbtartásra, mint tojóállományt. Szállításra váró hízók a pusztaszántói üzemegységben Drajko József telepvezető és Raez Miklósné gondozó, óvatosan rakják az alomra a most érkezett csirkéket. A Sex'salling tojófajtából 18 5ÜÜ-at kapóit a gazdaság
